Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
Agria Játékszín 77 Szép magyar komédia — Lúdas Matyi Nem gördült fel a függöny. A nyári, a szabadtéri színháznak nincs is függönye. Akkor sem volt, amikor a kőszíhházban formabontó divat lett a függönyteienség, és most sincs, amikor mind több helyen és alkalommal kapja vissza rangját és dra- malurgiáját a függöny: kezdődjek a játék. Vagy: vége a komédiának. Egerben, a vári szabadtéri játékokon immár harmadszor sem ment fel a függöny a játék elején és le sem hullt a végén. Pedig valami most kezdődött el igazán és egyben be is fejeződött talán. Az esetlegesség! Harmadízben találkozott az egri várszínház a nagyérdemű közönséggel, s ez már azt jelenti, hogy valóban megkezdődött egy új és nya. ri színházi korszak Egerben, és befejeződött a kísérletezés időszaka is talán. Ezentúl, ha Eger nevét hallják, nemcsak boráról, váráról, de a vári színház előadásairól is ismert és híres lesz. Reméljük! Sokan vélik, hogy a szabadtéri színjátszás nem más, mint valami olyan kényszer- helyzet, amely két „valódi” színházi évad között biztosítja a kontinuitást. A folyamatosságot. Hogy el ne szokjon a közönség a színháztól; hogy a bóvlit is el lehessen adni; hogy kereshessen a színész és a reklámgrafikus; hogy unos-untalan a szívéhez és a tollához kapjon a kritikus mindezek miatt. Természetesen minderről szó sincs, illetőleg ott nincs erről szó, ahol a szabadtéri színházat szabad térnek fogják fel, olyan színháznak, ahol a mélység és a magasság nem lehet akadálya semminek, ahol a szabad teret, mintegy belekomponálják a színpadi alkotásba, ahol a szabad tér és a dráma ökonómiája elválaszthatatlan. Szeptember 23-tól júniusig tizenegy darabot mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház amely, mint köztudott, egyenlőre miskolci. Július 15-től július 31-ig, egy előadásban két művet mutat be az Agria Játékszín — -amelynek színészei, mint köztudott, zömükben budapestiek. És mégis, ostobaság lenne akár a Gárdonyi néven száznál is több előadást nyújtó miskolciakat nem egrieknek tekinteni az évad során, mint inkább csak vendégjátszóknak, mint ahogyan immár az Agria Játékszín is, harmadévre fordulóan, sze- replö-törzsgárdájával sem vendégjáték az egri várban. Izig-vérig helybeli produkció. Egy város színházi kultúráját nem lehet istápolni. fejleszteni vagy egyáltalán megteremteni is — állandó színi társulat nélkül. Amely, s akik benne élnek ra város mindennapjaiban. Ha ez még odább is van kissé Egerben, de azt elvitatni aligha lehet, hogy amiként a körülményektől függően igyekszik jól belesimulni a megyeszékhely kulturális, szellémi tájképébe a Gárdonyi Színház, úgy ad és reméljük, ad majd ezután is sajátos nyári színházi arculatot ez, az immáron rendre visszatérő tízegynéhány nap, Az Agria Játékszín évadjának ideje. Öhatatlanok ezek a gondolatok, amikor — nem gördül fel a függöny, de amikor zsúfolásig megtelik a hatalmas nézőtér az egri várban. Hogy kezdődjék a játék. gáhos poétája volt a kései és hazai reneszánsznak Balassi Bálint, akinek költészete — közhely ez ma már — nem, hogy átsüt az évszázadokon, de inkább olyan friss és eleven, mintha tegnap „költötték” volna. És Balassi írt históriát is, szép históriát, színpadra való játékot is. Az a Balassi, aki Egerben volt végvári vitéz. Hogyan is ne tűzné hát ezt a reneszánsz-romantikus játékot műsorára az Agria Játékszín? Hogyan is ne lehetne örülni annak, hogy az a törekvés, miszerint az egri vári színpad a helye bebizonyítani, igenis volt, nálunk is volt drámaírás a XVII., a „Vitézek, mi lehet e széles föld felett, szebb dolog az cégeknél?..— lelkesedik jó Balassi Bálint., akinek életében nem sok boldogság, de annál is kevesebb elismerés jutott osztályos részéül. Feljegyeztetett a krónikában, hogy a pozsonyi királyválasztáskor rámosoly. gott a forgandó szerencse a nemes és míves költőre, és végre megdicsérték ugyan, csak — táncáért. Nem, nem a verseiért — a táncáért! Ma. Gjm&w 13n. július 21. csütörtök Balassi nagy költő volt, de nem jó drámaíró. Ez bizony, meglátszott a Szép magyar komédián is. És meglátszott az is, hogy a színpadra al. kalmazója és rendezője, Romhányi László sem tudott valami sokat kezdeni ezzel az egyenetlenre fésült játékkal. Amely hol komédia volt, hol tragédia, hol szomorújáték, hol népi farce, hol bohózat, hol meg éppen valamiféle színmű. Tetézte a gondokat, hogy főbb szereplői sem próbálkoztak meg — nem volt képes e téren együttessé kovácsolni őket a rendező — valamiféle egységes játékfel- fogással. Legjobban Bánffy György és Pécsi Ildikó találta itt meg azt a játékstílust., amely a mesét meseszinten volt. képes interpretálni és Voith Ági. valamint Szeres. vay László talált közös hangot — igaz, az előbbitől ismét meglehetősen más stílusban —, s jelentett ugyancsak élettel, derűvel teli pillanatokat a nézőnek. De Koncz Gábor és Bencze Ilona már nehezebben talált egymásra — hogy nehezen: erről szól. a darab, ezért ez érthető —, de még inéi is nehezebben a közös átékra, a mozgás, a hang közös és egymást felerősítő stílusára, Ezt a darabot talán nem Romhányi Lászlónak kellett volna rendeznie. Hiszen nehezen képzelhető el, hogy a végeredményben két, egymástól ennyire eltérő stílusú, hangvételű és történelmi korokra építkező színpadi alkotást egyforma átéléssel és átérzéssel lehessen, egyidő- ben színpadra vinni. A Szép magyar komédia viszonylag kevés rendezői leleménnyel került a színpadra, különösen, ha... Bencze Ilona és Koncz Gábor XVI., vagy akár a XV. században, mégpedig magyar nyelvű, nos, szóval, hogy ez a törekvés ismét gyümölcsöt érlelt. Bemutatásra került a nagyérdemű közönség előtt Balassi Bálint Szép magyar komédiája — némi igazítással, saját verseinek míves és gyarapító betéteivel egyetemben. Vitathatatlanul irodalomtörténeti, azazhogy drámatörténeti tett ez. És ilyesmihez jó közönségként asz- szisztálni, emlékezetes élmény lehet mindazok számára, akiknek van jó kedvük az effajta élményekhez. Aztán meg a kemény-paraszti komédia, a Fazekas Mihály írta Lúdas Matyi! Cselekménye, helyszíne és helyszínei, szereplői jó lehetőséget adnak a szó szerinti játékhoz is, a vidám mulatsághoz, amely aztán harsány lendülettel követi a hol líraian szomorkás, hol a mesésen derűs, de mindig bensőségesebb hangvételű és a realizmust messze kikerülő, azt meg nem is ismerő Ba- lassi-játékot. És ha még Lúdas Matyi alakja, gatyásán, csizmásán is, mai ihletettsé- gű, napjainkból töltekező, akkor nemcsak bátor kísérletezés ez a régi parasztkomédia megújítására, de remek lehetőség is a pompás mulatsághoz, meg a kellő okoláshoz. Hát ezt ígérte és ígéri az Agri Játékszín 1977-ben. Ígéretnek nem is rossz! ... ha a Lúdas Matyi kétségkívül ötletekben gazdag, tempóban kitűnő, aktualizálásában merész, de nem erőltetett rendezését vetjük ösz- sze a Balassi-komédiával. Romhányi László itt mutatta meg, hogy mintha már „összeforrott” volna az egri vári színpad lehetőségeivel, különösen, ami a színészvezetést, a nagy terek kihasz. nálását, a játék szabadságát, de ugyanakkor ökonomikus fegyelmét illeti. Romhányi László e zenés játék rendezésével, a Lúdas Matyi újszerű értelmezésével egyszerre teremtett zenés népi játékot és politikai szatírát, egyszerre varázsolt az arcokra harsogó nevetést, de pillanatnyi meghökkentő ódzkodást is a fricskáival. És együttest teremtett. Immáron megszületett az • új név, s az új név fémjelzi a sikert is: Bödrögi. Bodrogi— Döbrögi = Bödrögi. Nem véletlen e szó-, azazhogy névjáték. Romhányi Bodrogi Gyulában remek és értő partnert talált elképzelései, hez, aki egyszerre tudott népi, népmeséi figura és ugyanakkor nagyon is egyértelműen szatirikus, mai alkat lenni. Agárdy Gábor, mintha egy rajzfilmből lépett volna ki, remek karikírozókészsége, Bodrogi Gyula cs Maros Gábor mozgáskultúrája — hogy ez milyen nagyon fontos a szabadtéri színpadon is! — jól érvényesült e zenés játékban. Maros Gábor neve tévedés. Ő tulajdonképpen Lúdas Matyi, aki csak Maros Gábor álnéven játszik. ízig- vérig éli, formálja ezt a mára és minden idők Döbrögije elleni öntudatra ébredt, nem is mese-, mint inkább a maga és magunk módján nagyon is reális hőst. A hőst, akiről legalábbis szeretnénk azt álmodni, hogy bennünk van, ha szembe kell szállni holmi kis és nagy és mai Döbrögikkel. Széles Anna, mintha a népmesékből pattant volna ki. Bájos, magával ragadó egyéniség, ízesen szép magyar beszéde, kedvesen kellemes, de ugyanakkor telten zengő hangja és nem utolsósorban fegyelmezett játékkultúrája, nagy nyeresége volt a Lúdas Matyinak. A színpadon is, és a nézőtéren is. Kanalas László, mint öreg és Bíró, Utes József, mint Hajdú szolgálta jó színészi eszközökkel a kétségtelen sikert. Idekívánkozik még, s ez külön öröm, hogy a „statisztéria”, amely mozgásában, éneklésében, játékának szervezettségében jelentős részt vállalt a sikerből —fiatal főiskolásoknak nyújtott módot arra, hogy megismerkedjenek az ilyen előadások légkörével. És hogy a közönség is megismerkedjék velük. A végén és nem végül: a Tolcsvay együttes közreműködése, szép-jó muzsikája, a komponált zenei betétek jól illeszkedtek a kétfajta mű kétfajta követelményeihez. Amiben egy volt a kettő: a zenei alázat, s az az invenció, amellyel megpróbáltak és nem is sikertelenül, meríteni a reneszánsz muzsika elemeiből egyfelől, másrészt a népi elemek gazdag kincsestárából. Finita la comedia. Dehogyis fejeződik be a játék. Kezdődjék jövőre is, folytatódjék ezután is. Ügy tűnik, drámakincseink kimeríthetetlenek. Merítsünk hát belőlük újra és újra, a magunk gyönyörűségére. Gyurkó Gcza Pintér István; Gyilkosság a „szeretet jegyében n 4. Nem sokkal a bűnügyi technikusok érkezése előtt megállapították az öt közül négy áldozat kilétét. William Tennant, az Európában tartózkodó Polanski titkára ismerte fel őket. Csak azt nem tudta megmondani, hogy a fehér Ramblerben fekvő áldozat kicsoda. A gépkocsirendszám alapján gyerekjáték lett volna megtudni, hogy a szerencsétlen a 18 éves Steven Earl Parenttel azonos. A diák kisegítőként dolgozott egy rádiószervizben, s barátjánál, Garretsonnál járt látogatóban. Garretsontól is megtudhatták volna ezt, de- hát őt gyilkossággal gyanúsították, semmi hitelt sem adtak vallomásának. Hogy barátja is halott, Garretson nem tudhatta. Egyelőre arra kényszerült, hogy kétségbeesetten próbálja tisztázni magát a hamis vád alól. A rendőrök nem akartak hinni neki. A fiatalember rosszul aludt, az események megviselték, kimerült. Zavart benyomást keltett. Fél kettő után megérkeztek végre a gyilkossági csoport emberei. Megpróbáltak valami rendet teremteni a kollégáik által összekuszált helyszínen. Az első vizsgálati eredmények: nem szexuális bűntett történt.. Három áldozatot, Sobringet, Frykowskit és a fiatalembert az autóban — akinek a nevét még nem tudták —, agyonlőtték. Seb- ringet ezenkívül legalább egy súlyos ütés érte. Frykowskit ugyancsak. Odakint, a Rambler kárpitja és az ajtó fémlemeze között, négy lövedéket találtak, s ennek alapján meghatározták a gyilkos fegyver feltételezett kaliberét. Egy másik szakember szerint, az áldozatokon talált szúrt sebek egyazon késtől származtak, mégpedig egy bajonettől. Valószínűnek Tartotta, - -hogy a tettes nem használt sem konyhakést, sem zsebkést. Véletlenül azonban éppen egy konyhakést és egy zsebkést találtak. A konyhai mosogatóban feküdt véresen egy húsvágó kés Polanskiék felszereléséből, a készlet többi darabja a fiókban volt, ahol Mrs. Chapman hagyta, amikor előző este mindent elrámolt. A zsebkést mintegy 90 centiméterre a halott Sharon Tate-től fedezték fel, egy fotel párnája mögé csúszva. Becsukható zsebkés volt, mintegy 8 centiméter hosszú és 1,8 centiméter széles pengével. A házvezetőnő ezt a zsebkést nem ismerte, s a jelek arra vallottak, hogy azt valamelyik tettes hagyta hátra a tett színhelyén. A főbejárati ajtón vérrel írt feliratot találtak: „PIG” — „disznó”. A laboratóriumi vizsgálatok szerint O—M vércsoportból. Sharon Tate véréből származott. A rendőrök úgy vélték, hogy a felirat rájuk céloz. Az alvilágban egyre gyakrabban emlegették őket „PIG”-nek, vagyis „disznónak”. Ha a gyilkossági csoport emberei nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a szörnyű tett elkövetői a három vérrel írt betűvel a rendőrség elleni gyűlöletüket kívánták kifejezni, előbbre juthattak volna a nyomozásban. Sőt — állítja Vincent Bugliosi ügyész a könyvében, amelyben elmondja a Manson-ügy hiteles történetét, — 24 órán belül elfoghatták volna Charles Mansont, akinek parancsára gyilkoltak a Polanski- villában is. A rendőrtisztek azonban mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy egy hippy- bandát gyanúsítanak. Pontosabban: a Los Angeles-i rendőrség bűnügyi csoportjában kizárt dolognak tartották, hogy a „szeretett Susan Atkins — a foglárnő és a védőügyvéd között Hérodotosz legendás hajóűtján Hérodotosz, görög történetíró Afrika körüli legendás hajózásának — amelynek tényét a történészek közül is sokan kétségbe vonják :— megismétlésére készül a francia Gil Artagnon. Korabeli leírások, tervek és mozaikmaradványok felhasználásával egy portugál kikötőben épül a hajó, amely a közeljövőben Egyiptomból indul és a Jóreménység fokát érintve kerüli meg Afrikát. A tervek szerint a nemzetközi legénység tagjaként egy magyar hidrológus is a fedélzeten lesz. A különleges eseményről Hável József, a magyar rádió párizsi tudósítója készített riportot, amelyet a bővebben érdeklődők augusztus 10-én hallhatnak a Kossuth adón. A „Capuai fiúk” kanadai randevúja Új tcvé-dokumcntumlilm Újabb televíziós dokumentumfilmek elkészültéről tájékoztatta az MTI-t Rad- ványi Dezső, a tv dokumen- tumfilm-osztályának vezetője. — Elkészült a Kanadai randevú című kétszer 55 perces, színes filmünk: A capuai fiúk üzenete, A capuai fiúk Amerikája és az Útközben éjünk című filmek folytatásaként Radvánvi Dezső szerkesztő és Kígyós Sándor rendező a Kanadában élő magyarok generációváltásának problémáit mutatja be. Jelesül az új nemzedék, a már kint születettek viszonyát a szocialista Magyarországhoz. gyermekei” tettek volna ilyet. A Los Angeles-i sheriff hivatalának két beosztottja, Paul Whiteley és Charles Guenther őrmesterek viszont ebben az irányban keresték volna már kezdetben a tetteseket, s hamarosan nyomukra is jutottak volna, ha a náluknál sokkal tekintélyesebb rendőr, Jess Buckles, a gyilkossági csoport tagja gorombán le nem inti őket. A nyomozók, ahogy ilyenkor szokásos, az indítóokot keresték. A legkézenfekvőbb okot: vagy rablótámadás történt, vagy — pedig betörés közben megzavart bűnözők öltek, hamarosan elvetették, mert. semmi sem vallott arra, hogy bármi is eltűnt volna a villából. Később kiderült ugyan, hogy a gyilkosok elvittek egy 72 dollárt tartalmazó pénztárcát és még néhány apróságot. de nem ezért öltek. Nem tartották viszont kizártnak, hogy bérgyilkosság történt. Roman Polanski tetette volna el láb alól a feleségét. s annak egykori szeretőjét, Jay Sebringet, a sztárok fodrászát, (akinek feleségével való házasságuk előtti kapcsolatáról a filmrendező is tudott), s talán, hogy Sharon Tate nyakára hurkolt nylonkötél Sebringhez vezetett, ezt a változatot támasztja alá. Ebben az esetben a többiek csak véletlenül kerültek az áldozatok közé. mert éppen a villában tartózkodtak. A tettesek — mert minden bizonnyal többen voltak, ennyit még az összekuszált helyszínen is elárult a szakemberek számára. — nem hagyhatták a szemtanúkat életben. A rádió egyik riportere arról beszélt, hogy Polanski éppen a gyilkosság előtt fejezte be a „Rosemary babája” című filmjét, amelyben az ördög teherbe ejt egy fiatalasszonyt. S a rádióriporter —■ mellőzve a halott és a hátramaradott iránti tapintatot — hozzátette: csupán az tény, hogy Polanski felesége gyermeket, várt. de arra senki nem esküdhet meg, hogy a magzat apja a férj, Sebring. vagy éppen egy harmadik volt. (Folytatjuk)
