Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Ciprus gyásza CIPRUS NEGYVEN NAPIG GYÁSZOLJA elnökét Makariosz szerdára virradó hajnalban bekövetkezett hir­telen halála azonban nemcsak negyven napra, hanem vár­hatóan huzamos időre emlékezésre készteti a közvéleményt — nemcsak a szigetországban, hanem annak határain túl is. Olyan időkben hagyta magára népét, amikor a legna­gyobb szükség lett volna politikai éleslátására, higgadt, következetes állásfoglalására, amely a ciprusi függetlenség és a köztársaság el nem kötelezettsége jelképévé avatta. Nem csoda, hogy hívei fanatikusan tisztelték: három ál­lamcsínykísérlettel próbálkoztak ellenfelei, ötször akarták eltenni láb alól, s 13 hónapig száműzetésben él. Michael Krisztodukosz Muszkosz — a Pano Panaya-i pásztor fiát ezen a néven vezették be a falucska anyakönyvébe —, a 37 évesen Ciprus érsekévé választott III. Makariosz kora fia­talságától a britek elleni függetlenségi harccal kötelezte el magát. A görög közösség élén küzd a sziget függetlenségéért, s 19o0-ban, a köztársaság kikiáltásakor az érseket nagy többséggel elnökké választják. Az elmúlt 17 évben szünte­lenül a szigetország egységének fennmaradásáért, függet­lenségének megvédéséért száll síkra, míg végül, a rövid időn belüli második szívroham szerdára virradó hajnalon végez vele. AZ UTÓDLÁS MINDIG KOMOR GOND. Cipruson most sokszorosan is annak számít. S mert az élet nincs tekintettel az egyéni sorstragédiákra, máris számba veszik az elnöki tisztség betöltésének várományosait. ‘Szpirosz Kiprianu, a demokrata párt elnöke, aki — mint a parlament elnöke — Makariosz halála után a köz- társasági elnöki tisztséget ideiglenesen ellátja kétségkívül az érsek egyik leghűbb híve. Centrista politikusnak isme­rik, hosszabb időt töltött a külügyi tárca élén. Egészségi állapota miatt azonban kérdéses, hogy jelölik-e, vagy el­fogadja-e a jelölést: kétszer súlyos szívrohamon esett at Tasszosz Papadopulosz, a korábbi munkaügyi miniszter konzervatív nézeteiről ismert; ő vett részt a görög közös­ség képviselőjeként a szigetország belső társadalmi béké­jének helyreállítását célzó tárgyalásokon. Glavkosz Kleri- deszt. a török közösség egyik vezető politikusát is a váro­mányosok közé sorolják. Nyugatbarát nézetei miatt Maka­riosz bírálói közé tartozott. A legutóbbi választásokon, 1976-ban elvesztette mandátumát, pártja azonban 26 szá­zalékot szerzett. Lisszaridesz, a szocialista EDEK-párt elnöke ciprus szövetségesei körében, Paszkalisz Paszkali- de6z — Makariosz egykori személyi titkára — az üzleti világban népszerű. Végül, de nem utolsósorban szóba jö­het Ezekiel Papajoannu, a ciprusi nép haladó pártja (AKEL) főtitkára is, mint az ország legjobban szervezett politikai csoportjának vezetője. NEGYVENÖT NAPON BELÜL VÁLASZTANAK Cipruson. Egyelőre gyászol a szigetorezág. > Gyapay Dénes Dmerikai nagygyűlés a kubai felkelés évfordulóján Hétfőn temetik Makarioszt NEW YORK: A New York-i Lincoln kul­turális központ egyik termé­ben nagygyűlésen emlékez­tek meg a kubai nemzeti fel­kelés 24. évfordulójáról. A szolidaritási rendezvényen több mint 2700-an vettek részt: társadalmi szervezetek, szakszervezetek, ifjúsági és diákszervezetek képviselői, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának küldöttei, va_ lamint az ENSZ mellett akk. reditált számos diplomáciai képviselet tagjai. A felszólalók hangsúlyoz­ták, hogy a Moncada lakta­nya elleni hősies támadás a kubai forradalom történeté­nek fontos mérföldköve volt. Ronald Dellums kaliforniai demokrata párti képviselő, felszólalásában rámutatott, hogy az Egyesült Államok­nak meg kell szüntetnie a Kuba elleni blokádot és dip­lomáciai kapcsolatokat kell létesítenie a szigetországgal. Bírálta az „emberi jogokkal” kapcsolatos képmutató kam­pányt és leszögezte: „elsősor­ban az Egyesült Államok te­rületén kell tiszteletben tar­tanunk az emberi jogokat minden amerikai számára, mindenfajta hátrányos meg­különböztetéstől mentesen”. Az atom- és hidrogéniegyverek elleni világkonferencia Hirosimában Hirosimában szerdán meg­nyílt az atom. és hidrogén­fegyverek elleni világkonfe­rencia. A szombatig tartó, nagyszabású nemzetközi ér­tekezleten harminc külföldi ország százötven képviselőjén kívül négyszáz japán béke­aktivista, tudós és szakszer­vezeti vezető vesz részt. A külföldi vendégek kö­zött olyan kiemelkedő szemé, lyiségek vannak, mint Philip Noel.Baker brit és Sean Mac- bride ír Nobel-békedíjas; Ar­thur Tamplin amerikai tu­dós, és Phan Anh. a Vietna­mi Szocialista Köztársaság békebizottságának elnöke. Az öttagú szovjet delegációt a szovjet békebizottság megbí­zásából V. A. Matvejev, az Izvesztyija politikai szemle­írója vezeti. Hazánkat a kon­ferencián dr. Sztanyik B. László, az Országos Joliot Curie Sugárbiológiai és Su­gáregészségügyi Kutatóinté­zet igazgatója képviseli. A küldöttek megvitatják az atomfegyverek betiltásának, valamint az atomenergia fel- használásának kérdéseit, a konferencia befejezésekép­pen szombaton, több tízezer ember részvételével béke­nagygyűlést tartanak. Bányász­szerencsétlenség Súlyos bányaszerencsétlen­ség történt Mozambik észak- nyugati részén, Moatize vá­ros körzetében levő bányá­ban. A nagy erejű robbanás mintegy 150 bányászt teme­tett be, és attól tartanak, hogy a mélyben rekedtek ki­mentésére nincs remény. Hatvannégy éves korában szívroham következtében elhunyt Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szerdán hajnalban, he­lyi idő szerint 5 óra 15 perckor szívinfarktus követ­keztében elhunyt Makariosz elnök gyászszertartása jövő hétfőn lesz a Nicosia egyik külvárosában álló Pallurio- tissza templomban és még ugyanezen a napon a Troo- dos-hegység közelében fek­vő Kykkóban temetik el, abban a monostorban, amelyben papnövendék ko­rában élt. Nagy tömeg kezdte meg az elvonulást Makariosz ra­vatala előtt, amelyet a ni- cosiai Szent János Székes- egyházban állítottak fel. II. Az ellenforradalmi meg­mozdulások leverése, azok »kudarca nyilvánvalóvá tet­te, hogy a nyugati stratégák ismét elszámították magu­kat. Figyelmen kív' L hagy­ták a világban kialakult és egyre inkább a szocializ­mus javára eltolódó erővi­szonyokat. A Szovjetunió már 1953- ban rendelkezett hidrogén­bombával, s 1957-ben fellőt­ték az első szovjet szputnyi- kot. Ezeken túlmenően a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági sikerei, a szocializmus építésében el­ért eredményei szemléltető­en bizonyították, hogy a Szovjetunió és szövetségesei nemcsak arra képesek, hogy az agresszort visszaverjék, hanem arra is, hogy a Föld bárme'v pontján megsem­misítsék. Változatlan stratégia — változó taktika 0 1957—59 között az ameri­kaiak értékelése szerint is annyira megváltoztak a vi­lágban az erőviszonyok, hogy „erőegyensúly” jött létre. Kennedynek és hí­veinek ebből következő kon­zekvenciája az volt, hogy egyelőre nem lehet a meg­változott világhelyzetben a megsemmisülés veszélye nél­kül általános termonukleáris háborút kirobbantani, és különösen nem lehet a Szov­jetunió és európai szövetsé­gesei ellen háborút viselni. Kennedy 1959-ben így fo­galmazott: „Hajlékonyabb és realisztikusabb eszközöket kell kidolgoznunk és készen, létben tartanunk Kelet-Eu­rópábán való felhasználás, ra... Most újból kell kez­denünk olyan programok lassú és gondos kidolgozd. sát, amelyek céllá: ... a ke­let-európai országok elide­genítése a Szovjetuniótól. Az európai szocialista or­szágokkal szemben ez idő­től kezdve, alkalmazzák a hosszabb távú és békésebb­nek látszó, harci taktikát, [ 1077. augusztus 4.. csütörtök amit „fellazításnak”, libera­lizálásnak” nevezünk. A „fellazítás” taktikája az imperialisták azon törekvé­seit fejezi ki, hogy a szocia­lista rendszereket közvetlen külső katonai beavatkozás nélkül — politikai, gazda­sági, ideológiai, diplomáciai, kulturális és pszichológiai ráhatással — fokozatosan szétzilálják és képtelenné tegyék az ellenállásra az el­lenséges behatolási kísérle­tekkel, a kapitalista restau­rációval szemben. A „fellazí­tás” koncepciója nem vala­miféle szelíd békepolitika, ha­nem az imperializmus meg­változott harci taktikája. E taktika lényege abban látható, hogy nem egycsa- 'pásra. hanem fokozatosan, lépcsőzetesen akarja elérni célját, azaz a szocialista rendszer fokozatos politikai és gazdasági jobbratolódá- sát, vagy ahogyan ők neve­zik, liberalizálását, amely a kapitalizmus restaurálásába csapna át. Az az elképzelé­sük, hogy az egyes szocia­lista országokat fokozato­san leszakíthatják, „elcsá­bíthatják”, „kivásárolhatják” a Szovjetunió oldaláról. Ken­nedy úgy fejezte ki magát, hogy a szocialista országok­nak a Szovietuniótól törté­nő elszakítását elő lehet mozdítani a „segélynyújtás, a kereskedelem, a turiszti­ka. az információs szolgála­tok. a diák- és tanárcserék alakjában és felhasználhat­juk — mondotta — tőkén­ket és technolóniánkat is.” Az imneria’ista nrora-an. da irányítói és szerverei rá- jö*t»k arra, hogy célsze­rűbb lehet a szocializmus híveinek és szimr>atiz=nsai- nak lojális ellenzék hang­ián beszélni, és estben ké­telyeket ébreszthetni, kriti­kai hangokat felidézni, kö­veteléseket szorgalmazni és elázed°tlenséset szítani. Mindez persze sokkal több munkával jár. mint a szo­cializmus egyszerű tagadba, vagy egyszínű és egysíkú szidalmazása. A fellazítást szinte az élet minden területén alkalmaz­zák. Felhasználják mind­azokon a helyeken, ahol az elégedetlenség, a zavarkel­tés halvány reménye is fel­villan. A politikában és a diplomáciában igyekeznek kihasználni a szocialista or­szágok közötti valóságos, vagy vélt véleménykülönb­ségeket és nézeteltéréseket. A felfedezett vagy felfe­dezni vélt réséket igyekez­nek tágítani és a valóságos nézetbeli különbségeket dra­matizálni, az egyik szocia­lista országot a másikkal és a Szovjetunióval szembeál­lítani. Az imperialista propagan­da dicséreteket és intelme­ket osztogat a szocialista or­szágoknak. például állítja a többi szocialista ország elé azt, amelyik politikájában a Szovjetuniótól vagy a többi szocialista országtól való el­különítési szándékot fedez fel vagy vél felfedezni. Tulajdonképpen a fő vo­násait, az alapvető konceo- cióit illetően a fellazítási taktika kialakítása óta nao- jainkig nem változott. Ál­landóan változó viszont e taktika megvalósításának, realizálásának a hogyanja. A bekövetk»zett változások, a módosítások, a finomítá­sok azonban nem érintették a fellazítási taktika fő kon­cepcióit. akár a Johnson ál­tal m°gfonalmazott ..Nagy Hidverés” (1963—6R». akár a nixoni, maid az azt követő fordi politikai. taktikai irányvonalra gondolunk. Johnson néldáu1 állandó­an valamífé’o ..hídépftés"- ről beszélt. ^Szüntelen azt. feüngette. hogy ..siettetni ke11 a vnsfvonöny ’assú el- raállását”. ..Hidakat, kell ér>i, tenünU a 1'e1''Z-ovrópa* nem- rxtek és a Nyvaat között, boán közelebb hozzuk ezt a napot”. 0 A nemzetközi életben az 1979-es évek elejétől az enyhülés folyamata bonta­kozott ló, amely mindenek­előtt arra vezethető vissza, hogy a nemzetközi erővi­szonyok jelentős mértékben megváltoztak a szocialista világrendszer, a béke és a haladás erőinek javára. Nap­jainkban már úgy néz ki a helyzet, hogy az enyhülési folyamatnak létrejöttek azok az óriási anyagi és szellemi feltételei, hátterei, amelyek ezt a kedvező tendenciát tar­tóssá és visszafordíthatat­lanná teszik. Persze az tény, hogy a tőkés világ még nagy erő­vel, 6 hatalmas tartalékok­kal rendelkezik. Ez a ma­gyarázata egyebek közt an­nak, hogy az enyhülés út­jai Helsinki után sem egy­szerűek, az imperialisták még képesek ellentámadás­ra s nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy minél jobban megrendülnek a monopolkapitalizmus po­litikai pozíciói, annál ádá- zabbá válik a szocializmus, a kommunizmus elleni tevé­kenysége, fellépése. A jelenlegi bonyolult, ösz- szetett és ellentmondásos nemzetközi helyzetben, ami­kor a helsinki tanácskozást követően az enyhülés folya­mata. a békés egymás mel­lett élés gyakorlata kedvező irányba fejlődik, az impe­rializmus fellazítási takti­kája alaposan előkészítve és sokoldalúan összehangolva — alapvető célkitűzésein nem változtatva — tovább folytatódik. A fellazítás teoretikusai a szociahzmus. a kommuniz­mus és Szovjetunió-ellenes régi rágalmaikat új formák­ban próbálják terjeszteni. Jobban megfelel céljaiknak, ha a szocialista országok belső helyzetének hamis megítélését olyanok szájá­ból idézhetik, akik a szo­cialista országokban élnek, de szembefordultak ezzel a társadalommal. Nagy erőfe­szítésekkel keresnek úgyne­vezett „ellenzékieket” a szo­cialista országokban és ter­jedelmes kommentátorok kí­séretében adnak nyilvános­ságot szocializmusellenes megnyilatkozásaiknak. A Szovjetunióban és a szocialista országokban meg­valósult demokráciáról, az ezekben az országokban biz­tosított emberi jogokról fo­lyó hamis propaganda, va­lamint a nyugati, úgymond „igazi demokráciáról” szóló dicsőítés is a fellazítási koncepció szerves része. A fellazítás stratégái az utóbbi években már nyíl­tan nem az enyhülés, a bé­kés egymás mellett élés el­len léptek fel, nem a Hel­sinkiben aláírt záróokmány ellen uszítanak, hanem ezt a kedvező folyamatot, a do­kumentumban rögzítetteket igyekeznek sajátosan értel­mezni, alapvető politikai céljaiknak jobban kihasznál­ni. Ezek a stratégák állan­dóan kutatják a jelenlegi nemzetközi helyzetben a fel­lazítási törekvéseknek leg­jobban megfelelő formákat és módszereket. Időnként nem könnyű megtalálni a kapitalista országok részé­ről megnyilvánuló becsüle­tes, tisztességes szándékok­tól vezérelt törekvések mel­lett a látszólagos célok mö­gé bújtatott fellazítási kon-- cepciókat. Ma még nem állnak ren­delkezésünkre olyan adatok és ismeretek, amelyek alap­ján következtetni tudnánk arra, hogy az immár több mint 15 éve ellenünk alkal­mazott imperialista fellazí­tási taktikát az elkövetkező időszakban alapvetően új taktika váltja-e fel, vagy sem. A történelmi tények tapasztalatai alapján azon­ban ma már rendelkezünk azokkal az ismeretekkel, amelyeknek birtokában fel­ismerjük az imperialisták békésnek álcázott célkitűzé­sei mögött az antikommu- nista tendenciákat és törek­véseket. Vasas Joachim ATHÉN: Konsztantin Cacosz görög köztársasági elnök részvét- táviratot küldött a ciprusi kormánynak és ebben kije­lentette: „Makariosz érsek halálával újabb sorscsapás érte Ciprust és éppen tör­ténelmének egyik kritikus időpontjában.” Karamanlisa görög kormányfő, mélységes fájdalmának adott hangot a ciprusi elnök halála fölött. NICOSIA: A ciprusi török rádió adó­ja az elnök haláláról szóló első híradásban ismertette Nejat Konuknak, az egyol­dalúan kikiáltott török szö­vetségi állam miniszterelnö­kének nyilatkozatát, amely szerint „a görögök Makari­osz utódjaként nem Ciprus elnökét, hanem csak saját vezetőjüket választják meg.” Losonczl Pál részvéltávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Szpirosz Kiprianu-nak, a Ciprusi Köztársaság ügyvezető elnö­kének- Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke elhunyta alkalmából. Spanyol királyi tanács Madridban megtartotta ala­kuló ülését az új összetételű spanyol királyi tanács, amely a parlament két házának tagjaiból megválasztott tíz és a hivatalból kinevezett hat királyi tanácsosból áll. A baloldali pártok a kirá­lyi tanácsot az állam demok­ratikus struktúrájától idegen, a parlament és az államfő szerepét betöltő király közé feleslegesen ékelődő szervnek tekintik, ezért javasolták, a királyi tanácsosok megvá­lasztásának elhalasztását az új alkotmány elfogadásáig. Mivel javaslatukat a jobb­oldali többség elvetette, a baloldali pártok bojkottálták a királyi tanács tagjainak megválasztását, így ebbe ki­zárólag a jobboldali pártok, a demokratikus centrum unió és a népi szövetség tagjai ke. rültek be. Sokan közülük fe­lelős tisztségeket viseltek a francoista rendszer idején. A spanyol szenátus ülésén Justino de Azcarate, az egyet­len republikánus, akit 38 évi száműzetésből való ha­zatérése után a király neve­zett ki szenátorrá, javasolta, hogy hozassák haza három, külföldön "elhunyt államfő hamvait, ezek: XIII. Alföns király, valamint Alcala Za- mora és Manuel Azana, a II. köztársaság volt elnökei. Ugyancsak javasolta, hogy gondoskodjanak Picasso hí­res képe, a Guernica meg­szerzéséről és hazaszállítá­sáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom