Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-09 / 134. szám
Ez is egy célgép lesz, Rausz Vince és Országh Mihály kő rvarrathegesztcrgépet szerel. (Fotó: Perl Márton) Persze, nem is a név a fontos. Egy hangzatos elnevezés helyett szívesebben írjuk le ezt: a kollektíva háromszor elnyerte már a vállalat kiváló brigádja címet, alig van közöttük, aki ne lett volna már kiváló dolgozó. Molnár János üzem» vezető például, aki az elmúlt évig a brigád vezetője volt, hatszor nyerte el ezt a címet. A mo6t előre lépett Bozsik István alapító és az alapítás óta helyettes vezető- a Munka Érdemrend ezüst fokozatának birtokosa. Ismerik — mi több — elismerik a csapat fontos és jó munkáját. — Pedig az alakulás évében úgy nézett ki, nem lesz ebből semmi — emlékszik Bozsik István. — Az egyik tagunk igazolatlanul hiányzott, mi meg összeragasztottuk a terhelő dokumentum lapjait, mert az bizony a versenyből kizáró ok volt. De aztán csak átléptünk ezen az akadályon, és most itt vagyunk. Tavaly négyen kapták meg 25 éves szolgálatukért az aranygyűrűt a brigádból, az idén meg ketten. Régen itt dolgozó munkásember szinte mindegyikünk. Az egyébként is speciális munkát végző kivitelező brigád nagy összegű felajánlásokkal csatlakozott a jubileumi munkaversenyhez. Eredetileg 5500 forint értékű anyag-megtakarítást vállaltak fejenként, ezt még meg- toldották 500 forinttal. Újításból vállalták 250 ezer forint megtakarítását. De lehetne sorolni még tovább is. ök készítették el a pótlólagos automatizáláshoz szükséges vezérlő berendezéseket, az ő kezük munkájának eredménye az idei év nagy újdonsága, az ipari robot. Szinte természetes, hogy a robot elkészülésének pillanatától már a tökéletesítésén, munkája hatékonyságának növelésén dolgoznak. A brigád műhelyében található — Tóth László és Tövisháti Károly sürög éppen körülötte — az automatizált gépsor, amely egymás után kilenc műveletet végez el a megmunkálandó anyagon. Kilenc gép, kilenc ember munkáját végzi egyedül. A brigád készítette. Hegyi József gyártáselőkészítő sorra veszi az idei főbb teendőket: — A vasascentenárium és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából országos pályázatot is kiírtak- 100 ezer forint az a megtakarítás, amit már értékelnek. Mi is benevezünk, többek között a robot átalakításával. A mellékidőket, a normaórát csökkent; jük a műveletek összevonásával. Hasonló lesz a kilenc műveletet végző géprendszerünk is. Mindegyik munkával úgy állunk, hogy jóval az év vége előtt kész a megoldás. Az elméleti feladatokat persze egy tervező kollektíva végzi, mi kivitelézzük, de a mi dolgunk a helyi feltételekhez igazítani is az elképzeléseket. A tervezés nem gond az itt dolgozók nagyobb részének. Tisztázni kell azt is- kinek mi a szakmája. A legtöbb a lakatos, mondják, de aztán kiderül, hogy a legtöbben már technikumot, szakközép- iskolát végeztek. Hegesztőszakmát tanulnak most többen; némelyiküknek már ez lesz a harmadik szakmája. A műhelyben egy szakma nélküli segédmunkás dolgozik. Ő egyébként érettségizett, .. Hekeli Sándor A. gyöngyösi Izzóban Akárkit kérdeztünk az Izzóban, a teljesítményt száz százalék alatt senkitől sem hallottuk. Czibolya Mihály, a versenyfelelős is így válaszolt. Az üzemek pedig az összesítés után csak a legjobbakat nevezik meg, mert akkora táblát talán nem is tudnának csinálni. hogy minden brigád elférjen rajta név szerint. A jók között is a jobbakat keressük, így jutunk el a gépgyári Il-es üzemben a Mező Imre ifjúsági brigádhoz• amelynek vezetője Maka Sándor. Az egyik gép mellett Kiss Ferencné dolgozik. A tálcán apró gyűrűk láthatók, amikről kiderül, hogy távolságtartó alátétek. Sorra elmagyarázza, mit kell csinálni ahhoz, hogy a tömör anyagból kialakuljon ez a gyűrű- Nemrég kezdte el ezt a munkát, korábban az imbuszcsavarokat gyártotta le. — A tűrés ennél 0,021 milliméter — közli olyan természetességgel, mintha közönséges deciméterekről beszélne. A teljesítménye pedig általában 110 százalék. 1970-ben szabadult, azóta dolgozik itt. esztegályos és az egyik gépre, hol a má* síkra illeszti a síneket. Naponta húszezer darabot kell összeforrasztania. — Az engedélyezett selejtem 5 százalék — halljuk tőle —> de ezt soha nem veszem igénybe. Áltálé an a 3 százalék alatt marad a hibásan forrasztott dióda. De hiszen nem ő, hanem a gép végzi a műveletet, miért teszik hát felelőssé a se- lejtért? Kiderül, hogy a gépet ő állítja be- tehát rajta múlik, hogy a forrasztás megfelelő legyen. Ha egy asztallal arrébb megyünk, akkor Kecskés Klárát láthatjuk, ahogy a dióda felső, tűs részét húzza be egy olyan szerszámba, amely nagyon hasonlít egy ritka fogú fésűhöz- Neki már 40 ezer darab a normája. — Itt is lehet selejt? —• kérdezzük tamáskodva. — De mennyire. Nekem azt is észre kell vennem- hogy nincs-e elmaratva va. lamelyik tű. Ami rossz, azt ki kell cserélnem. Innen már selejtes tű nem mehet tovább a következő művelethez. Kiss Ferencné esztergályos Amit a bervaiak ígértek... Hatvanmilliós többlettermelésre vállalkoztak az egri Finomszerelvénygyár dolgozói az évforduló tiszteletére. Nem raktárra termelt többletről van szó: csak olyan termék és olyan minőség számít a vállalásban, ami könnyedén, bárhol eladható- itthon és külföldön egyaránt. Egy sor újdonság megvalósítása mellett, vállalkoztak erre, amikor gyors ütemben alkalmazzák az új gépeket, a korszerűbb technológiát. Amikor állandóan gyarapítani kell az ismereteket, mert anélkül nincs előbbre lépés, elhatározták- hogy az eredménytervüket is túlteljesítik és műszaki fejlesztési intézkedésekkel 13 milliós megtakarítást érnek el. Vállalták 230 ezer normaóra megtakarítását. A feltételeket számba véve, alapos megfontolással, de mégis igen nagy feladatra vállalkoztak ezzel a felaján-. lássál a bervai munkások. Dicséretükre legyen mondva: eddigi részét vállalásaiknak maradéktalanul teljesítették. Fesztbaum Béla. a munka- versenyfelelős örömmel tájékoztat erről; tudja, a sikerért alaposan meg kell dolgozni a kollektívákban. Nem véletlenül, hiszen néhány hete került erre a posztra, azelőtt szerszámkészítő volt. „odaátról” is láthatta a versenymozgalmat. Ö kalauzol a 144 brigád közül a kísérleti üzem kivitelezőihez. — A brigád ugyan már 1960-ban megalakult — fogad Bozsik István brigádvezető — de valamilyen megkülönböztető nevet még nem kerestünk magunknak. Kivitelezők: így ismer bennünket mindenki a gyárban, s talán nincs rossz hírünk a kapukon kívül sem. A műszaki fejlesztési főosztály kivitelezői vagyunk, mi készítjük el először az új gyártmányokat. A hatvani „Lenin" gépműhelyében — Terven kívül négyszáz munkaórát vállaltunk nem várt feladatok megoldására. E pillanatban éppen ilyesmivel foglalkozunk. Rövidesen itt az aratás, rohamlépésben ki kell javítanunk, .át kell alakítanunk a pótkocsikat, hogy magszállításra is alkalmasak legyenek. Közben munkavédelmi őrhálózatot szerveztünk, néhány szabad szombatunk feláldozásával pedig különböző társadalmi vállalásainknak tettünk eleget. Közülük hadd említsem a Farkas Imre utcai általános iskolának nyújtott segítséget. Sportszereket, játszó alkalmatosságokat csináltunk a gyerekeknek. Az ezüst koszorús Dózsa brigádot gépszerelők, pótkocsijavítók alkotják, szám- szerint tizennégyen. Vezetőjük Molnár János. — Vállalásaink jelentős pontja a javítások költségének 2 százalékos csökkentése, amit elsősorban takarékos anyagfelhasználással kívánunk elérni. Azt hiszem, hogy jó úton járunk, amikor e cél érdekében mind több olyan alkatrészt felújítunk, amit máskor selejtbe dobtunk. A nagy Dutrák sebességváltója például hamar tönkremegy. Négyet kijavítottunk már. ami azért is komoly érték, mert ezt az alkatrészt egyszerűen nem lehet kapni... Különben arra is köteleztük magunkat annak idején, hogy műszaki vizsgára csak tökéletesen felkészített masinákat küldünk. Eddig minden rendben, öt erőgépen végeztünk nagyjavítást, s egyet sem utasítottak pótszemlére. Fehér László, a szervizüzem ezüst koszorús József Attila brigádjának a vezetője, szintén sikerről tudósít. — Nyolc-tíz ember munkája, többetakarása. törekvése talán elvész egy ilyen nagy gazdaság életében. Mégis úgy gondolom, hogy nem megvetendő, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára vállaltunk, illetve abból mostanáig megvalósítottunk. Az energiatakarékosság kulcsa például a kezünkben van. S mi odafigyeltünk! Első lépésként fogyasztásmérőt rendszeresítettünk. Beszereljük az üzemanyagot zabáló gépbe, fut ezer kilométert, utána mérjük a fogyasztást, s abból következtetjük ki a hibaforrást. Igen bevált a szennyezettségvizsgálónk is, amivel az olaj minőségét ellenőrizzük. Használata során kisült, hogy a traktorok, erőgépek ráérnek ezer liter üzemanyag elfogyasztása után olajcserére jönni, addig jó a viszkozitás. Korábban már 750 liter után olajért jelentkeztek a gépek... Nagy István a kilenc jól képzett szakmunkásból álló Új élet szocialista brigádot irányítja. Valamennyien gépkocsiszerelők, s munkájuk termelékenységét szintén a javítási költségek 2 százalékos csökkentésével igyekeznek fokozni. — Egy komoly teherkocsi főfékhengere ötezer forint. S hányban cseréltünk gumikarmantyút, amivel aztán hónapokig elfutott még! Vagy ott vannak az IFA- terepváltók. Nehéz egyet is beszerezni. ha elromlik. Ilyenkor a selejthez folyamodunk. A kiszuperált terepváltó még használható alkatrészével javítgatunk... Vállaltunk fejenként harminc társadalmi munkaórát is. Felénél tartunk. S hasznaként megtisztult kövektől az egyik lucernatábla, felszabadult a selejtkamra, meg aztán jutott anyagi támogatás a hatvani óvodáknak __ H ogy azitán összességében mit eredményez a versenymozgalom? Meg kell várni június utolsó napját, mondja Kepes Lajos, az ügyek felelőse. Akkor készül a körültekintő számvetés, a percek és forintok összegezése. lm. gy.) "A hatvani Lenin Termelőszövetkezet ,,portáján” e pillanatban leginkább a gépműhely szocialista brigádjainak tevékenységében mérhető: mi vált valóra a vállalásokból, mit tett a gazdaság az évfordulós ünnepség alkalmából indított munkaverseny sikere érdekében? Lakatosmunkákét végez a húszfőnyi Petőfi brigád, amelynek helyettes vezetője Ambrus László. így adott számot eredményeikről. Fotómontázsunkon: Török Sándor és Ambrus László helyettes brigádvezető pótkocsijavítást végeznek. Balra lent: hárman a lakatosbrigádból: Kelemen Árpád, Klement László és Kelemen János, kikötőcsap-beillesztést végeznek, és a brigád egyik nőtagja: Balogh Istvánná. (Fotó: Szántó György) Gyöngyöstarjánból jár be az üzembe. Talán még nála Is természetesebbnek veszi Bódi Margit, hogy 6 sem adja alább a száz százaléknál- pedig neki még kedvezménye is van. Kezdő szakmunkás. marós, aki mellé időnként még odaáll Donovár András segíteni megmutatni egy-egy fogást, műveletet. Két éve kapta meg a bizonyítványát, és bár Gyöngyöspatáról autóbuszozik naponta, esze ágában sincs másfelé menni. — Formaféltartókat csináltam eddig, egy műszakban 35 darab volt a normám. De attól többet készítettem el. Tartom az idősebb szaktársak teljesítményétEz igazán szép dolog. Aki nem tudja, mi az egyhangú munka, nézzen be a félvezetőüzembe. A diódáknál találjuk Prezenszki Lajosáét, aki gyöngyöstarjá- ni. Hogy mit csinál? A dió dák alsó és felső részét for rasztja össze egy ügye, szerkezet segítségével. A parányi diódák tárra fűzve állnak a keretre aggatva. Ö hol — Mi a szép ebben a mun. kában? — szeretnénk tudni. — Maga a munka — válaszolja a világ legtermészetesebb hangján. — Az. hogy rajtam is múlik, mit teljesít a brigád. Hogy én is része vagyok a végső eredménynek. Ök brigádteljesítményben dolgoznak- A műveletek egymást követik, senki nem lazíthat anélkül hogy a sorban utána jövőknek ne okozzon galibát. A Haladás brigádot Kar- sai Attiláné vezeti. Kilencszer érték el a kitüntétő szocialista címet- az arany, plakettet is megkapták. A munkaverseny legutóbbi értékelésekor ők is, a Mező Imre ifjúsági kétszeres szocialista brigád is kiváló minősítést kapott. Ez pedig csak a legjobbaknak jár ki az Izzó gyöngyösi gyárában. y A 1977. június 9., csütörtök I i i AAAA^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A(AAA^AA/VA^AAA^VVVV\éw<VVVVV\^^A^\A/VVVSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVSA^ A 60. évforduló tiszteletére Vállalták—teljesítik | Prezenszki Lajosné és Kecskés Klára a diódaüzemből (Fotó: Szántó György)