Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-05 / 183. szám
Dán, bolgár és jugoszláv történet A természetvédelem „Hogyan lettem eszperantista...?” és az idegenforgalom kapcsolata Aki próbálta már, az jól tudja, hogy csatornaásás közben nem könnyű beszélgetni. Különösképpen nem. ha az ember mellett történetesen egy dán csákányozza a földet. A túrkevei nemzetközi építőtáborban azonban nem voltak nyelvi nehézségek. A lengyel diáklány éppúgy tudott társalogni a Dániából érkezett építési vállalkozóval, mint a magyar vasúti technikus. A munka mellett a másik közös nyelv — az eszperantó volt. Mindezt Egerben hallottam. ahol a nemzetközi építőtábor ifjú és idősebb résztvevői találkoztak a Heves megyei eszperantistákkal. Mivel nem tartozom dr. Zamenhof mesterséges nyelvének 20 milliós hódolótáborába — ma már 83 országban tanulják és beszélik az eszperantót —, közvetítőre volt szükségem. Tolmácsban ezúttal nem volt hiány... A jó dán holtig tanul Georg Lisbjerg a dániai Holdingból érkezett, 61 éves, építési vállalkozó. — Még a második világháború előtt történt — mesélte —, hogy egy újsághir1 detésen megakadt a szemem. Tanuljon velünk eszperantóul, szólt a szöveg. Addig ilyen nyelvről még nem hallottam, de mivel kiváncsi természetű vagyok, utánanéztem, aztán meg elkezdtem tanulgatni. És meg is maradtam az eszperantó mellett, sőt: életem végéig ezzel a nyelvvel akarok foglalkozni a szabad időmben... Sem Magyarországra, sem a világ más országaiba nem jutottam volna el talán, ha nem „találkozom” az eszperantóval. A nyelv segítségével mindenütt barátokra, segítőtársakra akadtam, s ez egy nagyon kellemes érzés. — Milyen az eszperantómozgalom helyzete Dániában? — Sajnos, nem olyan jó, mint itt. Ahol én lakom, ott mindössze 4—5 ember foglalkozik a nyelvvel. A szövetségünkben is inkább az idősebb korosztály képviselteti magát. Most tervezzük a fiatalítást, mert csak így van jövője az eszperantista mozgalomnak. A magyarországi látogatás is erről győzött meg, hiszen csupa fiatal között töltöttem el itt három kellemes hetet. A fiatalok szeretik a békét, az eszperantisták pedig e közös eszméért har. colnak, egymás megértése e nyelv segítségével egyszerűbbé, könnyebbé válik... Az operaházból a csatornaépítőkhöz A szófiai operaház fővilágosítója, Emilia Nandrova a tenyerét mutatja. Bizony, nem szokta a lapátnyelet, a bőrkemányedések erről árulkodnak. — Ennek ellenére nem bántam meg, hogy eljöttem az építőtáborba. Kikapcsolódás is volt, meg tanulás is. Sajnáltam volna, ha elsza- lasztom ezt a lehetőséget. Pedig majdnem otthon maradtam ... Elküldtem a jelentkezési lapomat a túrkevei táborba, és vissza is jött, hogy nincs hely! Gyorsan futottam a szövetségünkbe, hogy segítsenek. Nehezen, de sikerült útrakelnem. A barátaimnak köszönhetem, hogy megismertem ezt a nyelvet. A szorgalmamnak meg azt, hogy hat hónap után jól beszélek és megértek mindenkit a társaságból. — Van-e az eszperantóval kapcsolatban még valamilyen vágya? — Szeretném egyszer elérni, hogy egy eszperantó nyelvű operaelőadás premierjén is világíthassak... A rendőri szigor és az eszperantó Történt egy jugoszláviai kisvárosban, Pancevóban, hogy két fiú és egy lány a tilos jelzés ellenére átfutott az úttesten... — A baj ott kezdődött, hogy pontosan egy rendőr karjaiba rohantunk — folytatja a történetet Zvezdana Cvetkovic. Koszorúzási ünnepség Aranyossi Pá! emléktáblájánál Csütörtökön a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek Aranyossi Pál, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége emléktáblájánál születé1971. augusztus &, péntek sének 90. évfordulója alkalmából. Az emléktáblán koszorút helyeztek el az MSZMP Budapesti Bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége nevében. Elhelyezték a megemlékezés virágait hozzátartozói, harcostársai és barátai is. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival fejeződött — Hiába könyörögtünk, bevitt bennünket az őrszobára, ahol az a szokás, hogy a szabálytalankodókat egy félnapos „kurzuson” kioktatják a helyes közlekedésre. Amíg vártunk a „tanárunkra ”, beszélgetni kezdtem a fiúkkal, akikkel így összezárt a sors. ók vettek rá, hogy járjak el a klub. jukba, ahol eszperantót tanulnak. .. Ennek hat hónapja, azóta szerelmese vagyok ennek a nyelvnek. Levelezek, mindenhová elmegyek, ahol csak beszélni, gyakorolni lehet. Itt is sokfelé eljutottam, rengeteg élményt gyűjtöttem, lesz mit mesélni a klubban, ahol többek között a két fiú, Jovan és Zlatoje vár... (Fotó: Szántó György) — Ha most átjönne velünk a tilos jelzésen és megismétlődne a fenti eset, akkor megtanulna magyarul is? — Nem hiszem. ízlelgettem ugyan a magyar szavakat, de ez a nyelv nagyon nehéz. Inkább megvárom a zöld jelzést és maradok az eszperantónál... (szilvás) Az Országos Idegenforgalmi Tanács — Szurdi István elnök vezetésével — csütörtökön ülést tartott. A napi. rendi pontok között szerepelt a természetvédelem és az idegenforgalom kapcsolata. A természetvédelem és az idegenforgalom között szoros a kapcsolat, hiszen a turistákat gyakran éppen azok a tájak, természeti látványosságok vonzzák, amelyek felbecsülhetetlen értékük miatt védelemre szó. rulnak. A három nemzeti parkkal — a hortobágyival, a kiskunságival és a bükkivel — jelenleg összesen 166 ezer hektárnyi terület áll védelem alatt, s ez a terület a következő évtized végére eléri majd a félmillió hektárt. A természetvédelmi hivatal és az idegenforgalmi tanács képviselői elhatározták; a jövőben az eddigieknél jobban összehangolják a turizmus és a természetvédelem érdekeit. Legfontosabb, hogy elsősorban a turisták tartsák be ezeken a területeken az emberi magatartás általánosan is elvárható szabályait. Ugyanakkor olyan körülményeket teremtsenek számukra, amelyek a szabad idő hasznos eltöltését, a sportolást, ki- kapcsolódást, felüdülést segítik elő. Az illetékes szervek útbaigazító, figyelmeztető és ismertető táblákkal gondoskodnak a jövőben a védett területekre látogatók tájékozódásáról, ugyanakkor a természeti értékeket bemutató pavilonok, múzeumok, kiállítási termek létesítését is tervbe vették. Megteremtik a feltételeket a kerékpáros turizmus tömeges elterjedéséhez is. Mindezek megvalósítására a természetvédelmi hivatal és az idegenforgalmi tanács tájegységi intézőbizottságai között megindul az együttműködés. Az ülésen megvitatták a termálvizek hasznosításának helyzetét is. n. A törzsőrmester végigkérdezte az adataimat, azután összecsukta az igazolványt. Nyúltam érte, de hirtelen zsebrevágta. — Velünk jön az őrsre! — Miért? — Majd megtudja. Átvonultunk az úton a rendőrkocsihoz. A tömeg egyre nőtt. Az emberek fenyegetően méregettek, halk mormogás támadt, végigfutott a hátamon a hidegX Beültünk a kocsiba, és hirtelen megenyhült a légkör. A rendőrök nagyokat fújtak, tarölgették az izzadságot az arcukról, azután kérdezgették, hogy merre jártam, hol aludtam az elmúlt napokban. Kérdeztem volna én is, de nem válaszoltak, illetve a vége felé a törzsőrmester annyit mondott, hogy majd az őrs minden kiderül. Először is kipakoltatták a táska tartalmát az íróasztalra. Jó nagy halom lett, ott volt a Zsuzsa összes pucca is, kéndp-zték. ftogy-az honnan van. A rendőrök elégedetlenül hümmögtek. A zsebemet is kiüríttették, alig volt benne valami, a szűk farmernadrágok zsebébe kevés holmi fér. A törzsőrmester intett, hogy rakjak vissza mindent. Nehezen ment, mert sietségemben csak bedobáltam a cuccot a táskába, persze kétszer annyi lett. Megtapostam, hogy összébb menjen, a rendőrök mosolyogtak, azt hittem, most szépen elbúcsúzunk egymástól, de a törzsőrmester hirtelen rámkiáltott: — Miért feszegette az autó ajtaját? — Nem feszegettem az aj. tót, csak megnéztem, hogy nyitva van-e. — Talán a magáé az az autó? — Ha az enyém volna, kulcsom is lenne hozzá. Egyébként az egyik barátomé. Pattogtak a kérdései, de mindegyikre tudtam válaszolni. Bár a törzsőrmester nem kérdezte, azt is megmondtam, hogy Szikszai hol falriilr. miknm szülétt&Li QU Mitől ízes a palacsinta? Akadnak szerencsés emberek, akikben már kora gyer3 mekkorban kialakul egy meghatározott foglalkozási vágy. Ha azután emellett ki is tart az illető, akkor minden bizonnyal boldog ember lesz, hiszen egész lényét ez az élethivatás tölti be. Mások még tizennyolc esztendős korukban is vacillálnak,' hogy milyen pályára lépjenek, míg végül is a szülők akarata szerint döntenek. Ez aztán a „lutri" — ahogyan mondják —, mert vagy beválik a szakma, vagy nem. Ismét mások — helyesen — elhivatottság hiányában a Pályaválasztási Intézet szolgáltatásait, veszik igénybe és alkalmasságuk alapján látnak munkához. Bárhogyan is történjen, az a legfontosabb, hogy az ember kedvelje azt, amit csinál, szívesen végezze a munkáját. Annál is inkább, mert a foglalkozás rányomja a bélyegét az ember egyéniségére, ennek megfelelően alakulnak ki készségei, szokásai, a magatartása is. i — Mi a foglalkozása? — Fodrásznő vagyok. — Szereti a munkáját? — Tizennyolc éve csinálom és úgy érzem nem tudnék más munkakörben dolgozni. — Mindig ilyen kedves, bájos? — Ne haragudjon, de azt kell mondanom, hogy ez vele jár a szakmával. Én sokak fodrásznője vagyok! Nekem ki kell találnom a vendégeim gondolatait. Tudnom kell az alkalmakat is, amelyre a hölgyek a frizuráikat készíttetik. Én sok mindent tudok, hallok, látok, de ezekből csak annyit adok tovább, amennyit jónak látok. A nők a fodrásznál különösen közlékenyek. Nem szabad visszaélni a bizalmukkal... — ön hol dolgozik? — Szakács vagyok. — Mindenki dicséri a főztjét! — Ezért élek! Az emberek pedig — ha nem érti félre — a hasuknak. Szív kell ehhez a foglalkozáshoz, kérem! Ez nem kéményseprés, vagy parkettcsiszolás. Állítom önnek, hogy még az ízes palacsinta sem olyan ízes, ha az ember csak „úgy” tessék lássák belecsapja a lekvárt. — ön hol dolgozik? — Bíró vagyok. Megnyugtató modorú, kellemes emberi — Mi a hobbija? — Sokat olvasok. Érdekelnek az emberi dolgok, a regényt gyűjteményem lassan már egy szobára való. — Mindig ilyen komoly, mértéktartó? — Ilyen az egyéniségem, és valahogy a foglalkozásom is ilyenné tesz. — ön bolti eladó? — Tizenöt éve. — Maga ha fáradt is, mosolyog! És kedves, szolgálatkész. — A szakmámmal jár! Megszoktam és ennek örülök. Különböző emberek, különböző foglalkozások. Másfajta egyéniségek. Mindössze egy közös követelmény van: embernek kell maradni... Szalay István az apja foglalkozása. Egy kicsit locsogtam is, mindent aprólékosan körülírtam, nemcsak azért, hogy a tájékozottságomat bizonyítsam, inkább a felengedett feszültség miatt. Elég nyomasztó hely volt az iroda, a falai szürkék a portól, vagy tíz éve festhették utoljára. Egy barna iratszekrény, szék, tintafoltos asztal, zöld páncélszekrény volt a berendezése, a falon semmi,' a bekeretezett rendőreskün kívül. A por- és a dohszag szúrta az orromat, azt hiszem, a derékmagasságig felszögezett raffiaszövet alatt vizesek voltak a falak. Felírták az adataimat, és felírták azt is, amit Szik- szairól meg Zsuzsáról mondtam. A törzsőrmester egy kicsit zavarba jött, amikor Zsuzsa került szóba, nem tudta, hogyan említse, de kivágta magát, úgy beszélt róla, hogy a „barátnője”. Tulajdonképpen igaza volt. Jó háromnegyed órát töltöttem az őrsön. Szerencsére jegyzőkönyvet nem vettek föl, legalábbis hivatalosan nem, az ilyesmi végtelenül elhúzódik. Onnan tudom. hogy egyszer tanúként kihallgattak egy gázolás ügyében. Megint beültünk a kocsiba. a rendőrök mérgesek voltak, hiába vesztegették az idejüket. Az élelmiszerbolt előtt álltunk meg. — Kiszálljak? — Naná! — mondta a törzsőrmester. — Mit gondol, taxiban ül? Kikászálódtam. Az embe. rek megint összefutottak, észrevettem a két eladónőt is a jégkrémes pult mögött. A rendőrök megint nyertek. Szikszai közben megkerült, Zsuzsa mellett támasztotta a Polski oldalát. A törzsőrmester igazoltatta őket, és közben irkáit valamit egy kis noteszbe, Zsuzsa dühös lett, kérdezgette, hogy miért éppen minket szúrtak ki, de a rendőrök nem feleltek neki. Szikszai hülyéskedett, alig fért a bőrébe, jó heccnek tartotta az egészet. A tizedes rá is szólt egyszer, hogy ne szórakozzon, mert beviszik az őrsre, és reggelig ott tartják, de látszott, hogy ezt maga se gondolja komolyan. Visszakaptuk az igazolvá. nyainkat, beültünk a Polskiba, Szikszai keményen tisztelgett a volán mellől, de a rendőrök már visszafelé mentek a kocsijukhoz, hátat fordítottak nekünk. A tömeg lassan szétszéledt, látszott az emberek arcán a csalódás, a színjáték véget ért, és nem volt túl izgalmas. A törzsőrmester a jégkrémes pulthoz ment, és mondott valamit a nőknek. Az egyik elpirult, a másik meg elsomfordált mellőle. — Jól letolja őket — mondta Szikszai. — . Ezek hívták ki a rendőröket — Indítsmár! — mond-' tam. — Tűnjünk el innen! Zsuzsa persze fölpattant, hogy miért kellene eltűnnünk, nem csináltunk semmit, inkább mi lehetnénk fölháborodva, és egyáltalán, mi a fenét akartak tőlem az őrsön? Rákiáltottam Szikszaira) hogy indítson, vagy gyalog megyek. Indított azonnal. Nagy csend támadt, valami furcsát vehettek észre 3 hangomon. , wthhelr. pajdogósabbák iát-
