Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A jószomszédság jegyében Fontos tárgyalások színhelye Moszkva, ahová pénteken érkezett Morardzsi Deszai indiai miniszter- elnök. A szubkontinensnyi ország kormányfőjének ez az első külföldi látogatása, amely egyben óhatatlanul hűen tükrözi a két állam kapcsolatainak jelentőségét. Deszai a fél évvel ezelőtt rendezett választások után került a kabinet élére, miután Indira Gandhi pártja, a Nemzeti Kongresszus Párt vereséget szenvedett a választásokon. Moszkva és Üj-Delhi együttműködése korántsem új keletű. A Szovjetunió fennállása óta baráti érzelmeket táplált India népei iránt, s a hatalmas ország függet­lenné válásától számtalan tanújelét adta önzetlen se­gítőkészségének. Indiában nagy elismeréssel adóztak a szovjet diplomáciának az indiai—pakisztáni konflik­tus megszüntetése érdekében kifejtett erőfeszítéseiért, amelyek a Taskentben aláírt megállapodásban csúcso­sodtak ki. Több fontos indiai ipari létesítmény szovjet támogatással épült fel, a nemzetközi politika színte­rén pedig a szovjet álláspont, a szocialista országok állásfoglalása igen gyakran számíthatott a békeszere­tő India el nem kötelezett politikájának helyeslésével, egyetértésével. A Szovjetunió és India között 1971-ben hosszú lejáratú béke-, barátsági és együttműködési szerző­dés jött létre, két évvel később pedig Leonyid Brezs- nyev indiai látogatása alkalmából kétoldalú nyilatko­zatban tették közzé Moszkva és Űj-Delhi álláspontját az együttműködés további perspektíváit illetően. örvendetes, hogy Deszai kormánya változatlanul kitart az el nem kötelezettség politikája mellett, s a jószomszédi viszony fenntartását szorgalmazza a Szov­jetunióval. A tárgyalásokon most nyilvánvalóan szóba kerülnek a gazdasági együttműködés távlatai, s a nemzetközi helyzetet is értékelik, különös tekintettel Ázsiára, amelynek békéje és biztonsága mind Moszk­va, mind Üj-Delhi számára létfontosságú kérdés. „Mondjunk nemet a neutronbombára!” BékenagygyOlés Pesterzsébeten Az indiai miniszterelnök Mnszkvában Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin és Andrej Gro- miko köszöntötte pénteken délelőtt Moszkva Seremetye- vo repülőterén Morardzsi Deszai miniszterelnököt, aki a Szovjetunió vezetőinek meghívására hivatalos láto­gatásra érkezett a szovjet fő­városba. Az indiai kormány­főnek ez az első külföldi út­ja azóta, hogy a választáso­kon aratott győzelem után az ország kormányának élére került. Deszai kíséretében van Atal Bihari Vadzspaji kül­ügyminiszter és több más személyiség. Az indiai és szovjet zász­lókkal. orosz és hindi nyelvű üdvözlő feliratokkal díszített repülőtéren díszszázad sora­kozott fel. Sok száz moszk­vai várta az indiai minisz­terelnököt. Morardzsi Deszai külön­gépe pontosan délelőtt 11.30 órakor állt meg a főépület előtt. Az indiai kormányfőt „Világbékét akarunk!”, „Béke, haladás, szolidaritás!” jelszavak harsogtak pénte­ken azon a békenagygyűlé­sen, amelyet az Országos Béketanács, a vas-, fém- és villamosenergia-ipari dolgo­zók és a textilipari dolgozók szakszervezete rendezett. Az elnökségben helyet fog­lalt Kiss Károly, a SZOT és az Országos Béketanács al­elnöke, Molnár Endre, az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának titkára, Csillik And­rás, a XX. Kerületi Pártbi­zottság első titkára, Apró József, a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnö­ke, Laukó Károly, a Béke­világtanács titkára is. A megnyitó után Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára szólt a résztvevőkhöz. Valamennyi delegátus felszólalt már Belgrádhan A belgrádi biztonsági és együttműködési találkozó péntek délelőtti plenáris ülése mindössze tizenöt per­cig tartott. Miután megálla­pították, hogy valamennyi szólásra jelentkezett delegá­tus felszólalt már, a har­mincöt részt vevő ország képviselői úgy döntöttek, hogy tevékenységüket a nap hátralevő részében munka­bizottságokban folytatják. Nyugalom a thaiföldi fővárosban Nyugalom van Bangkok­ban, Thaiföld fővárosában egy nappal Thanin Kraivi- csien polgári kormányának eltávolítása után. A város megszokott, mindennapi éle­tét éli, csupán a főbb kor­mányhivatalok elé vezé­nyelt katonai őrség emlé­keztet a vértelen hatalom- átvételre. elsőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke üdvözölte. Szeretettel kö­szöntötte Deszait Alekszej Koszigin, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnö­ke és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, külügymi­niszter is. A két ország himnuszának elhangzása után Deszai kö­szöntötte a tiszteletére f'e'- sorakozott díszszázadot, majd bemutatták neki a szovjet kormány megjelent tagjait. Nagy szeretettel üd­vözölték Moszkva kedves vendégét a szovjet főváros lakói. A fogadtatás után Deszai szállására ment. A város központjába vezető útvona­lon, amelyet szovjet és in­diai zászlók díszítettek. A hivatalos megbeszélések a szovjet vezetőkkel még pénteken megkezdődtek. (MTI) Kedden temetik Schleyert Az eddigi nyomozás m hozott eredményt A rendőrség tizenhat terroristát köröz cs a sajtó segítségét kérte a terrorizmus elleni harchoz. Képünkön: a Luftban» sa-gép kiszabadult utasai a körözött terroristák fényképeit nézik. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Kedden állami temetést rendeznek a hét elején meg­gyilkolt Hans-Martin Schle­yernek, a Nyugatnémet Gyá­rosok és Munkáltatók Szö­vetsége elnökének. A gyász­Magyar felszólalások az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés plená­ris ülésén, a namíbiai vitá­ban csütörtökön este szólalt fel Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes. A ma­gyar küldött rámutatott, hogy a dél-afrikai kormány bizonyos nyugati hatalmak­kal és a nemzetközi mono­póliumokkal együttműköd­ve olyan katonai potenciált építhetett ki, amellyel biz­tosítani tudja Namíbia tör­vénytelen megszállását, ál­landó agresszióval fenyegeti a szomszédos független or­szágokat és ezzel — az erő­szakpolitika alkalmazásával — a nemzetközi békét és biztonságot is veszélyezteti. A Magyar Népköztársaság, elvi politikájának megfele­lően, támogatja a namíbiai rendezést szolgáló ENSZ- határozatokat — jelentette ki Szarka Károly, és biztosí­totta a namíbiai nép kizáró­lagos képviselőjének, a SWAPO-nak a közgyűlésen részt vevő küldöttségét, hogy a magyar nép és kormánya szolidaritást vállal igazságos és jogos harcukkal, amely­nek célja, hogy az ország te­Oroszország mindent kimondott 3. „Végre befutott ••• „Iljics — írja Krupszkaja — attól a pillanattól kezdve, hogy a februári forradalom híre eljutott hozzánk, égett a vágytól, hogy Oroszország­ba menjen. Anglia és Fran­ciaország semmi pénzért nem engedett volna bolsevikokat Oroszországba. Iljics ezt vi­lágosan látta ... Illegálisan kell utaznia, más út nincs. De hogyan?... Svéd útleve­let a svéd elvtársak útján lehetne szerezni, de akadály a nyelv nem tudása. És mi lenné, ha az útlevélben az állna, hogy néma? De az em­ber könnyen elszólhatja ma­gát. — Elalszol, mensevi- kekröi álmodsz, szidni kez­ded őket... és fuccs az egész konspirációnak — mondtam nevetve.” Ezt a fantasztikus ötletet követte egy még fantasztiku- sabb — és végül az valósult meg. Mi lenne, ha a német kormány — német foglyokért cserébe — átengedné a for­radalmárok egy csoportját országán? Második meggon­dolásra ez a terv már nem is tűnt olyan képtelenség­nek. Lenin és társat is tud­ták, hogy a németek nem a kicserélt foglyokért monda­nak majd igent, hanem azért, pontosan azért, amiért az an­golok és franciák lehetetlen­né tették az utazást: mert a hazatérő forradalmárok nyil­vánvalóan a háborúellenes GrMömsa, 1977. október 23., szombat tendenciákat erősítik Péter- várott, ami viszont Berlinnek létérdeke. Lenin azt is tudta az első pillanattól kezdve, hogy ilyen körülmények között a hazatérésnek számtalan buk­tatója is lehet: 1. Az Ideigle­nes Kormány, amelynek hi­vatalos vonala a háború végsőkig való folytatása, hadbíróság elé állíthatja őket „az ellenséggel való cimborálás” miatt. 2. A bol­sevikok minden rendű és rangú ellenfele — volt belő­lük éppen elég — Lenin pártja ebben az időben még a szovjetekben is kisebbség­ben volt — politikai táma­dásra használhatja fel a gyűlölt Németországon való átutazást. A szervezésben közreműködött svájci kom­munista, Fritz Platten írja: „Ma mór nehéz elképzelni, milyen veszélyekkel fenye­gette az orosz emigránsokat ennek az utazásnak a meg­szervezése és maga a haza­utazás háború idején, ellen­séges országon ót. Svájcból több mint ötszáz emigráns akart családostul hazatérni. Arra törekedtek, hogy beuta­zási engedélyt kapjanak az Ideiglenes Kormánytól. Ami­kor azonban Lenin erőfeszí­téseinek eredményeképpen alkalom adódott arra, hogy Miljukov engedélye nélkül hazautazzanak, csak 33 em­ber szánta rá magát.. „MINDENKI LENINT NÉZTE...” Leninnek nem voltak ké­telyei. Egy érdekelte: minél előbb orosz földön legyen, ahol népének, pártjának szüksége van rá. „Beszálláskor — írja Krupszkaja — sem a cso­magjainkat, sem az útleve­lünket nem vizsgálták át. II- jics gondolataiba merült. Lé­lekben már Oroszországban járt... Március 31-én léptük át a svéd határt... Feldíszí­tett finn bérkocsikon utaz­tunk át Svédországból Finn­országba. Itt már minden olyan otthonos, ismerős volt: rozoga, harmadosztályú ko­csik, orosz katonák. Nagyon jó volt...” „Hatalmas tömeg zárta el a Finn pályaudvar előtti te­ret — írja az egyik szemta­nú, a mensevik Szuhanov —; a villamosok is alig tud­tak keresztülvergődni a tö­megen .., Soká kellett vár­nunk, a vonatnak nagy ké­sése volt Végre befutott. A peronon felharsant a Mar­seillaise ... Egy kis csoport közepén bejött, jobban mond­va berohant, Lenin... Előre­rohant a terem közepéig, majd hirtelen megállt Cshe- Idze (mensevik vezető, a Petrográdi Szovjet elnöke) előtt, mint aki teljesen vá­ratlan akadályba ütközött” Csheidze az akkor „diva­tos” egységfrázissal üdvö­zölte az érkezőt. Mindenki Lenint nézte. Mit tesz most, hiszen közismert, hogy so­sem hitt valamiféle elvtelen egységben. És Lenin Péter- várra érkezésének első pil­lanatában is azt tette, amit azelőtt is, azután is, egész életében tett: közvetlenül a néphez fordult, — nem az őt üdvözlő hivatalos személyi­ségekhez, hanem a feketél- lő tömeghez: „Kedves elvtársak, kato­nák, matrózok, munkások! Boldog vagyok, hogy üdvö­zölhettem az önök személyé­ben a győzelmes orosz forra­dalmat, s köszöntőm önö­ket, mint a világot átfogó proletár hadsereg előőrsét...” PANCÉLKOCSI A PALOTÁNÁL „Ezután — folytatja az emlékezést Szuhanov — Le­ninnek fel kellett másznia egy páncélautóra; a fényszó­ró sugarában, a. zenekar, zászlók, munkások, katonák és az óriási tömeg kíséreté­ben a páncélautó most Pet­rograd belvárosa felé haladt, a bolsevikok főhadiszállásá­ra: Kseszinszkaja balett­táncosnő palotájához.” Itt, a cár egykori kedve­sének budoórja mellett is­mertette Lenin híres Áprili­si Téziseit. Lényegük: Jó, közismert, hogy Oroszor­szágban voltaképpen nin­csenek meg a szocializmus feltételei. De a polgárság rendkívüli gyengesége miatt egyszerűen nincs más út, nincs más lehetőség, mint az, hogy a dolgozók, a munká­sok és parasztok szerezzék meg, építsék ki és töltsék meg tartalommal a hatalmat. A kormány tehát megbukta­tandó, minden hatalmat a szovjeteknek! A tézisek nyomán olyan vihar támadt, amely­től a reakciósok azt várták, elsöpri Lenint. Ehelyett azonban, — őket söpörte el. Harmat Endre (Következik: „Ez az ember boldog...’*) rületéről visszavonják a dél­afrikai megszálló erőket és Namíbia elnyerje végre tel­jes függetlenségét. Az ENSZ-közgyűlés 2. szá­mú gazdasági bizottságában, a környezetvédelmi kérdések vitájában csütörtökön fel­szólalt Földeák Tamás, a magyar küldöttség tagja. Ér­tékelte az ENSZ Környezeti Program legutóbbi kor­mányzótanácsi ülésének munkáját és kiemelte a kör­nyezeti hadviselés betiltását szolgáló nemzetközi egyez­ményre vonatkozó határozat jelentőségét. (MTI) ünnepségen Walter Scheel államfő, Helmut Schmidt kancellár és a kormány tag­jai is részt vesznek. Az egyre nagyobb mére­teket öltő nyomozás a gyil­kosságokkal gyanúsított ter­roristák után egyelőre nem hozott kézzelfogható ered­ményt. Hasonlóképpen nem jutott előre az a vizsgálat sem, amely a stuttgart- stammheimi börtönben ön­gyilkosságot elkövetett And­reas Baader és két társa halála ügyében indult. Böl­ling kormányszóvivő pénte­ken délben elismerte: a há­rom terrorista egyike, Gud- run Ensslin halála előtti na­pon a börtön lelkészének elmondotta, attól tart, hogy Schleyer halála nyomán „a hatóságok ki végzik”. Ensslin mindenáron találkozni akart a kancellári iroda vezetőjé­vel, hogy „fontos informá­ciókat” közöljön vele. A ta­lálkozóra nem került sor. Hasonlóképpen semmi nyo­ma annak a „búcsúlevél­nek” amelyet a terroristák egyike állítólag a hatóságok­hoz akart eljuttatni. NOVEMBER 4. Károly NOVEMBER 5. Imre NOVEMBER 19. Erzsébet Kerülje el a sorbaállást! Táviratát az esedékesség napja előtt legalább 2. legfeljebb 15 nappal előbb feladhatja! Ebben az esetben a távirat címe elé H jelzést kell írni és utána a kézbesítés napját. Pl.: H 4. Az esedékesség előtt legalább 3 nappal feladott dísztávirat díja kedvezményes! Felhívjuk a scrtéshizlalással foglalkozó kistermelő partnereink figyelmét, hogy vállalataink rendelkezésükre állnak az 1978. évi, valamint a több éves vágósertés értékesítési szerződések megkötésére! Javasoljuk, hogy a részletes feltételekről tájékozódjanak felvásárlóinknál, helyi megbízottainknál. Kiemelten figyelmükbe ajánljuk a több éves szerződés nyújtotta kedvező lehetőségeket. Kérjük azokat a termelőket, akik már az idén éltek a több éves szerződési lehetőséggel, és így mór kaptak 0,50 Ft-os felárat, a második évben elérhető 1 Ft-os felár érdekében december 15-ig közöljék 1978-ra vonalkozó szándékukat, és azt felvásárlóinkkal, megbízottaínkkal közösen rögzítsék. Javasoljuk, hogy az 1978. évi és a több éves szerződése­ket folyamatosan és mielőbb kössék meg, mert ez szol­gálja közös érdekeinket: — az értékesítési biztonságot; — a zökkenőmentes átvételt. ÁLLATFORGALMI ÉS HÜSIPARI TRÖSZT

Next

/
Oldalképek
Tartalom