Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
M^^*^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAV N. FEJES ERIKA: Anyám hajában madarak Anyám hajában madarak Riognak, ahogy Lesöpri arcáról a gondot, Rigópár-szeme a könnyek ikre, A gyászokkal kihordott — Homloka havában vén varjú énekel, — Sebzik a csodaszép szántást —, Havasok gyöngykakasa, harmat, Hozz majd rá hűsítő áldást! Valaha fecskék fészkeltek hónaljában, Csapatban háltak a fekete szalmán, összecsaptak a Szerelem Madarai Hasa virágzó birodalmán. Ha szeretett, bordóra értek az almák, S az egész táj kigombolkozott Mutatva: mindent szabad, ami szép — Kint a kert megtébolyodott, És a parti kis nyírnek a Loboncos szél is elvette eszét. Olyankor kórusban zsongtak a madarak Bőre pihenő halmán, Raktak le mellére pelyhet, pihegőt, Himbált a levegő nehéz patakján. És rikító jelmezében Talán a gyönyör is eljött, — Ma kis, félszeg árnyék a párna csücskei —, Csőrében tartja egy kolibri, Elnézel fölötte —e magányodtól büszkén Emlékszem cinkére, vörösbegyre — Hová is rejtetted őket... Mosolyod volt az Hatójuk, Szívedből csíptél etetőnek. Felszökött lázzal álmaimban Hányszor hívom e madarakat! Szavadra jöttek, özönlöttek, Hívlak hát Téged, Magad! Látom: hajadban riognak most is, Ahogy lesöpröd arcodról a gondot —, Rigópár-szemed, a könnyek ikre, A gyászokkal kihordott Tétován követi sebesült szárnyak árnyát... Ne, ne hívjátok még a Madarak Királylányát! Huwnorszolgálat — Ha igaz az, hogy ön szereti a talál semmiféle elfoglaltságot? — Ja, kérem, a szerelem vak. Kismamáknak — nagymamáknak Anyu, hadd segítsek én is!... A kisgyermek szájából sokszor elhangzik ez a kérés, amikor látja, hogy édesanyjának sok a munkája. A gyermek személyiségének fejlődése szempontjából élet- reszólóan fontos, hogy ilyenkor az édesanyja hogyan cselekszik. Nagy pedagógiai hibát követ el az édesanya, ha türelmetlenül elhárítja a gyermek felajánlott segítségét azzal: ,,Te még ehhez kicsi vagy, men} játszani!” vagy „ne lábatlankodj itt folyton, hagyjál dolgozni!” A munka örömétől megfosztott gyermek érzelmi életében törés keletkezik, hiszen a visszautasítás gátolja abban, hogy szíve szerint kitárulkozzon és segítsen édesanyjának. A kisgyermek boldogan tevékenykedik. ha édesanyja megbízza korához mérten apróbb feladatok elvégzésével. A játékosan végzett munka örömmel tölti el, büszke arra, hogy már ő is „segít” a nagyoknak és még nagyobb örömet jelent, ha meg is dicsérik érte. Ha a gyermek kicsi korától megszokja, hogy a családban hasznosan munkálkodik, akkor „belenő” a család életvitelével kapcsolatos tennivalókba és aktív tagja lesz a családi közösségnek. Természetesnek tartja, hogy a családban az ő munkája is fontos, értékes, s a munka elvégzése nem jelent terhet. Így később sem kényszerből segít otthon, nem külön jutalomért, vagy kérésre, hanem azért, mert magától értetődő, hogy a háztartás ellátásából ő is kiveszi a részét. Ez a nevelés kihat későbbi munkamoráljára is és eldöntheti, hogy munkáját örömmel végzi-e majd, vagy szükséges rossznak tekinti. A kisgyermek tevékenysége természetesen nem jár mindig kellő sikerrel és előfordulhat, hogy valamit elront vagy eltör. Ne vegyük el a kedvét a további segítéstől, munkától azzal, hogy ósszeszidjuk. ügyetlennek nevezzük, vagy kedvét szegjük, hogy' máskor nem bízzuk meg munkával. Hiszen nem történt jóvátehetetlen hiba, ha véletlenül összetört egy poharat vagy a borsó tisztításánál néhány szem borsó elgurult stb. Vigyáznunk kell arra is, hogy ne terheljük túl a kisgyermeket és ne bízzunk rá képességeit meghaladó feladatokat. Ha a rábízott munkát képtelen elvégezni, elmarad a jól végzett munka örömteli élménye, a sikertelenség elveszi kedvét, csökkenti önbizalmát, lelkesedését. Nagyon sok minden szükséges a kisgyermek emberré éréséhez, harmonikus személyiséggé válásához, és ahhoz, hogy megtalálja helyét a családi közösségben, később pedig az emberi közösségben. A munkára nevelés az egyik legfontosabb szülői feladat, nem lehet eléggé korán elkezdeni. Az a kisgyermek, aki megszokja. hogy este maga tegye helyére játékait, személyes holmiját, és képessége szerint szorgalmasan segít édesanyjának — felnőtté érése után is tevékeny ember lesz. A kedves felesége t Amikor Mark Twain pályája kezdetén egy helyi újság riportereként tevékenykedett, olyan főszerkesztő keze alá került, aki állandóan kifogásolta, meghúzta, átírta riportjait. Történt egy alkalommal, hogy a kiadóhivatal valamennyi munkatársát vendégül látta egy jubileumi ünnepségen. Amikor már mindenki szorgalmasan benya- kalt, s a hangulat tetőfokra hágott, Mark Twain alaposan ráhúzott az előtte álló főszerkesztő fenekére. Ez utóbbi hátraperdült, mint akit a skorpió csípett meg, és így mennydörgőit: — Mondja fiatalember, minden jó ízlés kihalt magából? — Elnézést kérek uram, azt hittem a kedves felesége — hajolt meg udvariasan Mark Twain, miközben egy arcizma sem rándult. — Honnan van ez a csodálatos sztereó-lemezjátszód? — Tombolán vettem részt. — Te nyerted a főnyereményt? — Nem, én voltam a tombola szervezője. ★ — Ma nagyon sok új jó barátra tettem szert — meséli az egyik ügynök a másiknak. — Megértelek, öregem, én sem kötöttem ma egyetlen üzletet sem. ★ — Mi az oka annak, hogy a kopaszok olyan, békés emberek? — Egyszerű: képtelenek a hajukat tépni idegességükben.-k Rösner berobog az ivóba: — Megtalálták a táskámat? — Igen, uram, itt van — válaszolja a pincér. — Végre talál az ember tisztességes embereket is! Négy csapszékben megkérdeztem már, és mindenütt letagadták! ★ Izgatott férfi ront be az őrszobára: — Azért jöttem, hogy a hatóságok kezére adjam magam. i — Ugyan, mit csinált? — Megütöttem a feleségemet-.: — Es megölte! — Dehogy! Karcolást sem ejtettem rajta! — No, akkor semmi az egész. Elmehet. — Semmi kincsért! Hiszen az asszony odakint áll az ajtó előtt ★ A szolga közli urának szomszédjával: — Mr. Jones üdvözletét küldi, uram. és azt üzeni, hogy agyonlőtte a kutyáját, amely a vonításával és az ugatásával megfosztotta önt az álomtól. Szomszéd: — Tolmácsolja hálámat Mr. Jones-nak, és kérdezze meg, nem volna szíves még a kedves lányát is megmérgezni, vagy legalább a pianínóját eltüzelni. Fást Katalin Fociszezon... A hódítás titka Kamaráéival együtt szoktam az üzemi vendéglőben ebédelni. Társaságunkban van rendszerint Ilonka is, a bérelszámolóból. Sokáig úgy éreztem, hogy Ilonka engem jobban kedvel, de egy idő óta szomorúan tapasztalom, hogy Kamarási- val többet beszél> és mintha csillogóbb lenne a szeme, ha ránéz. Kamarási ugyanis egészen új oldaláról mutatkozott be. Műveltségét fitogtatta. Például így: — Milyen rosszul ég ez a villanykörte! Edison, a világ legtermékenyebb feltalálója, aki bizony szép kort ért el, hiszen 1847-ben született és csak 1931-ben halt meg, nem gondolta volna, hogy 1976-ban ilyen szomorúan fog égni a villanylámpája. Amikor a kompó- tot hozták, felsóhajtott: — Mennyivel szebb és stílusosabb lenne> ha fajánsz csészében hoznák. Persze, nem bármilyenben, hanem phagesirhodosi vagy ushebti mintára készült edényekben. Ilonka ilyenkor áhítattal nézett a müveit Kamarásira, és én meg sem mertem mukkanni. Spenótot hoztak: — Egyék sokat, Ilonka, vastartalma van. A ferrofil baktériumoknak vastartalmú tápanyagra van szükségük! Egyre dühösebb lettem Kamarásira és elhatároztam, hogy én is műveltséggel fogom Ilonkát főzni. Egy napon, amikor •,női szeszély” volt a tészta, könnyedén megjegyeztem: — Izabella Mária Lujza volt a legpajzánabb királynő. 1868-ban erkölcstelen élete miatt le is kellett mondania. Nemde. Kamarási. — I... igen ... — dadogta. — Hol uralkodott ez a királynő? — kérdezte Ilonka Ka- marásit. — Izé ... hol is... na... — Spanyolországban, 1833-tól 1868-ig — jegyeztem meg. — Persze, nagyon különbözött 1. Izabellától, Kasztillia királynőjétől, aki nagy embert pártfogolt. — Ugyan kit? — kérdezte Ilonka és szinte egyszerre nézett rám is, Kamarásira is. Kamarási pulykavörös lett zavarában, én rávágtam: — Hát Kolumbusz Kristófot! Egyébként Ferdinándhoz ment férjhez. Ilonka most már rám emelte ibolyakék szemét és én, mivel királynőkről volt szó, kiselőadást tartottam Johannáról, aki megölette férjét, Endrét. Így ütöttem ki Ka- marásit a nyeregből, de a diadal még mindig nem volt édes, mert azon törtem a fejem, hogy honnan vette elő hirtelen ezt a fene nagy műveltségét, és miért tudott mindent épp Edisonról és a ferrofilről? Szombaton kaptam meg a választ. Együtt ültem vele az Orchidea eszpresz- szóban, amikor bejött egy mozgó könyvárus. Odalépett Kamarásihoz és könyveket kínált neki. de ő nem vásárolt. Az árus megjegyezte: — Hja, nincs mindig olyan jó alkalmi vétel, mint a lexikon „Ebihal— Fortezza” kötet. Azt jól vásárolta. Huszonöt forintért egy lexikon! Igaz, hogy csonka kötet volt, de mégiscsak lexikon ... Palásti László Káló és mankó...? A két címbeli szóalakot leggyakrabbafi ilyen szöveg- összefüggésben szoktuk felhasználni1 „A normalizált hiány, káló mellett emelkedett a kárfelelősségi hiány is” (Magyar Hírlap, 1977. ápr. 17.). — „Az áruhiányra vonatkozó mankó, illetőleg mankópénz elszámolásával kapcsolatban több hiányosságot észleltünk” (Hivatalos jelentésből). Mindkét szóalak hangszerkezetével jól beleilleszkedik a magyar szavak sorába. Nem véletlen tehát, hogy sokan valóban magyar megnevezésként tartják számon őket- A kallózakáló a régi magyar nyelvben és a nyelvjárásban a szövet puhításá- ra, megmunkálására szolgáló malomforma készüléknek a neve. Hangsorával ebbe a szósorba is beleilleszkedik: kallódik> elkallódik, kallózás, kallás stb. Az idézett szövegben szereplő káló szó azonban nem vonható bele ebbe a magyar megnevezési sorba. Valójában olasz szóalak s a kereskedelmi nyelvhasználatban azt a természetes se- lejtet, veszteséget nevezi meg, amely bizonyos árucikkek szállításakor vagy feldolgozásakor bekövetkezik. Ennek a veszteségnek százalékban megadott elszámolási keretét is megnevezi szavunk. Még ismeretesebb az a jelentésváltozata és használati értéke, amely bizonyos árunak tárolás közben történő portására, csur- gására, beszáradására, illetőleg mennyiségi csökkenésére vonatkozik. A megnevezés alapja az olasz caío (káló) szó, amelynek eredeti jelentéséről ez a rokon értelmű szósor bizonykodik: fogyás■ csökkenés. veszteség> hiány stb. Közleményünk címében szereplő mankó szóalaknak sincs köze a béna. a 6érült, a csonka lábú emberektől támaszul használt eszközt megnevező ' magyar mankó névhez. Az áruhiányt, súlyhiányt, a pénztári vagy raktári hiányt megnevező mankó név tipikusan nemzetközi szóalak. Ez is az olasz nyelvből került bele szinte valamennyi európai nyelvbe. Leggyakrabban a mankópénz összetételben kap sajátos nyelvi szerepet. A forgalom bizonyos százalékát kitevő azt az összeget nevezzük meg vele, amelyet esetleges kisebb pénztári hiánya fedezésére kap a pénztáros. A mankópénz összetétel különben már régóta a szép- irodalmi alkotásokban is nyelvi szerephez jutott. Jókai is nagyon gyakran felhasználja regényeiben. Dr. Bakos József Sátorlakók (Fotó: Humanité Dimanch)
