Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
Az eierkilaneszázhetvenes évek elején megkongatták a vészharangot a világgazdaság felett. Amiről minden újságolvasó tudott, amiről mindenki beszélt: a kőolaj volt. Olajválságról röpködtek a hírek a világsajtó hasábjain. Boerma, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének igazgatója nyilatkozatára sokkal kevesebben figyeltek fel, amikor kijelentette: „A világ alapvető élelmiszerellátása egyetlen szezon időjárásától függ. A mezőgazdaság elhanyagolása a katasztrófa veszélyét idézi föl.” És ugyanebben az időben Brown, az USA élelemszakértője a következő, végletesen borúlátó becslést közölte: ,,A világ gabonakészlete 22 napra elegendő”. Amikor mindenki az olajválsággal és az olajárakkal volt elfoglalva, a figyelem fénysugarán kívül maradt, hogy 1972-ben a világ búzatermelése nem csupán relatív, de abszolút mértékben is visszaesett — húsz év után első ízben. A búza ára 1970 és 73 köpött 220 százalékkal emelkedett a világpiacon. Földünk lakosságának xdöntő többsége búzából süti kenyerét. Az asszony odamutat a falra, ahol színes falvédők, papírok takarnak valamit. Ott volt a kemence. Az egész ház legfontosabb kelléke. A meleget és a kenyeret adta a háznak. Nagy Kálmánná hevesi otthonában ülve, a két háború közötti időre emlékezik. — A búza volt a legfontosabb. Mindenki azért dolgozott egész nyáron, hogy meglegyen a kenyérnek való télire. Ha a család megkereste azt a búzamennyiséget, ami elegendőnek mutatkozott az új kenyérig, akkor már biztonságban éreztük magunkat. Tudtuk, hogy olyan nagy baj nem lehet, hiszen kenyér már egész évben lesz a háznál. Aratni jártunk a férjemmel. Minden tizedik levágott kereszt a mienk volt. Egy keresztben úgy 25—30 kilogramm búza lehetett. Minél több keresztet levágtunk, annál több kenyerünk lett télire. Éjszakánként két-három órát aludtunk, és amint lehetett, nekivágtunk a munkának. Aki több helyen tudott aratni, több búzát szerzett. Károlyi Mihály említi „Hit illúziók nélkül” című könyvében, hogy sok család télen ingyen végzett munkát, csak azért, hogy aratáskor őket hívják kaszálni. A búzamin_ den fegyvernél nagyobb hatalmat biztosított. A búzának minden ősi nyelvben külön neve van. Nevén nevezték a héberek, a kínaiak, és külön fogalma volt a szanszkritoknál. Időszámítás előtt 2700-ban már tudatosan termesztették, mint fontos kultúrnövényt. Európában a trójai háború ideje alatt terjedt el. A magyar nyelvben a búzára az élet megnevezést is használták. Hosszú időn keresztül a két fogalom ugyanis fedte egymást. Magyarországon a búzatermesztés mindig megkülönböztetett figyelemmel folyt. Az országnak a felszabadulás előtt szinte kizárólagos exportcikkei a mező- gazdasági termékek voltak: a szarvasmarha, a bor és a búza. S bár 1945 után rohamléptekkel halad előre az iparosítás, hogy megszűnjék az ország feudális jellege, a búza ismét hazai főszereplővé lépett elő. A nagy múltú magyar búzatermesztés nem tudta fedezni a hazai szükségletet. A háború utáni három esztendőben először kellett behozatalra szorulni, ebből a fontos — ha nem a legfontosabb népélelmezési cikkből. Háromezer tonna búzát vásároltunk 1949-ben. A helyzet sajnos később sem javult. A hidegháborús hisztéria az országok figyelmét egyoldalúan a nehéziparra összpontosította. Magyarország 1954- ben már kettőszázkilencven- ezer tonna búzát vásárolt külföldről. Ez volt a behozatali rekord. A hazai termés nem érte el a kétmillió tonnát, szemben az 1930-as esztendők kétmillió-kétszázezer tonnájával. A termelés mélypontja azonban 1958-ban, az 1 millió 487 ezer tonnás termés volt. Nem számítva a második világháborút követő két esztendőt, amikor nem értük el az egymillió-háromszázezer tonnát sem. A mezőgazdasági termelés sürgős, halasztást nem tűrő kérdéssé vált az egész magyar gazdaság szempontjából. A kollektivizálás problematikája tehát — ellentétben sokak elképzelésével, elsősorban gazdaságpolitikai szükségszerűség volt. Meg kellett teremteni a mezőgazdaság nagyipari nagyárutermelő rendszerét, szocialista keretek között. A heroikus nemzetformáló munkának a következőképpen jelentkezett az eredménye a búza termésére vetítve. 1966 és 1970 között 24,3 mázsás hektárankénti átlag mellett, kétmillió-kilencszáz- ezer tonna évenkénti termés. 71 és 75 között 33,2 mázsa évenként a hektárankénti átlagtermés és ez 4 millió 300 ezer tonna búzát biztosít a magyar gazdaságnak. Magyarország ismét jelentős és tekintélyes búzaeladóként támad föl a világpiacon. Éppen akkor, amikor vésztjósló jelentések látnak napvilágot a világ gabonakészletéről és -terméséről. Érdemes még megemlíteni, hogy a harmincas évek hivatalosan jónak tartott, 7,9 mázsás holdankénti átlagtermése, átszámítva hektárra, 13,7 mázsát jelent. Ez a tavalyi, 38 mázsán felüli országos átlaghoz viszonyítva nem nevetségesnek, hanem egyszerűen elképesztően döbbenetes statisztikai adatnak hat. A fejlődés még szembetűnőbb, ha nem a felszabadulás előtti időszakra nyúlunk visz- sza, hanem közöljük a Statisztikai Hivatal 1957-es adatát, amely szerint az országban 8,5 mázsás holdankénti, azaz 14,8 mázsás hektárankénti termésátlaggal zárták az évet. Az idei, 1977-es búzatermés nem úgy alakult teljesen, ahogy gondoltuk. Az időjárás kissé visszavetette a búzát. így is a várható termésátlag tovább emelkedett. A tavalyinál 1—2 mázsával ismét előreléptünk. Aratási előkészületek: „Az aratási előkészületek az aratók félfogadásából, a nekik az aratás megkezdése előtt kijáró járandóságok, úgy mint gabona, lakás, tűzifa, élelmiszerek kiszolgáltatásából, az aratási eszközök előkészítéséből és végül a szükséges kévekötél előkészítéséből állanak. A zsupkötél készítése pedig olyan munka, amit otthon házilag téli időben meg lehet könnyen tenni. Űjabban kókuszkötelet is vásárolnak, amelyek megfelelő gondozás mellett, két éven át is használhatók kötözésre.” Mezőgazdasági Lexikon, 1912. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata. Ilyen még nem volt Poroszló történetében. Hektáranként 50,24 mázsa búzát takarítottak be a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság tagjai, vezetői, élükön Tóth Mihály elnökkel, bizakodva tekintenek az év hátralevő hónapjai elé. — Nálunk a búza meghatározó tényező — mondja a szövetkezet vezetője. — A gazdaság adottságaiból fakadóan — sok a gyengébb minőségű, szikes talaj — szinte rákényszerül a kalászosok termelésére. Ilyen földeken ugyanis a búzát, az árpát lehet a legbiztonságosabban megtermelni. Szántóföldjeink több mint egyharmadán, 1600 hektáron ezért az idén is búzát termeltünk. — S nem is akármilyen eredménnyel. — Valóban, ilyen terméshozamot még sohasem értünk el. Bár azt is meg kell mondani, hogy a tavasz folyamán a belvíz következtében mintegy háromszáz hektáron teljesen kipusztult az állomány, s így nem is volt rajta termés. Ha tehát a bevetett terület átlagát vesszük figyelembe, akkor ez az ötven mázsa csak negyven mázsa. Másrészt azt is hozzá kell még tennem, hogy a vetésváltások következtében az idén az átlagostól jobb területekre került a búza, s ez is hozzájárult a rekordterméshez, amellet, hogy igen jó minőségű talajmunkát végeztünk és megfelelő volt a tápanyag-utánpótlás is, sőt az idén először még levéltrágyázást is alkalmaztunk. — Mennyire érdemes ezt a növényt termelni? — Nálunk az első számú növény a búza. Említettem, hogy a gyengébb minőségű földeken is a legbiztonságosabban termelhető, szinte teljesen gépesített a termesztése és pénzügyileg is kifizetődő. Egy mázsa előállítása nekünk 160—190 forintba kerül több éves átlagban, s ez igen jó eredmény, ha hozzáteszem, hogy az átvételi ár háromszáz forint l^örül alakul. S miután említettem, hogy a búza az első számú növény nálunk, azt is elmondhatom, hogy a jó vagy a rossz termés alapvetően befolyásolja a gazdaság pénzügyi helyzetét is. — Az elmúlt öt évben hogyan alakultak a hozamok? — Harmincöt mázsa alá soha nem ment a termés. — A jövőben terveznek-e valamilyen változást? — Igen. Kétezer hektárra növeljük a területet — S a hozamot? — Az idei rekord volt, de úgy véljük, hogy 38—39 mázsa körül átlagosan tudunk termelni. — Mennyit értékesítenek az idén? — A tervezett 380 vagon helyett 450 vagon búzát adunk el. A búza világpiaci ára, hasonlóan más termékekéhez, változó. Az 1970-es évek elején és közepén emelkedett, az utóbbi egy-két évben csökkent. Egy FAO-jelentés szerint, aa idén a világ gabona- készletei rekordszintre emelkedhetnek a várhatóan nagyon jó idei aratás után. Az előzetes becslések szerint, az aratás előtti 160 millió tonnáról 181—191 millió tonnára nő a világ gabonakészlete (a Szovjetunió és Kína adatai nélkül), s ez egyenlő a föld lakosságának két és fél hónapi fogyasztásával. Az adatok azt mutatják, hogy a búza rentabilitása csökkent. Érdemes-e tehát termelni ? Az említett jelentés második része azt igazolja, hogy igen. A szakemberek ugyanis figyelmeztetnek arra, hogy a felduzzadó készletek letörik az árakat, és arra ösztönzik majd a termelőket, hogy csökkentsék a gabonával bevetett területet. Ez pedig újra azt eredményezheti, hogy kevesebb lesz a termés, és az árak újra emelkedhetnek. De azt is megemlíthetjük, hogy hazánk búzatermesztése kevésbé van kiszolgáltatva a világpiac ingadozásainak, mint sok más, hagyományos búzatermesztő országé. Egyrészt azért, mert a szocialista országok biztos vásárlóink, másrészt azért, mert a kemény magyar búzának a nyugat-európai piacokon is vannak vásárlói, harmadsorban pedig azért, mert az arab országok közül is egyre többen érdeklődnek búzánk iránt. Távlatilag pedig azzal is feltétlenül számolni kell, hogy a fejlődő országokban is növekedni fog majd a gabona- fogyasztás — a mostani, szinte minimális szinttel szemben, S még egy igen fontos tulajdonsága a búzának: a tárolhatóság. Ami szintén alkalmat adhat arra, hogy a világpiaci áringadozásokat mérsékelni lehessen. Magyarországon jelenleg 15 ezer kombájn vesz, illetve vett részt az aratásban. Ez azt jelenti, hogy egy másod, perc alatt 70 ezer kilogramm búzát lehet learatni és elcsépelni. A kombájnok számát ma már nem növelni kell, hanem a megfelelő típusú gépek megválasztásával, az úgynevezett áteresztőképességet fokozni. Az üzemekben levő kombájnok 34 százaléka hatévesnél idősebb és ezekkel már nem lehet a hazai termésátlagok mellett megfelelő minőségű munkát végezni. A régebbi típusú arató-cséplő gépek fulladoznak a hazai búzatáblák termésében. Nem ilyen átlagra tervezték és készítették őket. Az országban betakarított búzamennyiség ugyanis nem csupán a helyes agrotechnikától, a jó fajtaválasztástól, a megfelelő műtrágyázástól függ, hanem a betakarítás gyorsaságától is. Volt olyan KITE-gazdaság, ahol nyolc nap alatt végeztek a kenyérgabona betakarításával. De olyan is, ahol három hétig tartott az aratás. Ez a lassúság hektáranként három mázsával kevesebb termést jelenthet. — Mit jelent magának a búza? Pónuzs Lajos összehunyorítja szemét, előbb hátrafelé, majd előbbre tolja fején a kék svájcisapkát. Aztán elmosolyodik. — Nehéz erre válaszolni. — Mégis, más, mint a többi növény? — Hát persze. Amikor az idén az árpát arattam, akkor legfeljebb az jutott eszembe, hogy de jó lenne egy korsó sör, mivelhogy az árpa a sör egyik alapanyaga. De a búzát másként aratja az ember. Jobban odafigyel, igyekszik a tudása legjavát nyújtani. Hiszen mégiscsak az ember kenyeréről van szó. — Hány éve kombájnozik? — 1966-ban ültem először a gépre, itt, Poroszlón, azóta minden évben arattam. Búzát, árpát vegyesen. Elég sok port elnyeltem az elmúlt évek alatt, egy ideig még csinálom, de aztán abbahagyom. — Megunta? — Á. Dehogyis. Az én szakmám egyébként kovács, de először is azért ültem a gépre, mert vonzódtam hozzá. Most is nagyon szeretem a kombájnt, különösen ezt a John Deert, amivel az idén arattam, de csak nagyon fárasztó munka az aratás. Kora reggeltől késő estig, állan. dóan hajtani, figyelni kell, még akkor is sok, ha az embert nem éri méreg. — Mire gondol? — Az idén is egy fél napot kellett állnom, mert egy kődarab szétvágta a csigát. Néhány éve meg beszakadt alattam egy rókalyuk, majdnem feldőltem a géppel. — Kaszálni tud-e? — Tudok. De nagyon kiveszi az emberből az erőt. Elmosolyodik. — De hát ilyen gépek mellett? Egymagám több búzát levágok most, mint régen az egész falu. — Tényleg, mennyi gabonát aratott le az elmúlt tizenegy év alatt? Rövid számolgatás következik. — Hát, úgy ötvenezer mázsát ... Annyit, mint a szövetkezet egyévi termése. Egy átlagos esztendőben. 1931 és 1934 között 69 ezer hektáron termeltek búzát Heves megyében. 1957-ben 54 ezer hektárra szűkült a terület. Az idén pedig kereken húszezer hektárral kevesebb területen termett meg a kenyérnek való, mint negyven- egynéhány esztendővel azelőtt. Csökkent volna a búza jelentősége a megyében? Koós Viktor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője és Sebeszta István szak- felügyelő egyértelmű nemmel válaszol. Ugyanis a kép csak akkor reális, ha a' területcsökkenéssel szemben felvázoljuk a hozamok növekedését. Az 1931—34-es évek átlagában 11,8 mázsa búza termett hektáranként. 1957-ben 15,1 mázsa, az idén pedig várhatóan 35 mázsa. A reális kép tehát az, hogy ma már lényegesen kisebb területen is megterem a megye kenyérnekvalója, sőt, ha nem is túl nagy mennyiségben, de „besegítünk” az országos ellátásba és az exportba is. Ennek ellenére évek óta a megyei átlagtermés alatta marad az országos átlagnak néhány mázsával. — A termőterület további csökkenése nem várható — vélekednek a szakemberek —, már csak azért sem, mert a búza egyike a legrentábili- sabb növényeknek. Megoldott a termesztés komplex gépesítése is, és még sok más előny is szóigái a kenyérgabona javára. A feladat most: a termésátlagok növelése. Az ötödik ötéves terv végére el kell érni a negyven mázsás átlagot, ez reális, teljesíthető célkitűzés. Mindez azonban az üzemek egy részétől azt kívánja, hogy magasabb technológiai fegyelem valósuljon meg, eltűnjenek az indokolatlan különbségek, még jobb fajták kerüljenek alkalmazásra és okszerűbb legyen a tápanyag-gazdálkodás. így csökkenthető a különbség az országos és a megyei átlag között. A képhez persze az is hozzátartozik, hogy nem mindegyik gazdasággal van baj — legalábbis, ami a búzatermesztést illeti. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet például évek óta igen jó eredményt produkál, a kömlőiek pedig az idén kereken tíz mázsával termeltek többet hektáranként, mint tavaly. S az is biztos, hogy az idén az időjárás sem alakult a legjobban. A jég és a belvíz miatt háromezer hektár termése elpusztult, a Tisza mentén pedig sok helyütt kiritkult az állomány. Mindez hozzájárult a „szerényebb” terméshez, bár az idén azért mintegy két mázsával jobb lesz az átlag, mint tavaly. Persze, a követelmények egyre magasabbak. Hazánk ma a búzatermesztést tekintve, az európai élmezőnyhöz tartozik, s mindenki előtt világos, hogy az élmezőnyben egészen más a követelményrendszer, mint egy kategóriával lejjebb. S ha vitathatatlan eredmények születtek az elmúlt esztendőkben megyénkben is, ha az idei az utóbbi évek legszervezettebb aratása is volt — mindez csak alap a további fejlődéshez. A Római Klub harmadik, úgynevezett Tinbergen-jelen- tése szerint, a _ világ lakosságának negyven százaléka tartósan éhezik. Napjainkban kortársai vagyunk annak a folyamatnak, amelyet világ- gazdasági korszakváltás néven emlegetnek. Az új és igazságosabb világgazdasági rend alapvető követelménye, hogy megszüntesse az emberiség felső és alsó tíz százaléka közötti, 32:1 arányú elosztási viszonylatrendszert. Szuperkorunknak és a mitli- árdokba kerülő neutronbombának tűrhetetlen alternatívája az, hogy vannak országok, ahol a szülőknek tíz-ti- zenkét gyerekkel muszáj nekivágniuk az életnek azért, hogy a tíz-tizenkettőből legalább egy túlélje a csecsemőkort. A rosszul tápláltság következtében ugyanis a halál legkülönbözőbb nemei leselkednek az újszülöttekre. A jövő stratégiai nyersanyaga tehát feltétlenül az élelmiszerben, vagyis a mezőgazdasági termelésben keresendő. El kell vetnünk azt a hagyományosan hibás szemléletet, hogy nyersanyagban szegény ország vagyunk, csaknem ötmillió tonnás búzatermésünk — lehetőségeinket még korántsem használtuk ki maximálisan — egyike azoknak a létfontosságú stra. tégiai nyersanyagoknak, amellyel helyet kérünk és kapunk az igazságosabb világgazdasági rend kialakításában. Idei kísérleti adatok a Békéscsabai Állami Gazdaság és az orosházi Béke Termelő- szövetkezet nagyüzemi tábláiról : A Grana Roló búza 79 mázsás hektárankénti termést adott. A Partizánka elnevezésű búzafajta 72,13 mázsát termett. A Kompolti 1-es fajta, 70,53 mázsás hektárankénti átlaggal a harmadik. A föld lakossága 1500-ban félmilliárd volt. Kétezerben nyolcmilliárd lesz. Az emberiség szaporodási üteme, tízezer esztendőt véve figyelembe, százszorosára gyorsult. Az emberi termelékenység duplázódási ideje 1870-től, mintegy 30—34 év, a szaporodási ütem duplázódási ideje negyven esztendő. Versenyt futunk az idővel! Kétezerben ugyanannyi földterületnek kétszer annyi embert kell eltartania. Ebben a versenyfutásban az egyik kulcskérdés a gabonatermelés, s azon belül is a búza. Azok az országok, amelyek rendelkeznek e létfontosságú stratégiai nyersanyag előteremtésének lehetőségével, bizonyos mértékig felelősek az emberiségért is. Részlet a Magyar Népköztársaság Alkotmányából. Hetvenegyedik paragrafus. „A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, világoskék mezőben álló, ívelt oldalú, piros-f ehér-zöld színű pajzs. A búzakoszorút balról piros- fehér-zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át.” Kaposi Levente Szigethy András
