Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
Szovjet rajzkiállítás a Műcsarnokban < Szovjet képzőművészek rajzaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban < Budapesten. Képeink a kiállításon készültek. Fent: Bekarjan Dzovinar < Kárpátaljai vasárnap című alkotása, jobbra pedig egy részletet muta- 5 tunk be Vardziguljanc Rüben Este című rajzából. ^A^AAAAA^VNAA.^AA^SAAAAAA^sAAAAA^VVVVVVVN^AAAAAAAAAAAAAAÄ Af\\VVWWVVVVV\VVV\ íme itt van elrejtve a hercegnő Gombák fenyegetik Koppenhágát Egy csehszlovák archeológus-expedíció Abu-Sziru egyiptomi városban felfedezte Kikeret Nepti hercegnő, az ötödik dinasztiából való Iszcszi fáraó lányának a sírját. A lelet igen nagy érdeklődést váltott ki archeológus körökben, mivel eddig azt tartották, hogy a hercegnő sírjál egész máshol kell keresni. Az uralkodó dinasztiák tagjainak temetkezési helyéhez hasonlóan, ezt a sírt is még az ókorban kirabolták. A rablók valamilyen okból a díszítések és a használati eszközök nagy részét itthagyták. csak a múmia ékszereit vitték magukkal. A két és fél méter hosszú, egy méter széles szarkofágon kívül a töld alatti sírban kan- csókat, fazekakat és más használati tárgyakat találtak. A múmia kora négy és fél ezer év. Gombák támadták meg Koppenhága számos épületét. A város XVII- és XyiII. századból származó építészeti remekműveit, amelyek túlélték a tűzvészeket és a háborúkat, most a lassú pusztulás fenyegeti. A mikroorganizmusok terjedése mind nagyobb mértékű. Koppenhága tengeri lápos területen épült fel: minden egyes épület alapját cölöpökre építették. Amíg ezek vízben álltak, nem volt semmiféle veszély. A városban rohamos építkezések kezdődtek. A sokemeletes házak mély alapjai és az erőteljes iparosítás azonban előidézték a talajvízszint apadását. Az esővizet, amely korábban a macskakövek között a talajba szivárgott, évek óta szennyvízcsatornákon keresztül vezetik el a városból, és az aszfaltozott utak sem engedik át a vizet. A cölöpök nagy része most szabadon áll, kiszárad és ideális támadó felületet kínál a gombáknak. A koppenhágai technológiai és műszaki intézet tudósai most megkísérelnek közösen intézkedéseket kidolgozni az épületek pusztulásának megakadályozására. Több javaslatot — például azt, hogy pumpáljanak nagy mennyiségű vizet a város alá, vagy vegyszerekkel pusztítsák el a gombákat — elvetették, mert igen sokba kerülnek, vagy nem lehet őket keresztülvinni. Végül is fáradságos kézi munkát igénylő megoldás született: a cölöpöket kiemelik és betoncölöpökkel helyettesítik — ez hosszas és nem túlságosan hatékony módszer, állítják a szakemberek. A legnagyobb veszély — a pompás polgári házakon kívül — az 1748-ban emelt Királyi Színházat és az Amalienborg-palo,tát„- a dán király székhelyét fenyegeti. Csupán e''két''épület megmentése mintegy 40 millió dán koronába kerül majd. A közjó szolgálatában Spielmann József köteléről Művelődéstörténeti tanulmányokat csak kétféleképpen lehet írni. Vagy nagyon rosszul, vagy nagyon körültekintően, koncepciózusán, megmutatva, hogy valamely korszak mit tartott az addig elért emberi kultúra elsajátítandó ismeretei közé. A következő sorokban azt próbálom me^t érzékeltetni, hogy miért ez az utóbbi megállapítás érvényes Spielmann József művelődéstörténeti tanulmányéira. Meglehetősen régi megállapítása történetírásunknak: az Elbától keletre eső történelmi régió egyik sajátossága a polgári fejlődés útján való megkésetiség, a feudalizmus maradványainak XIX. századig való túlélése. Nyilvánvaló lehet ugyanakkor az is. amit viszont a történetírás sem nagyon bolyagtott, hogy ezen fáziskésésnek komoly művelődéstörténeti vetülete is van. Izgalmas probléma, iriilyen például ez a Kárpát-medencei művelődéseszmény a XVI. század elejétől a XIX. század derekáig. A szerző Erdély művelődéstörténeti viszonyainak csupán egy szeletét vizsgálja, azt, hogy az említett korszak orvosai és orvosi irodalma milyen szerepet töltöttek be a művelődés terjesztésében és formálásában. Hosszú ideig a középkori feudális kori értelmiségi réteg csupán két ismertebb foglalkozást, jelölt, papi és tanári jellegűt. Spielmann tanulmányainak egyik erénye, hogy kimutatja, az általános közhiedelemmel ellentétben, meglehetősen korán az orvosi tudomány is felzárkózott az értelmiségi foglalkozások sorába. Már kialakulásának e korai szakaszában is kettős tevékenységi formát egyesített, egyfajta elméleti tevékenységet, illetve sokkal kiterjedtebb gyakorlati munkát. A szerző ugyanakkor azt is nagyon jól tudja, Kelet-Európábán minden értelmiségi pálya egyben néptanítói küldetést is takar. Aki itt tanár, pap, orvos volt, annak társadalmi reformernek, igehirdetőnek, műveltségi jellegét illetően polihisztornak kellett lennie egy személyben. A XVI.—XIV. század közötti művelődéseszmény egy átfogó enciklopédikus műveltség megvalósítására törekedett. Helyesen mutatja ki a szerző azt is, hogy miként változott ez az enciklopédikus műveltség a vizsgált hosszú időszak alatt. A társadalmi elvárások mindig erősen befolyásolják az egyén műveltsé»gi lehetőségeit. Ä reneszánsz ember inkább polihisztorságra törekszik, míg a felvilágosult ember gondolatvilágát a racionalisztikus enciklopédikusság jellemzi. Spielmann József tanulmányait nemcsak tárgyszerű feldolgozásában tartom kitűnő munkának, hanem művelőléstörténeti koncepciójánál fogva is. Orvostörténeti kutatásai jól példázzák: egy elmaradott, a polgári fejlődet irányába nehezen mozduló társadalomban a tudománynak nem elhanyagolható politikai funkciói is vannak. A haladó tudomány küzdelme az emberi gondolkodás átformálására vetekszik akár a legmélyebb társadalmi forradalommal is. Komoly erénye ennek a koncepciónak az is, hogy a szerző tartózkodik mindenféle romantikus mítoszteremtéstől. Az orvostudomány erdélyi nagyjairól azt is leírja, egyneháJ nyuknak igen komoly küzdelmet kellett folytatniuk azérl. hogy a megszerzett ismeretet és az egyéni eredményt á közjó szolgálatába tudják állítani. Végezetül nem hagyhatjuk említés nélkül: a szerző épít azokra a komoly kémiatörténeti kutatási eredményekre is, melyekkel Szőkefalvi-Nagy Zoltán, egri főiskolai] tanár gazdagította a magyar....tudomány históriát. Spiel-] mann József maroevásárhelyi orvostörténeti professzor. SZŐKE DOMONKOS Bartha Szabó József: Messziről nézve— csudabogár én nagyon szófogadó fiú ^ voltam. Bűvös kalap mellett nőttem, minden kívánságom rögtön teljesült. Visszatérő mondat volt odahaza: — jó kisfiú légy, mert ha nem hallgatsz a szép szóra, melós leszel. — Az lettem! Kérdezzen! Irodalomról, politikáról... Szóval, kérdezzen... Nem akar? Ne jöjjön zavarba. Lehet, hogy semmivel sem tudok kevesebbet másoknál? Lehet, hogy többet is? Csak hát én nem tartom oda mindenért a markomat. Sem elismerésért, sem papírért. Mert ez a kettő itt egymásnak édesszüléje. Olvasta Hellertől a Huszonkettes csapdáját? Na látja, ez ugyanaz pepitában: papír nélkül nincs elismerés, elismerés nélkül nincs papír. Nem érti? Pedig egyszerű. Az viszi sokra, akinek papírja van. Sok papírja. Azok hozzák a nagy állást, a megbecsülést, és azt, hogy „már nem akárki”. Így papírokat gyűjtenek az emberek. Mit gondol, azért verik a szülők a gyerekeikbe a tanulást, hogy okosabbak legyenek? Egy nagy frászt! Hanem azért, ha ne kelljen gürcölniük. Űri állás, nyakkendő, tekintély, pozíció. Szóval egzisztencia. S ki marad munkásnak? — Hát nem érdekes? A hatalom fő birtokosai a képességekben, tanulásban, szorgalomban messze lemaradot- tak ... Értelmiség? Hány embert ismerek, aki elvégzi a főiskolát, vagy egyetemet és már nem érdekli semmi. És mit gondol, miért? Mert elértő a ..szintet”, a megálmodott pozíciót, rangot. Ez elég. Minek tanulni tovább? Néha arra gondolok, mi volna itt, ha. mindenki milliomos lenne. Mi lenne a mozgató-, a hajtóerő? A tanulás csak önmagában? — Aligha . .. Ezért mondom, jobb így ahogy állunk. Legalább balta»'-'’- ' vagyonért, a rangért és közben akarva-akaratlanul okosodnak... Hogy a többség nem? Igen, igaza van. Túl sötétnek festettem a képet. De a közömbösökből a kevés is sok. Hát még a sok! x. zóval panelszerelő lettem. A gimnáziumban egyik naptól a másikra bejelentettem: elég a bábáskodásból. Dolgozni megyek. Tanáraim kiverték a balhét. A srácok röhögtek: „Na lám, lelép az eminens.” Anyám majdnem bedili- zett. Apám a haját tépte. — Te szégyene a családnak — mondta —, ide többet be nem teszed a lábad ... Nem azért hagytam abba a tanulást, mert büdös volt. Láttam, hogy oltári előnye van a fizikai munkának. Ha valamit megcsinálok, abban az én kezem munkája van, s nincs ember, aki azt letagadhatja. És láttam a jövőt, amelyet anyámék szántak nekem. Az akta- kukacságnak még a gondolatától is borzadok. Szóval ezért lettem melós ... Először kubikus voltam. A föld, kérem, olyan, mint a hit. Vonzza az embert. Nem erő kell hozzá. Hanem tartás, és in. Állati szívósság, tűrni tudás. Hajlékony damaszkuszi acél. Mert a föld hol kemény, hol puhább hol gorombább. Érezni kell a módját. A kavics visszavág, mint. a kalapács. Jajgat a csákány, sírnak a csontok. Az agyagban cuppog a csizma, gonoszul tapad. És ilyenkor nem szabad ellenkezni. De nem ám! Fi- ••■>! ni kell. Meggondolni minden lépést. Nem mocorogni, ugrálni fölöslegesen. Csak térdtől felfelé, mintha eszünk ágában sem lenne arrébbmenni. És akkor vereséget szenved az agyag anélkül, hogy belefáradnánk. Mégis otthagytam? Igen... Volt egy művezetőm, akár egy őrmester, Jutáson. Kiástunk egy csatornafélét. Folyt rólunk a víz, mert nagy prémiumot ígértek. Persze pótoltuk. Mert kell az ital ahhoz a munkához. Két hét helyett három nap alatt elvégeztük. Hát mit gondol, mi lett? Egy vas sem, mert fizetés előtt kijött a mérnök és azt mondta: „Hát nem ide kellett volna ezt ásni, hanem odébb. Ezt hagyják itt, temessék be és lássanak hozzá újra!” Betemetni? — mondom. Azt nem. Ha a fene fenét eszik, akkor sem. Csak akkor, ha belefekszik az az okos. aki idecsináltatta. „Hát nem mindegy magának, mit csinál munkaidő alatt” — mondta pökkhendien. A hajcsárunk meg rögtön alányalt: „Ügy bizony, nem mindegy?” Szóval betettem magam után a kaput tisztességgel ... M ár akkor is sűrűn nézeget■ * tem felfelé. A darusok, a panelszerelők a levegő tengerészei. Reggelente hosszan beleköpnek a hajnalba, megnézve a szél járást, mert az nagyon fontos. A panel olyan, mint a kifeszített, vitorla. Tudni kell a módját irányítani, kormányozni. Gondolatát is ismerni a darusnak és fordítva. Fentről, az emeletről a világ csendesnek, békésnek látszik. Az emberek szorgalmasnak. A hajba belekap a szellő, s a mell megtelik friss levegővel. Nem akarok a „nagyokosok” kö- o tartozni. Pedig fel akartak kap- i. A múltkor is mondták: „az elv- ■'ácsnak van esze, tanuljon. Mi majd segítünk. Előrehaladást érhet el még mozgalmi vonalon is”. Nem — mondom. Nem iratkozom marxista középiskolába, és egyetemre sem, meg gimnáziumba sem, mert én azt már elvégeztem. Végigrágtam magam a könyveken. Csak papírom nincs róla. „Már pedig anélkül nem megy, elvtárs”. Ha nem, hát nem. Maradok, — mondtam. A papírért nem töröm magam. Az a lényeg, ami a fejben van... A munkaügyin, meg a káderezésnél persze nem ez számít... Felépítettem sok ezer lakást. A magamét még nem. Szüleimnél lakunk, feleségestül, gyerekestül. Két fiam van. Anyámék megbékéltek. Perfekt beszélek németül. Gyermekkoromban odahaza a családban csak így szóltak, hogy megtanuljam. Mostmár a fiam is . .. C rről jut eszembe. A múltkor *- valamilyen német küldöttség járt erre. A főnökök kivezényeltek bennünket a falakra, futkostak, mint a pók a falon, hogy lássák a vendégek, mennyire jól megy nálunk a munka. A németek meg ott álltak a hátunk mögött. Az építésvezető meg mondja a tolmácsnak: „Fordítsa le az elvtársak- nak, hogy ez egy szocialista brigád. és azért hajtanak ennyire a nagy meleg ellenére is. mert vállalták. hogy jóval a határidő előtt teljesítik a tervet. Az öntudatuk szerint cselekednek így”. A tolmács meg fordítja. Azok meg törülgetik a homlokukat, jó képet vágnak. Egyikük megjegyzi: „Ki hinné, hogy a magyaroknál ennyire dühöng az öntudat”. A tolmács természetesen hallgat. De bennem felszaladt a pumpa. Mondom neki németül — „menjen a fenébe ezzel a szöveggel. Mi sem vagyunk annyira hülyék, amilyennek kinézünk. Épp maguk miatt parancsoltak ide minket, úgy, hogy feleslegesen sajnál bennünket. Az öhtu- datról meg annyit: dolgoznánk mi anélkül is, ha lenne mit. De nincs : alap, nincs ez, nincs az, nemegy- I szer a panelek szerelése helyett i tingli-tangli munkát végzünk...” I Mondhatom, legyökeredzett a lába, ] mint a tölgynek. A többieknek is. ■ ] Aztán beszélgettünk mindenről, költőkről, írókról, sportról, építészetről. Azon csodálkoztak, hogy lehetek csak munkás. De aztán elmagyaráztam: Én panelszerelő munkás vagyok. És nem „csak” munkás! Hanem egyszerűen: munkás. M egállapodtam. Harminchoz közeledem. Pátosz nélkül mondhatom: szeretem a panelokat, a házakat. Hozzám nőttek, elválaszthatatlanul, mint a tenyeremhez az ujjak. És nincs bennem bizonytalanság, hogy mire vihettem volna. Mert a legtöbbre vittem. Tízezrekkel mérhető lakásokra! Lakótelepekre. Mert szidhatnak bennünket. Szidhatják a vállalatot, de ha körülnéznek az ócsárolók, kiüti a szemüket a ház, a lakótelep. Bár merre néznek. Mert ott vannak. És ez tény. Ezt nem lehet letagadni... A társak, ha valamit nem értenek, megkérdeznek. Politikáról, jogról, pénzről. Mindenről. Akik közelről ismernek, azok szeretnek. Akik messzebbről, azok azt mondják, különc vagyok, csudabogár. Akik még messzebbről, azt mondják. hülye. Mindig kimondom, amit gondolok, nem hímezek-hámozok, nem köntörfalazok. Nem félek. Az istentől se félek. Mert rám itt szükség van. Szükség, mert hasznosat leszek. És erre büszke vagyok. Hát ennyi. És még valami: aztán nehogy valami kicicomázott. romantikus történetet faragjon az egészből, mert azt igencsak nem szeretem. Tudja, találkozhatunk még. és akkor a szemembe ke1’ néznie .. Na, minden jót! < < c < <; { ✓wv
