Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

t<M!Ai»AAAAAAAAMMAAAAAMMMMAAMMAA/WV^AAMMAAAAA<M>/WwVW

i> Kedd esti külpolitikai kommentárunk:

Rhodesiái rögtönzések

E HASÁBOKON MÁR Vance amerikai külügyminiszter kőrútjának közel-keleti vonatkozásaival foglalkoztunk. Cyrus Vance azonban . néhány nap múlva Londont is érinti és a brit fővárosban folytatott tárgyalásainak első számú témája: Rhodesia. A jelentések mozaikjai összefüggő képpé állnak össze és ma már csaknem biztos, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere Londonban brit kollégájával, dr. Owennel egy Rhodesiával kapcsolatos, immár közös angol—amerikai terv „utolsó simításain” dolgozik majd.

Nem ez lesz az első nyugati rögtönzés, amelynek a rhodesiai drámával összefüggésben tanúja a világ — és félő, hogy nem is az utolsó. Vessünk egy pillantást arra, hogy milyen motívumok is késztetik ilyen -intenzív tevékenységre ebben a kérdésben Londont és Washingtont.

AMI AZ ANGOL AKTIVITÁST ILLETI, nem egy londoni lapban szerepel olyan kitétel, hogy Nagy- Britannia kabinetjének „lelkiismereti kötelessége” a rhodesiai rendezésben való közreműködés. A kifejezés enyhén szólva szokatlan. Mit értenek rajta egyes angol kommentátorok?

Azt, hogy Anglia az ötvenes és hatvanas évtized fordulóján az „egy ember — egy szavazat” elve alapján ígért függetlenséget rhodesiai gyarmatának, mégis eltűrte, hogy a fehér kisebbség megteremtse ott a maga brutális diktatúráját. Ez persze nemcsak erkölcsi, hanem politikai tehertétel is, ami alaposan megnehezíti London és a változó Afrika kapcsolatait.

Az amerikai aktivitás oka egyértelmű: Washington megpróbálja — mint minden kontinensen — Afrikában is lassítani azt a folyamatot, amit a State De- partmentben „aggasztó ütemű radikalizálódásnak” neveznek. Magyarul: az angol és az amerikai érdekek megegyeznek abban, hogy Smith uralma ne „robbanással”, vagyis népi háborúval érjen véget, a valóban haladó erők győzelmével, hanem „fokozatosan” — és a konzervatív, Nyugat-barát helyi erők térnyerésével.

EZ A STRATÉGIAI CÉL, minden más csak taktikai elem. A Rhodesia igazi függetlenségéért küzdő többség azonban, mint erre Nkomo keddi nyilatkozata is rámutat, nem kér sem a stratégiából, sem a taktikából, és elutasít minden „kívülről hozott kényszermeg- $ oldást”. ' Harmat Endre s

Tokió és Peking követyáltása

Kedden megérkezett Tokióba Fu Hao, a Kínai Nép- köztársaság új nagykövete. Személyében Peking egyik legrégibb és legtapasztaltabb diplomatáját küldte a japán fővárosba. A hatvanegy éves nagykövet 27 évi diplomáciai pályafutás után kerül új állomáshelyére

A japán kormány Szato Sodzsi személyében, augusztus 10-én küldi a kínai fővárosba új nagykövetét, aki magával viszi Fukuda Takeo kormányfő Hua Kuo-feng- hez intézett üzenetét. Ebben a japán miniszterelnök — ki- szivárgott hírek szerint — arra szólítja fel a kínai vezetőt. hogy folytassák a tárgyalásokat a béke- és barátsági szerződés megkötéséről.

Meghalt az U—2-es

u

pilótája

Francis Gary Powers, a CIA volt pilótája hétfőn, 47 éves korában, helikopterszerencsétlenség következtében, Kaliforniában életét vesztette. Mint ismeretes, Powers 1960-ban, U—2-es kémrepülőgépén mélyen a Szovjetunió területe fölé hatolt, s ezzel a diplomáciatörténet egyik leg. nagyobb botrányát robbantotta ki: az ügy abban az évben szovjet—amerikai csúcs, találkozót akadályozott meg. Mint emlékezetes, Powers gépét a Szovjetunió fölött lelőtték, ő maga pedig fogságba esett. (A szovjet hatóságok emberiességi megfontolásokból, 1962-ben szabadlábra helyezték.)

Gary Powers az utóbbi években egy televíziós állomás helikopterpilótájaként szolgált.

A Jihlava folyón épül Csehszlovákia egyik legnagyobb duzzasztőgátja, amelynek elsődleges célja, hogy elektromos árammal lássa el a központi víztároló gát lábánál levő erőművet a csúcsidőszakokban. Emellett elegendő vízmennyiséggel látja el a környék szántóföldjeit és a Dukovanynál felépítésre kerülő atomerőművet. A mintegy 100 m magas gát mögött egy 480 hektár felületű tó lesz majd. (Fotó — CTK—MTI—KS)

Újabb bérkövetelések keserítik az angol kormányt

Üjabb, nagyarányú bér. követelések, kedden ismét szertefoszlatták a brit kor. mánynak azt a reményét, hogy a szabad bértárgyalá. sokra való visszatérés első szakasza viszonylag „zökkenőmentes” lesz. Mintegy 8000 olajfinomító munkás ugyanis, kereken 30 százalékos béremelést követelt, és ez éppen a duplája annak, amire a kormány számított.

A több ezer olajfinomító munkás követelését röviddel azután terjesztette elő, hogy béremelési tárgyalások kezdődtek az angol autóipar leg. nagyobb vállalatánál, British Leylandnál is. A világszerte ismert gépkocsitípusokat gyártó, államosított üzem vezetősége tervet dolgozott ki az órabérben dolgozó, mintegy 80 ezer munkás bérköveteléseinek kielé. gítésére.

A legutóbbi bérkövetelések alapján bizonyosnak tűnik, hogy a szakszervezetek, amelyek az elmúlt két évben a „társadalmi szerződés” érdekében korlátozták béremelési igényeket, újra harcolnak.

Változatlan stratégia — változó

taktika

i.

Ha az elmúlt hatvan év örténelmét vizsgáljuk, vi- ágosan látnunk kell, hogy i kapitalizmus a Nagy Ok- óberi Szocialista Forradalom győzelme óta stratégiailag védekezésbe szorult.

Amikor ezt a megállapítást tesszük, azt is látnunk kell, hogy a kapitalizmus még igen erős és — az erőviszonyok alakulásától függően — különböző formákban állandóan harcol a szocializmus eszméi, vívmányai, a haladó, a demokratikus mozgalmak és törekvések ellen.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdődően az imperializmus fő stratégiai célja változatlan: a marxizmus— leninizmus eszméinek elferdítése, lejáratása, hatalmának megsemmisítése. a kapitalista viszonyok visszaállítása. Ennek az alapvető stratégiai célnak megvalósítása érdekében különböző taktikai elképzeléseket, eljárásokat, eszközöket és módszereket alkalmaznak.

0Az imperialista nagyha- almak 1917-ben nyílt kato- íai intervenciót indítottak a iatal Szovjet-Oroszország allen. Ezek a nyugati hatalmak 1919-ben fegyverrel megdöntötték a Bajor, a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaságot. A Szovjet-Oroszország elleni nyílt katonai intervencióban vereséget szenvedtek, de a kudarc után sem szüntették neg szovjetellenes tevékenységüket.

Ha 1917-től áttekintjük a nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió kapcsolatainak alakulását a II. világháború kirobbantásáig, akkor

egyértelműen kitűnik az imperialista államok politikáján vörös fonalként végighúzódó haladás, a szocialista, kommunista és szovjetellenes tendencia.

Az 1920-as évek közepétől a 20-as évek végéig számtalan provokációt szerveztek a Szovjetunió ellen, azzal a céllal, hogy háborúba sodorják Lenin nagy országát. Ezek az erők már 1930-ban és 1931-ben készültek, fontolóra vették egy új imperialista háború kirobbantását a Szovjetunió ellen.

A történelmi tények egyértelműen bizonyítják, hogy a fasizmus Németországban történt hatalomra jutásától a II. világháború kezdetéig az imperialista nagyhatalmak támogatták Hitlert, és minden területi követelését kielégítették annak reményében, hogy a hitleri hadigépezet szekerét a Szovjetunió ellen irányítsák.

1936-ban létrehozták a „Be nem avatkozást bizottság”- ot, amely minden segítséget megtagadott a Spanyol Köztársaságtól, de a Szovjetunió elleni finn katonai intervenciót minden lehetséges módon támogatták. A II. világháború első szakaszában — 1939—41 között — többször megfogalmazták, hogy a „helytelen háborút’’ „helyes háborúvá”, azaz a Szovjetunió elleni háborúvá kellene változtatni.

Még javában tartott a II. világháború, 1942-t írtunk és Churchill az „orosz barbárság” ellen a háború után folvtatandó küzdelem céljain dolgozott.

0.

k 1977. augusztus 3.. szerda

A II. világháború befejezése után is tovább folytatódott a harc az imperializmus fő stratégiai céljainak a megvalósításáért, de már más történelmi körülmények között. A küzdelmet már nem egyedül, egymagában vett szocialista ország ellen folytatták, hanem a szocialista világrendszerré fejlődött országok ellen. Imperialista célkitűzéseik megvalósítása érdekében az „atombombával való fenyegetés” (1945—47), a „megfékezés és visszatartás” (1947—52), a „felszabadítás” (1952—56) és a „fellazítás” (az 1950-es évek végétől, a hatvanas évek elejétől napjainkig) harci taktikát alkalmazták, illetve alkalmazzák ellenünk.

Amikor az ellenünk alkalmazott imperialista harci taktikai módszereket időben és fő jellemzőit illetően behatároljuk, hangsúlyozni szeretnénk, hogy közöttük nincs tiszta kronológiai határ. Egy fő folyamatról, a Szovjetunió és a szocialista országok elleni ellenséges tevékenység egy- egy sajátosságáról van szó.

A II. világháborút követő hidegháborús időszak olyan koncepcióiról, teóriáiról van szó, amelyeket a hivatalos, az állami kapcsolatok rangjára emeltek, s amelyek a nyugati nagyhatalmak és a szocialista közösség közötti államközi kapcsolatokban meghatározó jelentőséggel bírtak. A II. világháborút közvetlen követő időszakban a hidegháborús zsarolás fő formája az „atombombával való fenyegetés” taktikája volt.

Hirosima (1945. aug. 6.) és Nagaszaki (1945. aug. 9.) japán városok ellen elkövetett értelmetlen és barbár amerikai atomtámadás már a Szovjetuniónak szá'nt fenyegetés volt.

Az amerikai imperializmus így is tudtára adta a világnak, hogy a Szovjetunióval kötött háborús szövetség véget ért, és kész arra, hogy az atomfegyverek gyártása terén szerzett monopolhelyzetét kihasználja a Szovjetunió és minden haladó. antiimperialista, demokratikus mozgalom ellen. Az USA imperialista vezetői katonai fenyegetéssel és gazdasági nyomással arra akarták rákényszeríteni a Szovjetuniót, hogy mondjon le a fasizmus felett aratott győzelem minden eredményéről és járuljon hozzá ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg által felszabadított területeken az angolszász imperialisták befolyása akadálytalanul érvényesüljön.

A Szovjetuniónak — miközben az országát ért barbár fasiszta pusztítás sebeit gyógyítgatta — volt ereje arra, hogy az imperialista fenyegetéssel szemben létrehozza saját atombombáját. A szovjet kormány 1947- ben bejelentette, hogy „az atombomba gyártásának titka” a birtokában van. 1949- ben műszerekkel Nyugaton is észlelték a szovjet kísérleti atombomba felrobbantását. Ezzel a katonai erőviszonyok változása is megkezdődött.

8Az „atombombával való fenyegetés” után 1947 közepétől a „megfékezés és visz. szatartás" taktikáját alkalmazták 1952-ig. Ez a taktika már nem a gyors háborús leszámolást, hanem a kommunista mozgalom megfékezését, a háborúval való fenyegetést, a háborús szakadék szélén való táncolást hirdette. Ez az imperialista politika a szocializmus építése újabb sikereinek megakadályozását, a szocializmus területi visszaszorítását, a szocialista országok bel. ügyeibe történő beavatkozást, és az újabb nagy háborúra készülést tekintette fő feladatának.

Ez időben óriási méreteket öltött a fegyverkezési hajsza, mert az imperializmus minden téren abszolút katonai fölényre akart szert tenni. Ekkor hozták létre amerikai vezetéssel az agresszív katonai paktumokat és a befolyásuk alatt levő országokat is ilyen szövetségbe kényszerítették. A fegyverkezési hajsza mellett, a háborús felkészülés

jegyében soha nem látott mértékig növelték a kom. munista és szovjetellenes propagandát.

Az 1950-es évek elején miután az amerikai monopoltőke hatalma tovább nőtt, az amerikai imperializmus agresszivitása fokozódott, s azzal az indokkal, hogy a „visszaszorítás” taktikája nem elég aktív és támadó jellegű, megkezdődött annak felülvizsgálása.

0.

Az 1951—52-es amerikai

elnökválasztási harcban a köztársasági párt már a fegyveres „felszabadítás' doktrínáját hirdétte meg. E párt elnökjelöltje Eisenho- wer tábornok 1952 nyarán kijelentette: „Az amerikai nép lelkiismerete addig nem lehet nyugodt, amig Lengyelország, Románia, Bulgária, Albánia, Magyarország, Csehszlovákia vér szerinti rokon népei nem lesznek felszabadítva.”

Eisenhower 1952-ben történt elnökké választása után az amerikai külpolitika alapdoktrinája 1956—57-ig a „felszabadítás” taktikája volt.

Az ENSZ-közgyűléshez intézett üzenetében Eisenhower 1953 decemberében így írt: „Ügy érzem, hogy ma bizonyos értelemben új nyelven kell beszélnem ... Ez az új nyelv az atomháború nyelve."

A „felszabadítás” taktikájának lényege:

1. A fegyveres harcig fajuló belső „zavargás” keltése a szocialista országokban, hogy lehetővé váljon a következő lépés:

2. A külső katonai beavatkozás, azaz a „felszabadítás”.

E taktika főbb „eredményei” Európában: az 1953. évi berlini puccskísérlet, majd 1956-ban a Poznanban és Magyarországon kirobbantott ellenforradalom. Ezeknél az ellenforradalmi eseményeknél a belső okok mellett jelentős szerepe volt az imperializmusnak, a „felszabadítás” ígéretének és propagandájának is.

(Folytatjuk.)

Vasas Joachim

VARSÓ:

Autóbaleset következtében

életét vesztette hétfőn Ta- deusz Kunicki, a LEMP Központi Bizottságának póttagja, könnyűipari miniszter, kiemelkedő közéleti személyiség.

Lázár György, a Miniszter, tanács elnöke, táviratban fejezte ki részvétét Piotr Ja. roszewicznek, a Lengyel Nép- köztársaság elnökének, Ta. deusz Kunicki halála alkalmából.

(LONDON:

Augusztus második hetében Londonba várják Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, hogy az angol—amerikai diplomácia tovább folytassa manőverezését a rhodesiai ügyben.

JOHANNESBURG: Johannesburg Soweto nevű külvárosában színesbőrű diákok, iskolások és munka- nélküliek tömegei tüntettek a faji megkülönböztetés ellen. A rendőrség könnyfakasztó bombákkal, gumigolyókkal, majd tűzfegyverekkel támadt a tüntetőkre, s közülük egy fiatalembert megölt, egy másikat pedig megsebesített.'

LONDON:

A La Manche-csatorna fölött elveszítette törzsének két lemezdarabját a British Airways repülőgéptársaság egyik Boeing 747-es óriásrepülőgépe. A Londonból Ausztráliába tartó gép visszafordult, a csatorna fölött kieresztette üzemanyagának jó részét, majd sértetlenül leszállt a heathrowi repülőtéren. A gép 299 utasának az ijedtségen kívül semmi baja nem történt.

TOKIO:

A japán fővárosban bejelentették, hogy hivatalos minőségben októberben a Vietnami Szocialista Köztársaságba utazik Kimura Tosio volt külügyminiszter, a liberális demokrata párt ázsiai és afrikai kérdések tanulmányozására alakított csoportjának vezetője. A küldetés elsődleges célja, hogy előmozdítsa a vietnami—japán kapcsolatok fejlesztését.

Fukuda Takeo kormányfő, legutóbbi parlamenti beszédében azt hangsúlyozta, hogy hazája kölcsönös megértést óhajt kialakítani az indokínai országokkal is.

NEW YORK:

Amerikai jogászok egy csoportja New Yorkban sajtókonferencián számolt be arról, hogy az izraeli biztonsági szervek kínzásokkal kényszerítik vallomástételre a megszállt területekről származó arab foglyokat.

Az Ohio Egyetem profesz- . szóra, John Quigley vezetésével, az elmúlt 3 hétben tíz amerikai jogász tett látogatást Jordániában, Libanonban és Izraelben, s megpróbált tájékozódni az izraeli bőrt ön viszonyokról, megszállt területeken élő arabok emberi jogairól.

J