Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

fti^MSAAAAAA^AAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAA/»^ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Támadás két arcvonalról Afrika közepén egyre gyakrabban a puskáké a szó. Mindinkább nyilvánvaló: a fajüldöző kisebbségi fehértelepes rendszer nem hajlandó a hatalmat átadni a fekete többségnek, s tovább fokozza terrorját a zim­babwei hazafiakkal szemben. Az események láncolata önmagáért beszél: a Smith-rezsim kivégeztette a Zim­babwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) több aktivistáját s a rendőrállam igyekszik tovább növelni katonai ere­jét. Rhodesia világszerte folytatja a zsoldostoborzást, nagy előszeretettel alkalmaznak angol és amerikai le­szerelt katonákat — Vietnamot megjártak előnyben —, de bevesznek volt portugál gyarmati veteránokat, sőt olaszokat is. Ma már a rhodesiai hadsereg katonái­nak 30—40 százalékát teszik ki a zsoldosok. Rhodesiá­nak annál is inkább szüksége van a külföldi hivatásos gyilkosok alkalmazására, mivel a rendszer gazdasága a férfi lakosság teljes mozgósítása miatt egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzd. A zimbabwei Hazafias Front adatai szerint naponta 15—30 zsoldos érkezik Rhode­siába, így aztán világos, mire megy el az a 142 milk dollár, ami a Smith-rezsim katonai költségvetését je­lenti. A dollármilliók, s a dollárokért gyilkolok azonban nem nyújtanak olyan biztonságot Smith-nek, amilyen re korábban számíthatott. A Salisbury-i kormány most kénytelen látszatmegoldásokat keresni. Miután csődbe fulladt az a korábbi törekvésük, hogy a rendszer fize­tett embereit, a törzsfőnököket felhasználva állítsanak fel fekete Quisling-kormányt, most újabb tárgyaló- partnerek után néznek. A zimbabwei mozgalmak két korábbi elismert vezetője az, akit Smith saját külön­béké je, illetve az Owen-terv végrehajtására kiválasz­tott. Sithole lelkész és Muzorewa metodista püspök békecsinálóként lép fel, s igyekeznek kihasználni az angol—amerikai közvetítési kísérlet nyilvánvaló ku­darcát. Ezek a fejlemények egyre érthetőbbé teszik a ha­zafias erők erőfeszítéseit. Az Afrikai Egységszervezet Libreville-i csúcsértekezlete a Zimbabwei Hazafias Frontot ismerte el az ország népe egyedüli képviselő­jének, ezzel azt a tényt erősítették meg, hogy ez a szervezet vesz részt leghatékonyabban a felszabadító harcokban. A harc folytatódik. Ezt jelzi a Dar es Salaamból keltezett bejelentés: a Zimbabwei Hazafias Front két tagszervezete most egyesíti fegyveres erőit is. Azt jelenti ez, hogy a hazafiak egyeztetve két arcvonalról, északról és kelet felől indíthatják felszabadító célú támadásaikat. Afrikai vezetők sajtóértekezlete A Zimbabwei Hazafias Front két vezetője Mugabe és Nkomo sajtóértekezletet tartott a tanzániai fővárosban. A két politikus, akiknek mozgalmá t az AESZ, mint a zimbabwei nép egyedül jogosult képviselőit ismerte el, elítélte a Smith.rezsimmel paktáló afrikai vezetőket. (Telefotó — AP—MTI—KS) Szadat a palesztin állam megteremtéséről Anvar Szadat egyiptomi államfő az 1952-es forrada­lom 25. évfordulója alkalmá­ból adott interjúban, amelyet az A! Ahram hétfői száma közölt egy Jordániával szo­ros kapcsolatban álló palesz­tin állam megteremtését, va­lamint az arab államok és Izrael közös határainak kát oldalán demililarizált öve­zetek felállítását sürgette, Szadat kijelentette, hogy a Szovjetunió és Egyiptom kö­zött semmiféle nézeteltérés sincsen a közel-keleti problé­ma igazságos és békés ala­pon történő rendezésének formáját illetően és elismerő­leg szólt az Egyesült Álla­mok ..konstruktív és kiegyen­súlyozó” szerepéről. Schmidt-nyilatkozat Gyorsítsák meg a bécsi tárgyalások ütemét! Schmidt kancellár az egyik nyugatnémet rádióállomás­nak adott nyilatkozatában nyugtalanítónak mondotta, hogy lelassult az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hadászati fegyverek korlátozásáról folytatott tár­Katonai erőviszonyok AZ ERŐVISZONYOK szá­mítgatása, a saját és az el­lenséges erők közötti arány mérlegelése egykorú a had­viselés történetével. Mégis, csupán a múlt két évtizedben készült, a katonai erőviszo­nyok problémáival foglalko­zó értekezések és publikációk már könyvtárakat töltenek meg. A megkülönböztetett fi­gyelmet ezúttal a rakéta­nukleáris eszközök megjele­nése okozta, amelyek új kor­szakot nyitottak a hadművé­szet történetében. A katonai erők egymáshoz mért arányát a régmúltban kétségtelenül könnyebb volt meghatározni, mint napja­inkban. Az összehasonlítás­kor elsősorban a katonák számát, felszerelését és szer­vezettségét vették figyelem­be. hozzátéve a morál fogal­mát, amelyet már a klasszi­kus katonai irodalom is fon­tos tényezőnek tekintett. A háborúk méreteinek és a felhasznált anyagi eszközök mennyiségének növekedésé­vel párhuzamosan azonban, már olvan kérdéseket is fi­gyelembe kellett venni, mint a politikai vagy katonaföld­rajzi helyzet, a mozgósítási képesség, ami az emberi és anyagi erőforrások háborús célokra való felhasználásá­nak lehetőségeit jelezte. A rakéta-nukleáris kor­szakban a katonai erőviszo­nyok alapvető elemei nem változtak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vagy a varsói szerződés és a NATO közötti katonai viszony meg­határozásánál például a föld­rajzi tényezők ma sem hagy­hatók figyelmen kívül. Tény, hogy amíg az Egyesült Álla­mok partjait és szárazföld &rMműm§, ism. jiuiito üt« ktuu határait nem fenyegeti köz­vetlen veszély, addig a Szov­jetunió fegyveres erőinek vé­delmeznie kell a világ leg­nagyobb területű országát, amelynek határai mentén nem csupán baráti hatalmak találhatók. Az Egyesült Ál­lamok alapvető érdekeltsé­geinek többsége tengerentú­li, a Szovjetunió helyzete et­től eltérő: a szocialista vi­lágrendszer vezető hatalma nyersanyagokban csaknem önellátó és szövetségeseivel a kapcsolat közvetlenül is megvalósítható. A VARSÓI SZERZŐDÉS és a NATO erőviszonyainak megítélésénél változatlanul figyelemre méltó az a körül­mény. hogy a szocialista or­szágok katonai-politikai szö­vetségének tagállamai zárt tömböt, összefüggő katonai egységet alkotnak, hatalmas szélesség és mélységi kiter­jedéssel rendelkeznek, amely megkönnyíti a fegyveres erők összehangolt tevékenységét. A NATO katonai erői ugyan­akkor két kontinensen he­lyezkednek el, európai cso­portosításuk tagolt, nem ren­delkeznek kellő mélységgel, ami pedig a rakéta-nukleá­ris háborúban elkerülhetet­len. Emellett a NATO-erők Nyugat- és Dél-Európában levő egységeit a semleges Svájc és Ausztria elválasztja egymástól és ez megnehezíti az együttműködést. Változatlanul fontos ma­radt a morális tényező, amely a politikai eszmék, hangula­tok és érzelmek összessége­ként, minden eddiginél na­gyobb szerepet játszik a nuk­leáris összecsapás viszonyai között. Az új vonásokat a rakéta­nukleáris eszközök minden 'ddigit felülmúló pusztító- reje, illetve annak kiegyen­lítő hatása hozta. A Szovjet­unió az 1960-ag években biz­tos második csapásmérő ké­pességre tett szert az Egye­sült Államokkal szemben, ami azt jelentette, hogy a szovjet rakéta-nukleáris erők ettől kezdve egy esetleges, meglepetésszerű első csapás elszenvedése után is képesek lettek volna hatásosan visz- szavágni ellenfelüknek. Nyil­vánvalóvá vált, hogy nukleá­ris konfliktus esetén az észak-amerikai kontinens is a pusztulás színtere lehet. Ez a helyzet súlyos prob­léma elé állította az ame­rikai vezetést. Miután a ka­tonai erő mindig központi helyet foglalt el az USA po­litikai eszköztárában, erőfe­szítései mindenekelőtt az el­vesztett fölény visszaszerzé­sére irányultak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kí­sérletek nem vezetnek cél­hoz. mert tartós előnyöket el­érni nem lehet. Kialakult te­hát a katonai erőviszonyo­kon belül a hadászati erők egyensúlya. A HADÁSZATI fegyver- rendszerekben rejlő kölcsö­nös és biztos pusztítóképes­ség kényszerpályára juttatta a NATO-t, illetve vezető ha­talmát, az Egyesült Államo­kat. A Nyugat kénytelen volt elismerni a különböző társa­dalmi rendszerekben élő or­szágok békés egymás mellett élését és megteremtődött a hadászati támadófegyverek korlátozásának és a közép­európai haderő- és fegyver­zetcsökkentési tárgyalások megkezdésének a feltétele. A katonai erőviszonyokban bekövetkezett változások ugyanakkor polarizálták az utóbbi időben kibontakozó folyamatokkal szemben álló erőket, akik a katonai erővi­szonyoknak éppen azokat az elemeit igyekeztek felhasz­nálni sajátos céljaik elérésé­re, amelyek jellegüknél fog­va nehezen ellenőrizhetők. Jellemző példája volt ennek a két katonai szövetség erői­gyalások menete, és állást foglalt amellett, hogy ha nem sikerül kimozdítani a holtpontról a SALT-tárgya- lásokat, akkor gyorsítsák meg a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentéséről Béosben fo­lyó tárgyalások ütemét. (AP) nek sajátos összevetése. Azt a lényt, hogy a varsói szer­ződés integrált erői a közös érdekből fakadó egyeztetés alapján szervezettebbek- irányításuk és fegyverzetük egységes, a globális és regio­nális helyzetüknek megfele­lő erőkkel rendelkeznek, al­kalmasnak vélték a kevésbé tájékozott nyugati közvéle­mény félrevezetésére és a varsói szerződés támadó szándékának bizonyítására. Hasonló célokat szolgáit a nyugati hivatkozások másik példája is, amely a szocia­lista országok katonai erejét úgy tüntette fel, ami már puszta létével is szűkíti a nyugat-európai államok dön­tési szabadságát, nyomást gyakorol rájuk. Ennek alap­ján, egy erejében fenyegető szocialista katonai szövetség képe bontakozott ki a nyu­gati közvélemény előtt, amely már puszta képességével is korlátozhatta az európai álla­mok szuverenitását. A szov­jet érdekek fokozottabb fi­gyelembevétele, a Kelet felé forduló semlegesség és a kommunista pártok szerepé­nek jelentős növekedése sze­repelt következményként ezekben a hamis feltevések­ben, amelyből logikusan adó­dott a következtetés: csak az egységes, katonailag erős Nyugat-Európa képes az ilyen ,.kihívásokkal” szembe­szállni. KÉTSÉGTELEN, azonban nem jelentheti azt, hogy csu­pán a katonai erőviszonyok változásával magyarázhatjuk azokat a folyamatokat, amelyek korunk jellemzőivé váltak. A nemzetközi erővi­szonyok tényezői együttesen és összességükben hatnak és csak egyik elemük a katonai erő. Az is világos, hogy a kiterjedt fegyveres konflik­tusok kirobbanásának való­színűsége a katonai erőviszo­nyok változásával számotte­vően csökkent és ez a leg­utóbbi évek egyik legkiemel­kedőbb eredménye. Erdélyi Szilárd Hani el-Hasszán, Jasszer Arafat politikai tanácsadója egy bejrúti lapnak adott in­terjúban azzal vádolta Carter amerikai elnököt, hogy az úgynevezett „palesztin hazá­ról” elhangzott állásfoglalá­sai szándékosan homályosak. Hasszán rámutatott, hogy miközben Carter az arabokat homályos ígéretekkel áltatja, Izraelt dollár-milliókat érő fegyverzettel látja el. A pa­lesztin vezető elutasította Carternek azt a legutóbbi in­dítványát, hogy a megalapí­tandó palesztin állam lépjen szoros kapcsolatba Jordániá­val. (UPI) Tiltakozások a neutronbomba ' kifejlesztése ellen NEW YORK Újabb meg újabb neves politikai és közéleti szemé, lyiségek. társadalmi szerve­zetek ítélik el az amerikai szenátusnak azt a döntését, hogy az Egyesült Államok hadiipara pénzügyi támoga­tást kap a neutronbomba és a szárnyas rakéták kifejlesz­tésére, illetve tökéletesítésé­re. George McGoven de­mokrata párti szenátor va­sárnap Las Vegasban tartott sajtóértekezletén kijelentet­te: „Nem hiszem, hogy szük­ségünk lenne neutron- vagy bármilyen egyéb bombára. A neutronbomba és más új fegyverfajták kifejlesztése halálos fenyegetést jelent a földünkön folyó életekre nézve 1” TOKIÓ Az atom- és hidrogén­fegyverek betiltásáért küzdő japán országos kongresszus a tokiói amerikai nagykö­vetségre eljuttatott tiltakozó nyilatkozatában hangoztatja: .,Tiltakozunk a neutronbom­ba kifejlesztése ellen és a legerélyesebben követeljük» hogy kössenek átfogó nem­zetközi megállapodást a nuk­leáris fegyverek betiltására.’! (TASZSZ) Spanyolország Francoisia évfordeü fegyveres készültségben A Franco-rendszert hata­lomra juttató 1936-os szélső- jobboldali spanyol katonai puccs 41. évfordulója alkal­mából szélsőséges ‘ fegyvere- sek hétfőn délelőtt rövid idő­re átvették az ellenőrzést a magánkézben levő „Radio Madrid” adóállomás felett és kormányellenes jelszavakat tartalmazó magnótekercs le- forgatására kényszerítették az alkalmazottakat. A magukat Grapo elneve­zésű csoport tagjainak valló fegyveresek előzőleg lakásá­ról hurcolták el a rádió egyik technikusát, majd üzenetük leforgatása után, több mint 9 kiló robbanóanyagot hagy­va a rádió épületében, elme­nekültek. A csendőrség tűz­szerészeinek csak több órás munkával sikerült hatástala­nítaniuk a pokolgépeket. Az elmúlt napokban kü­lönböző spanyol városokban számos robbanószerkezetre vagy pokolgépnek feltüntetett ártalmatlan csomagra buk­kantak. Az évforduló miatt merényletektől tartva, a spa­nyol fegyveres rendőrség, va­lamint a csendőrség egységei szombat este óta készültség­ben vannak. Az „Október 1. antifasiszta ellenálló csoport” (Grapo) el­nevezésű szervezet éppen egy évvel ezelőtt hallatott elő­ször magáról: a szélsőjobb- oldali katonai puccs 40. év­fordulóján a csoport tagjai pokolgépes merényleteket követtek el különböző kor­mányépületek, illetve fran- coista emlékművek ellen. (MTI) Tűz egy bécsi áruházban Bécsben két órán át birkóztak a tűzoltók a hatalmas házati áruházban kiütött /tűzzel, amit végül is sikerült megfékezni. Képünkön: a tűzoltás pillanatai. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom