Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-16 / 218. szám
Harcban az időve! Egy iskolaigazgató hétköznapjai Az újságíró moet Pöcs Sándor parádi igazgató hét- köznapjait mutatja be, aki a megye egyik legjobb oktatási intézményét vezeti. Olyan tantestület élén áll, amelyik tavaly megkapta a megyei tanács egyik díját. A direktor címszavakra válaszol. Felvillantva, kifejező adatokkal érzékeltetve mindennapi gondját — baját, örömét, sikerélményét. DEMOKRATIZMUS, SZEMTŐL SZEMBE: — A jó légkörön, a kollektíva egészséges közérzetén igen sok múlik. Mi itt huszonkilencen azonosan gondolkodunk, s valamennyien a fiatalok szellemének és jellemének pallérozásáért tevékenykedünk. A tanár a tanító csak akkor dolgozik felszabadultan, ha érzi, hogy értékelik adottságait, számítanak ötleteire, javaslataira. Erről nem elég szólamokat zengedezni, hanem tettekkel kell bizonyítani. Én erre törekedtem hittem a több szem többet lát elvében, s utólag csak azt mondhatom: érdemes volt, megérte. Egy alkalommal a magatartás jegy megítéléséhez adtak új szempontokat. A tervezet megtetszett mert sokoldalú szemlélet nyomán született. Az itteni és az otthoni viselkedést pontozták a tanulók, a szülők, a pedagógosok s ezekből a résztételekből állt össze a végleges osztályzat. Az elképzelésből valóság lett. Nem szabad féltékenykedni, senki sem a bölcsek bölcse. Aki ezt tartja magáról elszigetelődik b,eosztottaitól. A testnevelés szakos kartács úgy vélte: akkor születhetnek kiugró eredmények, ha mások is segítenek neki. s az egyik kolléga az atlétika-, a másik a sí-, a harmadik a lövészszakört készíti fel a különböző versenyekre. Egyetértettem, s a siker nem is maradt el. Szerintem a mások megbecsülése, tehetségének felkarolása, rangos tulajdonságainak tisztelete nélkülözhetetlen áhhoz, hogy a demokratizmus terebélyesedjék. SZÁMONKÉRÉS HELYETT — TÖRŐDÉS — Az óralátogatás egy a sok feladat közül. Néhol ettől nagyon tartanak, s úgy érzik mintha az inkivizitor. az élet-halál ura lépne be az osztályba, aki árgus szem- mekkel figyeli: hol a hiba, mibe lehet belekötni. Nálunk ismeretlen ez a rettegés. Esnek az az oka, hogy nem számon kérni indulok, Hanert) a módszertani, a pedagógiai kulturáltságról szeretnék meggyőződni. Az elméleti sokoldalúság nem mindig kamatozik a gyakorlatban. A megbeszélés során ehhez ki- 'nálok tippeket. Persze csak ott, ahol erre szükség van. Nem kinyilatkoztatva, fontoskodva, hanem az egy célért dolgozó társ jóindulatával. A szakmai biztonság felmérése nem az én tennivalóm. Ezt megoldják a munkaközösség-vezetők és a szakfelügyelők. Nevetséges, ha valaki mindenben jártasnak tünteti fel magát. Ma már nincsenek polihisztorok, legfeljebb fellengzős főnökök- A megértés bizalmat szül. Ebben az atmoszférában az önzetlen segítségért köszönet jár. Én legalábbis ezt tapasztaltam. JUTALOM, CSAK ÉRDEMEKÉRT — A fizetésemelés, az anyagi megbecsülés nemcsak g> Jéft&fgg, 4832. szeptember 16., péntek pénzt jelent, hanem erkölcsi értékelést is. Ezért foglalkoztat, ezért érint érzékenyen mindenkit. Ha az igazgató erről önkényesen dönt, ha nem veszi figyelembe a szakfelügyelők, a munkaközösségvezetők a szakszervezeti bizottság véleményét, akkor gyűlöltség támad, sértődés burjánzik, frakciók csapnak össze. Párádon ennek nyoma sincs. Nemcsak azért, mert igénylem a javaslatokat, hanem azért is, mivel — a nevelőkkel egyetértésben — kidolgoztunk egy színvonalasabb munkára sarkalló feltétrendszert s ez az elmúlt évek során be is vált. Hadd időzzek most ennél hiszen épp a részletek érdekesek. Aki pluszfeladatot vállal, ezért havi 100— 200—300 forinttal toldjuk meg a bérét. Ez. tulajdonképpen pótlék, s lehetőséget ad a differenciálásra. A kiegészítést három évig rendszeresen adjuk. Ezután azonban megvonjuk azoktól, akik nem álltak helyt, s csak im_ mel-ámmal teljesítették kötelességüket. A lelkiismeretesek viszont ezt az összeget rendkívüli előléptetésként kapják, immár véglegesen. Nem tudom másutt, hogy csinálják, de mi erre esküszünk, ugyanis mindenkit rangosabb teljesítményre ösztönöz, s valamennyien látják: miért, mit érdemelnek. Ezért ismeretlen a sustorgás, a gyanakvás a protekcióra hivatkozás. Emiatt büszkélkedhetünk járási, megyei szinten is szép eredményekkel. A gyerekek jól szerepeltek a különböző versenyeken. Nemcsak a tanulás, hanem a sport terén is. Az se véletlen hogy az úttörőcsapat átvehette a KISZ- KB Vörös Zászlaját. Az én munkám méltatása? Nem akarok diplomatikus lenni, helyesebb ha nyíltan válaszolok. A jelenlegi gyakorlat nem épp szerencsés. Az igazgatókat a községi tanácsok javasolják jutalomra, s azt is ők szabják meg: mennyit adjanak nekik. Nos, a helyi vezetéssel kitűnő kapcsolat formálódott. Ettől függetlenül azt a feladatot részben a járási tanács művelődésügyi osztályára kelle{(Fotó: Szántó György) ne bízni, hiszen ők tudják — méghozzá szakemberként — megítélni: mit teszek, mire vagyok képes. Persze ez nem méltatlankodás, elégedett vagyok, mert munkatársaim tisztelnek, s megfogadják a javukat szolgáló tanácsaimat. IDŐRABLÓ TENNIVALÓK — Üresjárat? Mi tagadás, akad bőven, mert nem minden teendő érdemi tevékenység. Egy iskola vezetőjének szinte kizárólag a pedagógiai irányítással kellene foglalkoznia. Érthető is, hiszen beosztottai csak akkor fogadják el javaslatait, ha meggyőzi őket széles körű, alapos, s folyvást gyarapodó tájékozottságáról. Ez akkor lehetséges, ha rendszeresen tanulmányozza a szakfolyóiratokat. Hát ez nem könnyű, ugyanis állandó és mind reménytelenebb küzdelmet vív az idővel. Adminisztrál, gazdasági ügyeket intéz, tatarozókat kivitelezőket keres, s csak késő délután vagy este — az otthoni pihenésből rabolhat el önművelésre szánt órákat. Természetesen ezt is vállalja, mert tanáraihoz hasonlóan ő is a diáksereg értelmi és érzelmi pallérozásáért szorgoskodik. Pécsi István Napirenden: a kollégiumi nevelőmunka tapasztalatai Illést tartott a KISZ Heves megyei Bizottsága Kiss Sándor első titkár vezetésével tartotta ülését csütörtökön délelőtt Egerben a KISZ Heves megyei Bizottsága. A rendezvényen megjelent és felszólalt Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szegedin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa is. A bizottság tagjai először a középiskolai és szakmunkás- tanuló kollégiumokban folyó nevelőmunka tapasztalatait összegezték. Többek között hangsúlyozták, hogy egyre nagyobb szerep hárul a diákönkormányzatokra, amelyek azonban csak a nevelők hathatós segítségével, illetve az iskolai KISZ-szervezetekkel karöltve érhetnek el valóban jó eredményt. A versenymozgalomban született eddigi tapasztalatok biztatóak, a tanulmányi eredmények egyre jobbak, és a közösségek is példásan veszik ki részüket a tanulmányi és egyéb, többek között a kulturális munkából. A bizottság tagjai hangsúlyozták a KISZ_szerveze- tek és kollégiumok kapcsolatának a további erősítését, illetve az együttműködés javításának szükségességét. Ezután a megyei KlSZ-bi- zottság tagjai a klubmozgalom Heves megyei tapasztalataival foglalkoztak, majd személyi kérdésekről volt szó. A KISZ Heves megyei Bizottsága érdemeinek elismerése mellett más munkakörbe történő elhelyezkedése miatt felmentette bizottsági tagsága és megyei KISZ-bi- zottsági titkári funkciója alól Ambrus Józsefet. Ugyanakkor a bizottság kooptálta tagjai sorába Mlinkó Lászlót, a megyei KISZ-bizottság munkatársát és megválasztotta a KISZ Heves megyei Bizottsága titkárának. Akinek pénze yan... — Kérem, az nem úgy volt. Egészen másképpen áll a helyzet. Én néhányszor meglátogattam Béni nagybátyámat, de ő rá sem nézett esztendők óta ... A beszélgetés elakad. Három gépelt oldalas papír bizonyítja a valóságos helyzetet: Egy közeli falu szélén áll egy ház. Fél oldalával, tetejével régen elnyargalt a szél, viharvert faláról réges-régen lepergett a vakolat. A tető nélküli padlásból, mint óriási felkiáltójel mered égnek a kémény. A házban két öreglegény lakott. Testvérek voltak, amolyan falu csúfolta félkegyelmű emberek, akikhez még a koldus is restéit volna alamizsnáért bekopogni. — A vén fiúk, — csak így nevezte őket a község apra- ja-nagyja. Maguk mostak, takarítottak és főztek úgy, ahogy. Asszonynép nem fordult meg azon a portán emberemlékezet óta. A falu egy része sajnálkozott rajtuk, még olyanok is akadtak, akik karácsonyra, húsvétra egy-egy kosár ennivalóval odaszalasztották a gyereket! — Vigyél enni kisfiam, az öreg fiúknak. í; Télen úgyszólván héthosszat nem mutatkoztak, a rozzant kémény is csak néha füstölgőit. Amikor elérkezett a tavasz, meg a nyár, néhanapján a tsz-ben napszámra jelentkeztek. Egyszer elterjedt a hír: — Az öreg fiúknak gazdag rokonaik vannak. Akadtak, akik amerikai, svájci rokonokat emlegettek. Néhány éve, egy őszi napon a fiatalabb öregfiú bebaüaJ gott a tanácshoz és azt mondta az elnöknek: — Meghalt a Bálint. És Bálintot a község annak rendje, módja szerint eitft- mettette. — Van-e ismerős, vagy rokon, akit értesítenünk kellene — tudakolta az elnök. Béni, csak a fejét rázta, — Senki a világon ... Bálintot utolsó útjára kísérték. Néhány öregasszony k&^ telességszerűen még könnyeket is ejtett, mint ahogyan az minden halottnak kijár. Egy év sem telt el, újabb hír verte fel a falut: meghalt Béni, a másik öregfiú. Véletlenül találtak rá az istállóban. — Három napja halott már, — jött az orvosi jelentés. A tanács ezúttal is tisztességes temetést rendelt. Hanem, moet hívatlanul „rokonok” jelentek meg a sírnál. — Az öregfiúk unokaöccsei vagyunk. Az elnök csóválta a fejét, de legnagyobbat akkor nézett, amikor a rokonok kitettek az asztalra két fekete harisnyaszárat — Százezer forint van benne, kérem. Ma találtuk Béni bátyánk szalmazsákjában. A pénz bennünket illet.— — Fele arányban? — Szó sincs róla. Szegény Bénink mégis csak hozzám állt közelebb. Többször levelet, csomagot is küldtem, de ő... Most itt ül előttem az egyik unokaöcs. Perel, ügyvéddel, bírósággal fenyegetőzik. Még egy keserves könnyet is kidörzsöl szeméből emlékül a megboldogultra. Amikor elmegy, megiszom egy pohár hideg vizet, és kinyitom az ablakot.—. **»Szalay István Tizenkét ország jogtörténészei tanácskoztak Budapesten Csütörtökön véget ért az a négynapos nemzetközi jogtörténeti konferencia, amelyet tizenkét európai ország, csaknem 100 jogtörténészének részvételével tartottak Budapesten. A közigazgatás történetének, fejlődésének elméleti kutatóit 57 előadás segítette hozzá új, hasznos ismeretek szerzéséhez. Tudományos igénnyel tárták fel a városi és regionális közigazgatás utóbbi 100 esztendőben Eljött a nyár és a gyerekek jóformán mind — akik szerte vannak az országban — meglátogatták az öregeket az alföldi városszéli kis házban. Na persze, Imréék kivételével, akik állami megbízatással az afrikai forróságban gyógyítják a betegeket és egzotikus bélyegekkel ragasztják tele a hazaírott leveleiket. És igazán nem azért jövöget- nek a gyerekek, hogy elvigyenek abból, ami itthon van — olyan szűkösen. Inkább hoztak. Ki ezt, ki azt. Csak az unokák kérincsél- tek: — Nagyapa, szedhetek szilvát ...? — hangzott a kérdés nem is ritkán. — Nagyapa, tessék adni egy kis drótot... — kérte Pisti, a legidősebb unoka, aki szeretett az öreggel ezermesterkedni, a fészerben, ahol a millióféle apró kacat és szerszám csodálatos birodalmában korlátlan szabadsággal fúrhatott-faraghatott. Mert a nagyapa, a valamikori géplakatosmester, maga is fúró-faragó, ezernyi ötletü ember volt és a nyugdíjazás után már nem is sok dolga akadt sem otthon, sem másutt — itt babrálgatott hát. Meg a tenyérnyi kertben, persze. A magaültetett fügefákkal sokat elbíbelődött és nagyon büszke is'volt rájuk. Akit csak szeretett — márpedig a gyermekeit és az unokáit igazán szerette — kínálta annak a különös ízű gyümölcsöt. — Egyél egy kis fügét... — biztatta a vendégeket, aztán lecsalta a kertbe őket, boldogan mutogatta a déli világ áttelepített, sűrű lombú bokrait, fáit, rajtuk a már érő gyümölcsökkel. — Nézd, menyi van rajta! És már érik. Egyél, na...! > Azzal letépett egyet, átnyújtotta jó szívvel. Péter elfogadta a feléje nyújtott gyümölcsöt, de tiltakozott, nem kér, hagyja meg az unokáknak... —‘ Kapnak azok is ... Meg már kaptak is ... Vagy nem szereted? Persze, te tavaly sem igen ettél belőle ... pedig Pisti nagyon szereti. Meg Csibi is'.'.', annyit meg tudnak enni... Péter valóban nem szerette: nem volt az az igazi fügeíze, valami más volt: egy kicsit édes, egy kicsit ízetlen, egy kicsit valami vad ízt érzett, amikor beleharapott. — Meg kellene talán aszalni, akkor jobb lenne — mondta, de inkább csak, hogy a helyzetet mentse és hogy megvigasztalja az öreget. — Á, ne hidd, hogy akkor más lesz ... kiszárad. Nézd, tavaly direkt rajta hagytam egy szemet, még mindig megvan, egészen összeaszaló- dott... nincs már ebben semmi... Valóban, ott volt egy szem gyümölcs, alig diónyi nagyságú, sötétbarna, majdnem fekete. Nem, az már nem is füge volt... Pókháló csillant meg a feje felett, a fügefa lombja között. A háló közepén egy pici pók tüsténkedett. Nézte, hogy milyen fürgén dolgozik — de nem szerette a pókokat, hát elfordult és tovább ette a fügét. — Ne edd, ha nem ízlik ..'. — De jó, igazán mondom, hogy ízlik ... sokkal jobb, mint tavaly ... Az öreg arcán mosoly jelent meg. — Úgyis tudom, hogy nem ízlik. Tavaly se szeretted. Most már emlékszem, öcsi pedig még vitt is el belőle magával Budapestre. Elindult, hajlott háttal, kifelé a kertből. De mégsem állhatta meg, hogy oda ne lépjen egy másik fügefához, amelyen mintha még élén- kebbek lettek volna a levelek és talán nagyobbak is — annál furcsább volt, hogy ezt mondta: — Nem tudom, ezzel mi lett... Nem termett az idén. Egyetlen egy szem gyümölcse se lett... — Talán kiöregedett — találgatta Péter, de meg is bánta, amit mondott. — Ugyan! Hiszen néhány éves csak, egyidős a többivel. Valami más baja lehet. Péter arra gondolt, hogy milyen furcsa is: ide kényszerítették ezeket a fákat- bokrokat, a magyar föld rögei közé, hogy szokják meg a teleinket, a hidegeinket — és hozzanak ilyen furcsa, se nem körte, se nem füge gyümölcsöket ... Az öreg mintha kitalálta volna a gondolatait. — Lehet, hogy mégse szokta meg egészen ezt az éghajlatot ... fáj a szíve a tengerpart után... Vagy mégis: megöregedett volna? A honvágy is, az öregség is — gyógyíthatatlan ... Elindult újra, fáradtan. Ragyogott a nyári nap, és Péter látta, hogy az arcán, a homlokán verítékcsöppek gyöngyöznek. Szerette volna letörölni ezeket a csöppeket. De csak nézte, és nem mozdult.., végbement fejlődésének eredményeit, a szocialista és a tőkés államok eltérő gyakorlatának sajátosságait — hangsúlyozta dr. Kovács Kálmán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jog- tudományi karának tanszék- vezető egyetemi tanára, a konferencia szervező bizottságának elnöke. A tanácskozás eredményeiről szólva kiemelte: — A konferencia újabb láncszem az európai országok jogtörténészeinek majd két évtizedes múltra visszatekintő együttműködésében. Az állam- és jogtudományi kar, az MTA társadalomtudományi főosztálya, valamint a Magyar Jogász Szövetség állam- és jogtörténeti bizottsága olyan fontos témában rendezte meg a mostani tudományos tapasztalatcserét, amely idehaza például a kormány által kijelölt egyik fő kutatási terület. A mostani tanácskozáson is bebizonyosodott: a jogtörténet nemzetközi összefogással történő művelése, a különböző társadalmi berendezkedésű országok tudósainak összehangolt kutatómunkája rendkívül gyümölcsöző. Ismeretes, hogy a szocialista és a polgári államok igazgatása nemcsak formai megoldásait, hanem alapvető funkcióját tekintve is különböző. De, mint az elhangzott referátumokból is kitűnt, a dolgozó nép hatalmát megtestesítő társadalmi berendezkedés körülményei között is érdekes, sajátos eltéréseket mutatnak a helyi önkormányzat szervei. Ezért tud a ma számára is új, hasznos ismeretekkel szolgálni a különféle közigazgatási módszerek, megoldások összevetése. (MTI)
