Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
Kit, hová vettek fel? Helyzetkép a továbbtanulásról * A pálj’aválasztás az első komoly erőpróba a tizennégy éves fiatalok számára. Érthető is, hiszen jövőjükről döntenek. Megfontolt elhatározás csak akkor születhet, ha a gyerekek — természetesen nevelői, szülői segédlettel — felmérik adottságaikat, képességeiket, s ezeket egyeztetik a valós lehetőségekkel, a társadalmi igényekkel. Ez bizony nem egyszerű dolog, mert az apák-any^k egy része hajdani ; álmait szeretné megvalósítani fiával-lányával. Ráadásul annyian élnek a divatos szakmák, iskolatípusok bűvöletében. Az óhaj persze igen sokszor nem teljesül, a középfokú oktatási intézmények elsősorban a legrátermettebbek felvételi kérelmét fogadják el. A csalódottak kilincselnek, s konokul ragaszkodva eredeti elképzeléseikhez, nem gondolnak arra. hogy a számos érvényesülési lehetőség közül mindössze egyről kell lemondaniuk. Közelharc a tagozatos ü osztályokért Lényegében erről tanúskodnak a továbbtanulás idei statisztikai mutatói is. A legtöbben most is a tagozatos gimnáziumi osztályokba szerettek volna bejutni. Kétségtelen, hogy az itt tanulók. egyes tárgyak ismeret- anyagát elmélyültebben sajátítják el mint másutt. Ez a sokoldalúbb tájékozottság valóban előnyt jelent azok számára, akik valamelyik egyetemre vagy főiskolára akarnak bekerülni. Az is tény viszont, hogy, ezt a pluszt a közhangulat meglehetősen túlértékeli, hiszen az igyekvő, a szorgalmas diák a szakköri foglalkozásokon vagy önerejéből is megszerezheti ezt a többletet. Aki azonban lazsál, az se így, sP úgy, se itt, se ott nem viszi semmire. Ezzel nem mindenki számolt. így aztán többszörös volt a túljelentkezés a kémia—biológia, a matematika—fizika, az óvónői tagozatokon, s az egyetlen erdészeti szakközépiskolában. Segít a tanácsadás Az idén négyszázan fellebbezték meg az első fokú elutasító határozatot. Nagy létszám ez, de mégis mintegy százzal kevesebb a tavalyinál. A csökkenés örvendetes, ugyanis azt jelzi, hogy javult a pályaválasztási tanácsadás színvonala és hatékonysága. Az általános iskolák pedagógusai, osztály- főnökei eredményesen hívták fel a figyelmet a szakmunkásképző intézetekre. Tudatosították: az ide felvettek előtt is nyitva a továbbfejlődés útja. Ha befejezik tanulmányaikat. beiratkozhatnak a szakmunkások szakközépiskolájába, s három év alatt megszerezhetik az érettségi bizonyítványt. Ha még többre vágynak, s fel is készülnek, akkor előttük sincs zárva a felsőoktatási intézmények kapuja. Alikor^is nehéz dönteni, ha valaki nem ismeri a választékot. Ezért nem elégedhetünk meg a jelenlegi eredményekkel. Ha a tanárok az eddiginél is rendszeresebben, következetesebben érzékeltetik a különböző szakmák alkotó jellegét, szépségét, akkor a tizenévesek nem bizonytalankodnak annyit, s a mostaninál jóval határozottabban mondják ki az igent a nekik leginkább tetszőre. Ajánlat a lakáscímre Nyolcvan fellebbezést végérvényesen elutasítottak. Ez az érdekeltek számára cseppet sem szívderítő. Elkeseredésre mégsincs okuk, mert nem feledkeztek meg róluk. A megyei művelődés- ügyi osztály levelet küldött valamennyi szülő címére, s ebben tájékoztatta őket a még meglevő lehetőségekről. A fiatalok Egerben, Selypen, Hatvanban és Gyöngyösön esztergályosnak, köszörűsnek, marósnak, kéziszedőnek, magasnyomó gépmesternek, férfiszabónak, kelmefestőnek. kőművesnek, bá- nya-elektrolaka fosnak, hegesztőnek, csőhálózat-, villany- és gépszerelőnek, szerszámkészítőnek, szűcsnek, géplakatosnak, betonozónak, cipőfelsőrész-készítőnek, asztalosnak, vas- és fémszerkezet-lakatosnak, húsipari termékgyártónak mehettek. S ezzel még nem zárult a kör. A diákok névjegyzékét megkapta a rhunkaügyi osztály. Innen eljutott a szakmunkásképző intézetekbe, valamint a nagyobb üzemekhez. Azt kérték tőlük, hogy értesítsék a családokat, s közöljék velük: hol tanulhatnak. illetve dolgozhatnak a gyerekek. Ha valaki például hatórás munkát vállal, akkor szeptembertől felveszik az Egri Dolgozók Gimnáziumának esti tagozatára is. A jelzés elmarad Évről évre nyolcvan-száz nyolcadikos sehová sem pályázik. Mi tagadás: nem kedvelték a tanulást, s örömmel mondtak búcsút a könyveknek. Olyannyira, hogy az egyes szakmák iránt sem vonzódnak. Képességeik se kimagaslóak, ezért nagobb szorgalommal se vitték volna sokkal többre. Általában segédmunkásnak állnak, s valamelyik gyárban, termelőszövetkezetben tevékenykednek. Egyszóval: úgy boldogulnak, ahogy tudnak. Nem könnyű eligazodniuk, ezért nekik különösképp jól jön a segítség. S ez nem is késne, ha az iskolák betartanák az előírásokat. Minden év március húszadikáig ugyanis tudósítaniuk kell róluk a munkaügyi osztályt. Innen ötleteket kaphatnának az elhelyezkedéshez. Sajnos, az igazgatók mindössze tizenhét gyerek adatait postázták. holott a létszám valószínűleg annyi, mint a korábbi esztendőkben volt. Nem vitatjuk: sok az adminisztrációs elfoglaltság. A felettes szervek olykor lényegtelen dolgokról is jelentéseket kérnek. Ez az eset azonban kivétel. Nem teher, hanem emberség szabta tisztes kötelesség, s' azért kérik, hogy megkönnyítsék a tanácstalan tizenévesek révbe jutását. Pályaválasztási rendszerünk alapelve az, hogy senkiről sem szabad lemondani. Adjunk hát iránytűt mindenkinek: találjanak valamennyien magukra, méghozzá minél kevesebb csalódással. Bontakozzanak ki képességeik, s érvényesüljenek értékeikhez, szorgalmukhoz mérten... % Pécsi István tStJTeV A/VORAS oo mm Sok időnk volt még a vonat indulásáig, hát csavarogtunk egyet a környéken. A telepet- egy-két éve építették, csupa nyírott pázsit, díszbokor és vaskerítés volt. Engem szórakoztat az ilyen flanc, Zsuzsa azonban méregbe jön tőle. Egyébként minden apróságtól rögtön a plafonon van, büszke rá, hogy mindig mindenkinek megmondja a véleményét. Nekem is, de én már ismerem, és nem törődöm vele. A meleg enyhült egy kicsit. az emberek kezdtek kiszállingózni az utcára. Nem figyeltem rájuk. fáradt voltam, a sportszatyor majd leszakította a karomat. *377. augusztus 4.» csütörtök — Te, ezek megbámulnak minket — mondta hirtelen Zsuzsa. — Esetleg téged. Szűk farmer volt rajta, a blúzát meg visszagyűrte, hogy a hasa csupaszon maradt, nem tudom, hogyan csinálják ezt a nők, éppen csak a mellét takarta be. — Nem úgy bámulnak, én megérzem. Kinéznek innen. mintha kellemetlen volna nekik, hogy itt va- gxjunk. A szerelésünk nem valami fényes, de nyáron mindenki ilyenben jár: farmer, színes ing. strandpapucs. meg a sporttáska a szappannak, fogkefének, törülközőnek, sőt még könyvet is tettem bele, hogy ha valahol hosz- szabb időre letáborozunk, és kedvem támad rá, kéznél legyen. Most aztán cipelhetem. ráadásul Zsuzsa nem tud lassan menni, a nyelvem lógott, ahogy igyekeztem a nyomában maradni. — Miért néznének ki? Kezdtem unni a Zsuzsa szövegeit, a rohanás is idegesített, miért nem tud valaki tisztességesen sétálni? — Azért néznek ki — mondta —, mert idegenek vagyunk. Itt mindenki ismeri a szomszédait, és gyanús, akiről nem tudják, hogy hol van a nyaralója. Ha nagyon felmérgesit, nem válaszolok neki. Belebetegszik, ha nem az övé az utolsó szó. — Legalább nézz körül! — mondta. — Magad is láthatod, hogy bámulnak ránk. Jobban szétnéztem. hát túlzás, hogy mindenki minket bámult, de keltettünk némi feltűnést. Főleg a táska, pedig semmi különös nincs rajta, kicsit szakadt, és ráférne egy alapos mosás. Zsuzsa már éppen nyugtázni akarta az igazát, amikor kiértünk áz élelmiszer- bolt elé. Ez is ú j volt, csupa üveg meg beton. A bejáratnál, színes ernyő alatt jégkrémet árult egy fiatal nő. — Veszek neked jégkrémet — mondtam Zsuzsának. Ez békeiobb volt, nem tudok sokáig haragudni rá. de nem is hallotta, amit mondtam. — A Szikszói kocsija! Szikszai évfolvamtársunk az egyetemen, otthonról tömik pénzzel, apja egy menő szövetkezet elnöke. — Ha szerencsénk van — mondta Zsuzsa —. legalább égi/ darabon elvisz, nem. kell a vonaton zötyögnünk,A hátsó ülésen tényleg Dóbis Lajosnc a lányával jött el — Hórukk, hórukk! Na most! Hórukk! — A katonásan sorakozó vöröstégla falak között egy csapat 14—15 év körüli kislány és kisfiú, egy jókora betongerendát igyekszik odébbtolni az útból. Az udvaron, a tűző napsütésben két-három fekete fejkendős néni emelgeti szorgalmasan az ásót, kapát. Néhány fiatal a homokot egyengeti, pár lépéssel odébb két férfi egy gerendát fűrészel... Felnőttek, öregek, fiatalok egy építkezésnél. Mi is lehetne más, készül a ház kalákában ... Ám ez a kaláka nem egy rokon, egy családtag számára épít otthont. Istenmezején a falu óvodája készül társadalmi munkában. Hangácsi Mihályné, a helyi vb-titkár, szívesen sorolja az előzményeket. — Régóta gondja volt már ennek a két és fél ezer lakosú községnek, hogy nincsen óvodája. A fiatalasszonyok pedig ma már — ugyanúgy, mint másutt — itt is dolgozni járnak. Nos, pénzünk nekünk sem vqU több, mint másnak. Egymilliót tudtunk a költségvetésből kiszorítani, egymillióval segített a megyei tanács, ez azonban nem lett volna elegendő egy kétcsoportos óvoda felépítéséhez. Mégis neki mertünk vágni. Hiszen az elmúlt években már ' nemegyszer bebizonyosodott, hogy az itteni szépen gyarapodó emberek akkor sem restek, ha a közösségért kell dolgozni. így épült nemrégiben a tanáesháza és a művelődési otthon is, hogy ott volt a Szikszai kalapja, meg az oltári rendetlenséget is megismertem. Egy pár sáros cipő hevert a kocsi alján, pedig három hete nem esett az eső. Az ajtók zárva voltak, Szikszait meg nem láttam a közelben. — Egyszer úgyis előkerül — mondta Zsuzsa —, addig üljünk le az árnyékba, legalább pihenünk egyet. Derogytam a fűbe. Jó az ilyen nyári kóborlás, csak fárasztó egy kicsit. Megint eszembe jutott a jégkrém, s ahogy odanéztem, már két nő volt a színes vászonernyő alatt, pusmogtak, és majd kiesett a szemük, úgy bámultak ránk. Az egyik hirtelen sarkon fordult, és eltűnt az áruház beiárata mögött. • Rossz érzés fogott el, nem mondom, hogy félelem, inkább valami szorongás. Legszívesebben hagytam volna Szikszait. meg az autóját, de Zsuzsa már végignyúlt a fü- vön, és nem volt kedvem elmagyarázni. hogy mi baiom van. Sőt ha akartam volna, se sikerül, mégsem mondhattam. hogy csúnyán néztek rám. ezért tűnjünk el a környékről. A nő visszajött a jégkré- mes pulthoz, és megint minket bámultak. Egy darabig farkasszemet néztünk. azután nem bírtam továBb, szóltam Zsuzsának. — Szórakoznak — mondta. — Hagyd a fenébe őket! Felült kinyújtotta a nyelvét. és szamárfület mutatott nekik. Messziről is látszott, hogy .zavarba jönnek, a fiatalabbik elpirult. Óvoda kalákában Kovács József: hárman vagyunk itt kőművesek csak a két legnagyobb munkát említsem. Az elhatározás után így hát a szervezés gyorsan ment. Ki tudja, talán azért is, mert a megye hajdan legszegényebb faluja egyre inkább az élvonalbeliek közé igyekszik tartozni... A tanácstagok pár nap alatt körbejárták a körzeteket. —■ Nem kellett ide semmiféle különösebb meggyőző érv. Elég volt csak kimondani a szót: óvoda, aztán már jegyezhettem is, ki hány napot ajánl föl — mondja kis dicsekvéssel a hangjában a vb-titkárnő, s bizonyítékaként annak, mennyire nemcsak papíron maradtak az ígéretek, körbekalauzol a falak közt, Délelőtt tizenegy óra. Az Istenmezeje fölé magasodó Noé hegyének sziklái szinte izzani látszanak a melegben. A kérdésre, hogy ilyenkor nem hiányoznak-e a munkahelyükről, a felesége jobbján szorgoskodó Országh Ist. ván felel: — A salgótarjáni ásványbányáknál dolgozom aknászként, de majd csak a délutáni műszakban. Ügy gondoltuk az asszonnyal, ma letöltjük az első napot... ketten egyet, délig. — Ötöt vállalt a család —• teszi hozzá a feleség — és a férjem négyet a bányától is, mert ott is lesz társadalmi- munka-szervezés. Ahogy így rájuk nézek, lehet, hogy az öt, napból lgsz„ több is. Az Országh családnak sürgős a munka, hiszen kétéves múlt a kis Pisti, néhány hónap múlva már őt is be lehet adni. Hallgattunk egy darabig, azután Zsuzsa hirtelen felállt. — Körülnézek, hátha megtalálom valahol Szikszait. Nem szóltam semmit. Ha megtalálja, gyorsan továbbállhatunk. Nem mehetett messzire, mindent a kocsiban hagyott. Vizes fürdőnadrág lógott az első ülésen. Alig tűnt el Zsuzsa a sarok mögött, megjelent egy reitdőrautó. Az> ernyő előtt állt meg, két rendőr szállt ki belőle. Néhány szót váltottak a nőkkel, majd nyílegyenesen odajöttek hozzám Egyikük a sapkájához emelte a kezét, és már közben mondta: — Kérem az igazolványát! Persze a táska legalján volt, a kezem is reszketett, pedig nem volt okom az izgalomra. percekbe tellett, amíg előkotortam. A rendőrök nem sürgettek, úgy álltak mellettem, mintha semmi közük nem lenne hozzám. Felálltam és átnyújtottam az igazolványt. A rendőr kinyitotta, előre-hátra lapozott benne. Egy kicsit megnyugodtam, volt időm körülnézni. Az út túlsó oldalán, az élelmiszer- bolt bejárata körül gyorsan összeverődött egy kisebbfajta csődület, mint mindig, ha az utcán valami látványosság készül. Megnéztem a rendőrök váll-lapját, aki az igazolványomat nézegette, az törzsőrmester volt, a másik meg tizedes. (Folytatjuk) — Gáztűzhely-szerelőként dolgozom én is Salgótarjánban, jobban mondva dolgoztam addig, míg nem mentem GYES-re. Hogy letelik a három év, bizony bajban lettünk volna. A gyerekeket ed. dig Pogonyba, meg Ivádra kellett buszoztatni óvodába. Nagyon sajnáltam volna a kicsit. A kicsi egyébként addig, míg számára készül az ovi, a nagymamánál van, odahaza. De nagymamák találhatók itt kint is. Dóbis Lajosné a lányával jött el. — Van ám nekem unokám több is, de egy se óvodáskorú már. — igazítja a néni a kendőjét. — Tulajdonképpen mi már az urammal nem is ajánlottunk egynapi munkát sem, túl vagyunk a hetvenen ... De aztán, hogy a lányom reggel indult, gondoltam, jövök én is. Hoztunk kapát, ásót, még kesztyűt is, merthogy téglát kell pakolni. Mi szintén csak délig leszünk, hiszen ebéd is kell, meg ott. a jószág. Valami hasznunk csak lesz addig. A mennyire már Kovács József, a szakember adja a választ. — Hárman vagyunk itt kőművesek a tsz-től, de több nem is nagyon kell, hiszen a segédmunkát remekül megcsinálják a falubeliek. Általában esténként szólunk a tanácsnak, hogy hány ember kellene, s másnap rendszerint még többen is vannak. Ma a rnalterhordás, téglapakolás és a planérozás van soron — mondja a mester, s ahogy gazda módjára körbe- int,'azzal nemcsak a két nagy terem, az öltözők és más, kisebb szobák helyét mutatja, de szinte a berendezést is, a kis asztalokat, székeket, a jövendőbeli játékokat. — Még nőtlen vagyok — nevet —, de hát gondol az ember a jövőre is ... Nem sajnáltam és nem is fogók néhány szabad szombatot sajnálni. Az eljövendő szombatok és persze a hétköznapok feladata lesz még egyébként a betonkoszorúk, a gerendák, az ajtók, ablakok beillesztése. — Ügy reméljük, október-' ben már át lehet adni — kapcsolódik a beszélgetésbe ismét a vb-titkárnő. — Van már jelentkező az óvoda vezetésére is ... — Aztán kissé gondterhelten teszi hozzá: persze, még csak ezután kezdődnek a belső munkák és félek, hogy ezzel szinte több baj lesz, mint a falak felhúzásával. Na, de csak kerül szakember ehhez is. Nem kell hozzátennie, tucU ni úgyis, hogy a víz. és villanyszerelők, falburkolók szintén társadalmi munkában jönnek majd ... Hórukk! Hórukk! Kiabálnak a gyerekek. Vágódnak az ásók a földbe, meg-megcsi- kordul az öreg talicska is az ütemre. Fiatal és öreg kezek építik az óvodát, a falu öt- ven aprósága számára . . . mo-' dernül, kalákában. Németi Zsuzsa ^
