Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
A termelőszövetkezetek érdekéken Beszélgetés ír- Czimbalmos Bélával, a TOT fiititkárával A mezőgazdasági szövetkezetek 10 évvel ezelőtt hozták létre társadalmi, érdek- képviseleti, mozgalmi szerveiket, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát (TOT) és a területi szövetségeket. Hogy miből áll konkrétan a TOT és a területi szövetségek munkája, milyen eredményeket értek el az elmúlt évtizedben, arról dr. Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával beszélgettünk. — Munkánk egyik része abból áll, hogy segítséget nyújtsunk a termelőszövetkezeteknek a párt és a kormány politikájából eredő gazdasági, társadalmi, kulturális stb. feladataik megoldásában. A TOT és a területi szövetségek másik feladata az, hogy közreműködjenek a termelőszövetkezetek munkáját, fejlődését es tagságuk helyzetének javítását, problémáik megszüntetését segítő állami intézkedések időben való létrehozásában, valamint az, hogy a hozott döntések végrehajtását gátló tényezőket feltárják, és ezeket az össztársadalmi érdekekkel összhangban folyamatosan kiszorítsák a termelés mechanizmusából. Ami a kérdés második felére vonatkozik, arról bátran elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év során eleven, egyre erősbödő kapcsolat teremtődött a szövetkezetek, a területi szövetségek és az Országos Tanács között. Így a TOT a megyei szövetségek közreműködésével tájékoztatni tudja a termelőszövetkezeteket és azok tagságát a fontosabb népgazdasági igényekről, a mezőgazdaság fejlesztésének irányairól, a gazdálkodás minden lényeges kérdéséről. A TOT a szövetségekkel együtt — a szövetkezetek igényei alapján — rendszeresen elemzi, megvitatja* az egyes üzemek gazdálkodását, a közgazda- sági szabályozók hatását, javaslatokat tesz a szakosodás irányaira, a munkaszervezés és munkadíjazás módszereire, formáira. — Vitás kérdésekben mivel bizonyítja a TOT a maga igazát? — A szövetkezetek számára általunk ajánlott út helyességét mindenkor meggyőzéssel bizonyítjuk: a mozgalom erejével, a szocialista brigádok mozgósításával, tapasztalatcserék szervezésével, a kipróbált módszerek elterjesztésével, a beruházásokhoz nyújtott támogatással, ellenőrzéssel és más szolgáltatásokkal. A mozgalmi módszerek mellett azonban anyagi támogatással is előmozdítjuk a társadalmi célok megvalósítását. — Miben mutatkozik meg a. mezőgazdasági termtlö- szövetkeztek szocialista jellegének folyamatos fejlődése? — Alkotmányunk és a módosított szövetkezeti törvényünk is kifejezi, hogy a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú és azzal azonos védelemben részesül. Ez a tétel tükrözi azt a mélyreható változást, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a nagyüzemek kialakulásával, az ipar és a mezőgazdaság együttműködése új formáinak megjelenésével, a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében végbement. A tagság bevitt vagyonának (föld, állat, felszerelés stb.) súlya egyre mérséklődik, meghatározóvá vált a közös gazdálkodás, a közös munka eredményeként felhalmozódó oszthatatlan szövetkezeti vagyon jelentősége. Az 1960- as évek közepén a tsz-ek használatában levő földek 72 százaléka még a tagok személyi tulajdonában volt. Napjainkban a tsz-ek földjeinek már 44 százaléka szövetkezeti közös tulajdonban van és csupán alig fele a tagok személyi tulajdona. Míg például 1968-ban alig 60 milliárd forint volt az oszthatatlan közös szövetkezeti vagyon értéke, ez ma meghaladja a 120 milliárd forintot. Elmondhatjuk, hogy a kollektív munka, a közvetlen anyagi érdekeltség és a tudati fejlődés együttes hatására a tagság céljai azonosultak a szövetkezet céljaival, erősödött a közös tulajdonosi és gazdálkodói felfogás. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista jellegének erősödését objektív tényezők is elősegítik: a jelenlegi munkaképes dolgozók egyharmada már a fel- szabadulás után született; a tsz-ekben rendszeresen munkát végzők 40 százaléka soha nem folytatott egyéni gazdálkodást; és egy harmaduk kifejezetten ipari jellegű munkát végez a tsz-ekben. A ma dolgozó tagok és alkalmazottak legalább 60 százaléka nem vitt be egyetlen barázda földet sem a tsz-ekbe, illetve nincs és nem is volt földtulajdonosa. így a másfél évtizedes közös munka hatására átalakult azok gondolkodása is, akik alapítói voltak a szövetkezteknek. Ez a két réteg ugyanis együtt él és dolgozik, egymásra hat, ugyanakkor osztályszövetségeséhez, a munkásosztályhoz folyamatosan közeledve formálja önmagát és környezetét. Mindezek eredményeként megváltoztak a szövetkezetek belső viszonyai is. Megnövekedett a tagok aktivitása, a több települést átfogó szövetkezetekben is keresik a közös ügyek megvitatásának, eldöntésének legmegfelelőbb módját. Ezért igen jelentős, hogy a szövetkezeti jogszabályok idei mó- dostása magával hozta a küldöttgyűlések szerepének, jogkörének erősítését, bővítését, amitől érdemibbé válhat a szövetkezeti demokrácia érvényesülése is. A me-- zőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszony ugyanis kettős természetű: egyrészt tulajdonviszony, másrészt munkaviszony. A szövetkezet tulajdonosai, vagyis valamennyi tag, minden lényeges gazdasági és társadalmi ügyben döntési jogkörrel rendelkezik. E jogok gyakorlása a szövetkezeti önkormányzat keretében a szövetkezeti demokrácia fórumain történik. A közgyűlés, a küldöttgyűlés mellett ma már a munkahelyi közösségek is egyre inkább beilleszkednek az önkormányzat rendszerébe. működésük egyre hatékonyabbá válik. i A munkahelyi közösségek intézményrendszerének megteremtésében, működésében, döntési, véleményezési, javaslattételi jogainak biztosításában, szocialista közösségekké való fejlődésük folyamatában felbecsülhetetlen a szövetkezetek pártszervezeteinek szerepe és felelőssége. — Hogyan oldják meg a termelőszövetkezetek a munkaerő-utánpótlás gondjait? — Míg 1960-ban az aktív keresőknek még 39 százaléka dolgozott a mezőgazda-W ságban, addig napjainkban' az itt dolgozók aránya alig éri el a 20 százalékot. A mintegy 1500 mezőgazdasági termelőszövetkezetben hatszázezernél valamivel többen dolgoznak rendszeresen. Az V. ötéves terv a mezőgazdasági keresők számának 130—150 ezer fős, és a mezőgazdasági keresők arányának további 3 százalékos csökkenésével számol. Ez a csökkenés teljes egészében a termelőzövetkeze- teknél várható. A munkaerőgondok enyhítését csak a szervezettebb, hatékonyabb munkától, a belső tartalékok feltárásától várhatjuk. Ezért egyre inkább arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetekben is a tervezői munka szerves részévé váljon a munkaerőgazdálkodás, a dolgozók utánpótlásának, képzésének, díjazásának tudatosabb szervezése. , • ■ Kedvezőbb munkafeltételeket kell teremtenünk, mindenekelőtt a munkaidő rendezésével, a kulturált és jól szervezett munkahelyekkel. Lényeges feladatunk, hogy k fiatalok előtt is vonzóbbá tegyük a mezőgazdasági munkát. A TOT igyekezete azonban ehhez kevés. Egész társadalmunknak kell igyekeznie, hogy a közvélemény egésze pozitívan ítélje meg a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. Az eddigieknél jobban tiszteljék és becsüljék azokat a fiatalokat, akik a társadalmi termelésnek ebben a szférájában keresik a helyüket, de ne feledkezzenek meg a tsz- nyugdíjasokról és -járadékosokról sem, akik közül jelenleg mintegy 80 ezren vállalnak rendszeres munkát a szövetkezetekben. — Hogyan terjednek a nagyüzemi termelési módszerek? — Ezeknek a módszereknek kialakítását nagymértékben elősegítette az, hogy megteremtődtek a valóban közös nagyüzemi gazdálkodás területi feltételei. 1960- ban például 4507 tsz működött az országban, földterületük átlagosan 857 hektár volt. Napjainkban, az egyesülések következtében a tsz- ek száma 1470-re csökkent, ugyanakkor a közös gazdaságok átlagos földterülete 3500 hektárra nőtt. Csak így van mód a legkorszerűbb gépek, eljárások, módszerek és technológiák alkalmazására. Most mintegy 1,2 millió hektár földterületen 50 iparszerű termelési rendszer működik hazánkban. Ezek zöme növénytermesztő rendszer, elsősorban kukoricát, cukorrépát és takarmánynövényeket termelnek. ^ tények tanúsága szerint az ínyeiért eredmények 10—50 százalékkal magasabbak a nagyüzemi termelési rendszereken kívülieknél. Ezekkel az eredményekkel azonban nem elégszünk meg. A MÉM-mel együtt éppen azon fáradozunk, hogy újabb termelési rendszerek honosodjanak meg és azokban az átlagosnál kedvezőtlenebb talajviszonyok és egyéb körülmények között levő termelőszövetkezetek is részt vehessenek. Sajnos, ma még kevés a lehetőség arra, hogy ezek a szövetkezetek is tagjai legyenek valamelyik létező iparszerű termelési rendszernek. Ügy tűnik, hogy az állattenyésztő rendszerek megszervezése meg- gyosíthatná a korszerűbb, gazdaságosabb termelési módszerek térhódítását és ebben mi mind a MÉM-mel, mind a kutató és tudományos intézményekkel fokozottabban együttműködünk. Irreális célokat azonban nem tűzünk magunk elé, mert a fejlett módszerek alkalmazása általában csak jól szervezett, legalább közepes színvonalon működő üzemékben lehetséges — mondotta befejezésül dr. Czimbalmos Béla. Mérő Miklós üt poszton, régi szívvel Vannak az életben előléptetések, amelyeket olykor még a szűkebb környezet is egyszerűen csupán tudomásul vesz. És akadnak olyanok, amiknek a kívülálló is őszintén örül. Ez utóbbira adott példát Hatvani Ferencnek, a Mát- raalji Szénbányák dolgozójának vállalati pártbizottsági titkárrá történt megválasztása is. A lakatos brigádvezetőt egyhangú szavazattal emelték a testület élére, s az újabb megtiszteltetésről, bizalomról, jólesően értesült mindenki, aki csak ismeri a hatvani illetőségű — de évekig a petőfibányai gépüzemnél tevékenykedett — munkásembert. Mitől ez a szimpátia? Nos, minden bizonnyal attól, hogy az új tisztségviselő pályáján emberként és munkásként egyaránt iparkodott és tudott is helytállni. Vasutascsaládjából hozott szorgalmával, akaratával kezdettől azon volt, hogy a lehető legjobban elvégezze, amit rászabtak, s tapasztaltabb, gyakorlottabb szaktársai nyomdokába lépjen mielőbb. Ami aztán — vélekednek erről ma is igaz elismeréssel kollégái — sikerült is. Még egészen fiatalon amolyan vezető szerelővé küzdötte föl magát, s kitűnő teljesítményei alapján csakhamar rászolgált a sztahanovista címre, kitüntetésre is. Kitűnő emberek egész sorával dolgozott együtt, mégis kiemel- kedettt közülük: Kovács Béla csapatában már a harmadik:, Burján Jánoséknál pedig a második helyre került. A „brigadéros” helyettesévé választották. Aztán pedig — az idén éppen húsz éve ennek — alkalmasnak találták a vizemelő gépek, bányai szellőző berendezések javításával, karbantartásával foglalkozó tmk-csoport vezetésére is, a tragikus körülmények között elhunyt Lég- rádi István utódaként. A csaknem igazán univerzális emberekből álló 15—25 tagú együttest —, amelyből jószerével csak a forgácsolók és az autó-motorszerelők hiányoztak — 1959-ben az elsők között szervezte szocialista brigáddá. Olyan kitűnő gárdává, ami úgyszólván minden elérhető elismerést kiérdemelt a gépüzemben, sőt a vállalat és a magyar szénbányászat kiváló brigádjainak kitüntetéseit is megszerezte. Hatvani Ferenc bevallja, hogy erre a lelkes, mindenre elszánt, jóban, rosszban kitartó társaságra a legbüszkébb ma is. Mert ezeknek a fiúknak szinte nem lehetett olyan feladatot kitalálni, amit meg ne oldottak volna! Nem válogattak, nem ismerték a lehetetlent. Ha egy- egy vízbetöréshez kellett menni, hát zokszó nélkül leszálltak a bányába, s gyakran térdig merülvén az árban, iparkodtak a leggyorsabban rendet teremteni. Ugyanúgy, mint amikor éppenséggel valamelyik nagy teljesítményű ventillátor állította szokatlan próba elé az iparost. Az egyik nap itt, a másikon amott akadt valamilyen megbízás, de eszükbe sem jutott, hogy zokon vegyék a sok utazgatást, „csavargást”. S készek voltak természetesen más egyébre is — amint a startijál vállalták. Például, amikor az üzem az első véradást szervezte s senki sem akarta elkezdeni, hogy tű alá tartsa a karját, hát a brigád tagjai erre is kaphatóak voltak az első kérésre. S azóta? Nos, azóta olyan hagyományai vannak már az üzemben az önkéntes akciónak — beszéli mosolyogva a vállalati pártbizottság titkára —, hogy a petőfibányaiak a megyében is a legjelentősebb véradók közé tartoznak! Az üzem, a brigád, a kollektíva — hangsúlyozza lép- ten-nyomon Hatvani Ferenc, ha pályájáról beszélget. S neveket, régi barátokat, munkatársakat emleget: Hagy Sándort, Szabó Józsefet,. Dénes Istvánt, Kurják Istvánt, Molnár Józsefet, Varga Istvánt, Kulcsár Sándort, Hegedűs Andrást, Bérezés Józsefet, Morvái Lászlót, Györy Sándort, meg másokat. Akik nevelték, formálták, segítették. Sokat, rendkívül sokat köszönhet a petőfibányaiak- nak — mondja —, közöttük tanulta meg igazán a szakmáját, náluk ismerte meg az egymásra utaltság, az együvé tartozás érzését. Az őszinteséget, egyenességet, az emberséget, a barátságot, a nemes értékek egész garmadát. Olyan útravalót kapott így, ami egész életére hasznára lesz! S amikor szakmájáról beszél, megvallja, hogy lassan- lassan ide ßorolja már a politikát, a pártmunkát is. Hiszen 21 éve tagkönyves kommunista, húsz esztendeje visel valamilyen tisztséget a pártban. Volt pártvezetőségi tag s alapszervezeti, csúcsvezetőségi, pártvezetőségi szervező titkár. 1961 óta I tagja a vállalati pártbizott- ' ságnak — évekig a fegyelmi bizottság elnöke, a pártépítési munkabizottság vezetői tisztén — s már a második ciklusban tagja a megyei pártbizottságnak is. Pártiskolát végzett, jelenleg pedig az ML Esti Egyetem szakosító tagozatán tanul. Tudja, hogy a megbízást, amit kapott, a legkevésbé sem lesz könnyű teljesítenie. A csaknem hétezer dolgozót foglalkoztató, s már a másfél milliárd forintos termelési értékhez is közel álló vállalat pártbizottságának, ezernél is több kommunistának az élén állni rendkívül komoly, felelősségteljes feladat. Nem mindegy, hogyan dolgozik, milyen módszereket választ, hiszen a munkáján sok minden állhat, vagy bukhat. (Fotó: Perl Márton) — Természetesen, az új poszton sem kivánok más lenni, mint amilyen vagyok, amilyennek megismertek — magyarázza meggyőzően — kötelességtudó, áldozatokat vállaló, társaimra továbbra is számító, kitartó, következetes ember akarok maradni. Nagy előnynek érzem újabb munkámban is, hogy eléggé jól ismerem az egész vállalatot, s olyan kollégákra építhetek a feladatok megoldásában, akikkel régóta együtt dolgozom. Hasznát látom ennek már az eltelt néhány hónapban is s gondolom, később sem lesz másképpen. Idáig — mondja — gazdasági területen akadt a legtöbb dolga. A Thorez Bányaüzemnél volt szükség az ő munkájára is, hogy az év eleji gondokat elfeledhessék, olyan helyzetet teremtsenek, ami a korábbinál kívánatosabb. Nos, ez már talán valóság is, hiszen a külfejtésen sikerült elérni a legmerészebb elképzeléseknek számító teljesítményeket is s a korábbi számottevő lemaradások ellenére november 7-re már teljesen egyenesben lesznek a visontaiak. Sőt, az év végéig kétszázezer tonnánál is több szenet adhatnak terven felül az erőműnek! Ügy, hogy most már a közép-dunántúli üzem gondjainak eloszlatására összpontosíthatják a figyelmet. S rendre, sorra a többi tennivalóra ... Kedvvel beszéli mindezeket a pártbizottság új titkára, aki sokszorosan kitüntetett munkásember. A vállalat és a szakma kiváló dolgozója, a bányászati munkazászló, a Szocialista Munkáért Érdemérem és a Munka Érdemrend tulajdonosa — de voltaképpen sohasem várt, ezután sem vár semmiféle elismerést, dicséretet. Mert a becsületes munkát örökölte, megszokta, megszerette — s a legtermészetesebbnek tartja. Győni Gyula 1 Kimerülő olajkutak A zalai olajbányászat egyik legrégebbi lelőhelye a lovászi olajmező. A kimerülőben levő kutak „felélesztésére” új módszert honosítottak meg a Dél-dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakemberei: vizet és széndioxid gázt sajtolnak a hutákba, Az így keltett nyomás felszínre hozza az óla-« jat. Az idén ezzel a módé szerrel 9 ezer tonna olajat bányásznak. Képünk a fogadóállomásról készült. (MTI fotó — Fehér JózseQ
