Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

Katonáink a népgazdaságban Megszokottá vált a kép az utóbbi években: a vonat ab­lakán kitekintő utas katoná­kat lát a sínek mentén, amint szerszámmal a kézben dol­goznak. A Budapest felé ro­bogó gépkocsi az M—1-es vagy M—7-es autópályán sima, szépen rendbe hozott útszakaszra ér: aki a koráb­bi hónapokban is járt arra, tudja, hogy ez is katonák rnűve. A köztudatba mindez úgy ment be: a népgazdaság munkaerőhiányán segít a néphadsereg, amikor egyes alakulatait a termelőmunka szolgálatába állítja. — Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala — mondják informátoraink az pgyik magasabb egység pa­rancsnokságán. — Keveseb­ben ismerik a másik oldalt: a katonák termelőmunkája szerves része a Magyar Nép­hadsereg kiképzési tervének. Ügy is mondhatjuk, hogy bi­zonyos tekintetben a külön­böző népgazdasági területek a mi számunkra gyakorló­teret jelentenek. Nemcsak fegyverrel Korszerű hadseregben a katonáknak nemcsak a fegy­verrel kell tudniuk bánni. Azt is meg kell tanulniuk, hogy háború esetén hogyan kell minél gyorsabban és szak­szerűbben elhárítani a káro­kat. újjáépíteni az elpusztult utakat, hidakat, épületeket. Ezek az ismeretek tulajdon­képpen már régóta szerepel­tek a kiképzési tervben, ko­rábban azonban mindezt ki­csiben, gyakorlótéri körül­mények között tanulták meg a katonák. Ideiglenes épüle­teket emeltek, utakat építet­tek, kábeleket húztak, aztán lerombolták az egészet, hogy a kiképzésben soron követ­kező alakulat élőiről kezd­hesse a munkát. Ezt váltotta fel — immár 13 esztendeje — a népgazda­ság számára szinte nélkülöz­hetetlenné vált módszer. Hi­vatalosan új kiképzési rend­szerű műszaki csapatoknak nevezik ezeket az alakulato­kat. amelyeknek katonáival szerte az országban találko­zunk. Bevonulás: (Fotó: Német Ernő) nafiatalok vasbetonszerelő, ács-állványozó, vasútépítő­karbantartó, a másiknál ugyancsak ács-állványozó, kőműves, vasbetonszerelő, be- tonelemgyártó, szigetelő hi­degburkoló, könnyű- és ne­hézgépkezelő szakmákat sa­játíthatnak el a minden ké­pesítés nélkül katonaruhába öltöző fiúk. Valamennyi szak­mában a rövidített felnőtt- oktatási formában, illetve tanfolyam elvégzése után kapják meg a bizonyítványt. Mások a korábban vala­milyen okból el nem végzett általános iskolai osztályokat pótolják. A műszaki kato­náknak általában — a szám és az arány természetesen az újoncok bevonulásával és az ,,öreg” katonák leszerelésé­vel változik — egyötöde jár hetenként háromszor az álta­lános iskola valamelyik osz­tályába. * Munka cs kereset Röviden összefoglalva sok­féle munkaterületet: a nép­gazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokon és a lakás- építkezéseken dolgoznak a műszaki katonák. Segítenek a MÁV pályafenntartási és -építési munkáiban, a posta kábelfektetéseinél, a közutak építésében, a budapesti metró észak-déli vonalának meg­hosszabbításánál. Más alaku­latok a Lenin Kohászati Mű­vek rekonstrukciójától kezd­ve szinte minden nagyberu­házás építkezésében részt vet­tek. Nélkülük a mezőgazda­ságban is nehezen tudnának megbirkózni a munkacsú­csokkal . Együtt dolgoznak a civilek­kel. Vannak vegyes — kato­na-civil — brigádok, de a leg­több brigád csak katonákból áll. A vállalatok ugyanazt a bért fizetik az ő munkájukért is, mint amit saját munkása­ik kapnak, a költségek levo­nása után ennek 35—45 szá­zalékát kapják kézhez a hon­védek. Teljesítménytől füg­gően 800—1200 forintot; ke­resnek a műszaki katonák, egyesek keresete olykor az 1500 forintot is eléri. Koszt-pótlásra aligha kell költeniük ebből: a régi nor­mának csaknem háromszo­rosát kapják arra, hogy a dolgozó katonák „erős tíz­órait” fogyaszthassanak. A munkahelyek nagy részén ugyanis a meleg ebéd dél­után várja a katonákat bent a laktanyában. A munkaidő is ennek megfelelően alakul: reggel 6-tól délután 15 óra 20 percig. Verseny cs kultúra Nemcsak szívesen — öröm­mel dolgoznak a műszaki ka­tonák. Kezük munkája nyo­mán, szemünk láttára épül az új útszakasz, emelkedik az épület fala, a közös mun­ka sikere közel hozza az em­bereket egymáshoz. így ala­kultak az első brigádok, s ma már több száz katona brigád elnyerte a szocialista brigád cím különböző foko­zatait. Bevonuláskor nős a mű­szaki katonák egynegyede. Számukra külön jelentősége van a katonakori keresetnek. Volt olyan leszerelő', aki ha­zatérve 25 ezer forintos ta­karékbetétkönyvvel lepte meg a családot. S van olyan is — nem ritkán —, aki ka­tonaévei alatt ismerkedik meg Valakivel, s leszerelés után civil dolgozóként ma­rad ugyanott, letelepszik, csa­ládot alapít katonai szolgá­latának helyén. Részt vesznek a műszaki katonák a néphadsereg kul­turális megmozdulásaiban is. Van népi együttesük, Der- kovits nevét viselő képzőmű­vészeti stúdiójuk (a néphad­sereg versenyén első helyen végzett), sőt még cigányok­ból alakult irodalmi színpa­duk is. S amit-a- katonaidő alatt tanultak — hasznosítani tud­ják a polgári életben. Ki szakmát tanul, ki iskolai osz­tályok vizsgáit rakja le egy­más után, ki brigádvezetm gyakorlatot szerez. A nép­hadsereg műszaki alakulatai milliárdokban mérhető hasz­not hoznak a népgazdaság­nak. Várkonyi Endre a munkahelyre Sokfelé és sokféle munka­helyen dolgoznak a műszaki katonák. Nem kellett hozzá külön propaganda, leszerel- tektől tudták meg a sorkö­telesek, évről évre többen, hogy — mint erről a követ­kezőkben részletesen is lesz szó — érdemes műszaki ala­kulathoz bevonulni. Sorozá­suk alkalmával gyakori, hogy az alkalmasnak minősített fiatal kéri: irányítsák ilyen egységhez. A kiegészítő parancsnok­ságok általában akkor telje­sítik a kérést. ha a bevonuló szociális helyzete indokolja, vagy ha olyan szakképzett­sége van a katonai kikép­zésre bevonuló fiatalnak, ami eleve alkalmassá teszi ilyen szolgálatra. Még az sem tar­tozik a ritkaságok közé, hogy valaki saját munkahelyére vonul be. A budapesti metró- építőknél például megtör­tént. hogy a fiatal üzemmér­nök ugyanott folytatta mun­káját egyenruhában, ahol ci­vilben abbahagyta a bevonu­láskor. Ám a műszaki alakulatok­nál — vagy ha úgy tetszik: a termelőmunkánál — nem­csak mérnökökre, techniku­sokra és szakmunkásokra van szükség, hanem jelentős szá­mú segédmunkásra is. Szak- képzettség nélküli bevonuló ténjdeges katonákból kerül ki ez a népes gárda, de a leg­jobbak. a legigyekvőbb, jól dolgozó katonák lehetőséget kapnak arra is, hogy katona­idejük alatt szakképzettséget szerezzenek. Szakmák cs iskolák Talán nem érdektelen a felsorolás. Az egyik maga- mátíbi tBgjwéghez tartozó kato­FURCSA VÉLEMÉNYE van saját dolgozóinak mun­kájáról a gyöngyösi Autó- szöv elnökének. Nem is akár. hol, hanem a népi ellenőrzési bizottság ülésén mondta el. Szerinte tudomásul kell ^en­ni, hogy ők még nem tudnak kifogástalan javítást végezni, miután ehhez a megfelelő gyakorlatot nem szerezhették meg. A szokatlan magyarázat ugyancsak elcsodálkoztatja az embert. Ilyet még nem hal­lott eddig. Még hogy egy ve­zető, a saját munkahelyé­ről ,. . ? Hogyan fogadjuk az ilyen megnyilatkozást? Józan ön­kritikának, amely a tények tiszteletén alapszik? Aztán pillanatok alatt a helyére került minden, mi­után az elnök hozzá­tette, hogy nemcsak az ő szö­vetkezetükre érti. hanem ál­talában is. szerte az ország­ra, a szolgáltatást végző, va­lamennyi szövetkezetre, üzemre, vállalatra. Merthogy nálunk nem régi keletű az autójavítás, a tv-karbantar. tás, a hűtőgépek rendbe téte­le. * Úgy tetszik, van is ebben igaza. Ugyan hány éve jár autón a mi kis orázágunklné- pe? 'Hány éve annak, nogy tv és hűtőgép is található a lakásokban, úgy, mint valaha a szakajtó. Ki emlékszik ma már a szakajtóra, és kinek tűnik fel, ha egy lakásban tv-t vagy hűtőgépet, lát? AZ ELNÖK ÉRVELÉSÉT még néhány más példa is alátámasztani látszott. Ezen az ülésen mondta el a népi ellenőrzési bizottság egyik tagja, hogy ismerőse autójá­nak bal első kereke az ut­cán odahagyta a tengelyét, pedig nem sókkal előbb hoz­ta ki az A FIT műhelyéből. A FÜLL lőrinci telepén pedig a helytelen számlázást Ha az elnök sem igényli azzal magyarázták, hogy ke­vés az adminisztrációs mun­kát végzők száma. És mi­után sok a munkájuk, így a nagy igyekezetben könnyen elnéznek egy.egy számot, ösz. szeadást, szorzást. A GELKA gyöngyösi ki- rendeltsége műszerészeinek magatartásával az ügyfe­lek tíz százaléka volt elége­detlen. Erre mondta a ki- rendeltség vezetője, hogy az arány az elégedett ügyfelek­hez képest nagyon jó. Ha azonban rögtön emellé állítjuk a Patyolat dolgozói­ra vonatkozó véleményt is, amely szerint az ügyfelek mindegyike csak elismerően tudott szólni az ott dolgozók udvariasságáról, figyelmessé­géről, mindjárt másképpen látjuk azt az előző tíz szá­zalékot. Még egy megjegyzést kell idéznünk a gyöngyösi Autó- szöv elnökétől. Ennek az volt a lényege, hogy különben se kellene az ügyfeleiknek elé­gedetlenkedniük, ha az autó­jukat nem javították meg tökéletesen, hiszen gondolja­nak csak arra, hogy ők, a maguk munkahelyén, mindig kifogástalan minőséget nyúj­tanak-e a feladataik végre­hajtásában? Na. ugye . ! Akkor hát... Ismét úgy tetszik, mintha alaposan odatapintott volna a leglényegesebb kérdésre: szerte ebben a kis országban akad még kifogásolni való a munka minőségével szemben. Ez igaz is. Tehát nincs mit egymás szemére vetnünk? Már a kérdés ilyen megfogalmazá­sa ellen tiltakoznunk kell. MERT HA ELFOGADJUK a gyöngyösi Autószöv elnö­kének érvelését, akkor elvár­hatjuk tőlük, hogy a bejára­tuk elé, szembetűnő helyen, jól olvasható betűkkel, a kö­vetkező tájékoztató szöveget írják rá az időjárás viszon­tagságainak is ellenálló táb­lára: — Minden utólagos rekla­máció elkerülése végett kö­zöljük, hogy nálunk kifogás­talan munkát senki sem vé­gez, miután erre még nem tudtunk felkészülni. Hadd érezze az ügyfél, hogy nem a szándékukon múlik a dolog. Ők csinálnák, de hát honnan vegyenek ele­gendő gyakorlatot hozzá? Hi­szen — magyarázta to^bb az Autószöv elnöke a népi el­lenőrzési bizottság ülésén — az ügyfelek nem adnak elég borravalót a szerelőnek, és emiatt nincs kedvük dolgozni a villáskulcs és egyéb szer­számok szakértőinek. Külön­ben is, általában kevés a munkájuk, ami ugyancsak csökkenti a szövetkezet dolgozóinak a lelkesedését. Mindez világos, nem? Tehát: az ügyfél fogja be a száját. Adjon elég borra­valót. Menjen mindenki eb­be a szövetkezetbe javíttat­ni, ha azt akarják az em­berek, hogy a szerelők meg­felelő gyakorlatot szerezze­nek. Különben is, előbb néz­zen szét mindenki a saját portáján. Majd ha a saját üzemében minden „oké lesz”, akkor merészelje szóvá tenni az Autószöv esetleges hiá­nyosságait. De előbb aztán nem. A mindenit. .. ! Hogy milyen könnyen tu­dunk ideológiát gyártani a hibák megmagyarázására, az már káprázatos. Abban a Magyar vezetők üdvözlő távirata Fidel Castróhoz Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Fidel Castro Ruz Elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének, HAVANNA Kedves Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada-lakta- nya elleni támadás c4. évfordulója• a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága• a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és Minisztertanácsa• a magyar dolgozó nép és a ma­gunk nevében őszinte■ testvéri üdvözletünket küldjük önnek• a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak> a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Miniszterta­nácsának és a testvéri Kuba népének. A magyar nép elismeréssel tekint a kubai nép maradandó eredményeire• amelyeket a társadalom szocialista átalakí­tásában- a néphatalom intézményes megszilárdításában> a népgazdaság és a kultúra sokoldalú fejlesztésében elért. A kubai munkásosztály élcsapatának• a Kubai Kommu­nista Pártnak vezetésével elért nagy sikerek■ Kuba követ­kezetes internacionalista politikája• a gyarmatosítás és a, neokolonializmus ellen vívott harca példaként szolgál a függetlenségért• és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. Nagy örömünkre szolgál• hogy pártjainknak és népeink­nek a marxizmus—leninizmus és a proletár internaciona­lizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése mind eredményesebben szolgálja a szocia­lista építőmunkát és a szocialista államok közösségének összefogását az imperializmus ellem a társadalmi hala­dásérta nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Forradalmi harcuk e jelentős évfordulóján kívánjuk ön­nek’ tisztelt Fidel Castro Elvtárs és a Kubai Köztársaság testvéri népének• hogy a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa által megjelölt úton haladva, érjenek el további sikereket a szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában’ közös ügyünk- a szocializmus és a béke javára. Budapest- 1977. július 25. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Apró Antal- az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Blas Roca Calderiot- a Kubai Köztársaság nemzetgyűlése elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége- a SZOT .elnöksége- a KISZ Központi Bizottsága ugyancsak táviratban üdvözölte testvérszervezetét, (MTI) pillanatban kiderül, hogy az adott ügyben a dolgozót sem_ miféle felelősség nem terhe­li. Az „egyéb” körülmények okozzák a hiányosságokat. A legtöbbször az ügyfélben van a hiba, mert mindegyik azt várja, hogy kifogástalan mán­két kapjon, udvariasan bán­janak vele. Ki győzi ezt így? AMIKOR ROHANNI KELL... amikor nincs elég munka. . amikor sok az ügyfél... ami­kor nem jönnek a megrende­lők ... amikor mások is kö­vetnek el hibát... amikor az ügyfél ráér... amikor az ügyfél minden kis apróságot észrevesz. .. amikor a borra­való kicsi... amikor ... ! Teljesen mindegy, hogy „mikor”, mert a hiba mindig csak az ügyfélben lehet. Igaz, kajánkodhatunk bát­ran, az ügyfél valahol ma­ga is dolgozó, ő is panaszko­dik az ügyfeleire. Hijnye, óe fura ez! Ma nekem, holnap neked? Mert az élet soha nem marad adósa senkinek? Lehet. De az egész ügy sokkal egyszerűbb semmint képzel­nénk. Egyetlen dologgal oldható meg minden. Tessék tisztelni az ügyfelet, mert „belőle” élünk. Tessék tisztelni és tessék a kedvében járni. Nem azt képzelni, hogy valamifé­le szívességet teszünk az ügyfélnek, ha a megrendelé­sét elfogadjuk. Ne higgye senki, aki bárhol foglalkozik ügyfelekkel, hogy ő valami­féle előnyben van az eléje járuló, zavartan könyörgő halandóval szemben, ^ert vagy hajlandó a műnk;» el­végezni, vagy nem. És ha nem, akkor az a „pacák” raf. hét, ahová akar. Régi bölcsesség, hogy az elégedett ügyfél a, legjobb propagandista, ő hozza a töb­bi kuncsaftot is. De ennek az ellenkezője is igaz. Az ügyfél tehát — minden. így is kell vele bánni, és ez nem ellenkezik a szocialista em­ber öntudatával. Az udva­riasság, a pontosság, a meg­bízhatóság nem egyenlő a megalázkodással. Sőt! Mondjuk ki ismételten: a szolgáltatáshoz nem elég csak a magas szintű szakértelem, ahhoz jó modor is igényelte- tik. Ha valaki nem tud az emberekkel bánni, az olyan pályát válasszon magának, ahol csak tárgyak veszik kö­rül. Ha van ilyen. A kifogástalan minőségű munka pedig mindenkinek kötelessége. Mert ha nincs meg a szerszám, nincs meg­felelő alkatrész, akkor nem lehet dolgozni. Ha minden tárgyi feltétel adott, akkor pedig semmi akadálya nem lehet a jó minőségnek. DE EHHEZ AZ IS KELL, hogy az elnök, a vezető igé­nyelje a jó minőséget. Hogy is van az a mondás a hal­ról. ..? Akkor teszünk tehát jót másoknak is, magunknak is, ha a kifogásolható tényékhez nem gyártunk és keresünk azonnal elméletet is. A leg­jobb: szembenézni a való­sággal. Az minden későbbi és mai eredményünk alapja. G. Molnár Ferenc , 1977. július 36., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom