Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
Régies koncert A Budapesti Tűzoltóság Tinódi kamarazenekara korhű öltözékben és korabeli hangszerekkel szólaltatta meg reneszánsz és barokk zeneszerzők műveit. A nyilvános hangversenyt a Hilton Szállóba beépített XIV. századbeli romtemplom udvarán rendezték meg. (MTI fotó — Ruasonyi Gábor felv. — KS) Agria ’77 Feledy Gyula grafikái a könyvtárban Feledy Gyula Munkácsy- díjas, Érdemes művész grafikái láthatók az egri Megyei Könyvtárban — augusztus 30-ig. Természetes és okszerű, hogy ezt a nagyrészt olvasmányokkal összefüggő, az olvasás belső izgalmának hatására keletkezett grafikai tárlatot a könyvtárban rendezték meg. Ez a válogatás eredetében is mutatja, hogy Feledy alkotásaiban intellektuális hatásokra válaszol, közvetett élményei hamarabb indítják el benne a művészi cselekvést, mint a nyers, a zölden termő valóság. Ezt a tételt még akkor is megalapozottnak véljük, ha olyan lapokat látunk, amelyekről sem az aláírás, sem a kibontott formanyelv és a kibomló tartalom sem árulja el a hallott zenei anyag, vagy az olvasott mű, esetleg a megszeretett művek közvetlen hatását. Még akkor is valljuk ezi, ha a művész vájárt örökít meg, a szülőföldjéről vail, a csillések szoborba merevedését éli át, mert mindaz, ami a lapon, a rajzban, a vonalakban; a színekben, a formákban és a bevallott tartalomban megjelenik, azt bizonyítja, hogy az első átélésen messze túl, valahol a gondolatok és az újraélés közepéből emelkednek ki ezek az alkotások. Nemcsak az igaznak hitt tétel bizonyítására kezdem azzal a Hemingway-élmény- nyel, amely a Halál délután hangulatát örökíti meg. Előveszem a regényt, a gyűjteményes kiadásban is fotókat látni, ahogyan a bika és a bikaviadal művészei az egymásra tekintés és az igazság pillanatában ellenfelek. Hemingway ezt írja itt többek között: „Ha már az erkölcsnél tartunk, mindeddig csak annyit tudok róla, hogy erkölcsös az, ami után jól érzi 'magát az ember, és hogy az erkölcstelen, ami után rosz- szul érzi magát az ember, és erről az erkölcsi szintről megítélve, melyet eszem ágában sincs megvédeni, a bikaviadal számomra nagyon erkölcsös. mert nagyon jól érzem magam közben, érzem az életet és a halált, a múlandóságot, és utána nagyon szomorú vagyok, de natívon jól érzem magam.” (Papp Zoltán fordítása). Hát ez. pontosan ez az, amit Feledy Gyula ki akar fejezni ezekben a lapokban. Azt a visz- szahozhatatlan pillanatot, a forma rezgésében és laza korlátozottságában, amikor szinte állóképpé merevedik előttünk saját sorsunk, az a kis tudás és érzés, ami nélkül nem is érdemes élni. Ebbe nemcsak a veszély érzete és tudata fér bele. itt nemcsak ez a kegyetlen „vagy-vagy” hatol be a lélek mélyéig: itt feltűnnek a bikán innen és túl mindazon az apróbb-nagyobb célok, a pénz és a szerelem, a hír és a művészet, egy test omló és maradandó kecsessége, bája, ereje és virtuózitása. ami elkülönít bennünket akár egy pillanatra, akár egy életre azoktól, akikkel naponta vt- vódunk-bajlódunk és szür- kén-kopottan mindig harcban állunk. Feledy tudja és érzékelteti, hogy minden idegszálunk az agy számára termel és odavisz be mindenünk mindent, akár fájdalom, akár gyönyörűség a tét. Ezekben a litográfiákban nincs semmi tétovázás, itt az absztrakció mindenki számára elérhető mértékig sűrít és hangsúlyoz: itt az olvasmányi élmény, az erkölcsi többlet, amit a szó már nem fejezhet ki eléggé, benne van a vonalakban. Azt hiszem szinte, hogy Feledy azt rajzolta le, ahogyan ő a HemingwayUrás és az abban közölt fotók hatása közben megismerte ezt a kegyetlennek tűnő játékot, amit a spanyolok megunhatatlanul művelnek századok óta. Nem akarta ő korrigálni az Írás adta tudást, sem azt, amit minden olvasó-szemlélő számára a mondatok kifejeznek, csak az átélt órákat, amíg a kötet olvasása, a fotók szemlélése tartott, meg akarta örökíteni. Így világít ki a megrajzolt koponyából az a négyzet, amely egy spanyol nő fejét keretezi be, azét a spanyol nőét. aki ruhaviseletét tekintve és arca szomorúságát megpillantva időtlenül néz ránk, minthogy időtlen is az a pillanat, amikor a kihívott halál bekövetkezik. S ha ez a néhány He- mingway-iUusztráció ekkora hatást tett rám, nem feled- kezhetem meg a többi lapról sem. A Madách-illuszt- ráció, a Babits- és József Attila-írásra szánt foglalkozások már nem tették rám ezt a mély hatást; még kevésbé az ikonátélések, vagy a Bartók-indítások, mert a formák nem találták meg bennem azt a visszhangot, amely nélkülözhetetlen és, amely súlyos vagy könnyed gondolatokat ébreszt és táplál a szemlélőben. Ha egy ikont látunk, pravoszláv templomok csendjét, öblös kórusokat képzelünk hozzá, gyertyák enyhe lobogását; ha Bartók-zenét hallunk, feszült ideggel követjük azt az utat, amelyet a lélek még bejárhat, vagy ránk kényszerít bejárni. de ezek az elvonatkoztatott formációk minket nem kényszerítettek azonosulásra. A kiállítás így is élmény. Nem hiszem, hogy egy könyvtárépület kapualjában vagyok, ahol értő kezek a szakma szabályai szerint tettek elém nagyon komoly és nagyon komolyan veendő műveket. Az már kinek-kinek egyéni dolga, mit és hogyan vesz észre és hogyan válaszol a művész hívására. Mert ez a lényeg! Farkas András Nő a könyvek iránti érdeklődés A nyomdák az év első hat hónapjában 99 millió forint értékű könyvet állítottak elő. többet mint egy esztendeje. A Könyvértékesítő Vállalat ez év első félévében 40,8 millió forinttal szállított több könyvet az állami boltokba, mint. az előző év ugyanezen időszakában. — Az Állami Könyvterjesztő Vállalat forgalma az első félévben elérte a 324 millió forintot, amely 27 millióval több, mint 1976 első félévében volt. A vidéki könyvterjesztés gazdája, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ennél is nagyobb mértékben, 36 millió forinttal — 11,7 százalékkal — növelte forgalmát. — A könyvkiadás fő tendenciái változatlanok. A korábbiakhoz viszonyítva azonos mennyiségben jelennek meg szépirodalmi alkotások, s folyamatosan nő az érdeklődés az ismeretterjesztő irodalom, a szakkönyvek, a tudományos munkák, a tankönyvek iránt. Jelentősen emelkedett az ifjúsági és a gyepmekkönyvek száma. — A második félév jelentős eseménye lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő programunk. November 4-én a budapesti Munkásmozgalmi Múzeumban több mint kétezer kötettel mutatkozik be a szovjet könyvkiadás. Országszerte — az évfordulóra megjelent kiadványokból — kiállításokat, bemutatókat rendeznek. — Természetesen a könyvkiadás is megemlékezik Ady Endre születésének 100. évfordulójáról. Az év második felében több Ady-kötet, a forradalmár költőről szóló tanulmány, monográfia kerül a könyvesboltokba. Ugyancsak a második félévben rendezik meg a műszaki könyvnapokat, a politikai könyvnapokat és a szövetkezeti könyvterjesztés őszi megyei könyvhetét. Részt veszünk külföldi könyvvásárokon is. Már az elkövetkező hetekben megkezdődik a felkészülés a téli könyvvásárra, amelyen rendszeresen az egész évi könyvforgalom 30— 35 százaléka bonyolódik le. (MTI) m Gyerek pórázon A rekkenő hőségben jólesik a finom citromos limonádé. Napon legalább negyven fok van- de itt, a besötétített szobában sincs harmincnál kevesebb. Beszélgetünk kedves ismerőseimmel. Fiatal házasok, szemük fénye a fiuk. — Anyu! Kérek még jeges limonádét! — Nem lehet, Csabika. Megfájdul megint a torkod és mehetünk a doktor bácsihoz. A gyerek — jópofa, életrevaló lurkó — elsomíordál egy időre. — Tudod, nagyon szeretjük ezt a gyereket! Nézz csak rá! Csupa apja... Marika elmosolyodik és nagyot húz a jeges limonádé-' ból. _ Ugyan, édes fiam! Te mondtad éppen a minap, hogy a portás néni megjegyezte: Egészen olyan ez a kisfiú, mint az édesanyja... Kedves, kellemes itt minden ebben a lakásban. A mér* nők házaspár finom ízléséről beszél a cseppet sem hivalkodó, de mégis nagyon szép berendezés. — Anyu! Szeretnék játszani a vasutammal. Légy szíves, vedd elő a szekrényből! A gyerek, aki csak be-bekukkant a szobába, ahol ülünk; szemmel láthatóan unatkozik. — Nem lehet, kisfiam. Most itt van a bácsi- és ilyenkort nem lehet zörögni. Csabi rám vet egy sokat mondó pillantást, és morogva; duzzogva elvonul. Később a nyaralásról beszélünk. Arról, hogy ezen » nyáron szerencsések voltak a beutaltak, a nyaralók, a ví- kendezők. — Mi a Velencei-tónál voltunk. Csodálatos, hogy menynyit fejlődött az utóbbi időben. Csabi is szépen lebarnult« bár rengeteg baj volt vele. Mindig menni akart a vízbe, a csónakba, elbújt a nádban. Abból állt. a két hét, hogy ót tartottuk pórázon. A házigazda — udvarias, figyelmes ember — kérés nélkül megduplázza a citromos, jeges limonádét. — Apu! Lemegyek az udvarra. Ott vannak Jancsikáétí is. A papa szeme — miközben a jégszekrény körül szor- galmaskodik — szikrát vet. — Nem mész sehová! Könnyen napszúrást kaphatsz. Foglald el magad itt, a hűvös szobában. Itt van a bácsi is, és mutasd meg neki, hogy milyen jó gyerek vagy... Csaba, mint csatát vesztett hadvezér, durcásan újra elvonul. — Szörnyű ez a gyerek. Ez mindent és mindig olyat akar, amit tilos, amit nem szabad. Meglátszik rajta, hogy fiú. A hideg limonádé mellett jólesik a forró- illatos kávéi — Tudod, én falun nőttem fel, de úgy emlékszem, hogy velem gyermekkoromban nem volt ennyi baj. Egyszer kaptam ki istenigazában az apámtól, amikor csúzlival Lelőttem az ágasfáról a tejesköcsögöt... Váratlanul és újból berobban a kisfiú. — Apu! Tibikéék mennek sétálni az anyukájával. Hadd menjek velük. Azt mondta a Tibiké mamája, szívesen vigyázna rám. — Nem! Van neked anyukád, és téged ne sétáltasson a Tibiké anyukája. Menj szépen a szobádba, foglald el magad» csinálj valamit. Eltörik a mécses. Csabika sírva, szipogva visszafordul. — Csináljak, csináljak. De mit?? i Szalay István rk.Nmüm 1977. július 22., péntek Pintér István: Gyilkosság a „szeretet jegyében 5. A rendőrség valamivel tapintatosabban viselkedett. Alaposan megnézték ugyan, de aztán mind az ügyhöz nem tartozót nem sorolták a vizsgálati anyaghoz a házban talált képmagnófelvételeket, amelyek a Polanski-házas- párnak a családi ágyban töltött meghitt óráiról készültek. A rendőrség azért nem mondott le róla, hogy Roman Polanskit hazugságvizsgáló készülékkel kihallgassa. A jegyzőkönyveket — sok intim részlettel — aztán az iratokhoz csatolták, amelyek később, valószínűleg az ügyben védőként szereplő, s a pénzt meg nem vető ügyvédek közreműködésével, teljes szövegükben nyilvánosságra kerültek. S miközben Sharon Tate gyilkosai tettükért feleltek a Lo6 Angeles-i esküdtbíróság előtt, a helyi lapok, s nyomukban az Egyesült Államok, s a nyugati világ egész sajtója kinyomtatta azt a rendőrségi feljegyzést, amelyben Sharon férje elmondotta, hogy felesége miért és hogyan volt „remek az ágyban”. A gyilkossági csoport — Bon Helder hadnagy vezette — kezdettől fogva azt a fel- tételezést fogadta el, hogy kábítószerrel függ össze a gyilkosságsorozat. Elképzelhetőnek tartották, hogy egy kábítószeres orgia valamelyik részvevője kábulatában gyilkolt. Ehhez a kiindulóponthoz ragaszkodtak, jóllehet csupán kevés kábítószert találták: Sebring udvaron parkoló Porschéjében egy gramm kokaint, 6,3 gramm marihuánát és egyetlen marihuánás cigarettát, a lakószoba szekrényében egy nylonzacskóban pedig 6,9 gramm marihuánát. Frykows- ki é6 Abigail Folger éjjeli- szekrényéből 30 gramm hasis és 10 kapszula MDA. egy viszonylag újnak számító kábítószer került elő. A boncolás kimutattta, hogy egyetlen áldozat sem állt kábítószer befolyása alatt. Sharon Tate-ről pedig közismert volt, hogy egyszer éppen csak kipróbálta a hasist, egyszer a marihuánát, de egyikre sem szokott rá. Itt tartottak vizsgálatukban a gyilkossági csoport tagjai, amikor végre megtudták, hogy a Ramblerban talált halott Steven Paranttel azonos. Ettől sem lettek azonban okosabbak. Nyomozási tervet készítettek, égett a kezük alatt a munka, sok lényegtelennel foglalkoztak, de a kapkodásban elfeledkeztek a gondolkodásról. Jóllehet, előre még sehol sem tartottak az ügyben, de egy győzelmet máris elkönyvelhettek: ők kapták meg az ügyet, s nem az ugyanazon az osztályon, ugyanabban a munkateremben, a 318-asban dolgozó másik csoport, Paul Le Page-ék. Bob Hélder és Paul Le Page emberei keményen vetélkedtek egymással: az előbbi idősebb, tapasztaltabb rendőrtisztekből állott, az utóbbi fiatalabb, tanultabb, képzettebb, de gyakorlatlanabb rendőrtisztviselőkből. Az egymással vetélkedő csoportok, hatóságok versenyében meglehetősen alárendelt szerepet játszott a Los Angeles-i sheriff hivatala. Tulajdonképpen csak autólopások és egyéb tyúkügyek tartoztak rájuk, s hogy egy gyilkos nyomára akadtak vagy egy ilyen ügyben helyes következtetésekre jutottak egy másik, még súlyosabb gyilkossági ügyben, azt csak a véletlennek köszönhették. Az pedig, hogy véleményüket lesöpörték az asztalról, már nem tekinthető véletlennek. Ez abból a nemtelen versenyből, megalapozatlan szakmai gőgből, önfejűségből következett, amely a Los Angeles-i bűnüldözők között uralkodott. Paul Whiteley és Charles Guenther őrmestereket, akik a sheriff hivatalában dolgoztak, meglehetősen türelmetlenül hallgatta végig Jess Buckless, aki szintén nem viselt magasabb rangot, de a gyilkossági csoport beosztottjának mondhatta magát. Whiteley és Guenther furcsa történetet adott elő» Néhány nappal azelőtt, július 31-én, Őket küldték először a helyszínre, Gary Hinman házába. A 34 éves zenetanárt meggyilkolták. Ami feltűnt: a holttest közelében, a A Barkcr-tanya — Mansonck utolsó főhadiszállása falon, vérrel írt felirat, hogy „POLITICAL PIGGY” — vagyis „politikai malacok”. Hallották hogy a Polanski- villában ugyancsak vérrel írták fel az ajtóra a „PIG” szót. összefüggés lehet a két ügy között. S ami a Hinman-gyilkos- ságot illeti, annak tettese vagy egyik tettese — ha még tagad is — a kezükben, van. Gyorshajtás miatt tartóztattak fel egy autót, egy hippymuzsikus, Robert Beausoleil ült a kormány mellett. Kiderült, hogy a meggyilkolt Hinman kocsiját vezette. Inge és nadrágja véres volt. A pótkerékben eldugva egy kést találtak. — No, és miért mesélitek ezt nekem? — szakította félbe a másik két őrmestert ingerülten Buckles. — Ezek szerint Beausoleil már ült mára virradó éjszaka, amikor Sharon Tate-t és a másik négyet megölték, ö tehát nem lehetett. Alibit akartok neki bizonyítani? A két őrmester tovább magyarázta, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a Hin- man-gyilkosságot a letartóztatott hippyzenész egyedül követte cl. Valószínűleg társai is voltak, s azok járhattak a Polanski-vtllában is. Végeredményben különös a vérrel írt szavak hasonlósága. Ott: „POLITICAL PIGGY”. Itt: „PIG”. Jóllehet, a sheriffhivatal foglya nem volt hajlandó vallomást tenni, annyit tudtak róla, hogy Los Angeles közelében, Charsworth előváros mellett, egy elhagyott film-ranchon, az úgynevezett Spahn-ranchon élt egy hip- pycsalád tagjaként. A banda vezetője egy Charlie nevű fickó, aki a többiekkel nyilvánvalóan el tudja hitetni, hogy „ő Jézus Krisztus”. (Folytatjuk) j
