Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-29 / 255. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Népi diplomácia Négy égtáj 26 országának sok millió szervezett dolgozója nevében tanácskozott két napon át hazánk fővárosában a Szakszervezeti Világszövetség Irodája. Az eszmecsere fontosságát aláhúzza, hogy ez volt az iroda utolsó ülésszaka az SZVSZ 1978. április 16—23. között, Prágában sorra kerülő, IX. kongresszusa előtt. Már önmagában az is jelentős, hogy különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok szakszervezeti vezetői cserélték ki nézetüket Budapes­ten. Arról nem is szólva, milyen fontos az a körülmény, hogy a fejlett ipari államok képviseleté­ben tárgyaló küldöttek szót értettek, sőt közös neve­zőre jutottak olyan országok képviselőivel, amelyek jellegzetesen a harmadik világ gondokkal, súlyos prob­lémákkal terhes jegyeit viselik magukon. Ami mégis összetartó ereje, a különbözőségek el­lenére azonos cselekvésre késztető eleme e szakszer­vezeti Világfórumnak: a társadalmi haladásért, a bé­kéért, a népek együttműködéséért érzett felelősség, ami a Budapesten képviselt szakszervezeteket áthatja. Az elmúlt években sokszor idéztünk egy új kele­tű fogalmat: a népi diplomáciát. Nos, a budapesti ülés­szaknak a belgrádi találkozóhoz intézett üzenete jel­legzetes példája annak, hogy a bérből és fizetésből élő milliók felelős képviselői miként hallathatják hang­jukat olyan kérdésben, ami ugyan a diplomaták hi­vatásának körébe tartozik, mégis közvetve és közvet­lenül érdekelt benne az egész emberiség: Európa és a világ békéje, biztonsága, az enyhülés további térnye­rése. Mélységesen egyet lehet érteni Pierre Gensous-val, az SZVSZ főtitkárával, aki sajtókonferenciáján a töb­bi között hangsúlyozta: mindent el kell követni a szakszervezeti mozgalmak egységesebbé tételéért, a dol­gozók szolidaritásáért, jólétéért, olyan világért, amely­ben minden ország számára biztosított a gazdasági hala­dás, a függetlenség és az emberi szabadságjogok gya­korlása. A szakszervezeti világmozgalom — ezt tanú­sítja az SZVSZ irodájának XVII. ülésszaka is — ezekért a célokért küzd, mégpedig a világpolitikában végbemenő változásokhoz rugalmasan igazodva, az új körülményeket, a frissen jelentkező követelményeket mindig szem előtt tartva. Nyilvánvaló, hogy a világ szakszervezeti szövetsé­gei között vannak — és még sokáig lesznek is — vé­leménykülönbségek. Az SZVSZ azonban — s ez me­gint csak az eltérő társadalmi és gazdasági körülmé­nyek között dolgozó emberek őszinte igényét tükrö­zi — fontos teendőjének tartja a nemzetközi szakszer­vezeti központok között a kapcsolatok kiépítését, el­mélyítését. A közeledés és az együttműködés politi­kája megfelel a szervezett dolgozók érdekeinek, egy­szersmind a szakszervezeti világmozgalom termékeny jövőjének is legfőbb záloga. VN^AAAAA/NA/VVVV\AA/VV\A/VV\AA/VSAAA/V\A/VV WWVWAW^vVVVVVVVii Szovjet javaslatok a belgrádi találkozón Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A belgrádi találkozó péntek : délelőtti plenáris ülésén Julij Voroncov, a Szovjetunió kül­döttségének vezetője két ja­vaslatot terjesztett elő. Az első szovjet javaslat a terrorizmus kérdésével fog­lalkozik. Indítványozza, hogy foganatosítsanak további lé­péseket az egyes országok más állam területén tartóz­kodó képviselői, vagy állam­polgárai személyes biztonsá­gának, valamint a kulturális, sport- és egyéb rendezvények megfelelő biztonságának sza­vatolására. Julij Voroncov rá­mutatott, hogy az utóbbi idő­ben szerte a világon megso­kasodtak a terroristaakciók, banditatámadások. Konkrét példákat említett arra, hogy az Egyesült Államokban tar­tózkodó szovjet állampolgá­rokat bántalmazták, szovjet kirendeltségeket támadtak meg, s az amerikai hatóságok nem jártak el a vétkesekkel szemben. Hangoztatta, hogy a terrorcselekményekben részt vett személyeket min­den államban egyformán meg kell büntetni. Ennek érdeké­ben a belgrádi találkozón képviselt államoknak meg­felelő hivatalos intézkedése­ket kell tenniük. A másik szovjet javaslat a külképviseletek személyzete létszámkvótáinak eltörlésére vonatkozik. Voroncov hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió nem alkalmaz semmiféle lét­számkorlátozást, rámutatott, hogy a nemzetközi kapcsola­tok fejlesztése és a népek kö­zötti bizalom erősítése szem­pontjából hasznos lenne, ha a részt vevő országok nem ál­lapítanának meg kvótákat a diplomáciai; kereskedelmi és egyéb képviseletek személyi létszámára vonatkozólag. Arthur Goldberg, az Egye­sült Államok küldöttségének vezetője, felszólalásában kö­zölte, hogy nagy érdeklődés­sel fogadták és figyelemmel fogják tanulmányozni a szov­jet javaslatokat. A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési talál­kozó ezután munkabizottsá­gokban folytatta munkáját. (MTI) BMacgipar f©Bszcilolssek az E£BUSZ-lsen Az ENSZ-közgyűlés csü­törtök esti plenáris ülésén, az izraeli hatóságok által alkalmazott törvénytelen te­lepítési politikával kapcso­latos napirend vitájában felszólalt Hollai Imre nagy­követ, a New York-i ma­gyar ENSZ-misszió vezetője. Rámutatott, hogy a magyar küldöttséget mélységeden ag­gasztják az izraeli kormány­nak a megszállt arab terü­leteken alkalmazott módsze­rei, különösképpen azok az intézkedések, amelyekkel a területek tartós bekebelezé­sére törekszik. A közgyűlés 3. sz. bizott­ságában „Az emberi jogok­ról szóló nemzetközi egyez­ményokmányok helyzetéről” Felavatták a Dunaújvárosi Hu 11 ám papírgyárat Pénteken, ünnepi munkás­gyűlésen felavatták a 4,3 milliárd forintos beruházás­sal felépített Dunaújvárosi Hullámpapírgyárat. Részt vett az avatáson Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Her- czeg Károly, a SZOT főtit­kárhelyettese, Keserű János- né, könnyűipari miniszter, dr. Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter. A nagyberuházás befeje­zéséről Juhász Mihály, a Papíripari Vállalat vezér- igazgatója tett jelentést. El­mondta, hogy a beruházás a 4,3 milliárd forint előirány­zatot betartva és jó minő­ségben valósult meg. Az új Dunaújvárosi Hullámpapír­gyár eddig összesen 125 000 tonna terméket gyártott, együttesen mintegy 13 millió dollár értékben. Az ünnepi munkásgyűlé­sen felszólalt Németh Ká- ^ roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter kitüntetése­ket adott át a nagyberuhá­zás megvalósításában ki­emelkedő munkát végzett dolgozóknak. (MTI) Oroszország mindent kimondott 9. „Osztóra* csontvázak...” v Augusztus egész története bebizonyította, mennyire igaza volt Leninnek, ami­kor július elején nem volt hajlandó átvenni a hatal­mat. Akkor még nem volt biztosítéka arról, hogy a nép a különböző Kornyilo- vok fellépésére olyan harco­san reagál, mint ahogy azt már augusztus végén, szep­tember elején tette. Ehhez még időre volt szükség. Nem sok időre, de időre. A va­lóságnak kellett szétfosz- latnia Kerenszkij tetszetős frázisainak ködfüggönyét. Szeptember elején Glebov kadét képviselő kétségbe­esetten kiáltotta pártjának vezetőségi ülésén: — A forradalom a jogi szférából a szocialista szfé­rába megy át! Ez a polgári politikus a maga szavaival ugyanazt az alapvető, sorsdöntő folya­matot fogalmazta meg, ami­re Lenin a bizonyosság ere­jével várt. Mivel a Kornyi- lov-puccs megrázkódtatása nyomán 1. nemcsak a töme­gek, de a mensevik- és eszercsoportok egy része is balra tolódott, 2. kiengedték a börtönből a júliusban el­fogott bolsevikokat, köztük Trockijt és Kamenyevet, 3. a megszeppent Kerenszkij hozott néhány helyes intéz­kedést, 4. Oroszországot vég­re hivatalosan is köztársa­sággá nyilvánították QJMrgg, 19 n. október 29., szombat Lenin úgy látta: most, szeptember legelején talán valóban van bizonyos lehe­tőség a baloldal összefogá­sára. ELKÉSETT GONDOLATOK Szeptember elsején meg­írta „A kompromisszumok­ról” című cikkét. Kevés do­log bizonyítja jobban, meny­nyire szilárdan állt a való­ság talaján „a fantaszta” Lenin, mint az a megjegy­zés, amivel elküldte cikkét a Pravda szerkesztőségének: „Ezeket a sorokat szeptem­ber elsején, pénteken ír­tam. Egy véletlen folytán (Kerenszkij idején, mondja majd a történelem, nem minden bolsevik választhat­ta meg szabadon lakhelyét) nem kerültek aznap a szer­kesztőséghez. A szombati és a mai, vasárnapi lapok el­olvasása után pedig azt mondom magamban: a kompromisszumra vonatko­zó javaslat már elkésett... Nem marad más hátra, mint az, hogy ezeket a megjegy­zéseket azzal a kéréssel küldjem el a szerkesztőség­nek, hogy Elkésett gondola­tok címmel közöljék őket... olykor talán még az elké­sett gondolatok megismeré­se sem érdektelen ...” Szeptember 12-én pártja központi bizottságához írt levelében Lenin már kije­lenti: „A bolsevikok, mi­után a Munkás- és Katona­küldöttek mindkét fővárosi Szovjetjében többségbe ke­rültek, kézbe vehetik, és kell is, hogy kézbe vegyék, az államhatalmat... A többség a fővárosi Szovje­tekben annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a nép a mi irányunkban tett... Nem a felkelés „napjáról” van szó..., hanem arról, hogy a feladatot világossá tegyük a párt előtt: napi­rendre kell tűzni a fegy­veres felkelést...” AZ „EGYSÉG” LÁZALMA Kerenszkij közben a már- már lángoló színpadon, amelynek „nézőterét” betöl­tötte a front új és új ál­dozatainak halálhörgése, az éhezők segélykiáltása, zsong­lőrként dobálta a maga fá­ból vaskarikáit A Kornyi- lov-puccs utón a kadét mi­niszterek otthagyták kabi­netjét (Kerenszkij már jú­lius 8 óta hadügyminiszter­ből miniszterelnökké avan­zsált) ‘és sokáig nem is tu­dott kormány! alakítani, öt­tagú direktórium élén kor­mányzott. Szeptember 14-re a mi­niszterelnök nem utolsósor­ban azért hívta össze az úgynevezett Demokratikus Tanácskozást — még min­dig az „egység” lázálma je­gyében —, mert azt remél­te: ily módon kibékítheti a kadeteket a baloldallal és fordítva. Ez nem sikerült, de a kormányfő mégis be­vette a kadét minisztereket ezután alakított kormányá­ba, újabb logikai saltomor- taleval: nem pártjuk kép­viselőjeként, hanem „ma­gánemberekként” ... LENIN „LEMERÜL” Szeptember 25-én az ú jáalakított Ideiglenes Kor­mány ismét hitet tett a há­ború folytatása mellett, ez­zel tovább ásta a saját sír­ját. „Az Ideiglenes Kor­mány — hangzik a nyilat­kozat — békére törekszik, mégis (?) minden erejével azon lesz, hogy védelmezze a szövetségesek közös ügyét...” Mit jelentett ez akkor? Részlet A. R. Wil­liams amerikai újságíró front-riportjából: „A szürke égből ömlött az eső, folyókká változtatta az utcákat, s ólommá a ka­tonák szívét. Ösztövér csont­vázak egyenesedtek fel és meredtek ránk a lövész- árokból. Kiéhezett emberek rontottak a földeken a ré­pára és nyersen befalták. A tarlókon mezítlábasok bot­ladoztak, a tél kezdetén nyári egyenruhák érkeztek, a hasuk fölé érő sárban holtan rogytak össze a lo­vak ...” Lenin ekkor már régen illegalitásban volt, február és október között pontosan négy hónapon át búvóhely­ről kellett irányítania az eseményeket, amelyektől tá­gas hazája és — ma már tudjuk: — jórészt az embe­riség jövője függött. A Köz­ponti Bizottság még július elején kénytelen volt úgy dönteni, hogy a párt vezé­re „merüljön le”, mert éle­tét közvetlen veszély fe­nyegeti. Valóban elkerülhetetlen volt ez? Részlet Polovcev vezér­őrnagy petrográdi körzetpa­rancsnok jelentéséből: „A tiszt, aki Teriokiba utazott, remélve, hogy elcsípi Le­nint, megkérdezte, egészben vagy darabokban kívánom-e ezt az urat. Mosolyogva azt feleltem, hogy a letartózta­ttak olykor megszöknek'...” Harmat Endre (Következtk: Kunyhó a réten) folytatott vitában felszólalt Nagy Lajos, a magyar kül­döttség tagja. Hangsúlyozta, hogy a polgári és a politi­kai jogok elválaszthatatla­nok a gazdasági, szociális és kulturális jogoktól. Utalt ar­ra, hogy a magyar kor­mánynak a polgári és poli­tikai jogok érvényesüléséről szóló jelentését az emberi jogok bizottsága elfogadta és ezzel kifejezésre juttatta, hogy jogrendünk teljes össz­hangban áll az egyezmény­nyel. (MTI) Ülést tartott az MSZBT országos elnöksége A világ első győztes prole­tárforradalmának 60. évfor­dulóját köszöntötte a Magyar —Szovjet Baráti Társaság or­szágos elnöksége, pénteki ülé­sén, a Parlament Vadász-ter- . mében. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az MSZBT elnöke nyitotta meg a tanácskozást, amelynek elnökségében fog­lalt helyet többek között Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, vala­mint Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes ünnepi be­széde után Nagy Mária, az MSZBT főtitkára szólt a baráti társaságnak az évfor­duló megünnepléséhez kap­csolódó programjáról. MUOSZ-választmányi ülés Csepelen A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének vá­lasztmánya ma A magyar sajtó, a rádió, a televízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére indított munkaversenyről címmel ün­nepi ülést tartott a Csepel Vas- és Fémművek tanács­termében. B—1 helyett FB—111 Az amerikai kongresszus két házának képviselői csü­törtöki együttes ülésükön a katonai költségvetés 480 mil­lió dolláros kiegészítését szavazták meg. A pótlólagos összeget a legújabb típuáú stratégiai fegyverek, köztük a szárnyasrakéták és az FB—111-es típusú vadász­bombázók fejlesztésére és gyártására fogják fordítani. Ezzel eldöntötték, hogy a B—1-es stratégiai bombázó helyett szárnyasrakéták kap­nak elsőbbséget. A megajánlott költségve­tésből 20 millió dollárt fordí­tanak az FB—111-es vadász­bombázók módosítására avé­gett, hogy kiterjesszék a gép hatósugarát és növeljék a hordképességét. Az amerikai sajtó szerint a módosított tí­pus a szárnyasrakéták hordo­zására készül és a program szerint, 100 ilyen repülőgépet kívánnak gyártani. OKTOBER 31.—NOVEMBER 12. ŐSZI bútorvásár! KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK 20 százalék ENGEDMÉNNYEL! EGYES BÚTOROK KÉSZLETKIÁRUSÍTÁSA AZ IPARCIKK KISKER. GYÖNGYÖSI BÚTORÜZLETÉBEN (Lenin út 10.)! A VÁSÁR IDEJÉN 5000 FT ÉRTÉK FELETT — a megye területén — Díjtalan házhoz szállítás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom