Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-27 / 201. szám
A tananyag és az élet NEMRÉGIBEN EGY ÁLTALÁNOS ISKOLA végzős tanulóitól megkérdezték — csak úgy, kísérletképpen —, hogy mit tudnak néhány olyan személyről — Rákosi Mátyás, Rajk László, Tildy Zoltán, 6tb. — akik az elmúlt három évtized egyik vagy másik szakaszában fontos szerepet játszottak a magyar közéletben. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy annak az egy iskolának a nyolcadikos tanulói a minimálisnál is kevesebbet tudnak róluk. Aligha lehetne leszűrni ebből valamilyen általános érvényű következtetést —, ha nem érkezett volna hír éppen ugyanabban az időben (mondhatjuk: jelen "időben) egy középiskolában történt kérdekzősködésről. A válaszok nagyon hasonlóak voltak az előbbiekhez. Hozzá kell tenni, hogy mindkét kérdezösködésnek egyetlen feltétele volt csupán, hogy a megkérdezettek válaszadás előtt ne kutathassanak könyvekben. Más vidéken történt, hogy egy falusi asszonyt hivatalos levelek özönével árasztott el egy vállalat, amely az asz- szony házának egyik szobáját igényelte. Aláírattak vele mindenféle papírokat, s csak később derült ki, hogy számára nagyon előnytelen szerződést kötött. Évekbe is beletelhet, amíg megtalálja a maga igazságát. Látszatra a fenti esetek között nincs is összefüggés. S mégis van. Két példa együtt, olyan kép körvonalait rajzolja ki, amelyben egyre világosabban látható: állampolgárok százezrei keveset tudnak arról az országról, amelyben élnek, élünk. A tudományok rohamosan fejlődnek, a technika újabb és legújabb vívmányairól nem lehet tudomást nem venni. S közben már-már kívül esik az érdeklődés határain az ,ami az utolsó harminc évben velünk történt, ami a legközelebb van hozzánk. Időben is, térben is, érzelmileg is. S nem ismerjük eléggé ennek a fejlődésnek kapcsán feladatainkat és jogainkat sem. MAI' NYOLCADIKOSOK, az általános iskolát éppen elhagyó fiatalok többet tudnak az űrhajók típusairól, egy Mars- vagy Venüs-utazás lehetőségeiről és időtartamáról, mint harminc évvel ezelőtt talán az ilyen tudományokkal foglalkozó szakember. Atomhasadásról és kibernetikáról vitatkoznak azok — bizony, nemegyszer ugyanazok, — akiknek alig- alig van fogalmuk arról: mi történt Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Lehet vitatkozni azon, hogy az általános és középiskolai tananyag — éppen a tudomány és a technika mind gyorsabb fejlődésének velejárójaként — helyes arányban tolódott-e el a reálműveltséget adó tárgyak javára. Minkenképpen tény azonban, hogy az oktatásból — és nemcsak az oktatásból — hiányzik a szocialista magyar haza politikai-jogi-történel- mi valóságának megismertetése. Nem sokáig hiányzik. A Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy az állam- szervezet felépítésére, a legfontosabb törvényekre, az állampolgári jogokra és kötelességekre vonatkozó ismeretek szerves részei legyenek az iskolai tananyagnak. A legközelebbi években, az új tantervek bevezetése során az általános iskolákban „Történelem és állampolgári ismeretek”. a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben pedig „Történelem és társadalmi ismeretek” című új tantárgy lép a következő ta- nulnivalók közé. MIT IS KELL HÁT TUDNIA egy magyar állampolgárnak? Annyira régi, klasz- szikus igazság, hogy immár közhelyszámba megy: csak annak a nemzetnek van jövője, amely tisztelettel őrzi múltját és öntudatosan éli a jelent. Régi időkről, történelmünk nagy eseményeiről és kiemelkedő alakjairól jelentőségüknek megfelelően szól OBR, f=&RE7NC^ 2. Ekkor még egy Moszkvától nem messze levő városkában élt, édesapja a hadsereg szolgálatában állt, édesanyja a helyi iskolában tanított, mint német—francia szakos tanárnő. Peter — akit akkor még Aljosának hívtak — egyetlen gyermek volt,' kitűnő tanuló az iskolában, lelkes és öntudatos a pionírszervezetben, majd a Komszomolban. Zseniális nyelvtehetsége volt és maga is tanár szeretett volna lenni. A sors (?) azonban közbeszólt. Egy másik főiskolát kellett neki elvégeznie amelyről — kiváló eredménnyel — mint Peter Dietrich elektromérnök került ki, annak a Johann Dietrichnek a fiaként, aki — mint az SA tagja — meghalt a Ruhr vidéki zavargások idején és csak Peter fia maradt életben valahol Németországban. Pontosabban Berlinben, ahová a második világháború előtt, 1936-ban költözött és ahol az egyik nagyüzemben beosztott mérnökként vállalt munkát. Tagja lett a Nemzetiszocialista Pártnak, gyűlésezett. lelkesedett, 1977. augusztus 27., szombat örömmel vállalta az egyik pártsejt vezetését és hamarosan főmérnökké lépett elő. 1937-ben katonai kiképzésre hívták be, és mint kiváló szakembert, hű párttagot, rövidített tanfolyamon tisztté képezték ki, hadnaggyá avatták és beosztották az egyik Berlin környéki felderítő alakulathoz. Parancsnokai a legjobb véleménnyel voltak róla kiváló tudása, rátermettsége, föltétien megbízhatósága miatt. 1939-ben főhadnaggyá léptették elő és átvezényelték az Abwehr, a nyugatnémet katonai hírszerzés egyik központi osztályára. Gyönyörű karriert futott be. mindenki nagy jövőt jósolt neki. Egy este, a tiszti klubban rendezett bankett után kis^ sé fáradtan indult hazafelé. A kijáratnál, a ruhatár előtt kis tumultus támadt, hatan is érkeztek, kissé kapatosán, derűsen. — Pardon ... pardon.... Dietrich százados udvariasan félreállt és feszesre húzta zubbonyát, amely a hirtelen támadt kis zsúfoltságban meggyűrődött. — Kérem, csak parancsoljanak, én már úgyis távozom. / Ahogy kilépett az ajtón, cigarettáért nyúlt a köpenye zsebébe, de ujjai idegen tárgyat éreztek a doboz mellett. Melegség és izgalom futott át rajta. Ezüstláncon a medalion volt a kezében, egyik oldalán az iskola a történelem-tantárgy segítségével. Nem any- nyira a tananyag hibája, mint inkább érthető emberi gyengeség, hogy a legújabb idők, a szinte még csak félmúltnak nevezhető időkről kevésbé világosítjuk fel az ifjúságot. Talán éppen azért, mert akiknek beszélniük kellene róla, a maguk számára alig' alig tudják múltként elfő. gadni, hiszen nemcsak átélték, de részvevői, alkotói voltak történelmünk — hibáival együtt is — legtöbb újat, korszakos fordulatot hozó szakaszának. Tudnia kell az állampolgárnak, hogy honnan indultunk, hogyan jutottunk odáig, ahol vagyunk — és hol tartunk, mit teszünk ma. Röviden talán így lehetne összefoglalni azt a tantárgyi ismeretanyagot, amit már a legközelebbi években elsajátítanak az iskolások. Nehéz volna valamilyen „skatulyába” beszorítani ezeket a tudnivalókat: jogi tudományok ezek. meg történelmiek is. Nem paragrafusokat kell megjegyeznie a tanulónak elsősorban, hanem állampolgári jogait, s kötelességeit kell megismernie. Ismerjük meg hazánkat olyannak, amilyen ma, s ezzel együtt azt az utat, amelyen idáig jutottunk. A törvénytár — képtelesen szólva — nyitva áll mindenki számára, az ország politikai szerkezete, felépítése, jogrendszere, alkotmánya nemcsak hogy nem titok, de megismerése kötelesség. NEMCSAK AZÉRT, hogy majdani felmérések, iskolai vagy azon kívüli kérdezőskö- dések jobb eredménnyel végződjenek, mint a mostaniak. Azért, mert a hazafiság ösz- szetett. bonyolult fogalom. Hazafinak az érezheti magát, aki nemcsak szereti, hanem ismeri is azt az országot, amelyben született, ahol él és dolgozik, élvezi a jogokat és teljesíti kötelességeit. Várkonyi Endre Száll a kakukk fészkére Amerikai film Egy parányi vízcseppben az egész hatalmas óceán — mondanám magamnak a film vetítése után, de ennyivel nem tudom elintézni a látottakat, nem tudom megnyugtatni magam. Az olvasási élmény hatásával és ellenzőjével ültem be a filmet megnézni. Szinte magammal szemben is fondorlatosán igyekeztem kellő távolságot tartani a főnővér és McMurphy között, hogy a két pólus közötti feszültség kiegyenlítődjék bennem. Nem ment a kísérlet, mert a film egy sor alapkérdést bolygatott fel bennem: kérdéseket, amikre így-úgy, de mindig választ kell adnunk és nem biztos, hogy a már sokszor elszajkózott felelet marad az igazi. Ken Kesey kisregényének, fekete komédiájának hőse minden adottságával együtt szinte kihívja maga ellen a sorsot, hiszen egészséges gondolataival, eleven derűjével és pusztíthatatlan tenni akaa strassbourgi székesegyház fényképe, a másikon egy női arckép. A jel, hogy elérkezett az 5 ideje A jelzés, hogy az elvtársak munkára szólítják. Évek óta várt már erre, mindennap, minden órában, hiszen minden, amit eddig tett, ennek érdekében történt. Hogy megérkezzék a parancs az igazi munkára. Peter Dietrich százados — amint ezen a reggel fölkelt — eltűnődött: hány éve is ennek? Most 1944 augusztusa van, tehát éppen hat esztendeje. Mennyi minden történt a hat év alatt! Feladatait a háború első éveiben különösebb problémák nélkül tudta megoldani, de most már sokkal nehezebb a helyzet, hiszen Berlint naponként bombázzák, a város negyedrésze romokban hever. Hivatalában parancs várta: kilenc órakor jelentkezzék Nickel alezredesnél, közvetlen főnökénél. Pontosan a megadott időben belépett az alezredes dolgozószobájába. Tisztelgett és azonnal észrevette, hogy egy harmadik személy is jelen van: Hillinger Sturmbannführer, az SD 2. rendkívüli megbízottja. Az első pillanatban átsuhant rajta, hogy itt most valami nagy dologról lesz szó. Hillingerről tudta, hogy a Hitler elleni merényletet követően került erre az osztályra (abban az időben, amikor sok SS- és SD-tiszt- nek ragyogott fel a szerencsecsillaga). Korábban a birodalmi kancellária épülete alatt berendezett luxusbunkerban teljesített szolgálatot, tudvalevő, hogy Hitler testőrgárdáját ilyen Hillinger - féle, volt bűnügyi nyomozókból szervezték meg. Ehhez a felelős beosztáshoz pedig úgy jutott, hogy előzőleg „megfelelő határozottságot és szilárdságot” tanúsított a szovjet területen, a partizánok elleni harcban. Dietrich — noha semmiféle külső jelét nem adta — gyűlölte Hillinger Sturm- bannführert, akiről sejtette, érezte, hogy ellenfelet lát benne, a fiatal Abwehr-szá- zadosban. „Kopóösztön! — gondolta Dietrich. — Ez talán az egész osztályt árulónak tartja...” Nickel alezredes — nyitott lappal a kezében — azonnal a tárgyra tért. — Százados úr! A mai nap, a táviratban jelzett időben, rendkívül fontos személy érkezik Berlinbe. Tessék, itt a távirat. A konspiráció leg. teljesebb betartásával kell fogadnia és elhelyeznie gz Alagút nevű „K” lakáson. Ezt követően azonnal tegyen jelentést nekem és a Sturmbannführer úrnak. A jelszó: Lavina. Ismételten felhívom figyelmét a legnagyobb titok, tartásra és a legmesszebbmenő udvariasságra, mert az érkező személy rendkívül fontos megbízatással, két napon belül újra a front mögé indul. Értette? — Értettem, alezredes úr. _ Végeztem, távozhat! D ietrich, amint a szabójába ért, elolvasta a táviratot, amelyben röviden az állt, hogy Hans Weber őrnagy déli 12 órakor érkezik a megadott vonattal. Ránézett az órájára: negyed tíz. Akkor sietnie kell, hiszen szabály, hogy az érkezőt mindig a Berlin előtti állomáson kell fogadni. Beült katonai furgonjába és elindult a külváros felé. Nickel alezredes és Hillinger Sturmbannführer — miután a százados távozott — még együtt maradtak. Nem volt közöttük szívélyes viszony, az alezredes kissé vi- szolygott is a fölkapaszkodóit volt rendőrnyomozótól. (Folytatjuk) rásával csak önmaga akar lenni. Nem tud megváltozni az új környezetben a zárt intézetben is. folytatni akarja, amit már máshol is józannak és természetesnek tart. Amiért őt ide küldték, az nagyon sokaknak és nagyon sokszor nem bűn, de neki igen, mert az apró közösségekben, ahol eddig játszotta az életét, neki felrótták azt, aminek szerinte szükségszerűen be kellett következnie. Murphy tehát a saját józan, egészséges értelmében bízva, tartásában egy percig sem inogva belékezd itt is abba a küzdelembe, amelynek csak tragikus lehet a vége Mert ha valaki egyszer veszélyesnek tűnik a közösségben, arra belülről hat az erő, amely az igazság kiharcolásáért hajtja élőre, másrészről kívülről ránehezedik az az ellenállás, amely csakis azért lehet kegyetlen, mert meg sem akarja és meg sem tudja érteni azt a folyamatot, ami benn, az agyban, az idegekben végbe megy. Nincs más hátra, a diktált rendnek és Murphy belülről elképzelt és megvalósítani szándékolt rendjének össze kell csapnia. Az sem kétséges, melyik szándék válik kegyetlenné, mert az esetek többségében a többségi erő győz és a történések tehetetlenségi nyo- matéka viszi a megoldásig a cselekvéseket. Miss Ratched, a főnővér, a főnéni bizonyára azt tanulta, amit stílusban és tartalomban a munkája jelent "saját maga számára. Fel sem merül benne a gondolat, j hogy mindaz, ami kívüle, í nélküle és körülötte történik jj és történhetik, az több meg- .j. értést, nagyobb készségeket; más felismeréseket igényelne, j. mint ami benne valaha is Í megszorult. Van ebben a történetben,' ebben a fekete komédiában valami utópisztikus, valami a gyerekes álmodozásból. Hiányozná is, ha nem lennel' Murphy érti végre saját helyzetét. tudja, hogy ő ebben a közösségben másfajta, mint a többi, ő vezér a veszett nyáj fölött és azért neki valahogy; nincs meg az a szabadsága; mint a többieknek, akik valami módon a társadalom hibájából, a test és a lélek gyengeségéből kerültek ide. Ha majd eljutunk KanadáJ ba — mondja Bromdennek; s mintha érezné, hogy a sza- i badságnak ez a sóhajjal meg-; idézett látomása számára leJ hét gyönyörű, de elérhetett len. Mert ha igazán megvalósíthatónak, közelinek, kitat pinthatónak tartaná, ha hinne benne, akkor nem követt ne el olyan súlyos hibákat; mint amikor az a bizonyos szabadság éppen az ablakon j kopogtat. És Bromden fant tasztikusan túlméretezett testi valósága is mintha odáig vinné gondolatainkat: ennyi erő is csak ritkán elég áttörni a kialakult, a megköt vesedett rend, a félreértések és a félreélések erődrendszerét. Mert a főnéni mögött vat kon mozgó és félre sandító erők összessége áll; gyanakszanak és megoldásokat sürgetnek, félszavakkal, félgondolatokkal, amikből szinte kinő valahol a társadalmi elkeseredés, a düh, amelynek csak a cselekvésben mutatkozik meg rettenetes logikát, ja. Milos Formán filmje világ siker, összetevőit nem kell különösebben felsorolnom. Jack Nicholson és Louis a Fletcher Oscar-díja önmagáért beszél. A néző pedig órákig hallgat, vagy hallgatag a film után, még a vacsora sem ízlik úgy, mint máskor, mert a főnővér lelkiismeretvizsgálati ülésén érzi magát, ahol neki is kellene valamit szólania, hiszen valahol mi is keressük, kutat' juk az igazságot. * Farkas András J Hét hónap alatt 6,6 millió külföldi hazánkban Az Országos Idegenforgalmi Tanács most elkészült gyorsmérlege szerint az év első hét hónapjában összesen 6,6 millió külföldi fordult meg az országban, 1,5 millióval több, mint az előző év azonos időszakában. Közülük 3,7 millióan turistaként látogattak hozzánk, vagyis legalább egy éjszakát Magyarországon töltöttek, a többi pedig kiránduló és átutazó volt. Legtöbben — a külföldieknek csaknem fele — júliusban, az idegenforgalmi főidény első hónapjában érkeztek hazánkba. A turisták száma január 1. és július vége között 35 százalékkal — csaknem 1 millióval — volt nagyobb, mint az előző év első hét hónapjában, s nagy többségük a szocialista országokból érkezett. Egy turista átlagosan hat éjszakát töltött az országban. A külföldi vendégek itt-tartózkodási idejüknek 21 százalékát töltötték kereskedelmi szálláshelyeken — szállodába'' bungalóban, kempingben, íí- zetővendégszo bábán — a többit rokonoknál, ismerősöknél. illetve más magán- szállásokon. Hét hónap alatt 1,3 külföldi vett igényba kereskedelmi szálláshelyet, 108 ezerrel, csaknem 10 százalékkal több, mint 1976- ban. A vendégek összesen, 4,7 millió éjszakát töltöttek el ezeken a szálláshelyeken, megközelítően 15 százalékkal többet, mint a tavalyi év első hét hónapjában. A növekedés nagy többsége a viszonylag gyors ütemben fejlesztett fizetővéndég- szolgálatnál jelentkezett. Á vendégek közül csaknem 700 ezren a szállodákban béreltek szobát, s átlagosan 2,6 éjszakát töltöttek itt. Figyelemre méltó, hogy legjelentősebb nyári üdülőhelyünkön, a Balatonőn a külföldi vendégforgalom — csak úgy, mint tavaly — lényegében azonos volt az előző évivel. A tó mellett eltöltött idejük viszont 39 százalékkal növekedett. A statisztika szeri/it az év első hét hónapjában 2.3 mii-« lió magyar állampolgár uta-' zott külföldre, 20 százalékú kai, 357 ezerrel többen, mint az elmúlt évben. (MTI)
