Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
I Otthon ^*AAAAA*A»*/VVVVVN/VNAAAA/,vNA>/VVN/NA WV\AAA^AAAAAAVNAA^AAAWAAAA/.' is csinosan Otthon, a lakásban általában nem abban az öltözékben vagyunk, amit napközben viseltünk. Sokan ezt úgy oldják meg, hogy a már kissé viseites ruháikba öltöznek át. De nemcsak saját magunknak, hanem környezetünknek, családunk tagjainak sem mindegy, hogy slampos, vagy csinos az az öltözék, amit otthon viselünk. Az itt látható modellekkel bemutatunk néhány változatot az otthoni öltözékre, többféle anyagra. (1) Pongyola jersey-ből. (2) Műszálas ujjatlan háziruha. (3) Flanell otthonka. (4) A modell anyaga mikro- kord. (5—6) Variációk kockás és csíkos anyagból. Szente Varga Mária Lovagol a fakanál Messze,* fönt a ripityomi határban, szalmakontyú tanyaház állt magában. Régen elhurcolkodott a gazdája valami cifra kőházba, a limlomokat meg itthagyta.. A rogy- gyant kis vályogház ablakain már csak a 6zél zörgetett be néhanapján; -----J N épes, víg társaság lakott a házikóban. Magát ringatva bóbiskolt a kimustrált hintaló. nyakában a lukas szitával. Foghíjas' gereblye támaszkodott az ajtófélfának, nyeleden vasvilla kapaszkodott a rissz-rossz szekér derekába. Rozsdás tepsi cimborálkodott a púpos teknővel, göthös fakanál meg a süket köcsöggel. Nappal csöndben voltak, de estefelé már egyik sem fért a bőrébe. Mihelyt a nap lenyugodott, víg élet kezdődött a szalmatető alatt. Kapta magát a göthös fakanál, felugrott a hintaló hátára. A lyukas szita meg a szekérderékban termett. Előbújt a vigyori pikula és rákezdte: Ásó kapa vasvilla szekerezik a szita fakanál megy lóháton szervusz szita barátom! Lovagol a fakanál, ■ hát a kapa mit csinál? Vágtázott a hintaló, nyerítve pörgette a fakanalat. A fedő meg ugrált á csorba fazék tetején, úgy fújta. ■ •v ». Bajszát pödri a kapa , sántikál a vasvilla a gereblye nyekereg csak a köcsög kesereg. Már hogyne keseregnék, amikor nincs fülem és nem hallom, hogy mit énekeltek — siránkozott a süket köcsög. De bizony senki nem törődött most vele. Rúgták a port, ficánkolnak a limlomok. A vigyori pikula meg csak biztatta őket: Nosza pattanj piszkafa kapj egy botot marokra kergesd meg a kemencét csak a falát ne verd szét! Addig viháncoltak, addig hancúroztak, amíg meg nem .virradt. Akkor aztán abbahagyták a fáradtságtól ki erre - dőlt,, ki arra. Holnap éjszaka folytatják a mulatságot. Mikor ml énekelnénk, Mikor a bor hatását Leküzdeni se tudjuk, Ha már csak ingerülten Csapunk a dal közébe, Nem a merész szilajság, Az érlelt honfibánat Szólal meg, ö, a felszín Talán ez, vagy csak ennyi, Vihar kis fodrozása Velöt-szűrő szelekkel. Cigánnyal — ócska színház, Azért csak furcsa lenne, Hogy itt vagyunk, naponta A szürke sorsot éljük, Vitatkozunk, haragszunk. Néhány szócsattanóval Nevetjük balgaságunk, Magunkon is mulatva A nagy őszinteséget Már az egekre kenjük, Mert nem tudunk a mával Mit kezdeni, nem értjük, Honnan, hová, mivégre — Mondjuk, hogy a magyar nyelv Előbb-utóbb kihamvad. Egy zárt öböl vagyunk csak A népek tengerében, Elég még egy szökőár, Vagy egy rengés a Földben, Es aztán itt se volnánk; Kiszámítják a gépek. Hogy minden meghalónak, Neve élő, halandó, S mikor kimúlt, az emlék A porral egyben elszáll, Lehet, hogy ez a sejtés. Ez a számíthatatlan, Okos számíthatóság Ingerli néha lelkünk, Hogy akkora keservvel És mélyredöbbenéssel iSyuqati párbeszédek — Ebben az átkozott városban lassan már nem lehet semmit kapni. Húsz üzletben voltam, és egyikben sem kaptam azt, amit akartam. — De hát mit akartál? — Hitelt'! ★ — Felajánlok önnek egy vagon kávét 22 ezerért. — Azonnalra? — A vagon a pályaudvaron áll. Egyből kirakodhatja, ha az összeget készpénzben leteszi a kezembe. — És ha a vagon egyáltalán nincs is a pályaudvaron? é — Mi történhet önnel? Tovább adja az árut! ★ A professzor gazdaságtudós-jelöltet vizsgáztat: Melyik két szót használják a politikusok a leggyakrabban a gazdasági fejlődés jellemzésére? A jelölt: Nem tudom. A professzor: Nagyon helyes. Farkas András: Honvágy Szeretnénk elzokogni E kínos árvaságunk, Hogy úgy vagyunk szegények, Kivetve a vagyonból, Hogy nincsen más teendő, Mint élve elsiratni, És egyre énekeljük E szükre-mért hazában A külső hontalanság Képét falakra festve, A benső izgatottság Mondókéit; a sorrend Nem fontos, száll a dallam, Rákócziról, a híres Kuruc-lélek határa A csillagokra írva, Késmárk felett a szél is — Ügy látjuk — visszafordul, Tiszánk vad szőkesége, A Dunapart csodája Megcsillan, mint az ékszer, Amit nagy álmainkban Emelgetünk a tegnap És a holnap fölébe; Avittas templomokban István királyt, ha hívjuk, A nénikék ezernyi Ráncán a délibábok Nehéz harmóniája Csak magyarul kerengél, Mind tudjuk, itt vagyunk Mikor, mit gajdorásznánk. Hogy a borral bepácolt Hangulat, férfi-mámor ünnönmagát terítse A nyugtalan időbe; A sorsot emlegetjük, A nagy, pogány időket, Törökre átkozódunk, A németet sem értjük. Mikor, mit tett e földön, És még hogy mégis állunk, Üjból megénekelnénk A Jancsit és Juliskát, Mert a csodás időben Feltűnt a bájolásnak E nyelvi szép virága, És várakat mesélünk Erőltetett dalokban, Hattyúi képet állít A lélek olyanoknak, Akikr0 hallomásból Tudnánk, ml volt a jellem Mindent verő tudása, Ki tudja, mennyi-minden És hány igaztalanság Nevelte lelkeinket, Hogy így, a századokban Kialakult a bánat, Ez a megadta-ének, Ez a száraz lemondás? Rajkin játszik Ismerik C. D. Darlingtont? Nem isme. rik? Én. sem: De ma már tudom, hogy ez súlyos mulasztás volt a részemről. Mert, ha ismertem volna e neves, úgy értem, e nevű —; C: D. Dar- lington — tudóst, már réges-rég elrohantam volna vérvételre: 0-ás e vagy sem? Nem a liszt, hanem a vérkép. Hogy a dolog világos legyen minden olvasóm előtt, nem másról, mint arról van szó, hogy e neves, úgy értem, e nevű: C. D. Darlington — tudós sok-sok évi szívós, kudarcoktól sem mentes, ám soha nem csüggedő, a végső célt mindig maga előtt látó és a sikerben egyetlen pillanatra sem kételkedő kutatómunkával megállapította, hogy a 0-ás vércsoportba tartozók könnyebben tanulnak meg angolul és nincsenek nehézségeik a „th” hang ejtésével. Éltem éltemet, tanultam németet, oroszt, franciát és mind ez ideig nem jutott eszembe, hogy miért nem tanultam angolt? Miért, hogy ez a nyelv nem vonzott eleddig a bűvkörébe? Most már tudom. Csak meg kell fordítani ehhez a logika sorrendjét, az okozattól tartani az ok felé: mert nem nullás a vércsoportom! Azért. Így tehát teljesen felesleges lett volna, értettem meg végül is, hogy elro. hanjak holmi vérvételre, hogy szúrkál- tassam magam, hogy gondot adjak a laboratóriumnak, milyen is az én vércsoportom. Miután nem hogy nehezen, de sehogyan sem tanulom az angolt, ezek után világos, hogy a vércsoportom nem lehet 0-ás. Legfeljebb két- nullás. Mert az igazi angolnak, aki könnyen, oxfordiasan, vagy eto- niasan ejti a „th’’-t, nyilvánvaló ezek után, hogy nem kék a vére, hanem 0-ás. „Ó, Sir, ön is az ősi 0-ások családjából származik?” „Ó, yes ... én is Sir... én is.. Hát nem veszi észre a „th”-mat?” — képzelek el egy ilyesfajta kissé spleenes beszélgetést két keménykalapos úr között, akik zsebükben a Cityit, karjukon az esernyőt hordják. Természetesen C. D. Darlington nagyszerű felfedezését, amelytől — gondo(Fotó: A. Garagyin) WWSWWWAVWWVWMWVW AAA/WWN AW'AVWVWWW» Biztosítót, még csak; azt a másik ábét sem, ] hanem bármilyen pikáns a dolog, ez az j dbé franciát jelent, j Született franciát. í Egy Szajna-híd alatti5 monsieurt, akinek a] vérében egyformán 5 megtalálhatók a ke- 5 resztek és az ÁB-ék 5 például. És mennyi í van még az ábécé- < ben, és menyi a le-" hetöség, hogy a nem\ nyelvész tudósok és < tudatlanok kimutas- ‘ sák a vér képeiben < az alfabétum összes < tagjait, amelyekből! egyszerű vérképpil- < lantással megállapítható, hogy ez szü-< letett szuhahéli, ‘ vagy fordítva, ha < perfekt bocsvana, ak-] kor az csakis L vér-< csoportú... Micsoda távlatok, j micsoda lehetősé- J gek! Én meg csak ta- J nulom a sok hülye j nyelvtant, hangtant, \ pedig csak ennyit < kellene mondanom: — Sir Darlington, < kérek egy vérátöm- < lesztést... — Milyet óhajt, j Sir? — Ha lehetne, ak-\ kor 0-ást, hogy jobban ejtsem a „th"-t j ... Szeretném helye- sen ejteni Thcethcer í asszony nevét... Kö- \ szőnöm... Sőt Thank you ... J Jó volt a „th”-m,\ uram? lom — minden nyelvész elájul örömében és az irigységtől, miért is nem nekik jutott mindez az eszükbe (nekem is van egy nyelvész barátom, ha ezt elolvassa, hogy áj üldözik majd!), szóval, e nagyszerű felfedezést éppenséggel tovább is lehetne fejleszteni. Csak egy kis türelem és kutatómunka kell hozzá. Nem lennék megütközve azon, hogy például, aki könnyen ejti az orosz scs-ét, annak A-s vércsoportja van. „Scsi?” „Nem tovariscsi, borscs ... De hallom, hogy ti született oroszok vagytok” „Kanyes- na... régi A-s vérű muzsik családból származunk...” — vélem hallani az oroszul jól beszélők közötti diskurzust, amely a jó beszélés- nek a titka, nem is lehet vitás, az A vércsoport. A B, igen a B az, amely lehet, hogy a németet jelenti. Az AB, az nem Állami Gyurkó Géza v,rv látszat ezt A jókért, Előjátéka lenne. Ok a duhajkodásra, Kenyér-pohár-törésre. Mindennel Szembeszállni” Van ennek így varázsa: És méltósága is van, Kedélyesen, itallal Keverve ennyi érzést, Révedni — ringatódzni A már letűnt időkön; De itt, a mában, innét indulva kell keresnünk. Hová szaladna célunk, A nyugtalan jövendő, Most kéne ezt a lelket Sarkantyúval megűzni! Ha van! — Sokszor kiáltja' A kétkedők: Ha van még!? Ez a bolond, sajátos Lélek és itt, a lelken Ez a bolondozóan Komoly-nagy ájtatosság, Amit csak szégyenünkre Szoktunk úgy, szemfedőül Teríteni, ha mások Nevetnek és nem értik. Honnan van ez a vfgság. Szeplő nélkül, szavakkal Szeretném felmutatni. Mit érzek olykor itthon, S mit érzek, hogyha kinti Utakra jár a lábam, Mert ■ némely pillanatban Elfojthatatlan, édes Ez a mihaszna honvágy— Nagyobb elődeinkhez, Akikben felragyogtunk, Akik nélkül az élet Üres küzdés maradna. Hapták...?! Három ok miatt is írunk a címbeli szóalakról. Először azért, mért még ma is gyakran jelentkezik az ilyen szövegösszefüggésekben „Haptákban álltak a tanulók a tanár előtt” — „Hap- iákba vágták magukat, s úgy várták az eligazítást” stb. A tévé egyik filmsorozatának a címében is sze. repelt szavunk: Papák haptákban. Másodszor: mindennapi életünk nyelvhasználatában is nyelvi szerephez jut szavunk a következő idegen, főleg német eredetű szavak társaságában: hapták, trafál, trappot, lénung, masíroz, mundér, rhepázsi, berukkol, regruta, reglama stb. Ezek a megnevezések az osztrák—magyar közös hadsereg német szolgálati nyelvéből terjedtek el szélesebb körben is. Eleinte katonai műszavak voltak, s a hapták is a vigyázz! jelentésű habt acht! német katonai vezényszó alakválozata, s gyakran használták a vigyázzállás megnevezésére is. Harmadszor azért szólunk a címben megjelölt névről, mert szótáraink úgy minősítik, hogy régi szó, népnyelvi kifejezés, s ugyanakkor a mai versolvasók mégis csak találkoznak ezzel a kifejezéssel az új magyar költészet versalkotásaiban is. A sort Heltaí Jenő nyitja meg: „Nem volt előtte semmi sem szent,/ se reglama> se hapták” (Dal a kis kadétról). Jékely Zoltán két versében kulcsszerepet bíz a hapták szóra, s a megnevezés eredeti jelentésén túl sajátos átvitt értelemben, s erős érzelmi töltéssel kerül bele ezekbe a versmondatokba: „örökre megmereszt a siri hapták” (Csontjaimhoz). — „Egy kócsag is jött árván és kevélyen,/ haptákban úszva a vörhenyes égen” (Madár-apokalipszis). A mai versolvasót is megállítják azok a versrészletek, amelyekben a hapták szó és tovább képzett alakja sajátos stilisztikai értékben jut versbeli kulcsszerephez. Csak két példát ennek igazolására: „Haptákban hadastyánék (fanatikus fenegyerekek/ fakarddal háborúznak’’ (Rózsa Endre: Pax nobiscum). — „Szépek a fák — nem érzik:/ haptákoló fejszéken túlnan/ írmagjuk is elvérzik”" (Bella István: Faírtás). Dr. Bakos József
