Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-23 / 172. szám
f Kútmérgezők A közelmúltban országos felháborodást keltett a hír: egy dunántúli község kútjai egyik napról a másikra mérgezett vizet adtak a szomjazó lakosoknak. A különböző szervek rögtön vizsgálatokat indítottak, s megállapították, hogy a helyi termelőszövetkezet növényvédő szert tárolt a falu határában, az valahogy — valószínűleg az eső hatására — feloldódott, leszivár- gott a talajba, s valamilyen módon eljutott a kutakba is. Gondatlanság? Felelőtlenség? Mindenképpen az. mégha a termelőszövetkezet vezetői azzal is érveltek, hogy a mérget meglehetősen messze helyezték el a házaktól, s nem volt valószínű, hogy az bejusson a kutakba, megmérgezve a vizet. A felháborodás mindenképpen jogos, indokolt volt — pedig csak — már ameny- nyire ilyen esetben indokolt a csak — gondatlanságról volt szó. Nem pedig szándékos/,ágról, előre kitervelt, megfontolt ötlet megvalósításáról. Mert képzeljük csak el, milyen hatást váltana ma ki az közvéleményünkből, ha valaki szándékosan szórna mérget egy-egy falu, de akár csak egy tanya kútjába is? Igaz, hogy ilyen eset sem a közelmúltban, de még régebben sem fordult elő, mégis el lehet képzelni a hatást, gondoljunk csak arra, hogy egy-egy gyermekgyilkosság, vagy más kirívó bűntény néha hetekig foglalkoztatja az embereket. S itt egy pillanatra függesszük is fel a gondolatsort, térjünk át — látszólag más témákra, más példákra. Egy gyári munkásnő teherbe esett. Nem fordult az orvosokhoz, nem akarta „elvetetni” a születendő gyermeket. Elhatározta, hogy megszüli, felneveli, annak rendje és módja szerint. Merte vállalni a kollektíva előtt, hogy a gyermeknek „nem lesz” apja, úgy érezte, egymaga is biztosítani tudja majd mindazt, ami a gyermek számára szükséges lesz. Igen ám, csakhogy elkezdtek sugdolózni körülötte, hogy nem ez az első ilyen eset ez nála, hogy született már másik gyereke is, csak azt beadta állami gondozásba. Meg hogy bárkivel szóba áll, aki hajlandó honorálni a szívességeit. Eleinte nem vette komolyan a dolgot, elhatározta, hogy elengedi a füle mellett a pletykákat. De végül mégis tűrhetetlenné vált a helyzete az állandó zaklatások, a félig, vagy teljesen kimondott „vélemények”' miatt, úgyhogy nem csupán munkahelyet, de más lakóhelyet is kellett változtatnia. Vagy más példa. Egy technikusra ráfogták „jóakarói”, hogy a Balaton környékén több szobás villát örökölt, s abból telik neki, hogy nyaranta kiadja a turistáknak borsos áron. Minderről persze ő egy szót sem hallott. Amikor azonban a fizetés- emelése került szóba, az ille- téseket elvetették — mondván, minek neki. hiszen úgysem tudja, hogy mit kezdjen a pénzével. S azt sem értette, hogy miért „keseredett” meg körülötte a légkör, miért lettek vele szemben bizalmatlanok azok, akikkel korábban a legjobb barátságban volt. Amikor aztán „kiderült az igazság”, úgy vélte, hogy ilyen kollektívában egy percig sem képes tovább dolgozni. Vagy megint más. Egy hivatali vezetőre ráfogták, hogy visszaél hatalmával, jogtalanul jut különféle ajándékokhoz, pénzekhez, üldözi a dolgozókat, egyszóval mindenre alkalmas, kivéve a vezetést. Megindultak a különféle vizsgálatok, hosz- szú hónapokon át tartottak, s végül bebizonyosodott, hogy a „nagy ügyekből” mii. ,.sze néhány apró szabálytalanság maradt. Közben pedig a vezető idegei alaposan megrongálódtak, bizalmatlanná vált az egész kollektívával szemben, s kérte, hogy helyezzék el máshova. „Mert a rosszat könnyen, de a jót nehezen hiszik el az emberről” — fogalmazta meg véleményét. S itt kanyarodjunk vissza ismét a kútmérgezés ügyéhez. Az említett példa esetén elmondhatjuk, hogy valóban csupán gondatlanságról volt szó, a termelőszövetkezet vezetői nem mérlegelték eléggé körültekintően, hogy a növényvédő szert hol tárolják. Pedig rendeletek szabályozzák, hogy a mérget úgy kell tárolni, hogy abból senkinek semmi baja ne származzék. Sajnos közéletünk kútmér- gezöi, az alaptalan pletykák terjesztői, a sugdolózók, a rágalmazók ellen nagyon nehéz lenne csupán rendeletekkel védekezni. A közvélemény határozottabb fellépése kellene igen sokszor, hiszen ha a pletyka, a rágalmazás nem is hat olyan elemi hatással, és azonnal, mint a méreg, mégis fokozatosan felhalmozódik, s maradandó károsodást okoz közéletünkben. Néhány csepp ecet elég ahhoz, hogy tönkretegye a mézet, néhány ember felelőtlensége, különösen pedig megfontolt ténykedése elég ahhoz, hogy hosszabb-rövi- debb időre egy egész kollektíva életét megkeserítse. Kaposi Levente Zöld út és stop! Közismert, hogy a IV. ötéves terv időszakában megyénk munkaerőhelyzete is jelentősen megváltozott — érezhetően romlott — és az utánpótlás apadó forrásai a későbbiekben mind nagyobb gondot okoznak. At újabb középtávú programokban eredetileg létszámfejlesztéssel számolt gazdasági egységek igényei messze alatta maradnak a tényleges lehetőségnek. Ennél fogva a kereslet és a kínálat viszonylagos összhangja is csupán a munkaerőmozgás szervezett irányításával biztosítható. Szűkebb hazánkban — mint. lapunk korábbi számaiban már tájékoztatást adtunk erről — ez utóbbi során bizonyos átcsoportosítások történtek a különböző munkaterületek között, megfelelően helyezik el a az országos szabályozásnak felsőoktatásban végzett szakembereket, s július 1-től bevezették a most már szélesebb körben érvényesülő kötelező munkaközvetítést. Ugyanakkor pedig a megyei tanács vb döntése alapján vállalataink kategóriába sorolásával gondoskodnak arról, hogy -valójában csak a népgazdaságilag fontosabb, illetve legfontosabb munkahelyek gyarapíthassák gárdáikat. Ahogyan a hivatalos „listáról” kiderül: megyénkben valamivel több mint 60 szervezet — vállalat, szövetkezet. üzem — kapott engedélyt létszámának szabadabb növelésére, s közülük 13 — zömmel a KGM területe — élvez ebben nagyobb támogatást is. Mit jelent ez a gyakorlatban?, Nos, lényegében arról van szó, hogy e munkahelyek többségénél, az úgynevezett „A” kategóriában — meghatározott korlátozásokkal — kötelező közvetítés nélkül alkalmazhatnak dolgozókat. Az említett 13 „kiemelt” gazdasági egységnél eltekintenek az említett kötöttségektől. Vagyis például a rxakmunkásképző intézetekben végzett fiatalokat az első munkába lépéstől számított két esztendő után is felvehetik itt. S hasonlóképpen fogadhatják a középiskolát végzetteket, ha törté- nétesen nem fizikai munkakörben kívánnak is elhelyezkedni az új helyen. A kötelező közvetítés alól pedig minden esetben mentesülnek. A „B” kategóriában, a munkáltatók zöménél, nem növekedhet, míg a „C” csoportba sorolt cégeknél — 19 vállalatnál, szövetkezetnél, telepnél — csak csökkenhet a létszám a jövőben. Szigorú újdonság, hogy ez utóbbi — a létszámcsökkentésre kijelölt — helyeken, a további fejlesztésből kizárt, kötelező közvetítés útján is jobbára kis telepeken még csupán rendkívül indokolt esetben, különleges engedéllyel alkalmazhatnak újabb dolgozókat. A rendelkezéstől sokat várnak. Ügy vélik, hogy a megyei vállalatok ilyenféle kategorizálása jó alapot teremthet a mind kisebb számban rendelkezésre álló munkaerő eddiginél hatékonyabb fel- használásához. Remélik, hogy egészségesebb helyzethez vezet, enyhíti égető gondjainkat. Gy. Gy. I Hőkezelés - saját szabadalom alkalmazásával Miskolcon, a Drótművekben, a vállalat tulajdonát képező szabadalom alapján• nőkezelö kemencéket állítottak jel. Korábban a drótszálak hőkezelésére ólom- fürdős kemencéket használtattak. Az új eljárással az egészségre káros, mérgező ólmot az olcsóbb egészségre nem ártalmas sóoldattal váltották fel. Képünkön láthatjuk a drótszálak folyamatos hőkezelését. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felv. — KS) Akik már bizonyítottak Sikerrel teljesített felajánlások a hatvani MVV-pályaudvaron Feszített tervekkel dolgozik hosszú ideje a hatvani MÁV- állomás. Az egyre növekvő személyforgalom és a teherszállítás ilyenformán alapos próbára teszi mindazokat, akik a szakszolgálat különböző területein dolgoznak. De nincs az a szekér, amire ne férne még néhány villa széna. S a pályaudvaron sincs szocialista brigád, amely ne vállalkozott volna arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére többet adjon erejéből, tudásából. Mi vált valósággá a felajánlásokból? Mennyire álltak helyt az állomási dolgozók? E kérdésekre igyekszünk tömör választ adni, hiszen most már van számítási alap, a pályaudvar szakemberei elkészítették a mérleget, s mutatóinak tükrében láthatjuk a brigádok munkáját. Nem késeit személyvonat Az utazóközönség java része hajlamos arra, hogy a vonatok pontosságával minőA hús és a leves — avagy a káposzta és a göngyölege Ismert az a népi mondás, ha valami nem éppen jó „bőt”: többe kerül a leves, mint a hús. Boldogon a leves szerepét a göngyöleg vette át, míg a hús ezek után természetesen a káposzta képében okoz gondot a helybélieknek. Miről van szó? Mondjuk el sorjában. A helybéli termelőszövetkezet 40 vagon középkorai káposztára kötött szerződést. Ez igen helyes és jó dolog. A boldogiak szerint nem éppen jó, még ha helyes is, miután az effajta káposztára nincs garantált ár. Emiatt most kilóját 1,20-ert veszi át tőlük a szerződő vállalat a folyamatos szállítás keretében. — A befektetett költségét! sem hozza be — mondja Lukács Dezső, a szövetkezet jelenlegi elnöke, és a boldogi zöldség és egyéb értékesítési gondok nemcsak hivatalból jó ismerőse. Nem hozta be a költséget a káposzta, mármint az 1,20- ért eladott káposzta. És mégsem ez a legfőbb gond most. Hanem a göngyöleg! Amelynek — láda formájában — 60 forint a darabja. Egyetlen ilyen ládába belefér 18 kiló káposzta, aminek az értéke kereken húsz forint. Egy láda hatvan forint, ami benne van. az meg húsz, könnyű a mínuszt kiszámolni : minden láda, amúgy is ráfizetéses káposztán. további 40 forint az átmeneti vesztesége a káposztát termelő szövetkezetnek. a háztáji termelőnek. Íme bizonyságul a VII. hó 16-i számla tételei. Átadtak 35 mázsa 90 kiló káposztát, kilónként 1,20- ért. Kaptak érte össszesen 4308 forintot. A kétszáz darab hűtőládáért fizettek egyenként 60 forintot, ez pontosan 12 ezer forint. Ehhez jön még göngyöleghasználati díj (!) ládánként, 8 forint, az összesen 1600 forint. Ha a tizenháromezer- hatszáz forintból levonjuk a 4308 forintot, akkor az átmeneti vesztesége a termelőnek 9292 forint. Ez aztán az üzlet! Már másodszor használtam a kifejezést: „átmeneti”. Nem véletlenül teszem ezt sem. Ugyanis — és ez is tény — tizennégy naponként visszatérítik a hűtőládák árát a szövetkezetnek, ami azonban megint csak újabb gondok forrása. Az nyilvánvaló, hogy tízegynéhányezer forintot a szövetkezet is tud na forgatni két hétig, mert hiszen mikor van elég pén ze, különösen még ilyentájt egy szövetkezetnek. De ami. kor leszámlázzák a gazdaságnak a ládák árát. nem kevés számolás és adminisztráció útján teszik ezt. Aztán tizennégy nap múlva — most csak egyetlen szállítmányról szólok, de hány keresztezi közben egymást! — visszaszámlázzák az egészet. Elfektetett pénz, felesleges adminisztráció... — Mondtuk, adjanak ezer ládát. Megvesszük és aztán cserélünk. Nekünk is jobb, olcsóbb is, kisebb az adminisztráció is, de mindeddig semmi eredmény — tárja szét a karját Lukács Dezső Boldogon, és egyáltalán nem látszik boldognak. Igaza van: ki örül annak, ha drágább a leves, mint a hús, azaz: a göngyöleg, mint a káposzta? (gyurkó) sítse az államvasutak munkáját, ezért már a budapesti igazgatóság az idei esztendőben a személyszállítás menetrendszerűségét 99 százalékos terv szerint szabta meg. Lehet ezen valamit felfelé srófolni, amikor annyi külső tényező beleszól a vasutasok munkájába? A hatvaniak bizonyítottak, s a tél- éves mérleg szerint tervüket két tizeddel túlteljesítették. Ez a gyakorlatban azt jelenti. hogy az állomás forgalmi személyzetének hibájából hat hónap alatt nem származott késés. Különösen a hármas „túr” Kossuth és József Attila szocialista brigádjai tettek ki magukért. A felajánláson túl kötelezte is őket valami: évek óta az arany- és ezüstkoszorú birtokosai. S ezek a jobbára fiatal térfelvigyázók, szolgálattevők, váltókezelők nem alaptalanul jutottak ranghoz a mozgalomban. Pontosak, szakmaszeretők, az ittasság» igazolatlan, távoliét ismeretlen fogalom környezetükben, mindehhez pedig jó közösségi szellem társul. Mondják is a munkahelyi vezetők. bízvást számítanak arra, hogy a két szocialista brigád még legalább húsz esztendőt lehúz a vasút szolgálatában. Veteránok a rendezőn Népgazdasági szinten sem lebecsülendő egy-egy állomás teherforgalmának zavartalansága, a kocsifordulók idejének a csökkentése, összefüggésben az áruszállítással. Az igazgatóság a tehervonatok menetrendszerű indításának tervét az idén 72 százalékban állapította meg, ami annak ismeretében jelent „magasra tett lécet”, hogy a rendező, a gurító technikai berendezése elavult, s igen magas az itt dolgozó vasutasok életkora is. A MÁV-nál veteránnak számít az ötven éven felüli alkalmazott, márpedig akár a Haladást nézzük, akár Medve István kocsimester bronzkoszorús szocialista brigádját, mindkét gárda átlag életkora jóval efölött van. És mégis! A két összeszokott csapat hat százalékkal hajazta a tervet, sokban elősegítve ezáltal az egész teherszállítás várakozáson felüli teljesítményét. Persze nem érdektelen odapillantanunk: vagonban és tonnában mit takarnak ezek a százalékok. Fél esztendő folyamán 198 ezer vagont szortíroztak például a gurí- tón, csak helyből 75 ezer tonna fizető áru hagyta el Hatvan állomást május—júniusban, s ha ehhez hozzávesz- szük, hogy az egy kocsira eső sérülési kár mindössze 7 fillér, akkor már a „veteránok” figyelmességéről, lelkiismeretességéről is kiállítottuk a jeles bizonyítványt. Mellesleg még talán csak annyit, hogy Hatvan vonzáskörzetében az idén sem volt kielégítetlen áruszállítási igény! Pótvállalás Ha már a szorosan vett szolgálati feladatokat így mérlegre tettük, érdeirKs megemlékeznünk a pályaudvar vasutasainak egy más jeilegű vállalásáról is. Pótfeladat ez. mégis úgy érezték Hatvan állomásának dolgozói, hogy támogatniuk keil a Magyar Vöröskereszt és a MÁV-vezérigazgatóság felhívását, amelyet a „Tiszta környezetért” címmel juttattak el valahány csomópontnak, kisebb-nágyobb állomásnak. S a környezetvédelmet célzó akció mellé nem divatból álltak a helybeli vasutasok, hanem érezvén az ügy fontosságát. Hiszen közülük nagyon sok ismerte a korábbi munkahelyi viszonyokat, az elhanyagolt épületeket, kerteket, s többnek a szemét, tüdejét tette próbára a gőzmozdonyok szénpora, nehéz füstje. A pályaudvar valamennyi szocialista brigádja bejegyezte naplójába a menet közben érkezett felhívás):, s a maga lehetősége szerint munkálkodik érte, hogy esztendő múltával mérhető valóságról adhasson számot. A forgalmi szolgálat mit tart e téren legsürgetőbb feladatának? Kissé szükségből tizenöt gőzmozdony szennyezi még az állomás környékének a levegőjét, nyaranta a közeli strandolok ezreink is kellemetlenkedve. Az öreg masinákat kívánják fokozatosan kivonni a forgalomból, bízván az igazgatóságban. hogy ezek helyeit Dieseleket juttat Hatvanba. Moldvay Győző Mmsiscy 1977. július 23., szómba!
