Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
Agria '77 Tolcsvayék Felhő, felhő, sötét felhő. Kérlek, jöjj- velem. Kijött a lány. Tudom, hogy szeret... — több mint száz dal tíz esztendő alat.. A Tolesvay-együttest a Heves megyei bealrajongó fiataloknak nem kell bemutatni, hiszen az egri stadionban, a gyöngyösi, az egri főiskolán, a Gárdonyi Géza Színházban, vagy akár az építő- tátjprokban nemegyszer találkozhattak velük. Az idén azonban az egri publikum új oldalról ismerheti meg a triót, ezúttal az együttes, mint színházi zenekar mutatkozott be, vezetőjük pedig mint színpadi szerző. — Azért nem annyira más ez az oldal, hiszen eredetileg választott elképzelésünkhöz most is hívfek maradunk — mondja Tolcsvay Béla, akivel a Ludas Mátyi és a Szép magyar komédia szünetében a romantikus kelléktár falai között kezdtünk beszélgetni. — Az egyszerű emberek egyszerű érzéseit szeretnénk egyszerű formában tolmácsolni ... — Nem túl egyszerű ez a program? — Nem érzem annak. A népdalt majdnem ugyanígy szokták definiálni ... Bár nem szeretem a skatulyákat, besorolásokat, egyetértek azokkal, akik úgy fogalmaznak, a beatnak ez az ága valahol a mai városi népdal. — Hogyan lesz egy beat- dalokat játszó együttesből színházi zenekar? — Az elmúlt esztendőben a színművészeti főiskolások vizsgadarabját musicalesítettük az Odry Színpadon. Akkor találkoztunk össze az Agria-játékok rendezőjével, Romhányi Lászlóval. Ö akkor már javában benne élt a darabokban, nekünk is beszélt róluk. Ügy találtus, eléggé hasonlóak a törekvéseink, jól tudnánk együtt dolgozni. A Balassi-komédia és a Lúdas Matyi különben is nagyon vonzó, izgalmas feladatnak tűnt, így nemsokára munkához is láttunk. — Régi dolog, hogy a közvélemény úgy tudja, a beat- zenészek nem túl képzett muzsikusok. — Nos, a mi családunk régi zenészfamília. Édesapám csellótanár, így öcsém is — a Lúdas Matyi zenéjének komponálója — és én is gyermekkorunktól kezdve magunkba szívtuk a klasszikus zeneműveltséget. De a trió másik két tagja, Egri László és Cipó Tibor is a klasszikusokon nevelkedett. Azt hiszem, ezekhez az ?lo adásokhoz nem is lehetett volna másképp hozzáfogni. — Milyen nehézségekkel kellet megküzdeni a komponálás során— Sokfélével::: Sorolom. Az első feladat az volt, hogy meg kellett tanulni a korabeli zenei nyelvet. Nem volt könnyű, mert Balassi századából mindössze egy népdal maradt fönn, a Kősziklán felfutó magas liliomszál. Ez egyébként majdnem eredeti formájában fel is csendül. Egyébként nálunk ez nem azt jelenti, hogy változtatás nélkül játsszuk el az akkori dalokat, hanem azt, hogy a formájukat, szisztémájukat használjuk föl. Márcsak azért is ezt a megoldást kellett választanunk, mivel egészen más hangszereken játszottak annak idején. — Most milyeneket használnak? — Természetesen gitárt, aztán furulyát, citerát. A másik nehézséget Balassi verselése jelentette. Mint ismeretes, különleges 3, 6, 9- es tagolású strófákat használt, mi pedig a 2, 4 soros népdalokhoz voltunk szokva. A költemények ritmusa, egyébként az amerikai blues- ra emlékeztetett engem, QMmMSi JJTi. július 2«., szerda ezért például a Bezzeg az nagy boldogság volt című dalnál „western”-hangszere- lést alkalmaztunk. — Gondolom, már csak azért is, mert a költő korának afféle fenegyereke volt... — Nem volt egyszerű megbarátkozni a régies szóhasználattal, nyelvezettel sem. Sokat rágódtunk a szövegeken, hogy pontosan megértsük, mit is akar a költő mondani. És végül... mi tulajdonképpen dolgoztunk színházban. Bizony, meg kellett tanulnunk a végszavak istenét ... — Mennyi önállósága van a komponistának? — A zenei megoldásokban teljesen szabadkezet kaptunk. A rendező csak olyasmibe szólt bele, hogy itt, vagy ott néhány strófával kevesebb kellene, mert különben a dal megakasztja a cselekményt, vagy pedig itt és itt legyen hosszabb, mert nem érkezik le a színész a mikrofonhoz. Érdekes volt így színpadban gondolkodni, s talán mondanom sem kell, kevés dalt hagytunk úgy, ahogyan az eredetileg a kottában szerepelt. * — Hogyan sikerült a közös munka a színészekkel? — Kezdetben voltak fenntartásaink. Elsősorban azért, mert nekem, a kívülállónak, úgy tűnik, a magyar színészet sajnos még mindig meglehetősen kettéválik, egy prózai és egy énekes csoportra. Féltünk, hogy akinek kevesebb alkalma volt idáig zenés darabban játszani, az nem tudja majd. úgy kihasználni adottságait. Sok és kellemes csalódás ért. Az egyik legnagyobb az volt, hogy a nem beatkorú művészek is mennyire értették, elfogadták és remekül tolmácsolták dalainkat. Aztán az is meglepetés volt, hogy némelyikük, mint például Ben* cze Ilona, akár a hivatásos táncdalénekeseket is megszégyenítené. Maros Gábor eszményien együtt él a zenével. És a főiskolások... Árad belőlük a muzsika, a daj szeretete. — A dobogó közepéhez szokott együttesnek milyen érzés volt a színpad széle mellől játszani. — Egy színházi közönség sokkal heterogénebb, mint akik előtt idáig játszottunk. Mások a törvényei, mások a reagálásai (vagy inkább nem reagálásai?). A koncerteken a gyerekek azonnal tapsolnak, fütyülnek, ha tetszik valami. Színházban ez nem megszokott. Kevésbé derül ki, mi az, ami siker, mi az, ami megbukott. Nos, ezért is , volt nagyon kellemes, hogy néhol a közönség ugyanúgy beletapsolt az előadásba, mint ahogy a koncerteken szokás. Az éljen a mi urunk, Döbrögi-nél együtt ütötték a ritmust a szereplőkkel. Jó volt érezni ezt az elismerést, annál is inkább, mivel az egrieket mindig is igényes zenehallgatóknak ismertük. — Egri élmények? — Rengeteg szabad időnk van. félig-meddig nyaralunk is. de élmények csakis a várhoz kötődnek. Például, hogy (Fotó: Tóth Gizella) először játszottunk fólia alatt... A főpróbán ugyanis szemerkélni kezdett az eső, a hangszerek viszont több százezer forint értékűek. Persze, a darab nem szakadhatott félbe, így kerültünk a nylonsátorba ... Egyébként a várszínház a legnagyobb élmény. A színészek, a lelkes közönség, a falak hangulata... Kár, hogy csak 11 előadást terveztek. — Augusztus hatodikén véget érnek a várjátékok. További nyári tervek? — Ezt a nyarat teljesen az Agriának szenteltük, bár emiatt jó pár koncertről lemondtunk. Augusztusban már csak pihenni fogunk. Szeptembertől viszont nekiindulunk Magyarországnak, egy teljesen új programmal. Sok friss számmal, és más meglepetésekkel. De ha már a terveknél tartunk... Úgy vélem, nagyon jól sikerült együtt dolgozni az agriások- kal. Szeretnénk jövőre ismét részt venni a produkcióban. — Nos, akkor a további előadásokhoz sok sikert, jövőre pedig viszontlátásra. Németi Zsuzsa Nemzetközi tudóstalálkozó Angliában A Nemzetközi Vulkanoló- giai Szövetség és a Földrengéskutatók Szövetsége augusztusban az észak-angliai Durhamban kongresz- szust rendez. Ennek célja, hogy a világ minden részéről összehívott tudósok különböző munkacsoportokban tárgyalhassák meg eddigi munkájuk főbb eredményeit. A tizenkét napos kongresszus alkalmával mintegy száz előadás hangzik majd el. Részletesen foglalkoznak majd a legutóbbi nagy földrengések — köztük az 1977. március 4-i katasztrofális bukaresti rengés — hatásaival és okaival is. Másrészt az előadások egy részében arról lesz szó, hogyan lehet előrejelezni egy-egy tűzhányó kitörését és mi a teendő akkor, ha a tudósok bejelentik: ennek vagy annak a vulkánnak kitörésére néhány napon vagy héten belül számítani kell. A lakosság kitelepítése nem egyszerű feladat; esetleg több tízezer embert kell órákon belül biztonságos területre szállítani. A múlt évben a Kis-Antillák szigetcsoportban a Soufriére nevű vulkán környezetéből nem kevesebb, mint hetvenezer embert telepítettek ki időlegesen, minthogy a tűzhányó alól földrengések pattantak ki és állandó morajlás hallatszott. A terület kiürítését ilyen előjelek alapján a helyi hatóságok rendelték el — Haroun Ta- zieíf a világhírű párizsi tudós véleménye ellenére. Ta- zieff ugyanis azon a nézeten volt, hogy a vulkán hamarosan megnyugszik és kitöréstől nem kell tartani, így — szerinte — a kitelepítés teljesen fölösleges. A hatóságok ekkor Tazieffet kiutasították a szigetről. Pedig, amint az események bizonyították, Tazieffnek . tökéletesen igaza volt. A Soufriére csakhamar megnyugodott és a lakosságot végül is visszaköltöztették otthonaikba. Az angliai kongresszusnak magyar részvevői is lesznek. Egyikük arról a kérdésről tart előadást, hogy milyen összefüggés létezik a tűzhányókitörések és a földrengések között. Előfordulhat-e, hogy egy rengés „beindít” egy vulkánkitörést, vagy megtörténhét-e ennek a fordítottja, az hogy a kitörés alatt vagy az után kezd rengeni a föld a vulkán környezetében? Ezt a kérdést alaposabban eddig még nem vizsgálták meg; a magyar előadó eredményei azt mutatják, hogy az összefüggés lehetősége fennáll. Indonéziát illetően mintegy 130 kitörés adatait elemezte. az 1913-tól kezdve rendelkezésre álló adatok alapján és számos esetben kimutatta, hogy a rengéseket a közeit vulkánok egyikének vagy másikának kitörése követi néhány napon, héten ' vagy hónapon belül. A kongresszus résztvevőinek módjuk Tesz arra is, hogy Észak-Anglia földtani szemponból különlegesen érdekes területeit felkeressék és a helyszínen tanulmányozzák az ottani igen idős, nemegyszer több . mint ezermillió éves kőzeteket. Másrészt — amint az ilyen nemzetközi kongresszusokon szokásos — számpfe filmet is bemutatnak majd az utóbbi években lezajlott természeti csapásokról és kutatóexpedíciókról. A találkozó eredményeit — amilyen hamar csak lehet — nyomtatásban is közzéteszik az egyes előadásokat követő viták anyagával együtt. Dr. Hédervári Péter Vilt Tibor térplasztikái Hatvanban Nemcsak lakótelepeket szorgalmaz Hatvan város vezetése, hanem évről évre igyekszik a különböző negyedeket esztétikusabbá varázsolni. Alkalmas erre egy új iskola, óvoda éppen úgy, mint bármi egyéb intézmény, amelyeket új igény, új ízlés szül. így formálják az embert a köztéri szobrok is, amiből vajmi kevés található Hatvanban. Ami van, olykor azt is véka alá rejtik! Ilyen a konzervgyári művelődési ház által három éve vásárolt Radnóti'portré, mostanáig valaminő raktárban porosodván. A városi tanács az V. ötéves terv során több köztéri szobrot kíván felállítani. Ezzel a szándékkal egyetértett a megyei vezetés, s az anyagi feltételek a tervidőszak második felében állnak majd rendelkezésre. Ezen túlmenően is szépíteni próbálják a települést, mégpedig különböző térplasztikák elhelyezésével, amiben Vilt Tibor Kossuth-díjas szobrászt művész sietett a város segítségére. Először helyszíni szemlét tartott Hatvanban, majd elkészítette a téridomok tervét, munkaleírását. E feladatok megoldásával legutóbb a helyi tanács végrehajtó bizottsága érdemben foglalkozott, s olyan döntést hozott, hogy a városdíszítő térelemeket 1980-ig bezárólag el kell készíttetni. A Rákóczi út és a Salgótarjáni út' által bezárt háromszögbe egy olyan térkompozíció kerül, amely három húsz méter magas hasábjával mintegy a város kapuját jelképezi, kiemelkedve a környezetből. A Szabadság út és az új iskola közötti sávba színes, betonból és lemezből készített geometriai elemek láncolatát helyezik, lezárva Schaár Er” zsébet szobrászművész figurális művével. A harmadik — Négyzetek című — térplasztika a Dózsa téri lakótelepet díszíti majd. Ami feltétlenül említést érdemel a jóváhagyott tervek kapcsán: mindhárom díszítő térelemet, kompozíciót olcsón, házilag készítteti el a tanács. S e munkálatok felügyeletét, ellenőrzését szívességből vállalta Vilt Tibor, a tervező szobrászművész. Pintér István: Gyilkosság „a szeretet jegyében,, 9. Miről beszélsz? — suttogta Virginia Greham, nehogy mások is meghallják. — Hát arról az ügyről a Beverly Hülsen ... — Csak nem Sharon Tatere gondolsz? — Hát persze, hogy arra. Susan Atkins fölényesen mosolygott. — Tudod-e. hogy ki csinálta? — Nem. — No, éppen itt ül előtted. A cellatársnő nem akarta elhinni. — Át akarsz verni... Susan azonban bizonygatta, hogy az igazat mondja. — Dehát miért történt? — érdeklődött Virginia. — Mert egy olyan bűntényt akartunk elkövetni, amely felrázza a világot, hogy a világ felébredjen és tudomásul vegye... — És miért éppen azokat? — Mert a ház magányosan állt. S elmondta, hogy ők ismerték a házat, s tudták, hogy Terry Melcher, egy lemezgyáros lakott ott egykor, de nem tudták, amikor a „tett” elkövetésére indultak, hogy kit találnak itt. Nem számított nekik, hogy hány embert találnak ott, elhatározták, hogy valamennyiüket „kicsinálják”. Amit tettek, Charlie parancsára tették. Charlie a világ legerősebb embere. Magához emelte őt is, amikor San Franciscóban „felül semmi” táncosnőként tévelygőit. S nemcsak ő, hanem a „család’! valamennyi tagja kész rá, hogy minden kívánságát kérés nélkül teljesítse: ő az apjuk, vezérük, szeretőjük. Charlie volt az, aki neki a Sadie Mae Glutz nevet is adta. Es Charlie vezeti ki őket a sivatagból. A Halálvölgyébe azért mentek, mert ott van egy lyuk, amely levezet a föld mélyébe, ahol egy egész más világ létezik. Charlie tudja, hogy ez a bejárat hol van, ő a „Jézus Krisztus”, aki az övéit levezeti majd az alvilág forrásához. ahol valamennyien örökké élnek. Mielőft a Spahn-tanyáról útnak indultak volna, Char- lietől kapták az utasításokat. Valamennyien sötét ruhákba öltöztek, ezenkívül vittek magukkal más öltözeteket is a ruhaváltáshoz. — Akkor nem egyedül voltál ? — Nem, nem. Négyen voltunk. Rajtam kívül még két lány egy férfi. A lány részletesen elmondta a történetet. Amikor a kapuhoz értek, a férfi átvágta a telefondrótot. Először azt a fiút ölték meg, a Rambler- ben. Miért? Mert látta őket. le kellett lőniük. A banda férfitagja lőtt. Négyszer talált. S Susan Atkins folytatta. Bementek a házba, a lakószoba kerevetén egy férfi ült. Egy karosszékben egy lány ült és könyvet olvasott. A gyilkos nő mint „Ann Folger”-ról beszélt róla. — Tudtad a nevét? — érdeklődött Virginia. — Nem tudtuk. Csak a következő nap tudtuk meg az újságokból. Folytatta az elbeszélést, Á hálószobában találták Sharon Tatet, az ágyon hevert a hőségben és Sebringgel beszélgetett. Megszúrkálták és megfojtották őket. — Ellenálltak? — Nem. Nagyon meg voltak lepődve, s egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy valóban azt akarjuk tenni, amit tettünk. És akkor Frykowsky. sok sebből vérezve feltépte az ajtót. Kirohant a házból, segítségért kiáltozott. — És akkor elintéztük őt is... A gyilkos lány még azt is elmesélte, hogy ő csavarta hátra Sharon Tate kezét, a színésznő sírt és könyörgött: — Ne öljenek meg. Ne öljenek meg. Nem akarok meghalni. Élni akarok. Meg akarom szülni a gyerekemet. Meg akarom szülni a gyermekemet. És erre ő. Susan Atkins azt válaszolta: — Ez engem nem érdekel. Bele kell nyugodnod. Te most meghalsz és az egyáltalán nem számít. Hozzátette: a keze véres lett, s megkóstolta a vért. ízlett neki. — A vér meleg, ragadós és jó. Susan Atkins láthatóan örült, hogy minden elmesélhetett. Nem azért, mert így könnyíthetett magán. Ellenkezőleg: ismét végigélhette, ami olyan örömet okozott neki. — Kellemes izgalmat éreztem — mondta. — Fáradt voltam, de megbékéltem saját magammal. Tudtam, hogy ez a kezdete a nagy „össze-visszának (..Hel-, tér Skelter”). Most felhördül a világ! És még ez sem volt elég.' — Ismered a többieket is a következő éjszakáról? — kérdezte Virginia Grehamet. — La Biancáékra gondolsz? Ott is ti voltatok? — Hát mit gondoltál? És ez még csak a kezdet. Része egy tervnek. Elizabeth Tay- lomak, Richard Burtonnek, Tom Jánosnak, Steve Mc- Quennek és Frank Sinatrá- nak is meg kell halnia..; , Virginia Grehamet nyoJ masztották a hallottak. Egyszerűen nem tudta magában tartani, s elmesélt mindent Ronnie Howardnak. Már régebbről ismerték! egymást, ugyanabban a Callgirl hálózatban „dolgoztak” Ronnie először úgy vélekedett hogy társnőjük egyszerűen őrült csak „felvág”, s amit elmond, az újságokban olvasottakon alapul. Mindenesetre azt tanácsolta, hogy Virginia tegyen fel olyan kérdéseket Susan At- kinsnak, amelyekre csak az tud válaszolni, aki valóban ott volt a gyilkosságoknál. Tizenkét napig tartottak ezek a beszélgetések. A két call girl még mindig nem tudta eldönteni, hogy a valódi gyilkosok egyikével ülnek egy cellában, vagy egy megrögzött, ügyes hazudozó-j val. Susan Atkins pedig újra és újra elmesélte, amit már elmondott, újabb részű leteket hozott Virginia Greham tudomására, ő pedig továbbmesélte mindezt Ron-’ nie Howardnak. November 12-én, amikor Virginia Gre- hammal közölték, hogy egy másik börtönbe helyezik át,' utoljára volt módja előbb Susan Atkinssal, majd Rori,- nie Howarddal. beszélm. i (Folytat jvJ;^
