Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Helyi érdekek és pártszervezetek Nem győzzük eleget hang. súlyozni: ahhoz, hogy az éves tervszámokat, az V. öt­éves tervben meghatározott tennivalókat teljesíteni tud­juk, vagyis a fejlett szocializ. must felépíthessük, fokoz­nunk kell a termelékenységet a gazdaság minden területén. A termelékenység az egy ter­melőegységre. egy személy­re jutó hasznos munkameny. nyiség pedig c^ak úgy nö­velhető, ha minden eszközt — gépi berendezést, vagy munkaidőt, a dolgozók szak­mai tudását és tapasztalatát — a lehetőségekhez képgst maximálisan kihasználunk. Miről is van itt szó? Ne­vezetesen arról, hogy egy adott termelőegységnek, bi­zonyos mennyiségű terméket kell előállítania egy adott időszakon belül. Az előállí­tandó termékmennyiség pe­dig az évek számával, és a műszaki-technikai fejlődéssel párhuzamosan természetsze­rűen növekszik. Ez az egyet­len módja annak, hogy az or­szág gazdagodjék, az embe­rek életszínvonala növeked­jék. A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS Ehhez azonban mindany- nyiunkra. dolgozó emberekre szükség van. A népgazdasági tervek elkészítése során a tervkoordináló bizottságok felosztják a tennivalókat a népgazdaság különböző szfé­ráiban. Így jutnak el a ter­vek a különböző tárcákhoz, az egyes ipari és mezőgazda- sági ágazatokhoz, a megyék­hez, gyárakhoz, üzemekhez, állami gazdaságokhoz és ter­melőszövetkezetekhez egy­aránt. Ezt nevezik a gazda­ságirányítás centralizációjá­nak. Ha azonban az egyes termelőegységek más vagy újfajta termékeket akarnak előállítani, mert azok gyártá­sához, illetve termesztéséhez jobb feltételekkel, megfele­lőbb kapacitással rendelkez­nek, úgy -javaslatot tehetnek- • a központi koordináló szer­veknek előírt terveik módo­sítására. E javaslatokat az il­letékes szervek megvizsgál­ják’ s amennyiben a ter­mékszerkezet változtatása be­leilleszkedik a népgazdasági tervekbe, módosítják is az adott termelőegységre szabott feladatokat. Ezt nevezzük a gazdaságirányítás demokra­tizmusának. A kettő összhangját pedig a demokratikus centralizmus­nak. A PART VEZETŐ SZEREPE A termelés irányítása azon­ban nem merül ki a demok­ratikus centralizmus létrejöt­tével. Nem is merülhet ki vele, hiszen a termelés, a gazdaság irányítása elképzel­hetetlen a párt vezetése nél­kül. A termelés ugyanis nem öncélú, önmagáért való fo­lyamat. Amikor valamilyen gazdasági feladat megoldásá­ról tárgyalunk, akkor rend­szeresen visszatérő igény az, hogy a pártszervezetek a po­litikai munka eszközeivel se­gítsék a gazdasági vezetést, a gazdasági célok valóra vál­tását. Mert minden gazdasági intézkedés, a tervek végre­hajtása szocialista társadal­munk stabilitásának, előreha­ladásának a kulcsa. Pártunk IX. kongresszusa hangsú­lyozta: a társadalmi előre­haladás első feltétele gazda­sági munkánk eredményessé­ge. NEM elkülönülten Ez magyarázza, hogy a gaz­dasági munka elvi irányítá­sa. sokoldalú segítése és el­lenőrzése pártszervezeteink tevékenységének középpont­jába került. A pártszerveze. tek feladatukat nem a ter­melőegységektől elkülönülten végzik, nem úgy, hogy egyik oldalon áll az üzem, a má­sik oldalon a pártbizottságok és alapszervezetek, hanem az adott munkaterületeken a kommunisták maguk is pél­damutató tagjai a gazdasági feladatokért dolgozó közössé­geknek. Az üzemi pártszer­vezetek ismerik a legjobban az üzem elé tűzött gazdasági feladatokat, ugyanakkor jól ismerik a párt által megha­tározott általános célokat is. A pártszervezetek tagjai pon­tosan tudják, hogy hol kell a nadrágszíjat meghúzni, vagyis takarékoskodni. Tud­ják. hol kell a beruházásokra költeni, hol kelj többet tér. melni, és hol kell társadalmi munkával is eredményeket elérni. És ha látják a veze­tők saját területükön, hogy hol térnek el a megszabott gazdasági — de nevezhetjük politikai — feladatoktól, ott megálljt parancsolhatnak, és hatalmi szóval jó irányba te­relhetik a munkát. Mert van­nak úgynevezett helyi érde­kek. amelyek — legyenek azok egy egész megye vagy • egy üzem, esetleg termelőszö­vetkezetéi — nem felelnek meg az össztársadalmi érde­keknek. Vezérelheti az emlí­tettek gazdasági vezetőit a legszentebb lokálpatriótái ér­dek, — akár egy egész megye felvirágzásának ügye —, mégis megálljt kell inteni, ha ezzel párhuzamosan a többi megye érdekeit sértik. Csak összehangolt munkával, ki­egyensúlyozott fejlődéssel ér­heti el egy ország kitűzött céljait. SZAKMAI ÉS POLITIKAI TUDÁSSAL­A pártalapszervezeteknek feladata tehát kettős. Egy­szer helytállni a gazdasági munkában, másodszor ellen­őrizni — ha tetszik — saját gazdasági munkájukat. Élni­ük kell a politikai munka jól bevált eszközeivel: az el­lenőrzéssel, a beszámoltatás. sah az agitációval. És min­dig kezdeményezőknek kell lenniük. Ahhoz azonban, hogy ezt a szerepet jól tudják betölte­ni, minden egyes párttagnak szakmailag magas szinten kell állnia Tisztában kell lenniük a termelés korszerű­sítésének műszaki, technikai feltételeivel és lehetőségei­vel. Elengedhetetlen a fo­lyamatos politikai képzésük, hogy együtt tudjanak halad­ni a kor változó valóságával, hogy megértsék a pillanatnyi történelmi helyzetet, saját fe­lelősségüket a mában. Az adott gazdasági és poli­tikai célok eléréséhez össz­hangban kell működni tehát a helyi gazdasági szerveknek a kommunisták szervezetei­vel. az alapszervekkel, a párt- szervezetekkel A pártszerve­zetek a célok elérésének ér­dekében túlléphetnek a vál­lalati kereteken is, hogy kap. csőlátókat teremtsenek az adott szakterületen más üze­mekkel. ahol műszaki, tech­nikai, üzemszervezési tapasz, tálatokat, úgynevezett szel­lemi tőkét nyerhetnek. Kü­lönösen vonatkozik ez a ki­sebb. kevésbé jól felszerelt üzemekre, vállalatokra. Ha a nagyobb kapacitású üzemek­től .itanulni” tudnak, azt sa­ját hasznukra fordíthatják. De a pártszervezetek átlép­hetik a vállalati kereteket akkor is, ha nem egészen a saját profiljuknak megfelelő üzemeket keresnek fel, ha­nem olyan együttműködést szorgalmaznak, amelyek va­lahol a közös cél körül talál, koznak. Ilyen együttműködé­si szerződést kötöttek példá­ul egyes termelő üzemek épí­tőipari vállalatokkal; az élel­miszeripari üzemek termelő- szövetkezetekkel; állami gaz­daságokkal. Jó és hasznos dolog, ha ezeket a kapcsola­tokat a pártszervezetek kere­sik meg és nem várnak ar­ra, hogy központi intézkedés formájában történjék meg egyszer az együttműködés. Ezzel a tevékenységükkel a helyi érdekek és célok meg­valósulását, s egyben a köz­ponti országos tervek való­ra válásának gyorsítását is elősegítik. Mérő Miklós Betakarítás gépekkel A válogatónál Antal Józsefné és Bata Jánosné (Fotó: Szántó György) S€om!ó­szüret A Hevesi AG hatvanhektáj ros komlóföldjén hozzálát«! tak a komló betakarításá­hoz. Két műszakban mintegy negyven ember dolgozik,' hogy mielőbb a feldolgozóba kerüljön a termés. A leszedett komlót a gazdaJ ság feldolgozóüzemébe szálú lítják, ahol az automata géú pék elválasztják az indától és megtisztított állapotban a Borsodi Sörgyárnak szállíts ják. Másodvetemények 90 hektáron Az elmúlt napok esőzései kedveztek a másodvetések­nek, szépen zöldellnek, fej­lődnek a korábban elvetett növények és várhatóan meg­Piaccsarnokot építenek Hatvanban Hatvanban a központi pi­ac korszerűtlen, nem felel meg a jelenlegi követelmé­nyeknek és igényeknek. Nincs fedett csarnoka, de mindmáig megoldatlan a csa­padékvíz elvezetése és nem biztosított a közvilágítás. Pe­dig nagy szükség van a fej­lesztésre, mert a város terü­letén és a vonzáskörzetben mind hatékonyabb a zöld­ségtermesztés. A nagy piac elmaradottságát igazolja az a tény is, hogy az utolsó húsz év alatt fenntartására sem­milyen támogatást nem ka­póit a kereskedelmi ágazat. A helyi tanács — megfe­lelő anyagi fedezet hiányá­ban — az V. ötéves terv feladatai között sem tudta szerepeltetni a kívánt kor­szerűsítést. A végrehajtó bi­zottság most mégis olyan el­határozásra jutott, hogy még az idén megoldja a piac be­fedését, a vízelvezetést és a villamosítást. Kényszeritőleg hatott ilyen helyzetben az a tény, hogy a nyár haladtá­val egyre fokozódott a zöld­ség- és gyümölcsfelhozatal, szinte hétről hétre nőtt a kereskedelmi forgalom. E kérdés kapcsán Kovács János kereskedelmi csoport- vezető úgy informált bennün­ket, hogy már elkészült a piac lefedésének műszaki terve, továbbá a végrehajtó bizottság az 1500 négyzetmé­ter alapterületű, korszerű csarnok létesítésére égymillió forintot irányzott elő. De tá­mogatja anyagiakkal a vál­lalkozást Heves megye Taná­csa is. Ide kívánkozik annak fel­jegyzése, hogy a hatvani párt. és tanácsi vezetők idő­közben szocialista szerződést kötöttek a Budapesti Csősze­relőipari Vállalattal, amely­nek igazgatósága ezer óra társadalmi munkát ajánlott fel piacépítésre, valamint ki­vitelezője lett a betontuskók- ra kerülő, dunaújvárosi acél- szerkezetű, színes műanyag sátor munkálatainak. Előnye az építkezési módnak, hogy a csarnok könnyén mozgat­ható, tehát amennyiben idők1 folyamán a piac elkerülne a Hunyadi térről, az egész épít­ményt csak át kell szállíta­ni az újonnan kijelölt terü­letre. Megjegyezzük: a helyi ve­zetők és a esőszerrelőipari vállalat együttműködési szerződése nemcsak a piaci csarnok építésére vonatkozik. A felek egyeztették állás­pontjukat hosszabb távon is, természetesen a városban ki- rendeltséget fenntartó válla­lat és a tanács kölcsönös ér­dekeinek megfelelően. (m. gy.) Lakosonként évi kilencezer forint társadalmi juttatás A KSH legújabb statiszti­kai évkönyve sokféle részle­tezésben. megközelítésben mutat be érdekes számsoro­kat a lakosság jövedelméről, összes jövedelmének növe­kedésében egyértelmű a fej­lődés: 1970 és 1976 között 211-ről 332 milliárd forintra nőtt. személyenkénti megosz­lásban évi 20 494-ről 31 354 forintra. Elsősorban a lakos­ság korösszetételének válto­zása miatt, a munkából szár­mazó jövedelemmel gyor­sabban nőttek a társadalmi juttatások, s arányuk az ösz- szes jövedelemből 22,8-ról 28,7 százalékra bővült. A múlt. évben 95 milliárd forint értékű társadalmi jut­tatást kapott az ország la­kossága. majdnem kétszer annyit, mint 1970-ben. Ilyen címen tavaly személyenként átlagosan csaknem 9 ezer fo­rintot kaptunk, s ebből több mint 6 ezer forintot a tár­sadalombiztosítás keretében. A legnagyobb tétel természe­tesen a nyugdíj, amelynek összege az utóbbi 7 évben csaknem megháromszorozó­dott; 12,9-ről 32,2 milliárd forintra emelkedett. Megköze­lítően hasonló arányú fej­lődést mutatnak a gyermek- gondozási segélyre, a csalá­di pótlékra, az anyasági se­gélyre fordított összegek sta­tisztikai adatai, bár a múlt évben csökkent az anyasági segély, mivel kevesebb gyer­mek született, mint az előző évben. A pénzben kapott társadalmi juttatás összege 1970 és 1976 között 22-ről 51,7 milliárd forintra emel­kedett, s valamivel mérsé­keltebb ütemben nőtt a ter­mészetbeni társadalmi jutta­tás. amelyre tavaly 43,6 mil­liárd forintot költött az ál­lam. A természetbeni jutta­tás mintegy egvharmadát a társadalombiztosítás kereté­ben kaptuk, a gyógyszerként és más, egészségügyi ellátás­ként, nagyobb részét pedig hozzájárulásként az oktatási és gyermekintézmények fenn. tartásához az üzemi étkezte­tés, továbbá a színházak, mo­zik és más kulturális intéz­mények költségeihez. hálálják majd a termelők gondoskodását. A másodve­tésekre azért volt szükség, mert a szántóföldi zöldség­félék vetésterülete ugyan az idén 16 százalékkal volt na­gyobb az elmúlt évinél, egyes zöldségfélékből azonban még így is többre lenne szükség. A konzervipar például szí­vesen fogadna újabb zöldbor­só- vagy zöldbabszállítmá­nyokat és paprikából is min­den kínálatot elfogadnak. Má­sodvetésekkel pótolható a zöldborsó terméskiesése is, melyet a nagy forróság a nyáron gyorsabb érésre kész­tetett. ezért a termésnek csak egy része volt alkalmas konzervipari feldolgozásra. A másod, és tarlóvetések te­rülete már meghaladja a 90 ezer hektárt, ebből nyolcezer hektár zöldségvetemény. A megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai is mint­egy háromezer hektár felsza­badult területre vetettek ta­karmánygabonát és zöldség­féléket. Sajnos akadt olyan növényfajta is, amelyből a vetőmag kevésnek bizonyult, ezért egyes mezőgazdasági üzemek másodvetési tervü­kéit. nem tudták teljesíteni. Bővült viszont a vetőmagvá­laszték a közelmúltban mi­nősített új fajtákkal, mint például a takarmányrepce és az olajretek. Elegendő zöld­ségmag került a kereskede­lembe, és a kistermelők is mintegy hatmillió tasak ve­tőmagból válogathatnak. 230 000 tonna szén terven felül Bányaművelési rekord Visontán A Mátraalji Szénbányák Thorez Bányaüzemében hó­napról hónapra szembetű­nőbb eredmények születnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kezdeményezett munkaver­senyben. Ezt szemléletesen bizonyítja, hogy a visontai bányászok — a legfrissebb jelentések szerint — augusz­tus hónapban 620 000 tonna szenet hoztak felszínre, 40 000 tonnával többet a tervezett­nél. A visontai szénmezőn ugyanis év elejétől mostaná­ig 4 millió 570 ezer tonna szenet hoztak felszínre és ez 230 000 tonnával töbjj, mint amennyit a program nyolc hónapra előírt. Különösen örvendetes, hogy a széntermelés az idén a korábbi éveknél lényegesen egyenletesebb. így lehetővé vált, hogy a Gagarin Hőerő­mű fűtőanyagigényeit za­vartalanul tudják kielégíteni. A széntermeléssel párhuza­mosan augusztus hónapban 4,7 millió köbméter földet mozgattak meg Visontán. Ez újabb bányaművelési rekord, mivel ilyen nagy mennyiségű földet ennyi idő alatt sem Visontán, sem máshol az or­szágban még nem mozgattak meg. A rekord értékét növeli, hogy ez a teljesítmény félmil­lió köbméterrel szárnyába túl az előírt tervet. Jelentő­sen csökkentették a meddő- letakarításban az év elején a kedvezőtlen idő miatt beállt lemaradást és most már min­den remény megvan arra, hogy november végéig mara­déktalanul teljesítsék a med- dőletakarítási tervet is A földmunkák előrehaladása kedvezőbb helyzetet teremt ahhoz, hogy télen Í6 zavar­talan legyen a széntermelés. (Kovács) iMMM&O 1977. szeptember 1., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom