Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
Egy főre eső kapa NEM, NEM. Sajnos csalódást kell okoznom már rögtön az elején az olvasónak. Nem krimiről, nem gyilkosságról van szó. Az egy főre lezúduló kapa nem életet kioltó eszköz, nem véres bűnjel, és nem állják körül oko-, sabbnál okosabb nyomozók, akik a krimi szabályai sze_ rint elmagyarázzák a teljesen jóhiszemű és ostoba nézőnek, hogy tulajdonképpen nem is az történt, amit láttak, és az sem igaz, hogy ... Az viszont igaz, hogy baj van az egy főre jutó kapával. Lehetne a dolgot csűrni és csavarni, lehetne szépen megfogalmazni, úgy, ahogy egy igen illetékes és igen komoly szavú felelős tette, amikor úgy fogalmazott, hogy a „szerárukapa-ellátás válasz, tékbeni szortimentje, nem teljesen jelel meg a vásárlói igényeknek.” Ez magyarra lefordítva a következőt jelenti. Nem lehet megfelelő kapát vásárolni. A különböző magas szintű eszmecserékből az is kiderült, hogy ezért egyes-egye- dül a kapát használó mező- gazdasági dolgozó a „hibás, mert az egyik területen az ilyen kapát szokták meg, s csak azt hajlandók használni, a másikon pedig teljesen másfajta kapát igényel a tér. melŐ6zövetkezeti tag és a háztáji gazda. Habár — mondják az illetékesek — mindent elkövetünk a kapaellátás fokozásáért, mégsem kíséri munkánkat megfelelő eredmény. A mindent elkövetünk jelen esetben azt jelenti, hogy évente ötmillió dollárt költ Magyarország importkapák, ra, ásókra. Ez az ötmillió dollár nem kevés pénz, de hát kénytelenek vagyunk a fejlett nyugati technológiával előállított terméket megvásárolni, mert ezt a hihetetlenül bonyolult termelési eszközt mi még nem tudjuk olyan szériában és olyan minőségben gyártani, amely megfelelne az igényeknek. Az ötmillió dolláros import tehát feltétlenül indokolt ezekben az esztendőkben, amikor minden azon múlik, hogyan tudjuk javítani a népgazdaság egyensúlyét, azaz hogyan tudjuk növelni kivitelünket és csökkenteni behozatalunkat. Az illetékesek azt is megemlítették, hogy a kapához rendkívül magas minőségű lemezáru szükséges, amelyet a magyar ipar még nem tud előállítani. EZ ELŐTT AZ ÉRV ELŐTT is meg kell hajolni és minden bizonnyal a történészek otromba tévedése az, hogy négyszáz esztendővel ezelőtt Dózsa György kaszával és kapával felfegyverzett népe nem túlzottan panaszkodott a lemezáru minőségére. A kaszák és kapák olyan jó anyagból készültek, hogy azok nem csupán az anyaföldbe hatoltak be, hanem képesek voltak bi_ A jubileumi munkaverseny keretében: egymilliárd forintnyi megtakarítás A KGM—N1M—vasasszakszervezet pályázata Augusztus elejéig három tröszt és 76 iparvállalat dolgozói és kollektívái nyújtottak be pályamunkákat a Kohó- és Gépipari, valamint a Nehézipari Minisztérium és a vasasszakszervezet ez év elején meghirdetett pályázatára. A pályázat része a vasasüzemek jubileumi munkaversenyének, célja a vállalati gazdálkodás hatékonyságának további javítása. Az eddig kidolgozott csaknem 1800 pályamű 73 százalékát a vállalatok elfogadták megvalósításra, s ezeket továbbították a szak- szervezethez és az illetékes tárcákhoz. Az üzemek dolgozói, szocialista brigádjai és újítói a selejtszint csökkentésével, a hatékonyabb anyag-, energia- és készletgazdálkodás révén mintegy egymilliárd forint megtakarítást érnek el ebben az évben, a jobb gép- kihasználással pedig összesen 88 ezer normaóra-megtakarítást terveznek. A legtöbb pályázatot eddig a Csepel Vas- és Fémművek, a KOGÉPTERV, a MEZŐGÉP Tröszt, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a Csepel Autógyár nyújtotta be, valamennyien sok tízmillió forint gazdasági eredményt könyvelhetnek el a már megvalósított javaslatok alapján. A pályázók részére úgynevezett takarékossági könyvet is rendszeresítettek; ezeket a vállalati szakszervezeti bizottságoknál válthatják ki az egyéni és a kollektív pályázók. A takarékossági könyvbe az egyéni pályázók 25 000 forintnyi, a brigádpályázók pedig 100 ezer forintnyi megtakarított induló ösz- szeg után valamennyi, a vállalatvezetők által hitelesített megtakarítást bejegyeznek. Az elmúlt hetekben már sok intézménynél pénz- és tárgy- jutalomban részesítették a legtöbb eredményt felmutató dolgozókat és kollektívákat. A pályázati határidő az eredeti elképzelésektől eltérően nem az első félévben, hanem az év végén jár csak le, így a jubileumi munkaverseny során teljesített újabb eredményekről további pályamunkákat nyújthatnak be a vasasüzemek. (MTI) A jövő hét közepén Komlószüret Hevesen Beérett a komló a Hevesi Állami Gazdaság földjein. A fontos söripari nyersanyagot. szolgáltató növényt 60 hektáron termelik a gazdaságban. Ebből az idén a feléről. 30 hektárról takarítják be a termést. A Bolyi Állami Gazdaság irányításával létrehozott HUMULON- társulásban részt vesznek a hevesiek is- ‘Ez azt jelenti, hogy iparszerűen termelik a komlót és a betakarítást is gépekkel végzik. Nagy István, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettese érdeklődésünkre elmondta, hogy az időjárástól függően a jövő hét közepén kezdik meg a komló szedését. A munkában két belga szedőkombájn vesz részt, továbbá üzembe helyezik a nyugatnémet gyártmányú szárító és klímaberendezést, valamint az automatizált zsákolót is. A várható termés a becslések szerint csaknem 330 mázsa, melyet a Söripari Vállalatok Trösztjénél értékesítik. A komló betakarítását két műszakban végzik. A szedés meggyorsítására nyújtott műszakot is szerveznek, a szárítást és feldolgozást. napi kétszer nyolc órában folytatják majd. zonyos szerves, calcium, és foszfortartalmú vegyületet is keresztülhasítani. Ezt a nagy szilárdságú anyagot a köznyelv egyébként csontnak nevezi. De hát hol van már a hősi múlt. Elröppent a 400 esztendőcske, s ezalatt nagyot változott a világ. Rohamlépésekkel fejlődött a hazai ipar is, egészen odáig a kijelentésig, mely szerint a hazai magas minőségű lemez, áru előállítása lehetetlen. így sajnos a modern termelés e valóban nélkülözhetetlen eszköze — a valóságot ugyanis mindig a jövő már megvalósuló csodáinak és a múlt nehezen eltűnő maradványainak helyes aránya határozza meg — hiányzik a termelésből. A kisgazdaságok magas termését, úgy tűnik, a nagy harang helyett csupán az ásó-kapa választja el egymástól. Ha ez így folytatódik tovább, talán még haszon is származik belőle. A valuta-, kábítószer, és aranycsempészést lehet, hogy idővel felváltja a szerárucsempészet. Lelki szemeim előtt már látom az újságok főcímeit, amint hírül adják, hogy „Kapacsempészek a bíróság előtt.” Vagy: „Lebukott a kapával üzérkedő kamionos”. Esetleg „Kapa a hálókocsi”-ban címmel több részes bűnügyi filmet forgathatnának, és aztán eladva a BBC-nek, jelentős valutára tennénk szert, amelyből fedezhetnénk a kapaimportot. Azt a tervet, hogy a kisebb vas. és fémipari vállalatok gyártsanak a környékükön élő emberek szokásainak, hagyományainak megfelelő jó minőségű ásót és kapát, bizonyára hosszú időn keresztül nem javasolja senki. MÁR CSAK AZÉRT SEM, nehogy maradi, fejlődésképtelen, á mai bonyolult köz- gazdasági viszonylatrendszerekhez nem alkalmazkodó, értetlen embert lássanak benne. Szigethy András Mi kell a negyvenegymillióhoz? A közösség újabb nagy próbája a Thorez Bányaüzemnél Tudták és tudják ma is, hogy igen nagy a felelősségük. Óriási értékű gépekkel dolgoznak, kis lazítás is okozhat pótolhatatlan veszteségeket. Az országnak nagyon fontos hőerőmű egy percig sem állhat az ő hibájukból. Most nincs is baj a szén. termeléssel a Thorez Kül- fejtéses Bányaüzemben. A szabad szénvagyon csaknem hárommillió tonna, több mint az év elején, biztonsággal kiszolgálhatják tehát a Gagarin Hőerőművet. A gondokat a jövő évekre való készülés okozza: ha nem teljesítik a szénréteg fölötti meddőletakarítási tervüket, a 80-as évek elejének szén- termelése kerül veszélybe. S itt bizony lemaradtak az első félévben: az év hátralevő öt hónapjában több földet kell eltakarítaniuk az óriás kotróknak, mint amennyit az elmúlt hét hónap alatt kitermeltek. Akkor lesz meg a terv: a 41 millió köbméter. Ez a 41 millió van a fejében most mindenkinek a Thorez bányánál. Amit vállaltak Varga Istvánnak, a párt- bizottság titkárának szobájában olvasom a brigádmozgalom helyzetéről szóló félévi beszámolót. „A mozga. lom mindmáig meghatározó forrása volt sikereinknek, eredményeinknek, a jövőben is erre kell támaszkodnunk” — így szól az első mondat. Aki ismeri a bánya eddigi tevékenységét, tudja: ezek nem puszta frázisok. Igen nehéz helyzetekben segített már a kollektívák helytállása, áldozatkészsége. Rájuk kell figyelni ezúttal is. — Sokszoros most a felelősségünk — mondja Varga István. — Az idei 6 százalékos bérfejlesztésből tekintélyes részt, 1,8 százalékot akkor oszthatunk csak ki a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál, ha a Thorez teljesíti ezt a 41 millió köbmétert. Nemcsak a mi 3600 dolgozónk, hanem a vállalat 6200 dolgozójának bére függ tőlünk. Termelési tanácskozásokon, műszaki értekezleteken részletesen mindent megbeszéltünk az elmúlt hónapban a dolgozókkal — ez Aratás után A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nagygombmi Tangazdaságában mintegy 80 hektáron megkezdték a tarló- hántást. (Fotó: Perl Márton) a tanácskozássorozat a napokban fejeződött be. Az a meggyőződésünk, hogy nem a 3200 fizikai munkást kell meggyőzni: értik, tudják a nehézségeket, a feladatot. A 300 műszakit kell felrázni, hogy egységesen minden feltételt biztosíthassunk ehhez a nagy vállaláshoz Mert mindenki vállalta: teljesítjük az eddigi lemaradás ellenére a 41 milliót. Hét hónap alatt eddig 20 millió 442 ezer köbméter földet termeltek ki a gépek, a következő öt hónapra pedig pontosan 20 millió 592 ezer köbméter maradt az éves tervből. Most már nemcsak minden hónap, minden nap is számít. Ne álljanak a gépek Kristóf László a javítást előkészítő műszaki csoport vezetője, pártalapszervezeli titkár kalauzol a javítóbrigádokhoz. A műhely előtti téren alkatrészek garmada; az óriás gépek előrehaladásához szükséges lépegetőtalpak egy „láncszeme” is több méteres. Kísérőm néhány szóval előre bemutatja a műhelybelieket. — Az egyik, az Április 4. brigád a szakma kiváló brigádja. Igen jó gárda, sajnos már csak a fele van itt, kettéosztották. A többiek a gyártáshoz kerültek, mert oda is kellettek jó szakemberek. Nem mondhatnám, hogy nagyon örültek az átszervezésnek . .. Fiatal a két brigádvezető, akiket bemutat. A pályájukat is szinte együtt kezdték a bánya nyitásával. — Ilyen nagy teljesítményű gépeknél azt hiszem, az a legfontosabb, milyen gyorsan, jól javítják őket... — Kéthetenként 16 óra karbantartás és évenként egy nagyjavítás miatt állnak a gépek a tervek szerint — kezdi Kevés József, a Sallai Imre brigád vezetője. No, mi ezt a 16 órát nyolcra csökkentjük. Csak minden harmadik karbantartásnál használnánk ki a teljes időt. A felszabaduló órákkal meg a tiszta kotrási idő növekszik. Nem olyan egyszerű ez, mint első hallásra tűnik, nekünk ugyancsak jól elő kell készíteni, pontosan megszervezni mindent, mert csak úgy nagyjából a munkát sem lehet elvégezni. De jó együttműködéssel nem lehetetlen feladat. Mint ahogy nem lehetetlen a 41 millió köbméter teljesítése sem. — Az egyik gépláncnál, az MT—8-asnál például most minden jól összejött: a gépek állapota, a talajviszonyok jónak mondhatók. Megegyeztünk velük, hogy ebben a hónapban 1 millió köbméter meddő kitermeléséhez mi is többet segítünk. Máskor 800—850 ezret teljesítenek havonta. — Mi a termelési szakág Dózsa György brigádjával állapodtunk meg — folytatja Molnár László, az Április 4. II. elnevezésű brigád vezetője. — A hibák okainak felderítését végezzük el közösen; gyakran fordult elő ugyanis, hogy mire mi a gépekhez jutottunk volna, azok, akiknél az üzemzavar keletkezett, már befejezték a műszakjukat. Nem tudtuk mi történt, hogyan történt. Ezt akarjuk elkerülni a jövőben. Volna mit javítani a termelők és a javító brigádok együttműködésén is, ezt ők maguk hangsúlyozzák. Mert olyan is előfordult a múltkor, hogy egy gépállásról, amikor a szalagpályát kell a kotró után igazítani, nem pontosan tájékoztatták a javítókat, ök ugyanis ki akarták használni ezt az időt is karbantartásra. Bejött egy csomó .szakember, más műszakokból — hiába. A brigádvezető így fogalmaz: „Ez morális veszteség volt...” » „Amit megtehetünk...” A lelkünket is kirázná a terepjáró, ha sokáig tartana az út. A bányabeliek viszont boldogok, amikor így lehet közlekedni, mert ha itt eső esik, képtelenség autóval járni. Barta Antal, a Béke brigád vezetője szabadul el az óriás kotróról, de félszemmel odafigyel beszélgetés közben is. Lenyűgöző látvány annak, aki nem mindennap jár itt: a nagy fogú szörnyeteg előtt 15—20 méter vastag fal, azt „eszi” irdatlan mohósággal. Barta Antal elektrikus az ezernyi elektromos kábel, csatlakozás, vezérlőberendezés felügyelője, karbantartója. De reggel, amikor a rossz fogakat kellett kiverni és jókra kicserélni, ő is fogta a nagy kalapácsot. Az a cél, hogy a gépen együtt dolgozó öt-hat ember mindenben mindig segítse egymást. — Ezért is furcsállom, hogy szervezetileg nem együvé tartozunk — mondja. — Engem nem azért a munkáért premizálnak, amiért a mellettem dolgozókat, pedig hát egy, a célunk, egy a feladatunk. Sokat ésszerűsítettek a legutóbbi átszervezéskor az irányításon, de erre nem került sor. Amikor a második félévi nagy vállalást említem, nyugodtan válaszol: — Az egy percig 6em vitás, hogy mi itt a gépeknél minden erőnket összeszedjük. Meg is lehet csinálni, ezekben a gépekben benne van a nagyobb teljesítmény. Nem ígérhetünk, mi már egynéhányszor megtettük a magunkét, amikor itt sártenger volt. Ha mindenki együtt lesz megint, akkor meglesz a 41 millió ... Hekeli Sándor Malinovszkij marsall özvegye Heves nagyközségbe látogat (Tudósítónktól): Pénteken kedves vendéget fogadott a hevesi járási pártbizottságon Szabó Lajos, a járási pártbizottság első titkára, Nagy Károly, a járási hivatal elnöke, valamint a község társadalmi vezetői. A második világháború alatt Malinovszkij marsall Hevesről irányította Buda. pest felszabadítását. Azóta nemcsak a marsall tartott kapcsolatot Heves községgel, de családtagjai is szívesen látogattak el Hevesre. A Honvédelmi Minisztérium vendégeként Magyarországon tartózkodó Malinovszka. ja beszámolót hallgatott meg Heves fejlődéséről Bencze Béla községi párttitkártól, majd kötetlen baráti beszélgetésen sok élményt eleve, nítettek fel a résztvevők. Ezt követően a második világháború alatti főhadiszállás épületén elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg Heves vendége és kísérete. Az épületben lakó családot is meglátogatta Malinovszkij marsall . özvegye. Látogatásain elismeréssel nyilatkozott Heves fejlődéséről. A Berva hevesi gyáregységében, a Háziipari Szövetke. zetben és az ÁFÉSZ_áru- házban szocialista brigádokkal találkozott. A járás és a község vezetői a hasznos és kellemesen eltöltött nap után jó egészséget kívánva, a mielőbbi , viszontlátás reményében búcsúztatták Malinovszkaját és kíséretét. Lövei Gyula
