Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

Tábor Hatvan mellett

Készítette: a város apraja-nagyja

Sok minden kell egy új közintézmény felépítéséhez' Szükséges kellék a pénz, 3 terv, a kivitelező, s még sorolhatnánk tovább is, hogy mi minden. De hiába létezne mindez, ha előbb nem találták ki, hogy mit valósítsa-, nak meg.

Ötlet a fiataloktól

Hatvanban kitalálták. Űt- törő-parlamentén, KISZ-kül- dötlgy ülésen már évekkel ezélőtt elmondták a fiatalok, hogy jó lenne a városnak és a környező településeknek egy ifjúsági és úttörőtábor. Azután megjelent egy minisztertanácsi határozat,

amely megerősítette az igény jogosultságát. A város párt-, tanácsi és KISZ-vezetői ösz- szeültek, megbeszélték, mit lehetne tenni. Megtalálták az alkalmas helyet a vásártér mögött, a város szélén, és 1976 áprilisában ifjúsági munkaakciót szerveztek. A vízvezetékek árkainak kiásásával, s a tábor körbekerítésével elkezdődött az építkezés. Pénzük legfeljebb az anyagokra volt. Minden egyebet más forrásból kellett előteremteni.

Forrás pedig akadt Hatvanban. A dolgozók, a la- kok, az iskolások, az üzemek, intézmények, vállalatok egyaránt magukénak érezték a tábort. Nem újságírói fogás, nem közhely- pufogtatás az előző mondat. A héten átadásra kerülő, a megyei ifjúmunkás kempingtalálkozónak helyet adó tábor elkészültéhez szinte mindenki hozzájárult. Csak azoknak az üzemeknek, vállalatoknak száma ötven fölötti, amelyek gépeket, embereket küldtek a tábor építéséhez. A 213. számú Szakmunkásképző Intézet szakoktatói, tanárai, tanulói harmincezer órát dolgoztak, társadalmi munkában.

Kiemelkedő igyekezettel segítette az építkezést a költségvetési üzem és a vízmű vállalat. A tanács nemcsak pénzt adott, hanem műszaki munkákat is végzett. Az Állami Ifjúsági Bizottság egy esztendő alatt egymilliónyi forintot adott erre a célra- A nekibuzdulás méreteit legjobban számokkal érzékeltethetjük: a társadalmi vállalások értéke meghaladta már a hárommilliót.

Csónakázó is lesz

Északról most cseperedő jegenyés parkerdő, keletről zöldellő akácos övezi a tábort. A kerítésen belül még csak az öt faház áll teljesen felszerelve, mindegyikben tízen kaphatnak kényelmes szállást. A főépületet később fejezik be, ebben melegítőkonyhát, ebédlőt — egyben előadóterem — orvosi szobát és raktárt alakítanak ki. Augusztusban épül fel egy nagyobb előadó és egy klub. Ennek csak az alapjait és a tetőszerkezetét készítik a hatvaniak. A falakat a Mályi Téglagyár ingyen húzza fel.

ősszel fejezik be a füves labdarúgópálya, a játszókért, a lőpálya és a háromezer négyzetmétert meghaladó felületű csónakázó elkészítését. Sok fát ültettek már eddig is a házak, a pályák közé, s a telepítést ősszel folytatják. A tó körül jövőre ezer szomorúfűz díszeleg majd. Az erdőrendezőség rönkasztalokat és székeket ajándékoz a tábornak. Csupán az ide vezető út rendezése okozott némi bonyodalmat, de az Egri Közúti Építő Vállalat párttitkárától megtudtuk, hogy teljes erőbedobással dolgoznak, s a lehető leggyorsabban megcsinálják az aszfaltutat.

Miért ez a nagy felhajtás? Mire használható a tábor?

Az ifjúmunkás-találkozót már említettük. Ezenkívül augusztusban őrsvezetők képzésére, majd KlSZ-aktivis- ták felkészítésére kerül sor. A jövőben tavasztól őszig hasonló jellegű vezetőképzés otthona lesz az intézmény. Terveztek két cseretábort is. Amikor a fiatalok nem veszik igénybe a házakat, alkalmanként másféle tanfolyamokat is rendeznek itt.

Egy fáradhatatlan fiatalember

Sok bába közt elvész a gyermek, tartja a mondás. Hatvanban nem fenyegetett

ez a veszély, A múlt év júniusától Cserkutv Attila kapta, s vette vállára a tábor valamennyi gondját-ba- ját' A Duna Cipőgyár KISZ- títkára volt, tizenegy éve városi Ifjú Gárda-parancsnok. bőven szerzett mozgal mi tapasztalatokat. A ta, nácsnál azt mondták róla, hogy személy szerint oroszlánrésze van a tábor elkészültében.

ö mozdított meg mindent a városban, ami megmozdítható. Tősgyökeres hatvani, sokakat ismer személyesen. Legtöbb helyen nem tudott olyat kérni, amit ne tettek volna meg. S közben „belekóstolt” vagy harminc szakmába. Vezetett földgya- lút, teherautót — ha kellett. Szállított a Trabantján ételt és ivóvizet az itt dolgozó szakmunkástanulóknak. Ku- bikolt, kerítést tűzött ki, gyalult, ácsolt, lakatosmunkát végzett. Valósággal egybenőtt a gondjaira bízott intézménnyel.

— A kapott anyagiak mellett kész csoda, hogy ennyi idő alatt elkészült és már megnyitható a tábor — mondja, miközben hárman is keresik háromféle ügyben, az asztalon pedig csörög a telefon. A hajrában tartanak: négy nap múlva tábornyitás. — Szabadkezet kaptam. Szeretem az olyan munkát, aminek látszata van. Aztán csak megért a család is, mert bizony, mostanában elég keveset voltam otthon. Talán végre kineveznek egy gondnokot. Akkor majd könnyebb lesz a dolgom.

Az a négyszáz Heves megyei ifjúmunkás, aki ma, péntek este megérkezik Hatvanba, az új táborba, nemcsak a találkozó élményeit viheti majd magával, hanem egy jól szervezett, eredményes, gyors munka tapasztalatait, a társadalmi összefogás újabb szép példáját is.

Virágh Tibor

Továbbtannló vasutasoknak:

Technikusképzés vasútgépészeknek

A szeptemberben kezdődő tanévben első ízben kezdik meg a szombathelyi Savaria Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában a technikusképzést, A technikus-minősítő vizsgára felkészítő tanfolyamra azok a vasutas dől gozók jelentkezhetnek, akik a közlekedésgépészeti szakközépiskolák vasútgépészeti ta gozatán tettek érettségi vizsgát, és a vasútüzem területén, vontató és vontatott jár. művek üzemeltetésével, javításával kapcsolatos munkák, bán kétéves gyakorlatuk van. Más középfokú végzettséggel, és a vasútgépészethez kapcsolódó szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők különbözeti vizsga letétele után jelentkezhetnek.

A technikusminősítő tanfolyam és a vizsga önköltséges, azonban ezt a költséget a szolgálati főnökségek részben, vagy teljes egészében magukra vállalhatják. A tanfolyam résztvevői havonta egy hetet töltenek el az iskolán. A jelentkezés határideje: 1977. augusztus 25. A következő években a jelentkezési határidő: december 1. lesz. Az Iskola címe: Szombathely, Hadnagy u. 1.

Utazó tsz-tagok

(Tudósi tónktól):

Az előző évekhez hasonlóan, a mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezet fiataljai az augusztus 20—21-i debreceni virégkarneválra készülnek. Ezt megelőzően a tsz idősebb tagjai kétnapos program keretében Pécs város ne. vezetességeivel ismerkednek meg. A termelőszövetkezet mindkét esetben az autóbuszt, valamint a szállás költségeit biztosítja. A ki. rándulásokon 50—50 fős csoport utazik majd.

Szűcs Ferenc

Csak úgy, megszokásból...

Ha megszoktunk valamit, nehéz róla leszokni! Így vágjunk a cigarettával, az itallal, egyes emberek, vagy foglalkozási ágak szidásával is.

— Mondja, Gombos! Magát mindig szidják?

— Igenis- kérem szépen! Már huszonkét éve, amióta csak itt vagyok a vállalatnál.

— És maga tűri?

Mosolyog, jópofán huzigálja a vállát.

— Mit tehetek? A főnök máskülönben jó hozzám, prémcsit is kapogatok azért, de folyton szid.

Mégis, miért szidják?

— Mert megszokták! Engem meg most már nem érdekel ...

Gombos tehát megszokta a szidást, azok is megszokták, akik szidják 6t- de a szörnyű az. hogy Gombost ma már nem is érdekli, hogy tulajdonképpen miért szidják. Pedig tudhatná! Gombos ugyanis lusta és folyton elkésik. Am az évtizedek során Gombos nem változott. A szidás tehát maradt! Kényelmesebb volt neki megszokni a szidást, mint megszokni az új munkatempót és a pontosságot.

Ám nemcsak egyeseket szidunk, hajlamosak vagyunk! az általánosításokra és szidunk egész foglalkozási ágakat is.

— Szörnyű ez a kereskedelem! Ez a kiszolgálás. £*• szidjuk — mint a bokrot — a bolti eladókat.

— Szörnyű ez, kérem, hogy mit csinál az építőipar fe És máris egyfolytában szidjuk az építőket. Arra nem is«! gondolunk' hogy a bolti eladók éppen úgy különböznél«^ egymástól, mint egyes építőipari vállalatok, vagy munká- j sok. Nem lehet, és nem is szabad általánosítanunk, merb minden hibája, baja ellenére ez a kereskedelem lát el minket áruval — nem is rosszul —, s az évtizedek óta egyé folytában és egyformán szidott építőipari vállalatok és szövetkezetek építették fel a fél országot. Minden harmadik családnak új otthont- a meseszép óvodákat, az iskolákat, a kollégiumi férőhelyek ezreit, kórházait, hogy csak a nagyját említsük.

A múltkor egy építőipari tanácskozáson az egyik' munkás kifakadt:

— Mégiscsak szörnyű, hogy minket folyton szidnak! >

— Ügy érzi, ok nélkül?

— Nem úgy érzem. Tudom! A mi vállalatunk az év első felében 25' százalékkal többet épített, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időben. Nézze meg a szocialista brigádjaink vállalásait! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított verseny vállalásainkat...

— De a másik vállalat lemaradt!

— Akkor ne minket szidjanak!

— A közvélemény nem tudhatja a maguk sikereit.

— Miért ne tudhatná? írjanak rólunk, beszéljen a munkánkról' a sikereinkről is az újság. Megérdemeljük! Ha elszúrunk valamit, két napon belül ott az újságíró, a rádió. Jöjjenek most is, amikor jót lehet írni.,.

Igaz! Dicsérni és elmarasztalni mindenkit saját munkája után kell. Az csak természetes, hogy rosszul esik az embereknek, ha javuló' vagy egézen kiemelkedő munkájukért is elmarasztalást kapnak, csak „úgy”, megszokásból..

Szalay István 1

Tanulnivaló Kecskemétről

Kecskeméten harmadik alkalommal szervezték meg Idén a nemzetközi zománcművészeti alkotótelepet.

L 19ÍJ. augusztus 12., péntek

A meghívott művészek feladata a város új lakótelepeihez tájékoztató, eligazító oszlopok, utcatáblák és az épületek sík felületeit díszítő zománcművészeti alkotások készítése.

Az alkotótelepen hat magyar és négy szovjet képzőművész munkáiból augusztus végén kiállítás nyílik Kecskeméten,

rfZUMAhl CAPOTe:

CSOPAlffOß

V.\

5.

Volt egy szakácsunk, aki elmagyarázta neki, hogy ha megeszik egy nagy tál kelkáposztalevelet melasszal leöntve, az olyan biztosan végez vele, mint a puskagolyó; így hát pontosan ezt tette. Meghalok, kiáltotta, miközben oda-vissza hempergett az ágyán —, meghalok, és nem is törődik velem senki.

Miss Bobbit átjött, és rászólt, hogy hallgasson.

— Nincs neked semmi bajod, fiam, — mondta. — Legfeljebb a hasad csikar. — Aztán valami olyasmit tett, ami El nénit nagyon megdöbbentette: lerántotta Billy Bobról a takarót, és tetőtől- talpig ledörzsölte alkohollal. Amikor El néni azt mondta, nem hinné, hogy egy kislánynak illene Ilyesmit csinálnia, mire Miss Bobbit Így válaszolt: — „Azt nem tudom, hogy ez illedelmes-e vagy sem, de az biztos, hogy nagyon frissítő.” Ezek után El néni minden tőle telhetőt megtett, hogy Billy Bob többé ne dolgozzon Miss Bob- bitnak, de a férje rászólt, hogy hagyja békén a gyereket, meg kell engedniük, hogy élje a saját életét.

Pénzdolgokban Miss Bobbit nagyon becsületes volt. Billy Bobnak és Preacher- nek pontosan kifizette a jutalékot, és nem engedte, hogy ajándékót vegyenek neki a vegyesboltban, vagy hogy, elvigyék mosóba,

— Csak gyűjtsétek össze a pénzeteket — mondta nekik —, legalábbis, ha egyetemre akartok menni. Mert ahhoz egyikőtök sem elég okos, hogy ösztöndíjat kapjon, még futballösztöndijat sem.

Am mégis a pénz volt az, amin Bllly Bob és Preacher végül összeveszett. Persze, nem ez volt az igazi ok: az igazi ok az volt, hogy lassan már keresztbe állt a szemük az egymás iránti féltékenységtől. Egy szép napon Prea- chernek volt képe Bllly Bob füle hallatára azt mondani Miss Bobbitnak, hogy jobb, ha alaposan átnézi a könyvelését, mert neki erős a gyanúja, hogy a barátja nem szolgáltatja be az egész őszszeget, amit beszedett. „Márpedig ez szemenszedett hazugság” — horkant fel Bllly Bob. és egy tiszta balhoroggal lerepitette Preachert a Sawyer-ház verandájáról, és utána ugrott a virágágyásba. De amikor Preacher fel- tápászkodott és megragadta, Bllly Bobnak nem volt többé esélye. Preacher még az agyagos földet is beledörzsölte a szemébe. Mind eközben Mre. Sawyer az emeleti ablakból kihajolva úgy visított, minit egy héja, és a vidáman kövér Rosalba Nővér sokat sejtetően kiáltozta: „öld

meg! öld meg! öld meg!” A nagy fejvesztettségben csak Mis« Bobbit tudta, hogy mit esjnáL Becsavarta a locsoló- caúvet, és _ alapos zuhanyt

zúdított a verekedők nyakába. Preacher tátogva alit talpra. „O, drága — szólt, miközben magrázta magát, mint egy ázott kutya —, drágám, végre döntened kell.”

— Döntenem, miről? — mondta Miss Bobbit, szinte sértetten.

— De drágám — síránko^ zott Preacher — azt nem akarhatod, hogy mi ketten megöljük egymást! Végre el kell döntened, hogy melyikünk a te igazi kedvesed.

— Kedves az apád füle — felelte Miss Bobbit. — Nekem is több eszem lehetett volna, minthogy egy gyékényen árulok efféle vidéki gyerekekkel. Milyen üzletember lesz belőletek? Most pedig ide igyelj rám, Preacher Star: nekem nem kell udvarló, és ha kellene, akkor se te lennél az. Hiszen te még fel sem állsz, ha egy hölgy belép a szobába.

Preacher kiköpött a földre, és ringó járással Billy Bobhoz ment. „Gyere — mondta neki, mintha mi sem történt volna —, nehéz nő ez, az bizony, arra utazik csak, hogy bajt szítson két jóbarát között.” Már egy pillanatig úgy tűnt, mintha Billy Bob is hajlana a megbékélésre; de aztán észbe kapva hátrább húzódott és félreérthetetlen mozdulatot tett A fiúk egy hosszú percen át egymásra meredtek, az egymás iránti szeretetük hirtelen a visszájára változott: így csak azt gyűlöli az ember akit szeretett.

Nem is békültek ki, Preacher és Billy Bob: nem azért, mert nem akartak, csak azért, mert nem volt rá tisztességes mód, hogy a barátságuk újjászülessék. De megszabadulni sem tudtak ettől a barátságtól: mindegyik pontosan tudta mindig, hogy a másik miben sántikál; és amikor Preacher új cimborát talált magának, Billy Bob magában gubbasztott napokig, vagy váratlan, ostoba, vad dolgokat cselekedett. Például szándékosan beledugta az ujját a villany- ventillátorba. Esténként

néha Preacher megállt a kapunál, és beszédbe elegyedett El nénivel. Gondolom, csupán azért, hogy Billy Bobot kínozza, de tény, hogy mindegyikünkkel jó barátságban maradt, és karácsonyra hozott nekünk egy natal- mas doboz tisztított földimogyorót. Billy Bob számára is hozott ajándékot. Egy Sherlock Holmes-könyv volt, amelynek első lapjára ezt Irkái ta: „A barátság aranyfonál, mely ha egyszer megszakad ...” — Ez a leggics- csesebb dolog, amit életemben láttam — mondta Eüly Bob. — Jesszusom, micsoda egy állat! — De aztán kiment a hátsó udvarba, noha hideg téli nap volt, és ott kuporgott fenn a pekánfa tetején a kék decemberi délutánban.

De többnyire boldog volt, mert Miss Bobbit ott volt a közelben, és általában kedves volt hozzá, ő és Rosalba Nővér férfiként bántak vele; vagyis megengedték, hogy mindent elvégezzen helyettük. Másrészről, ha háromkezes bridzset játszottak, hagyták, hogy nyerjen és nem firtatták a hazugságait. Boldog időszak volt. A bajok akkor támadtak újra, amikor megkezdődött az iskola. Miss Bobbit megtagadta az iskolába járást.

(Folytatjuk^