Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
TERHELÉSPRŐBA Humorszolgálat Rösner meséli a barátjának: — Hallottad? Heinrichsék. válnak. Az asszonynál maradnak a gyerekek, a férjnél a gyermeklány. ★ A fiatal mama ágyba fekteti kislányát: — Aludj jól kicsim. Ha éjszaka szükséged van valamire, szólj nekem, és az apu azonnal jön. ★ Az istállómester izgatottan rohan be a cirkuszigazgatóhoz: — Rettenetes! Az oroszlánunk néhány perccel ezelőtt megszólalt! — Csodálatos! Pedig az idomítóját már három órája keressük! ★ — Vádlott! Hogyan tudott háromszor egymás után ugyanabba a textilboltba betörni? — A feleségem az oka, bíró úr! Mindent ki kellett cserélnem! ★ Bollmann úr moziba megy. A vásznon éppen a férj ütlegeli a feleségét. — Pontosan úgy megy. mint nálunk — morogja Bollmann — csak fordítva. ★ — Furcsa az élet — elmélkedik Rösner. — Amikor gyerek voltam mindent úgy kellett tennem, ahogy a sz>i- leim akarták. Most meg azt kell fennem, amit a gyermekeim akarnak. ★ — Anyu — kérdi a kis Évi —, igaz, hogy minden mese így kezdődik: „Egyszer volt, hol nem volt...” — Nem kislányom. Manapság a mese legtöbbször így kezdődik: „Drágám, ma túlóráznom kellett...” ★ Egy férfi belép a pszichiáter rendelőjébe és így szól: — Doktor úr, mindig az az érzésem, hogy senki sem figyel. rám. Mit tegyek? Erre az orvos: — Kérem a következőt! ★ — Zsuzsi, csak nem szerelmes regényt olvasol? — Nem anyu, ebben a könyvben házasemberek szerepelnek. Müller úr tengeri úton vesz részt. Erőt vesz rajta a ‘engeri betegség, egész nap iz ágyat nyomja. Amikor a ■texvard ismét megjelenik tz ajtóban, hogy étellel kínálja. a beteg így szól: — Tálalja mindjárt a halaknak. nem szeretem a kerülő utakatl (Fotó: Nye Hamkln) Küldjék ki Sherlock Holmest! Conan Doyle tehetségének számos tisztelője mind a mai naoig szentül hisz Sherlock Holmes. a mesterdetektív létezésében. A világhírű londoni Baker- streetre ma is érkeznék címére levelek azzal a kéréssel, hogy segítsep kinyomozni egy-egv rendkívül bonyolult ügyet Hetente mintegy húsz levél fut be főleg az Egyesült Államokból. 1945 óta a világ minden tájáról körülbelül húszezer levél érkezett Ide. Baker-street 2221 — Scher- Toek Holmes „irodalmi” címe. Valójában az épületben a londoni műemlékvédelmi hivatal székel. A cég szorult helyzetében kénytelen volt állandó státusba venni egy munkaerőt, a mesterdetektív személyi titkárát. A titkár válaszol a Holmes címére érkezett levelekre, tudatván az érdeklődőkkel, hogy a mester pillanatnyilag házonkívül, esetleg Londonon kívül tartózkodik, s így nagy sajnálatára, nem tud személyesen válaszolni a levelekre. SZOKOLAY ZOLTÁN VERSEI: SASS ERVIN: Ablakot nyitok Mivé lett Ablakot nyitok hajnalonta s viszem óvatosan a frissen-irott verset. mutatom neki a nyarat, alvó ország kőpárkányán tanítgatom a szabadságra, lendítem, álomról álomra hadd röpüljön, de visszahull. mindig visszahull, tárt szárnyakkal fekszik a papíron, mint egy elgázolt feketerigó. Invokáció Te nyári fény, a szűz reményt takard ma föl nekem egészen, szent köldökig, szirmokkal ékes melli" hadd lássam kárhozatra készen az életet mint tárt szemek ámító ámulását, * hadd higgyem magam végtelennek, bár bőröm semminél se drágább. mivé lett a sárkánykirály drága apám drága anyám az a nagy szó a kiáltás a túlélés a kivárás megkeresett boldogságunk mivé lett a kertünk házunk és mivé lett a délután elszállt virág négy barackfár és az égbolt a csillagok ahogy jöttek törpék nagyok ablakunkon csörömpöltek félelmekkel megkötöztek $ odakint az udvar mélyén holdvilág ült a fák szélén kitárult a kapu szárnya kifutottunk a világba szivárvány a fejünk felett elénk jöttek mind a hegyek mivé lett a volt szerelem ami még fáj ami már nem földdé nappá átváltozott szelíden megháborodott Kabaréval a gengszterek ellen Újabban Bécsben is szaporodnak a bankrablások. Többnyire azonban kis zsákmányról van szó, melynek megfelelően a gengszterek gyakran csak játékpisztolyokat visznek magukkal, sőt csak annyit tesznek, hogy ujjúkkal belülről ki- dudorítják a nadrágzsebüket. Alig vesznek maguknak any- nyi fáradságot, hogy egy harisnyát kössenek az arcuk elé. Igaz. hogy a riasztó tv-készülékeket legtöbb esetben időben bekapcsolják, a hatás azonban csekély marad, mert nyomorúságosán működnek. A rendőrség nemrég konferenciát hívott össze, amelyen elhangzott a következő javaslat is: tartóztassák fel a beható- lókat — humorral, egészen addig, míg a rendőrség nem érkezik. Valóban figyelemreméltó javaslat, de sok humorérzéket követel. A bankkonzorciumok bizonyára rövidesen összeülnek, hogy .kabarécsoportok, vagy szórakoztató magánművészek szerződéséről tárgyaljanak... TÉLI DIVAT — NYÚLSZŐRBŐL £ A futók lekuporodva ' álltak a fehér rajtvonal előtt, az indító pedig már-már kinyitotta a száját, hogy kiejtse a várva-várt „felkészülni!’’ vezényszót, amikor az egyes számú futó hirtelen odafordult és így szólt: — Bocsánatot kérek, indító sporttárs, de szeretném tudni, hogy szabályosan állunk-e? — Hogyhogy szabályosan? Mit akar ezzel mondani? — Én, ugyebár, pedáns ember vagyok, a vitatkozás nem kenyerem, no de az én szakmámban pedánsnak is kell lenni ... — Micsoda? Milyen szakmában? Miről beszél? Futni akar, vagy beszélgessünk? — Bocsánatot kérek, indító sporttárs, de úgy vélem, ön ok nélkül heveskedik. Hiszen már említettem, hogy az én szakmámban az embernek pedánsnak kell lennie ... — Milyen állása van?! — rikoltotta harsányan az indító, s az egyik futó nekiiramodott. — Én, ugyebár, könyvelő vagyok. Illetve könyvelő és revizor. Megszoktam, hogy a legapróbb. látszólag jelentéktelen részleteket is kibányásszam ... — Mit számít nekem, hogy könyvelő, vagy bányász?! — kiáltott fel az indító. — Utoljára kérdezem: le akarja futni a távot, vagy mindenféle baKLÁRA JARUNKOVá: A szabály az szabály darságról óhajt fecsegni? — No látja — bólintott elégedetten az egyes számú futó, — ön indító, rajtbíró, és mégis ennyire heveskedik. Ha tovább idegeskedik, ki tudja, még felszökhet a vérnyomása. Egyesek pedig azt mondják, hogy az idegesség okvetlenül gyomorfekélyt okoz. — Mindjárt adok én magának fekélyt! — kiáltotta az indító és már-már felemelte a pisztolyát. — Nem, így nem helyes — intette le nyugodtan az egyes számú futó. — Először: még nem vezényelt „felkészülni!’’^, másodszor: az indítónak a magasba kell lőnie, nem pedig a futóra céloznia. — Vigyétek el ezt az alakot! — jajdult fel szivettépő hangon az indító. — Még egy másodperc — és szétzúzom a fejét. — No látja, mire vezet a makacsság — jegyezte meg oktatóan az egyes számú futó. — Es az egésznek az az oka, hogy nem akar felelni egy kérdésre. Nézze, már a versenyzők is megunták önt — hát nem igaz? A futók, akik már régen letelepedtek a salakpályára, csendesen szunyókáltak. — Mit a-kar, ma-ga tő-lem? — kérdezte az indító félelmetes sípoló suttogással, és arcát kezébe temetve, halkan felzokogott. — De hát nyugodjon meg, indító sporttárs. Én csupán azt akartam megkérdezni, hogyan kell érteni azt a szabályt, amely megtiltja az indításra váró sportolóknak, hogy rálépjenek a rajtvonenra. De megérinteni a vonalat ugye szabad? — Álljon, ahogy akar — szipogott az indító és kabátujjával törülgette a könnyeit. — Rajtolhat ülve, fekve, fejen állva! Csak induljon el, az ég szerelmére! Figyelem! A futók nyújtózkodva és ásítva megint rajtállásba helyezkedtek. — Még egy pillanat, indító sporttárs — szólalt meg ekkor az egyes számú futó — hát a kezek? — Miféle kezek? — Nos, hát a mi kezünk, amely a rajtvonalon van. Azt szeretném pontosan tudni, vajon a kézzel, illetve az ujjakkal szabad-e megérinteni á rajtsá- vot. De ne rángatózzon annyira, kérem szépen, véletlenül még elsütheti azt a pisztolyt... Én végtére semmi különöset nem kérdeztem. dító. — De engedje meg, könyvelő sporttárs, hogy én is feltegyek önnek egy kérdést. — Parancsoljon. — Nem tudja véletlenül, mennyit kaphat az indító azért, hogy rajt közben megölt egy futót? — Rajt előtt? — kérdezte szakszerűen az egyes számú futó. — Igen: előtte — jelentette ki az indító határozottan. — Ha előtte — akkor nem tudom. — És ha közben? — Azt sem tudom. — Figyelem! — kiáltotta az indító. — Felkészülni! — Egy pillanat, indító sporttárs, ha akarja, megkérdezhetem egy jogász ismerősömtől, hogy... Nem fejezhette be, mert az indító vadul felüvöltött és nekiiramodott a salakpályán; lábát magasra felvetve száguldott. Ha az időmérők elindították volna stopperüket, akkor bizonyára új kétszázméteres rekordot állapítottak volna meg... (Gellert György fordítása) Olyan ember vagyok, aki mindenben szereti a pontosságot, és egyszerűen nem tudok rajtolni, ha valamilyen homályos kérdés marad. — Minden, minden szabályos. Kéz, láb, vese, hasnyálmirigy — magánál minden a legtökéletesebben rendben van ... Minden a helyén. — Hát ami a hasnyálmirigyemet illeti, indító sporttárs, e téren bizony kissé túloz, mivel az orvosok, sajnos, úgy találják, hogy ez a belső szervem hiányosan működik; de kijelentik, hogy a gondos diéta teljesen helyreállíthatja e fontos szerv normális működését. De miért érdeklődik a hasnyálmirigyem iránt? Akarja, hogy elmondjam, milyen diétát rendelt nekem az orvos? Bohu- mil Kotra, kiváló szak- tekintély — talán hallott róla? — Nem, sajnos, nem hallottam — válaszolta igen nyugodtan és igen udvariasan az inFizimiska A címbeli szóalakot a Népsport hasábjain megjelent alábbi mondatból emeltük ki: „A fényképről a jól ismert szigorú fizimiska pillant rám” (1977. 157. sz.J.Egy olvasónk megkérdezte, nem sértő-e az idézett szónak a használata? Baráti körében az a vélemény alakult ki, hogy „nem egy országos lapba való a fizimiska szó használata”. Hogy a kérdésre egyértelmű válasz szülessék, kísérjük végig a megnevezés életútját. Szótáraink úgy minősítik, hogy elsősorban a bizalmas és a tréfálkozó stílus szava, és leginkább a családiasabb jellegű, vagy a tudatosan gunyoroskodó beszédhelyzetben szoktunk vele élni. Üjabb magyar fejlemény: a régi magyar nyelvben még nem vállalt nyelvi szerepet. Helyette a görög- latin fiziognómia, illetőleg a fizionómia megnevezések jelentkeztek a különböző írások. kiadványok lapjain. Ez a két szóalak olvasható Kazinczy Ferenc leveleiben is. Nem véletlenül idéztük a régi nyelvhasználatban szereplő görög-latin hangsorokat. Elsősorban azért nem, mert a fizimiska megnevezés kialakulására is e két szóalak adott alapot. Egy jellegzetes szóalkotási móddal állunk ugyanis szemben: a két idegen szót hangsorában magyarítottuk. A Miska személynévhez igazítva a fiziognómia, illetőleg a fizionómia megnevezésekből a népetimológiás szóalkotási mód révén. Úgy is szoktuk ezt mondani, hogy a göröglatin szóalakok tréfás elferdítése folytán nyertük a valóban játszi fizimiska megnevezést. Ez a szó fogalmi tartalmát és használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthető bele: arc, arckép, arckifejezés, arcvonás, arculat, ábrázat, pofa stb. Különben ez utóbbi szóalak és a fotográfia vegyülé- séből ugyancsak népetimológia útján kialakult a pofo- gráfia tréfás, gunyoros beszédhelyzetben használható szóalak. Íróink, költőink is gyakran felhasználják a fizimiska szót, elsősorban humoros, humorkodó hangulati értékben. Csab két példát ennek érzékeltetésére: „Képzeld a főt. .. kócos, szürke hajjal, / semmit nem mondó fizimiskával” (Arany). — „Szeretném látni a pofáját, mondok: a becsületes fizimiskáját” (Jókai Mór). Dr. Bakos József
