Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

»*->f»**AAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA<VMSJWVSAAAi<V»yMWMSA** | Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Ciprusi memento Mint a hírügynökségek jelentették: New Yorkból f visszaérkezett Nicosiába Javier Perez de Cuellar, Waldheim ENSZ-főtitkár ciprusi különmegbízott ja. Cuellar, aki beszámolt a főtitkárnak a szigetország helyzetéről, Nicosiában kijelentette: fokozza erőfeszí­téseit „annak érdekében, hogy mielőbb folytatódja­nak a két ciprusi közösség képviselőinek még június elején megszakadt tárgyalásai”. Az, aki csak valamelyest is figyelemmel kísérte az elmúlt esztendők ciprusi fejleményeit, tisztában van azzal, hogy a különmegbízottnak, enyhén szól­va, nem lesz könnyű dolga. A ciprusi főváros szívé­ben húzódó híres „zöld vonal” két oldalán élő nép­közösségek a görögök és a törökök között sok ér­zelmi-politikai gyúanyag halmozódott fel. A megbeszélések eddig is hosszadalmasak vol­tak és nem az elmúlt hónapban szakadtak meg elő­ször, — talán nem is utoljára. Mégis minden amel­lett szól, hogy egyszerűen nincs más út a kibonta­kozásra, mint a két közösség képviselőinek mep egyezése egy kölcsönösen elfogadható modus viven- diben — aztán pedig e remélhetőleg egyszer majd megszülető, megállapodás maradéktalan betartása. Aligha túlzás a kijelentés: ez nemcsak az ő érdekük, hanem az egész világé. Hogy ez mennyire így van, azt jól érzékelteti egy közelgő évforduló. Július 15-én lesz ugyanis három esztendeje, hogy az akkor még uralmon levő görög katonai junta sugal­latára és segítségével egy szélsőséges csoport meg akarta dönteni Makariosz érsekelnök kabinetjét. A kísérlet olyan láncreakciót indított el, amely­nek tanulságai ma is figyelemreméltók: 1. az elve­télt akció veszélyessége annyira nyilvánvaló volt, hogy siettette az athéni ezredesek bukását, 2. a tö­rök hadsereg válaszul megszállta a szigetország je­lentős részét, 3. egyes nyugati fővárosokban erősöd tek azok a törekvések, hogy a ciprusi „megoldást” kívülről, a NATO diktátuma alapján kellene a szi­getországra erőszakolni. 1974. július 15. figyelmeztető mementó: Ciprus­nak el nem kötelezett, független országnak kell ma­radnia. Minden másfajta célkitűzés nemcsak Ciprust, hanem a Közel-Kelet szempontjából is oly fontos térség érzékeny egyensúlyát — tehát a békét is fe­nyegeti. , «^'VWW\AAAA/WNA^VSAAAAA(^/'^>A/V^AA^AAAA/'«^iAAAAAAAAA»^/WsAAAAAAAAA/^ Felsőházi választások Japánban A kormánypártiak előretöré­sét hozta meg a vasárnap megtartott felsőházi válasz­tás Japánban. Képünkön: Talceo Fukuda miniszterel­nök és felesége, szavazás közben. (Telefotó — AP—'MTI—KS) Tízezer tüntető Londonban Az utóbbi évek legnagyobb tömegdemonstrációja zajlott le hétfőn London északi ré­szén. A szakszervezetek fel­hívására az ország minden részéről érkeztek a főváros­ba a munkásküldöttségei:, hogy kifejezzék szolidaritá­sukat a Grunwick-gyár dón gazéival akik tizedik hónapja sztrájkolnak az embertelen munkakörülmények és szak- szervezeti jogaik semmibe­vétele miatt. Skóciából, Walesből, Kö- zép-Angliából mintegy tíz­ezer tüntető gyűlt össze hét­főn reggel munkakezdéskor, hogy a Grunwick dolgozóival együtt sztrájkőrséget áiijon az üzem előtt. Köztük volt Arthur Schargill, a yorkshi- re-i bányászok vezére, akit néhány hete őrizetbe vettek már egyszer a Grunwick sztrájőrségén. A hatalmas tö­meg fegyelmezett felvonulása ellenére a négyezres rendőri erő hamarosan provokálni kezdte a tüntetőket é6 szá­mos összecsapás robbant ki. Harminc tüntetőt és rendőrt kórházba szállítottak, leg­alább 50 tüntetőt letartóztat­tak. Damaszkuszban landolt a kuvaiti Boeing Az előzetes megállapodás­sal ellentétben nem Aden. ben, hanem Damaszkuszban landolt vasárnap reggel a kuvaiti légitársaság Boeing 707-es típusú repülőgépe, me_ lyet szombaton kerített hatal­mába több fegyveres férfi. A gépeltérítők és a kuvaiti illetékesek — több arab or­szág nagykövetének közvetí­tésével — szombaton este megállapodtak, hogy a gép­rablók szabadon engedik az összes utast, s ennek fejé. ben a repülőgép a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság fővárosába, Aden- be repülhet, ahol a fegyveresek vezetője, sajtó, értekezleten ismerteti követe­léseit. A megállapodás egyik feltétele az volt, hogy a sza­badon engedett utasok he­lyét. önkéntes túszként fog­lalja el a jemeni nagykövet, a kuvaiti biztonsági szolgá­lat vezetője és a PFSZ ku­vaiti irodájának helyettes vezetője. Az eltérített repülőgép sze­mélyzetét a hajnali órákban új legénység váltotta fel, majd a gép — fedélzetén az önkéntes túszokkal — Aden irányába vette útját. Egyelő­re nem tudni, milyen okból változtatta meg úticélját. Rhodesia Terrortaktika Alig néhány nap alatt sú­lyos vereségek egész sora ér­te lan Smith rhodesiai fehér­telepes kormányzatát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban a szomszédos Mozambik állította a vádlottak padjára a salisbury-i fajgyűlölőket. A néger lakosságot kegyetlenül elnyomó kisebbségi fehértele­pes rendszer megbízottja hiá­ba próbálta a világszervezet New York-i székhelyén visz- szaforditani a vádat. Kije­lentéseit 102 állítólagos „mo­zambiki behatolásról” Rho­desia területe annyira lég­ből kapottnak ítélték meg, hogy a legtöbb világlap tu­dósító,iá be sem számolt er­ről a sajtóértekezletről. BT-DÖNTÉS A népi Mozambik viszont tényekkel, hiteles tanúvallo­másokkal, nemzetközi bi­zottságok által ellenőrzött jegyzőkönyvekkel érkezett a világszervezet e fontos fóru­ma elé. Mozambik képviselő­je a Biztonsági Tanács ülé­sén elmondta, hogy a rhode­siai fegyveres támadások kö­vetkeztében 1432 polgári sze­mély vesztette életét, egész települések semmisültek meg és az anyagi kár meghaladja a 13 millió dollárt. A Biztonsági Tanács meg­bélyegezte a rhodesiai fegy­veres támadásokat és szoli­daritásáról és támogatásáról biztosította Mozambikot. (A maputói kormánynak az a kérése azonban, hogy adja­nak fegyvereket a rhodesiai agresszió elleni védelemre, nem került bele a határozat­ba. Minthogy az a felhívás GcMMim 19*7. július 12., kedd sem, hogy adjanak nagyobb pénzügyi támogatást a népi Mozambik kormányának.) SOKOLDALŰ AFRIKAI TÁMOGATÁS Súlyosan elmarasztalták a rhodesiai rendszert az Afri­kai Egységszervezet kedden befejeződött csúcstalálkozó­ján is. Az értekezlet elfogad­ta azt a rendkívül fontos ha­tározati javaslatot, hogy a Nkomo és Mugabe vezette Zimbabwei Hazafias Frontot ismerjék el a Rhodesia terű. létén működő egyetlen tör­vényes felszabadítási szerve­zetnek. A csúcskonferencia olyan döntést hozott, hogy' minden támogatást megad a fehértelepes rendszer elnyo­mása ellen egyenlőtlen küz­delmet folytató szabadság- harcosoknak és fokozza erő­feszítéseit, hogy Rhodesia túl­nyomó többségben levő néger lakossága kivívja jogait. A tanácskozáson a felszabadító mozgalom képviselői beszá. moltak az úgynevezett angol —amerikai „közvetítési kísér­letről” is. Eszerint 1978-ban békés úton Rhodesia többsé­gi néger kormányzatú or­szággá válna. A Smith-kor- mányzat azonban lehetetlen­né teszi, hogy e „megráz­kódtatás nélküli” hatalom, átvétel vessen véget az el­nyomásnak. A salisbury kor­mány állandóan újabb meg újabb feltételeket szab és ■ olyan törvényeket akar elfo­gadtatni, melyek burkolt for­mában meghosszabbítanák a fajgyűlölők uralmát. Azt sze­retnék elérni, hogy a velük együttműködésre kész törzs­főnökök alakítsanak „néger többségű” bábkormányt, melyet azután a háttérből persze a telepesek irányíta­nának. KÉTES KÖZVETÍTÉS Az Egyesült Államok és Angüa kormánya, mely a nyííL színen láftzólag élesen megbélyegzi a Smith-kor- mányt, a színfalak mögött alkudozásokba bocsátkozik vele! Washingtonban és Lon­donban ugyanis attól tarta­nak, hogy a rhodesiai sza­badságharcosok győzelme újabb népi kormányzatot hoz létre Afrika déli részében, s az erőviszonyók tovább vál­toznak a haladás erői javára. Ezért Lusakába érkezett az az angol—amerikai csoport, mely a Smith-kormányzattal az új, 1978. után megalakuló zimbabwei állam alkotmá­nyáról folytat tanácskozáso­kat. A washingtoni és londo­ni elképzelés szerint, ha a re­zsimmel megtörténik a meg­állapodás, elfogadtatják majd a leendő „többségi kormány­zatú Rhodesia” alaptörvé­nyét a szabadságharcosokkal is. Nyilvánvaló, hogy eleve meg akarják kötni az eljö­vendő kormányzat kezét és kiváltságokat szeretnének biztosítani a fehértelepesek­nek. Sok szó esik az úgyne­vezett „átmeneti korszakról” is, melyre a fehér telepes kormányzás vége és a több­ségi néger uralom kezdete között kerülne sor. Egyes el­képzelések szerint etjben az időben valamiféle ,inemzet_ közi hadsereg”, melyet első­sorban az egykori gyarmat- tartókból toboroznának, tar­taná fenn a rendet. A sza­badságharcosok kategoriku­san kijelentették: hallani sem akarnak külföldi beavatko­zásról, hiszen ez csak a faj­gyűlölőknek kedvezne. Ezek után igazat lehet ad­ni azoknak a kommentárok­nak, melyek borúlátóan íté­lik meg az angol—amerikai bizottság tárgyalásait és ha­sonlóképpen Owen angol kül­ügyminiszter júliusi útjához sem fűznek túl nagy remé­nyeket. BELSŐ VÁLSÁG SALISBURYBEN A Smith-kormányzat e sú­lyos vereségei visszahatottak a fehértelepes rendszerre ;s. Szakadás, támadt az uralko­dó fajgyűlölő, úgynevezett Rhodesiai Frontban, lan Smith pártjában. Tizenkét „parlamenti” képviselő, aki nem tartja „eléggé kemény­nek” a rhodesiai miniszterel­nököt és az eddiginél kegyet­lenebb fegyveres leszámolást követel a szabadságharcos erőkkel, már kivált a Front­ból. Most új pártot alakítot­tak, szélsőségesen fajgyűlölő programmal, s azt hirdetik, hogy ha kell, „tűzzel-vassal” fenntartják a fehértelepes kisebbség kiváltságait. Üj politikai alakulatuknak a Rhodesiai Akció nevet adták. Lemondott Smith pártjának elnöke, Frost is és valószínű­nek tartják csatlakozását az új szélsőséges Akció Párt. hoz. Mindez azt jelenti, hogy a rhodesiai miniszterelnök két tűz közé került. Már nemcsak a felszabadító moz­galom támadásait kell vissza­vernie, hanem a nála még szélsőségesebb fajgyűlölők fellépését is. A rendszer urai azzal próbálták visszanyerni az ultrák támogatását, hogy nagyszabású letartóztatásokat rendeztek a néger egyenjo­gúsági mozgalom aktivistái között. Ez lehetséges, hogy hogy átmenetileg megelége­déssel tölti el a szélsőséges fehértelepes elemeket, akik a terror fokozásában látják a kiutat a válságos helyzetből. De ilyen elnyomó intézkedé­sek ‘csak a kormányzat pozí­cióit gyengítik, hiszen növe­lik a néger tömegeK ellenál­lását. Minden újabb terror­cselekmény (az országban és a határokon túl egyaránt) csak arra alkalmas, hogy el­torlaszolja a tárgyalásos ren­dezés útját és a többséget jo­gainak fegyveres kivívására ösztönözze. Árkus István A több órát késett műszak­kezdés után a tízezer tűn* tető hosszú sorokban végig­vonult Willesden kerületben. „A dolgozók egyesült erejét sohasem törik meg” — zúgott az ütemes harci jelszó. - A legfelső bíróságon hét­főn folytatódott George Ward Grunwick tulajdonos pere a kormány munkaügyi békél­tető és döntőbírósága ellen, amely februárban felszólítot­ta a tulajdonost, hogy ismer­je el üzemében az APEX szakszervezetet és vegye visz- sza elbocsátott dolgozóit. Belgrádban Megbeszélések szervezési kérdésekről Hétfőn a jugoszláv fővá­rosban folytatta munkáját az ősszel sorra kerülő belgrádi találkozót előkészítő tanáo«. kozás. A 35 ország képvise. lői plenáris ülésükön az őszi találkozó szervezési kérdé­seiről tartottak, megbeszélést. A hivatalos tanácskozáson kívül a küldöttségek hétfőn nem hivatalos megbeszélést is tartottak az őszi találkozó napirendjéről és szervezési , kérdésekről. Szabadon bocsátották Revelli-Beaumont-t Rejtélyes fogva tartói 89 nap után hétfőn szabadon bocsátották Luchino Revelli- Beaumont-t, a Fiat-Frace vezérigazgatóját és ezzel le­zárult í*z utóbbi évek egyik legkülönösebb emberrabiási ügyének egy szakasza — anélkül, hogy a rendőrség­nek sikerült volna felderíte­nie az emberrablók kilétét. Az emberrabiási ügyben azóta egymást követték a vá­ratlan fordulatok, és mind­máig nem vált világossá, kö­zönséges gengszterek, vagy ultrabalos terroristák fogsá­gába került-e az 58 éves üz-' letember. Az ügy drámai fordulatot vett, amikor az emberrablok bejelentették: ha június 10-én éjfélig nem kapják meg a 30 millió dollárt, kivégzik foglyukat. A határidő lejárta előtti percekben Reveili- Beaumont asszony a francia televízió- és rádióállomáso­kon keresztül felszólította férjének fogva tartóit, hogy azonnal lépjenek vele érint­kezésbe. A határidőt meg­hosszabbították — június 14- én aztán a rendőrség várat­lanul letartóztatta Hector Aristy-t, a család barátját, a Dominikai Köztársaság volt miniszterét, aki közreműkö­dött az emberrablókkal foly­tatott tárgyalásokban, közve­títő szerepet játszott — és őt vádolták az emberrablás megszervezésével. A vezérigazgató fogva tar­tói végül is mérsékelték köve­teléseiket és beérték 2 millió dollárral. A szabadon bocsátás körül­ményeit egyelőre homály övezi. A rendőrséget telefo­non értesítették, hogy Ver- sailles-ban, az Alexandre téren megtalálhatják a ve­zérigazgatót. A helyszínre siető nyomozók valóban rá is bukkantak Revelli-Beau- mont-ra. (MTI) Minigyarmat — minikonfliktus? UHIUD SlAltS A hírügynökségek gyors­hírben közölték — brit csa­patokat szállítottak Beliza- be, a volt Brit-Hondurasba. Az egynegyed magyarország- nyi területű Belize, a brit birodalom utolsó gyarmata az amerikai kontinensen. A terület egykor a maja birodalom része volt. 1638 kö­rül angol favágók telepedtek meg itt. s hamarosan követte őket a brit gyarmati admi­nisztráció. Először Jamaicá­hoz tartozott, majd önáiió koronagyarmat lett, 1964-ben kapott belső önkormányzatot. A teljes függetlenség meg­adását az angol kormányzat azzal az ürüggyel halogatta, hogy a kicsiny ország nem lenne képes ellenállni az' esetleges agressziónak. (Az ENSZ közgyűlése 1975-ben határozatban mondta ki Beli­ze jogát az önrendelkezésre.) Az ország az egyenlítői övezetben fekszik, területé­nek nagy részét trópusi ős­erdő borítja. A fakitermelés a gazdaság legfontosabb ága­zata, külföldi cégek birtoka bán van. Mezőgazdasága mo nokultúrás, elsősorban citrus­féléket. banánt, cukornáda termelnek. Ipara ezeket s termékeket dolgozza fel, sa­játos gyártmánya a mahagj- nifából készített bútor. Belize lakóinak legnagyobb része az Afrikából idehur­colt néger rabszolgák utóda 24 százaléka indián, de van­nak mulattok és meszticefe is, európai eredetű a belizei- ek négy százaléka. A terület legjelentősebb politikai pártja, az Egyesüli Néppárt, Belize teljes függet' lenségét követeli, ugyanakko; az országgal szomszédos re­akciós guatemalai diktatúra azzal fenyegetőzik, hogy ei- foglalja az egykori Brit- Honduras^. A Brit Nemzetközö^ség leg­utóbbi londoni értekezleten felszólították Angliát, védje meg közép-amerikai gyarma­tát és biztosítsa számára va­lódi függetlenségét. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom