Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
/ „Mint a beteg ló...” Zavaros ügyek az egri szennyvíztisztító körül Jelmezben misézett, prédikált és áldást osztott Sokszor volt már módunk- Jan leírni, s szinte közhelyszerű okoskodásnak tűnhet már, amikor megállapítjuk egy építkezésről: „így nem szabad beruházni.” Mert, ugye, sok az objektív akadály, nehéz a partnerekkel, késik az importanyag, satöbbi. Mindezeket tudva, s hogy a' felületes általánosításnak még a gyanúja se érhessen, az egri szennyvíztisztító telep beruházásának krónikájában szándékosan kerülni akartuk ezt a mondatot. S most mégsem tudunk jobbat, ezzel kell kezdeni a történetet: így nem szabad be. ruházni ■.. Kezdetnek rossz Hogyan is kezdődött az építkezés? Egernek, ennek a páratlanul gyorsan fejlődő városnak új szennyvíztisztítóra is szüksége van. A régi, naponta 7000 köbméter szennyvíz megtisztítására képes telep hamarosan nem győzi majd — állapították meg már 1970-ben —, hiszen az új lakótelepeken több ezerrel gyarapodik az egri polgárok száma egy tervidőszak alatt is. Bevált a tervezői jóslat. Ma már, örömmel nyugtázhatjuk, naponta 10— 11 ezer köbméter szennyvizet termel a város. Igaz, ez már kicsit sok a régi tisztítótelepnek. Űj azonban még nincs. S ha azt kérdezik, mikor lesz, kénytelenek vagyunk így válaszolni : kérdezzenek köny- nyebbet... Tavaly az év végén át kellett volna adni a szerződések szerint. Aztán megegyeztek az idei március 31—i határidőben. Akkor úgy döntöttek, hogy jobb lesz július vége, augusztus eleje. Nem lett jobb. A zavaros histórig most a végére sem sokat tisztult, s egyelőre csak az a biztos: aki ebben a munkában részt vett, annak napról napra nagyobb a ráfizetése. Egyébként még 1972-es árakon számítva is 1?0 millió forint körüli a beruházás költsége, ehhez még hozzájön az iszapkezelés befejező részéhez szükséges géppark, újabb 30—40 millióért. De kezdjük az elején. A város igényét hosszú távra kielégítő szennyvíztisztító telep építését annak idején — hat éve — az akkor szépreményű, frissen alapított cé£, az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat kapta feladatul. Hamarosan kiderült azonban, hogy az új vállalat vezetői ennéí sokkal egyszerűbb feladatok elvégzésére sem alkalmasak. Az erőfeszítésbe megrokkant ÉVIÉP önálló vállalatából kis idő után a Vízügyi Építő Vállalat főépftésvezetőségé- vé alakult, hibák garmadát hagyva maga után. Sajnos, ez a dicstelen múlt még ma is kísért az egri szennyvíztisztítónál, bár kétségtelen, az utódnak azóta már lett volna ideje a hibákat kijavítani. Két dudás De itt a másik bökkenő. Ami ugyan nem egyedülálló, de sohasem volt szerencsés megoldás: ezért a beruházásért nem egy, hanem két vállalat a legfőbb felelős. Egyedüli generálkivitelezőként nem vállalta egyik cég sem, s a Vízügyi Építő Vállalat házasságot kötött a Vízgépészeti Vállalattal. A születendő gyermeket, az egri szennyvíztisztítót látva, nemigen merjük példának ajánlani más házasságokhoz. S ami a harmadik, e sorok írójának véleménye szerint a legnyomósabb ok a zűrzavar kifejlődésében: hiá- ilyos, bizonytalan volt a beruCSMmmm 1977. szeptember 18., vasárnap házási program már az indulásnál. „Kezdjétek el, aztán majdcsak lesz valahogy” szemlélettel. Hiszen, ha „neadj isten” most már tényleg hamar befejezik a telep építését, az csak az első ütem végét jelenti, hová teszik akkor a naponta keletkező 170 —ISO köbméter iszapot? Vannak már elképzelések a centrifugálásra, szárításra, de a tervek még most készülnek. a szükséges nyugati gépekhez előbb a nehezen beszerezhető devizát kell felhajtani, s csak utána rendelhetik meg. Addig a talajerőgazdálkodók dupla mennyiségű tőzeggel trágyát készítenek belőle? Se terület, se ember, se anyag nincs hozzá. Visszavezetik a régi telepre, amely gyakorlatilag tisztítás nélkül ereszti át már most is a szennyvizet? Vagy bűzlő mesterséges tavat hozunk létre a város déli részén? Igazat kell adni az egyik építőnek, aki azt mondta: ez a beruházás olyan, mint az állatorvosi egyetemen a beteg ló. Amit csak el lehet képzelni, minden betegséget magán hordoz. Merre folyik? Király Vzor, az üzem leendő vezetője, a Heves megyei Vízmű Vállalat mérnöke kérte már az igazgatót, bízzák meg valami más munkával is, mert egyelőre, amíg nincs mit vezetnie, csak leveleket, jegyzőkönyveket írogat. Igaz, legutóbb a beruházási vállalat műszaki ellenőrével, s a kivitelező képviselőjével hosszabb „túrán” vett részt, bejárták a több mint három kilométer hosszú főgyűjtő csatornát, amely a telephez vezet. A talajvíz néhány helyen beszivárog, de ez a kisebbik baj. Több szakaszon úgynevezett kontralejtés van, magyarul: ott a szennyvíz inkább visszafelé folyna, mint előre. Meg kell bontani a csatornát, kijavítani: hosszú, bonyolult munka. — Az utóbbi időben igen kiéleződött viták leginkább akörül voltak az építőkkel, hogy ml nem akarjuk átvenni a kész létesítményt — mondta beszélgetésünkkor Horváth János, a Vízmű Vállalat főmérnöke. — Az ő gazdálkodásukban nagy veszteségeket okoz, ha elhúzódik a munka, ez igaz, de képzelje csak el, mi lenne, ha egy csomó hiánypótlást akkor végeznének el, amikor itt megindul a szennyvíz. Azt többé már nem lehet megállítani. Mi szeretnénk a legjobban a mielőbb^ átadást, hiszen az az igazság, embertelenek a munkakörülmények a régi telepen. Csaknem kétszer annyi a szennyvíz, mint a telep kapacitása. A Heves megyei Beruházási Vállalat főmérnöke, Bikay Tamás pillanatnyilag nem tud mondani még egy ilyen „zűrös” beruházást ^ munkájukban. Voltak már korábban is cifra ügyek, mint például az ugyancsak egri tisztasági fürdő, de a szennyvíz- tisztító beruházásának színvonala most „alulmúlja” a többit. — Elfogadni kényszerültünk a két generálkivitelezőt. Az Országos Vízügyi Hivatal felajánlotta, hogy mint a két vállalat felügyelete, megteremti közöttük az összhangot. De ennek gyakorlati eredményét egyáltalán nem tapasztaltuk. Havonta egyeztető megbeszéléseket hívtunk össze az elmúlt év végéig, hogy menet közben oldjuk meg a problémákat, de az idén ezt már nem csináltuk. Nem volt értelme minden hónapban ugyanazokat a hibákat leiro- gatni: mindig ígértek, soha nem teljesítették. Egyébként sok már nincs hátra az első ütőmből, kész a telep, csak a két hatvan köbméteres iszaptárolót kell elkészíteni, ehhez már hozzá is fogtak. De most,, amikor a második ütem, az iszapkezelő, szárító építése kezdődne, éreztetik a vállaSzentekről akart könyvet írni a hazudós mátrai álpap latok: ha most sokat akadékoskodunk, akkor azt nem vállalják el. Erre a beruházásra pedig már más vállalatot nem tudunk behozni, az biztos. , Végre jó kapcsolatokat A Vízügyi Építő Vállalat egri főépítésvezetőségén Nyá- rádi Győző főépítésvezetőtől ezt kérdeztük: — A vállalat eddig tízmillió forintot vesztett a beruházáson, igencsak érdeke hát a mielőbbi befejezés. Mi akadálya van ennek a kivitelező szerint? — Két oka van — mondta. — Az egyik: szerintünk nemigen akarják átvenni addig a munkát, amíg az iszapkezelés nem megoldott. Mert azért az világos, milyen gondokat okozna az a rengeteg nyersiszap, s érthetően nem szívesen akarja a nyakába venni senki. A másik ok: a magam és elődeim nevében is elismerem, rossz munkát végeztünk. Nekünk most az a feladatunk, hogy visszanyerjük a becsületünket, s ezt most nem azért mondom, mert újságba kerül. „Sárosak” vagyunk sok mindennel, de partnereinknek észre kellett venniük, hogv az utóbbi hónapokban sok mindent elvégeztünk ezen az építkezésen, ami többletmunka volt és igyekszünk a hibákat is gyorsan kijavítani. A most épülő két iszaptárolóra akkor kaptunk terveket, amikor már régen át kellett volna adnunk. A hozzá kapcsolódó vezetékek tervei még most sincsenek készen. Egyébként úgy tudom, a második ütem építését elvállaljuk, én magam készülök is rá. Csak (értsék már meg a mi gondjainkat is, alakítsunk ki végre jó partneri kapcsolatokat. ★ Ez tehát a „beteg ló”. Sok mindenről egyébként nem is tudnak, hiszen vannak itt például olyan ablakok, amelyek elé betonoszlopok épültek, így azx>k kinyi ihatatlanok és sorolhatnánk még másokat is. Azt csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az új sörpalackozó — két éve dolgozik — működését úgy engedélyezte az Egészségügyi Minisztérium, hogy a régi szennyvíztisztító hamarosan megszűnik. A palackozó ugyanis a régi telep fertőzési határán belül van.... Tulajdonképpen igazán el lehetne keseredni, ha a VIZÉP valóban józan álláspontját nem látná az ember. Igaz, kényszerültek is rá, mert a veszteség napról napra nő. Meg az ügyben azért a városi pártbizottság is tett egy-két határozott lépést., ami nélkül — elismerik — most is holtponton lennének. De azért azt még ne kérdezzék, hogy mikor fejeződik be az egri szennyvíztisztító telep építkezése .., Bekeli Sándor Néhány hónapja, nem mindennapi vendég érkezett az egyik meglehetősen szerény kis mátrai nyaralóba. Széles karimájú, nagy, fekete kalapot viselt az alacsony, törékeny ember, s orkánkabátja alól is jól kilátszott lila szegélyű. lila gombos mellénye. A degeszre tömött személy- gépkocsiból pedig a legszokatlanabb tárgyakat cipelték utána a házba: a bámészkodók, még igazi gyóntatószéket is láthattak a hurcolko- dás alkalmával. Semmi kétség — gondolták az imreiek —, hogy valami jeles személyiség tisztelte meg a falut. S úgy tetszett, hogy igazolódik is feltevésük, hiszen, amint egyhamar kitudódott; a váratlan jövevény pápai prelátus, lateráni kanonok. Nyugalmazott cikádori apát, horgosi plébános. Tudós egyetemi tanár. Aki majd könyvet ír a magyar szentek életéről. Itt a hegyek között, ahol, lám, három szent is van egy rakáson: Mátraszent- imre, Mátraszentlászló és Mátraszentistván! Sokat sejtetett a könyv, a monumentálisnak tervezett mű, amelyet Pillér László Amerikában adott volna ki, s élete nagy álmának, vágyának mondott beszélgetései alkalmával. Olyannyira sokat, hogy az ambiciózus idegen utóbb már tulajdon nevét is méltatlannak, kevésnek találta hozzá. S ezért hol — a kétségtelenül jobban csengő — dr. Pengő László, hol pedig a még szebb dr. Nemeskéri László, dr. Nemeskéri Kovács László, dr. Dré- gelypalánki László, dr. Nemeskéri lllényi László vagy éppenséggel dr. lllényi-Ne- meskéri-Drégelypalánki László neveken folytatta bemutatkozásait, ismerkedéseit a községben, illetve környékén. Ami — ha kicsit talán furcsa, meglepő is volt — tagadhatatlanul imponálóan hangzott. Miként a nevek után elsorolt sok más: a magas egyházi körökben való járatosság, személyes ismeretség, barátság. Idehaza és külföldön. Szóval, az előkelő pesti vendég előtt egymás után nyíltak az ajtók — és a lelkek Is. Vendégségbe hívták s vendégül jártak hozzá nemcsak helyből, hanem a szomszédos településekről, sőt, távolabbról. A kölcsönkért, Rákóczi utcai házikó híres és nagy ember „magánkápol- nás”, kegytárgyas, ereklyés rezidenciájává lépett elő. S a legtermészetesebbnek tűnt, hogy az épület alkalmi lakója teljes fényével tündökölhessen a hegyi és hegyvidéki templomokban is: látványos ornátusban — akár papi se- gédleHel — misét celebráljon, szószékre lépjen. Gyóntasson vagy áldoztasson. Stólát ajándékozzon, megígérhesse a szentimrei templom felújításának támogatását, reményt tápláljon a hitélet fellendítésére. Valamicskét ugyan zavarta a hívőket, hogy még mindig latinul misézett — nem pedig magyarul, ahogyan már jó ideje szokás — s mi tagadás, bántotta többüket is, amikor valósággal kiabált, ordítozott, miközben a szentbeszédet mondta, sőt a sapkáját is lekapta fejéről, hogy azzal csapkodva nagyobb nyo- matékot adjon szavainak. De igaz, ami igaz: olyan szépeket beszélt! Nos, és ahogyan ott állt előttünk például az anyák napján, hófehér kesztyűjén azzal a hatalmas pecsétgyűrűvel — emlegetik még ma is — hát az valami lenyűgöző volt! Ügyszólván mindent feledtetett. Még talán azt is, amikor pünkösdkor egy kövér asszony szája mellé tette, s így leejtette a szentelt ostyát. Csodálták — de egyszersmind irigyelték is Fillér Lászlót. Igen, irigyelték, mert szemmel láthatóan kellemesen, jól élt. Ministránsa és mindenese — a vele érkezett fiatalember, vagy inkább csak gyerekféle — a legfinomabb dolgokat vásárolta a boltokban. Könnyedén kifizette a legdrágább cikkeket is, kiló&zámra vitte haza a primőr paradicsomot, paprikát, amikor bizony még 70— 80 forintokat is elkértek kilójáért. S persze, azért csak ef6_ bújt újra a gyanakvás is. Sok neve, ötezer forintosnak mondott nyugdíja miatt, meg amiért a tapasztalt papi műhibák mellett — az egyébként hatvani születésű — Fillér egyebeket is elkövetett. Nem egyszer ellentmondásba került az általa korábban elmondottakkal, felcserélte, összekeverte az évszámokat. Nem szívesen bocsátkozott mélyebbre az egyes teológiai témákban, fejtegetésekben, vitákban, hogy ne kelljen olyanokról beszélnie, amelyekről valójában csak keveset, vagy szinte semmit nem tud. Halottnak mondta például az ismert atyát, aki különben máig a legjobb egészségnek örvend. Máskor pedig kiderült, hogy a nevezetes püspök, akire hivatkozott, tulajdonképpen a legkisebb tudomással sincs a Mátrában mesélt történetről. A legkevésbé sem kebelbarátja. Miután Fillér' — vagy dr. Pengő, Nemeskéri, Kovács, (Fotó: Tóth Gizella) ŐSZI NAGYTAKARÍTAS Drégelypalánki, illetve 1114. nyi — László igazából nem, hogy főpap, hanem még csak pap, egyszerű rendi barát sem volt soha. Nem végzett teológiát, sem más főiskolát, egyetemet „summa cum lau- dae”-val vagy anélkül, s természetesen hamis a doktori címe. Magas tanulmányainak színhelye — „Insburg", amit olykor emlegetett — jószerével hiányzik a világ térképéről. S nem csak a diplomáját, de a legegyszerűbb szak- képzettségre utaló oklevelét, bizonyítványát is hiába keresnék. Mondani sem kell, hogy * Mátrában, a szép hegyi tavaszban sokaknak szomorú érzés volt mindezt megtudni a szent életűnek vélt 62 éves emberről, aki már régóta gyakorolta „hivatását” az országban, egyforma rutinnal tartván a fővárosi lelkigyakorlatokat, feláldozásokat, vagy éppenséggel a vidéki gyóntatásoka'', miséket, keresztelőket, prédikációkat, Pusztán, sajátos hobbyból. Mivel így, valahogy érdekesebbnek, színesebbnek, izgalmasabbnak találta életét. őszinte csalódást okozod» hívei körében, hogy beharangozott könyvéből — amelynek költségeit, mint hírlik, jóhiszemű emberekkéí próbálta finanszírozhatni, viszonzásképpen megígérvén: « műben, a szentek között természetesen helyet kap majd a jámbor patronáló, mecénás — egyetlen sor sem született az igazán stűszerű környezetben. Jóllehet, roppant várták annyira szurkoltak érte. A mátrai KalkotóházK inkább csak a gasztronómia tanyája lett, "Mia, Folytassuk továbV? WNos, igen: hazudozó, ontó volt a missziót teljesítő előkelő vendég. Jelmezes álpap. Aki rangos öltözékében esztendők éta szedetett az országban mindenféle becsületes foglalkozás, bejelentett, állandó lakhely nélkül, kerül-fordul visszaélvén az emberek naívságával, jó szivével. Különféle adományokból — külföldi segélyekből, misepénzekből, úgynevezett „intenciókból” — ilyen vagy olyan címen kicsikart kisebb- nagyobb összegekből tartja fenn magát, vagy a „kíséretét” is. Mert, hogy úgymond: egyszerűen nem lehet neki ellenállni. Annyira megnyerő megjelenésű, oly bizalomgerjesztőén finom, nagy műveltségű ember. Ugyan ki gondolná, hogy mindössze három éve szabadult legutóbbi büntetéséből, s csali mint csaló, háromszor volt már elítélve? Ki hinné, hogy hosz- szú ideig „ült” köztársaság elleni szervezkedés és egyebek miatt is? Kinek jutna eszébe, hogy a jámbor külsejű „főpap” az „egyházi pálya” előtt a politika zajosabb mezein is villogott: például a bányák államosítását ellen- tó nemzetgyűlési képviselőként, s később 56-os szélső- jobboldali pártszervezőként? S néhány hónapja, ott fenn, a hegyek között ki mondta volna, hogy az előkelő vendég — csalás és egyéb vétségek miatt — rövidesen újra szembe kerül a törvénnyel? Fillér László ellen ugyanis — mint értesültünk — ismét bűnvádi eljárás van folyamatban. Gyónj Gyula i (
