Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

A hatékonyság útlai (2.) Versenyek, versenyzők Néhány szakember tudja csupán: bárhol a világon ad­janak el Volvo gyártmányú kanalas rakodót, azon a ka­nál magyar termék, immár hosszú esztendők óta. Amiből persze erős túlzás lenne arra következtetni, rakodókana­lak készítésében mi áJ'*' . a nemzetközi mezőny élén. A Volvo-cég különböző be­rendezéseket szállít hazánk­ba, s ezekért fizetünk a már említett ; részegységgel. Ami­ből persze megintcsak erős túlzás lenne most még arra következtetni, hogy a termék műszakilag nem kiváló, s az ilyesfajta együttműködés nem hoz hasznot. Megújuló tapasztalat Két esztendő alatt. 1974- ben és 1970-ben körülbelül 50—55 milliárd forint ár­veszteség érte népgazdasá­gunkat a cserearányok szá­munkra kedvezőtlen válto­zása miatt. Köznapibban: amit vásárolnunk kellett, azt a korábbinál jóval drágáb­ban kaptuk, amit viszont el­adtunk, az kevésbé drágult. Azi, hogy a nemzetközi ke­reskedelemben akármit nem lehet adni, tapasztalatok alapján hittük csak el. Sokak számára derült égből érkező villámcsapásként hatott a cserearányok változása, hol­ott figyelmeztető jelekben már a Korábbi években sem volt hiány A kivitel ugyan folyamatosan növekedett, de áruszerkezete lényegesen nem változott, a gond nélkül és hosszú távon is értékesít­hető termékek aránya cse­kély maradt az összeadáso­kon belül. Elevenítsünk csak fel egy útmutatást! így hangzik: .^Tovább kell fejleszteni a vállalatok exportérdekeltsé­gét, ami a gazdaságosabban exportálható áruk szállítá­sára ösztönöz, az előnytele­nül értékesíthető termékek gyártását viszont szűkíti. A kezdeti tapasztalok azonban arra figyelmeztetnek, hogy rendszeres ellenőrzéssel kell továbbfejleszteni ezt a tevé­kenységet is.” Az idézet a párt X. kongresszusa hatá­rozatából való, s a kongresz- *zus 1970. novemberében tanácskozott... Azaz koránt­sem új, hirtelen megfogal­mazott követelmény a ver­senyképesség növelése. A leg­több helyen azonban nem vették komolyan, mert „ment a kocsi”, az árun valahogy túladott gyártó és kereskedő. Ennek a kényelmes helyzet­nek vetett véget a sokat em­legetett világpiaci „árrobba­nás”, a versenyképesség fo­kozása elsőrendű érdekké vált. Sok vita, kevés cselekvő Megbízható elemzések ar ra az elgondolkoztató kö­vetkeztetésre vezettek, hogy a legfőbb iparcsoportokat te­kintve az élelmiszeripar ter­mékei között találhatók a legnagyobb arányban a nem­zetközi élvonalat elérők. Itt a termékek kétharmada meg­közelíti, vagy eléri a legma­gasabb mércét. Ha viszont csupán azokat az árukat vizsgáljuk, amelyek a leg­szigorúbb nemzetközi minő­ségi, korszerűségi követel­ményeket is teljesítik, akkor a vegyipar vezeti a ranglis­tát. A nemzetközi szinttől leginkább az építőipar ma­rad el. de sajnos, a gépipar termékeinek is körülbelül negyven százaléka messze áll a versenyképességtől. Voltak és vannak viták azon, miként értelmezzük a versenyképességet, a termé-, kék nemzetközi színvonalát, s nem a nézetek ütközése a baj, hanem a cselekvők tá­borának szerény létszáma. A versenyképesség, fogalom­ként, egyszerű. A legkisebb fajlagos ráfordítással előállí­tott termék, az azonos, vagy hasonló áruk között — ver­senyképes. Ettől viszont to­vábbi jó néhány lépés a tény­leges cél, a társadalmi mun­karáfordításokat kamatosán megtérítő árueladás. S ez utóbbi sem azonosítható még a versenyképességgel, mert maga az eladás — meghatá­rozott körülmények között — úgy is lebonyolódhat, hogy az áru holnap már nem kel­lene a vevőnek. A versenyké­pesség tehát nem egy vagy több üzletkötés haszna, ha­nem olyan fejlesztési, terme­lési és értékesítési környezet, amelyben a gyártó gyorsan, rugalmasan igazodik a foly­tonosan változó követelmé­nyekhez. Ennek a környezet­nek a kialakítása feltételek seregét teszi elengedhetetlen­né. így a többi között a gyár­tás és a gyártmány szaka­datlan korszerűsítését, a faj­lagos ráfordítások és hoza­muk — hasznuk — állandó vizsgálatát éppúgy, mint a magas színvonalú szervezést, a piaci információk értő elemzését, az eladások ún. árnyterületének — az alkat­rész-utánpótlásnak, a javí­tásnak, karbantartásnak stb. — a létrehozását. Mozgó célpont Tavaly hazánk minden egyes lakosára 28 izzólámpa kivitele jutott, mivel az ex­port 284 milliót tett ki. Az izzólámpák külföldi értéke­sítése 1971 és 1976 között 123 millió darabról 284 millióra nőtt, azaz gyors iramDan. A magyarázat: a terméket - a gyártó magas műszaki szín­vonalon, gazdaságosan állít- je elő, az ár arányos a hasz­nálati értékkel, a fejlesztés folyamatos, az izzólámpa hosszú távon is versenyké­pes. Ez így, leírva, roppant egyszerű. Ahhoz azonban, hogy tényként leírhassuk, a gyártónak az a fölismerése kellett: mozgó célpontot kö­vet, akár a vadászok. Mozgó célpont? Igen, ezt értik meg a legnehezebben a termelők és a kereskedők. Azt, hogy a versenytársak akkor se állnak ki a sorból, ha lemaradnak. A verseny- képesség megőrzése ezért csak akkor lehetséges, ha a fejlesztési törekvések új és újabb igények kielégítését teszik elérhetővé, azaz meg­történhet, félre kell tolni azt, ami tegnap még biztonságot adott, de holnap maga a bi­zonytalanság lenne. Éppen ezért nincs olyan verseny- képesség, amely általában létezik, amely minden ter­mékre, termelőre érvényes. Ahogy a „versenyek”, a kü­lönböző piacok más és más feltételeket diktálnak, úgy a „versenyzők” gyártók, és áru­ik is más és más követelmé­nyeknek kell. hogy megfelel­jenek. Ezért aligha baj, ha a cég nem büszkélkedhet' 'az­zal, „kilencvenhét országba” njcportál. Vigye csak áruit öt, vagy tíz országba, de: ott tartósan legyen versenyké­pes. Ma még ez kívánalom, mert különböző felmérések szerint a hazai vállalatok fele nem érzékel semmiféle versenyt. A kívánalom azon­ban íjiind gyorsabb tempó­ban alakul át szükségszerű­séggé, kötelességgé. Lázár Gábor (Következik: A sétamenet normája) Azbeszt­cement csövek Nyerges­újfaluról A Cement- és Mészművek Nyergesújfalui Eternitgyára tetőfedőpala, hullámlcmez és burkolólemezek gyártása mellett különféle azbesztce­ment csöveket is gyárt. Az idén 17 millió 300 ezer négyzetméter különféle le­mezterméket gyárt az üzem hat automata gépsora. Különféle csövekből több mint 1500 km hagyja el a gyárat. A korábbi evek hiá­nyát és az importigényt teljesen pótolták illetve megszüntették. (MTI Fotó — Hadas János) A tavalyinál jobb félév az ipari szövetkezeteknél Megyei küldöttközgyűlés a KISZÖV-nél Az Ipari Szövetkezetek He~ vés megyei Szövetségénél küldöttközgyűlést tartottak pénteken. Ez alkalommal a résztvevők a tagszövetkeze­tek tavalyi gazdálkodásáról tájékozódtak, s egyidejűleg gyorsjelentést kaptak az idei első félévről is. Mint — egye­bek mellett — kitűnt: az el~ múlt évihez képest, általá­nosságban 10—TI százalékkal nőtt a termelési érték, az export megháromszorozódott, a nyereségtömeg eléri a 36— 37 millió forintot. Az ered­ményeken belül azonban ke­vésbé örvendetes, hogy a személyi és üzleti szolgálta­tásokban visszaesés mutatko­zik, s az ipari ágazatban lét­számnöveléssel fokozták a teljesítményeket. Többi között szó esett még a küldöttközgyűlésen a szövet­kezeti és felügyelő bizottsá­gok munkájáról, a szocialista brigádok vezetői tanácskozá­sainak tapasztalatairól, illet­ve a szelektív iparfeljesztés programjáról, feladatairól. Ez utóbbi során dr. Holló Béla KISZÖV-elnök elmondotta, hogy a szövetség tagszövet~ kezeteinél is megvan a le­hetőség és a készség a haté­konyabb munkára, a termék- szerkezet korszerűsítésére. Az elmúlt hónapokban szövetke­zeti egyesülések történtek az építőipari tevékenység ered­ményesebbé tételére, s a to­vábbiakban 28 millió forin­tos ráfordítással kívánják emelni a szakma műszaki— technikai színvonalát. A la­káskarbantartás területén bázisszövetkezetté jelölték nemrégiben az egri UN I- SZERV-et, amely sokat ígérő programja megvalósításához 50 millió forintos támogatást kap. Gyöngyösön és Hatvan­ban is létesítenek az egrihez hasonló lakásszervizt, s a mindennapi munkában gyü­mölcsöző együttműködésre törekszenek más testvérszö­vetkezetekkel. Fúziókról van szó a könnyűipari ágazatban is, a már ismert hatvani egyesülésen túl tervezik a füzesabonyi és a gyöngyösi bőr- és textil-méretes javító, illetve árutermelő szövetke­zetek közös szervezetének ki­alakítását. Egerben pedig a szövetkezeti vagyon megtérí­tésével, felvetődött már a bútoripari ktsz-nek az Agria Bútorgyárhoz való csatlako­zása. Végezetül a küldöttközgyű­lés KFA-kérelmeket hagyott jóvá: hozzájárult, hogy a gyöngyösi Agromechanika, az Autó- és Motorkerékpár-ja­vító, illetve az egri UNI- SZERV segítséget kapjon a közös alapból fejlesztéseihez. A tanácskozáson részt vett Gégény Tibor, a megyei ta­nács főmérnöke is. (— ni)' Hároméves, tizenegy méter hosszú, óránként egy vagon- nyi zöldborsót fogyaszt. Mi ez? A találós kérdésre leg­feljebb a konzervgyáriak fe­lelnek kapásból. Orcánként egy ucagon borsot eszik Jó eredménnyel zárta az első feléret a közlekedés — Hunister! V. ................ ­Mi fán terem, mire jó? Ez ügyben hallgassuk meg Eper­jesi Lászlót, a főzeléküzem műszakvezetőjét. — Hungárián Sterilisator. Vagyis: magyar tartósító. A két idegen szó összevonásá­ból keletkezett a kitűnő, Hatvanban remekül bevált gépmonstrum neve. S ez egyben azt is jelzi, hogy ha­zai találmányról van szó. Mégpedig nem akármilyenről, hiszen alkalmazása, szabadal­maztatása óta egyre nő a külföldi érdeklődés ... Egyéb­ként az automatikus szerke. zet, aminek az ára tizenkét millió forint körül mozog, jelentősen meggyorsítja, ol­csóbbá teszi a tartósítást. Amíg autoklávos rendszer­ben az adott, napi készáru- előállításához háromszor har­minc ember kellett, s nem volt biztonságos a munka, addig a hunisteres szalagsort háromszor tíz betanított mun­kás működteti, továbbá sok az enegiamegtakarítás! Jön a zöldbab Lassan lejár a zöldborsó ideje, zöldbab és paradicsom lép a helyébe. De közben más is érkezett: újabb má­sodik hunister, aminek sze­relésével éppen a szezon kez­detére készült el a műszaki gárda. Most már teljes a biz­tonság, a_ főzeléküzem a kü­lönböző nyersanyagok csúcs­A hunister mellől jelentjük idejében is állja a sarat, fel­dolgozza a naponta beérkező zöldségszállítmányokat. Nagyon pontosan; mit tud egy hunister? A zöld és pi­ros lámpácskákat villogtató műszerfalnál álló Balogh Sán­dor szerint, 54 perc alatt tíz­ezer, literes üvegekbe vagy dobozokba töltött zöldborsót hevít 124 fokra, hogy végül lehűtve, kézzel fogható ál­lapotban „köpje ki” a gyom­rából. Precizitására jellemző, hogy a gyári laboratórium jelzése nyomán módosíthatók az automata intézkedései. Ha például idősebb, kései borsó, bab érkezik a telepre, ahhoz igazítható a forró gőz hőfo­ka, de még a szalagsor moz­gása, sebessége is. Az ember kiiktatása révén megszűnt annak a veszélye, hogy el­nézze valaki a hőmérőt vagy a percmutatót, s tönkremen­jen egy-egy autokláv teljes tartalma. Persze, hagytak a régi tar­tósító „üstökből” is, tartalék gyanánt. S bizony jól jött a segítségük az idei csúcsidő­ben, amikor egyetlen napon 58—60 vagon zöldborsó kész­árut termeltek a főzeléke- sek. Nemcsak a tcljcsílmcnv Somogyi István üzemveze­tő, amikor a hunisterek ré­vén felfutott termelés meny- nyiségéről, biztonságáról be­szél, nem feledkezik meg egy másik szempontról sem. Ez pedig a döntően megváltozott munkahelyi viszony, a ter­hek könnyebbülése. Aki eb­ben megerősíti szavait: ök­rös Istvánná. Harmadik he­te álldogálván hétköznap, vasárnap, a hunister kiada­golójánál. — Tulajdonképpen most már itt mindenkinek csak figyelnie kell. Hanem azt na­gyon ! A megterhelő fizikai munka, ami az autoklávoknál ránk hárult, nincs többé. Nincsenek kosarak, amiket nyögve emelgettünk. Nincse­nek kocsik, hogy huzigáljuk ide-oda a félig kész vagy már tartósított árut. S nin­csen ötvenfokos meleg, ami­ben szinte reánk olvadt a munkaköpeny. Ugyanekkor javítottak a béren. A telje­sítménytől függően kilenc és fél forint az óránk. Tizenhét esztendeje dolgozom a kon­zervgyárban, de most vagyok úgy, hogy szívesen csinálom tovább, ameddig cshk jól szolgál az egészség! Jobb munkaszervezéssel Összetalálkoztunk a terme­lési főosztály vezetőjével is. Nem a legjobb hangulatban találtuk. Veszélyben a zöld­borsóterv, illetve a novembe­ri felajánlás. Persze, ha nem sikerül teljesíteni az 1400 va­gont meghaladó elképzelést, legkevésbé múlik a gyária­kon. S mint utóbb annyi­szor, most szintén az időjá­rás kellemetlenkedett. A me­zőgazdasági üzemek nem tudták leszállítani a szerző­dött borsószem-mennyiséget. Immár a soron levőkben re­ménykednek. Zöldbab, ubor­ka, paprika, paradicsom! S a jövő esztendőre gondolnak, mert a tervezést sose lehet elég korán kezdeni. — Pakson, egy másik kon­zervgyárban jártunk a közeli napokban — mondja Szek­szárdi Dezső. — Ottani ta­pasztalatok szülték a gondo­latot, hogy a szezonmunkák rendszerét át kellene fogal­maznunk. A paksiak jól csi­nálják. Amikor egy-egy nagy felfutás van, tizenkétóráznak. Persze, megfelelő anyagi ösz­tönzés hátterével. Ml pedig csak ismételjük a három mű­szakot. S a munkaerőhiányt hivatalbéliekkel, tisztviselők­kel pótoljuk a gépek mel­lett. Persze, hogy nem áll a kezükre például a lapká- zás! Hatvanban is keresnünk kell a célravezetőbb megol­dást. Mert az automata nem minden... Moldvay Győző | A vasút több mint 64 millió, a Volán 78 millió tonna árut szállított A MÁV dolgozói jeles eredménnyel ünnepelhetik a 27. vasutasnapot. A MÁV Vezérigazgatóság gyorsjelen­tése szerint ugyanis a vasút az első félévben 64,7 millió tonna árut szállított el, 1,1 millió tonnával többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Annak ellenére, hogy az első félév jobban sikerült a tavalyinál elégedetlenek a vasút vezetői, mert tervük­től mintegy 140 ezer tonná­val elmaradtak. Ennek oka egyebek között az, hogy az éjszakai, valamint a szom­bat—vasárnapi kocsikiraká­sok visszaestek, s a vasút sem mindig tudott igényelt kocsit pontosan az igényelt napra kiállítani. Nagyon nehéz második fél­évnek néz elébe a vasút, hi­szen erre az időszakra 67,1 millió tonna árut az első fél­évinél is 2,4 millió tonnával többet kell továbbítania, s ez azt jelenti, hogy havonta több mint 11 millió tonnán felüli teljesítményt kell nyúj­taniuk a vasutasoknak. Ép­pen ezért most fokozottab­ban szükség van a vasút kü­lönböző . szolgálati helyeinek és a közlekedési ágak egy­mást segítő együttműködé­sére, a közlekedés és a fuva­roztatók kapcsolatának to­vábbi javítására. A szállíttatókat arra kéri, hogy a tényleges igényeknek megfelelően rendeljenek ko­csit, mindenkor valóban csak annyit, amennyire az adött időben szükségük van. A másik nagy közlekedési ágazat, a Volán, — átlépve az évekkel ezelőtt még elér­hetetlennek tartott 16 millióé határt — rekordteljesítmény- nyel 16 millió 240 ezer tonna áru elfuvarozásával zárta jú­niust. Jól fejezték be a Vo­lán-vállalatok az első félévet is, összesen 78,6 millió tonna árut szállítottak el, 3,6 mil­lió tonnával többet, mint egy évvel korábban. összességében az év első felében kielégítette az igé­nyeket a Volán, amelyre a vasúthoz hasonlóan a máso­dik félévben jut a feladat nagyobb része. Teljesítmé­nyüket csakhamar 10 millió tonnával kell növelni ahhoz, hogy az éves tervben megha­tározott 167 millió tonna áru- mennyiséget továbbítani tud­ják. (MTI) ßjpnilirnn A 1977. július 9., szombat _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom