Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

Háttérben a biztonság Portyán a/ URH-val János vitéz gyöngyösi látogatásáról Sokféle és egyenként is igen tanulságos dolog törté­nik egy szolgálati idő alatt a rendőrség URH-s járőré­vel. Persze, ez fgy nem jó: A tanulságos esetek azok­kal fordulnak elő. akik va­lamilyen formában találkoz­nak a szolgálatot teljesítő rendőrökkel. Azonnal köz­beszólok mielőtt valamelyik olvasónk nagyobb szabású, esetre gondol: a hétköznapi kék fénnyel bevilágított élet sokszínű skálája e szak­mában sem mindig a legsö­tétebb árnyalatokat mutatja. Beülünk a Volgába. A jár­őrparancsnok, Orosz János főtörzsőrmester, régi, kipró­bált dolgozója a rendőrség­nek. Mindamellett, odahaza, Andornaktályán tanácstag is. A járőrtárs. aki a kocsit vezeti. Varga József őrmes­ter. ugyancsak andornaktá- lyai lakos szintén nem új tagja a rendőrség közbiz­tonsági osztályának. Elindulunk. A nyári Eger emlékeztet valamelyik Ba- laton-parti túlzsúfolt hely­ségre (víz nélkül): többféle és sokszínű hullámban le pik el az emberek a járdá­kat, a gépkocsik az úttes­tet. Tehát amolyan üdülő­városban járunk, s ki tudja ilyen tömegben, ki a turis­ta, ki a helybeli? Ha szük­séges, a rendőr tudja! De erről majd később. Először a Szépasszony- völgybe hajtunk. A késő délutáni napfényben a pin­cék előtt folyik a társas da­lolás, odabent pedig a bor, de rendkívüli eseményre szerencsére nincs kilátás. Az előírt útvonalon ha­ladunk tovább, s közben beszélgetünk. Orosz János, akiről említettem, hogy ta­nácstag, egy korábbi té­mánkat eleveníti fel, neve­zetesen : — fia Egerben a patak­ban nincs- is már annyi szennyvíz Andornaktálya fe­lé bizony panaszkodha­tunk ... A derítő engedi oda a fölösleget? Mindenesetre a bűz elviselhetetlen, s míg korábban a kerteket öntöz­hették az emberek a patak vizével, ma már ez lehetet­len. Pedig igen jó zöldség- termesztő terület lehetne — ahogy volt is — az a vi­dék ... A bejelentéseknek eddig még semmi foganat­ja. ben. Mindegyiknek ered­ményt kíván, most is és mindennap. Megszólal a rádió, az URH-késziHéken halljuk a központi ügyelet vezetőjét. Molnár Lajos őrnagyot, aki utasítja a járőrt: menjenek a Vécsey-völgybe, ahol az egyik gazda gyümölcsösét dézsmálják. A telefonáló a pincegazdaság közeli mun­kásszállójának portása volt. Kiérünk a helyszínre, ott van már a tulajdonos is, A gyümölcsvadászok karóval hadonásztak és fenyegetőz­tek a tulajdonát védelmező gazdával szemben, aztán el­szaladtak. — Értem — mondja a járőrparancsnok, és utca- bázszámot adva csak úgy kapásból, már indulunk is. Több család és albérlő la­kik az épületben. Megjele­nésünknek nem örülnek. Különösen egy látszólag pi­henő fiatalember nem, aki azonban a felszólításnak eleget téve azonnal felöltö­zik. A kocsiban néhány kérdés után bevallja, hogy ő és a sógora járt a gyü­mölcsösben. — Hát ez hogy sikerült? — kérdeztem később a fő­törzsőrmestert, utalva a be­jelentéstől a beismerésig terjedő rövid időkülönb­ségre. — Régi rendőr vagyok már. Ha ezen a környéken ilyen jellegű lopás történik, tudom hogy hova kell men­nünk, és kit kell keres­nünk ... Az eljárás, ahogy az új­ságban is szokás írni: „fo­lyamatban van”. Csendes napnak ígérke­zett ez a szolgálat. Persze — anélkül, hogy valaki a kákán csomót keresne — akad felfigyelni való. A Ro­zsokért (állítólag) kisven­déglőben a poharak nagy része csorba, repedt. A mo­sogató is elvágja néha ve­lük a kezét, a sörre szom­jazó fogyasztó pedig ugyan­csak érzékeny sérüléseket kaphat. Figyelmeztetés. A vasúti kisvendéglőben a vendéget szemétdomb várta. Egy titkos, elhanyagolt le­buj legalább egy osztállyal magasabbra léphetne mel­lette. ' Szigorú figyelmeztetés. Az utak. a járdák Lassan elnéptelenednek. Egy-két motoros, egy-két gépkocsi, amúgy békés nyáresti csend. Bár... egy motoros nagyon furcsán viselkedik. A belső sávon halad, Felnémettől Eger felé. s nem akar a kereszteződésnél előnyt ad­ni egy személygépkocsinak, pedig a KRESZ szerint is így „illene”. — Tudja mit csinált? kérdezi a járőrvezető a mo­torostól. — Tudom, szabálytalanul haladtam a sávon ... — ... és — teszi hozzá a főtörzsőrmester — veszé­lyeztette a saját életét is! ötven forint helyszíni bír­ság, s a tanulság — remél­hetőleg végleges — levoná­sa. Késő este az utolsó állo­más az autós kemping volt. Óriási tömeg. Ember, sátor, gépkocsi, lakókocsi egymás­ba ér. A hangulat viszont jó. s ahogy néhány beszél­getésből meggyőződhettünk: „gyönyörű ez a kemping, nagyon szép város ez az Eger”. Indulnánk, amikor egy szlovák apa jön oda süldő fiával. Elmutogatja — mert angolul nem tud —, hogy orvos kellene, mivel a gyereknek fáj a füle. S itt derül ki, hogy az URH- szolgálatnak mi mindennel kell foglalkoznia. Tehát: bevisszük a fiút az I-es kórház fülészetére, ahol dr. Rancsó Piroska ügyele­tes orvos azonnal kezelés alá veszi. Méghozzá folyé­kony szlovák nyelven tár­gyalják meg a dolgokat! — Egy bogár megcsípte belül a fülét — magyaráz­za a doktornő — nagyon kellemetlen, de majd te­szünk róla. Hát ez volt az utolsó fel­adat aznap. Nem világren­gető, de több mint hétköz­napi. — Akkor ma gyógyítot­tunk is — összegezi búcsú­záskor a járőrvezető a szol­gálatot. Ezt többféleképpen lehet érteni, s a magam ré­széről valóan többfélekép­pen értelmeztem. Kátai Gábor Mit bizonyított a gyöngyö­si szabadtéri színpad gazdag nyári programjának most lezajlott két János vitéz-elő- adása? Először is: Kacsóh Pongrác nemes, szép muzsi­kája állja a versenyt idővel, divatokkal. Viszi magával a szövegkönyvet, Kukorica Jancsi romantikus szerelmi történetét. Létjoga van tehát a szerencsés ötvözetű szín­padi műnek, egy hajdanvolt számtantanár invenciózus kalandozásának a művészet birodalmában. Különben nem tolonganának ezren és ezren a Jankovits Jenő ren­dezte produkciókon, ame­lyekben legfőbb szövetségese a Pestre „emigrált” gyöngyö­si zeneiskola-igazgató, a művet betanító Záborszky József karnagy volt. Ugyancsak ide kívánkozik: ha szívvel csinálja dolgát egy intézmény, ha ilyen je­lentős akciónak „széles fron­tot” nyit a társadalmi erők megnyerésével, ambiciózus emberek bekapcsolásával, akkor mindenképpen lendü­letesebben, biztosabban men­nek a dolgok, a lehetetlent is legyőzi a buzgó hit. (Szerda este öröm volt néz­ni, ahogyan a kitérőgyári szocialista brigádvezetők egymással versengve sürgö­lődtek a kulisszatologatás­ban, Horváth László és Tor- day Hajnal díszleteinek, jel­mezeinek gyors átrendezésé­ben, a görögtűz sziporkázta- tásban, s az állami gazdaság lovászai sem voltak rest hu­szárnak öltözni, hogy a kö­zönség önfeledt ujjongása közepette többször átvágtas­sanak a hatalmas, ügyesen felosztott színpadtéren.) Az szintén bizonyságot nyert: egymástól térben, hi­vatásformában távol eső in­tézmények — Operaház, Ma­dách Színház, pesti I. István Gimnázium, Aquincum tánc- együttes, gyöngyösi Berze Nagy-dalosok — igenis egye- síthetők, ha a szervezők mindannyiójukat érdeklő ügyet csillantanak meg előt­tük. Berkes János, a mind­végig tisztán intonáló teno­rista mondotta szünetben, hogy megható a diákgyere­kek és idősebbek önmagukat felülmúló teljesítménye, a városi vezetés többfelől meg­nyilvánult rokonszenve, s mintegy parancsolja a ha­sonló művészeti események jövőbeni szorgalmazását. Más kérdés, hogy a dermesz­tőén hűvösre fordult éjszaka a fiatal amatőr zenészekből, énekesekből kicsalt muzsiká' ra erős bélyeget nyomott. Lendületben, a rézfúvósok tisztaságban a kiváló szólis­ták mögé szorultak. S feltét­lenül a rendező rovására ír­ható ugyanekkor a népes statisztéria szinte funkciót- lan színpadra állítása. Az egyéni teljesítményeket vizsgálva: Berczelly István (Bagó) pompásan érvényesí­tette énekkultúráját, hang­jának vivőerejét. Oszlopa volt az előadásnak. Berkes János lírai tenorja nagy ígé­ret, szerepformálása (Kuko­rica Jancsi) viszont ezúttal nem elégített ki. Inkább fúria volt Hegedűs Erzsi is, mintsem gonoszsággal bélelt mostoha. Annál gazdagabb humorral, nagy rutinnal köz­reműködött Domahidy Lász­ló, akinek az Állami Opera­házban „bérelt” figurája a falubeli csősz. Ugyanezt mondhatjuk Szellő Lajos (Strázsamester) alakításáról. A törékeny Iluska szerepé­ben a főiskolás Csonka Zsu­zsa debütált, lényegesen több énekesi, színészi erényt csil­lantva fel, mint királykis­asszony évfolyamtársa, Mór" vay Pálma, akit leginkább hibás szövegmondásban marasztalhatunk el. A meg­vert, majd Kukorica Jancsi­ban csalódott francia király mozgásba hozta a kívánt komikumot, dalbetétei azon­ban operaházi színvonal alatt szólaltak meg. Summa summárum: a több jó megérdemelt, hosszan zú­gó tapsokban is kifejezett kö­zönségsikerre vitte Gyön­gyösön a János vitézt, nyil­ván további hasonló koope­ratív vállalkozásokra serkent­ve a városi-járási művelődési központot. S ha már össze­gezünk, szóljunk arról, hogy a szomszédos Hatvannak szintén van ezerszemélyes, egyre szépülő, épülő szabad­téri színpada. Anyagi, er­kölcsi szempontból kamatozó lenne minden bizonnyal a jövőbeni együttműködés, né­mely hasonlóan népszerű produkció „utaztatása”! Ez­zel tulajdonképpen újat sem mondunk, hiszen az idei Já­nos vitéz a „Tokaji nyár” három előadása után érke­zett a jó házigazdának bizo­nyult Gyöngyös városába. Moldvay Győző Pintér István: Gyilkosság „a szeretet jegyében” A koronatanú — Linda Kasablan A közösség érdekeiről szólt a beszélgetés, ahogy a kö­zösség érdekeit védi ez a szolgálat is. A riporter csak ennyit nyugtázhat: társadal­mi munkáról — hivatás köz­Felveszünk karosszérialakatos' autószerelő, autófényező szakmunkásokat. valamint autófényező segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Heves megyei Finommechanikai Vállalat F ULL-szervizénél, Eger, Faiskola u. 5. sz. Upniilta ß 1877. július 31.. vasárnap 13. Ami a gyilkosságok cél­ját. illeti, 'Mansont a nége­rek gyűlölete vezette. S úgy vélte — a négerfelkelések időszaka is volt ez, nem­csak a hippy-mozgalom vi­rágkora —, hogy a fehére­ket fel kell ébreszteni. („RI- SE”) És úgy vélte, hogyha ismert és gazdag fehér em­bereket ölnek meg, akkor a fehérek úgy vélik, hogy a négerek körében kell keres­ni a tettest. A fehérek meg­támadják a négereket, de a négerek elbánnak az elpu- hult fehérekkel. S akkor jön majd ő, aki képes arra, hogy az önálló életre alkal­matlan négerek ura és pa- rancsolója legyen. És egy­ben ősatyja az új fehér Amerikának. Hihetetlen? Elképesztő? Egy torz világ, torz tü­körképe egy szörnyeteg agyában. S Vincent Bugliosi ügyésznek nem kis fáradt­ságába került, amíg az es­küdteket meg tudta győzni minderről. A törvény ugyan nem kötelezi a vádhatósá­got, az indítóok feltárására, de különösen egy olyan per­ben, ahol a vádlottak — mint Manson is — tagad­nak, az indítóok hiteles be­mutatása nélkül a vád kép­viselője a gyakorlatban ku­darcra van ítélve. Igaz, Bug- Uosinak sikerült azt is be­bizonyítania, hogy Charles Manson ismerte Sharon Tate-t, ismerte a ház- a vil­la beosztását is, tehát akik azt állították, hogy véletlen vezette a ban­da tagjait, nem mondtak igazat. Az első ta­pasztalatokat a Mansont és követőit össze­fűző kapcsola­tokról Bugliosi akkor szerezte, amikor a „csa­lád” két sza­badlábon levő tagjával. Sandra Pugh- gal és Lynette Fromme-rhal beszélgetett. Mindketten haj­landók voltak a találkozás­ra, de csak akkor, ha cso­koládét kapnak!!) „Meglepett a két lány arckifejezése — írta később Bugliosi. — Belső megelége­dettség sugárzott róluk. Úgy hatottak, mint akiket semmi nem tud nyugtalanítani. Csaknem állandóan nevet­géltek, mindegy volt, hogy én mit mondtam. Számukra nem léteztek megoldatlan problémák. Szükségtelen volt többet kérdezni és ke­resni, mert ők megtalálták az igazságot. Az igazság pe­dig így szólt: „Charlie, sze­retet”. Az ügyész megpróbálta megtudni, hogy milyen sze- retetről van szó. — Olyan szeretetre gon­dolnak. ami férfi és nő kö­zött jöhet létre? — Igen, arra is, de ez csak részben van úgy. — Szeretet az szeretet, nem tudjuk meghatározni. — Azt hiszik, hogy Char­lie a Jézus Krisztus? Rejtélyesen mosolyogtak, mintha olyan titkot őrizné­nek, amely csak nekik ju­tott osztályrészül. Egyébként Sandra Pugh- aki egy cse­csemőt is tartott a karján, 21 éves volt, Lynette Fromme pedig már éppen­séggel 26, de úgy hatottak, mint kisgyerekek. Kislányok, játékaik közben. Azok kö­zött értve a gyilkosságot is. A gyilkosságokról egyéb­ként nem akartak tudni. És más bűntettekről sem. Csu­pán a szeretetről. Elenged­ték őket, s később, amikor bíróság elé kellett, állniuk, rövidebb börtönbüntetéssel megúszták. Aztán „Squeaky” (ez volt a beceneve) From­me 1975 szeptemberében is­mét hallatott magáról. Me­rényletet kísérelt meg Ge­rald Ford, akkori amerikai elnök ellen. Amikor a si. Iiz nasznos nap A festői fekvésű, a ba­rokk kor hangulatával el­bűvölő, a török elleni har­cok legkiemelkedőbb ese­ményeit időző megyeszék­hely gyakorta színhelye a különböző országos és nemzetközi tanácskozások­nak. Pedagógusok, közgaz­dászok, tudósok adnak itt egymásnak találkozót, s valamennyinket meglgézl a múltjáról valló Eger. Hét évvel ezelőtt épp erre ala­poztak azok, akik meghir­dették és megszervezték az első műemlékvédelmi ta­gozatú nyári egyetemet. Hittek abban, hogy az ide érkező hazai és külföldi érdeklődőket különösképp rabul ejti a messzi évszá­zadok kőbe mintázott ha­gyatéka. Érthető is, hiszen ha bebarangolták a belvá­ros utcáit, ha felsétáltak a várba, akkor a gyakorlat­ban látták mindazt, amiről az előadások során szó esett. Jól számítottak, mert, aki egyszer eljött, nem fe­ledte az itt töltött napokat, s újabb híveket toborzott a nemes ügy számára. Jó néhányan többször is visz- szatértek. Kezdetben első­sorban kíváncsi laikusok érkeztek, később azonban nem hiányoztak a legkivá­lóbb szakemberek sem. Lassan már tudományos fórumként is emlegették az egykori kezdeményezést. Hagyomány született, s ez az esztendőről esztendőre ismétlődő rangos rendez­vénysorozat mind több erénnyel büszkélkedhetett. A felnőtt hallgatókat gon­dosan megtervezett — ez az Országos Műemléki Fel­ügyelőség segítőkész veze­tőinek és munkatársainak is köszönhető — sokoldalú program várta, és azok, akik újra meg újra vissza­tértek teljes képet kaphat­tak a magyar törekvések­ről és eredményekről. Mi viszont bepillanthattunk vendégeink műhelytitkaiba, A tapasztalatcserét vala­mennyien nagyra értékel­ték. Ráadásul a résztvevők megismerhették egymást, s ezeket a baráti kapcsolato­kat nem halványította el az idő. Hétfőtől — tíz napra — ismét kapuit nyitja a köz­kedveltté vált nyári egye­tem. A tudásra szomjúho- zók ez alkalommal a mű­emléki helyreállítás egyes kérdéseiről hallhatnak ala­pos tájékoztatókat. A vertdéglátó város nem­csak hasznos elfoglaltságot kínál nekik, nemcsak a hajdani századok ízeivel ajándékozza meg őket, ha­nem kellemes kikapcsoló­dást, önfeledt szórakozást is ígér. Maradandó élmé­nyekben bővelkedő hami­sítatlan egri nyarat... (pécsi) kertelen kísérlet után elve­zették, annyit mondott: „A3 ország egy disznóól!” ,.Squeaky” Fromme-tól és társaitól nemigen lehetett használható vallomásokat ki­csikarni. És Ronnie Howard és Danny De Carlo vallo­másainak napjától csaknem két hét telt el, amíg a Los Angeles-i rendőrség főnöke be merte jelenteni, hogy -.több mint 8750 munkaóra alatt a rendőrségnek sike­rült megoldania a Tate-gyil- kosságok rejtélyét.” A fényszórók és kamerák kereszttüzében, összesen 15 mikrofon mögött állva Ed­ward M. Davis közölte, hogy elfogató parancsot adtak ki az őrizetben levő Charles D. Watson, az Alabamában letartóztatásban tartott Pat­ricia Krenwinkel és az is­meretlen helyen tartózkodó Linda Kasabian ellen. A Los Angeles-i kerület nagy vádtanácsa előtt a rendőr­ség további négy-öt gyanú­sítottat nevez majd meg. A rendőrkapitányság vezetője, aki egyelőre Manson és Su­san Atkins nevét nem em­lítette, hozzátette, hogy az általa megnevezett három személy részese volt Rose- mary és Leno La Bianca meggyilkolásának. A jelen­levő újságírók meglepődtek: egészen addig a rendőrség határozottan állította, hogy a két rémtettnek nincs semmi köze egymáshoz. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom