Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Mindent bele?

ftirnffBaferffmiam 1977

Hívja és várja Heves megye

A címet toldjuk meg a kérdéssel: és vajon fogad- ja-e, illetve: hogyan fogadja, milyen lehetőségeket kínál és nyújt az erre a tájra tévedő vendégnek Heves megye? Ne intézzük el a választ egyetlen tőmondattal, mert akkor sértenénk a realitást.

Nem árt, ha gondolatban végigfutunk az általunk jól ismert tájakon, bekukkantunk ide is, oda is.

0

Aki úton van, mindenekelőtt enni és inni akar. Ügy tetszik, a Mátra vagy a Bükk útjain és környékén nincs hiány vendégmarasztaló helyekben. Az ismert éttermek mellé a közelmúlt hónapokban újabb vendéglátó helyeket is létesítettek, amelyek egy jó része arra is alkalmas, hogy a gyakorta siető turista valamit gyorsan bekapjon és igyék is utána.

Mátrafüredtől a Kékesig több ilyen lehetőséget ismerünk.

Bódék, faházak, vagy éppen átalakítással nyert kisvendéglők sorakoznak egymás mellett és egymást követően, ahogy egyre feljebb és feljebb jutunk a Mátrában.

A Bükk innenső oldalán már korántsem ilyen „jó” a helyzet. A fél kezünkön meg tudjuk számolni, hová térhet be úgy az országutak vándora, hogy biztos lehet benne, kérését teljesítik is, ha megéhezett vagy megszomjazott.

Arról kár beszélnünk, hogy Egerben mekkora a zsúfoltság a főszezonban és az új, önkiszolgáló éttermek sem tudtak ezen lényeges mértékben változtatni, legfeljebb csökkentették a várakozás időtartamát.

Gyöngyösön szintén nemrégen nyitottak meg egy ön- kiszolgáló éttermet az autóbusz-pályaudvar közelében, amelynek „aránylag jó” a forgalma, bár még nincs a csúcson.

A baj csak akkor bukkan elő, amikor hirtelen nagyot változik az időjárás. A ritmus kibillen, a gyors váltást nem tudják követni ezek az aránylag kis egységek, mert honnan is lenne olyan raktározási lehetőségük, amely a vendégek számának nagy ingadozását könnyen el tudná viselni.

Nehogy valaki azt mondja: és mi köze mindennek a

B

.MSÜK KÉT ES FEL HÓNAP van már csak hátra az, esztendőből a naptár szerint, de mert a vasár- és ünnepnapok lecsípnek ebből is, valójában ennyi sem. Kár tenne illedelmeskedve kerülgetni azt, ami úgyis bekövetkezik; a gazdasági életben megint megkezdődik az év végi hajrá. Megint, mondom a gond tartósságára, ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú ideje lázgörbéhez hasonlóan emelkedik és süllyed az ipari termelés egy-egy nagyobb naptári időszakban, negyedévben, félévben, esztendő végén. Az idén júniusban például kereken 18 milliárd forinttal több árut értékesített a szocialista ipar, mint áprilisban, s tavaly, tavalyelőtt ugyancsak ez volt a helyzet. Sőt, a tavaly októberi és decemberi árukibocsátás közötti különbség értéke 21 milliárd forintot tett ki, ami — ha az átlagot nézzük — fél hónap teljesítményének felel meg. Joggal következtethetünk ebből az eltérésből arra, vagy az októberi eladások maradtak el jóval a lehetőségektől, vagy a decemberiek haladták jóval fúl, tehát egészségtelen mértékben azokat. Mondhatnék, is-is, mindkettő igaz, ám az a fontos és érdekes ebben, miért tűnnek elkerülhetetlennek az ilyesfajta igazságok?

Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban annak betű szerinti érvényesítése — módot ad a gyártóknak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakemberek mondják — a naptár hatalmát. A más és más tényezők összegződése azután felerősíti a külön-külön esetleg nem is lényeges hatásokat, s vezet arra, hogy az esztendő végének közeledtével fölhangzik — ha képletesen is — a sportpályákon helyénvaló biztatás; hajrá, mmindent bele. S ez a „minden” a gond. Mert ilyenkor némely termelői közösségben semmi sem számít, a túlórák tömege éppúgy nem, mint a kibocsátott termékek minősége, a fölhasznált anyagok, alkatrészek mennyisége.

KÉSZLETEKBE MENŐ s megismételt — azaz megegyező időszakokban újólag végrehajtott — vizsgálatok igazolják; az árukibocsátás lökésszerű megemelkedésével a hibás termékek aránya is bővül. Magyarán, több a selejt! Ez bizonyosodott be a híradástechnikai iparban, a műszeriparban, a bútorgyárAz utóbbi időben meglehetősen gyakran „tették tiszteletüket” megyénk népi ellenőrei a lakásépítő és fenntartó — megyénkben 24 szövetkezet működik, ebből három epitésszervezéssel foglalkozik, hét építő és szerelő tevékenységet végez, 14 pedig a lakások fenntartásáról gondoskodik — szövetkezetekben.

Előbb egy — mindenre kiterjedő —, alap-, majd utó- vizsgálatot tartottak, a közelmúltban pedig a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságát számoltatták be a szövetkezet munkájáról.

Az eredmények számbavétele és elismerése mellett ez utóbbi eseményen természetesen számon kérte a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a korábbi vizsgálatok során megállapított hibák, fogyatékosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéseket is.

A visszakérdezéskor azonban elsősorban az érdekelte a megyei NEB-et, hogy ma hogyan dolgoznak, ' gazdálkodnak a szövetkezetek, milyen a vezetés színvonala, tiszteletben tartják-e a munkájukkal kapcsolatos törvényeket, jogszabályokat, miként védik a lakóközösségek érdekeit, intézik ügyeiket, gondjaikat?

tásban például, s az Is, hogy a hajrák időszakában növekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség. Megint- esak magyarán, drágábban állítják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparág van, ahol a technológia, a termék jellegénél fogva, vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. szezonali- tását — tekintve, lehetetlen az egyenletes árukibocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, azután konzervipari sűrítményeket és hasonlókat képtelenség hónapról hónapra azonos meny- nyiségben előállítani, mert olyan a termék, a technológia. S azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, iparágak termelési eredményeinek sora igazolja, hiszen a nyersacéltermelésben, a kőolaj-finomításban a technikai, technológiai körülmények egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle hajrára, egész évben egyenletesen kell dolgozni.

Ilyesfajta kényszer híján azonban könnyen fölborul a rend, szabályosnak látszik a szabálytalan, sikernek az erőlködés. Ráadásul ott is erőlködnek, ahol éppen a terv nem teljesítése növelné a népgazdasági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, az áru csak a készleteket gyarapítja,

HIHETJÜK-E, hogy nem kerekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott, ahol decemberben kétszer annyi árut adnak át a kész- áruraktáraknak a műhelyek, mint két hónappal korábban, s januárban mindössze negyedét a decemberinek? Nem ritka eset ez! Ne hallgassuk el, akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrához valóban népgazdasági érdekek, exportkötelezettségek fűződnek. Bár kétségtelen, legtöbbször ilyenkor is a korábbi sétamenet okozta hátrányt kell ledolgozni. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelőhelyen, a nép- gazdasági érdek hamisított pecsétjét ütögetik azokra az intézkedésekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szervezetlenségből származó késedelmek, a kapkodás szülte bajok elfödése. Értelmes célokhoz érdemes minden erőt összeszedve igyekezni, a „kerül, amibe kerül” alapon összehozott eredményektől azonban mentsen meg a sors bennünket; csak ennyi különbséget kell most tenni — de mindenütt! — hajrá előtt.

Veress Tamás

Rájuk lér a segítség

A lakásszövetkezeti titkárság a következőkkel zárta a népi ellenőrzési bizottságnak készített jelentését:

„A lakásszövetkezetek szerepe és jelentősége az elkövetkezendő években várhatóan tovább növekszik, ezért a jövőben is kérjük, hogy a. népi ellenőrzési bizottságok vizsgálataikkal segítsék u szövetkezetek munkáját.”

Hát szó, ami szó: rá is fér ez a segítség a szövetkezetek többségére. Több ok miatt is. Érdemes felsorolni néhányat.

Először: ma már több mint 2500 lakás tartozik hozzájuk a megyében. Másodszor: az

V. ötéves tervben nem kevesebb, mint ezer új lakást terveznek megépíteni Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Harmadszor: az új lakások csak akkor készülhetnek el a tervezett határidőre, ha a megfelelő terület — ezért a tanácsok tehetnek a legtöbbet —, a tervezői és a kivitelezői kapacitás is időben a rendelkezésre áll. Sajnos elég sok példa van a rossz összhangra, az ígéretek, a határidők csúszására. Negyedszer: a lakások költségei „töretlenül” emelkednek, pedig a legtöbb építtető kispénzű fiatal házaspár, akiknek az

induló összeget is nehéz előteremteni. Ötödször: igen

gyakran éri jogos kifogás a lakások minőségét. A lakók minden esetben elküldik panaszos leveleiket, az esetek többségében azonban pusztába kiáltott szavakká válnak jogos kifogásaik.

Lassú a fejlődés, a változás

Az országos versenyben ^ IV. ötéves tervben végzett munkájuk alapján megyénk szóban forgó szövetkezeteit a harmadik, az V. ötéves terv időarányos teljesítéséért pedig a második helyre sorolta a SZÖVOSZ lakásszövetkezeti főosztálya.

Az előkelő helyezések mögött valóban sok és eredményes munka áll. És ez annál inkább tiszteletet parancsol, mert egyrészt lakásokról van szó, másrészt a szövetkezetek választott tisztségviselőinek döntő többsége társadalmi munkában szorgoskodik azért, hogy minél több és jobb minőségű lakás épüljön. Mégpedig gyorsan és a jelenlegi hivatalos „tarifán” belül minél olcsóbban. Munkájuk, lelkesedésük mindenképpen elismerést érdemel tehát.

Nem annyira szép azonban.

sörhöz? Miért múltak el hetek úgy a nyáron, hogy sört még „pult alól” sem lehetett kapni több-kevesebb napon át? Persze, sörügyben nem valami sajátosan bükki, mátrai kivételről van szó. Miután a szeszes italok fogyasztásában nem kell semmiféle hátrányt behoznunk a világ- színvonalhoz képest, mondjuk meg, hogy a különböző hűsítő italok választékával nem voltak ilyen gondjaink.

3

A turista aludni is akar. És az sem mellékes neki, hogy hol kap szállást és mennyiért kapja.

Akár tapsolhatnánk is örömünkben, ha arra gondolunk, Mátrafüreden alig egy éve nyílt meg a szép szálló, a felszabadulás óta az első ezen a tájon. A hétvégek kivételével még a szobafoglalás sem gond. Az ára pedig egy kétágyas szobának? Reggelivel együtt 305 forint. Sok, nem sok? Hány család engedheti meg nálunk magának azt, hogy néhány napot eltöltsön az Avarban? Erre az szokott lenni a válasz: egy nyugatnémet turistának vagy egy olasz fiatalembernek nagyon olcsóak a mi áraink, „fillérekért” élnek jól nálunk — az otthoni viszonyaikhoz, áraikhoz képest.

Ha ez így igaz — pedig így igaz —, akkor a mostani árak semmiféle célt nem érnek el igazában.

Tessék olcsóbb szállást keresni, mondhatjuk a megoldást kutatva, jó tanácsként. Csakugyan. A fizető-vendég- szolgálat kisegítheti a turistákat. Ha kapnak ilyen szobát is. A Mátrában csak az alsó részek településein talál ilyet, elég korlátozott számban, a magasabban fekvő helyeken ott lennének a turistaházak, ha azoknak egy részét nem kellett volna bezárni az átszervezés után.

És a kempingek?

Igyekszünk, gondozgatjuk is, ápolgatjuk is, fejlesztgetjük is azokat, de hát nem dicsekedhetünk egyikkel sem. Ha viszonyítjuk őket, mindig attól függ, mi a nézőpontunk. A maguk valóságában pedig feltétlenül rájuk férne egy erős korszerűsítés.

A statisztika mindig tetten érhető valósága szerint az utóbbi években alig növekedett a szálláshelyek száma Heves megye tájain, sőt. Pedig az igények egyre emelkednek.

a menyasszony, ha a szövetkezetek tagjait is meghallgatjuk, — ahogyan többször is tették ezt a népi ellenőrök — vagy az egyik-másik társulást, avagy a beruházás előkészítését és bonyolítását közelebbről is megvizsgáljuk. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy maga a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága is egy tucatra való panaszt tett szóvá a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén.

Említsünk meg mi is néhányat a gazdag választékból: az egri Rózsa Károly úton építkezők évek óta tartó kálváriájáról — a tagok pénzét már rég elköltötte a szövetkezet, de a lakások még ma sem készültek el — a közelmúltban írtunk lapunkban. Az ügy mielőbbi, és végleges tisztázása, valamint a kivitelezés meggyorsítása érdekében a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság most levélben kéri a megyei tanács vezetőinek a segítségét.

Változatlanul laza az ügyviteli munka, a felügyelő bizottságok nem szeretnek felügyelni, ezért ahogyan a jelentésben is olvashatjuk: „ebből adódóan a társadalmi tulajdon védelmében nem elég hatékony az ellenőrzésük”.

Még mindig gyakran éri jogos kifogás a felvételi kérelmek elbírálását, alig van olyan építtető, aki a végszámlákon feltüntetett ősz- szegekkel egyetértene. Gyakran előfordul az is, hogy a szövetkezetek vezetői nem számolnak el a tagoknak az építkezésre és az egyéb besnA Mátrának és a Bukknek az is a feladata lenne, hogy a turisták, a vendégek egy részét „elcsalogassa” a Balatontól, illetve a Duna-ka- nyartól. Azzal, amit ma nyújtani tud, ezt a célját nem érheti el.

A fejlesztésre pedig nagyon sok millió kellene. Ismert egy elképzelés, amely az egri kemping, a sástói motel, a kékestetői lanofka fejlesztésére, megépítésére több mint százmilliót jelöl meg, erre az ötéves tervre. Ha azt is megmondjuk, hogy ebből a pénzből még egy fillért sem költöttünk el, és hogy központi támogatásból az előirányzat — még ez sem pontosított összeg — alig valamivel több mint ennek a tíz százaléka, akkor mindent megmond- tunk. Akárha légvárakat raj- zolgatnánk magunknak.

Pedig a felsorolás is jelzi, hogy nem valami „frontáttörésről” van szó, nem valami kiugró és meghatározó jellegű fejlesztésről. Ha ezek meg is valósulnának, még mindig csak a szükséges színvonal felé kapaszkodnánk.

Az a jó, hogy a víz és a szennyvíz gondja már-már teljesen megoldott a Mátra déli részén. Hogy egy-egy turistaház korszerűsítéséhez csak ilyen célra mégis hány millió kellene „valahonnan”, azt már csak sóhajtva tudjuk végiggondolni is.

A Mátra és a Bükk idegenforgalmi feladatát ismerjük, azokat a már meglevő igények alapján a felettes szakhatóságok megállapították, de ezzel még csak az elméletnél tartunk. Igaz, a tisztánlátáshoz ez nélkülözhetetlen, az előrelépésnek is ez az alapja. De a lépések...! Mikor kezdjük el? Honnan lesz annyi rengeteg száz- és százmillió erre? Talán még senki emberfia nem tud erre a kérdésre válaszolni ma.

3

Eger és a megye évek óta ajánlgatja a SZOT-nak: építsenek egy korszer® üdülőt Heves megye székhelyén. A tanács is hozzáadja a maga millióit ennek a tervnek a megvalósításához, a SZOT ia cselekedjék hasonlóan.

Mintha valami láthatatlan fal állná útját a szándéknak, mindenki helyesli, de a megyei tanács ajánlatával senházásokra fordított összegekről.

Hiányosak a különböző okmányok, nyilvántartások, még a tisztségviselők között is nem egy olyan akad, aki csak részben ismeri a szövetkezetek működési alapszabályait. De van olyan is, aki ismeri, mégis megszegi, megsérti.

Nem is soroljuk tovább, mert az eddig elmondottak is azt bizonyítják, hogy a korábbi hibák, hiányosságok, szabálytalanságok egy része ma is megtalálható a szövetkezetek munkájában.

A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ezért javasolta ismét az állami törvényességi felügyeleti jogkörrel rendelkező hatóságoknak, hogy szintén kérdezzenek vissza, és az eddiginél ne csak gyakrabban, hanem szigorúbban kérjék számon a szervezettebb, a hatékonyabb, a törvényt, a rendet tisztelő munkát azoktól a szövetkezetektől, amelyek gyengén, fegyelmezetlenül és felelőtlenül dolgoznak.

Azt viszont mi javasoljuk a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak, hogy a közeljövőben — bármennyire is sok munkájuk van — a népi ellenőrök tegyék újból tiszteletüket á szövetkezetekben.

Mert, mint az elmondottak bizonyítják: a fejlődés, a változás indokolatlanul lassú, még mindig nagyon sok a zavaros ügy, egyre többen lakják, illetve várják keserű szájízzel a szövetkezetek által szervezett és építtetett lakásokat.

Kom Jómét!

ki sem foglalkozik ténylege-’ sen.

Ha meggondoljuk, Eger nem is akármilyen gyógyhely. Vizét sok száz év óta használják üdülésre is, gyógyításra is. De egyetlen üdülője sincs. Mintha kiesett volna közgondolkodásunk síkjából, mintha el sem jutott volna soha a köztudatba. Pedig még azzal sem vádolhatja senki a helybelieket, hogy csupán a tenyerüket akarják tartani, hiszen milliós hozzájárulást fogalmaztak meg már az els$ pillanatokban is.

A Mátra és a Bükk főként a gyalogos turizmusnak lehetne a paradicsoma. Tehát, egész éves üzeme lehetne ennek a közegészségügyileg is fontos mozgalomnak. Főként a fiatalok élvezhetnék szép tájait, romantikus vidékeit. A kispénzű emberkék. Akik néhány forintért akarnak hozzájutni a napi igényeik kielégítéséhez: enni- és innivalóhoz, szálláshoz. Gyors megoldásnak tetszik a kollégiumok bevonása ebbe a szerepkörbe. Hogy nálunk éa nem járható út, több ok miatt, azt senkinek sem kell magyarázni.

Hangzott el javaslat arra, hogy a meglevő kúriákat, kastélyokat kellene a fiatalok turisztikai céljaira hasznosítani. Persze, csak azokat, amelyek épék, de csak névleges használattal működnek, vagy azokat, amelyeknek a helyreállítása nem kerülne többe, mint egy új turistaház megépítése.

Ez a megoldás is azonban csak a jövő ígérete lehet.

BA Bükki Nemzet!. Park, Kell, nagyön kell, méghozzá úgy kell, hogy az embert ne távol tartsa, hanem magához vonzza. A rend, a természet védelme azonban ma még szigorú őröket is megkíván és feltételez, hogy a szabadjára engedett ifjúi avagy éppen kevésbé ifjúi energia ne rombolni legyen képes, hanem a gyarapítás, a lelki gazdagodás ügyét szolgálja.

Ügy is lehet kerítés nélkül is óvni az értéket, ha a felügyelet szigora őrködik felette.

Mert a mi változó világunkban a turizmus, az idegenforgalom ma már „mindennapi gyakorlat”. Lehetne statisztikai adatokat sorakoztatni ennek a megállapításnak igazát bizonyítandó, arra is rámutatni, hogy az arányok változása hogyan gyökerezik egy-egy vidék, esetünkben a Mátra és a Bükk természeti szépségének érzéki közelségbe jutásán kívül a „prózaibb” igények kielégítési lehetőségének változásaiban. Az összefüggések egyértelműek és világosak. :

A turizmus ma az egyre jobban urbanizálódó világunkban a munkaerő újratermelésének eszköze is, fogalmazhatunk így is. Tehát nemcsak szórakozás, nemcsak kedvtelés, nemcsak pénzköltés, hanem a frissítő hatása miatt anyagiakba is átcsapó, új életforma, milliók, cseppet sem kiváltságos, sőt:; nagyon általános karakterű milliók igénye.

Hogy az igények a lehetőségekkel összhangba kerüljenek, ahhoz nagyon súlyos összegekbe kerülő beruházások kellenek a mi megyénkben is. Ehhez nekünk nincs pénzünk. Ehhez mi nem követeljük a pénzt. Tudjuk, hogy gyorsabban csak akkor haladhatunk, ha a segítő szándékot fogadjuk, és a felkínált lehetőségekkel élünk is.

Nagyon furcsán nézne bárki az olyan házigazdára, aki hívja a vendéget, fogadja is, de hellyel csak a pitvarban kínálja, éhét, szomját oltani pedig csak sovány falatokkal, kevéske vízzel tudja.

Mint minden hasonlat, '.ezt is sántít. De jelez valamit,;

G. Molnár Ferenc

.tiimsőBeí

l JW-7T október vasárnak .

Jönnek, mennek a levelek

Visszakérdeztek a népi ellenőrök