Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

s VVWWWWV ‘NV'/VVVN' Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: A harminckettedik Immár harminckettedszer ül össze a New York-i East River partján emelkedő üvegpalotában a nemze­tek világszervezetének legmagasabb fóruma, az ENSZ- közgyűlése. Hogy a második világháború eredménye, a fasizmus szétzúzása nyomán megalakult szervezet mára mivé lett, arról önmagában is árulkodik egyet­len szám: a megvitatásra kerülő napirendi pontok szá­ma százhuszonöt körül van! A kommentátorok gyakran és szívesen nevezik ez' '•z üvegpalotát olyan lombiknak, amelyben jól kö­vethetők világunk nagy történelmi folyamatai; s amelyben tisztán láthatók az eredmények és veszélyek. Abban, hogy ez így van, így lehet, főszerepet játszott a Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciája. A Szovjetunió a világszervezet megalakulásának első pillanatától kezdve azért harcolt, hogy ezen a nem akármilyen fórumon valóban tükröződjenek a világon végbement változások. Elsősorban ezért sikerült az Egyesült Nemzetek Szervezetét a hidegháborús idők riasztó szavazógépé­ből működő, életképes organizmussá tenni, amelynek működése elé most is rokonszenvvel és konstruktív várakozással néz a nemzetközi közvélemény. A napirendi pontok mindegyikének megvan a maga egyetemes vagy éppen regionális jelentősége. Mégsem véletlen, hogy ezekben a napokban a leszere­léssel, a fegyverkezési hajsza megállításával kapcso­latos témáról esik a legtöbb szó. Ez az a téma, amely az emberiség sorsának valóban hamleti nagyságrendű kérdése, és amely ezer szállal kötődik más területek­hez (hogy csak egyet említsünk a sok közül: a fegy­verkezési hajsza költségeinek alapos csökkenése jó­részt megoldhatná a világ élelmiszer- vagy éppen kör­nyezetvédelmi gondjait). Biztató jel, hogy a szovjet erőfeszítések nyomán máris kitűzték New Yorkban az ENSZ rendkívüli le­szerelési ülésszakának dátumát. Ez nyilvánvalóan újabb nagy lépést jelent a szocialista országok által javasolt leszerelési világkonferencia összehívása felé. Az egy-egy térséggel foglalkozó problémák hord- ereje sem szorítkozik ma már az érintett régióra — erre a legjobb példa a közel-keleti téma: a kérdés ren­dezése az egész világ számára nyugodtabb légkört je­lentene. A tőkés gyarmatbirodalmak egykori színhe­lye, az ébredő Afrika is súllyal szerepel a harmincket­tedik ülésszak napirendjén. Csaknem tizenhárom éves miniszterelnökség után a sah, Irán abszolút uralko­dója „elegánsan megbuk­tatta” a kormányfőt, Amir Hoveidát és kinevezte a császári udvar miniszteré­vé. Az új miniszterelnök Amuzgar lett, akinek ue- Vét a világ már addig is többször hallotta, mint elődjéét. Amuzgar ugyan­is az iráni olajügyekkel foglalkozott és ő képvisel­te a sah olajpolitikáját a nagy nemzetközi értekezle­teken. Az iráni miniszterelnök­változás érthetően nagy ér­deklődést váltott ki világ­szerte. Hiszen Irán a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia után a vi­lág negyedik olajtermelője. Az érdeklődést azonban nemcsak ez indokolta — ha­nem az a politika is, amely­nek támogatására Irán az immár ötödik éve egyre na­gyobb ütemben növekvő olajjövedelmeket felhasznál­ta. Irán elsősorban belső gazdaságfejlesztési célra használta a befolyó pénzösz- szegeket. A sah olyan gazda­ságfejlesztési politikát dol­goztatott ki szakértőivel, amelynek célja az ország gazdaságát és társadalmi életét még mindig béklyóba kötő feudális maradványok fokozatos felszámolás" volt. Ennek a politikának a szol­gálatában a sah a legreak- ciósabb földesurak és vallási vezetők egy részével ellen­tétbe is került. Hatalmát azonban ez nem veszélyez­tette. Mindenekelőtt azért nem, mert a feudális marad­ványok elleni harcot az erős nemzeti kapitalizmus meg­RÓMA Nagy sikerrel folyik az Olasz Kommunista Párt szer­vezésében a kommunista sajtó támogatását célzó gyűj­tési kampány. Az év eddig eltelt hónapjaiban 9 és fél milliárd líra folyt be a párt­kasszába; az összeg három- milliárddal múlja felül az elmúlt év hasonló időszaká­ban gyűjtött összegeket. Mint az Unita megállapít­ja, a kampány sikere az Olasz KP növekvő népszerűségét, a párt tömegkapcsolatainak bő­vülését jelzi. SALISBURY Jan Smith, a rhodesiai re­zsim vezetője bejelentette, hogy átalakította kormányát A változtatásokkal nem ke­rültek új politikusok a kabi­netbe; mindössze néhány fal­ca gazdát cserélt, más posz­tokat pedig összevontak. Smith a rhodesiai Sunday Mailnek adott nyilatkozatá­ban kijelentette: „biztonsági megfontolások” indokolták a kisebb létszámú kabinet ki­alakítását. A legfontosabb, s feltehe­tően a fokozódó gerillatevé­kenységgel összefüggő változ­tatás, hogy a hadügyminisz- teri és a hadműveletek bsz- szehangolásának miniszteri tárcája a jövőben egy sze­mély, Roger Hawkins közé­ben egyesül. (AFP) MAPUTO Samora Machel mozambiki államfő vasárnap megkezdte tárgyalásait a Maputooan tartózkodó Hős zni Mubarak egyiptomi alelnökkel. Mint az egyiptomi hírügynökség jelentette, a megbeszélésekor az afrikai fejleményekről és a közel-keleti helyzetről volt szó. Mubarak Machel elnök­nek átadta Szadat egyiptomi államfő üzenetét, melyben Szadat a két ország közötti barátságot hangsúlyozza. Marchais sajtóértekezlete az FKP álláspontjáról Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Georges Marchais. az FKP főtitkára hétfőn sajtóértekez­leten foglalta össze pártjának álláspontját a baloldali csúcs­találkozó felújítása előtt. Marchais kijelentette: a francia kommunisták a fran­cia színekben megvalósuló szocializmusért harcolnak, s ez a cél nem azonos azzal a karikatúrával, amelyet itt, vagy ott rajzolnak róla. Ami. kor a jobboldal torzítja el, az nem meglepő, de amikor a párt egyik szövetségese teszi ezt, az nem érthető és elfo­gadhatatlan. A szocializmus, amelyért a francia kommu­nisták harcolnak, magán fog­ja viselni a francia történe- /• lem és valóság jegyeit, de­mokratikus lesz, demokrácia lesz minden vonatkozásban. A kommunisták nem kérik, hogy más politikai erők is ezt a célt kövessék. 1972-oen egy olyan közös program kö­rül valósítottunk meg egy szövetséget, amely jó komp­romisszum. Számunkra ez a program egy állomás, másuk számára célbaérkezés — modotta az FKP főtitkára. Marchais megjegyezte, hogy a program a népre bízza a választást, ha eljön az ideje. A komhiunista párt aláírhat­ta ezt a közös programot, mert egy olyan politika i-á- nyát és céljait jelölte meg, amely kivezetheti az orszá­got a válságból a kommunis­ták hűek maradtak ehhez az 1972-ben vállalt kötelezett­séghez. Az időszerűsítéssei nem kívánják módosítani az egész program belső egyen­súlyát, átalakító erejét, ha­nem mindezt meg akarják őrizni az öt év óta bekövet­kezett változásokat figyelem­be vévő módosítások és adap­tációk révén. Ezek a módosí­tások távol állnak a „kom­munizmustól” annak megva­lósítása nincs napirenden — mondotta, válaszolva Robert Fabre-nak, aki ilyesfajta ag­godalmakat hangoztatott. A napirenden a politika iránya, nak tényleges megváltozta­tása, a társadalmi, gazdasági és a politikai demokrácia fej­lesztése szerepel, és a kom­munisták nem javasolna* mást. A kommunisták világosan leszögezik: nem akarják a nagytőke érdekeit „igazgat­ni”, védeni. A dolgozók hely­zetének javítása, az ország­nak a válságból való kiveze­tése — fez a kommunisták célja, ehhez akarják meg­nyerni a franciák bizalmát, hogy szövetségeseikkel együtt sikeresen kormányoz­hassanak — mondotta aa FKP főtitkára. A szövetség egyes pártjai eltérőek. Nem kérjük szövetségeseinktől, hogy adják fel önmagukat, viszont ők sem kérhetik 1ő- lünk, hogy ne legyünk kom­munisták. Ily módon az esz­mék összecsapása, a versen­gés, a vita magától értetődő. Azonban az a legfontosabb, hogy a különbözőség e ki­nyilvánítása ne csupán ve­szélyeztesse, hanem ellenke­zőleg, elősegítse a közös kö­telezettségek megvalósítását j ebben a keretben lép fel a kommunista párt. Most to­vábbi időveszteség nélkül folytatni kell a munkát. Őrségváltás után teremtésének álláspontjáról indította meg. Ez egyben azt jelentette, hogy elnyerte az iráni nemzeti burzsoázia tá­mogatását. Ráadásul: a nagy nemzetközi monopóliumok rokonszenvét is, miután azok számára egy gyorsan fejlő­dő, s iparosodó Irán komo­lyabb piacot jelentett. „REGIONÁLIS NAGYHATALOM” Az iráni uralkodónak ez a gazdaságpolitikai irányvona­la nem módosult —, de 1973 után kibővült. Az olajjöve­delmek gyors növekedése ugyanis lehetővé tette, hogy Irán a gazdaságfejlesz­téssel párhuzamosan nagy­szabású fegyverkezési programot is megvalósítson. Irán életbevágóan fontos stratégiai pozíciót foglal el, hiszen kezében van a Per­zsa- (más elnevezéssel: Arab-) öböl egyik partja. A másik parton a legnagyobb hatalom Szaúd-Arábia. Irán — lakosságának jóval na­gyobb számánál és ipari po­tenciáljánál fogva — Szaúd- Arábiánál sokkalta inkább alkalmas volt arra, hogy be­töltse ebben a körzetben egy helyi, „regionális nagyhata­lom” szerepét. Ez az elgon­dolás egyben Washingtonnak is megfelelt, miután az iráni sah óvatos és realista külpo­litikát folytató, de társadal­mi szempontból egyértelmű­en jobboldali rendszere ga­ranciát nyújtott az ameri­kaiaknak. Washington sze­mében Irán lett az az ország, amely szükség esetén letör­heti a Perzsa-öböl körzeté­ben esetleg fellobbanó és az olaj áramlását veszélyeztető mozgalmakat. Ezek a közös politikai ér­dekek fejeződtek ki abban, hogy 1973 óta Irán az Egye­sült Államok legnagyobb fegyvervásárlója lett, s az iráni hadsereg az, egész kö­zép-keleti körzet legjobban felszerelt hadseregévé vált SZERKEZETI VÁLTOZÁSOK A problémák lényege az, hogy a jelek szerint ezt az egész rendkívül becsvágyó gazdasági és katonai progra­mot túlméretezték. Irán egyike volt azoknak az or­szágoknak, amelyek éppen e program fedezése érdekében az olajárak gyors növelése mellett kardoskodtak. Ebben a kérdésben azonban érdekei összeütköztek Szaúd-Arábia érdekeivel, s az amerikaiak nem haboztak: a szaúdiakat támogatták, mintegy jelezve Irán számára a hatalom nö­velésének határait. Miután az olajárak roha­mos növekedése lelassult, a beáramló, még mindig óriá­si olajjövedelmek a kétolda­lú fejlesztés költségeit már nem tudták fedezni. Ráadá­sul: Irán úgynevezett infra­struktúrája (tehát a kikötök, utak, vasutak teherbíróké­pessége) nem volt elég fej­lett ahhoz, hogy elbírja ezt a megterhelést. Az ipar eközben olyan ütemben szív­ta el a munkásokat a mező- gazdaságtól, hogy az már- már a mezőgazdasági terme­lés katasztrofális visszaesésé­vel fenyegetett. Az ipar energiaigényének át nem gondolt és rohamos növeke­dése arra vezetett, hogy víllamosfenergia-hiány lépett fel a világ egyik legnagyobb energia-exportáló országá­ban. A fogyasztásicikk-igé- nyeket az ipar nem tudta ki­elégíteni, ami sokszor elemi közszükségleti cikkek hiá­nyához és inflációhoz veze­tett. Ezért kellett Hoveidának miniszterelnöki bársonyszé­kével fizetnie. Az elmondot­takból azonban az is követ­kezik, hogy a kormány ve­zetésében végrehajtott csere önmagában nem jelent meg­oldást. Irán abszolút monar­chia, a lényeges politikai döntések a sah kezében van­nak. Természetesen döntő fontossága lehet annak, hogy a gazdaság irányítói mikép­pen informálják a helyzet­ről a kormányt, s ezek az in­formációk mennyire juthat­nak el torzítás nélkül a trónhoz. A miniszterelnök­csere ebből a szempontból azt eredményezheti, hogy mind a gazdaságfejlesztés, mind pedig a fegyverkezés vonatkozásában ésszerűbb, az ország gazdasági realitásai­nak jobban megfelelő üte- . met ajánlanak. A politika fővonalán azonban a Hovei- da—Amuzgar őrségváltás aligha változtat. — ie — Carter nyilatkozata Jimmy Carter amerikai el­nök ismét aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyes nyugat-európai kom­munista pártok esetleg koa­líciós kormányzatokba lép­hetnek be. Eddigi nyilatko­zataihoz hasonlóan az elnök a Reader s’ Digest legújabb számában megjelent inter­jújában is azt hangoztatta, hogy egy ilyen fejlemény befolyásolná a NATO vé­delmi erejét, s kétségét fe­jezte ki ez iránt, hogy vajon a kommunista pártok a kor­mányhoz való csatlakozásuk esetén ki mellett lennének lojálisak. Az elnök ugyanakkor —> az említett kijelentéseknek némileg ellentmondva —, úgy vélekedett, hogy egy kommunista párt belépése valamely nyugat-európai ko­alíciós kormányba nem je­lenti azt, mintha az ország­nak ki kell válnia a NATO- ból. Az elnök mindazonáltal felszólított a kommunisták esetleges kormányba lépésé­nek megakadályozására. En­nek legjobb módja Carter szerint olyan szalonképes kormányzatok létrehozása a nyugat-európai országokban, amelyek szem előtt tartják ,& nép törvényes érdekeit”. (Reuter, DPA, MTI) Scii!eyer-iigy Továbbra is teljes hírzárlat Bonn, szeptember 19. Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Vasárnap későn este ért véget Bonnban a Schmidt kancellár vezette „válság- törzs” háromórás tanácsko­zása a Schleyer-ügyben. A hivatalos hírzárlat miatt er­ről részleteket nem közöltek, de megbízható sajtóforrások szerint a nyugatnémet gyár­iparosok vezetőjének elrablói a hét végén ismét jelentkez­tek, és ezúttal Schleyer is életjelt adott magáról. A ma harmadik hetébe lépett emberrablási ügy mind kül-. mind belpolitikai vonatkozásban bénítóan hat az NSZK-ra. Schmidt kormányfőnek eddig két hivatalos találko­zót kellett lemondania: előbb Callaghan brit miniszterel­nök bonni látogatását, majd a kancellár varsói útját ha­lasztották el bizonytalan ide­ig. Belpolitikai téren a kor­mánypártok és a jobboldali ellenzék ,,a demokraták egy­ségéről” beszélnek ugyan, de az éles vita már a múlt hé­ten megkezdődött a felelős­ség kérdéséről. A vita, amely a napi fej­leményektől elzárt sajtó ha­sábjain nagy terjedelemben folyik, már előrevetíti, hogy a Schleyer-ügy lezárta után az ellenzéki politikusok sza­badjára engedik majd a kor. mányellenes propaganda­gépezetet. A várható táma­dás különösen veszélyes vo. natkozása, hogy a szélsősé­ges terrorista csoportokat máris igyekeznek egy kalap alá venni minden baloldali, a nyugatnémet rendszert bí­ráló erővel. A Szocialista Párt vezető szónokai a hét végén az SPD különböző he­lyi kongresszusain figyel­meztettek erre a veszélyre. Kínai bankett - kivonulás Nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia Ku­ba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió — pekingi diplomáciai misszióvezetői hétfőn este kivonultak a kí­nai államtanács Seyni Ko- untche nigeri elnök tisztele­tére adott díszvacsoráról. A lépés tiltakozás volt Li Hszien-Nien kínai mi­niszterelnök-helyettes po­hárköszöntőjének hevesen szovjeteilenes kitételei ellen. Li, aki hasonló nyilatko­zataival már számos esetben késztette a testvérországok nagyköveteit kivonulásra, ezúttal a szokásosnál is hosz- szabban szidalmazta a Szov­jetuniót — amelyet egyéb­ként nevén nem nevezett, csak éppen félre nem érthe­tően körülírt. Sok egyéb mellett előállt azzal az elképesztő váddal is, hogy a Szovjetunió „meg­próbál beszivárogni az Afri­ka déli részén működő fel­szabadító mozgalmakba is, mégpedig azzal a szándék­kal, hogy a dél-afrikai népek harcát a másik szuperhata­lommal folytatott versengé­sének szolgálatába állítsa.” A kínai kormány helyet­tes elnöke kikiáltotta a Szovjetuniót „az afrikai or­szágok és népek legveszedel­mesebb ellenségének”. (MTI) MEGHÍVJUK ÖNT, LEGYEN A LÁTOGATÓNK AZ ŐSZI BNV „C" PAVILONJÁBAN, A V fűVD TON rádió- és televízióbemutatóján i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom