Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

Jó volt a termés, de... Kinek keli elszállítania? AZ IS GOND, ha kevés, de az' is gond, ha sok az áru, ha bőséges a termés. Sőt. tulajdonképpen akkor van a legtöbb gondunk, ha sok termett a földeken, ha bőségesen fizet a zöldség a gyümölcs. Mert ha nincs; legfeljebb sóhajtunk egyet. De ha van: tárolni, szállíta­ni, eladni kell. Sok munka van vele. De ne legyünk cinikusak; valóban nagy a felelősségük a' szállítással, eladással fog­lalkozóknak. Nagy értékek veszhetnek kárba, ha rossz a szervezés, ha csak napok­ra kihagy is az előre prog­ramozott gépezet. Ez érző­dött többek között a me. gyei szállítási bizottság leg­utóbbi ülésén ahol a csúcs­szezonra való felkészülés fe­lelősei vitatkoztak egymás­sal arról: hogyan lehetne egyszerűbben, gyorsabban, jobban megszervezni az őszi fuvarozásokat. A mostani becslések sze­rint csaknem 11 ezer vagon zöldségféle elszállítása a fel­adat a tavalyi 7500 vagon­nal szemben. Egész szeptem­berben csúcsszezonra, rend­kívüli munkára kell számí­taniuk a szállítóknak: 22 százalékkal nőtt a megyében a zöldségfélék termőterülete, s felével több a termés, mint tavaly. Az történt, amire egyébként két-három éve vágytunk: legyen ele­gendő áru a piacokon. ne menjenek a csillagokig az árak. Egyedül a szőlő nem okoz majd „gondot”, mert augusztusban elverte a jég a csemegetőkéket a Mátra alján, néhol bizony alig ma­radt elszállítanivaló. A zöldségféléknek ezt a nagy tömegét valahová el kell helyezni. Mégpedig mi­nisztertanácsi rendelet szab­ja meg, hogy minden meg­termett árut fel kell vásá­rolni a feldolgozóipar részé­re, exportra. illetve a hazai fogyasztók ellátására. RENDKÍVÜLI műszakokat szerveznek, mindenkit moz­gósítanak a fuvarozóknál. A Volán vállalat, s a MÁV ereje azonban kevés mind­ehhez. Ahogy a korábbi esz­tendőkben. több-kevesebb si­kerrel megszervezték, úgy az idén ig sor kerül szep­tember 15-től a nélkülözhe­tő közületi járművek bevo­nására, a szállítás nagy munkájára. Mindén eszközt igénybe kell venni, hogy különösebb károk nélkül, időben a tárolóhelyekre, pi­acra kerülhessen az áru. De van egy dolog, ami legalább ugyanilyen fontos. Az elmúlt évekénél sokkal összehangoltabb munkára van szükség, a termelők, a felvásárlók, a szállítók kö­zött. Ilyenkor amikor a leg­jobb feltételek mellett is különleges feladat ilyen nagy tömegű termés elszállításá­nak pontos megszervezése, az együttműködés kisebb hi­bái is jobban szembetűnnek. Hát még a nagyobbak... Nincs elég tehergépkocsi, ez okoz gondot a ZÖLDÉRT- nek, amely mint legilleté­kesebb. köteles felvásárolni a közös gazdaságok és a háztáji kertek / terményeit. Segítsék ki több gépkocsi­val, akkor majd menni fog a dolog. A termelő leszedi az árut a neki legkedve­zőbb időpontban, s utána már csak ezt kérdezi: miért nem szállítják már el? A Volán a szerződésben vál­lalt gépkocsikat időben biz­tosította ugyan de ezen fe­lül többletként csak ponto­san meghatározott felada­tokra tud kocsit irányítani. Hogy ki legyenek használva a járművei. Mert hiába fi­zeti ki neki a megrendelő egész napra az autót — ma­gát biztosítva ezzel —, ha az fél napig áll az udvaron, s közben a fuvarozó válla­latot más tennivalók elma­radása miatt, mások szoron­gatják. Ne szám szerint ren­deljék tehát tőle a kocsikat, hanem az -elszállítandó ton­nákat határozzák meg a partnerek. EGYSZÓVAL: a saját ér­dekeit tekintve mindenkinek igaza van. De ha ezeket az érdekeket nem hangolják össze időben, akkor bizony nem lesz zökkenőmentes az áruszállítás. Persze mindez sokszor elhangzott már, jó­val az őszi csúcsszezon előtt, de ilyen sok termésre még­sem számítottak. Eddig ugyan még nagyobb problé­mák nélkül, kisebb vesztesé­gek árán történtek a szállí­tások, de a termények tö­mege napról napra nő. S legnagyobb részüknél a mi­nőség rovására megy a ké­sedelmes elszállítás. Ezért most menet közben is kelle­nek új intézkedések, kell a gyors átszervezés. Vannak üzemek, termelőszövetkeze­tek — példákkal a szállítási bizottság tud szolgálni —, ahol már most, szeptember 15-e előtt igénybe vehetők a nélkülözhető fuvareszkö­zök. Akkortól ugyanis köz­ponti intézkedés nyomán megkezdődik a „kötelező ki­közvetítés”. A Volánnak a hétvégeken általában na­gyobb a szabad gépkocsi- parkja. Erre is támaszkodni kell, s megtalálni a mód­ját, hogy tudják hasznosíta­ni ezeket is a mezőgazdasá­gi termények szállítására. A megye termelőszövet­kezeteinek, állami gazdasá­gainak birtokában 824 gép­kocsi van, nagyszámú pót­kocsival. Önmagában is elég tekintélyes szállítópark ez, s ha jobban igénybe lehetne venni a termények fuvaro­zására, sokat segíthetne. Más napi feladatok is van­nak természetesen, műtrá­gya, alkatrész, s egyéb, a szövetkezet fontos ügyeit szolgáló fuvarozás. Működ­jenek jobban együtt a köz­lekedési vállalattal: hátha el tud vállalni a hét végén va­lamit ezekből a feladatok­ból, s megmarad a gyors fuvarnak a saját kocsi. Egyébként csupán a 30 szá­zaléka van a Volán birto­kában a megyében találha­tó szállítóeszközöknek, de ha minden kötél szakad. a tröszt átcsoportosításokkal rendkívüli esetben még se­gíthet. A MÄV Vasútigazgatósága szeptember 15-től december 15-ig áruforgalmi korláto­zást vezet be a terményszát- lítás javára. Közútra terel­nek olyan ipari szállításo­kat, amelyek nem feltétle­nül vasúthoz kötöttek. A zöldáruk, s más termény minden esetben előnyt élvez a tüzelőszállítás mellett a vasút fuvarvállalásában. En­nél többet ott már nem tud­nak tenni; s az már a jövő­nek szól. hogy a kál-kápol- nai csomópont feltétlenül korszerűsítésre, bővítésre szorul. A megnövekedett fel­adatoknak csak így tud ele­get tenni, hiszen az úgyne­vezett zöldáruból már most 30—40 vagonnal érkezik ide naponta. NEM 10—15 NAPOS lesz a csúcs az idén, ez már biz­tos. Egész szeptember s ok­tóber egy része is ennek jegyében telik majd el. So­ha nem volt ennyire szük­ség a termelők, fuvarozók, felvásárlók munkájának jó összhangjára, mint most. S nemcsak a mostani felada­tok miatt. Az idei szezon jó felkészülés lehét a jövőre, hiszen akkorra már a ter­vek szerint kell majd annyi terményt fogadni, mint amennyi most a tervektől eltérően megtermett. Hekeli Sándor A kölcsönös előnyök alapján Prága — Budapest Az együttműködés útján A napokban, jelent meg a hír: a magyar Ikarus és a csehszlovák Avia gyár koo- perációs szerződést kötött új típusú mini-autóbuszok gyártására. Az alvázat Cseh­szlovákiában, a karosszériát pedig nálunk fogják készí­teni. Ez a megállapodás ter­mészetesen nem az első és minden bizonnyal nem is az utolsó a két ország jármű­gyártói közöt. Hiszen az Ika­rus autóbuszok hidraulikus sebességváltóit máris Cseh­szlovákiában készítik' a ná­lunk is népszerű Skoda bu­szok mellső- és hátsóhidait pedig mi gyártjuk. Ez persze csak egy példa a magyar—csehszlovák gaz­dasági kapcsolatok sokféle­ségére. Mégis az Ikarus— Avia kooperáció jelzi azt az örvendetes tényt, hogy a köl­csönös áruszállításokban a szakosításban és termelési együttműködésben készült termékek aránya milyen fi­gyelemre méltó. Az. pedig közismert tény, hogy a sza­kosítás és a termelési koo­peráció a nemzetközi mun­kamegosztás legfejlettebb formája, a két- és több ol­dalú együttműködés kölcsö­nösen hasznot hozó eleme. Nos, Csehszlovákiával — hogy csak néhány területet említsünk — a közúti jár­művek és a mezőgazdasági gépek, az olaj- és gázveze­tékek szivattyúállomásainak gyártásában, valamint a vegyiparban a legszembetű­nőbb a kapcsolatok bővülé­se. A gyorsan fejlődő együtt­működés mélységét bizonyít­ja, hogy csehszlovák és ma­gyar dolgozók sok építkezé­sen közösen tevékenyked­nek. A szomszédos ország szakemberei segítséget nyúj­tottak a Dunamenti Hőerőmű építésében, s most is részt vesznek a Tiszai Hőerőmű munkálataiban, valamint ha­zánk vasútvonalainak villa­mosításában. Ugyanígy Csehszlovákiában is számos létesítmény dicséri a magya­rok keze munkáját. Az or­szág legnagyobb szállodája, a Hotel Bratislava Pozsony­iban vagy az ugyancsak ott található két, egyenként öt­száz személyes, munkásszál­ló és kollégium. Az elisme­rést, amelyet a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói vívtak ki maguknak, csak fokozza az újabb megrendelés, amely Pozsonyban egy toronyszálló és a brnói vásárközpont tő- szomszédságában egy szállo­da építésére szól. ; Közös folyónk. a Duna hasznosítása a célja a Gab- cikovo—Nagymaros vízlép­csőrendszer építésének, amelynek előkészületi mun­kálatai most fejeződtek be. Csehszlovákia és Magyaror­szág együttműködésének az elkövetkező években igen jelentős állomása lesz még az Adria-kőolajvezeték, vagy a KGST-országok közös be­ruházásában épülő 750 kilo­voltos távvezetéket északi szomszédságukkal összekötő 400 kilovoltos szakasz elké­szítése is. Ezek alapján már egyál­talán nem meglepő, hogy a Szovjetunió és az NDK után Csehszlovákia hazánk har­madik legnagyobb külkeres­kedelmi partnere. A kölcsö­nös árucsere-forgalom a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban csaknem megkétszere­ződött, s 1980 végéig újabb 50 százalékos fejlődésre szá­míthatunk. Csehszlovákia elsősorban szerszámgépeket, építőipari. mezőgazdasági, emelő- és szállítóberende­zéseket, energiahordozókat és alapanyagokat ' biztosít hazánknak. Ezekért cserében finommechanikai, elektro-. híradás- és számítástechni­kai berendezéseket, mező­gazdasági gépeket, bauxitot, Műanyagok é A több mint félmilliárd forintos költséggel épülő barcsi Építési Műanyagfeldolgozó Gyár termelőegységei közül egy — a bitumenüzem — novemberben megkezdi a próbaüzemelte­tést. A másik két üzemben jövőre 10 millió forint értékű műanyagkötésű színes homlok­zatbevonatot, vakolat- és betonalapozót, papírtapéta-ragasztót és egyéb, építkezéshez szük­séges műanyagot gyártanak majd. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) A norma és a környéke Sokat panaszkodnak nap­jainkban a munkaerőhiány­ra, itt is ott is létszám­gondokkal próbálják magya­rázni a vártnál kisebb tel­jesítményeket, a lemarado- d ásókat. Kétségkívül van valami igazság az állításokban, ám valójában inkább más okok­ról kellene beszélni vállala­tainknál. Olyanokról, ame­lyekről — tapasztalataik alapján — nemrégiben a szakszervezetek képviselői is szót ejtettek az SZMT el­nökségi ülésén. A megyei testület elé ke­rült beszámolóban ugyanis egyértelműen megfogalma­zódott, hogy például építő- és bútoripari vállalatainknál, üzemeinknél ma sem meg­felelő a munka- és üzem- szervezés anyaghiányok, timföldet, alumíniumot, és hogy előbbi példánkról is szóljunk. Ikarus autóbuszo­kat — az idén összesen két­százat — szállítunk a szom­szédos országba. A kölcsönös árucsere­forgalomban természetesen fontos helyet foglalnak el a fogyasztási cikkek. A cseh­szlovák behozatalban 24, a magyar kivitelben pedig 37 százalék az ilyen termékek aránya. Ezek legkézzelfog­hatóbban a határmenti terü­leteken érzékelhetők: Győr- Sopron. Komárom, Borsod, és Szabolcs-Szatmár megye és a szomszédos csehszlovák területek árucsere-forgalma csupán az idén húsz száza­lékkal bővül. ' A határmenti területeken — és ezt ki ne tudná job­ban, mint az ott lakók — szinte mindennaposak a köl­csönös áruházi, szövetkezeti és szakmai bemutatók. Az utakon, bármerre is me­gyünk az országban, lépten- nyomon Skoda személygép­kocsikat látunk, ezeknek a száma az idén újabb tíz­ezerrel gyarapszik. Jelentős mennyiségű élelmiszert, konzervet szállít a magyar mezőgazdaság Csehszlováki­ának, s ugyanígy az élelmi­szerüzletekben mi is szíve­sen vásároljuk a finom cseh- és szlovák sört, azt talán már kevesen tudják, hogy hazánk a szomszédos ország söriparának legnagyobb kül­földi megrendelője. K. M. géphibák, nem utolsósorban pedig a kevésbé szerencsé­sen irányított munkásszállí­tások miatt számottevő idő- veszteségek történnek. Nem eléggé szigorúak a követel­ményekben, az alkalmazott normák elsősorban csak bé­rezési célokat szolgálnak. A napirendre került té­mában az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága öt he­lyütt — a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat­nál, a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnál, az Egri Közúti Építő Válla­latnál, az Agria. Bútorgyár­nál. illetve a BUBIV egri gyáregységénél — folytatott vizsgálatot. S mint ennek során — egyebek mellett — mégállapította: a IV. öt­éves terv utolsó esztendejé­nek második felétől nő ugyan a teljesítménybérben foglalkoztatottak aránya. de a javulás meglehetősen las­sú ütemű. Másrészt a pozi­tívnak tűnő változások is csak kevésbé tükrözik a célt. Ugyanis a HÁÉV-nél, a dolgozóknak 86,3; az Ag­ria Bútorgyárnál 39,6; a BUBIV-nál 39, a HTÉV-nél pedig 25 százaléka éri el a 115 százalékos vagy maga­sabb teljesítményt (?!). Ami arra enged következtetni, hogy a normák eléggé la­zák. Hiszen ellenkező eset­ben aligha lehetne ilyen eredményeket felmutatni. Különösen a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnál tűnik a teljesít­ménybér is — időbérnek. S ennek minden bizonnyál nem is csak a laza norma lehet az oka hanem talán az. hogy a munkák kiadását és átvételét végző termelés- irányítók nem minden eset­ben állnak hivatásuk ma­gaslatán, túlzottan elnézőek, megértőek. Valamiféle nem kívánatos „jó haversággal” próbálják ilyenféleképpen megemelni az alacsonyabb alapbéreket. Egyébként ennél a válla­latnál is törekszenek a nor­makarbantartásra. Ahogyan a szakszervezeti beszámoló­ból kiderült: tavaly a béfo- nozóknál és kubikosoknál módosították a követelmé­nyeket, jelenleg pedig az ácsoknál végeznek hasonlót. Jó tapasztalatokat hozott, máris az egri kórházépítés­nél idén bevezetett új elszá­molási rendszer. A változ- • — - ­tatást mindössze néhányan kifogásolták az érintettek közül, a bérezés kedvezően hatott a munkák ütemére, s nyereségessé tette a vállal­kozást. A. közúti építőknél a híd­építési és aszfaltozási mun­káknál került sor hasonló intézkedésekre. Elérték, hogy az idén a teljesítménybére­seknek már csak 8,9 száza­léka teljesíti feladatait 115 százalékra vagy nagyobb mértékben. Az Agria Bútor­gyárban 10 terméknél 25 esetben módosították a nor­mát, ami 21232 órás, illetve 93,05 ezer forintos megtaka­rításhoz vezetett. A veszteségidők felméré­sére az építőknél általában rendszeresek a „munkanap­fényképezések”, míg a bú­toriparban már csak szórvá­nyosak. Jellemző ez utóbbi­ra, hogy például a BUBIV gyáregységében legutóbb 1975. utolsó negyedében vé­geztek ilyen ellenőrzést. Pe­dig — mint a jó tapasztala­tok bizonyítják — érdemes időről időre alaposabban is szemügyre venni a termelő- fplyamatot, mert hasznosít­ható megállapítások egész sorához vezet. A „munkanap-fényképe­zés”, a jobb munka- és üzemszervezés, a következe­tes, szigorú normakarbantar­tás — a teljesítményeknek a követelményekhez való tökéletesebb igazítása — lé­nyegesen javíthatja a ter­melékenységet, a korábbinál hatékonyabbá teheti a fel­adatok végzését. Éppen ezért — mint az SZMT elnöksé­ge a szakmai szakszervezet megyei bizottságával együtt javasolta — a jövőben az eddiginél határozottabb, 'ko­molyabb törekvésekre van szükség. Sokat javíthat a jelenlegi helyzeten ha több figyelmet fordítanak a „nor­mások” — a munkaügyi te­rületeken dolgozók — kép­zésére, s a szakszervezeti bizalmiak, az szb-k is leg­jobb akaratukkal, legigyek­vőbb közreműködésükkel se­gítenek a tennivalókban. Ami végeredményben va­lamennyiünk érdeke. Gy. Gy, MmismCí 1977. szeptember 13., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom