Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

Hazafelé (Fotó: Zeit im Bild> Művelt gyermeket szeretnénk Á szülök megnövekedett szabad ideje lehetővé teszi, hogy több időt töltsenek együtt gyermekeikkel. Ezek­nek az együttléteknek sokféle haszna van: a gyerekek nyu- godtabbak, kiegyensúlyozot­tabbak. A harmonikus csa­ládi légkör kialakítása mel­lett, a kéthetenkénti sza­bad szombatok arra is jól fel- használhatók, hogy közös kulturális programok szer­vezésével a családtagok, de elsősorban a gyerekek mű­velődési igényeit felkeltsük, ismereteit gazdagítsuk. Sok szülőben él ez a tö­rekvés, csak abban tanács­talan, hogy hová vigye a gyereket, mit mutasson meg neki, hogyan váljon valóban hasznossá az a program cse­metéje számára. Ezekben a kérdésekben is az iskola se­gítségét várják, s nem egy helyen igyekeznek is a pe­dagógusok felkészíteni a szü. löket erre a feladatra. Budapest VIII. kerületében a Bezerédi utcai általános is­kolában megnyitották a szü­lők klubját. Művelt gyerme­ket szeretnénk — címmel, négy előadásból álló soro­zatban ismertetik a legfon­tosabb tudnivalókat. A té­mák : Hogyan szerettessük meg az olvasást; A színház és a zene hatása életünkre; A serdülőkor problémái; A képzőművészetről. Az olvasásról szóló elő­adásban annyi érdekes, új dolog hangzott el, hogy ta­lán nem lesz haszontalan né. hány gondolatát feleleveníte­ni. Az olvasmányélmény hat a gyerek érzelmi világára, magatartására, de még a jel­lemét is formálja. Sokszor egy jól kiválasztott könyv is segít a problémák megoldá­sában. Például a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijének sorsa együttérzést vált ki a gyerekből, érzelemvilágát gazdagítja. A Timur és csa­pata, valamint a Távolban egy fehér vitorla hasznosan formálja az önző lurkókat, segíti a közösségi érzés kiala. kításában. Az indiános köny­vek levezetik az agressziót, bennük kiéli magát a gyerek. Az útleírások kielégítik a kalandvágyat. A vadabb gye­rekeknek hasznosak az állat­mesék, ha megszereti az ál­latokat, valamelyest oldódik a viselkedés vadsága is. Ha ponyvát vesz kezébe. nem szabad tiltani, durván kitép­ni, hasznosabb a lakásból el­tüntetni, hogy legalább ne otthon jusson hozzá. A szét­szórt figyelmű, rosszul olvasó gyerekkel meséltessük el, amit aznap végzett; ha látja, hogy szüleit is érdekli a tör­ténet, nagyobb kedve lesz a folytatáshoz. Az se baj, ha egyszerre 4—5 könyvet olvas, ha váltogatja az ízeket, pár­huzamosan követi a történe­teket. Az olvasásról szóló előadást könyvvásár követte a Beze­rédi utcai iskolában. A meg­jelent ötven szülő 4 ezer fo­rintért vásárolt gyerekköny­vet, kihasználva a hathavi részlet előnyeit. Az említett iskolában sok gyereknek van a szüleivel közös színházi bérlete. Min­den előadás előtt az isko­lában kis ismertető hangzik el a szerzőről, a darabról, a korról. Hasonlóképpen zajlott le a képzőművészeti klubfoglalko­zás. A szülőknek és a gyere­keknek közös tárlatlátoga­tást rendeztek, majd meg­beszélték az ott látottakat. Itt is helyettesítheti a diavetítés az eredeti anyagot. Az a fontos, hogy a szülők tud­ják, mi módon kell felkelte­ni a gyerek érdeklődését, s utána feldolgozni a benyomá­sokat. Hogy valóban az él­mény erejével rögződjön egy könyv elolvasása, színházi előadás vagy tárlat megte­kintése. A megnőtt szabad időt fel­tétlenül gyermekeink művelt­ségének gyarapítására is hasznosítsuk. Ehhez az isko­la és a szülői ház összefogá­sa is szükséges. Művelt gyer­meket szeretnénk — szülők, nevelők, mindannyian! Atányi László — Vedd tudomásul Géza, ha megtudom, hogy megcsalsz — elcsúfítalak... Humorszolgálat Az autóbusz száguld lefe­lé a lejtős úton. Utána ro­han egy férfi. Egy ember a hátsó ülésről nevetve kiabál: — Csak fusson, csak fus­son, úgysem éri utol! — Muszáj, én vagyok az autóbusz sofőrje! — Doktor úr, a férjem azt hiszi, megbolondultam, pe­dig csak a palacsintát szere­tem — panaszkodik a pszi­chiáternek egy javakorabeli asszony. — Az még nem betegség, kérem. Én is szeretem a pa. lacsintát. — Jaj de örülök! Minden­képpen jöjjön el hozzánk. Két szekrényem tele van ve­le! JACQUES PRÉVERT: Gépkorszak Egy férfi ír írógépén egy szerelmes levelet és a gép a címzett nő nevében és az ő mondataival válaszol neki Mennyire tökéletes is már a gép a csekkek és szerelmes levelek mosógépe És a férfi kényelmesen berendezett lakó gépében olvasó gépén elolvassa az írógép válaszát Es álmodó gépében számoló gépével vásárol egy szerelem gépet £s álmokat megvalósító gépében szeretkezik az írógéppel a szerelemgéppel Es a gép megcsalja őt egy másik géppel egy halálra kacagó géppel (Tamkó Sirató Károly fordítása) SZENTMIHALYI SZABÓ PÉTER: Credo, 2000 Hiszek egy Tudományban. Mindenható Urunkban, Mennynek és Földnek kifürkészőjében, és az ö leszármazottjában, az Ideológiában, ki fogantaték bölcs politikusok által, szflleték szűznemzéssel, kínzaték Sötét Korokban. Revízió alá vevék, meghala és eltemettetek, harmadik évezredünkre halottaiból feltámada, fölmén a Nagy Számitógéphez, ott ül jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni intelligenciahányadosuk és génstruktúrájuk szerint eleveneket és hibernáltakat. Hiszek az Ideológiában, egy egyetemes új tudományban, hiszem ember és technika egyességét, tévedéseink tudománytalanságát, és adatlapunk örök életét a Nagy Számítógépben. Ámen. *r*>AAAA/V*W^AAAAAAAA^^V>AAAAAAAAA*AAAAAAAAAAA*^AAAAAA*^S/V>A/N*AAAAAAAA/VVVVV\AA/\A/VVVAAAA/VV^VV‘S/VVV — Mondja, doktor úr, mi van a feleségemmel? — Semmi különös. Neu­rózis. Ezzel akár száz évig is élhet! — És én? — teszi fel a kérdést a férj. — Semmiképpen nem len­nék egy özvegyasszony má­sodik férje — mondta vala­ki Marcel Achard írónak. — Valóban? — hangzott a válasz. — Talán szívesebben lenne az első férje? Amikor Narvaez tábornagy a halálos ágyán feküdt, gyón- tatója megkérdezte tőle, hogy megbocsát-e ellenségeinek. — Nincsenek ellenségeim — mondta az öreg katona. — Valamennyit likvidáltam. Alkibiadéstől megkérdezte egyik barátja: — Mondd, miért kezdesz Laishetérával. amikor mindenki tudja, hogy nem szeret téged? — Barátom — válaszolta Alkibiadés —, a bor és á hal sem szeret engem, még­is Ízlik nekem. — Tíz évig tartott, amíg rájöttem.arra, hogy nem tu­dok írni — mondta Balzac Victor Hugónak. — És miért nem választott valamilyen más foglalkozást? — Már késő volt. Akkor már híres író voltam. Fantázia vagy valóság? i ERIK PJUVI: Párbeszéd ÉN (javításra nyúj­tom az órámat az át- vevőnek). ÁTVEVŐ (kihúzza az asztal fiókját, ko­torászik benne). ÉN (kezemben tar­tom a javításra szánt órát). ÁTVEVŐ (a fiók­ban meglát egy kö- teg pénzt, átszámol­ja. Nem stimmel. Mégegyszer átszá­molja, egészen izga­tottan. Maga elé kap­ja a számlát, idege­sen kopog a papír­vágókéssel. Harmad­szor is átszámolja. Stimmel.). ÉN (rendületlen nyugalommal tenye­remen tartom az órát). ÁTVEVŐ (megpil­lantja a golyóstollat. Elhessenti vele a le­gyet. A toll a földre esik, a légy elrepül. A tovaszálló légy után bámul. A légy a plafonra száll.). ÉN (hátrahúzom a kezem). ÁTVEVŐ (felveszi a lepottyant tollat, kipróbálja egy papí- ? ron, hogyan fog. Ki­csavarja, kihúzza a betétet, a fény felé tartja, elmélyültem szemléli. A betét sö­tét tónunú, látszik frissen van töltve. Visszadugja a beté­tet, akkurátusán be­csavarja.). ÉN (újra nyújtom az órát). ÁTVEVŐ (különös gonddal helyre iga­zítja homlokába hul­ló tincseit. Kihúzza az asztal fiókját, elő­keres egy fésűt, be­tolja a fiókot; meg- fésülködik, kihúzza a fiókot, előkotor egy zsebtükröt, el­mélyültem bámulja magát benne. A haja tökéletes rendben. Visszateszi a tükröt, betolja a fiókot, az­tán kihúzza a fiókot, beteszi a fésűt, be­tolja a fiókot.). ÉN (meglengetem kezemben az órát). ÁTVEVŐ (feláll, a jobb oldali ajtó felé indul). ÉN (visszahúzom a kezem). ÁTVEVŐ (vissza­tér a jobb oldali aj­tón, leül, felém nyújtja a kezét). ÉN (rápillantok a kinyújtott kézre. A tenyere üres. Bele­pottyantom az órát). ÁTVEVŐ (feláll, eltűnik a bal oldali ajtón). ÉN (a baloldali aj­tót fixírozom). ÁTVEVŐ (vissza­jön a bal oldali aj­tón, leül, felém nyújtja az órát, ta- gadólag rázza a fe­jét). ÉN (elveszem az órát, bólintok. Min­den világos: nincs pótalkatrész). (Baraté Rozália fordítása) FUTUROLÓGIA Hermann Khan, az ismert futurológus „A következő 200 év — forgatókönyv Amerika és a világ számára” című köny­vében felvázolja a holnap világának látomását. Véleménye szerint 200 év múlva az emberek bőségben fognak élni és teljesen urai lesznek a természeti erőknek. A Föld nyers­anyagkészletei, energiaforrásai és élelmiszer-tartalékai olyan jelentősek, hogy 15 milliárd ember számára elegen­dőek. A nyersanyagot a tengerfenékről fogják kitermelni. URBANIZÁCIÓ Dubrovnikban az ENSZ szakértői az urbanizáció kér­déseiről tanácskoztak. Véleményük szerint a következő 25 év folyamán a világ lakosságának száma megkétszereződik, ami azt jelenti, hogy a városok lakótelepeit is megfelelően fejleszteni kell. 2000-ben a világ milliós városainak száma ennek következtében feltehetően eléri a 3000-et. URVÁROS Az az elképzelés, hogy az űrben egy tízezer ember el­helyezésére alkalmas állomást építsenek, már nem haladja meg a jelenlegi technikai lehetőségeket — legalábbis erre a ■ következtetésre, jutott az a 28 professzor és technikus, akik az amerikai Stanford Egyetem és a NASA megbízásából ezt a kérdést vizsgálták. Ezt a tervezett állomást, amely a Föld­től és a Holdtól egyforma távolságú pályán mozogna, a szá­zad végéig fel lehetne építeni. SZTRATOSZFÉRA-JÁRMCV EK — A londoni Nemzetközi Légiközlekedési Konferencián olyan repülőgépekről esett szó, amelyek 1200 utast tudnak szállítani. Transzatlantikus expresszutazásokat is fognak szervezni hidrogén meghajtású sztratoszféra-járművek se­gítségével. "Higiéniai szakmunkás...”!?!) A munkaköri elnevezések­kel kapcsolatban újságjaink hasábjain olyan cikkek is megjelentek, amelyekben a szerzők kiirtásra ítélték a foglalkozásokat „lealacsonyí­tó” megnevezéseket. Külö­nösen tiltakoztak ezek ellen a munkaköri nevek ellen: vécésasszony, vécé-takarító­nő, vécésnéne (néni) stb. Többen természetesen nem a foglalkozást, hanem a ne­vét minősítették „alantas­nak”, s azt kívánták, hogy az itt dolgozókat nevezzük higiéniai dolgozóknak, higié­niai szakmunkásoknak. Nem tudunk egyetérteni a levél­írókkal, sem azzal a szem­lélettel, amely megbújik az ajánlott elnevezések mögött. Először is nincsenek „csú­nya”, „alantas” szavak, mint­hogy nincsenek alantas, szé- gyellnivaló foglalkozások sem. Értelmetlennek tartjuk azt is hogy erőszakolt szé­pítő kifejezésekkel kerüljük meg a lényeget. A kérdés­hez hozzá szóló levélírók közül sokan a címbeli meg­nevezést egynesen nevetsé­gesnek tartották, mások P0- dig feleslegesen finomkodó nyelvi formának minősítet­ték. Kifogásolnunk kell a megnevezést abból a szem­pontból is, hogy túlságosan általánosító jellegű: a higiéniai szóalak önmagában véve is nagyon tág jelentésű. Ami az illemhely, illem­helyi, illemhelyes; vécé, re­cés megnevezéseket illeti, a legkülönbözőbb beszédhely­zetekben jól teljesíthetik nyelvi szerepüket. Sőt, nem egyszer költőink is versbeli kulcsszerepet bíztak rájuk. A sort Heltai Jenő nyitja meg: „A helyes illemhelyes néne. f Te rólad egy kis pénzt kefél le” (Heltai: Új­év). „Ki épít korszerűbb I il­lemhelyi elszívó berende­zést” (Cs. Nagy István: Szomszédság). Kondor Béla; versének címéből sem „lóg ki” az illemhely összetétel: Sírfelirat egy régi illemhe­lyen. Megfelelő „rangot” kapott a vécés szóalak nem egy mai költőnk versében is. Csanádi Imre Lillafüred cí­mű költeményében az aján­lott higiéniai szakmunkás magyar megfelelőjeként sze­replő vécés-asszony megne­vezés a kulcsszó szerepét kapta „A vécés-asszony. Rút­ság néma rabja.” A címbeli munkaköri megnevezéssel kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy nem azzal tiszteljük meg az ott dolgozó munká­sokat, takarítónőket, hogy túlságosan is szépítő kifeje­zésekkel, megnevezésekkel jelöljük meg foglalkozásu­kat, hanem azzal, hogy meg­becsüljük munkájukat. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom