Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Szép Heléna Operett két részben Varga Gyula, Várhegyi Márta és Somló István az operett egyik jelenetében (Fotó: Jármay György) Rólunk van Offenbach divatba jött is­mét, játsszák tévében és színpadon, zenéje mintegy megifjodottan buzog az éte­ren át is. S valóban élvezet hallgatni ezt a muzsikát. Offenbach nemcsak kitű­nő zeneszerző, vállalkozó­nak is elsőrangú: a III. Na­póleon által nagyhak hitt császárság korában a kölni kántor fia szemébe mondta a francia közönségnek, hogy semmi nem szent előtte, hogy harácsolnak, hogy hi­téből és eszményeiből kivet­kőzött, hogy nem akar sem­mi mást, csak a mának él­ni. A kritikusok mennydörög­tek, szidták ezt a nagyon élelmes Offenbachot, hogy mit ki nem mer gúnyolni: a fenséges homéroszi sze­mélyek itt olyan ocsmányul császárkori emberek, hogy no még! Kalchasz úgy ha­zudik az istenek nevében, mintha csak az oltárra ra­kott baksis érdekelné. Achil- Iész. Aiax, a kicsi és a nagy, nemkülönben Oresz- tész csak arra jók, hogv a főhazugok körül táncolia- nak, mint a vásári pojácák. És a legtetején ennek a cirkuszi csúcsnak, mint fő- poiáca ott idétlenkedik Me- nelaosz, Spárta királya, aki nem azért veszíti el Helé­nát, mert Vénusz Páris dön­tése miatt felajánlja Trója hercegének ezt a csinos asszonyt, hanem azért, mert Menelaosz egy tébláb figu­ra, aki sem az ágy, sem a ház körül nem tart, nem tud rendet tartani. S ahogy az akkori kriti­kák mennydörögtek a ma is cinikusnak tűnő hang­nemen, ahogyan Offenbach a szövegkönyvet megíratta munkatársaival, úgy vált egyre híresebbé ez az élel­mes, a hatalmat belülről ki­nevető, merész szerző. Stí­lust és korszakot teremtett, egyénisége átüt és átsüt minden zenei és emberi mondanivalóján. Mintha ő lenne az istenek valódi hangja. Az operettet Bor József rendezte, ö is tisztában van azzal, hogy az a nevető ci­nizmus, amellyel Offenbach szemlélte ezt a gyorsan szét- málló korszakot és embere­it, ma is megér egy színhá­zi előadást, jóllehet már rég porladnak azok a francia ha­talmasságok. akik ellen ez a játék „ment”. A gúnyolódás azonban mindig rejt valami igazsá­got, és ha nevetve mon­dunk igazat, akár elhunyt nemzedékekről is, annak annyi haszna feltétlenül te­rem, hogy az ember a szí­néről szemlélt dolgot meg­nézve, meglátva a visszájá­ról is, némileg okosodjék. Bor József pergő előadást rendezett, színészvezetése egyenletes, a kis színpadon összetömörülő együttessel megoldja a nagyoperett nagyjeleneteinek nehéz gond­ját. Engedi, hogy színészei „aktualizáljanak”, hogy ki­szólásaikkal némileg és ár­tatlanul „berzenkedjenek”, bár nem hiszem, hogy Of­fenbach szövegíróinak kell ez az utólagos segítség. Az pedig a befejezést torzítja — zavarja is! — ahogyan Kalchasz felkiált, mert en­nek a színészi kifakadásnak nem sok köze van a darab­hoz, annak fináléjához. Az egri színházban nem először vagyunk tanúi an­nak. hogy két részben ját­szanak valamit, ami több részben „van megírva”. így aztán itt is másfél órára nyúlik az első rész, és nem biztos, hogy ez az üdvözítő megoldás. Inkább csak di­vat. A közönség nem saj­nálja azt „az egész három órát”, úgy, két szünettel együtt sem, ha olyat és úgy kap. Menelaoszt, ezt a király­nak kabaréfigurát Varga Gyula Jászai-díjas alakítja. 1877. október 27., csütörtök Nem könnyű feladat Lsé.a- bár után ezt a fajankót egyénien alakítani. Varga Gyula azonban nem másol, hozzáadja ehhez az operett­hőshöz a maga csendes líráját is. Heléna szerepé­ben Várhegyi Márta teljes illúziót nyújt. Rózsa Sán­dorral együtt, aki most már mint vendég alakította a bemutatón Párist, Trója her­cegét, a • duetteket nagyon elegánsan adják elő. Kalchasz, a jövendőmondó főpap Fehér Tibor Jászai-dí­jas személyében öltött testet. A kitűnő humorú színész mintha kedvetlenül indítot­ta volna játékát, később azonban ritmust váltott és az előadás egyik erőssége lett. Az epizodisták a jó csapatmunka erejével ha­tottak: Szántó Lajos, Má­tyás Jenő, Bánó Pál, Csi­szár Nándor és Somló Ist­Meglehetosen nagy szabad­ságot engedélyezett betegei­nek a Városmajor szanató­rium. Az előírásos kezelés mellett önállóan rendelkez­tek idejükkel a gyengélke­dők. Ady sokat járt a város­ban, szorgalmasan udvarolt, már-már telhetetlenül, és ezt el is mondta a verseiben. Lé­da joggal nyugtalankodott emiatt Párizsban. Érthető asszonyi indulatai Budapestre kergették, fele­lősségre vonta Adyt. aki el­érkezettnek látta az időt a szakításra. Hosszú töprengés­sel, nagy műgonddal írta meg az Elbocsátó szép üzene­tet. Május 16-án közölte a Nyugat a kegyetlen, szenzá­ciós verset. Szerzője még gyakrabban mutatkozott a Városban, felkészülve arra, hogy szembetalálkozik az el­bocsátott asszonnyal, de Lé­da már Párizsban volt, ott olvasta a megrendítő soro­kat. De a költőt is megviselte a szakítás. Legénykedő kalan­dozásaira ráunva, visszavo­nult szülőfalujába. Itt kapta kézhez Diósi Ödön levelét. Kibontva a vastag borítékot, a köteteiből való dedikált lapok hullottak elébe. A kí­sérő szöveg csupán ennyi 1 volt: „Vissza Adynak, a hűt­len kígyónak!” ván részesei a sikeres be­mutatónak. Karmester: Kalmár Pé­ter. Az ének- és zenekar évek óta megbízhatóan és jól látja el feladatát, Of­fenbach zenéjéhez azonban nem ártott volna a zene­kart kissé megerősíteni. A jelmezek stilizáltan és nagyvonalúan utalnak a ci­nikusan szemlélt klasszikus korra, az egyszerű és igény­telen díszletek a kis szín­padon is helyet biztosítot­tak bizonyos mozgásra. A jelmezeket Poós Éva, a díszleteket Székely László tervezte. A koreográfiáért Somoss Zsuzsa érdemel di­cséretet, mert az a kor és muzsika szabta kereteken belül mozog. Jó szórakozás ez a be­mutató. Ezzel egyszer s mindenkor­ra megszakadt az a kapcso­lat, amelynek jegyében Ady Endre költői zsenije kibonta­kozott és a csúcsra érkezett. A szilágysági tartózkodás alkalmat kínált arra, hogy szerepeljen Zilahon a Wesse­lényi kollégium hangverse­nyén. Üj költeményeiből ol­vasott fel a közönségnek, köz­tük a tanároknak és a nö­vendékeknek, akik büszkén és meghatottan ünnepelték az alma mater híressé lett egykori tanulóját. Adynak is szép élménye maradt a zila­hi szereplés. Jókedvűen, fel­frissülve érkezett vissza a fő­városba. Minden külső jel ar­ra vallott, hogy javára vált a szakítás, személyi független­sége sokat használt egészsé­gének, közérzetének. Rengeteget dolgozott, ezzel párhuzamosan kiadósakat szórakozott és egy ideig a barátaival is többet törődött. A Városmajor szanatórium­ban levő szállásáról rendsze­resen végigportyázta a pes­ti kávéházakat, a budai kis­kocsmákat. Jövedelmének fő része változatlanul abból származott, hogy a Nyugat folyóirat főmunkatársa volt. Ebben az időben, 1912 ta- vaszán-nyarán gyakrabban időzött együtt olyan kiváló kortársaival, mint Móricz Zsigmond, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Nagy Endre, „A Magyar Népköztársa­ságban az emberi környe­zet védelme az egész tár­sadalom érdeke és fel­adata.” (1976. 11. törvény) EZ AZ IDÉZET volt a mottója annak az értekez­letnek, amelyen a megyei népfrontbizottság tagjai a környezetvédelmi törvény végrehajtásának tapasztala­tairól és az ezzel kapcsola­tos feladatokról tanácskoz­tak. Mint ismeretes, a törvény a környezetvédelem körét hat csoportban részletezi: a föld, a víz, a levegő, az élő­világ, a táj és a település környezete. Megjegyzendő, hogy megyénkben már e törvény megjelenése előtt is született a környezetvédel­met szolgáló intézkedés. A megyei tanács vb-határozata (1975) környezetvédelmi in­tézkedési terv előkészítését írta elő. A szakigazgatási szervek ennek alapján köte­lesek voltak és kötelesek ma is beszámolni a környezet- védelemmel kapcsolatos ha­tározatokról. Mi történt a törvény élet­be lépése óta? A föld vé­delmével kapcsolatban az a tapasztalat született, hogy településeinken a házi és ipari szennyvíz elvezetése még mindig problémát je­lent. A megyeszékhelyen és Gyöngyösön a szeméttelep védőtávolsága nem felel meg az előírtaknak. A mérgező ipari hulladékok, növényvé- dőszer-maradványok elhe­lyezése megoldatlan, mivel a megyében nincs kijelölt, úgynevezett „méregtemető”. Azért jó példa is akad: a Thorez Külfejtéses Bánya­üzemnél a rekultiváció eredményeként — laborató­riumi vizsgálat szerint — a talaj termőképessége már a kezdeti időszakban is közel azonos az eredetivel. A vi­zek védelme ugyancsak gon­dot okoz, elsősorban a jó­minőségű ivóvíz biztosítása során. A Tárná menti réteg­vizek magas vastartalma kü­lön berendezést igényel. A források és kutak védelme a legtöbb helyen biztosított. A városokban épülnek a Schöpflin Aladár. Istenítőjé- nek, az Ady-versek új sáfár­jának, Föidessy Gyulának is ekkor volt módja sűrűn együtt tartózkodni a költő­vel. E megszokott, mindenna­pos baráti együttlétekből ki­emelkedik egy fontos ese­mény: A Városmajor szana­tóriumban rendezett vacsorán — először és utoljára — ta­lálkozott Ady a román nem­zeti párt egyik vezéralakjával, Octavian Gogával. Az erdélyi román költő-politikus — egyébként a magyar parla­ment tagja — eljött megkö­szönni azt a harcos támoga­tást, amelyben a magyar li­berális gondolkodók — első­sorban Ady Endre — része­sítették a nyilvánosság előtt bebörtönöztetése idején. A találkozón részt vett még Móricz Zsigmond és Jászi Oszkár, Ady benső barátja, a nemzetiségi ügyek tudós szakértője. Jó hangulatban zajlott le a vacsora, de Oc­tavian Goga kerülte a poli­tizálást. Ügyesen, okosan tért ki az állásfoglalások elől, amikor — különösen Móricz Zsigmond — a jövőre vonat­kozó elképzeléseiről próbál­tak tájékozódni. Hiába titkolta Ady, Léda miatt nőttön nőtt benne a hiányérzet. Nem sokáig bírta a kiegyensúlyozott önural­mat. Mivel a Városmajor szanatóriumban mégis csak illett ügyelni bizonyos for­maságokra, itt nem hódolha­tott korlátlanul a gyengébb nemtől remélt örömöknek. Kiköltözött hát a szanatóri­umból, át a pesti belvárosba, a Vigadó utca és a Dorottya utca sarkán levő Magyar Királyi Szállodába. Ettől kezdve életének sokszor visszatérő színhelyévé vált a centrumhoz tartozó, mégis viszonylag olcsó hotel. A ho­tel kávéházában rendezte be műhelyét, itt dolgozott a szorgalom egyáltalán nem szennyvíztisztító telepek, azonban a majdan keletke­ző, nagy mennyiségű szenny­víziszap elhelyezése még megoldatlan! Az ipari szennyvizek elhelyezése is problémát jelent, különösen a szakosított állattartó tele­pekről kikerülő nagy meny- nyiségű szennyvíz miatt, (így például Poroszlón, ahol a sertéstelepen nincs hígító víz, s emiatt a beépített szennyvízátemelő rendszer nem üzemeltethető és a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­ban, ahol a telepek létesíté­sével egyidőben nem tör­tént meg az öntözőterület kijelölése, agronómiái meg­tervezése.) MEGYÉNKBEN a KÖJÁL rendszeresen végez levegő- tisztasági vizsgálatot hat körzetben és 57 mintavé­delmi helyen. Megállapítot­ták például, hogy amikor a Mátravidéki Erőmű áttért az olajtüzelésre, lényegesen csökkent a körzetben a le­vegő szennyezettsége. A vizsgálatok azt is megálla­pították, hogy a Gagarin Hőerőmű üzemeltetése ed­dig még nem veszélyezteti a Mátrát, mint kiemelten vé­dett területet. A vállalatnál egyébként eredményesen működik a környezetvédel­mi csoport! A megyeszékhe­lyen elsősorban a szűk ut­cákban bonyolódó nagy gép­kocsiforgalom okoz gondot, a város északi részén pedig a felnémeti őrlőüzem szeny- nyezi a levegőt. A lokalizá­lásra pályázat készült, s ha elfogadják, levegő-tisztaság- védelmi beruházásként va­lósul meg. Bélapátfalván lé­nyeges javulást csak az új cementgyár felépítése után várhatunk. (A vizsgálatok eddig ötszörös normatúllé­pést jeleztek a levegő szeny- nyezettségével kapcsolat­ban.) Az élővilág védelméből a népfrontbizottságok is ala­posan kivették részüket a fásítási hónapok es az egyéb lakóterületeken szer­vezett társadalmi munkák megszervezésével. A Bükki Nemzeti Park létrehozása megyénk több községét is érinti. Ezeken a helyeken korlátozták, sőt a kiemelten védett területe­ritka óráiban. Mindig szük­sége volt valakire a „fuss- ide szaladj oda” teendők elvég­zésére. Ezúttal a kávéház bérlőjének fia, Steinfeld Nándor ifjú banktisztviselő titkárkodott körülötte meg­ható önzetlenséggel. De a munka józan órái mellett egyre merészebben tette próbára egészségének teherbírását a szórakozás­ban is. Pedig egy lépést sem tett a nők után. önként jöt­tek, fölös számmal. A köl­tőt különösen egy tizenhét éves, matrózblúzos diáklány ' vette le a lábáról. Akkor is ez a fekete szépség volt ná­la, amikor szívrohamot ka­pott szállodai szobájában, i Bezzeg az önfeláldozó sze- > relmes fruska siránkozva, j hírnevét féltve elmenekült, | átengedve az orvoslás gond- | ját Ady doktorbarátjának, ! Kozmutza Bélának. Rendbe hozták, egy ideig öccse felesége ápolta-táplál- ta, de alig jött rendbe, visz- szaszökdösött a Magyar Ki­rályba, mert cselekvési sza- ! badságát minden helyzetben többre becsülte az egészsé­génél, noha, a haláltól ret­tenetesen félt. Mivel tartó­san rongálta magát, idegei soha nem jöhettek rendbe teljesen. Örökké fáradt volt és kialvatlan, dél felé is alig tudott kitápászkodni az ágyból. Ignotus Pál ajánla­tára kipróbálták idegei rend­behozására az akkor mód­felett divatos freudista pszi­chiátriát. Ennek az iskolá­nak volt valóban mesteri tu­dója Ferenczi Sándor. öt kérte meg Hatvány Lajos, hogy segítsen a költőn. Meg is történt a találkozás Ady Lajosék lakásán. A manap­ság tesztelésnek nevezett vi­zit után Ferenczi visszalé­pett, közölvén Hatvanyval, hogy a zseni gondolatrend­szerébe és lelki struktúrájá­ba nem hajlandó beleavat­kozni. (Folytatjuk.) szó! ken nem is engedélyezik az építkezéseket. A védetté nyilvánított területek közé tartozik még: az erdőtelki arborétum, a kerecsendi er­dő egy része, a pélyi ma­dárrezervátum, a sírok i ,,Darnó-tó” környéke, a gyöngyösi Sárhegy és a sző­lőskei erdő is. MILYEN FELADATOK várnak a környezetvédelmi munka szervezésében és fej-j lesztésében a társadalmi1 szervekre, így á népfront-*' bizottságokra? Például: se­gíteni az állami intézkedés sek végrehajtását agitáció-! val, példamutatással, a tár­sadalmi munkák szervezésé­vel. Nem ártana létrehozni egy önálló megyei környe­zetvédelmi bizottságot, amely! hozzásegítene az összehan­goltabb, szervezettebb kör­nyezetvédelmi munka vég­rehajtásához. A bizottság <• Hazafias Népfront Heves megyei elnöksége mellett) működne. Az eddig jól be-t vált akciókat — fásítás^ parkosítás stb. — továbbrat is érdemes megszervezni. Ai különböző rendezvények é* előadások szervezésével to-*- vább lehetne gyarapítani lakosság kornyezetvedelm» j ismeretét, s külön kellene) J foglalkozni az ifjúsággal akt» környezetvédelem oktatása- * nak és az ezzel kapcsolatos - egyéb kérdéseknek ismerte-)*] tésével, illetve a környezet-f: védelemmel kapcsolatos ne-* ' velősének a dolgaival. ígéri megszívlelendő javaslat szü-f* * letett még: az üzemekben és , a vállalatoknál a munkavéJ4 demi osztály vagy csoport) foglalkoztasson állandó jel— , leggel környezetvédelmi ak-f* tivistát is. FELADAT TEHÄT vart bőven azoknak a hibáknak) a felszámolásával együtt; amelyekről a cikkben szó esett. Mindannyiunkat érin­tő kérdések ezek, hiszen egészen egyszerűen: rólunk van szó! Kátai Gábor Ajándék láncból, dalból, zenéből A Nagy Októberi Szóda? lista Forradalom tiszteletére hirdetett csepeli felhívás alapján legjobb eredményi) elért szocialista brigádok tagjai és az „Eger városért’* társadalmi munkaakcióbar» legaktívabb közösségek tag­jai töltötték meg kedden es­te a Gárdonyi Géza Színház széksorait, hogy megtekint­sék a városi tanács ajándé­kát, a Budapest Táncegyüt­tes műsorát. A kényszerűségből — né-' hány táncos sérülése miatt — megváltozott műsor elein­te csak a virtuozitás, a lát­vány, a kimunkált mozgás és az egymást követő térfor­mák szépségével, erejével hatott. Aztán egy cimbalom- szóló közben átforrósodott a levegő, létrejött az elő­adók és nézők között az az egymást serkentő eleven kapcsolat, ami élménnyé, maradandó élménnyé avatja a jó előadásokat. A közön­ség addig sem fukarkodott a tapssal, de ettől a pilla­nattól a taps is mást, többet jelentett. Nem könnyed szórakozást,' nem andalító pihenést adott ez az est nézőinek. Háború­ról és békéről, az élet szép­ségéről és múlandóság" ól fogalmazott gondolatokat a két koreográfus, Kriskovics Antal Erkel-díjas és Molnár Lajos. Örömeinkről, fájdal­mainkról, vívódásainkról vallottak a táncművészet nyelvén az előadók. Mégis aligha akadt olyan néző. aki nem vállalta, nem fogadta el a közös gondolkodást, s aki nem azzal az érzéssel' hagyta el a színházai mgy értékes, szép ajándékot na-, radandó emléket kapott. (vlrágh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom