Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

Ismeretterjesztés társadalmi munkában Az űrkorszak Beszerelés Km; Imrével, a III fi Klárával kezdete A haladó magyar értelmiség kezdeményezésére 1841-ben ala­kult meg a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat, a TIT. E társadalmi szervezet volt az első olyan intézmény az or- f szagban, amely a szélesebb tö­megeknek adott rendszeres tá­jékoztatót a tudomány, a tech­nika, a művészet fejlődéséről népszerű. mindenki számára érthető formában. E tájékozta­tó előadásokat a legkiválóbb tudósok, művészek tartották — társadalmi munkában. A TIT a legutóbbi időkig társadalmi szervezet volt. Mostanában azonban a Kulturális Miniszté­rium felügyelete alá rendelték. Milyen szervezetek közé sorol­ható tehát ma a TIT, hogyan őrzi meg történelmi kulturális hagyományait? Erről beszélget­tünk Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával. — A társulat társadalmi­mozgalmi jellegén mit sem változtat az, hogy a Kulturá­lis Minisztérium felügyelete alá került. A minisztérium és a társulat közötti viszony a partnerek viszonya. A mi­nisztérium egyrészt teljesíti ,azt a .kötelességét, hogy fel­ügyelje a társulat alapsza­bály szerinti működését és gazdálkodását másrészt ága­zati felügyeleti jogát gyako­rolva segítséget nyújt ahhoz, hogy társulatunk még haté­konyabban Illeszkedjen be a közművelődés intézmény- rendszerébe. Ma is társadal­mi szervezet, az értelmiség egyik jelentős tömegszerve­zete. Egészen csekély függet­lenített apparátus segíti és szervezi a mintegy 30 ezer pedagógus. tudós, kutató, mérnök, orvos, jogász, köz­gazdász és más szakember munkáját akik rendszeresen foglalkoznak ismeretterjesz­téssel. Társulatunk híven ra­gaszkodik az alápítás óta ki­alakult hagyományához és különösen azoknak az értel­miségieknek a példájához, akik a magyar munkásmoz­galom kezdetétől fogva sze­mináriumokban, tudományos és olvasókörökben; szakszer­vezetekben terjesztették a tudományos világnézetek — A közvélemény néha le­egyszerűsítve látja munkáju­kat: egy-égy helyre kimegy az előadó, előadást tart vala­milyen témáról, aztán ki-ki hazamegy, s többet nem is találkoznak sem egymással, sem az adott témával... — Ezek- az egyedi előadá­sok ma is jelentős, ám csök­kenő szerepet játszanak te­vékenységünkben. A haté­kony ismeretterjesztés —, de a közösség igénye is — egyre inkább stabilabb, tanfolyam- szerű formákat igényel, ame­lyekben a nagyjából azonos összetételű hallgatóság tartó­san és elmélyültebben fog­lalkozhat egy-egy témakör­rel.1 Társulatunk növekvő számban és változatos for­mákban , biztosítja ezeket a lehetőségekét. Főleg a szocialista brigád­mozgalomra épülnek azok a különböző akadémiák, komp­lex sorozatok, iskolai vizsgá­ra előkészítő és közismereti tanfolyamok, amelyek tartó- sabb és rendszerezettebb is­meretterjesztést biztosítanak. Növekszik a szabadegyete­mek szerepe és jelentősége. A budapesti József Attila Szabadegyetem hallgatóinak száma évente 10—12 ezer kö­rül mozog; nyári egyeteme­inken ezer és ezer külföldi é.? magyar hallgató vesz részt. Sajátos forma az ismeretter­jesztéssel összekötött ország­járás, amely megismertet egy-egy tájegység természeti környezetével, gazdasági, tu­dományos, irodalmi, művé­szeti múltjával és jelenével. Nyelvtanfolyamainkon éven­te mintegy 50 ezren vesznek részt. Az elmúlt művelődési év­adban került képernyőre a magyar televízió Változó vi­lág című természettudomá­nyos sorozata. A TIT az or­szág 40 helyén szervezett e sorozathoz kapcsolódó kon­zultációkat, az Élet és Tu­domány — társulatunk egyik igen népszerű folyóirata — ű\mmm 197". október 2., vasárnap cikkekkel, feladatlapok köz­lésével kapcsolódott a televí­zióban tartott műsorokhoz. — Hogyan politizál a TIT Előadásait az értelmiség tartja, miben nyilvánul meg (ehát a munkásosztály vezető szerepe a társulat munkájá­ban? — Kissé meglepő kérdés De a meglepő kérdésekre is illik és kell válaszolni... sót. Kezdeném egy rövid elvi — történeti visszapillantással. A magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom története bizo­nyítja, hogy a munkásosztály harcaiban — kezdettől fogva — mindig jelentős szerepet játszottak a munkásosztály osztályálláspontjára helyez­kedő értelmiségiek: teoreti­kusok — propagandisták — agitátorok — szervezők. Szo­cialista viszonyok között ez a bázis természetesen kiszé­lesedik olyan mértékben, amilyen mértékben szélese­dik az egyetértés a vezető munkáspárt politikájával, és ahogy kibontakozik a mun­kásosztály tudományos világ- _ nézetének hegemóniája a ‘társadalom egészén belül. A TIT-be tömörült értelmiség politikai és világnézeti elkö­telezettségével a tudományos ismeretek terjesztésével or­szágépítő feladataink megva­lósítását segíti, s ezzel a ■ munkásosztály érdekeit szol­gálja. Röviden: a párt céljai­ért harcolva egyúttal a mun­kásosztály vezető szerepét is erősíti. Ami munkánk tartalmát illeti, az szorosan kapcsoló­dik a szocialista társadalom építésének soron levő felada­taihoz, politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai síkon egyaránt. Hiszen alapvető elv, hogy az ismeretterjesztés eredményes,, amely konkrét társadalmi és egyéni szük­ségleteket igyekszik kielégí­teni. Műszaki vagy mezőgaz­dasági választmányaink munkájában éppúgy jelent­kezik ez a törekvés, mint — mondjuk — a közgazdasági­ban vagy a szociológiaiban. Jogi választmányunk —, hogy csak egy példát említse^ — jövőre az új Polgári Tör­vénykönyv minél alaposabb megismertetését tűzi ki egyik fontos feladatként. Jelentős a szerepünk a párt értelmiségi politikájának megvalósításában is. Ebben lényeges momentumként je­lentkezik. hogy a társulati élet a legkülönbözőbb szak­májú, foglalkozású értelmisé­giek érintkezését, eszmecse­réjét teszi lehetővé. A közös problémák különböző szak­mai, tudományági megközelí­tése. a választmányok inter­diszciplináris tevékenysége rendkívül fontos szemlélet- formáló tényező. Ugyancsak a társulati munka teszi lehe­tővé azt is, hogy a tudós, a , kutató, a szakember kilép­jen intézetéből, laboratóriu­mából szűkebb munkaterü­letéből, munkásokkal, pa­rasztokkal, fiatalokkal talál­kozzon mint előadó, válaszol­jon kérdéseikre, problémáik­ra, ha kell, vitatkozzon ve­lük, Ezt a mozgást, a min­dennapi valósággal való kon­taktust igen nagyra becsüli és igényli társulatunk leg­több tagja hiszen ez saját eszméik, gondolatáik, tudá­suk próbáját jelenti, ösztön­zést ad az elméleti munká­hoz. és csökkenti az értelmi­ségi-. szakmai belterjesség néha tapasztalható veszélyeit. — Hogyan jút el a TIT a fizikai dolgozókhoz? — A fizikai dolgozók kö­zött végzett ismeretterjesztő tevékenység különösen kibon­takozott a munkásosztály helyzetéről és a közművelő­désről szóló párthatározatok nyomán. Ennek eredménye­ként is egyre több helyen alakulnak üzemi TIT-csopor- tok, amelyek bevonják az ott dolgozó értelmiségieket a rendszeres és a helyi igénye­ket szolgáló ismeretterjesz­tésbe. Társulatunk új soroza­taival számíthatnak a fizikai dolgozók érdeklődésének fel­keltésére. A Tudomány—Élet —Társadalom, a Természet— Technika—Társadalom és A szocialista életmód kérdései gyűjtőcímű sorozataink a gyakorlati élet során felvető­dő termelési, közéleti és ma­gánéleti problémákra igye­keznek választ adni. Gondol­tunk a fizikai dolgozók kö­zött végzett ismeretterjesztés személyi, anyagi és módszer­tani felt ételeinek javítására is.-Ma már elmondhatjuk, hogy társulatunk egész tevé­kenységének mintegy felét a " fizikai dolgozók körében végzi és ez évente több mil­lió résztvevőt, hallgatót je­lent. — Végezetül a társulat . nemzetközi kapcsolatairól szeretnénk hallani. — Társulatunk a szocialis­ta országokban működő test­vérszervezetekkel, s néhány európai kapitalista országban működő partnerszervezettel alakított, ki kapcsolatokat. Első helyen a szocialista or­szágokkal kölcsönösségi ala­pon történő előadócsere sze­repel. Ennek célja, hogy a magunk eszközeivel hozzájá­ruljunk hazánk politikai- gazdasági-tudomápyos és kulturális e-edményeinek széles körű megismertetésé­hez a szocialista országok­ban, illetőleg, hogy neves külföldi szakemberek közre­működésével tartunk a' bará­ti országok szocialista fejlő­dését bemutató előadásokat. Az elmúlt évek során jó kapcsolatokat alakítottunk ki az Osztrák Népfőiskolák Szövetségével, a Német Szö­vetségi Köztársaságban mű­ködő Német Népfőiskolák Szövetségével, az olasz part­ner-szervezettel az ARCI- vel, a finn e testvérszerve­zettel és a svéd ABF-fel (a Svéd Népfőiskolák Szövetsé­gével). A külföldi kapcsolatok egy másik formája a külföldi hallgatók részvétele az álta­lunk szervezett nyári egyete­meken.“ Ma már 18 nyári egyetemünk működik, láto­gatottságuk évről évre nő. Végül megemlítem, hogy társulatunk tagja két nem­zetközi szervezetnek: az Élő­nyelvek Tanárai Nemzetközi Szervezetének és az Orosz Nyelvtanárom Nemzetközi Szervezetének .— fejezte be a beszélgetést Kurucz Imre. Mérő Miklós Húsz éve, 1957. október 4-én a szovjet tudomány végrehajtotta az emberiség történetének egyik legna­gyobb és legfontosabb kí­sérletét. Pályára vezéreltek egy 83,6 kilogramm súlyú műszerezett fémgömböt, amely másodpercenként 8 kilométeres sebességgel ke­ringeni kezdett a Föld kö­rül. A Szputnyik—1, a Föld első mesterséges holdja új korszak kezdetét jelenti, a Földre teremtett ember le­gendája örökre szertefosz­lott. AZ ELSŐ LÉPÉS A Szputnyik—1 felbocsá­tása nem véletlen vagy szerencse, hanem történel­mi szükségszerűség volt. Oroszországban már 1680 óta foglalkoztak rakétákkal és orosz volt K. E. Ciol­kovszkij (1857—1935), a ra­kéták mozgását megszabó klasszikus egyenlet megal­kotója. A Nagy Októberi Szbcialista Forradalom után a „rakétatechnika atyja” újult erővel látott munká­hoz, s keze alól egész sor világhírű űrhajó konstruk­tőr és rakétaszakember ke­rült ki. Az 1957-es korszakterem­tő esemény nem véletlenül következett be. Az első szputnyik egy mindent át­fogó, előre lefektetett komp­lex űrhajózási program kez­dő lépéseként került a vi­lágűrbe. A világűr, a Hold, és a bolygók felkutatásában általában az egész űrhajó­zási program megindításá­ban a fokozatosság elve ér­vényesült. HÚSZ ÉV KRÓNIKÁJA Az előre kidolgozott űrha­józási'terv 'á következőkép­pen valósplt meg: 1957. Szputnyik—1, az első mesterséges hold 1957. Szputnyik—2, az első élőlény a világűrben 1958. Szputnyik—3, az első kozmikus laborató­rium 1959. Luna—1, a Föld vonzóerejének első legyőzője, az első mestersé­— Ady Endre élettörléeete — 5. Bontsuk ki e mondat ta­nulságos részleteit. Semmi szépet nem fogunk benne ta­lálni, ám elénk tárul a ké­sőbbi lángész sajátos küzdel­me a maga szuverén életút- jáért, a senkitől se függő lel­ki, gondolati szabadságáért. Rend, logika van ott, ahol a felszín csalt következetlensé­get, zűrzavart, akaratgyen­geséget, sőt megbízhatatlan­ságot mutat. Igaz, hogy a zsenikre nem lehet külön törvény, külön erkölcs, kü­lön életízlés, de az is igaz, hogy ostobaság lenne rájuk kényszeríteni az átlagos élet- normákat. Kétségtelen, Ady Endre debreceni életmódjá­ban semmi követni való nem lehetett, s ma sem lehet azok számára, akik épp a társa­dalmi közfelfogás biztos vé­delmében növelhetik hasz­nossá képességeiket. Ady a későbbi életművével igazol­ta, hogy. nem cselekedhetett másképp, s még neki, a rendkívüli képességek birto­kosának is áldatlan, . csak­nem összeroppantó kálvária volt a saját felelősségére ha­gyatkozó, nyárspolgári szem­mel nézve cseppet sem épü­letes életmód gyakorlása. Az 1896—97-es tanév úgy­szólván csak korhelykedé- sekkel telt el Debrecenben, a jogakadémia hallgatói kö­rében általános divat volt a lumpolás. Adynak tehát nem hiányzott az alkalom a ki­adós ivászatokhoz. A debre­ceni borostásabb fiatalember nehézsúlyú borozásokkal folytatta a cívis városban azt, amit a pelyhedző legény kezdő fokon megtanult zila­hi gimnazista korában. Tanulni egyáltalán nem tanult, legalábbis az akadé­mián. Az olvasással valószí­nű nem hagyott fel a kor- helykedéssel múló hónapok alatt sem. Írói-költői ösztö­ne néha kiragadja a mámo­ros öníeledtségből, szórvá­nyosan küldözget versgt, no­vellát Zilahra a „Szilágyság”- nak, amely közli az írásokat Ida álnévvel. Egyéb neveze­tesség nem jegyezhető fel er­ről a debreceni első eszten­dőről. A mulatozások hódo­lói annyira beleélték magu­kat a vásottságba, hogy még a Nagyerdőn könyvekkel fél­rehúzódó, vizsgára készülő akadémistákat is szétrebben- telték, komiszul bosszantot­ták. Képünk a híres bajkonuri „Kozmonaut” szállodát Hu­taija be. Itt készültek fel az utazásra az űrhajósok é de tértek vissza az űrutazás befejezése után. (MTI Külföldi Képszolgálat) ges bolygó. (A második koz­mikus sebesség elérése!) 1959. Luna—2, eltalálja a Holdat. Földi tárgy idegen égitesten! 1961. Gagarin, Vosztok—1, ember Föld körüli pályán, a kozmikus elszigeteltség vég­leges megszüntetése. 1964. Voszhod—1, több ember a világűrben, több­személyes űrhajó. 1965—1971. Venera, Luna és Mars-rakéták megköze­lítik a Holdat és a két szomszédos bolygót, fékezve leszállnak, automatikusan mozognak, mintát vesznek, egyesek visszatérnek a Föld­re, az első mesterséges hol­dak a Venus, a Mars és a Hold körül. 1971. Az első miniatűr űr­állomás (Szaljut—1.) Az Egyesült Államok Apolló-programja a szovjet rakétatechnika kezdőlépé­seiből nőtt ki, míg végül 1969-ben két embert juttat­tak a Holdra. Az űrkorszak első eszten­deiben még további öt nem­zet kapta meg az űrhata­lom jelzőt. Saját konstruk­ciójú rakétával mesterséges holdakat bocsátott fel sor­rendben: Franciaország, Ja­pán, Kína, Anglia és India. Ezek az országok ma kö­rülbelül ott tartanak, ahol a Szovjetunió járt 1957- ben. Az egyik legfontosabb eredmény az 1970-ben meg­kezdett tárgyalások ered­ményeként a szovjet—ame­rikai űrkutatási együttmű­ködési szerződés aláírása, majd az ezt követő közös kísérlet a világűrben, A fontos vállalkozás 1975 jú­niusában Szojuz- és Apol- ló-űrhajók összekapcsolása jelentetf-% A világűr-barát- kozás ./lindenki őszinte örö­mére tovább folytatódik és feltehetőleg 1980 táján lét­rejön az amerikai űrsikló és a szovjet Szaljut-űrállomás rendszeres összekapcsolása. HÉT URHATALOM Az űrkorszak e'ddigi kb. 2500 kísérletéről még dió­héjban sem írhátunk. Meg­említjük a Szovjetunió hí­res Kozmosz mesterséges- hold-családját, a sorozat tagjainak száma jóval meg­haladta a 900-at. Igen sok szakembernek az a vélemé­nye, hogy az űrkorszakra vagy inkább annak megala­pozottságára nem mindig a látványos egyedi kísérletek, hanem a nagy számban ke­ringő robotgépek, „szürke űrkatonák” hosszú sorozata a jellemző. KOZMIKUS FELNŐTT Századunkat sokszor ne­vezték az aviatika korsza­kának, vagy a földrajzi tel­jesség századának. Megkoc­káztatunk egy ellenvéle­ményt: az új korszak 1957- ben kezdődött: az embei azóta kozmikus értelember véve is felnőtté vált, élv­ben bármikor elhagyhatja £ Földet és ha a technika: részletkérdéseket megoldja, eljuthat a Naprendszer bár­mely égitestére. Gauser Károly Mi sem nyilvánvalóbb, Ady nem állhatott oda vizsgáz­tató professzorai elé. 1897 nyarára a szülői házba ment vakációzni, némi bűnbánat­tal nekilátott pótolni az el­mulasztottakat. Ügy ahogy, átrágta magát az első év­folyam tananyagán és szep­tember 7-én, akként bántak vele a vizsgáztatók, ahogy jóindulatból szokás a legbu­tább diákokkal: csüggedten és nagylelkűen átengedték. De nem akart Debrecenben maradni. Belátta, végzetes lehet ránézve az akadémia el_ szánt ivóiból verbuválódott társaság, amelynek befolyá­sa alól nem tudta magát ki­vonni. Budapesten viszont szívesen tanult volna tovább. Ebbe pedig Ady Lőrinc, a fia miatt sokat aggódó apa nem egyezett bele — mert mekkora veszedelem fenye­getné a bohém ifjút a rossz hírű fővárosban, ha még a szolid, kálvinista Debrecen­ben is magával ragadja a könnyelműség ? Végül is a véletlen kínált megoldást a kétféle elképze­lés kibékítésére. Valamely közeli ismerősük küldött le­velet Temesvárról, azt ajánl­va, hogy Bandi vállaljon ál­lást a bánáti nagyvárosban. Beszerzi írnoknak a királyi ítélőtáblához, ahol ellátást, szállást, napi 90 krajcár dí­jazást fog kapni. Jártasságot szerez az igazságszolgáltatás gyakorlásában, s mint táv- hallgató, nyugodtan, bizto­san készülhet vizsgáira, míg­nem a jogászi diploma bir­tokába jut. Így már a szigorú apa sem ellenezte, hogy a debreceni akadémia helyett a Budapes­ti Jogtudományi Egyetemre iratkozzon be a második év­folyamra, hiszen úgyis csak vizsgákra kell majd jelent, keznie temesvári munkahe­lyéről. Ady tehát 1897 szép tember első felében Buda pestre utazott leckekönyvi láttamoztatására és az ese dékes tandíj befizetésére. Di barátok és alkalmi ismerő sok társaságában megfeled kezett úticéljáról — szórako zott, éjszakáról éjszakára, lg; a tandíjjal együtt a hirtelet kölcsönt is elverte, mají ugyanerre a sorsra jutott ; hazulról kapott gyorssegély, fi tandíj harmadszori összegé az Üllői út és a József kör út sarkán levő Valéria ká véházba kérte, s ez, a szolid nak egyáltalán nem mond ható cím mély megdöbbenés váltott ki az érmindszent atyából, aki maga is szeretet ugyan mulatozni, de csak ott hon, házilag. A városi, vi galmi helyeken szokásos mu rik messze estek ízlésétő azokkal soha nem tudót megbarátkozni. Bandi fíá ennek megfelelően — a tan díj harmadszori törlesztésé vei egyidőben — távirati pa ranccsal szigorúan Temesvár ra irányította. Szerencsétlen lépés volt e: Ady Endre élete végéig úg; emlegette temesvári hónap járt, mint magánemberi sor sának legzordabb periódusé 1897 szeptemberétől 1898 ele jéig élt a bánáti nagyváron bán. A részleteket homál fedi, mert életrajzi adatait il letően, mindig zárkózott vol a költő, emlékező szemtan pedig nem akadt a temesvái időtöltéshez. ínség, sivárság magány volt az osztályrész« (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom