Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

Veri az ördög a feleségét Új magyar filmvígjáték Ne sandíts a szomszédra, Kedves Olvasó — még in­kább Kedves Néző —, bizony rólunk szól András Ferenc filmje, amely jó és szellemes címet visel: Veri az ördög a ‘eleségét. Ragyogóan süt a nap, majd hirtelen elered az eső, az ilyen becsaii időre mondják: veri az ördög a feleségét. Hazug idő, esőnek, napsütés­nek sem igazi, s hiába szép a szivárvány, becsapja az em­bert. Mint ahogyan megté­vesztő az a gyűjtögető, hajnaltól éjszakáig güriző életforma, az a látszatjólét is, amelyet a filmbeli Kajtár család teremtett meg magá­nak. Mert igaz ugyan, hogy biztonságos jólétet kínál a Balaton menti családi ház, a mellé telepített szőlőskert, amelynek borából százezreket lehet pénzelni, a milliós ér­tékű villa, amelyet bérbe le­het adni, s mindemelett a hi­vatalos állami járandóság, hozzá pedig a fusimunkák fi­zetsége, de dölyfös kivagyi­ság, hivalkodó maszek szocializmus (vagy in­kább álszocializmus) az egész gazdagság, ha az embertelen hajrában, a mindennapi több műszakos gürizésben nem jut idejük a legfontosabbra, az 'Jetre. Az ér t el m e s életre. Nem tudunk élni anyagi javainkkal, még ünnepelni sem igazán. Ezt mondja, erre figyelmeztet ez az új magyar film, amelynek forgatóköny­vét a rendező, valamint Be- reményi Géza és Kertész Ákos írta. Hangvételét, szem­léletmódját tekintve tulaj­donképpen szatíra, bár úgy tűnik, e műfajhoz fűződő is­mereteinket bővíteni kell. Az el6Ő filmes rendező alkotása ugyanis nem mérhető a ha­gyományos sablonokkal, sza­tírája nem gúnyol, nem öl, nem törekszik az egyetlen lehetséges, helyes út kijelölé­sére — ábrázol inkább. Ügy mutatja fel a kétféle, ám egy ponton mégiscsak egymáshoz futó életformát, hogy miközben jókat derü­lünk, remekül szórakozunk, szinte dörömböl bennünk a gondolat: így nem lehet, nem szabad élni. A film alkotói természeted egyszerűséggel és magabiz­tossággal pergetik a cselek­ményt. A szereplők minden­napi ismerőseink, gesztusaik, cselekedeteik, szavaik hitele­sek. Máról szóló, s fontos üzenetet közvetítő szatíra a Veri az ördög a feleségét, legszívesebben így írom: realista szatíra, hiszen az iro­nikus groteszk hangvétel na­gyon is valós, helyenként még a naturalista stílust is vállaló ábrázolással társul. 0 Egy ünnepnap története a film. Nem is akármilyen ün­nep elevenedik meg, ponto­san augusztus 20-a, amely nagyon is összetett és külön­böző tartalmat hordoz, s ily módon mindenki magáénak tekintheti. A három generá­ciót átfogó Kajtár család — tagjai társadalmilag hiteles, nagyszerűen jellemzett figu­rák — sebbel-lobbal készül a nagy ünnepre. Az alkotmány­napi nagygyűlésre. Szent Ist­ván napjára — körmenettel, búcsúval, ahol egy gyékény­ről vásárolják a Jézus Krisz­tussal és Korda Györggyel ékesített olcsó csecsebecséket — nem beszélve a vég nél­küli eszem-iszommal járó névnapról, mert hogy három István is van a családban. Még egy körülmény emeli az ünnep hangulatát: a csa­CíJlémsm 1977. szeptember 3, szombat Iád fővárosba szakadt asz- szonylánya főnökét, a magas beosztású fontos embert hozza vendégségbe. Az ilyen vendé­get pedig nemcsak barátság­gal fogadni, hanem traktálni is illik, különösen egy olyan tekintélyes elvtársat, mint aminő dr. Vetró, akinek szo­cialista összeköttetéseitől oly sokat vár a család. Mester-* vizsgát a behemód fiúnak, kényelmes állást a csitri lánynak, jól fizető IBUSZ- vendégeket, stb. stb. Reális képsorokkal mutatja be a film ezt a nagy ünnepi sürgést-forgást, amelynek kö­zéppontjában egy nyűhetet- len asszony áll, aki kora reg­geltől vakestig süt, főz, taka­rít, állatokat gondoz, szőlőt kapál, miközben megreguláz- za borissza vasutas férjét és egyengeti a gyerekek életút­ját A grasztronómiai részle­tek szépségét akár Krúdy is vállalhatná, csakhogy itt iro- , nikus színezetet kap az ábrá­zolás, hogy a végén még in­kább csattanjon a poén. Mert hiba csúszik a számításba, mégpedig olyan hiba, ami­lyenre egyáltalában nem szá­mított ez a paraszti-vasutas- munkás-hivatalnok, egyszó­val „vegyes” család. A szóban forgó „hiba” egyébként a film nagy ötlete. Csillogó. Mercedesen érkezik a fontos vendég, mindenki körülrajongja, a nagyapa egyforma lelkesedéssel beszé­li hajdani forradalmi emléke­it és idézi a Szent Jobbot szállító aranyvonatot, amely­nek a harmincas évek végén ő volt a masinisztája, bemu­tatják a kis „birtokot”, az új villát és természetesen a leg­újabb keletű státuszszimbó- liumot, a családi kriptát is. Fanyar humorú életképek kö­vetik egymást: főzik a levest, sütik az elmaradhatatlan rántott húst, készül a papri­kás csirke, az ünnepi rétes, a legújabb borokat tálalják az asztalra. Már mindenki éhes, várja a nap fénypont­ját, a traktát — talán a kö­zönség is! — csakhogy... Csakhogy a magas vendég gyomorbajos. Nem ehet, nem ihat, különben is el van fog­lalva saját beosztásával, s az egymást érő napok hivatalos hajrájában szinte már el­szakadt az emberektől, fa­nyar életunt, semmiben nem leli örömét, s mint idegen turista csodálkozik rá a nem minden érdek nélkül barát­kozni akaró család furcsa jólétére. Ez a pont, ahol összefut a kétféle emberi magatartás, Kajtárékat a szerzés vágya hajszolja a vég nélküli mun­kába, tülekedésbe, s ezért nem jut idejük arra, hogy emberi életet éljenek. De nincs ideje az életre, az em­beri kapcsolatok kialakításá­ra az agyonhajszolt funkcio­náriusnak sem, s így okos szónoklatai üresen konganak a film végén, senki sem fi­gyel rá. S mert ez a vezető ember művelt és szimpati­kus is, még inkább sajnálat­ra méltó, s egyértelműen pél­dázza: így sem szabad élni. Traktás ünnepeinkről, egy család magatartásáról nyújt pontos megfigyelésen alapuló látleletet ez az új magyar film, amely nem parodizál, egy az egyben komolyan áb­rázolja az életforma fonák­ságait, éppen ezért könnyed és mulatságos a történet. Az operatőr Koltai Lajos élet­szerű helyenként részletező képsorai, pompázó színei pontos leírást adnak erről az eléggé divatos életformáról. A rendező a lehető legjobb szereposztást választotta: Pásztor Erzsi, Pécsi Ildikó, Szabó Lajos, Anatol Cons- tantin, Sarlai Imre és a töb­biek is kitűnően élik, játsz- szák szerepeiket. Tetszik a film, őszintén lelkesedem érte, ám hadd fogalmazzam meg aggodal­maimat is. Filmjeink túlsá­gosan méretre készülnek, másfél órásra, vagy még hosszabbra, akkor i6, ha csu­pán 70—80 perces a téma. Tömörebb . fogalmazás, len­dületesebb tempó András Fe­renc filmjének is hasznára vált volna. A másik gondom: félek, nem arat érdeme sze­rinti közönségsikert ez a film. Akik megnézik, azok­nak tetszeni fog, de mert nem „kedvencek”, nem „sztárok” szerepelnek a film­ben, kevesebben ülnek be a mozikba, érre gondolni talán nem felesleges. Márkusz László Bányászati múzeum Ajkán A bányásznapra befejeződik Ajkán az 1965-ben létesített bányászati múzeum bővítése. Az egykori bányászépületek­nél egy 70 éves meddőhányó alatt 53 méter hosszú vága­tot építettek, amelyben kü­lönböző vágatbiztosító mó­dokat, eszközöket, gépeket mutatnak be. Képünkön: az elektromos vezetékeket va­lósághoz hűen szerelik, a modell vágatban. (MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS) Röpülj páva 77 Már javában folynak a Röpülj páva népművészeti vetélkedő felvételei az or­szág különböző tájain és a televízió stúdióiban. Mint már lapunkban hírül adtuk, az idei nagy versengésre 53 csapat nevezett be. Csaknem ötvenezer ember vett részt az előkészületekben; s az elő- selejtezésen „repülő zsűri” járta végig azokat a telepü­léseket, ahonnan a nevezések érkeztek. A szemgyönyörköd- tetően előadott igényes pro­dukciók láttán a szerkesztők úgy határoztak, hogy a ter­vezett 16 helyett 18 csoport kap jogot a nyilvános bemu­tatkozásra. Így a televízió nézői az adások során csak­nem nyolcezer népművész já­tékát és munkáját élvezheti, köztük a Heves megyei gárda produkcióját. A megyei csapat műsor­összeállításában többek közt szerepel majd Sütő Gyula nagyvisnyói népművész, a fe- démesi és a gyöngyöspatai asszonykórus. A mátrade- recskeiek Keresztelő címmel adják elő több ízben sikerrel bemutatott népi játékukat. A bodonyi és a szentdomonkosi gyerekek a múlt egy-egy jel­legzetes szokását eleveníti föl. A közreműködők közt je­len lesz a hazánk határain túl is jól ismert gyöngyösi Vidróczki együttes, valamint a bodonyi Fejes Pálné, aki sirató éneket mutat be. A Röpülj páva Heves me­gyei csoportjának .műsorába!" ezenkívül helyet kap még s parádsasvári üveggyárról s Hevesi Háziipari Szövetkezet­ről és az egri Vallon utcai óvodásokról készült riport is Mint a korábbi versemyeker ezen is szavazással döntik é a zsűritagok és a nézők, hogy melyik produkciót juttatják tovább, majd a döntőben ki. nek adják a különböző helye­zéseket. A képernyők előtl ülők már az első adástól sza­vazhatnak. A hat tagú zsűri mellett szavazataik összesít­ve úgy számítanak, mintha hetedikként ülnének a hely­színen. Ezenkívül természe­tesen a nézők döntik el, hogy melyik csapat érdemli meg a közönség díját. Egy felemás évad után Bezárta kapuit a gyöngyösi Ifjúsági Park Sokat hangoztatott igény kielégítését jelentette évek­kel ezelőtt Gyöngyösön az Ifjúsági Park megnyitása, amely rendszeresen megtar­tott, színes, változatos és a fiatalok elképzeléseit figye­lembe vevő műsorral szol­gálta a nemes célt. Ebben az évadban az a fon­tos változás következett be, hogy szeszmentessé tették a park rendezvényeit. Az új rendelkezésnek az okát és célját nem kell magyarázni. Minden héten szerdán és va­sárnap tartott nyitva, délután 5 és este 9 óra körött, na­gyon váltakozó sikerrel. Amikor öt évvel ezelőtt a megyében elsőként megnyílt, a fiatalok szívesen, örömmel fogadták. Az idén viszont összesen csak 815 jegy kelt el. Korábban három hét alatt volt ennyi látogatója a park­nak. Esetenként általában húsz-harminc fiatal volt ki­váncsi a műsorra, de megtör­tént az is, hogy összesen három érdeklődő hallgatott végig egy zenés előadást. Az Ifjúsági Park erre a nyári évadra jó nevű, köz­kedvelt együtteseket szerződ­tetett, mellettük három al­kalommal disc-jockey is vonzhatta volna a fiatalokat. Felléptetett még színművészt, gitárművészt és - előadómű­vészt is, de a gyöngyösi ti­nédzserek „érdeklődését ezzel sem tudta fokozni. A külső, kellemetlen té­nyezők közül a mostoha idő­járásról sem szabad megfe­ledkezni, ez tény. De még ez sem indokolja a lanyha láto­gatottságot. Az okok közötí még felmerülhet a park „szeszmentesítése” is, bár ez eléggé lehangoló. A gyöngyösi Ifjúsági Park idei évadjának tapasztalatai még egy ideig elfoglaltságot adnak majd azoknak, akik Gyöngyösön az ifjúsági poli­tika végrehajtásáért tehetnek és tenniük is kell. Gajdóczki Zsuzsa nagy feladat végrehajtásá­ban. Dietrich századost mintha kemény ütés érte volna, min­den ereje elszállt. Misa élete veszélyben van!! 1 Hiszen megérkezése után azonnal felismerik, hogy nem ő az igazi Weber őrnagy. Azon­nal tenni kell valamit! Nem is gondolt már arra, hogy Misa lebukása az ő életét és még sok elvtárs életét is ve­szélyezteti. Őrület! Azonnal lépni, ten­ni... Értesíteni a központot, leállítani az ellenakciót. össze kell szednie magát. — Alezredes úr, elnézését kérem, de nem tudok önökkel menni. A kocsimat kell rend­behoznom. Az elmúlt két napban agyonhajszoltam. — Rendben van, százados úr. Jól dolgozott. Holnap reggel jelentkezzen. Mint aki megőrült, úgy hajtott be a városba. Hajnal volt már, erősen világosodott. A kocsit a szállása előtt állí­totta le és gyalog folytatta útját Andrej lakásához. Föl­nézett az ablakba, a virág­cserép kint állt a párkányon. Fellélegzett. Talán még van remény a segítségre. De valóságos-e ez a re­mény? Misa, testvérem, elv­társam, élned kell! Részletek Rudolf Dücher szakaszvezető (alias Sztyepan Sztyepanovics Szvetlakov ti­zedes) vallomásából, amelyet elfogása után tett. „Csoportunk késő este in­dult első járőrútjára. Reggel­re értük el a védelmet ígérő Ahogy megérkeztek a re­pülőtérre és kiszálltak a fur­gonból, látták, hogy a két parancsnoki kocsi egymás után fordul be a kitárt vas­kapun Az egyik kocsiból Nic­kel alezredes és Hillinger Sturmbannführer szálltak ki, látszólag a legnagyobb egyet­értésben, a másikból maga Wirrmann tábornok lépett a kifutópálya betonjára. Egye­nesen Weber elé lépett. — Elég sok gondot okozott nekünk, őrnagy úr, — mond­ta. — A vezérkar előbbre hozta az akció időpontját, ezt már ön is tudja, ezért nyug­talankodtunk maga miatt. — Sajnos nem tudtam az új időpontról, tábornok úr, — válaszolta az őrnagy. — Es a háború kezdete óta nem voltam Berlinben. Sajná­lom ... — Csak semmi mentegető­zés! Megértjük. De miért van még mindig a mi egyenru­hánkban? — Majd a repülőgépen öl­tözöm át a szovjet egyenru­hába. Szeretem az egyémet és nem szívesen válók meg tőle. A tábornoknak tetszett a válasz, de folytatta, amit mondani akart. t — Ne feledje, az akció so­rán a főcsapást a közlekedési vonalakra kell mérni. Meg kell semmisíteni mindent, amit csak tudnak. Alagúta- kat, utakat, hidakat, vasúti csomópontokat. Különítmé­nyének minden tettéről sze­mélyesen a Führernek teszek jelentést. Sok sikert és sze­rencsét! A• repülőgép lassan emel­kedett a magasba és kelet­nek fordult. A tábornok és a két főtiszt a gépkocsikhoz ment, Dietrich kinyitotta a tábornok Mercédesének ajta­ját. • — Sok ilyen katonára len­ne szükségünk, mint ez a We­ber őrnagy, — jegyezte meg Hillinger. — Nagyszerű fiú! Minden percben és helyzet­ben hajlandó kockára tenni az életét a Führerért. Egyéb­ként sikerült megtudnom, Weber őrnagy helyettese, aki már a helyszínen, a szovjet frontvonal mögött, a gyüle­kezőhelyen várja, nem más, mint Modersohn főhadnagy, akivel együtt jártak a tiszti akadémiára annak idején. Jó barátok találkoznak hát B_i erdőséget, amely még a német frontvonalak mögöti feküdt. Sátrakban helyeztek el bennünket. Itt vártunk az új parancsokra. Végre né­hány férfi kíséretében egy barátságosan mosolygó tiszl érkezett. Ládákat hoztak amelyeket egy nagyobb sá­torban helyeztek el. Röviddel később oda rendelték a kom­mandó parancsnokát. Éí bennünket, kocsiparancsno. kokat is. Ami a nagyobbik sátorbar történt, arról később szerez­tem tudomást. Ott részletes helyzetismertetésre és vala. mennyi csoport különleges feladatainak a megbeszélésé­re került sor. Ezután nyitót, ták ki a ládákat. Amit lát­tunk, . az jókedvre derített valamennyiünket. Orosz ci­garetta, konzervek, gyufa tá­rult szemünk elé. Előbb en. nek az első ládának a tartal­mát osztották szét közöttünk azután következett a máso­dik láda. Ebben szovjet ru­bel volt, nagy mennyiségben Ezt is szétosztották, de hoz. zátették, hogy a bankjegyeket jól Ö6sze kell gyűrni, be kell piszkolnunk. Felhasznál, nunk pedig csak az ellensé­ges őrszemek megvesztege­tésére szabad a rendelke­zésünkre bocsátott összeget A harmadik láda volt a leg. nehezebb. Amikor meglát tut tartalmát, a példás rendbe rakott, vadonatúj, de márka nélküli öngyújtókat, nem ér­tettük, milyen célt szolgálnak ezek. (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom