Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Koalíciós kínok NEM, NEM TÉVEDÉS: Hollandia kormányának élére ismét Joop den Uylt jelölték. Korai lenne azonban azt hinni, hogy ezzel elhárultak az új kabinet megalakításának útjából az akadályok. Ellenkezőleg! Voltaképpen nem sok változott, pontosabban semmi A tulipánok országát általában békés színekkel ecsetelik képeken, s lírai hangú útleírások szólnak vitathatatlan szépségeiről. Politikai palettáján azonban a hajdan volt németalföldi festők sötétebb tónusai az uralkodók. Tucatnyi párt verseng a hatalomért, s a miniszteri bársonyszékek, a mandátumok elnyerése éppen az utóbbi években rendkívül heves vitákban csúcsosodott ki. A tavaszi választások után még most, a meteorológiai ősz beköszöntésekor sincs Hollandiának kormánya. Az okok bonyolultak: Den Uyl pártja, a holland munkáspárt a választásokon sikerrel szerepelt, a legtöbb szavazatot szerezte, abszolút többséget azonban nem ért el. A HOLLAND TÁRSADALOM NYOMÁSÁRA napirendre került a szigorú abortusztörvény módosításának igénye. A munkáspárt már választási kampányában ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi tilalmi táblákat ledönti, s a többi modern európai államhoz hasonló törvénytervezetet nyújt majd be a születésszabályozás ésszerű megoldására. Csakhogy a kereszténydemokrata tömörülés — a másik nagy holland párt — ezzel ellentétben semmit sem hajlandó engedni a jelenlegi törvény előírásaiból, ragaszkodik a törvény fenntartásához. Joop den Uyl most harmadszor kapott megbízatást kormányalakításra Juliana királynőtől. Előző lemondását azért nyújtotta be, mert a kereszténydemokratákkal nem sikerült megállapodnia. A közvélemény azonban egyre inkább követeli: minél hamarabb, lehetőleg szeptember harmadik keddjéig alakítsák meg az ország felelős és állandó minisztertanácsát, a hagyományok értelmében ugyanis azon a na1- pon kezdődik a minden évben törvényhozás új ülésszaka. A legszívesebben koalíciós kabinetet látnának az ország élén, amelyben részt venne a munkáspárt, a kereszténydemokraták tömörülése, és — miként a mérleg nyelve — a „demokraták 68” elnevezésű kis polgári párt. A BORÚLÁTÓK AZONBAN TOVÁBBRA IS válságosnak ítélik meg a kijelölt kormányfő helyzetét, s tavasz óta csak ideiglenesen kormányzott országban sokan attól tartanak, hogy Den Uyl újabb, ezúttal már harmadik kísérlete is — stílszerűen szólva — elvetél az abortusztörvény miatt. Gyapay Dénes A negyedik helyen... Tito a kínai Nagy Falná! PEKING A kínai látogatáson tartózkodó Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfője, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke pénteken a kínai Nagy Falnál tett látogatást. Titót útjára elkísérte Csi Peng-fej, az 91-szágos népi gyűlés állandó bizottságának főtitkára és Jü Csan külügyminiszter-helyettes. FetyiatsÉk az etióp—Szomáliái konfliktus Az etiópjai Jijiga város kö_ zelében (mintegy 70 kilométerre az etióp—Szomáliái határtól) páncélos-, légi- és gyalogsági összecsapások voltak az Ogaden ellen támadó Szomáliái fegyveres erők és az etióp csapatok között — jelentette pénteken az etióp hírügynökség. A Nairobiban vett jelentés szerint a Szomáliái csapatokat reakciós arab csapatok is támogatták. Az etióp légvédelmi egységek két Szomáliái repülőgépet lelőttek és további jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak, míg maguk csak kisebb veszteségeket szenvedtek. Etiópia a héten már beszámolt arról, hogy Jijiga városát légitámadás érte, amelynek során három Szomáliái repülőgépet lőttek le. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy Etiópia osz- szesen 21 Szomáliái repülőgépet semmisített meg. Londonban brit tisztviselők bejelentették, hogy Nagy_Bri_ tannia az Ogaden tartományban folyó harcok miatt eláll attól a szándékától, hogy fegyvert szállítson Szomáliának. Hasonló döntés született Párizsban is, ahol csütörtökön közölték, hogy egyelőre visszatartják a Szomáliái fegyverszállításokat. Ciprusról tárgyal a Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatja a ciprusi kérdés vitáját. Képünkön Kurt Waldheim, főtitkár és fon Wechmár az NSZK képviselője a megbeszélések alatt. ' (Népújs ág telefotó — AP—MTI—KS) A Biztonsági Tanács Ciprusról szóló vitájának második napján Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kijelentette: biztosítékokat kapott Rauf Denktastól, a ciprusi török közösség vezetőjétől, hogy a törököknek nincs szándékukban „gyarmatosítani” Varoshát, Famagusta kikötőváros vitatott részét. A ciprusi török hatóságok korábban közölték, hogy száz török családot telepítenek be Varoshába. A görög ciprióták kérték a Biztonsági Tanácsot, akadályozza meg a betelepítést, amelyről egyébként nem tudni, hogy megkezdődött-e. Mint Waldheim mondotta, Denktas és más ciprusi török vezetők hangsúlyozták, hogy Varosha ,.a ciprusi török szövetségi állam szerves része, és annak státusa a ciprusi törökök belügye”. India képviselője munka-) okmányt terjesztett előj amelyben felszólítja mindkét felet: tartózkodjanak az egyoldalú akcióktól az említem városrészben és másutt, mert ezzel veszélyeztetik a tárgyalások és a Biztonsági Tanács erőfeszítéseinek sikerét) A munkaokmány hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell újítani a két közösség közö+j ti tárgyalásokat az ENSZ-főj titkár elnökletével. Igen és nem Mitterrand válasznyilathozata Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára pénteken a francia rádióban válaszolt Georges Marchais-nak, aki előző este a televízióban nyilatkozott a baloldal közös programjának időszerűsítésé- ről. Kijelentette, hogy a szocialista párt mindent megtesz, amit csak kell, egy megállapodás aláírásáért, ez azonban nem mehet túl „bizonyos alapelveken”. Igent mond, fejtette ki, a baloldal közös programjára, de nemet egy „kommunista programra”., rr Megyalósí ihatatlannak és demagógnak nevezte azt a kommunista javaslatot, hogy a bérskálát öt év alatt 1:5 arányra kell leszűkíteni (bár a jórészt szocialista befolyást tükröző CFDT szak- szervezeti központ maga is 1:6 arányú bérskálát tart kívánatosnak). Elvetette Mitterrand a Francia KP álláspontját a francia csapásmérő nukleáris erő fenntartásának módozatait illetően is, ez szerinte megfosztaná az atomfegyvert elrettentő erejétől és lerombolná Franciaország szövetségi kapcsolatait. Dem drágul a madridi kenyér A madridi tartományi ír3 bizottság, pénteki üléséi av döntött, elutasítja a pe^ea kérését és nem járul hozzá a kenyér árának felemeléséhez. így továbbra is 10 peJ séta marad a madridiak negyedkilós rúdkenyerének az ára. A pékek azt kérték, hogy egy kilogramm kenyér a jövőben 54—56 pesetás áron kerüljön forgalomba. A matíJ ridi kormányzó szakemberei 44 pesetás árat tartottak re-‘ álisnak. Tisztázták a rigai hóhér személyazonosságát Szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok Mennyiségileg elképesztően alacsony, s meglehetősen egyirányú az a kereskedelmi forgalom, amelyet a világ két legnagyobb ipari hatalma, a Szovjetunió és az Egyesült Államok bonyolít le egymással. A helyzet fonákságára mi sem jellemzőbb, mint az Egyesült Államok csupán a negyedik helyet foglalja el a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnereinek sorában. DISZK RIMINÁCIÓS POLITIKA A múlt esztendőben a helyzet némileg javult. A két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke meghaladta a 2,5 milliárd dollárt. A növekedés jelentősnek tűnik, de csak addig, amíg szemügyre nem vesszük az áru- összetételt, valamint az export és az import arányát. A szovjet import értéke 1976- ban elérte a 2,3 milliárd dollárt. Hgaz, az import ilyen mérvű növekedésében jelentős szerepet játszott az előző évi rossz termés miatti gabonavásárlás, amelyet 26 millió tonnára becsülnek), míg az amerikai fél mindössze 221 millió dollár értékben vásárolt a szovjet piacon, amely az előző 1975-06 évi 277 millióval szemben 20 százalékos csökkenést jelent. Az Egyesült Államok tehát a múlt QtMM&M1 1977. szeptember 3., szombat évben kereskedelmi forgalmát 2,08 milliárd dolláros aktívummal zárta szovjet viszonylatban. Az egyenlőtlen kereskede- ; lem hátterében főként politikai okok húzódnak meg. A leglényegesebb az, hogy 1974 őszén az amerikai törvény- hozás megakadályozta az 1972-ben aláírt szovjet— amerikai kereskedelmi egyezmény életbeléptetését, fenntartotta a szovjet árukra kivetett diszkriminációs vámtételeket, és ezzel egyidöben a minimálisra korlátozta a szovjet vásárlásokhoz nyújtható hitelek összegét. Az amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nemrég tanulmányt készített, amelyben megvizsgálta, milyen hatást gyakorol a Szovjetunióban történő; amerikai vásárlásokra a megkülönböztető vámtarifa. A tanulmány szerzői arra a következtetésekre jutottak, hogy mindaddig nem fognak növekedni az amerikai vásárlások, amíg az Egyesült Államok ki nem terjeszti a legnagyobb kedvezmény elvét a Szovjetunióra. A szovjet eredetű árukra kivetett vámok ugyanis 28— 80 százalékkal magasabbak, a kedvezményezett országok- ' bői származó áruk vámvételénél. A tanulmányokból az is kiderül, hogy a diszkrimináció kissé egyoldalú. A Szovjetunióból származó import nagyobb része, így v például a nélkülözhetetlen fűtőanyag, továbbá a feldolgozóipar számára fontos ásványok vámmentesek. Jellemző, hogy 1974-ben a Szovjetunióban eszközölt 334 millió dolláros vásárlásból 252 millió dollárt a nyersanyag tett ki, s csak a fennmaradó 82 millió dollárért vettek kész termékeket. hamis Érvek Felmerül a kérdés, vajon meddig tartható fenn a Szovjetunió elleni diszkrimináció, s hogy vajon a jelenlegi körülmények között számítani lehet-e a két' ország közötti gazdasági kapcsolatok számottevő növekedésére. Ami a kérdés első felét illeti, arra nem könnyű válaszolni. Tény ugyanis, hogy az amerikai törvényhozásban még mindig erős az a lobby, amely kikényszerítette az 1974-es diszkriminációs döntést, s amely ma is azt hirdeti, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatokból elsősorban a szovjet fél húz hasznot. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, de tetszetős érv azok számára, alúk nem szívesen látják az enyhülési politika megvalósulását. Ami a kérdés másik felét illeti a Szovjetunió többször tanújelét adta annak, hogy a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére törekszik. Gazdasági vonatkozásban nagy közös vállalkozásokra tett javaslatot az amerikaiaknak. Miután bizonyos amerikai körök szűklátókörű politikája ezeket az elképzeléseket nem engedte megvalósulni, a több milliárd dolláros nagy megrendeléseket a nyugatnémet. a francia és a japán cégek kapták. Emiatt józanabb amerikai gazdasági körökben mind gyakrabban hangzik el az igény: normalizálni kell a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokat, el kell hárítani az együttműködés útjában álló mesterséges akadályokat. FÖLDGAZ MURMANSZKBÓL Ha ma még hiányzik is az általános frontáttörés, azért a karaván csak mozog, mégpedig előre. Ez év elején például tárgyalások kezdődtek évi 8—9 millió tonna szovjet kőolaj vásárlásáról. Hosszú ideig Csipkerózsika álmot aludt, most viszont felébredt a földgázmegállapodásról szóló tárgyalás. Arról van szó. hogy a Tenneco, a Texas Eastern and Ruth nevű amerikai cégek részvételével 2500 kilométer hosszú csővezeték épülne a nyugat-szibériai tyumeni gázmezőkről Murmanszk jeges-tengeri szovjet kikötőig. Ott üzemet létesítenének a földgáz csepp- folyósítására. amit aztán különleges tartályhajók szállítanának az Egyesült Államok keleti partvidékére. A megállapodás üzleti értéke elérheti a 8 milliárd dollárt — ha létrejön. . Remélhető, hogy az üzleti érdek és a józan ész végül is felülkerekedik a reakciós körök hidegháborús megfontolásain. Lényeges és gyors változást persze csak az hozhatna ha Carter elnök lépéseket tenne a diszkriminációs törvény eltörlésére, a gazdasági együttműködés előmozdítására. Kanyó András Simon Wiesenthal a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője pénteken közölte, hogy most már minden kétséget kizárólag bebizonyosodott: valóban a háborús bűnös Eduard Roschmann rigai SS-parancsnok volt az a személy, aki augusztus 10-én Paraguay-ban elhunyt. Wiesenthal hozzáfűzte, hogy a „rigai hóhér” személyazonosságát a halott ujjlenyomatainak megvizsgálása alapján állapították meg. (Mint annak idején jelentettük, a paraguay-i AsuncionA dél-afrikai hatóságok törvénytelen rendelete eredményeként szeptember elsején Walvis Bay namíbiai kikötőt a Dél-afrikai Köztársaság fokföldi tartományához csatolták és a tartományi közigazgatás alá rendelték. Ezzel a leplezetlen an- nexióval, amellyel a pretoriai fajüldöző rezsim megsértette az ENSZ namíbiai határozatait, a Dél-afrikai Köztársaság igyekszik megakadályozni a namíbiai népet abban, hogy érvényt szerezzen törvényes jogainak az önrendelkezésre és a nemzeti függetlenségre, a saját területe feletti szuverenitásra. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi jogi normákat megsértő Dél-afrikai Köztársaság a nyugati hatalmak tudtával cselekedett. Az AFP francia hírügynökség johannesburgi tudósítója a pretoriai lépést kommentálva kifejtette, hogy az „egyenes következménye a namíbiai közigazgatási változtatásoknak amelyekben a Dél-afrikai Köztársaság megállapodott üt nyugati hatalommal bán augusztus 10-én 69 éves korában halt meg Roschmann, aki Federico Wegener álnéven bújkált Dél-Ameri- kában.) A náci háborús bűnös 1941J és 1943. között a Rigát megszálló SS alakulatok parancsnoka volt, s vezetője volt a riga—kaiserwald-i koncentrációs tábornak. RosChmannt 40 ezer személy haláláért terheli felelősség, mintegy 50 zsidót személyesen gyilkolt meg. A háború után először Dél-Afrikába menekült majd Dél-Amerikába átköltözve, ott telepedett le. — Franciaországgal, Angliaj val, az Egyesült Államokkal,) az NSZK-val és Kanadával”! Ezt a kinevezést a nyugati! sajtó valamiféle engedménynek állította be, amelyet! Pretoria a már említett ötr nyugati ország nyomáséval tett. Mindent összevetve^ ilyen kétséges „engedményt'* a Dél-afrikai Köztársaság annak fejében tett, hogy u> nyugat beleegyezését adtai, Walvis Bay kikötőváros an— nektálásához. Eredetileg Pre-tí tória Namíbiában „ideiglenes4 kormányt” akart létrehoznij I Mindkét variáns ellentétes > azonban az ENSZ szabatos határozatainak végrehajtásával. Mint ismeretes, ezek a határozatojk követelik a megszálló csapatok azonnali kivonását Namíbiából cs a3 ország függetlenségének biztosítását. Namíbia egyetlen mély viJ zű kikötőjének annektáiása nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy Dél-Afrika magának enklávét biztosítson Nariiíbia szívében, vagyis más szavakkal, megőrizze jelenlétét ott azután is. hogy ki kellett vonnia onnan csapatait Pretoriai annexió