Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

A Szovjetunió új alaptörvénye Programadó dokumentum A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁ­CSA pénteken egyhangúlag jóváhagyta a Szovjetunió új, sorrendben negyedik alkot­mányát, Akárcsak a négy hónapon át tartó össznépi vita, az ország legfelsőbb törvény­hozó testületének tanácskozása is ország­világ színe előtt zajlott le. Szimbolikus jelentőségű, hogy az új al­kotmányt a Nagy Októberi Szocialista For- ",'töa’om 60, évfordulójának küszöbén fo­gadták el. S ha meggondoljuk, ez nem csu­dán a két döntő fontosságú esemény kö- M ti időbeli egybeesés. Az összefüggés sok­kal mélyebb értelmű, és tartalmi vonatko­zású. Az új alaptörvényt olvasva megálla- úthatjuk. hogy az a szovjet állam hat év­ize'les fejlődésének legalapvetőbb eredmé- tyeit foglalja magában. Arról tanúskodik, íogy a forradalom által meghirdetett esz­nek. s ve'ük együtt a lenini útmutatások ti'óra válnak. Az alaptörvény felöleli a társadalom életének valamennyi vonalkozását, össze­gezi a Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági tapasztalatait, tükrözi azokat a mélyreható változásokat, amelyek a leg­utóbbi negyven esztendőben, az előző al­kotmány megszövegezése óta az élet min­den területén bekövetkeztek. Egyik fontos jellemvonása, hogy a szocializmus és a kommunizmus Lenin által megfogalmazott alaptörvényeihez való hűség tekintetében a hagyományokat követi ugyan, részletei­ben viszont számos ponton eltér a • régi alkotmánytól. Az egyik legalapvetőbb különbség az első részben található Ebben megállapí­tást nyert, hogy a szovjet állam össznépi állam, amely a munkásosztály, a paraszt­ság és az értelmiség, továbbá a Szovjet­unió minden nemzetének és nemzetiségé­nek az akaratát, érdekeit fejezi ki. Ebben a szocialista társadalom fejlődésének egy magasabb foka jut kifejezésre, ami azon­ban még nem azonos a kommunizmussal — hangsúlyozta előadói beszédében az S/.KP KB főtitkára. Különös hangsúlyt kapott mind az orszá­gos vitában, mind a legfelsőbb tanács ülé­sén. következésképpen az új alkotmányban is a szocialista demokrácia további széle­sítése. az állampolgárok jogaival foglalkozó fejezet. Az e kérdéscsoportról folyó vita, s annak nyomán az új alkotmány idevágó megfogalmazásai már csak azért is nagy érdeklődést váltottak ki világszerte, mert az utóbbi időben a nyugati sajtóban vég nélküli vita zajlott az emberi jogokról, s azoknak állítólagos szovjetunióbeli meg­sértéséről. Ezekre a vádaskodásokra adott frappáns feleletet az új alaptörvény, amely tükrözi a szocializmus viszonyai között megvalósuló állampolgári jogok egész gaz­dagságát. A szóban forgó jogok sokasága, megvalósításuk társadalmi és anyagi fel­tételei tanúskodnak > róla, hogy a szovjet alkotmány e vonatkozásban sem elvont dokumentum, hanem eleven valóság. Formainak tűnő, mégis fontos körül­mény, hogy a Szovjetunió új alaptörvénye egy nagy kollektíva által végzett sokéves megfeszített munka gyümölcse. A legfel­sőbb tanács által létrehozott alkotmány­bizottságban tapasztalt párt- és állami ve­zetők, a munkásosztály és a kolhozparaszt­ság legjobbjai, nemzetközi hírű jogászok foglaltak helyet. A munka tizenöt évig tar­tott, s a tervezetet két alkalommal tár­gyalta meg az SZKP Központi Bizottsága, négy hónapig folyt az a vita, amelyben 140 millió ember, az ország felnőtt lakosságá­nak négyötöde vett részt. Erre az óriási munkára utalt a legfelsőbb tanács most véget ért ülésén elhangzott beszédében Leonyid Brezsnyev, amikor kijelentette: „Azt hiszem, joggal állapíthatjuk meg, hogy azokat a fontos feladatokat, amelyek az alkotmány előkészítésével, megvitatá­sával és elfogadásával összefüggésben há­rultak ránk, a leglelkiismeretesebben, a szocialista demokrácia valamennyi élvének következetes alkalmazásával oldottuk meg”. Az új alaptörvény természetesen nemcsak az elért eredményeket rögzíti, vázolja az elkövetkező időszak programját is, amikor kimondja, hogy a fejlett szocialista társa­dalom egy viszonylag hosszan tartó szakasz a kapitalizmustól a kommunizmusig vezető úton. A Szovjetunió népe a mai szocialista valóság feladatainak megoldása közben fo­kozatosan lép át a holnapba — a kommu­nista társadalomba. AZ ALKOTMÁNY NEMZETKÖZI JE­LENTŐSÉGE felbecsülhetetlen. Példaképül szolgálhat a világ valamennyi országának. Azt példázza, hogy megvalósítható a ki­zsákmányolásmentes társadalom, az embe­rek közötti teljes jogegyenlőség, fajra és nemre való tekintet nélkül. Ugyanakkor bizonyítékokat szolgáltat arra nézve is, hogy a szovjet állam az országok és népek közötti békés együttműködés aktív támo­gatója, hiszen az új szovjet alkotmány nemcsak megtilt mindenféle háborús pro­pagandát. hanem az állami politika rangjá­ra emeli a békéért és a biztonságért, az emberiség jobb jövőjéért folyó küzdelmet, erősítve az újabb, pusztító háború elhárí­tásáért küzdő százmilliók reménységét. (KS) Hve sieueneK Félő, hogy a fehér emberek fölébresztik az alvó szelleme­ket. Az ausztráliai őslakosság egyik nagy rezervátumában valaha óriások éltek és legendás hőstet­te Izet vittek véghez. Később he­gyekké és folyókká váltak, igy atasszák álmukat a bennszülöt­tek tiszteletétől körülvéve. Ezt a nyugalmat, ezt az álmot fe­nyegeti most a fehér c.t.ber. A rezervátum, hegyeiben ugyanis uránércet talállak. Nem is ke­veset. Becslések szerint itt rej­lik a nyugati világ Uftalékainak ötödé. Igaz, a fehérek, igyekez­nek fokozatosan hozzászoktatni a bennszülötteket az újhoz. a törzs két öregjét. törzsfönökét, elvitték látogatóba egy szomszé­dos bányába. Magukon kívül voltak a félelemtől amikor ki­jöttek a. föld alól. Az őslakosságnak nincsenek túl jó tapasztalatai a fehér em­berről. Sok rosszat értek meg. Az idegenek új betegségeket hoz­tak, meghonosít oltók az alkohol élvezetet, civilizációjuk mind szükebb területre szorította visz- sza az ősi szellemeket. Most at­tól tartanak a. törzsek i'ezeiöi, hogy az uránbánya megnyitása hasonló következményekkel jár majd. Felriadnak a szellemek. De fölébred a. hegy mély éti az urán szelleme is. Nemrég egy évforduló alkalmából diákok tüntetlek. Ausztrália legnagyobb városában, Sydneyben, tilrkoz- tak az uránbányászat, fejleszté­se. az urdndúsitás és a pl utó- nlumgyáriás, s ezeknek az anya„ goknak az exportálása ellen. Pe­dig az új bányavidéken éppen ezeket a. szellemeket készülnek felébreszteni. Az új bánya egyik tervezője kijelentette: az oáate- lepitcndö munkásoknak kell majd bebizonyítaniuk az őslakos­ság elölt, hogy a fehér nem mindig azonos a rosszal. Erről is van szó. De a bányák tulajdo­nosának Ausztráliának az egész föld őslakossága előtt is be kell bizonyítania, hogy — az urán nem mindig azonos a rosszal. A békés szellemet ébresszék csak fel. és ne azt a. borzalmasat, amelyet az őslakosság még ál­mában sem ismer. Tatár Imre AZ NDK-ban jártam... Nem vagyunk angyalok... 3. Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. Megyénkből is több százan igazolhatják — vagy éppen vitatnák — észrevéte­leim azok közül, akik már jártak az NDK-ban, akkor, ha elhallgatnám a nehéz kér­désieket. Miről is van szó? A fe­gyelemről, természetesen! Há­rom alapvető vétség fordul elő: egyik az üzemi, a má­sik az úgynevezett lakóottho­ni, a harmadik a rendőrségi — esetleg bírósági ügy. . Leggyakoribb az igazolat­lan hiányzás, a technológiai előírások, vagy a táppénzrend megsértése, a randalírozás, a magyar vezetőségek munká­jának akadályozása, a jogo­sítvány nélküli, sokszor ittas motorozás, a verekedés, a ha­tósággal szembeni erőszak. Kezdődik mindjárt azzal, hogy nyelvtanulást vállal va­laki, de rövid Idő múlva már nem jár a tanfolyamra, mondván: „A nőmtől úgyis megtanulom.” Tolmácsolnom kellett egy bírósági tárgyaláson apasági keresettel kapcsolatban. A fiatal, német leányanya gyer­meke apjának nevét egyálta­lán nem tudta, csak azt, hogy barátját Ferinek hívták. Általában az évi szabadság 21 nap lenne! Ehhez gyakran jön egy-két hét, itthon töl­tött táppénzes idő. Egyik fia­talunkat — természetesen hazánkban és nyáron — „sú­lyos szembaj” támadta meg. Hat hétig maradt még itthon, s teljesen gyanútlanul adta át a barátnőjétől szerzett, ha­misított orvosi igazolást. Csak éppen a következő „ap'róság- ra” nem figyelt: a dátumok egyeztetése után kiderült, hogy még a gyárban dolgo­zott Erfurtban, de itthon már betegállományban pi­hent, S ha már lúd. legyen kör Miß miit fin la,». Oktober 9-, vasárnap kor visszatért, s átadta mes­terének a papírokat. Az ügy folytatása kézenfekvő: — azonnali elbocsátás, ami e speciális esetben szintén fe­gyelmi úton történő hazaté­rést jelent. Ezek ugyan csak jelensé­gek, de nem jellemzőek. Küz- denünk kell ezek ellen, hi­szen bármelyik nagyvárosban hamarabb híre terjed egy ve­rekedésnek, botránynak — ha magyar szereplői is van­nak —, mint annak, hogy pél­dául Trnyik János, a Szarvas mellől, Csabacsűdről jött ki­váló esztergályos, állandóan száz százalék felett teljesít. Szinte valamennyi vétség indoka a túlzott, az értel­metlen alkoholfogyasztás. Jó részüknek pedig a közömbös­ség, ami még bátorítást is ad. Milyen is ma az NDK-ban munkát vállaló fiatalok em­beri összetétele? A többség 18—19 éves. Mintegy hatvan százaléka közvetlen az iskolapadokból kerül ki. A kiérkezők 40 százaléka szakmunkás! 15— 20 százaléka érettségizett és mintegy 40—50 százaléka nyolc osztályt végzett. A többség először kerül el a szülői háztól, s így kezdi ön­álló életét. Emellett nyo­masztó gond a beilleszkedé­si nehézség, amelyet a hazá­tól távoli környezet, az elté­rő szokások jelentenek. Az egyezmény tíz éve azt mutatja, hogy a részt vevő fiatalok körében kevesebb a céltudatos munkavállaló, ez­zel szemben gyakori a ka- kalandkereső, a rendezetlen családi körülmények közt élő, a lelkileg sérült fiatalok növekvő száma. Igazságtalan lennék, ha két leves megyei fiatalunkról •m írnék a dicséret hangján. rga János Nagyvisnyóról , Medveczky Alajos Gyön- /ösről jött. Mindketten ki- nagasló szakmai és emberi fejlődésről tettek tanúbizony­ságot. Jelenleg a kétéves mes­teriskola hallgatói, amelynek elvégzése tökéletes nyelvis­meretet és kiemelkedő szak­mai jártasságot igényel. Rá­adásul a szabad idejükből sokat fordítanak a közössé­gért végzett társadalmi mun­kára. Túl a szocialista integrá­ción, mi is a haszna az ál­lamközi egyezményből társa­dalmunknak és a személyi­ségnek? Elsőorban az, hogy igazolta az egyén és a társa­dalom érdekeinek egybeesé­sét! A kiutazó fiatal megta­lálja — avagy találhatja — jogos igényeinek kielégítését. Melyek ezek? Igazi önálló­sági próba. Szakmát szerez­het. vagy szakmailag tovább­fejlődhet. Emberileg értéke­sebbé, tapasztaltabbá válhat. Kiélheti utazási szenvedé­lyét. Anyagilag is jól jár. Sok a kedvezmény: összke- resetének 50 százalékán vá­sárolt minden árut vámmen­tesen hazahozhat, természe­tesen nem kereskedelmi mennyiségben. Személygépko­csit vehet három év után itthon, ha pénzét átutalja, s így 30 százalékos forgalmi- adó-mentességet élvez. Meg­ismerhet egy nagy kultúrájú, fejlett iparral rendelkező, baráti szocialista országot. Elsajátíthat — bár mindenki­nek sikerülne, aki kint dol­gozott! — egy világnyelvet... Hogyan jelentkezik ez társa­dalmi haszonként? Nálunk is elfogadott szakmával tér haza három év után. Vég­zettségétől függően, bárki­nek joga van az NDK vala­melyik felsőoktatási intéz­ményébe jelentkezni. A kül­kereskedelmi főiskola első évét ott végezheti, s tanul­mányait itthon folytatja. Ne kerteljünk — államunknak ez a képzés ingyen van! Egyre izmosodó iparunk gondjain segít az az évente hazatérő kétezer ifjú, mint munkaerő-tartalék! A realitás még nem eny- nyire kedvező. Jó néhány fiatal — NDK állampolgár a házastársa — kéri kitelepedési engedélyét. Jelenleg 5160 konzuli útlevél­lel rendelkező magyar állam­polgár él az NDK területén. Ezek közül háromezer, mint az egyezmény szerint kint dolgozott kapta meg áttele- pedési engedélyét. Sok a gond társaink kitar­tásával, akaraterejével, ön­magával szembeni igényessé­gével. A vállalathoz, 1974. októberében kiérkezett 193 fiatal. Közülük a szerződés letelté előtt hazatért 95. A legszomorúbb, hogy ebből 30 fegyelmi úton. Szamunkás- bizonyítványt szerzett húsz fő. Hazatérni... Befejezésül egy gyakori és komoly problémára szeret­ném a figyelmet ráirányíta­ni! Három évet távol lenni ha­zánktól, óriási fejlődés lehe­tőségeit rejti magában. Van azonban egy komoly veszély, s ez éppen a hosszú távoliét. Hazatérés után jó ideig az ember nem találja a helyét, mintha űrt érezne maga kö­rül. Az NDK-ba megérkezé­sekor a beilleszkedési nehéz­ségek, itthon pedig az úgy­nevezett alkalmazkodási gon­dok jelentkeznek. Ezért a kint dolgozott ifjúmunkások hazatérvén megérdemlik a féltő törődést, gondjaikkal való kiemelt foglalkozást. És még egy igényt: Követeljünk tőlük! Egy fejlett ország mo­dern iparának technológiáját sajátíthatták el, más típusú munkafegyelemhez szoktak. Ne hagyjuk elveszni értékei­ket! Ugyanakkor érezzék azt is, hogy társadalmunk tőlük is megkívánja a tudatosai vállalt, fegyelmezett munlcá (Vége.) Koczka László Ernesto Cíie Guevara (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Lalin- imerika nagy mártír forradalmára Emlékezés Che Guevarára A NEMZETKÖZI KOM­MUNISTA MOZGALOM nagy mártírjának, Latin- Amerika legendás hírűvé vált forradalmárának adó­zunk tisztelettel ezen a na­pon. Negyvenkilenc eszten­dős volna, ha élne, az ön­magát büszkén hivatásos forradalmárnak valló Er- nesto Che Guevara. Tíz esz­tendővel ezelőtt azonban, 1967. október 8-án, a bolí­viai hegyek között végeztek vele gyilkosai, az észak­amerikai hír-szerző ügynök­ség, a hírhedt CIA által ki­képzett és irányított külön­leges partizánvadász alaku­latok. Argentínában született, de már fiatal éveiben bejárta az egész kontinenst és ké­sőbb olyan harcosnak, for­radalmárnak tekintette ön­magát, aki egész Latin- Amerika felszabadításáért küzd. Egy ízben — 1960-ban — így nyilatkozott erről: Bárhol jártam Latin-Ame- rikában, sehol sem tekintet­tem magam idegennek. Guatemalában úgy éreztem, hogy guatemalai vagyok, Mexikóban, mexikói. Peru­ban, perui, Éppen úgy, mint most Kubában, kubai. és itt és mindenhol argentin.” Miután 1953-ban Buenos Airesben befejezte orvosi tanulmányait és megkapta diplomáját. országról, or- Sv lúgra vándorolt. Végül is Guetemalában állapodott meg, ahol Arbenz, akkori elnök kormánya az ország tulajdonába vettp az United Fruit észak-amerikai mono­pólium óriásbirtokait és földosztásba kezdett. Ami­kor az észak-amerikai kor­mányzat által szervezett külső fegyveres beavatkozás megdöntötte Arbenz rend­szerét, Guevara neve a ki­végzendők listáján szerepelt. Csupán az mentette meg éle­tét, hogy Argentína követsé­gén talált menedéket és ké­sőbb menlevéllel Mexikóba távozott. MEXIKÓBAN ORVOSKÉNT DOLGOZOTT és igyekezett kapcsolatot keresni forradal­márkörökkel. Találkozott Fidel Castroval, belépett for­radalmi osztagába és részt vett a Granma hajó kubai expedíciójának mexikói elő­készületeiben. Che Guevara egyike volt annak a 82 for­radalmárnak, aki 1956. de­cemberében Fidel Castro ve­zetése alatt partra szállt Ku­bában. Az amerikai kor­mányzatot kiszolgáló Battista- diktatúra csapatai azonban rajtaütöttek a maroknyi fel­szabadító csoporton, s az öl­döklésből csak tizenhetüknek sikerült megmenekülniük. A forradalmárok a Sierra Ma- estra hegység járhatatlan hegyvonulatai között ütötték fel első táborukat, s innen kezdték el a felszabadító há­borút. A maroknyi csapathoz hamarosan munkások és pa­rasztok csatlakoztak és az el­lenségtől zsákmányolt fegyve­rekkel, 1957. közepére foko­zatosan olyan hadsereggé szerveződtek, mely már had­oszlopokkal is rendelkezett. Guevarát ekkor őrnaggyá és a 4. hadoszlap parancsnoka rá nevezték ki. A következő esz­tendőben a felszabadító har­cok mind nagyobb sikereket érlek el és 1959. január máso­dikén Guevara hadoszlopa bevonult Havannába. Guevara aktívan részt vett az új kormányzat megszerve­zésében, egyik irányítója volt az államosításoknak és a földreformnak. Egyideig gaz­daságszervezési ügyekkel bíz­ták meg, majd diplomáciai missziók egész sorát bízták rá: utazásokat tett a fejlődő országokban és igyekezett a kubai példa ismertetésével az imperializmussal való szem­befordulásra bírni ezeknek az országoknak kormányait, néptömegeit. Ellátogatott a szocialista világrendszer or­szágaiba is. ahol fontos gaz­dasági egyezményeket irt alá. Az ENSZ közgyűlésében, mint a forradalmi Kuba kép­viselője, nagy .beszédben lep­lezte le az észak-amerikai monopóliumok és a washing­toni kormányzat aknamunká­ját a szigetország megfojtá­sára. Ügy érezte azonban, hogy Latin-Amerika még szabad­ságukért küzdő népeinek töb­bet használhat, mint Kubá­nak, ahol már a kivívott, győ­zelem után a vívmányok megvédése és a szocialista építés feladatai kerültek na­pirendre. Ezért lemondott a kormányzatban és pártban viselt valamennyi tisztségéről cs 1966. novemberében meg­érkezett Bolíviába. Az álla a vezetett partizánosztag a kö­vetkező év márciusában kezdte el tevékenységét a bolíviai hegyek között.. Bár Bolíviában abban az időben kiéleződött az osztályharo, az objektív körülmények mégis mások voltak, mint a Battisra- idők Kubájában. Az ameri­kai kormányzat is nagy erő­ket összpontosított a bolíviai kormányzat támogatására es különleges CIA-szakértők es -tanácsadók irányították a partizánok elleni harcot. Új­ra meg újra ügynököket épí­tettek be Guevara csapatai­ba és az árulások súlyos vér- veszteségeket okoztak a for­radalmároknak. 1967. október 8-án, — miután a lábán meg­sebesítették és elfogták —, Che Guevarát két társával együtt meggyilkolták. A GYILKOSSÁG NAGY FELHÁBORODÁST KEL­TETT világszerte. Guevara alakja tisztán maradt az utó­korra. Bár bonyolult politikai személyiség volt és voltak tévedései, de ezek forradalmi türelmetlenségéből és forra­dalmi romanticizmusából fa­kadtak. A hibák és tévutak — mint a Za Rubezsom című szovjet hetilap írta — nem voltak alapvetőek és mégha, tározóak Che Guevara életé­ben. .. Mártírhalálának tize­dik évfordulóján a nemzetkö­zi kommunista világmozga­lom a forradalmár hőst mea- illető tisztelettel emlékezik meg Latin-Amerika félsz' -a- dító küzdelmének e nagy uá* ról. A. I. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom