Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
A fekete macska Az építkezés: építkezés. Ahol építkeznek. Emberek. Ahol nincsenek emberek, ott nem lehet építkezés sem, hiába mondják azt, írják ki, hogy: építkezés. Az építkezés emberek nélkül olyan, mint a mező fű, meg vadvirág nélkül: nem mező. Arra még nem volt példa, hogy a sivatagra azt mondják virágos rét, annyira nyilvánvaló, hogy nem az, hanem sivatag. Bolondnak tartanák mindazt, aki a bugaci homokos puszták láttán így sóhajtana fel: istenem, micsoda szépséges ligetes mező! Az építkezés tehát: építkezés. Ahol emberek építkeznek. HÉTFŰ: Senki. Az építkezésen reggel 8 órakor senki sincs. Az épület külső váza, mint valami ravatalozó. Néma. És sötét, kietlen belülről. Tört ablakszemek, kavargó por a falak között, meg egy árva fekete macska. Értem. Azok, akiknek itt kellene építkezniük, babonásak. Ki vállalja a felelősséget egy olyan hétért, amely úgy kezdődik egy építkezésen, hogy kora reggel egy gubancos, koszos fekete macska menjen el az orra előtt. Gondolom ez lehet az oka annak, hogy aki talán mégis itt volt, az is riadtan menekült. De az is lehet, hogy nem is a macska miatt félt. Az egyedüllét az, amely nyomasztó tud lenni. Képzeljék el: építkezés, ahol fél az ember. Mert teljesen egyedül van. Ahol nincs zsibongás, nincs munkazaj, nincs ember, csak egyetlen egy, aki fél. Brrrr! Megértem őt, KEDD: ...az építkezés elkerített „munkaterületén”, a fél utcát elfoglaló kerítés mögött teherautó áll. A teherautó mellett két ember, aki nézi a harmadikat. A harmadik — ez nem a sofőr, az majd később jön — egy szöget húz ki, kézzel (!) a korhadó kerítésből, mely mint mondtam elválasztja az építkezés munkaterületét az utcai nem munkaterülettől. A szöghúzás osztatlan sikert arat. Onnan lehet tudni, hogy megjön a sofőr is, és az keserűen kénytelen megállapítani, hogy nincs a közelben és a kerítésben már egyetlen kézzel kihúzható szög sem. Egy jelentős és mégis könnyű siker élményétől megfosztva támaszkodik a teherautó platójához... Amikor egy óra múlva erre járok, az építkezés munkaterülete már hangos: vicceket mesél a sofőr, s nevet a két ember. A harmadik, a szöghúzó feno- mén, sehol. Üristen, csak nem dolgozni ment valahová? A dicsőség a fejébe szállt, s most elrohant dolgozni. Mi mindenre nem képes az ember, ha egy kis sikere van... SZERDA: .. .az építkezés falai között, — háromemeletes bérházat újítanak itt fel —, szorgos kopácsolás, cseng a tégla és a káromkodás. Dolgoznak. Mind az öten. A háromemeletes" vagy húsz lakásnak is megfelelő nagyságú építkezésen bár már délelőtt van, még mindig dolgoznak. Megállás nélkül. Csak én állok meg ismét. Mert nekem valami nem tetszik. Ott, ahol még tegnapelőtt senki, tegnap meg négy ember nem dolgozott, ott most öt ember is dolgozik, ott valaminek történnie kellett. Mi lehetett az? Már tudom. Az építkezé6vezető elolvasta az újságokban, hogy mit jelent az üzemszervezés és a munkafegyelem a népgazdaságnak és magánosnak egyaránt. Ettől olyan magányos lett, hogy elsétált ide az építkezéshez vigaszra és társakra találni. Az öt társ erre fel gyorsan dolgozni kezdett, hiszen sohasem tudhatja az ember, mikor jön szervezni, s mikor vigasztalódni egy építésvezető? Az építésvezetőt nem látom. Semmiféle vezetőt nem látok. Csak egy gépkocsivezetőt, aki lekászálódik a ZIL fülkéjéből, felszól az embereknek, hogy mi van, munkagörcsöt kaptak, hogy nem tudják abbahagyni? De tudják. Abbahagyják. CSÜTÖRTÖK: ...teherautó teherautót ér. Dörzsölöm a szemem, mi lehet itt. Az egyik hozza az anyagot, a másik viszi a törmeléket, a harmadik is hoz valamit, hárman is állnak a falak között és mutogatnak, tehát ők valami vezetők. S vagy harmincán is dolgoznak a falak között fent az emeletnyi magasban és lent a föld szintjén. Ez igen, ez már építkezés. Két éve, amióta itt elkezdték a munkaterület elkerítését, nem láttam ilyen sürgés-forgást. Most aztán biztosan rákapcsolnak. Öröm ezt nézni, olyan öröm, hogy el is szégyenlem magam. Ezek ott fent és bent dolgoznak, mint a hangya oly serényen, én meg, mint valami lusta tücsök csak bámulok. Sőt, a tücsök legalább muzsikált, én meg csak a szájam tátom itt. Már indulnék is, amikor egy csoport jön végig az utcán. A csoport nem magyar, csak a vezetőik és a házigazdáik azok. A csoport a program szerint ismerkedik a városban folyó építkezési munkálatokkal. Nem az építkezésekkel — az építkezési munkálatokkal. Mert nálunk az, hogy építkezés, még nem fejezi ki a munkát is, annak a tényét, ehhez hozzá kell tenni, hogy: munkálatok. Akkor se fejezi ki mindig annak gyakorlatát is. de legalább hosszabb a kifejezés. A vendégek csoportja megáll és látja hogy teherautó jön és megy, hogy hárman is mutogatnak a világ minden égtája, valamint az Univerzum számos pontja felé, s azt is. hogy vagy harmincán tüsténkednek a falak között és mögött. Elismerően bólogatnak. majd a csoport továbbáll. Kisvártatva a vezetők is. A teherautók is. Az emberek jó része is. Hogy miért? Fel nem foghatom. . PÉNTEK: .. .egy lélek se. Mármint az építkezésen. SZOMBAT: .. .egy lélek se. Utóvégre szabad szombat van és azt már a szabad péntekkel kezdik. Hogy tegnap senki sem volt az építkezésen, annak nem a péntek az oka, hanem a mai szabad szombat, meg a holnapi... VASÁRNAP: .. .a hetedik napot isten nevével szenteld meg — mondta és írta volt a tízparancsolat. Igaz, materialista társadalomban élünk, s ezt elfogadni nem kötelező. Ám úgy látszik a többit sem. a hét többi napjait érintő parancsolatot sem, pedig némi emberi tevékenységet is ajánlott még a tíz egynémelyike. De megértem, nem vagyunk vallásosak. .. HÉTFŐ: .. .Senki... Most még fekete macska sem. A macska szabad hétfőt tart, nehogy rákenjenek minden felelősséget. Nos, írtam volt: az építkezés az, ahol emberek vannak. Ahol nincsenek emberek, az nem építkezés. Ezt mégis annak hívják, jelentik, fel nem foghatom, miért. ..? Hogy e sorok írója túlzásba esett a dolgok le- és megírásában? Kétségtelen. Ezt nem is tagadja. De kijelentheti, korántsem annyira túlzás ez a túlzás, mint amennyire, sajnos igaz: ez az igaz. ,.^*AAAA/VV\A^/SAAA/hAA^\AA/VVVV\AAAAA/VA/\AAA/SAA/V* A völgy látképe a tóval (Fotó: Szántó György) A völgy rejtélye Űslénytankutatókat — eprieket és budapestieket — kerestünk fel a Borsod megyei Upponyi-völgyben. Azokat, akiknek munkáját a minden érdekességre fogékony középiskolás diákok segítették, akik tanúi akartak lenni évmilliók vallatásának. A táj szépségét sokan emlegették, ám a valóság mégis felülmúlta a várakozást. Elhagytuk a festői fekvésű falut, s közeledtünk úticélunkhoz. Megálljt nemcsak a sorompó parancsolt — a tájvédelmi területre csak.ki- vételes esetben hajthat be gépkocsis vendég — hanem a lenyűgöző látvány is. Magasba szökő, szokatlan formájú, vakító fehér mészkősziklák. s mindez tarkítva sudár fenyők üdezöldjével. Lenn patak csordogál. Nincs benzingőz, nyoma se a motorzajnak. Sajátos birodalom ez: itt minden az örök teremtő kedvű Természet folyvást megújuló fantáziájára utal, s néhány perc múltán a városias nyüzsgéshez, a korunk betoncsodáihoz szokott látogató úgy érzi, mintha szanatóriumba érkezett volna. Az egyik tisztáson rábukkanunk a táborra. Hívogató a sátrak élénk és narancs- sárgája. De jó lenne hosszasan itt időzni. Természetesen csak modern remeteként, mert hát a rádiót, a hordozható televíziót — legalábbis egy-két nap elteltével — nem pótolhatja semmi. így hisszük mi, de ők, akik hetek óta nomádkodnak, másképp vélekednek... 0 A fiúk a nagy asztal fölé hajlanak, s egyengetik a szomszédos hegyoldal fái re vegyenek minden darabot. A szorgalom még sincs hiába, mert az aprómunka révén különös összefüggésekre derülhet fény. Talán tudományos szenzációra is... Az előzmények évtizedekre nyúlnak vissza. Erre hívja fel a figyelmet Rozsnyói Márton, a Dobó István Vármúzeum nyugalmazott paleontológusa. — Titkok soráról hallgat ez a vidék. Ebben már 1947- ben hittem, amikor a neves Vértes László ásatásánál segédkeztem. Emlékeztettem erre Jánossy Dénest, a Nemzeti Múzeum őslénytanprofesszorát is, ő azonban rövid tájékozódás után közölte, hogy a dologban nem lát különösebb fantáziát. Valószínűleg azért, mert teendői sokfelé szólították. Én azonban nem adtam fed, ma is úgy gondolom: itt nemcsak különböző állatok apróbb-nagyobb maradványait lelhetjük meg, hanem azt is bizonyíthatjuk: jó ötvenezer évvel ezelőtt elődeink élhettek erre. Akárcsak társaik a Neander- völgyben. Mi tagadás: fiatal kollégáim nem ilyen bizakodóak, ám abban mégis völgyről keveset tudnak a turisták, ám a kutatók sem ismerik eléggé. Valószínűleg 3—4 százezer évvel ezelőtt keletkezhettek, s ezt követően a víz és a szél tevékenysége nyomán rétegesen rakódott le bennük az üledék. A nyáron az egyikkel próbálkoztunk meg. Körülbelül tizenkét mázsát termeltünk ki. Ebből a nagy mennyiségből az egyes műveletek után mindössze egy kilót helyeztünk az üvegcsékbe. Ugye nem is olyan túlzó az aranymosó hasonlat...? Mégsem elégedett egyikőjük sem, hiszen — bár az alapos elemzés még hátravan — a türelem rózsát termett. — A felső korhatárt »— egy pocokfog igazított el — pontosan megállapítottuk. Az utolsó jégkorszak első szakaszában a mainál jóval hűvösebb — a szibériaihoz hasonló — éghajlat volt erre. Ezt az állatvilág hasonlósága is jelzi. Vizsgálódásunk fejlődéstanilag sem érdektelen. Helytálló eredményeket természetesen csak akkor produkálhatunk, ha összefog a föld-, az ősmás a helyzet, ha egyéb relikviák is előbukkannának. Mindkét fél érvel, magyaráz, s a gyerekek érdeklődve hallgatják az idősebbek vitáját. Okulhatnak belőle... , 0. Olajos Attila, az ózdi József Attila Gimnázium harmadikos tanulója. A biológiát kedveli, de ilyen tagozatos osztály nincs iskolájában, s ezért magánszorgalomból gyarapítja ismereteit. — Amikor tanárnőm említette ezt a lehetőséget, mindjárt igent mondtam. A tízforintos órabér se rossz, ám ennél jóval fontosabb az, hogy bepillanthatok a tudományok gyakorlati műhelyébe. Gajdos Sanyi, aki szintén az iparvárosból jött, közbeszól. — A felfedezés vágya sarkallt bennünket, folyvást arról beszéltünk: vajon mit találunk. Eleinte bizony ügyetlenkedtünk, te az alapokat hamar elsajátítottuk, s most már azon versengünk, ki akad fontosabb leletre. közt megbúvó barlangból hozott törmeléket. Ez a kisebb feladat, a nehezebbjén már túl vannak, hiszen modern aranymosóként a vízparton már átszűrték a laikus számára jóformán semmitmondó anyagot. Ez kerül később a szakemberek kezébe, akik irigylendő kitartással válogatják az egy-két centis vagy milliméteres csonttöredókeket. Tőlük, gondosan elkülönítve, fiolákba rakva jutnak majd a múzeumba, azért, hogy ott még tüzetesebben szemügyreménykedtek, hogy érdemes nyomozókörútra indulni a messzi múltba. Dr. Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa az egyetemen évfolyamtársa volt Füköh Levente egri muzeológusnak, őket is a kíváncsiság vezérelte ide. — A tizenkét kőfülke közül több kínálhat meglepetést. .. Erről a vadregényes lénytankutató és a régész. Így kiigazíthatjuk egymás feltevéseit. Nem marad el a gyakorlati példa sem. Előkerül az első, az állítólag emberre utaló nyom, s Marci bácsi váltig erősködik. — Ennek a csonttöredéknek mindkét oldala sima. Ez csak úgy képzelhető, ha értelmes lény formálta meg. A többiek kétkednek. — Ebből még nem következtethetünk, korai lenne az általánosítás. Persze egészen No, azért a szórakozás sem marad el. Ebből ad ízelítőt Veres Robi. — A főzés nagy esemény; különösképp, ha sikerül az étel. Szeretünk horgászni, még akkor is, ha zsákmány ritkán akad. S itt nem mész- szire a víztározó, ez a két patak duzzasztása nyomán született majd négy kilométerre nyúló festői szépségű tó. A legemlékezetesebbek talán az esték: ilyenkor a sátrak elé telepszünk, s figyeljük a felnőttek történeteit. A romantikus hangulatot könnyű elképzelni. Fen« ta égen csillagok ezüstje vid- rál. Az erdő sejtelmes neszei szárnyakat adnak a fantáziának. Kalandozhat akár évmilliók távolába is, amikor erre' még tenger hömpölygőt! Elidőzhet az ormokat uraló őrtorony és várrom históriáján s tovább színesítheti az Upponyi-szo- roshoz' fűződő helyi legendákat. Aztán új napra virrad, s a kis csapat elindul a barlang felé, hogy fellebbent- se a rejtélyek fátylát s a tudomány ne csak vallassa, de szóra is bírja a titkokról hállrató évezredeket; Pécsi Istváa Ilyen ez az aprómunka...
