Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
Háttérben a biztonság Portyán a/ URH-val János vitéz gyöngyösi látogatásáról Sokféle és egyenként is igen tanulságos dolog történik egy szolgálati idő alatt a rendőrség URH-s járőrével. Persze, ez fgy nem jó: A tanulságos esetek azokkal fordulnak elő. akik valamilyen formában találkoznak a szolgálatot teljesítő rendőrökkel. Azonnal közbeszólok mielőtt valamelyik olvasónk nagyobb szabású, esetre gondol: a hétköznapi kék fénnyel bevilágított élet sokszínű skálája e szakmában sem mindig a legsötétebb árnyalatokat mutatja. Beülünk a Volgába. A járőrparancsnok, Orosz János főtörzsőrmester, régi, kipróbált dolgozója a rendőrségnek. Mindamellett, odahaza, Andornaktályán tanácstag is. A járőrtárs. aki a kocsit vezeti. Varga József őrmester. ugyancsak andornaktá- lyai lakos szintén nem új tagja a rendőrség közbiztonsági osztályának. Elindulunk. A nyári Eger emlékeztet valamelyik Ba- laton-parti túlzsúfolt helységre (víz nélkül): többféle és sokszínű hullámban le pik el az emberek a járdákat, a gépkocsik az úttestet. Tehát amolyan üdülővárosban járunk, s ki tudja ilyen tömegben, ki a turista, ki a helybeli? Ha szükséges, a rendőr tudja! De erről majd később. Először a Szépasszony- völgybe hajtunk. A késő délutáni napfényben a pincék előtt folyik a társas dalolás, odabent pedig a bor, de rendkívüli eseményre szerencsére nincs kilátás. Az előírt útvonalon haladunk tovább, s közben beszélgetünk. Orosz János, akiről említettem, hogy tanácstag, egy korábbi témánkat eleveníti fel, nevezetesen : — fia Egerben a patakban nincs- is már annyi szennyvíz Andornaktálya felé bizony panaszkodhatunk ... A derítő engedi oda a fölösleget? Mindenesetre a bűz elviselhetetlen, s míg korábban a kerteket öntözhették az emberek a patak vizével, ma már ez lehetetlen. Pedig igen jó zöldség- termesztő terület lehetne — ahogy volt is — az a vidék ... A bejelentéseknek eddig még semmi foganatja. ben. Mindegyiknek eredményt kíván, most is és mindennap. Megszólal a rádió, az URH-késziHéken halljuk a központi ügyelet vezetőjét. Molnár Lajos őrnagyot, aki utasítja a járőrt: menjenek a Vécsey-völgybe, ahol az egyik gazda gyümölcsösét dézsmálják. A telefonáló a pincegazdaság közeli munkásszállójának portása volt. Kiérünk a helyszínre, ott van már a tulajdonos is, A gyümölcsvadászok karóval hadonásztak és fenyegetőztek a tulajdonát védelmező gazdával szemben, aztán elszaladtak. — Értem — mondja a járőrparancsnok, és utca- bázszámot adva csak úgy kapásból, már indulunk is. Több család és albérlő lakik az épületben. Megjelenésünknek nem örülnek. Különösen egy látszólag pihenő fiatalember nem, aki azonban a felszólításnak eleget téve azonnal felöltözik. A kocsiban néhány kérdés után bevallja, hogy ő és a sógora járt a gyümölcsösben. — Hát ez hogy sikerült? — kérdeztem később a főtörzsőrmestert, utalva a bejelentéstől a beismerésig terjedő rövid időkülönbségre. — Régi rendőr vagyok már. Ha ezen a környéken ilyen jellegű lopás történik, tudom hogy hova kell mennünk, és kit kell keresnünk ... Az eljárás, ahogy az újságban is szokás írni: „folyamatban van”. Csendes napnak ígérkezett ez a szolgálat. Persze — anélkül, hogy valaki a kákán csomót keresne — akad felfigyelni való. A Rozsokért (állítólag) kisvendéglőben a poharak nagy része csorba, repedt. A mosogató is elvágja néha velük a kezét, a sörre szomjazó fogyasztó pedig ugyancsak érzékeny sérüléseket kaphat. Figyelmeztetés. A vasúti kisvendéglőben a vendéget szemétdomb várta. Egy titkos, elhanyagolt lebuj legalább egy osztállyal magasabbra léphetne mellette. ' Szigorú figyelmeztetés. Az utak. a járdák Lassan elnéptelenednek. Egy-két motoros, egy-két gépkocsi, amúgy békés nyáresti csend. Bár... egy motoros nagyon furcsán viselkedik. A belső sávon halad, Felnémettől Eger felé. s nem akar a kereszteződésnél előnyt adni egy személygépkocsinak, pedig a KRESZ szerint is így „illene”. — Tudja mit csinált? kérdezi a járőrvezető a motorostól. — Tudom, szabálytalanul haladtam a sávon ... — ... és — teszi hozzá a főtörzsőrmester — veszélyeztette a saját életét is! ötven forint helyszíni bírság, s a tanulság — remélhetőleg végleges — levonása. Késő este az utolsó állomás az autós kemping volt. Óriási tömeg. Ember, sátor, gépkocsi, lakókocsi egymásba ér. A hangulat viszont jó. s ahogy néhány beszélgetésből meggyőződhettünk: „gyönyörű ez a kemping, nagyon szép város ez az Eger”. Indulnánk, amikor egy szlovák apa jön oda süldő fiával. Elmutogatja — mert angolul nem tud —, hogy orvos kellene, mivel a gyereknek fáj a füle. S itt derül ki, hogy az URH- szolgálatnak mi mindennel kell foglalkoznia. Tehát: bevisszük a fiút az I-es kórház fülészetére, ahol dr. Rancsó Piroska ügyeletes orvos azonnal kezelés alá veszi. Méghozzá folyékony szlovák nyelven tárgyalják meg a dolgokat! — Egy bogár megcsípte belül a fülét — magyarázza a doktornő — nagyon kellemetlen, de majd teszünk róla. Hát ez volt az utolsó feladat aznap. Nem világrengető, de több mint hétköznapi. — Akkor ma gyógyítottunk is — összegezi búcsúzáskor a járőrvezető a szolgálatot. Ezt többféleképpen lehet érteni, s a magam részéről valóan többféleképpen értelmeztem. Kátai Gábor Mit bizonyított a gyöngyösi szabadtéri színpad gazdag nyári programjának most lezajlott két János vitéz-elő- adása? Először is: Kacsóh Pongrác nemes, szép muzsikája állja a versenyt idővel, divatokkal. Viszi magával a szövegkönyvet, Kukorica Jancsi romantikus szerelmi történetét. Létjoga van tehát a szerencsés ötvözetű színpadi műnek, egy hajdanvolt számtantanár invenciózus kalandozásának a művészet birodalmában. Különben nem tolonganának ezren és ezren a Jankovits Jenő rendezte produkciókon, amelyekben legfőbb szövetségese a Pestre „emigrált” gyöngyösi zeneiskola-igazgató, a művet betanító Záborszky József karnagy volt. Ugyancsak ide kívánkozik: ha szívvel csinálja dolgát egy intézmény, ha ilyen jelentős akciónak „széles frontot” nyit a társadalmi erők megnyerésével, ambiciózus emberek bekapcsolásával, akkor mindenképpen lendületesebben, biztosabban mennek a dolgok, a lehetetlent is legyőzi a buzgó hit. (Szerda este öröm volt nézni, ahogyan a kitérőgyári szocialista brigádvezetők egymással versengve sürgölődtek a kulisszatologatásban, Horváth László és Tor- day Hajnal díszleteinek, jelmezeinek gyors átrendezésében, a görögtűz sziporkázta- tásban, s az állami gazdaság lovászai sem voltak rest huszárnak öltözni, hogy a közönség önfeledt ujjongása közepette többször átvágtassanak a hatalmas, ügyesen felosztott színpadtéren.) Az szintén bizonyságot nyert: egymástól térben, hivatásformában távol eső intézmények — Operaház, Madách Színház, pesti I. István Gimnázium, Aquincum tánc- együttes, gyöngyösi Berze Nagy-dalosok — igenis egye- síthetők, ha a szervezők mindannyiójukat érdeklő ügyet csillantanak meg előttük. Berkes János, a mindvégig tisztán intonáló tenorista mondotta szünetben, hogy megható a diákgyerekek és idősebbek önmagukat felülmúló teljesítménye, a városi vezetés többfelől megnyilvánult rokonszenve, s mintegy parancsolja a hasonló művészeti események jövőbeni szorgalmazását. Más kérdés, hogy a dermesztőén hűvösre fordult éjszaka a fiatal amatőr zenészekből, énekesekből kicsalt muzsiká' ra erős bélyeget nyomott. Lendületben, a rézfúvósok tisztaságban a kiváló szólisták mögé szorultak. S feltétlenül a rendező rovására írható ugyanekkor a népes statisztéria szinte funkciót- lan színpadra állítása. Az egyéni teljesítményeket vizsgálva: Berczelly István (Bagó) pompásan érvényesítette énekkultúráját, hangjának vivőerejét. Oszlopa volt az előadásnak. Berkes János lírai tenorja nagy ígéret, szerepformálása (Kukorica Jancsi) viszont ezúttal nem elégített ki. Inkább fúria volt Hegedűs Erzsi is, mintsem gonoszsággal bélelt mostoha. Annál gazdagabb humorral, nagy rutinnal közreműködött Domahidy László, akinek az Állami Operaházban „bérelt” figurája a falubeli csősz. Ugyanezt mondhatjuk Szellő Lajos (Strázsamester) alakításáról. A törékeny Iluska szerepében a főiskolás Csonka Zsuzsa debütált, lényegesen több énekesi, színészi erényt csillantva fel, mint királykisasszony évfolyamtársa, Mór" vay Pálma, akit leginkább hibás szövegmondásban marasztalhatunk el. A megvert, majd Kukorica Jancsiban csalódott francia király mozgásba hozta a kívánt komikumot, dalbetétei azonban operaházi színvonal alatt szólaltak meg. Summa summárum: a több jó megérdemelt, hosszan zúgó tapsokban is kifejezett közönségsikerre vitte Gyöngyösön a János vitézt, nyilván további hasonló kooperatív vállalkozásokra serkentve a városi-járási művelődési központot. S ha már összegezünk, szóljunk arról, hogy a szomszédos Hatvannak szintén van ezerszemélyes, egyre szépülő, épülő szabadtéri színpada. Anyagi, erkölcsi szempontból kamatozó lenne minden bizonnyal a jövőbeni együttműködés, némely hasonlóan népszerű produkció „utaztatása”! Ezzel tulajdonképpen újat sem mondunk, hiszen az idei János vitéz a „Tokaji nyár” három előadása után érkezett a jó házigazdának bizonyult Gyöngyös városába. Moldvay Győző Pintér István: Gyilkosság „a szeretet jegyében” A koronatanú — Linda Kasablan A közösség érdekeiről szólt a beszélgetés, ahogy a közösség érdekeit védi ez a szolgálat is. A riporter csak ennyit nyugtázhat: társadalmi munkáról — hivatás közFelveszünk karosszérialakatos' autószerelő, autófényező szakmunkásokat. valamint autófényező segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Heves megyei Finommechanikai Vállalat F ULL-szervizénél, Eger, Faiskola u. 5. sz. Upniilta ß 1877. július 31.. vasárnap 13. Ami a gyilkosságok célját. illeti, 'Mansont a négerek gyűlölete vezette. S úgy vélte — a négerfelkelések időszaka is volt ez, nemcsak a hippy-mozgalom virágkora —, hogy a fehéreket fel kell ébreszteni. („RI- SE”) És úgy vélte, hogyha ismert és gazdag fehér embereket ölnek meg, akkor a fehérek úgy vélik, hogy a négerek körében kell keresni a tettest. A fehérek megtámadják a négereket, de a négerek elbánnak az elpu- hult fehérekkel. S akkor jön majd ő, aki képes arra, hogy az önálló életre alkalmatlan négerek ura és pa- rancsolója legyen. És egyben ősatyja az új fehér Amerikának. Hihetetlen? Elképesztő? Egy torz világ, torz tükörképe egy szörnyeteg agyában. S Vincent Bugliosi ügyésznek nem kis fáradtságába került, amíg az esküdteket meg tudta győzni minderről. A törvény ugyan nem kötelezi a vádhatóságot, az indítóok feltárására, de különösen egy olyan perben, ahol a vádlottak — mint Manson is — tagadnak, az indítóok hiteles bemutatása nélkül a vád képviselője a gyakorlatban kudarcra van ítélve. Igaz, Bug- Uosinak sikerült azt is bebizonyítania, hogy Charles Manson ismerte Sharon Tate-t, ismerte a ház- a villa beosztását is, tehát akik azt állították, hogy véletlen vezette a banda tagjait, nem mondtak igazat. Az első tapasztalatokat a Mansont és követőit összefűző kapcsolatokról Bugliosi akkor szerezte, amikor a „család” két szabadlábon levő tagjával. Sandra Pugh- gal és Lynette Fromme-rhal beszélgetett. Mindketten hajlandók voltak a találkozásra, de csak akkor, ha csokoládét kapnak!!) „Meglepett a két lány arckifejezése — írta később Bugliosi. — Belső megelégedettség sugárzott róluk. Úgy hatottak, mint akiket semmi nem tud nyugtalanítani. Csaknem állandóan nevetgéltek, mindegy volt, hogy én mit mondtam. Számukra nem léteztek megoldatlan problémák. Szükségtelen volt többet kérdezni és keresni, mert ők megtalálták az igazságot. Az igazság pedig így szólt: „Charlie, szeretet”. Az ügyész megpróbálta megtudni, hogy milyen sze- retetről van szó. — Olyan szeretetre gondolnak. ami férfi és nő között jöhet létre? — Igen, arra is, de ez csak részben van úgy. — Szeretet az szeretet, nem tudjuk meghatározni. — Azt hiszik, hogy Charlie a Jézus Krisztus? Rejtélyesen mosolyogtak, mintha olyan titkot őriznének, amely csak nekik jutott osztályrészül. Egyébként Sandra Pugh- aki egy csecsemőt is tartott a karján, 21 éves volt, Lynette Fromme pedig már éppenséggel 26, de úgy hatottak, mint kisgyerekek. Kislányok, játékaik közben. Azok között értve a gyilkosságot is. A gyilkosságokról egyébként nem akartak tudni. És más bűntettekről sem. Csupán a szeretetről. Elengedték őket, s később, amikor bíróság elé kellett, állniuk, rövidebb börtönbüntetéssel megúszták. Aztán „Squeaky” (ez volt a beceneve) Fromme 1975 szeptemberében ismét hallatott magáról. Merényletet kísérelt meg Gerald Ford, akkori amerikai elnök ellen. Amikor a si. Iiz nasznos nap A festői fekvésű, a barokk kor hangulatával elbűvölő, a török elleni harcok legkiemelkedőbb eseményeit időző megyeszékhely gyakorta színhelye a különböző országos és nemzetközi tanácskozásoknak. Pedagógusok, közgazdászok, tudósok adnak itt egymásnak találkozót, s valamennyinket meglgézl a múltjáról valló Eger. Hét évvel ezelőtt épp erre alapoztak azok, akik meghirdették és megszervezték az első műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetemet. Hittek abban, hogy az ide érkező hazai és külföldi érdeklődőket különösképp rabul ejti a messzi évszázadok kőbe mintázott hagyatéka. Érthető is, hiszen ha bebarangolták a belváros utcáit, ha felsétáltak a várba, akkor a gyakorlatban látták mindazt, amiről az előadások során szó esett. Jól számítottak, mert, aki egyszer eljött, nem feledte az itt töltött napokat, s újabb híveket toborzott a nemes ügy számára. Jó néhányan többször is visz- szatértek. Kezdetben elsősorban kíváncsi laikusok érkeztek, később azonban nem hiányoztak a legkiválóbb szakemberek sem. Lassan már tudományos fórumként is emlegették az egykori kezdeményezést. Hagyomány született, s ez az esztendőről esztendőre ismétlődő rangos rendezvénysorozat mind több erénnyel büszkélkedhetett. A felnőtt hallgatókat gondosan megtervezett — ez az Országos Műemléki Felügyelőség segítőkész vezetőinek és munkatársainak is köszönhető — sokoldalú program várta, és azok, akik újra meg újra visszatértek teljes képet kaphattak a magyar törekvésekről és eredményekről. Mi viszont bepillanthattunk vendégeink műhelytitkaiba, A tapasztalatcserét valamennyien nagyra értékelték. Ráadásul a résztvevők megismerhették egymást, s ezeket a baráti kapcsolatokat nem halványította el az idő. Hétfőtől — tíz napra — ismét kapuit nyitja a közkedveltté vált nyári egyetem. A tudásra szomjúho- zók ez alkalommal a műemléki helyreállítás egyes kérdéseiről hallhatnak alapos tájékoztatókat. A vertdéglátó város nemcsak hasznos elfoglaltságot kínál nekik, nemcsak a hajdani századok ízeivel ajándékozza meg őket, hanem kellemes kikapcsolódást, önfeledt szórakozást is ígér. Maradandó élményekben bővelkedő hamisítatlan egri nyarat... (pécsi) kertelen kísérlet után elvezették, annyit mondott: „A3 ország egy disznóól!” ,.Squeaky” Fromme-tól és társaitól nemigen lehetett használható vallomásokat kicsikarni. És Ronnie Howard és Danny De Carlo vallomásainak napjától csaknem két hét telt el, amíg a Los Angeles-i rendőrség főnöke be merte jelenteni, hogy -.több mint 8750 munkaóra alatt a rendőrségnek sikerült megoldania a Tate-gyil- kosságok rejtélyét.” A fényszórók és kamerák kereszttüzében, összesen 15 mikrofon mögött állva Edward M. Davis közölte, hogy elfogató parancsot adtak ki az őrizetben levő Charles D. Watson, az Alabamában letartóztatásban tartott Patricia Krenwinkel és az ismeretlen helyen tartózkodó Linda Kasabian ellen. A Los Angeles-i kerület nagy vádtanácsa előtt a rendőrség további négy-öt gyanúsítottat nevez majd meg. A rendőrkapitányság vezetője, aki egyelőre Manson és Susan Atkins nevét nem említette, hozzátette, hogy az általa megnevezett három személy részese volt Rose- mary és Leno La Bianca meggyilkolásának. A jelenlevő újságírók meglepődtek: egészen addig a rendőrség határozottan állította, hogy a két rémtettnek nincs semmi köze egymáshoz. (Folytatjuk)
