Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
Japánban még a felnőttek is szívesen szemlélik a gyerekek kedvenc közlekedési játékát Játék és személyiség Azok, akik az oktató-nevelő munka korszerűsítéséért küzdenek, arról szeretnék meggyőzni a pedagógusokat, hogy vigyenek több játékosságot a tanításba, az iskolai életbe. Sokan viszont úgy vélik, a tanóra csak arra való, hogy ott komoly, elmélyült munka folyjon: a gyermekeket szellemi erőfeszítésre kell szoktatni, nem pedig arra, hogy játszadozzanak. A játékot sajnos az emberek többsége kizárólag olyan . tevékenységnek fogja fel, amelyben feloldódhat, elfeledheti a gondokat, s amely pihentet, üdít, szórakoztat, felfrissít. A játéknak azonban olyan rejtettebb tulajdonságai is vannak, amelyek észrevétlenül hatnak a személyiségre. Ha például 10—20 fiú futballmérkőzést játszik a téren, a látszat az, hogy a gyerekek csupán szórakoznak, játszadoznak. A lab- dakergetés közben azonban a fiúk egy gondosan kimunkált, bonyolult szabályrendszert sajátítanak el, tanulnak meg. Az így begyakorolt szabályokat azután élőszóval is sokkal jobban el tudják mondani, mintha pusztán bemagoltatták volna velük, hiszen játék közben észrevétlenül fogadták magukba a szabályokat. A gyermek játékának fontos eleme az is, hogy szemében az összes tevékenység között a játék áll az első helyen. A gyermek úgy adja át magát a játéknak, mint élete legkomolyabb — s az összes erőit leginkább mozgósító — tevékenységnek. ’A játéknak ezeket a tulajdonságait szeretnék hasznosítani azok a pedagógusok, akik az oktatójátékok gyakoribb alkalmazása mellett érvelnek. Az a cél, hogy a tanulók begyakorolják, alkalmazzák és rögzítsék az előzőleg tanult ismereteket — a játékkal. Az oktató-nevelő játékok igazi terepe a napközi otthon, úttörőház, diákotthon, ahol nem szorít a tanóra szűk időkerete. Különösen a nem éppen olcsó, csak közösségi pénzből beszerezhető terepasztalos technikai-közlekedési játékok hasznosíthatók itt, amelyekkel a gyerekek technikai alapismeretek mellett a közlekedési szabályokat is játszva megtanulják. Az olvasás öröme „Olyan jó lenne, ha szeretne olvasni a kisfiam! Mit tegyek?” — kérdezte egy édesanya tőlem. Az egészen kicsi gyermek az altatódal kedvesen csengő rímeivel kapja meg az első irodalmi ízelítőt. Később a népdalokkal, népmesékkel, versekkel már az ízlését formálhatjuk. Ahhoz, hogy a gyermek megszeresse a könyvet, látnia kell. hogy édesapjának, édesanyjának, nagyobb testvéreinek kedves szórakozása az olvasás. Érezze az olvasó embert körülvevő csend meghittségét már akkor, amikor ő még csak a járókából ismerkedik a világgal. Könyv a kezükben — látja a kis megfigyelő —az valami jó lehet — sejti. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy lehuppan és kezébe veszi a képeskönyvet. Vigyázva lapozza, ahogyan az imént látta. Nézi, nézi a képeket. Gagyog is hozzá, úgy tesz, mintha olvasna és — ki tudja — talán éppen most ébred fel benne az olvasási kedv. Hogyne szeretné meg a könyvet az a 3—5 éves gyermek .akinek abból olvassák fel a sok szép mesét. Alig várja már, hogy megtanuljon olvasni. Hallja azt is, hogy szülei könyvekről, olvasmányaikról beszélnek. Látja a könyv megbecsülését. Védőborítót tesznek rá, amikor olvassák, óvatosan lapoznak, rendet tartanak a könyvespolcon. Ha ezt tapasztalja, akkor ő sem fogja tépni, dobálni a könyveit, nem épít házat a szétnyitható képeskönyvből, mert tudja, hogy annak más a rendeltetése. Ha jó példát lát, akkor ő is nép rendben tartja képeséi mesekönyveit a játékpolTudja, hogy van könyvtár, mert az édesanyja már elvitte oda is, sőt, ő kereshetett magának mesekönyvet. amit hazavittek, egyelőre csak azért, hogy felolvassanak neki belőle. Várja, várja már nagyon az első osztályt, hogy megtanuljon olvasni. Szép volt az előkészítés, jó példát látott és ekkor jön — sajnos — legtöbb esetben a törés. Olvasni, jól olvasni, nem könnyű dolog. A gyermek türelmetlen és nem élvezi a maga makogó, szótagoló olvasását. Ezen az időn kell átsegíteni. hogy minél előbb túljusson az olvasás technikai nehézségén és ne veszítsed az olvasás iránti kedvét, érdeklődését. Ha elvesztette a gyermek az olvasás iránti kedvét, vagy netán fel sem ébredt még benne, akkor cselhez kell folyamodnunk. Csalogassuk be az olvasók táborába azzal, hogy felolvasunk neki egy mesét, a legérdekesebb résznél abbahagyjuk, a kezébe adjuk a könyvet azzal, hogy olvassa tovább. Nagyobbaknál ugyanezt úgy csináljuk, hogy egy ifjúsági regény izgalmas részletét olvassuk fel, ami felkelti az érdeklődését az egész könyv elolvasása iránt. így vagy úgy, ezzel vagy azzal a módszerrel, de mindenképpen igyekezzünk elérni azt, hogy olvasótípus legyen gyermekünk, mert ezzel egyik legszebb és leghasznosabb időtöltésre tanítjuk meg őt. Dr. Gergely Károtyné Humorszolgálat — Miért nincs kinn a feleséged a földeken? — kérdezi a termelőszövetkezet elnöke az agronómustól. — Most, amikor a legtöbb a munka és olyan kevés a munkaerő... — Azért — válaszolja az agronómus —, mert akkor a te feleséged unatkozna otthon egyedül. — Jóska, mondj nekem egy dél-amerikai folyónevet. — Melyiket mondjam, tanár úr, kérem? ír — Miért mondtad ennek a tisztviselőnek azt. hogy 25 éves vagy?! — Azért, mert hirtelen magam sem tudtam, hogy 38 éves vagyok-e, vagy 39 ... ★ A kereskedő álmatlanságról panaszkodik az orvosnak. — Próbálja meg azt a jól bevált módszert — mondja az orvos —, hogy amikor lefekszik, hunyja be a szemét, képzeljen maga elé egy birkanyájat és kezdje őket megszámolni... — Már megpróbáltam, de ez még rosszabb. — Miért? — Mert amikor már megszámoltam a birkákat, vagonokba rakom őket és eladom. Azután pedig reggelig gondolkozom azon, hogy nem adtam-e őket túl olcsón. ★ — Drágám, néhány nap múlva lesz a 25 éves házassági évfordulónk. Nem gondolod, hogy ezüstlakodalmunk alkalmával le kellene vágnunk a disznót? — Miért? ö szegény nem tehet róla! ★ A szerető hitves így szól férjéhez: — Határozottan rosszabbul öltözöl, mint házasságkötésünk idején. — Hogy lehet az, drágám? — néz rá csodálkozva a férj. — Hiszen most is ugyanazt az öltönyt viselem, mint az esküvőnkön! Az akklimath zálódott vekker Az alábbi történetet Meredek Károlyiéi, a Bárányfelhőkarcoló Építő Vállalat anyagbeszerzőjétől hallottam az eset valódiságáért minden felelősséget reá hárítok. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Meredek Károlyt én szavahihető egyénnek ismerem. Megbízhatóságát bizonyítja az is, hogy több mint három éve kétszáz forintot kért kölcsön tőlem azzal, hogy szorult anyagi helyzete miatt az összeg gyors visszafizetésére nem számíthatok. Ezt az ígéretét be is tartotta, a pénzzel még ma is adósom. — A máit nyáron történt — mesélte —■ hogy vettem egy használt, de igen jó állapotban levő, külföldi gyártmányú ébresztőórát Kátya Jenő Molinó utcai órásmestertől. A jó szakember hírében álló idős kisiparos a formás, szép órát előttem kipróbálta, és egyéves garanciával adta át. A vekkert már másnap kora hajnalban én is kipróbáltam, mert éppen egy külföldi társasutazásra voltam indulóban. Nem vagyok mélyen alvó, az óra mégsem vert föl, az útról lemaradtam; az előre befizetett pénzem nagy része az utazási irodánál odaveszett. A rendkívül kellemetlen eset után ^>A^AáAAAAA< iAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAf AAAAAAAAŐAAAAAAAAWAAAAWúWAMVA FARKAS ANDRÁS: Már nem elég az Észrevevés, de Élni Is Illik Azt, ami bennünk Gondolat és száll. Száll szakadatlan II. — Persze, örökké! — Persze, odáig? — Ennyi a kezdet? — Ennyi a vég is! — És a hazugság? — Mind, ami közte! SÁRKÖZI IRMA: Röpték Hl. Kölcsön adom, ha Kell, ma a szívem Hátha megérzed. Mennyi a sajgó Kin, amikor már Nem hisz a másik. Ék IV. Meg se üzend a Távolodónak, Hogy menekülhet, Hasztalanul, mert Eljön utólag Minden, a vámért. Sorok Az érett kalász átmelegít ölelni szeretnéd a végtelent búzavirág-kék égő pipacs margaréta nyarat simít a szellő ölel az erdő nem írja meg a történelem — csak boldog vagy velem — Mint a cselekvés Istene, megjössz És kitalálod. Mit ne akarjak, S biztatod elmém, Hogy meg is értsem. VI. — Mennyi barátod? — Sok, s nem elég van. — Kellene egy is? — Egy valahonnan. — Túlsók ez egynek? — Jó a szerénység! ÜZENET Jöttöd kedves jöttöd jöttöd alig várom fénytől sebesebben naptól hevesebben minden távolságnak széltében-hosszában utadat virággal sóval borral hintem néked ezt üzenem. Hű, de izgi. • 1 (Fotó: Vie Nuove) azután hirtelen a homlokára csapott. Rájött a rejtély, nyitjára. Elmondta, hogy ezt az órát egy régi kuncsaftjától, Suba Benedek nyugdíjas éjjeliőrtől vásárolta. Suba pedig nyolctíz évvel azelőtt, még aktív dolgozó korában, Svájcban élő rokonától kapta ajándékba. Az óra márkája nálunk meglehetősen ismeretlen- a neve Lambda, és hazájában is szokatlanul drága. Nem mindenki tudja megfizetni, ezért nem is gyártanak belőle túl sokat. A különleges óra csengőjét az éjjeliőr kizárólag késő délutáni időpontokra állította be. mivel mindig este vette fel a szolgálatot. Na- mármost, a rendkívül finom, érzékeny ébresztőszerkezet ezt a napszakot annyira megszokta, valósággal akklimatizáládott hozzá, hogy a miniazonnal visszavittem az órát. Kátya mester megütődve hallgatta végig reklamációmat- azután az órát rövid távra beállította, és az kevés várakozás után hajszálpontosan a megjelölt időpontban hosszan, hangosan felberregett. Még egy altatóval alvó, vagy egy ittas embert is felébresztett volna álmából erős, de azért kellemes, szinte dallamos csörgésével. Ezek után az órát újból hazavittem. Másnap reggel fél hatkor kellett felkelnem, mert az utazás elmaradása következtében a kivett szabadságomat természetesen megszakítottam. Az óra megint csődöt mondott, amiből szintén kellemetlenségem támadt- mert a Bárányfelhőkarcoló Építő Vállalat nem az a munkahely, ahol elnézik az embernek a késést. Még aznap délután ismét beállítottam a Molinó utcai óráshoz. Kátya Jenő hitetlenül csóválta a fejét, újra és újra kipróbálta a vekkert, Igyold...?! Az egri piacon hallottam a címbeli szóalakot. Az idősebb piacozó asszony hozzám intézte ezt a megnyugtató szöveget: „Türelemmel várjon, igyold sorra kerül." Tudomásul vettem az intés tartalmát, s nagyon megörültem annak hogy hallhattam az igyold szóalakot. Különben az egri piacon nagyon sok nyelvi érdekességgel is találkozhat az ember: az egri és Eger környéki népnyelv sok valódi tájszava a legtermészetesebb beszéd- környezetben jut még ma is nyelvi szerephez. A címbeli igyold szó is elsősorban a palóc nyelvterületen használatos. Igen változatos a hangszerkezete, és még változatosabb a jelentéstartalma. A leggyakoribbak ezek az alakváltozatok: igyold, igyód- igyóg. igyák, ijód, jód stb. Jelentéstartalmát és használati értékét tekintve ebbe a köznyelvi rokon értelmű megnevezéssorba illeszthető bele: mindjárt, legott, izibe, majd, tüstént> rögtön, bizony, bizonyosan, bizonyára, egyszeribe, azonnal, valóban. Az egri piacon tehát köznyelvi formában így hangzott volna a hozzám intézett mondat: Türelemmel várjon, mindjárt, majd, legott, rögtön sorra kerül. Jegyzeteim között is keresgélve, rátaláltam olyan adatra, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy egy igen régi egri tájszóra leltem a piacon. Legrégibb adatom 1579-ből való. Az egriek levelet írtak a szepesi kincstárhoz. Ebből idézem ezt a részletet: „Kezdi az udvarbíró igyold (azaz: mindjárt, tüstént, azonnal) először az őmaga adósságát kivenni”. Az egri hóstyák lakosainak szóláskincsét gyűjtve, feljegyeztem ezt a szólássae- rű nyelvi formát is: igyold jancsi. Azt az embert minősítik ezzel a szólással, aki nem fog hozzá azonnal a munkához, aki csak ígérget' s a legkedvesebb szó járása: majd megcsinálom, mindjárt jövök, majd elválik stb. Különben az igyold szó népnyelvi alakváltozatát az igyót formát, mindjárt, tüstént, azonnal fogalmi tartalommal és használati értékben Arany János is felhasználja a Toldi szerelme alábbi versmondatában: „Hol az a rablott kincs? / vagy igyót ' elpusztulsz”. Dr. Bakos József ’ i m átuuf/ii'
