Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-26 / 200. szám
A cél: a hatékonyabb oktató-nevelő munka Beszélgetés az új Hamarosan véget ér a vakáció. benépesülnek az iskolák, s kezdődik az ifjúság értelmi, érzelmi pallérozását szolgáló tíz munkás hónap. Az új tanév közérdeklődésre számot tartó feladatairól beszélgetett munkatársunk Szabó Istvánnal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével. TÖBB TANTEREM ,— Miként formálódnak, javulnak-e az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei? — Jóérzéssel mondhatom, hogy ismét előbbre léptünk. Az óvodákba háromszázzal több gyereket vehetünk fel, mint egy évvel ezelőtt. Ez a mikófalviak, a bátoriak, a demjéniek, a nagytályaiak, a pétervásáriak, a tarnabodiak, tarnaszentmiklósiak, a •gyön- gyösoroszlak és az istenmezejük számára örömhír. A tavalyinál harmiccal több napközis csoport indul. Ez azt jelenti, hogy újabb ezer diák részesül ebben a mindennapi felkészülést megkönnyítő kedvezményben. * A fiatalok 18 általános iskolai tantermet vehetnek birtokba. Aba- sáron. Hevesen és Kömlőn ezentúl ideálisabb körülmények között dolgozhatnak a pedagógusok. Bővült az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet is. Természetesen gondok is akadnak, különösképp a régi intézmények felújítása, karbantartása terén. A kivitelezőik húzódoznak ettől a tennivalótól, mert nem gépesíthető. 5,1 millió forintot áldoztunk a különböző felszerelésekre. A komplex matematika tanításához szükséges eszközök mindenütt megvannak. — Milyen a szakos ellátottság? — Ez évről évre jobb lett, ám az is tény, hogy a kisebb településekre nem szívesen mentek nevelők. Az új pályázati rendszer azonban kedvező változást szült: sokkal több képzett tanár került a falvakba is. — A jó közérzetet biztosítja az annyira várt anyagi megbecsülés is. Ki mit remélhet? A differenciálás során miként veszik figyelembe a rátermettséget, a szorgalmat, az igyekezetei? — A részleteket valamennyi oktatási és közművelődési intézményben ismerik. Egy jellemző adatot mégis hadd említsek meg. Erre a célra megyénkben több mint 31 millió forintot fordítunk. Gondoskodtunk az alapos tájékoztatásról. Bízunk abban, hogy sehol sem feledkeznek meg a képességek és a helytállás méltatásáról, s annak jut nagyobb összeg, aki valóban megérdemli. Ha ezt az elvet következetesen gyakorolják, akkor valamennyi kartársunk minőségi munkára törekszik majd. KÖZÉPPONTBAN A NEVELÉS i — Évről évre szó esik a világnézet formálásának fontosságáról. Meddig jutottak, mi a további teendő? — Számos eredménnyel büszkélkedhetünk, mégsem lehetünk elégedettek. A diákokban általában helyes világkép alakult ki, ám ez korántsem megalapozott és tudatos. Ezt kell elérni, méghozzá változatos módszerekkel. Ha erősítjük az eligazodás képességét, akkor a tanulók maguk mérlegelnek, s döntéseik, elhatározásaik maradandók lesznek. A szaktanárok igen sokat tehetnek, hiszen még korántsem használtak ki minden lehetőséget az órákon. Tovább szilárdíthatják a tárgyi tudást, fejleszthetik a dialektikus gondolkodást, Ha felkeltik tanítványaik érdeklődését az ismeretterjesztő cikkek, előadások, könyvek iránt, ha megbeszélik a rádió és a televízió ilyen jellegű műsorait, akkor jó kalauzként vezetik őket az ismereteken alaHúsz szobor A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermének dolgozói igen jeOj«i& 1977, augusztus 26- péntek lentős munkát vállaltak. Eb. ben az évben mintegy 20 nagy méretű szobor készül el. Az alkotások részben a fővárost, részben a vidéki városokat díszítik majd. (MTI fótó — Hadas János — KS) tanév feladatairól puló meggyőződés felé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulójának megünneplése — ameny- nyiben kiaknázzák az ebben rejlő nevelési lehetőségeket — hatékonyan szolgálhatja ezt a célt. TÖRŐDÉS A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKKEL — A fizikai dolgozók gyermekeivel rendszeresen foglalkoznak a pedagógusok. Véleménye szerint hogyan lehetne még eredményesebben végezni ezt a felelősségteljes munkát? — Már az alsó tagozatban meg kell kezdeni. Ha a szakmai munkaközösségek elemzik a korrepetálások pedagógiai-pszichológiai és oktatás- politikai követelményeit, akkor kétségkívül előbbre léphetünk. Ne csak ismereteket nyújtsunk, nem elégedhetünk meg a hiányosságok pótlásával. Fejlesszük a képességeket is, s a fiatalokat tanítsuk meg tanulni. Ez többletteendő, mégis érdemes vállalni, mert a siker nem marad el. — Miként lehetne az egy üzem, egy iskola mozgalmat az eddiginél is eredményesebb pályárairányítás szolgálatába állítani? — A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa, a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet igen sokat tett ennek érdekében. Legyen minden oktatási intézménynek egy mecénása. Ki kell használni a kapcsolatban rejlő lehetőségeket. A fiúk, lányok megismerhetik a gyárak belső életét, a termelési folyamatot, az egyes szakmákat/bepillanthatnak a szocialista brigádok hétköznapjaiba. Mindez segítheti a pályairányítást. Beváltak a vállalatok által fenntartott szakkörök — is, hiszen megkönnyítették az eligazodást a fiatalok számára. ÚJ FELADATOK — Az 1978—79-es tanévtől kezdve fokozatosan bevezetik az új nevelési és oktatási terveket. Miként készülnek fel erre a tanárok? — Már szeptembertől kezdik az ismerkedést, s alaposan áttanulmányozzák a megjelenő dokumentumokat. Nagyszerűen hasznosíthatják az Iskolarádió és az Iskolatelevízió ezekkel összefüggő műsorait is, mert ezek komoly segítséget jelentenek. A cél az, hogy az átállás zökkenőmentes legyen, s az új tennivalókat mindenki maradéktalanul ellássa. — Meddig jutottunk a tankötelezettségről szóló rendelkezések végrehajtása során? — Mi tagadás: van mit tenni. Jelenleg a tanulóknak csak 80,3 százaléka fejezi be 14 éves koráig általános iskolai tanulmányait. Épp ezért az eddiginél is fokozottabban kell törődni az évismétlőkkel, a cigányfiatalokkal, a gyakran mulasztókkal. A megyei hiányzási átlag 9,3 nap. Ez magasabb az országos szintnél. Gondoljunk azokra is, akik nem kerülnek óvodába. Az ötévesek számára egyesztendős előkészítő foglalkozásokat kell szervezni, mert csak így csökkenthetjük a hátrányt. Hiszek abban, hogy a tanári lelemény, a hivatásérzettel társult fel- készültség majdhogy csodákra képes. Hívei ez a pedagógustábor zöméből nem hiányzik, biztos, hogy az elkövetkező tíz hónap során a korábbinál hatékonyabb oktató-nevelő munkát produkálnak. Pécsi István Az itt következő írás a Titkos Háborúk Történetének egyik epizódját dolgozza fel hiteles dokumentumok alapján a második világháború végének időszakából. A szerző — nem véletlenül és mert iga* —, ezzel zárja ezt a kisregényt: „...nemcsak hősei, hősi halottal is voltak a háborúnak..." 1. Az adjutáns főhadnagy feszesen lépett be az ajtón, tisztelgett. Az ezredes szemüvege szigorúan villant meg, ahogy feltekintett az előtte fekvő iratokból és meg sem várta a tiszt jelentkezését, megszólalt: — JelentsenI — Ezredes úr, legfelsőbb parancs érkezett a főhadiszállásról. ' — Kérem. — Parancs! — Az adjutáns átnyújtotta a papírlapot, egy pillanatig kivárt, azután tisztelgett, hátraar- cot csinált és elhagyta az ezredes dolgozószobáját. Az ezredes — régi Wehr- macht-tiszt, a lengyel frontszakaszon elhelyezett egyik hadosztály parancsnoka — kissé izgatottan kezdte olvasni a gépelt szöveget. Ahogy előrehaladt az olvasásban, az arca egyre ko- morabb lett. Ml ez? Mit akarhat a főhadiszállás? A szigorúan bizalmas fő- parancsban ez állt: „Címzettek: a Wehrmacht, a hadiflotta, a légierő, a Waffen-SS egységei. A Führer elrendelte egy különleges feladatokkal megbízott, két század erejű rohamegység felállítását, amelynek tagjai a keleti térségben az ellenséges csapatók vonalai mögött kerülnek bevetésre. A zsákmányolt szovjet egyenruhákat, felszerelési tárgyakat, járműveket, fegyvereket haladéktalanul ezen különleges egység rendelkezésére kell bocsátani... Ezzel egyidejűleg a címzettek valamennyi alakulata állítson ki önkénteseket, akik megfelelnek a következő feltételeknek: a) Teljesen egészségesek, megjelenésük kifogástalan, megbízhatóságuk minden kétséget kizáró; b) kiképzést kaptak a közelharcból; c) oroszul beszélnek és ismerik ‘ az orosz katonai szakkifejezéseket...” A főparancsot Keltei vezértábornagy írta alá. Az ezredes még egyszer átolvasta a szöveget s néhány jegyzetet írt a lapszélre s azután a hadműveleti tisztet hívta a távbeszélőn. .. — A hadosztálytörzs és a zászlóalj-parancsnokok részére ma tizennégy-nulla. nulla órára megbeszélést hív Össze, az én parancsomra. —• Értettem. Azonnal Intézkedem. Még csak reggel kilencet mutatott az óra, A hadosztályparancsnok maga elé nézett. A hadihelyzet őzen a lengyel írontszákaszon yU Csúnyán, gorombán búcsúzott tőlünk az idei nyár. Jég-i* esővel, viharral, őszbe illő didergő napokkal. Az augusztus, s — máískor gyümölcsöt érlelő meleg napjai — most becsap-* tak minket. Százmilliós károkat okoztak, elrontották han-t gulatunkat. Az időjárás szeszélyét sajnos el kell viselnünk.» Az évszakok váltakozása egyébként is jelentős hatás- i sál van az emberekre. Vannak, akik rajongással várják át nyarat, mások a tavasz után sóvárognak, némelyek a tél ( szépségét áhítozzék és nem kevesen, a szép hosszú őszt* kedvelik. k Nehéz lenne eldönteni a vitát. A szép bontakozó ta-> vasszal együtt jár az időjárás szeszélye, a bolondos áprilisi minden hóbortja, a kedves nyárral a hőség," a kánikula, at napsugaras, ökömyálas, termékeny ősz kísérője a sár, a|i latyak, a reuma, a hangulatok nagyívű hullámzása. A télV is lehet sziporkázó, ragyogó, csillogóan havas és zúzmarái, j de lehet könyörtelenül hideg, szutykos. testet lelket meg-j gyötrő. . (Mi most is — mint minden esztendőben — szép, hosszú, | — a vénasszonyok nyarát ie magában ölelő — őszt várunk. I. — Melyik évszakot kedveli leginkább? | Tűnődik, gondolkodik. — Az őszt. — Miért? Mosolyog. Harmincéves férfi, szép kislány apukája. — Azt hiszem azért, mert az ősz felel meg leginkább! az egyéniségemnek. A tavasz — úgy, vélem — túl rövid és t csalóka. Nyáron a hőségben gyakran fáj a fejem, a strarui dokon, a kirándulóhelyeken túl sok ember van együtt. Aj telet mindig zordnak találom. Engem legfeljebb csak axú első szép hóesés gyönyörködtet, később már pokolba kívá—r nőm a telet. — És az ősz? i — Igen! Eddig csak arról beszéltem, hogy miért nem-t kedvelem a többi évszakot. Nem, nem arról van szó. hogy) az ősz nem hozott még számomra csalódást. Am úgy talá-1 lom, hogy az ősz az egyik leghosszabb évszak. Az ősz ter-i mékeny! Csodálatosak a terhűktől roskadó almafák, a fürt-!" jeiket kínáló szőlőtőkék. És ilyenkor persze gondolok a solc i jó borra is, mely belőlük készül. Vagy említsem az ezer' színben játszó őszi erdőt? Az őszi kikiriccsel hintett rétet?' — Gyakran szomorú hangulatot is tud hozni az ősz. |i — Igaza van. Mindig szorongva figyelem a villanydró-" t tón ülő, a házunk fölött köröző és búcsúzó fecskéket, a me-! legebb tájakra húzódó madarakat. Sajnálom távozásukat, dá ' elmenetelük egyúttal mindig reményt is önt belém. — A tavaszt is kedveli? — Igen! De mégis az őszt szeretem a legjobban az évszakok közül. Talán azért, mert a sorsom úgy hozta, hogy az életem nagy eseményei mindig ősszel történtek, ősszel születtem, a lányom Is. ősszel kötöttünk házasságot. Mi mindig ősszel megyünk „nyaralni”. Ilyenkor tesszük az országban a legszebb túrákat. Szóval... Természetesen az évszakokat illetően ilyen vonatkozásban is megoszlanak a vélemények. A legfontosabb talán mégis az, hogy miután az egymás' után következő évszakok valamennyije életünk darabkáját jelentik, minden évszaknak érdemes megkeresni, megtalálni a szépségét. Ez egyben a boldog élet titka is.., Szalay István szonylag stabil képet mutatott. mintegy kilencven kilométeres visszavonulás után védelemre rendezkedtek be. A harcok tőlük észak-északkeleti és délkeleti irányban folytak, változó hevességgel. A szovjetek mintha elpusztíthatatlan erőtartalékokkal rendelkeznének és elpusz- títhatatlanui haladnak előre. .. Igen, ezt meg kell állítani. Meg kell állítani és átvenni újra a kezdeményezést. Ez a parancs is ennek a jegyében fogant. Az önkéntesek a legtöbbre vállalkoznak, és a főparancsnokságon tudják, hogy a veszteség itt a megengedett maximumnak a kétszerese vagy többszöröse is lehet — emberanyagban. Nem számít. A német katona életét adja a hazájáért, a Führerért. Ottó Skorzeny SS-Obersturmbannführer friedentahli kiképzőtáborában az önkéntesek megtanulják — ha eddig még nem tanulták volna meg — a keménységet, a halál megvetését, a célok eléréséhez szükséges, válogatás nélküli eszközöket. A délutáni parancsnoki megbeszélés nem tartott tovább húsz-huszonöt percnél. A feladat világos volt mindenki számára. — Végrehajtani! Végeztemi A hadosztály tizenhét önkéntest állított ki, akik töb- bé-kevésbé megfeleltek a főparancsban előírt követelményeknek. A Berlin melletti Frie- denthalba induló csojsort tagjai között volt Rudolf Dücher szakaszvezétó. egykori vállalati orosz nyelvű levelező és tolmács. Jó kiállású, harminc év körüli szőke fiatalember, főiskolai végzettséggel, aki arról álmodott, hogy a háború után, a meghódított Ukrajnában egészen bizonyosan magas állást kaphat. Törekvő vo!fl és ha kellett, erőszakos is. A szovjet hadifoglyok kihallgatásainál neki nem kellett külön Abwehr-ember, ütött ő maga... Kissé borzongó izgalommal gondolt a csak nagy vonalakban ismertetett feladatra. Kockáztatni is tudott és mert is, ha az előtte lebegő célt a maga számára előnyösnek vagy fontosnak ítélte. A szerelvényt, amellyel Berlin felé utaztak, légitámadás is érte, de a csoportban nem keletkezett veszteség. — Kezdődik hát — gondolta Rudolf Dücher szakaszvezető és leporolta nadrágját, amint a támadás után felkelt a vasúti töltés oldalából. Nem tudta és nem is tudhatta, hogy mi kezdődik számára ezen a napon. Peter Dietrich százados, a katonai elhárítás egyik legtehetségesebb tisztje, gyerekkorában — mint annyi más kis barátja — mindig mozdonyvezető szeretett volna lenni. Volt abban valami nagyszerű, amint a hosszú szerelvények elvágtattak az utcájuk végén húzódó sínpáron. Elnézte a kis vasablakon kikönyöklő mozdonyvezetőket, akiknek fe- kete volt az arcuk, olajos az izmuk, a karjuk, s nézitek mindig előre, komolyan. Szeretett a sínek szűkülő párhuzamának végtelenségében eltűnő vonatok után nézni s ilyenkor arra gondolt, hogy valahol arra lehet a világvége, amelyről dédanyja annyit mesélt esJ ténként, lefekvés után, és lám, milyen jó a mozdony- vezetőnek. hiszen a világvégét is megjárhatja.
