Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-06 / 157. szám
Száznegyven úttörő részvételével Közművelődési tábor Felsőtárkányban *w. Együttműködés a szellemi gyarapodásért Közművelődés az egri járásban A megyei úttörőelnökség és a Megyei Művelődési Központ szervezésében száznegyven hatodikos, hetedikes és nyolcadikos tanuló részvételével kedden délelőtt közművelődési tábor nyílt meg FelsőtárkánybanA diákok július 12-ig számos érdekes műveltséggyarapító témával ismerkednek meg. Elemzik az Egri csillagok című közkedvelt, Gárdonyi-regény történelmi hátterét, megtekintik a műből készült sikeres filmet. Ezt összehasonlítják az irodalmi alapanyaggal. Az egyes csoportok a rangos alkotás egy- egy jelenetét rajzban is megörökítik s foglalkoznak a XVI. századi magyar zenével. Alkotómunkára is lehetőségük nyílik: a mindannyiAKI SILÁNYUL ÉPÍT, FELELJEN ÉRTE Családi ház építését vállalta egy mezőgazda- sági termelőszövetkezet részlege. Az építtető már a munka befejezése előtt jelentős minőségi hibákat talált. Kérésére a járási hivatal műszaki osztálya helyszíni szem. lét tartott, s ott annyi rendellenességet állapított meg, hogy a munkálatok folytatását megtiltotta. A tsz a hibák kijavítását vállalta, de ígéretének nem tett eleget, mire a megrendelő pert indított ellene. A bíróság előtt a szövetkezet újabb kötelezettséget vállalt a hiányosságok megszüntetésére, de ismét nem tett semmit. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéleteket hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az építtető a munka végzése közben is gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogait, vagyis kifogást emelhet. Nem fogadható el az a védekezés, hogy a szövetkezet / a hibás teljesítésével okozott hiányok megszüntetésére azért nem kötelezhető, mert a felek között kialakult, feszült viszonyra tekintettel, egy ilyen bírói rendelkezés csak újabb vitára szolgáltatna alapot. E jogi álláspont mellett sohasem lehetne még a rosszhiszeműen, hibásan teljesítő vállalkozót sem a hibák kijavítására kötelezni, mert nyilvánvaló, hogy a szerződő felek között ilyen esetben mindig feszültté válik a viszony. A tsz, kötelezettsége alói annál kevésbé mentesíthető, mert az épület állaga, a már három éve folyó pereskedés során, feltételezhetően tovább romlott, s ennek következményeit kizárólag neki kell viselnie. A FIÚ DÖNTSÖN. KIVEL AKAR ÉLNI Egy fiatal lánynak házasságon kívül fia született, s mert a gyámhatóság gyermeknevelésre alkalmatlannak találta, az újszülöttet anyai nagyanyjánál helyezték ti. Néhány évvel később, a lány férjhez ment, majd a házasságból gyermeke született. A múlt év nyarán — az időköz- bért tizenhatodik évét betöltött — fiát az iskolai szünidőben magához vette. A gyerek nála maradt, bár a nagyanyja ragaszkodott, hogy uioph' USnSLtSfi lilí’í. július 6,, szerda unk által ismert könyvből egy rövid részletet dramatizálnak, a szöveget megtanulják, s a próbák után július 11-én délelőtt be is mutatják. Ezenkívül megvitatják a hazafiság, a szocialista m- zafisóg összefüggéseit, ru, r- tokat írnak, adatokat gyűjtenek Felsőtárkány történetéből s felkutatják a környéken található rovarokat és növényeket. Bizonyára szórakoztatja majd őket az a testedzéssel egybekötött szellemi akadályverseny, amelynek keretében számot adhatnak irodalmi tájékozottságukról. Természetesen nem hiányzik majd a tábortűz, a tánc, a hangulatos vetélkedő, s a játék semkája visszakerüljön hozzá. Ilyen előzmények után, az asszony a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt a nagyanya ellen pert indított. Végső fokon ebben az ügyben is a Legfelsőbb Bíróság döntött, s a fiút anyjánál helyezte el. A határozat indokolása szerint a gyermek a bírósághoz intézett levelében kérte, hogy anyjánál maradhasson, mert nemcsak őt, hanem nevelőapját, kishúgát is szereti, és az ottani iskolában, ahol most tanulmányait folytatja, jól érzi magát. Hangsúlyozta:akkor is anyjánál marad, ha a bíróság másként dönt. — A gyermek — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság — tizenhat éves, tehát olyan korban van, amikor önálló értékítélet alkotására már képes. Az iskola igazolása szerint megjelenése, magatartása arra enged következtetni, hogy otthoni környezete jó, törődnek vele, anyja és ne10. De úgy akarom elmondani, hogy ne hallja senki. Együtt indultak hazafelé. Angj'al Sándor otthon munkához látott. Körülötte nyüzsgött a család, az apraját elzavarta láb alól. A levágott kórószárakból kúpot raktak, egymás mellé állították a kévéket. Furcsa kúp volt ez. Alul széles, tágas, felül hegyes, mint egy torony. Azért kellett az a négy rúd, hogy tartsa az építményt. Bejáratot is csináltak. két szélesre kötött kévéből. Belül a föld lehintve szalmával. A szalmatetős ház mellett ez az egyetlen épület az udvaron. Disznó most nincs. Sándor minden ősszel kap két disznót, túl a Szamosról, Matécsa tekintetes úrtól, és meghizlalja felibe. De most ősszel nem adott a tekintetes úr, azt mondta: — Nem lehet, Sándor, a fene se tudja, mi lesz á világból. Vagy megérjük a telet, vagy nem, hátha nem is kell hízó! Most aztán itt a sok száj, mit lehet adni ennyi gyereknek egész télen? A limlomtól csak éhesebbek. Hús kellene ezeknek, meg zsír! Ulagyar közművelődési törvény angol, francia, német, orosz cs spanyol nyelven A napokban hagyta el a nyomdát a Corvina Kiadó gondozásában az 1976-ban megalkotott közművelődési törvény angol, francia német, orosz és spanyol nyelven. A kiadvány teljes terjedelmében tartalmazza a közművelődésről szóló törvényt, valamint a Miniszter- tanács határozatát a törvény végrehajtásáról, Pozsgai Imre kulturális miniszternek az országgyűlés ülésén megtartott expozéját Salamon Hugónénak, a törvényjavaslat bizottsági előadójának jelentését Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának hozzászólását a törvény létrejöttének feltételeiről és elfogadásának szükségszerűségéről. velőapja ragaszkodik hozzá. A beszerzett környezettanulmány az iskola véleményét megerősítette. A tizenhatodik évét betöltő gyermek — a gyámhatóság engedélyével — szülői beleegyezés nélkül is elhagyhatja a szülői házat, vagy az illetékes hatóság áltál kijelölt, más tartózkodási helyét, ha az fontos okból érdekében áll. Az ilyen Korú gyermeknek tehát lehetősége van arra, hogy tartózkodási helyét maga választhassa meg. Ugyanakkor anyjával és annak családjával szembeni érzelmeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban rámutatott arra: a fiú anyjával akart élni. Ez reá nézve nem hátrányos, így ottani elhelyezése akkor is indokolt, ha megelőzően hosszú időn keresztül nagyanyja viselte gondját, nevelte fel, és nála ma is megfelelő elhelyezése lenne. Hajdú Endre Iván kapitány azt mondta, majd ő küld onnan, ahol sok van, de Sándor megköszönte: nem kell. Nem lehet! Neki gazda rokonai is vannak a faluban! Nem koldus ő, nem is cigány! Meglesznek valahogy! Nagy baj nem lehet, krumpli van, soha ennyi, mint most. Paszuly is van, sütőtök is van, lisztet két zsákkal adott Iván kapitány. Sötétedett, mire Sándor végzett a kukoricaszárból eszkábált kúppal. Utána krumplit evett, jó híg lére eresztett paprikás krumplit. Mondott az asszonynak valamit, és eltűnt a kertben, le a Szamos felé. Nagy ujjast vitt, alatta a hosszú nyelű baltát. A gyerekek még sokáig ott ugráltak a kukoricaszár kúp körül, ki-befutkostak a túlsó felén, ahol a két kévével takart ajtó volt, lehemperedtek a szalmára, tehenesdit játszottak, bőgtek, felöklelték egymást. Bálintéknál most vacsoráztak. A mama libát ölt, a húsát eltette vasárnapra, ma este a vért, a májat ették, meg a tepertőt krumplival, savanyú káposztát hozzá. Vacsora után apa még be- bemegy a műhelybe, ha akad valami munka elvégzi. Csak Az egri járási pártbizottság és az egri járási hivatal kezdeményezésére figyelemre méltó tanácskozást tartottak a közelmúltban a megyeszékhelyen. Erre meghívták — elsősorban ezért volt újszerű az összejövetel — a közös gazdaságok, a községi tanácsok, az egyes üzemek és vállalatok, valamint a kjsipari szövetkezetek elnökeit, illetve vezetőit, vagyis mindazokat, akik érdekeltek abban, hogy dolgozóik tájékozottsága gyarapodjon, azaz a közművelődési törvény rendelkezései minél hamarabb megvalósuljanak. Kellett ez a találkozó, mert csak a jelenlegi helyzet, a sikerek és a nehézségek pontos ismeretében szabhatják meg a közös tennivalókat. A tapasztalatcsere és a vita erre kitűnő alkalom. Lassú haladás Igaz, nem túl gyorsan, de csak megindult az aktívahálózat kiépítése. Nyolc tsz-ben megalakultak a kulturális bizottságok. A legtöbb helyütt azonban ennél tovább nem jutottak: a feladatokat nem tisztázták, s a működést sem ellenőrzi senki. Segítség nélkül pedig aligha mehetnek valamire, hiszen felkészültség és tapasztaltok híján legfeljebb látszattevékenységet produkálhatnak. Az érdektelenség tény. Erre csak egy kifejező példát említünk. A TESZÖV az elmúlt év végén —■ épp a felvilágosítás érdekében — tanfolyamot szervezett számukra. A járásból mindössze ketten — az andornaktályaiak és az egerszalókiak képviselői — vettek ezen részt. Sajnos, ha van is akkor sem ismerik az egy évre szóló elképzeléseket, s arról se tudnak, hogy mekkora összeget fordíthatnak a művelődés ügyének támogatására. Jó néhányan úgy vélik — különösképp káros, ha a termelés irányítói vallják ezt a nézetet —: nekik csak « gazdasági munkával kell törődniük, s a tagság szellemi pallérozásával foglalkozzanak kizárólag azok, akiket ezért fizetnek: a művelődési házak és a klubkönyvtárak alkalmazottai. Ez a szemlélet szűklátókörűségre utal, s rászekérmunka van, kerékre. perálás, ilyesmi. Vacsora után Bálint meg- fésülködött. A lányok, Olga és Elvira nevették — nem mondják ki —, azon kuncogtak, hogy Bálint minden este odavan! Ahogy kiment az ajtón, apa utánalépett. Együtt mentek a kapuig. Vajon mit sutyoroghatnak? — a lányok kimentek a tornácra, mintha ott lenne dolguk, de hiába hegyezték a fülüket, nem hallottak semmit. Rövidek ezek az esték, mikor jut rá idő, hogy végre kibeszélhessék magukat? — Mikor? — mondta Zsuzska —, majd ha együtt leszünk! Az oroszok bejövetele előtt nagyon ritkán találkozhattak. Mindennap levelet írtak egymásnak. Bálint egy-két oldalt, soha nem volt jó levélíró —, de Zsuzska szeretett írni, szerette a meglepetéseket. Vasárnapra, ha nem lehettek együtt — mindig küldött Bálintnak levelet: „önzésből — ahogy írta —, mert míg a levelet írtam, úgy éreztem, mintha együtt lennénk”. Zsuzska egyszer azt mondta: írok neked egy hosszú levelet! Ezer oldalra tervezte. „Csak azért, hogy végre kibeszélgethessem magamat veled, kedvemre.” A levélből nem lett semmi, nem is lehetett, Bálint hazajött, levelezés azóta nincs, hisz mindennap találkoznak ! Kevés az idő, nagyon kevés, rövid minden este. Milyen jó lesz. ha eljön az idő, amikor nem kell számolniuk az együttlétük perceit. adásul idejétmúlt. A törvény ugyanis kiemeli a vezetők felelősségét és egyértelműen hangsúlyozza kötelességeiket. Másutt arra hivatkoznak: az idős emberek nem kívánnak többet, elégedettek a mostani szolgáltatásokkal. Ez csak részigazság, hiszen az igényeket — a korhoz és a képzettségszinthez mért programokkal — felkelthetik. Egyesek az előrelépés gátjaként emlegetik a nagy gazdaságok létét. Szó sincs erről, mert ha jó a szervezés, akkor alaposan felmérhetik a különböző telephelyek és üzemegységek kívánságait. Az üzemekben több érdemmel büszkélkedhetnek. Itt ugyanis a szakszervezet mellett működnek ezek a bízott, ságok, s így aztán nem maradtak magukra: rendszeresen ötleteket kaptak. Ennek köszönhető, hogy a munkás- szállásokon a korábbinál sokkalta tartalmasabban tölthetik el szabad idejüket a dolgozók. Bélapátfalván a Megyei Művelődési Központtal együttműködve alakították ki a vonzónak ígérkező kulturális kínálatot. Kedvezőtlen feltételek A járásban tizennégy művelődési ház és tizennégy klubkönyvtár típusú intézmény várja a kikapcsolódni vágyókat. Ezek nagy része korszerűtlen. Hiányoznak a klub- és kiscsoportos foglal, kozásokat szolgáló termek, s a felszerelés, a berendezés is elavult. Fenntartásra a községi tanácsok ebben az évben egymillió-ötszázhuszonegyezer forintot terveztek. Ez bizony kevés, dehát a szűkös pénztárcából többre nem futja. Az anyagi gondokon enyhíthetnének a mecénások. Egyelőre azonban nincsenek sokan. A kerecsendi, az ostorosi, a szederkénypusztai gazdaságok művészeti csoportokat finanszíroznak. Az andornaktályai, a bodonyi, az egerszóláti, a mátraderecskei, a pétervásá- ri tsz-ek esztendőnként 5—20 ezer forinttal járulnak hozzá a költségekhez. A parádi áfész néptárcegyüttest működtet, a pétervásári pedig a körzeti rendezvényekhez ad pénzt. Esténként álmodoznak jövendő életükről. — Érdekes — mondta Zsuzska —, amikor menyasz- szony voltam, akkor is tervezgettem Bercivel. De az nem olyan volt, mint ez a mostani... Ez szebb ... Téged még akkor is sokkal jobban szeretlek, amikor mérges vagyok rád, mint ahogy őt szerettem. Ültek egymás mellett, és Bálint fogta a Zsuzska kezét. — Azon gondolkoztam, nem is vagyok olyan nagyon szerencsés, mint amilyennek eddig hittem magam. Mert ha igazán szerencsés lett volna az életem, akkor még gimnazista koromban találkozom veled, vagy mielőtt férjhez mentem ... Ha összeölelkeztek, Zsuzska mindig figyelmeztette Bálintot, vigyázni kell, a mama bármelyik pillanatban benyithat ... ö mindent tud! Egyszer — még bent Szat- máron — Zsuzska a Bálint öleléséből azzal szabadította ki magát, hogy: „nem lehet, mert ha engednék neked, elmondanám anyukának! Nem akarom, hogy megtudja!” És Zsuzska azóta sem engedett soha. — Annyira szeretlek, hogy nem akarok elrontani semmit. — Mennem kell ... megígértem apámnak, hogy nyolc- órára lent leszek a hídnál — mondta Bálint. — Még nem is beszéltél ma a hídról... Zsuzska kikísérté Bálintot. Kint, a folyosó végén, az ajtó előtt megálltak. Zsuzska kedvetlen volt. (Folytatjuk.) Ezzel aztán zárult is a kör, mert másutt pillanatnyi, lag még a szűkmarkúság a divat. Egyáltalán nem rózsásak a személyi feltételek. Kevés a függetlenített vezető. Az egyes csoportok, szakkörök irányítói sem maradnak meg sokáig, a folytonos vándorlás viszont akadályozza a hatékony tevékenységet. Lényeges változás csak akkor remélhető, ha javul a népmű. velők erkölcsi és anyagi megbecsülése. Első a kirándulás? A községi tanácsok többsége rendszeresen beszámoltatja az üzemeket és a szövetkezeteket a helyi kulturális tevékenységről. A testületi ülésekre azonban néhány esetben meglehetősen vérszegény jelentés kerül. Olykor egy országjáráson, s két-három ismeretterjesztő előadáson kívül semmit sem említenek. Az egy évre szóló elképzelések, se mindig tartalmasak: kísért a sablon, eluralkodik az általánosság. Előfordul az is — .noha a rendelkezések egyértelműen fogalmaznak —, hogy nem készítenek tervet a művelődésre szánt ösz- szeg okos felhasználására, s gyakran megfontolás nélkül költik a pénzt. Sokat áldoznak a hazai és a külföldi jutalomutakra. Ezeket azonban nem készítik elő, így tartalmas ismereteket csak ritkán nyújtanak. A tsz-tagság részére rendszeresen vásárolnak színház- és mozibérleteket vagy -jegyeket. Az emberek ezt egyáltalán nem értékelik nagyra, sőt, olykor kizárólag kérik: ne büntessék őket ezzel a kedvezménnyel. Menynyivel más lenne a helyzet, ha ezt a gesztust a megbecsülés jelének tekintenék, s ráadásul az egyes programokat is a fokozatosság elvét betartva választanák meg. A gondok ellenére — és ez azért öröm — a kulturális intézményekben többnyire átgondolt munka bontakozott ki. A tanárokkal közösen szervezték meg a dolgozók általános és középiskoláját. Nem feledkeztek meg a szocialista brigádokról sem: vállalásaik teljesítését számos javaslattal könnyítik meg. Az 197o-ban tartott nyolcszáz TIT-előadásnak negyvenezer hallgatója volt. Jól dolgoznak a könyvtárakban is, ám az mégsem megnyugtató, hogy a tanácsi bibliotékák 8381 olvasója közül alig 2300 a fizikai munkás. Kiút — az összefogás o A tanácskozáson — a precíz helyzetelemzés után — megvitatták a legfontosabb tennivalókat is. A résztvevők egyetértettek azzal, hogy olyan terveket kell készíteni, amelyek a valós feladatokat, világosan fogalmazzák meg. Ezeket aztán számon kérhetik az ellenőrzés során. Hamarabb születnek eredmények, ha mindenütt igénylik az értelmiség támogatását, ha a kulturális bizottságokba olyan tagokat választanak, akik nemcsak lelkesen tevékenykednének, hanem értik is azt, amit csinálnak- A még sikeresebb munkásművelődés érdekében az eddiginél érdekesebb, testhez méretezett, változatosabb programokra van szükség, s az is jó lenne, ha a munkahelyi vezetők komolyan vennék, figyelemmel kísérnék a brigádösszejöveteleket, a művészeti csoportok próbálkozásait. Mindenki helyeselte azt, hogy tovább kell javítani az egyes intézmények tárgyi és személyi feltételeit. Ez csak úgy lehetséges — s ezt a termelőszövetkezeti elnökök is Hangoztatták —, ha minden üzem és gazdaság meghatározott összeggel járul hozzá a művelődési otthonok fenntartásához és üzemeltetéséhez, természetesen úgy, hogy ez az együttműködés valameny. nyi fél javára kamatozzék, s az összefogás a munkások és a falusi dolgozók szellemi gyarapodását szolgálja. Pécsi István j Döntött a Legfelsőbb Bíróság VÉGH ANTAL JÉGZAilAS (REGÉNY)
