Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

I;

is

Nyakig a történelemben

A mecénás: Eger városa

Sorozatot indított egyik könyvkiadónk fiatal felnőttolvasók számára: ismerjék

meg az európai és a magyar történelmet úgy, ahogyan ezt a történelmet a szépirodalom elmeséli. Az ókori rabszolga- társadalmat tehát egy Spar, tacus-regényből például, a középkori parasztháborúkat egy DőzscLregényből, a francia forradalmat Victor Hugo: 1793 című regényéből, a tőkés rend Kezdeteit Balzac Go- riot apójából és így tovább. A sorozat tervezése közben aztán eljutottak Magyarország történetének 1945 utáni szakaszához, meg egy bökkenőhöz: van.e olyan regény, amelyből ennek a bő három évtizednek a történelme kiolvasható? Hamar meg kellett állapítaniuk, hogy természetesen nincs. Természetesen, mondom, hiszen egy ilyen vállalkozáshoz távlatuk sincs még a regényíróknak, s talán a gyors változások se kedveznek az ilyen vállalkozásnak; tény, hogy mindegyik félbeszakadt eddig: Dé. ry Tibor el sem jutott 1945 utánig a Felelet-tel, Darvas József Részeg esője mindörökre befejezetlen maradt, Mesterházi Lajos Tanúsága is megállt valahol az első éveknél. Maradtak hát a novellák, a rövid elbeszélések. Állítsak össze egy elbeszélésgyűjteményt, beszéltek rá a kiadóban, kerekedjék ki három évtizedes történelmünk azokból a pillanatképekből, amelyeket egy.egy elbeszélés rögzített, meg-megállítva az elrohanó időt.

Nekihasaltam tehát a kor- társ magyar elbeszélésirodalomnak, belenézegettem történettudományi munkákba is, hogy a könyv utószavában fölvázolhassam a reménybeli olvasóknak: mi is történt itt nálunk, 1945 óta. Most pedig elmondom röviden, milyen töprengésre késztetett ez a röpke történelmi stúdium.

Töprengésem egyetlen kérdőmondatba is belesűríthető: csakugyan,

mi is történt itt velünk

és körülöttünk — vajon ismerjük-e azt a történelmet, amelyben .nyakig benne vagyunk? Attól kezdve ugyanis, hogy „kijöttünk a pincéből”, egészen a mai napig, a történeteknek valami hallatlan gazdagságát zúdította rám ez a stúdium, mindahhoz képest azonban, ami történt, úgy találtam: valami

végtelenül leegyszerűsített sémát őriz csak a mindennapos közemlékezet.

Gondöljunk csak arra. hogy az alkalmi beszédek, az ünnepi cikkek, az iskolai tankönyvek és a jubileumi ka_ barémüsorok a következő pa.

Jubileumi turislautak a Szovjetunióba

Még az évforduló előtt megkezdődnek a Szovjetunióban az ünnepségek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére, s egész évben tart majd a megemlékezések sorozata. Ezekre az eseményekre magyar dolgozókat, tsz-tagokat is várnak, hívnak a Szovjetunióba.

A Budapest Tourist számos, már meghirdetett útja mellett új szovjet utakat indít az ünnepségekre. Élve azzal a pénzügyminiszteri rendelettel, amely lehetővé té- szi, hogy a jubileumi évben a jutalomból utazó tsz-dol- gozók utazási költségeit a termelőszövetkezet adózatlan jövedelmük terhére számolhatják el.

Az augusztus közepétől december közepéig Moszkva, Leningrad, a balti köztársaságok fővárosainak nevezetességei, mezőgazdasági területek, kolhozok látogatása szerepel a programokban.

i. augusztus 3„ szerda

Beszélgetés a megyeszékhely leendő művésztelepéről

nelszakaszokból állítják össze három évtizedes történelmünk íantomépületét:

Átlag Lajos magyar állampolgár először feljött a pincéből, soványan, bizakodva, a puszta életben maradásának örülve — aztán egy vonat tetején batyuzni indult. Ez az első panel.

Ugyanez az Átlag Lajos felépítette romjaiból az országot, még mindig soványan, de még több bizakodással, hiszen az arcát „fényes szellők” simogatták. Ez a második panel.

Jött azonban a megcsalat- kozás e bizalomban. Átlag Lajos ekkor vezérek fényképe alatt menetelt, letagadta nyugati rokonait és ió- denkabátban járt. Ez a harmadik panel.

Átlag Lajos addig-addig menetelt, míg egyszer csak bele nem menetelt egy tüntetésbe, amely csúnya hőzöngésben és lövöldözésben 'folytatódott. Átlag Lajos mégsem szalad nyugati rokonaihoz a zűrzavarból. Ez a negyedik panel.

Jól is tette, hogy nem szaladt el, mert most már autója van, s olyan világban él, amelyben vannak még hibák, de aki igyekszik, annak víkendháza is lehet. Ez az ötödik panel.

De. mert az ilyen leegyszerűsítések is megkívánnak apró,

hitelesítő mozzanatokat,

hát a közemlékezet számon tartja még azt is, hogy a batyuzások idején melasszal édesítettük a kukoricakását, hogy a „fényes szellők” idején kihajtott inggallér volt a divat, hogy a vezérek fényképe alatt virslit is kaptunk május elsején, hogy a lövöldözés közben ingyen pulykát osztogattak valamely előkelő intézmény perzsaszőnye- ges tanácstermében, és hogy a mai autósvilág kezdetén a Skoda Octavia számított az álmok netovábbjának.

Ezzel a karikatúra-történelemmel szemben pedig ott áll a számunkra alig ismert valóság-történelem. Az emlékezet mélyebb rétegeiben, a látható emlékjeiekben, a felejteni nem tudó idegsejtekben, a pillanatképeket rögzítő szépirodalomban és a tényeket előszámlálö történeti tanulmányokban. Amelyeket, ha megvallatunk, záporozzák ránk a tudást is önmagunkról (micsoda tömegek maradtak ki például érzelmileg a „fényes szellők” mámorából, mennyi bizalmatlanság rejlett nagy bizakodásunkban — épp e tömegek iránt, mily kevéssé csalatkozhatott, aki hitével eleve sem személyeken csüggött, és milyen izgalmas gazdag társadalmi-er_ kölcsi-ízlésbeli változásokban az a mostani szakasz, amelyet a panel szerint kispolgá. rí kiegyensúlyozottság jellemez), meg záporozzák ránk az öntudást, az önérzést is: milyen példátlanul érdekes eseményeknek vagyunk kortársai, tehát cselekvő és szenvedő részesei.

A történelem divatba jött

De éppen, mert nyakig benne vagyunk, helyzetünket csak akkor érzékelhetjük történelemként, ha szüntelenül megvallatjuk. Ha most, amikor a történelem egyébként olyannyira divatba jött.

— hogy egy ország lesi a készülékek előtt: mit tud a vetélkedő tévécsalád a Napkirály Franciaországáról,

— hogy regényes ősmexikói és reneszánsz történetekkel könyvsikereket lehet aratni,

— hogy a mai írott drámák többsége is régmúlt korokat idéz a színpadra,

— hogy Angliái Erzsébetet milliók csodálják meg a képernyőn,

— hogy a maya és azték kultúráról lázas vita folyik a sajtóban és országos felhívás biztatja az úttörőket, segítsenek földeríteni: vadkan vagy orgyilkos ölte-e meg Zrínyi Miklóst,

ha tehát éppen most nem felejtjük el: a legfontosabb történelem a miénk. Ez a jelenkori, amelyben nyakig benne vagyunk. Amelyet mindennél jobban ismernünk kell. Mert minden történése a bőrünkre megy. És, mert ez az egyetlen olyan történelem, amelyen változtatni, javítani tudunk.

Faragó Vilmos

Néhány nappal ezelőtt Egerben — a Uardonyi-haz kertjében — ünnepség keretében rakták le a leendő művésztelep alapkövét. Egy régi elhatározás valósult meg azzal, hogy a város — karöltve a Művészeti Alappal, amely ‘több mint 2 millió forinttal vállalta a mecénás szerepét. A piktúra nemes lokálpatriotizmustól vezérelt barátai nagyon várták ezt a pillanatot, mert sokat remélnek attól, ha a magyar képzőművészet tehetséges alkotói megtelepszenek nálunk.

A döntés összetevőiről, a jövő terveiről beszélgetett munkatársunk Várhelyi Ist- vánnéval, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjével.

— Milyen megfontolások nyomán lett az egykori javaslatból végre tett?

— Helyi festőink, grafikusaink, szobrászaink, tevékenységét mindig sokra tartottuk. Ezt igazolják a különböző rangos megbízatások és díjak. Lehetőséget biztosítottunk arra, hogy műveik rendszeresen értő közönség elé kerüljenek. A városi és a megyei tanács igyekezett segíteni gondjaikon, hiszen csak nehézségek nélküli, jó légkörben bontakozhattak ki képességeik. Az is tény viszont, hogy meglehetősen kevesen vannak. Mozgalmas művészeti élet csak akkor formálódhat, ha jóval többen kötődnek a hevesi emberekhez, az ezerarcú táj szépségéhez. így bontakozhat ki valamennyinket többre ösztönző buzgalom, olyan teremtő közösség, amely kialakíthatja — megőrizve természetesen az egyéniség markáns jegyeit is — stílusát, hangvételét, azt amely ebből a környezetből fakad, innen nyer újra meg újra tápláló erőt. Ezért kellett ez a művésztelep, emiatt várunk olyanokat, akik nálunk telepszenek meg, s innen választják témáikat. Erre a célra érdemes áldozni. Otthont, műtermet adunk, s cserébe; az idetar- tozás érzését és sikeres munkák sorát várjuk. A félreértések elkerülése végett hadd mondjam el: nem feledkezünk meg a már régebben itt

élőkről sem. Értékeljük munkásságukat, s bármikor számíthatnak támogatásunkra. Tehát szó sincs valamiféle színvonalbeli rangsorolásról.

— Jó néhányon kiváncsiak a lakások beosztására, méreteire. Hallhatnánk erről is?

A Gárdonyi-ház telke ideális fekvésű. A kilátással sosem lehet betelni. A csend, a nyugalom szintén nem hiányzik a kertből. .Ennél megfelelőbb helyet sehol sem találtunk volna. A tervekre egyébként pályázatot írattak ki, s ezt Marosfalvi Antal egri mérnök nyerte meg, aki a Heves megyei Tanács Tervező Vállalatánál dolgozik. Ö arra törekedett, hogy messzemenően figyelembe vegye a sajátos igényeket. Az eredeti változatot — épp ezeknek megfelelően — át is formálta. Így a lakrész alapterületét csökkentette azért, hogy a műterem nagyobbodjon. Végül is az előbbi hatvanöt, az utóbbi hetven négyzetméter lett. A földszintes épületekhez — s ez is a kényelmet szolgálja — garázs is csatlakozik. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai az első lépcsőben hármat építenek fel. Mi tagadás: ez nem olcsó mulatság darabonként egymillióba kerülnek. Mégis megéri az áldozat, mert a mecénási

Á gyöngyösi szabadtéri színpad lesz e hónap végén — augusztus 26-tól kezdődően — az V. észak-magyarországi néptáncfesztivál

színhelye. A háromnapos

fesztiválon külön lépnek föl azok az együttesek, amelyeket a Népművelési Intézet javaslata alapján hívtak meg Gyöngyösre. A versenybemu- taló kerétében lép föl többek között a helybeli Vidróczki,

készség idővel ízlésformáló, kiemelkedő művekben kamatozik.

— Lapunkhoz panaszos' levél érkezett, s ezt közzé is tettük a Pf. 23 című rovatunkban. A környék egyik lakóbizottsági elnöke — sok szülő nevében — azt kifogásolja, hogy már az előkészület során megszüntették a területen levő játszóteret, s ezzel a gyerekeket megfosztották a délutáni szórakozás, sportolás lehetőségétől. Mi erről az ön véleménye?

— Ez csak fél igazság, hiszen a kertet a tanács hosszú évek óta erre a célra jelölte ki. Ideiglenesen — s ez így volt helyes — az iskolások rendelkezésére bocsátotta, hogy az építkezés kezdetéig is hasznosítsa. Ha erről az érintetteket időben tájékoztatják — ezt tehették volna az újság hasábjain is — akkor senki sem méltatlankodna. A reklamálók arra hivatkoznak, hogy a kerttől nem messze akad még telek. Valóban, de erre is szükség lesz később, éppen az új lakások számára. A jelenlegi három ugyanis csak a kezdet, mert a művésztelep idővel bővül, hogy mind több alkotót fogadhasson Eger, a művészet- pártoló megyeszékhely.

(pécsi)

a Borsod táncegyüttes, az ózdi Kohász táncegyüttes és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem népitáncegyüttese is — hogy csak néhányat említsünk a versenyprogramban részt vevők közül. Külön estje lesz a Heves megyeieknek és a gálaműsoron kívül még néptáncosok báljára is sor kerül a gyöngyösi V. észak-magyarországi néptáncfesztiválon.

Gyöngyös: augusztus 26—28.

Az V. észak-magyarországi n é p tá n c feszti vál

Pintér István:

Gyilkosság

„a szeretet jegyében”

Manson — „Jézus Krisztus”- kent

15.

Felesége nem tudja már egyedül nevelni a két kisgyermeküket, ha ez így megy otvább, tönkremegy a házassága. A család egyetlen autóját — amely nélkül az Egyesült Államokban nem lehet élni — éppen szétszerelte, de összerakni már nem tudta, amikor esküdtnek jelölték.

Sheely lázadása volt a jel. Egymás után jelentkeztek a többiek is: nem bírják tovább, ez rosszabb, mintha börtönben ülnének, s különben is. rettenetesen érinti őket, hogy ők maguk ugyan biztonságban vannak, de a családjuk ki van téve a bandatagok bosszúhadjáratának.

Az a veszély fenyegetett, hogy a tárgyalást, amelyen már elhangzott a koronatanú, Linda Kasabian mindenre kiterjedő és a vád képviselője szerint a bíróság számára meggyőző vallomása, az esküdtek lemondása, visszalépése miatt meg kell majd ismételni. A bíró, Charles H. Older döntött. Az esküdteket kiengedte az Ambassador

Szállóból, és elrendelte, hogy otthonukban kell őket őrizni. biztonságukról gondoskodni. A Los Angeles-i hatóságoknak nem kis erőfeszítésükbe került, hogy eleget tegyenek az utasításnak-.

Rendőrök százait kötötte le ez a háziőrizet.

A banda újabb rémtetteitől való félelmet nem tekinthetjük túlzottnak, hiszen a tárgyalás alatt a szabadlábon maradt tagok tüntetést rendeztek. Leborotvált fejjel ülősztrájkot tartottak a bíróság előtt — Manson, két héttel a tárgyalás kezdete után társaival együtt leborotvált fejjel jelent meg a tárgyalóteremben, követői ezt utánozták. S valamennyien X- jelet karcoltak a homlokukra. Annak a jelképe akart ez lenni, hogy „kiikszelték” r- magukat a -.társadalomból,

melynek —

szerintük —

nincs joga felettük ítélkezni.

Mégis ítélkezett. Mansont, Susan Atkin- sont, Patricia Krenwinkelt, Leslie Van Ho- utent, valamennyi vádlottat halálra ítélték. Egy másik tárgyaláson, amely a Hinman-gyil- kosság ügyében folyt,

Charles Wat- sont és Robert Beausoleilt sújtották a legsúlyosabb büptetéssel. Néhány bandatag, mint például Lynette („Squeaky”) Fromme enyhébb büntetést kapott. Ö nemsokára szabadult, s aztán ismét hallhatta nevét a világ.

A halálos ítéleteket nem hajtották végre, mert 1972. február 18-án a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság a halál- büntetés ellen döntött. Így hát Mansonék büntetése életfogytig tartó börtönre változott. Manson Észak-Kalifor- íűában, a szökésbiztosnak tartott Folsom-börtönben morzsolja, éveit--feltételes szabadlábra helyezésről legfeljebb 25 esztendő elteltével, 1994 végén lehetne szó, de számára az életfogytiglan valóban élete végéig tart. Azt mondják, nagyon ritkán hagyja el a celláját, nagyon fél fogolytársaitól. Egy ember, aki félelmet terjesztett, és ezzel tartotta hatalmában környezetét, most reszket saját környezetétől.

Senkit nem fogad bizalmába, csak a legszükségesebbek közlésére nyitja ki a száját. Lassan, tagoltan már tud olvasni, írni még mindig nem tanult meg.

Az első esztendőben még egészen másképpen viselkedett. A félelem akkor hatalmasodott el rajta, amikor hat követőjének kísérlete, hogy kiszabadítsák őt a börtönből, kudarcot vallott. A támadókat egy nő, Mary Brunner, az egykori „család” első tagja vezette. Tervük első lépcsőjét megvalósították, egy fegyveres rablótámadással 140 fegyvert zsákmányoltak a kiszabadítási akció céljára. Később a rendőrség elfogta őket. Kiderült, hogy egy repülőgéprablás esélyeit is mérlegelték: túszok ejtésével próbálták volna elérni, hogy „Jézus Krisztus” kijusson a börtön jól őrzött falai közül.

Manson egy titkot őriz, mindmáig. A bíróság előtt hét gyilkosságot bizonyítottak Mansonra, de egy vallomás szerint egyszer 35 ember életének kioltásával dicsekedett barátainak.

Bugliosi ügyész . kommentárja: ..Hajlok rá. hogy e tekintetben elhiggyem, amit mondott”. .

A1 Springer elmondta?

egész fegyverraktárt mutattak neki, egy fegyverekkel teli szekrényt odafenn a tanyán. Hogy egy „Buntli- ne” 22-esük is volt, arról is hallott, de hogy a neki mutatott fegyverek között látta volna azt, arra nem tudott válaszolni. Ö nem ért annyira a fegyverekhez, mint Danny, a barátja.

A1 Springer egyre inkább belelendült ' az elbeszélésbe. Látta, hogy fontos ember, s, ezért igyekezett még jobban értesültnek, tájékozot- tabbnak látszani.

— Hallottak valamit egy' bemázolt hűtőszekrényről ?LePage és a fiatalembert kihallgató másik társa most kezdett igazán feszülten figyelni.

— Hogy jutott ez eszedbe?

— Mert elmesélték nekem, hogy valamit a hűtőszekrényre írtak.

— Ki mondta, hogy a hűtőszekrényre írt?

— Charlie mondta, hogy valamit írtak valahol rá, mégpedig vérrel.

— És mondta, hogy mit írt?

— Valamit a disznókról, ''agy a négerekről, valami ilyesmit...

LaBiancáék . hűtőszekrényére a tettesek — vérrel — a „HEALTER SKELTER” feliratot másolták. A felvilágosítás tehát nem volt pontos, de annyit mégiscsak tudott A1 Springer, állítólag Charles Mansontól, hogy a hűtőszekrényre verrei írtak valamit.

(VÉGE)