Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-15 / 217. szám
Lőrinci nagyközség — munkásfalva A Gusztávot kopottra vetítik Filmszalagon szunnyadó értékek „A tanács átfogóan nem tárgyalta meg pl: a munkásosztály helyzetéi, holott a te. lepülés jelentős ipari,, bázis, következésképpen különösen indokolt lett volna." Ez a kitétel abban az ösz- szefoglaló értékelésben szerepel, amelyet a gyöngyösi járási hivatal készített a Lőrinci nagyközségi közös tanácsnál nemrég végzett, vizsgálat tapasztalatai alapján. A megállapítás súlyosnak látszik, hiszen a selypi ipari medencéről van szó. ahol a bőségésen található ipari jellegű munkahelyeken — hőerőmű, bánya, malom, cementgyár, házgyár, műanyagipari szövetkezet stb. — ösz- szesen 5500 munkás dolgozik. .. Mi sem természetesebb, mint az, hogfßf Tiszóczi István tanácstitkár e helyzet — ha úgy tetszik: probléma — igen jo ismerője. — A mulasztás csupán lát. szat — ad készségesen felvilágosítást. — Mert igaz, önálló napirendi pontként a tanácsüléseinken nem szerepelt a munkásosztály helyzete, gyakorlatilag azonban szinte minden fontos kérdés kapcsán róluk van szó. Ha például a nők helyzetét vizsgáljuk. akkor munkásnőkről beszélünk elsősorban; ha az ifjúság problémáival foglalkozunk, akkor bizonyos, hogy a munkásfiatalok számára szeretnénk kedvező határozatokat hozni; ha a csökkent munkaképességűek helyzete, az éjszakai, vagy a váltóműszak, ha a kisgyermekes anyák problémái; ha az egészségügy a témánk — gyakorlatilag mindig a munkás- ságrólvan szó, a velük kapcsolatos fontos feladataink különböző területeiről. Összkomfort - és a másik oldal Lőrinci nagyközség meglehetősen egyedi helyet foglal el megyénk települései között. Abban ugyan még sok másikkal rokon, hogy fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezik, de a közös tanácsi irányítás alá vont községek közötti különbség szembetűnő. A Mátravidéki Erőmű és a petöfibányai lakótelep túlzás nélkül szinte összkomfortosnak nevezhető, úgyszólván külön kis városok, ezzel szemben a község belső területén a kommunális ellátottság alacsony szintű, nem megoldott az ivóvízprobléma, hiányzik a kiépített járda, nincs szennyvíz- hálózat, korszerűtlen a köz- világítás, nem megoldott a szemételszállítás — és sorolhatnánk tovább. Ez a sokarcúság magában hordja a feladatokat is, amelyeket a közös tanács vezetői úgy fogalmaznak meg, hogy a fejlettebb részeket fejlettségükben tovább kell erősíteni, a lemaradottakat pedig lehetőleg ezekhez közelíteni. Mert az igény természetesen mindenütt megvan, csak a mérce más-más e körzet különböző területein, élő 13 ezer ember számára. Hogy mennyire így van ez, jól kitűnik Tiszóczi István szavaiból: — Ha Petőfibányán tartunk tanácstagi beszámolót, ott azt kérdezik, miért nincs meg náluk mindaz, ami Gyöngyösön vagy Hatvanban; a lőrinci illetékességű nagyközségbeliek azért perelnek, hogy náluk mikor lesz már úgy, mint most Petőfibányán. .. És ha jól meggondoljuk: a kívánságok jogosak. Más kérdés, hogy a lehetőségek viszont végesek, és a tanács gondja most majd tovább nő azzal, hogy a jelenlegi 4040 lakás mellett jövőre a petöfibányai lakótelep 960 lakása is a kezelése alá kerül. Feladat bőven van tehát; Selypen már jövőre hozzálátnak az új ABC-áruház épí- \ téséhez, és új szolgáltatóház létesítését is tervezik. Legalább ennyire fontos azonban, hogy Lőrinci, az anyaközség fejlődjön. Ezen az úton már értek is el szép eredményeket a korszerű orvosi rendelő és gyógyszertár, felépítésével, a zeneiskola létrehozásával, legújabban pedig a szép házasságkötő terem kialakításával. Mindez azonban csak kezdet, még nagyon sok mindenre lenne szükség. Mint annyi más helyen, például lakásépítésre. Ennek érdekében társasházépítéseket szerveznek, és a tehetőségek most azt mutatják, hogy ha nem is célcsoportosra, de munkáslakás-épí_ tésre lesz, illetve van is lehetőség: ebből a keretből épült fel éppen most húsz lakás Petőfibányán, és most szerveznek Lőrinciben is egy 12 lakásos lakásszövetkezetet. Ha ez elkészül, már mindjárt másképp mutat majd a község arculata. ß könyvtár, Bármennyire is igaz azonban, hogy egy-egy település fejlettségéről, kulturáltságáról elsősorban a külsőről: házairól, iskoláiról, óvodáiról, útjairól, kútjairól, közvilágításáról, lehet ítélni mindenekelőtt, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ennyire — legalább ennyire fontos a külsőségekben nem föltétien ilyen egyértelműen megmutatkozó kulturáltság kérdése, a lakosságnak a tudásra, a szépre, a jóra való hajlandósága is. És ez a „belső” építkezés Lőrinciben évek hosszú sora óta kedvezően alakul. Legjobb példa erre a községi könyvtár, mely ebben az esztendőben harmadszor nyerte el a Kiváló könyvtár címet, a kultúra kitűnő követének, Dávid Andrásné Szalai Edit irányításával. — A lehetőségeink nagyon jók — mondja, s ez az ő szájából hallva a szerénység, és egyben a megelégedettség kifejeződése is —, most már 52 ezer 800 forint az évi keretünk, ebből szépen lehet ügyködni, és én nem verem el fél év alatt — mint régen. Ennek köszönhető, hogy a kézikönyvállomány szépen gyarapodott, és a gyerekek részlegét is kiépítettük. Mivel pedig a Magvető címet viseljük — ez is hoz valamit a konyhára —ajándékkönyvek formájában. Azt hiszem, nagyon jó dolog az, hogy a tavalyi záráskor már húszezer fölött volt a köteteink száma — jóllehet, most csak 18 ezer 634-gyel zártuk a félévet, mert az elavultakat kiselejteztük.. 1 Persze, maga most azt mondhatja nekem erre, hogy a könyv is csak annyit ér, amennyi hasznot hoz az embereknek. Ez így igaz, és itt nálunk különösen fontos, a mi községünk valódi munkásfalva, a megyében nálunk, ezen a vidéken él a legtöbb ipari munkás a községek között. Nos, az a jó, hogy ők sokat profitálhatnak — és profitálnak is — a könyvtáradta lehetőségekből. Erre is adatot mondok: 1976-ban 1371 beiratkozott olvasónk volt, közülük 525 munkás... Érettségire készül a munkás Évek óta jól működnek a fiókkönyvtáraink, így például a Műanyag Ktsz-nél levő, Papp Károlyné irányításával. De maradjunk meg a munkásolvasottságnál. Vegyünk elő találomra néhány kartont: itt van Augusztin Tibor, ő autószerelő, és a kölcsönzött könyvek azt mutatják, elsősorban autókkal foglalkozó szakkönyveket olvas, de a történelem is érdekli, legutóbb Kossuth Lajos örökségét olvasta; Bán István cukorgyár! géplakatos kimondottan olvasott szakmunkás, a kölcsönzött könyvek alapján úgy tűnik, minden érdekli: a hazai gyógyfürdők, Zola művei, aztán a Három testőr, a Változó Világ kötetei és a kertészeti könyvek; Kralovánszki Pál a cementgyárban segédmunkás, legutóbb az Egy hírhedett kalandort és a Budapesti tavaszt olvasta, aztán Gal. góczitól a Nádtetős szocializmust, Móricz Pillangóját és végül Steinbecktől Édentől Keletre; Lázi Dezső lakatos, cukorgyári szakmunkás Gorkij életét, a görög drámákat, Shakespeare műveit kölcsönözte ki — érettségire készül. .. Se vége, se-hossza a jobbnál jobb példáknak arra, hogy Lőrinci „munkásfalva” lakói nagyszerűen élnek a kitűnő könyvtár nyújtotta lehetőségekkel, és szintén ők alkotják a törzsközönséget a különböző könyvtári rendezvényeken, amelyekből tavaly 59 volt, közülük 21 kimondottan felnőtteknek. És a már megyeszerte' híres könyvhónapi rendezvények, író—olvasó találkozók, önálló szerzői estek nemcsak érdeklődő, de nagyon aktív résztvevőinek 80—90 százaléka munkás. Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy a Lőrinci könyvtár Olvasó Munkásért Naplója mór pályázati III. díjat nyert.-. B. Kun Tibor Ezüstszürke dobozok sorakoznak katonás renben, szá- mozottan a polcokon a Megyei Művelődési Központ filmtárában. A dobozokban fekete-fehér, vagy színes celluloid szalagok, 20—25 perces rövidfilmek. Témájuk szerteágazó, sokféle. Az ipar, a technika, a mezőgazdaság, a sport és az egészségügy egy-egy részletéről, irodalomról, zenéről, táncról, képző- művészetről, történelemről és pedagógiáról, politikáról és biológiáról éppoly gazdagon tartalmaznak képszerűen megfogalmazott ismeretterjesztő anyagot, mint ahogyan mesék, szórakoztató filmek, útirajzok közül is kedvükre válogathatnának azok, akik nem sajnálnak a kölcsönzésre szánni tíz, húsz forintot. Mindössze az a baj, hogy ezzel a szolgáltatással kevesen élnek. Az egymilliót meghaladó anyagi érték, s a jóval nagyobb, fel sem mérhető szellemi érték szűk körbe jut el. Jobbára ugyanazok az arcok, ismerős emberek fordulnak meg a kölcsönzőben, és a válogatást is gyakran esetlegesség, igénytelenség jellemzi. Húsz esztendővel ezelőtt mindössze 78 tekercs várta, hogy felébresszék Csipkerózsika-álmából, jelenleg 1400. Évente átlagosan két és fél ezer a kölcsönzések száma. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha minden filmet kikérnének, akkor sem kerülne sor évente kétszer valameny- nyire. Legtöbbször a szórakoztató témákat keresik, néhány Gusztáv-filmet már valósággal agyonhajszoltak a gyakori vetítéseken. Ha megalakul egy új klub, a vezető ezekért eljön, de mást már aligha kér. A tervszerűbben; rendszeresen igénylők között találjuk a tanárképző főiskolát és a gyöngyösi főiskolát, az egri egyes, kettes és négyes számú általános iskolát, valamint az egri szakmunkás- képző intézetet. Egész tanévre küld megrendelést a hevesi körzeti, a mátrafüredi és a parádi általános iskola. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkásszállásán kéthavonként vetítenek. Tanfolyamokhoz visznek politikai és mezőgazdasági filmeket a termelőszövetkezetek. Az abasári nyugdíjasok klubja szintén az állandó igénylők közé tartozik, de az egri szociális otthon eddig még egyszer sem jelentkezett. Pedig ott is bizonyára kellemes időtöltést jelentene a lakóknak egy-egy filmdélután. Legfeljebb a TIT előadóit említhetjük még a filmtár törzslátogatói közül, s ezzel be is zárul a kör. A megye kisebb-nagyobb üzemei, vállalatai csak ritkán, vagy egyáltalán nem kölcsönöznek filmeket. Pedig a szocialista brigádok kulturális vállalásait, a dolgozók művelődési igényének ébresztését segíthetné ez <* színes anyag. Rossz gazdája lenne a filmtárnak a Művelődési Központ? Lehetne, mert a feladattal együtt nem kapott státuszt annak idején és azóta sem. Egy dolgozója látja el a filmkölcsönzés, selejtezés, igénylés, nyilvántarás’ összes teendőit más, nem kevésbé idő és munkaigényes feladatok mellett. Ennek ellenére gondosan, alaposan, körültekintően gazdálkodik ezzel az értékkel, ötévenként film jegyzéket készítenek és eljuttatják a számba vehető igénylőkhöz. Évente lista készül a kiselejtezett és az újonnan kapott, vagy vásárolt filmekről, s ezt is postázzák az érdekelteknek. Mi van a jegyzékben?: A példa kedvéért idézünk kettőt: köszöntöm az Anyagot (magyar, színes, 141 m) Az agyag a mindennapi kenyerem, örömöm és bánatom — vallja szóban és fyutatja meg a műveiben a közelmúltban elhunyt Kovács Margit keramikusművész. Szentendrei kiállításán ismerkednek műveivel, az anyag szépségével, az ősi fazekasmesterség mai művelői, a Gránitgyár egyik brigádjának tagjai. SZEG, CSAVAR, TIPLI (magyar, fekete-fehér, 181 m) A barkácsolás során a szöggel, csavarral, tiplivel kapcsolatban leggyakrabban előforduló műveletek és mesterségbeli fogások bemutatása. A tömör, rövid ajánlás megkönnyíti a válogatást, de ehhez az kell, hogy valaki akarjon válogatni. Mert a csekély kölcsönzési díj aligha lehet akadály. A tanulság kedvéért említjük, hogy az Egri Gyermekvárosban évekig sok kisfilmet vetítettek a gyerekeknek, mert volt egy tanár, aki szívesen vállalkozott erre a munkára. Amióta ő elment innen, nincs gazdája az ügynek. Embereken múlik, hogy a milliós érték polcokon porosodva fakul használhatatlanná, vagy a gyakori vetítés, a szellemi kinccsel való ésszerű gazdálkodás miatt kerül a selejtek listájára. «tó Virágh Tibor 3. Országos botrányt emlegettek, ez idő alatt pedig Madudák zuhany alá állította Bank bánt és egy zuhany egy feketekávés dózisokkal kikúrálta belőle a mámort. Simán is ment az előadás. Egy-egy jelenetet a közönség hosszas tapssal honorált. Csak a színfalak mögött akadt, egy kis fennakadás. Műkedvelők által ösz- szetákolt készség volt ez a színpad. A fölös kulisszák, kellékek egymásra halmozva hevertek a színfalak mögött. A jelenésükre váró színészek egymás hegyén-hátán szorongva hallgatták az ügyelő halk káromkodását, aki állandó feszültségben drukkolt a jelenések pontosságáért.. • Gertrud és Petur egymás mögött várakoztak. Gertrudon széles, mély színpadokhoz szabott uszályos szoknya pompázott. A szűk helyen a fél színpad megtelt ezzel az arisztokratikus hacukával. Gertrud éppen Madudákot szidta suttogva, gyomorfájásról panaszkodva, a nyárson sült ökröt gyanúsította emiatt. Jelenése következett. Zsebtükrébe pillantva, arcára királynői gőgöt. erőszakolva, méltóság- teljesen beiibegett a színre. Harsány derültség fogadta, a súgó integetéséből rendellenességet sejtett. — A szoknyád — bömbölte a súgó. Az ügyelő Icengedle a függönyt, nekirontott. — Kombinéban akarod Gertruciiszt alakítani ? A szoknya, melynek uszá- ja felerészt kint rekedt a színfalak mögött, bokáig te- csúszott, a meztelen combok fehéren villogtak a szufita- és rivaldafényben. A szoknya kint rekedt részén Petur bán állott, szilárdan, két lábon. Pillanatok alatt tisztázódott a helyzet. csak Gertrud királynő habfehér kacsói éles csattanással érintkeztek Petur bán zor- donra festett ábrázatával. A darab vége felé már Bánk bán náthásán szavalta, hogy: „Dincs a teremtésben vesztes csak én.” Az előadás nagy sikert aratott. A fiatalság emlékezetében mély nyomokat hagyott Gertrud királyné hófehér combja. A vacsora koalíciós hangulatban folyt. Esperes úr torkát köszörülgetve leste az alkalmat, hogy megköszönhesse az úristen kegyét, amiért megengedte az erőmű és a lejtakna megépítését. Garami, a párttitkár előre sejtette, hogy a közelgő képviselőválasztás az esperes úr elméjét is megihlette. Nem engedett teret holmi szemforgató hálálkodásnak. Az esperes úr agitációs igyekezetének csődje láttán Zuhogy Bence észbe kapóik és az egyéni meggyőzés síkjára terelte a dolgot. — Koalícióban vagyunk — szólt fontoskodva. — Üssük össze a poharunkat. Máté. E felszólítás Mátéban visz. szás érzést keltett, de azért engedett a meghívásnak. — No, nem bánom. De aztán józanul is álljon a barátság. Az esperes úrban új erőre kapott a prédikóciós vágyakozás, közelebb húzódott Mátéékhoz, nyomban elő. is hozakodott Krisztussal, mint szerinte az első szocialistával. Asztalukhoz invitálták Bekét is. — Hiszen mi nagyon jól megérthetnénk egymást —. erősködött a pap —, de az osztályharcot, amit önök a történelmi materializmusból szűrnek le, nem tudjuk magunkévá tenni. Beke figyelmesen vizsgál- gatta a pap arcvonásait, majd megszólalt. — Az emberek megélhetésüket nem kapják ingyen, küzdeniük kell érte, ami magával hozza a harcot és kapzsivá tesz nagyon sok embert, következésképpen amíg kapitalizmus lesz, az osztályharc sem szűnik meg. Az esperes úr észbe kapott, látva, hogy itt frázisokkal nem sokra lehet menni, hangnemet váltott. — A kapitalizmus lehet ugyan a termelés kizárólagos alapja, de a kizsákmányolása nem a gazdasági technikája, hanem az már kegyetlen önzés, pénzéhség, ami nem a kapitalizmus szekeréhez kötött rém, hanem áteredő bűn, ami ősidők óla lappang az ember- , ben ezt és az ezzel járó gonosz indulatokat kell megfékezni az emberben. — Ami eddig az emberség éledében történt, szükségszerűen jött létre, ahogyan az adóit viszonyok lehetővé tették —, mondta Beke, látva a pap ideológiai zavarodottságát. — Mindennek, ami az emberiség életében történt, történnie kellett. — Nem tagadom, nálunk is volt elégületlenség —, terelte általa jártabb térre a pap a témát —. de hol nincs? Azt is megengedem, hogy nemzetinek mondott, rossz politikát folytattunk. Sok mulasztást követtünk el a nép ellen. Elmulasztottuk az igazságos földreformot, de azt tagadom, hogy mindezeket csak a szocializmussal lehetne jóvátenni. — Önök szerint mivel lehetne mégis a tőke kizsákmányolását megfékezni? — Neveléssel. Bekét mosolyra késztette a pap naívsága. — A múlt századi reformkorszak idején még a pozsonyi diétán, szóba került .a kötelező közoktatás. A felsőtáblán valamelyik érsek élesen kikelt a kötelező népoktatás gondolata ellen. Azzal érvelt ez a főpap. hogy bármennyire tetszetős is a dolgozó emberek nevelésének erkölcseikre, megvetnék sorsukat, amire társadalmi rangjuk őket kijelölte; makacsokká< szóio- gadatlanokká válnának, feletteseikkel arcátlanok lennének a kereszténység ellen lázító röpiratokat terjesztenének, festett könyveket olvasnának, végtére a törvényhozás lenne kényszerítve a hatalom erős fegyvereit használni ellenük. — A bélapátfalvi elemi iskolát, az egri szeminárium, mint ottani földesúr, 1844-ben alapította jobbágyai iskoláztatására —. érvelt a pap diadalmas arccal. — Az alsópapság ha nem tiltották tőle, mindig népével tartott. Példa erre a Dézsa-forradalom. A pap tovább folytatta érveit. — Telekessy püspök az egri Ráckapu előtt fogadta II. Rákóczi fejedelmet, dr. Horvát Mihály püspök Kossuth Lajossal emigrált. Ilka a táncolok között törtetve, Bekét kereste. — Beke elvtárs! Jöjjön gyorsan! — Elfulladtan lihegett, ahogy meglátta Bekét. — Nagyon nagy baj van. A doktornőt holtan találtam az első alagút előtt, az úttesten, Beke akaratlanul felegyenesedett, szíve torkában kalapált, szét akarta vetni a mellkasát, eszelősen lesett Ilkára. — Az alagút feletti sziklacsúcsról zuhanhatott le, mert minden tagja eltörött, felismerhetetlenségig összezúzódott. Még az éjszaka folyamán zuhanhatott ala. Amikor rátaláltam, már teljesen meredt volt, Beke kitámolygott az udvarra, majd artikulátian hang hördült ki a torkán. A nyomában haladó Ilka az udvar közepén kiáltozni kezdett. — Orvost, gyorsan! Beke elvtárs eszméletét vesztette, __________ . .(VÉGE)
