Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

I Szabad-e aprópénzre váltani a tudományt? Beszélgetés dr. Csikai Gyula akadémikussal Az elmúlt, napokban Eger­ben tartotta vándor- és köz­gyűlését az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. A résztve­vők — több mint kétszáz ne­ves tudós, iparban tevékeny­kedő fizikus és pedagógus — arra kerestek választ, hogy az elméleti vizsgálódás miként segítheti a gyakorlatot. Erről a közérdeklődésre számot tartó témáról beszél­getett munkatársunk dr. Csi­kói Gyula akadémikussal, a társulat főtitkárával, a debre­ceni Kísérleti Fizikai Intézet igazgatójával. A Irauziszlor cs a számítógép — Azt mondják: a ma tu­dománya a holnap technikája és technológiája. Mi a véle­ménye erről Newton követői­nek ? — Így módosíthatnánk ezt a divatos szólást: napjaink fizikája nemcsak a jövő, ha­nem a jelen igényeinek is ki­szolgálója. Másként fogal­mazva: kötelessé­günk az, hogy ötleteinkkel, az általunk kidolgozott eljá­rásokkal hozzájáruljunk a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődéséhez. A kutató nem elefánlcsonttoronyban él, nem a társadalomtól elszi­getelve tevékenykedik, ha­nem annak előrehaladásáért dolgozik. Ha adhat — már­pedig így van — akkor nem lehet szűkmarkú. Mi vala­mennyien arra törekszünk, hogy közelebb kerüljünk a mindennapokhoz, s a kiala­kított kapcsolatokat egyre sokoldalúbbá formáljuk. E t^ren eddig is rangos ered­mények születtek. Hadd em­lítsek néhány szemléletes ha­tói és külföldi példát. A tranzisztort 1949-ben fedez­ték fel. A hasznosításra nem kellett, hosszú idáig várni, hi­szen az ötvenes évek végére ■ világszerte kiszorította az elektroncsöveket. A Központi Fizikai Kutató Intézet mun­katársai sikeresen foglalkoz­tak a vákuum- és a számítás- technika elvi kérdéseivel. Mégsem elégedtek meg eny- nvivel, hanem az alkalmazás módjait is keresték. Nekik köszönhető, hogy a TPA kis számítógép-családot sorozat­ban gyárhatjuk. Ezeket a termékeket határainkon túl is nagyra tartják és szívesen vásárolják. Az együttműkö­dés lehetőségei szinte korlát­lanok. Ismert tény, hogy min­denütt korszerűbb módsze­reket sürgetnek. Rövidül a termelési ciklus. Ennek kö­vetkezményeként az egyes szakaszok ellenőrzését gyor­sabbá kell tenni. Ha az üze­mek. a nagyvállalatok hoz­zánk fordulnak, nem járnak rosszul Az acél előállítása során döntő az oxigéntarta­lom meghatározása. Erre ré­gebben esetenként órákat pa­zaroltak. Az általunk ajánlott neutronaktivációs analízis révén a mintavételtől a visz- szajelzésig mindössze nyolc perc telik el. Az aszfaltgvár- tásnál igen fontos a minőség mérlegelése. Korábban ezt egy műszak alatt oldották meg. Javaslatunkat megvaló­sítva viszont, csak tíz-tizenöt percet fordítanak erre a teen­dőre. Új illákon kívánságait teljesíti. Sőt, munkálkodása közben újabb összefüggésekre bukkanhat, lényege« elméleti problémá­kat láthat és oldhat meg. Is­mét bizonyító erejű adalék­kal érvelek Az uránt ha­zánkban is megtalálták. Ránk az a feladat várt. hogy ki­derítsük: mi okozza a nem várt bedusulást, miért a szénnel együtt fordul elő? A feleletért tőlünk idegen terü­letre kalandoztunk: a geoké­miai törvényszerűségek izgat­tak bennünket. Szaiay pro­fesszor rájött: a humuszsav köti meg ezt a ritka fémet. Ám mielőtt tovább ment vol­na, úiabb rejtélybe ütközött. A lápos, tőzeges földeken épphogy tengődtek a kultúr­növények, mert nem jutottak hozzá kellő mennyiségű, fej­lődésüket serkentő mikro- és nyomelemhez. Mi idézi elő ezt a jelenséget? Megadta a választ: most is az előbb em­lített sav a ludas. Innen már csak egy lépés a következő feladvány: hogyan, milyen beavatkozással lehetne akár hetven-hetvenöt százalékkal fokozni a mezőgazdasági át­laghozamokat? Megérte töp­rengeni, mert a siker idővel mindannyiunk számára ka­matozik, s milliárdokkal nö­velheti majd a nemzeti jö­vedelmet. Ez lenne a képes­ségek elfecsérlése, az alkotó gondolat szárnyszegése? A példa egyébként is érdekes, ugyanis arra utal, hogy csak akkor mehetünk valamire, ha együtt dolgozunk a geológu­sokkal, az agrármérnökökkel. Szaktanácsaik nélkül aligha boldogulnánk. Erről a ma már nélkülözhetetlen közös tevékenységről tárgyaltunk a vándorgyűlésen. támogatást kínálva, tippeket kérve. Ter­mészetesen arról se feledkez­hetünk meg. hogy az elkövet­kező évtizedek tudósai nem elégedhetnek meg mai kollé­gáik egyoldalú felkészültsé­gével. Nekik már érteniük kell a földtanhoz, a kémiához, a biológiához is. Új utakra indulnak, ezért semmiképp se igazodnak el pontos tájoló nélkül. Egyszakos lanárok CJ — Ezeknek a követelmé­nyeknek nefn felel meg a fel­sőfokú oktatás jelenlegi rendszere. Hogyan lehetne módosítani? — Hadd nyerjen polgárjo­got ismét az egyszakos tanár­képzés! Persze, nem a régi formában, A hallgatók sajá­títsák el a fizika gazdag is­meretanyagát. A fennmaradó időt viszont arra fordítsák, hogy a természettudomá­nyokban szerezzenek jártas­ságot Mindegyikből az ala­pokat rögzítsék, s ne gyorsan elavuló eljárások tanulásá­val terheljék agyukat. Tudo­másul kell vennünk, hogy a valóság egységes, s felméré­sére csak az képes, aki így szemléli. Az utánpótlásnak töméntelen feladattal kell megbirkóznia. A vezető sze­rep a fizikusoké lesz. Ez nem véletlen, hiszen jó kutatási módszereik alakultak ki, s gyorsan meglelik egy-egy je­lenség legjobb megközelítési módját. Ha szót értenek a más területen búvárkodó gyakorlati emberekkel és el­méleti vizsgálódókkal, s kö­zösen cselekszenek, akkor az Ismeretlentől újabb tartomá­nyokat hódít el az Értelem. Hatványozott felelősség — Newtop utódai fontos poszton állnak, sok függ tő­lük. Érzik-e ezt, áthatja-e őket az emberiség iránti kö­telességtudat? — Ezt jó néhány neves író — köztük a világhírű Dür­renmatt — választotta témául. Ez is jelzi, hogy korunkat foglalkoztatja ez a kérdés. Kétségkívül nagy a felelőssé­günk. Ha messzebb látunk, akkor a helyes irány felé kell mutatnunk, azért kardoskod­va, hogy a tudomány ugrás­szerű fejlődése jólétet és bé­két szüljön. Hadd világítsam meg ezt is egy kifejező pél­dával! Az energiaszükséglet­ről manapság sokat beszél­nek. Nem mindegy, miként használjuk fel a meglevő készleteket. Ha a szénre, a kőolajra alapozunk, s nem élünk az egyéb lehetőségek­kel, úgy nő a levegő széndi­oxid-tartalma és a légkör a napenergiából egyre többet köt le. Meg kell találni a józan arányokat. Ezt jelez­zük, ezt tudatosítjuk. Az atomerőművekben tömeg- pusztító bomba előállítására alkalmas plutónium is terme­lődik. Ezért az átfogó, a pon­tos nemzetközi ellenőrzés fontosságát hangsúlyozzuk. Ez nemcsak rajtunk áll, még­is emlékeztetünk, s kéretle­nül is hirdetjük: a tudás az emberért való, krőzusi tár­háza őt hivatott nagyobbá, boldogabbá tenni. Pécsi István Czóbel szobra Szentendrén — egykori la­kóháza udvarán — leleplez­ték Czóbel Béla szobrát, Var. ga Imre, Kossuth-díjas mű­vész alkotását. Képünkön: a Szentendrén élő Barcsay Je­nő tiszteleg Czóbel szobra előtt. (MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS) Még lehet jelentkezni a szakmunkások szakközépiskoláiba Tanévkezdés: szeptember első hetében Szeptember első hetében a középfokú felnőttoktatásban is megkezdődig az új tanév. A dolgozók középiskoláiban a jelentkezések lezárultak, az adatokat szeptember ló­ig összesítik. Az elmúlt évek­ben megnyilvánult érdeklő­dés alapján arra lehet szá­mítani, hogy ha nem is nagymértékben, de tovább nő a munka mellett tanulók száma. Sokatmondó adat: míg az 1972—73-as tanévben több mint 124 ezren tanultak a gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák esti és levelező tagozatán, az elmúlt tanév­ben ez a szám már megkö­zelítette a 171 ezret. Az ok­tatásban évek óta szinte pon­tosan fele-fele arányban vesznek részt a nők-és a fér­fiak. A gimnáziumok iránt az érdeklődés mérsékelten emel­kedett, a továbbtanulók mintegy kétharmada a szak- középiskolákba iratkozott be. Elsősorban a levelező ta­gozatok népszerűek, a tanu­lók mintegy 80 százaléka ebbeh a formában sajátítja el az igényének megfelelő és a munkájához szükséges is­mereteket. A növekedésben számottevő szerepe van an­nak, hogy mind több köz- művelődési intézmény kap­csolódik be a felnőttoktatás­ba, az osztályozó vizsgákra történő csoportos előkészítés­be. Megindulása, 1974 óta nép­szerű a szakmunkások szak­középiskolája ahol a szak­munkás-bizonyítvánnyal, egészségügyi szakiskolai, va­lamint gyors- és gépíróisko- lai végzettséggel rendelke­zők három év alatt szerez­hetik meg az érettségit. Ed­dig az elsősök száma éven­ként meghaladta a 10—15 ezret. Az országban működő mintegy másfél száz iskolá­ban az 1977—78-as tanévre még lehet jelentkezni. Mél­tán népszerű ez áz iskolatí­pus. ugyanis a felnőttokta­tás legkiválóbb szakemberei tanítanak itt, és a keretek is alkalmazkodnak az igények­hez. Itt hozták létre először a hagyományos hároomapns.. esti és az egynapos levelező forma mellett az úgyneve­zett kétnapos levelező okta­tást: a szakmunkások heten­ként két nap vesznek részt foglalkozáson. (A második napon, a gyakorló órákon elsősorban az ismeretanyag­ban jelentkező hiányok pót­lására, a szintkülönbség csök­kentésére nyílik lehetőség.) A középfokú felnőttokta-' tás szerepének jelentősége!: jelzi, hogy tavaly jelent még először rendtartás a dolgo­zók középiskolái számára. Az első év tapasztalatai kedve­zőek, a rendtartás betölti az iskolai élet szabályozójának szerepét és a tartalmi kér­dések megoldásának is nél­külözhetetlen előfeltétele. A dolgozók középiskolái­ban az elkövetkező néhány évben még a jelenleg ér­vényben levő tantervek alap­ján folyik a tanít«*- Megkez­dődtek azonban már ebben az._iskolatípusban is az út tantervek előmunkálatai, az új dokumentumokat az 1980- as évek elejétől vezetik be fokozatosan. (MTI) Képzőművészek — látogatóban Szeptemberi kulturális rendezvények Gyöngyösön A közművelődési naptár szeptemberre olyan rendez­vényeket ígér a gyöngyösiek­— Akadnak aggályoskodók, akik arra hivatkoznak, hogy a túlzott gyakorlatiasság tév­útra vezérli a tudósokat, s megkérdőjelezi a távlati ku­tatási célok valóra váltását. Megalapozott ez a nézet? — Szó sincs róla. Ez az ál­lásfoglalás teljes mértékben helytelen, s nem több felien- gős póznál. Az SOS felesle­ges, indokolatlan. Nem kell attól tartani, hogy aprópénz­re váltjuk a tudományt. Sen­ki sem pazarolja el tehetsé­gét akkor, ha a népgazdaság &,mmw > 7. szeptember 1., csütörtök 6. Ez a Weber őrnagy azon­ban már halott volt egy Ber­lin előtti vasútállomást kör­nyező erdő mélyén. De hát ezt hónán tudhat­ta volna Rudolf Dücher és ügynökcsoportja? •.. A virágcserép az ablakban volt... Szabad az út! Dietrich százados kétszer is elhajtott a ház előtt, majd leállította a kocsit és feltű­nés nélkül belépett a kapun. Andrej — azaz: Joachim Feders, berlini használtruha­kereskedő —, a felső kapcso­lata fogadta az emeleti szo­bában. A százados tájékoz­tatta a helyzetről, hiszen a „Lavina” akció terve — több­szörösen ellenőrzött források­ból — már nem volt teljesen ismeretlen Andrej előtt. — Ügy, szóval az akciót egy nappal előre hozták ... — jegyezte meg. Átnézte a Weber táskáiéból előkerült iratokat. — Ez az őrnagy va­lóban fontos személyiség le­hetett. Azt mondod, itt. Ber­linben senki sem ismeri? — Senki. Személyi anyaga a frontparancsnokságon van, hiszen Gehlenékhez tartozik. Ebből kellene kiindulnunk. Weber őrnagynak elő kell kerülnie, meg kell érkeznie és oda is kell jutnia, ahová küldetése szól. — Igen, ezt kell megolda­nunk — Alisa! Misa Bogdánon. — Igen, talán ő ... Ila vál­lalja. — Kérdezd meg. A háború előtt hosszabb ideig együtt dolgoztam vele, nagyszerű ember, erős és bátor. — Azt hiszem, rendben lesz a dolog. És te? — Továbbra is „keresem” Webért. — És tudod már, hol talá­lod meg? — Azt hiszem, tudom ... és jelzem, hogy hol kell meg­találnom. — Várom a jelzést és... ott lesz! Dietrich a kocsival vissza- robogott az állomásra. Űjra átnézte a halottak és sebe­sültek listáját és az állomás­parancsnok segítségével ki­hallgatta annak a kocsinak a kalauzát, amelyben Weber őrnagy utazott és újra meg­hallgatta a két utitársat is, akik közül az egyiknek úgy rémlett, mintha valóban lá­tott volna egy tisztet, fekete táskával a kezében felszállni egy katonai teherautóra. Dietrichnek nem kevés fá­radságába került, hogy szin­te beleszuggerálja ezt a lá­tomást a légitámadás miatt még mindig zavart és reme­gő emberbe. A parancsnokságon türel­metlenül várták, hiszen a ve­zérkartól már kétszer is ér­deklődtek az őrnagy holléte felől. — Jelentsen! Azt mondta, hogy az őrnagy nem volt sem a sebesültek, sem a ha­lottak között. Látták viszont, hogy beszállt egy katonai tehergépkocsiba. Mit tud er­ről a tehergépkocsiról? Mi­lyen volt, mi a rendszáma? — Ezt csupán egyik tanú látta, de más lényeges mo­mentumra nem emlékezett vissza. Megkerestem annak az útelzáró Volkssturm-osz- tagnak a parancsnokát is. aki abban az időben ott teljesített szolgálatot és felirt minden gépkocsit, amely az állomást megközelítette. Ezek szerint, az én furgonommal együtt négy személy- és három te­herautó haladt át az útszaka­szon. Az egyik teherkocsit néhány kilométerrel odébb bombatalálat érte, de csak a vezető volt benne. — A többi kocsi? — A másik két tehergép­kocsi a városparancsnokság romcltakaritó egységéhez tartozik, onnan közölték ve­lem, hogy a gépkocsivezetők nem vettek fel senkit sem az állomáson, sem az állomás közelében. — A személygépkocsikat ellenőrizte? — Nem, hiszen a tanú ki­fejezetten tehergépkocsiról beszélt. — Ez hiba volt, súlyos hi­ba! Azonnal ellenőrizze eze­ket is, értette? Azaz ■.. vár­jon csak — szólt a távozni akaró Dietrich után. — Az ellenőrzést végezze el más. Alezredes úr, — fordult Nic­kel felé — kérem, intézked­jék ... Dietrich százados úr­ra magamnak van szüksé­gem. Együtt keressük meg Weber őrnagyot. Dietrich bólintott. — Parancs, Sturmbann­führer úr. Állok rendelkezé­sére. Hillin gerben feltámad a kopóösztön. Egy öreg zsaru ne találná meg azt, akit ke­res ? Még a föld alatt is... A századoshoz fordult, s egyenesen neki címezte a mondandóját. — Legfontosabb az, hogy először is nyugodtan elemez­zük a. helyzetet. Abból indul­junk ki, hogy Weber őrnagy éveket töltött a fronton, sőt, az ellenség hátában, ami még veszélyesebb. Nos, mit tesz vagy akar tenni egy tiszt, aki annyi év után végre Berlinbe érkezik? Nos, tehát? Dietrich mintha nem ér­tette volna a kérdést, de a Sturmbannführer nem is várt választ, hanem folytatta. .. (Folytatjuk) nek, amelyeken különbőz*,' neves képzőművészekkel ta­lálkozhatnak. Pipa Ildikó tervező a házi­ipari szövetkezetben Formák és színek a szőnyegszövés­ben címmel tart előadást szeptember 16-án délután 3 órai kezdettel. Rendhagyó rajzórán vesz­nek részt a diákok szeptem­ber 19_én a Mátra Múzeum kamara-kiállítótermében. Olt Molnár József festő A mű­alkotások elemzése címmel mondja el gondolatait. Szinte Gábor festővel pe­dig a Városi Művelődést Központban találkozhatnak az érdeklődők szeptember 22- én, este hat órakor. A Vadászat a képzőművé­szetben című kiállítás a hó­nap végéig tekinthető meg a Mátra Múzeumban. A nyári szünet után ismét megkezdik munkájukat a klubok és a szakkörök, pél­dául a tíz éven aluliakat a Gyermekklub várja, a fiata­lokat a föccoló Ifjúsági Klub, a Kézimunkázó Nők Klubja pedig a nevében­hordja tevékenységének té­máját. A tanfolyamok közül a legkisebbeknek ismét zene­óvodát nyitnak, a szabás­varrás ismereteit nemcsak a kezdőknek, hanem a hala­dóknak is oktatják. Az egye­temre készülők magyarból, biológiából. matematikából és fizikából bővíthetik isme­reteiket. Szeptember Gyöngyösön :s a képzőművészeti világhét jegyében zajlik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom