Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
Döntések és hatások Konténeres telefonközpont Kísérletképpen 600 állomásos félautomata, ún. konténeres, kamion kocsiba szerelt telefonközpontot üzemeltet a posta Dunakeszin. Az NDK-ból vásárolt telefonközpont lehetővé teszi, hogy kezelőszemélyzet nélkül bonyolítsák le az előfizetők helyi beszélgetéseiket. Képünkön: a mérőállomásokat ellenőrzi Vanka Jánosné. (MTI fotó — Bajkor József felv- — KS) Kedvezőek a mesterszakmunkás-képzés tapasztalatai X gazdasági folyamatok-' nak megvan a maguk törvényszerű logikája. Éppen ezért, a gazdasági döntések kihatásai, többé-kevésbé fel- becsülhetőek, előre kiszámíthatóak. Egyetlen testület, egyetlen vezető sem hoz gazdasági kérdésekben döntéseket anélkül, hogy elhatározásainak várható következményeit meg ne kísérelné felmérni. A hatások felmérésénél soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a társadalmi élet különféle szférái között erőteljes kölcsönhatás érvényesül. Az egyik szférát érintő döntés ezért gyakran más területekre is. kihat, befolyásolja azok viszonyait, körülményeit. Különösen érvényes ez a gazdaságra, amely — a marxizmusnak egyik alaptétele ez — alapjában véve meghatározza a társadalom egyéb területeinek állapotát, fejlődését is. Így mindenekelőtt erőteljes hatást gyakorol a politikára, amelyet Lenin nem véletlenül nevezett „sűrített gazdaságinak. A gazdasági döntések ennélfogva igen gyakran különféle politikai következményekkel is járnak, amelyeket a hatások felbecsülésekor nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ha erről a témáról esik szó, sokaknak mindjárt eszébe ötlik egy olyan kézenfekvő következtetés, hogy például az áremeléseknek rendszerint kedvezőtlen, míg a béremeléseknek kedvező politikai kihatásuk van. Ez általánosságban véve természetesen igaz, ám, ha mindössze erről lenne szó, aligha érdemelne e téma alaposabb figyelmet. Az összefüggések és kapcsolódások ennél jóval szerteágazóbbak, bonyolultabbak. Mutatja ezt, hogy például az említett egyirányúnak tűnő hatások tó- \ volról sem érvényesülnek minden esetben. Ha felold bizonyos ellátási feszültségeket, könnyebbé és áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, egy áremelés is járhat hosz- szabb távon kedvező politikai hatásokkal. S ha igazságtalan, a közvélemény számára elfogadhatatlan jövedelmi arányokhoz vezet, egy béremelés is befolyásolhatja kedvezőtlenül a politikai közhangulatot. Mint e példa is jelzi, a gazdasági döntések körül különösen az elosztási viszonyokat érintők befolyásolják erőteljesen a politikai viszonyokat, a közhangulatot. Ez természetes, hiszen az emberek mindennapi életviszonyait közvetlenül mindenekelőtt az ilyen természetű döntések alakítják. Hiba lenne azonban csupán erre a területre összpontosítani a figyelmet, s megfeledkezni a szűkebb értelemben vett, termeléssel kapcsolatos elhatározások politikai hatásáról. Hiszen egyrészt a termelésre vonatkozó döntések alapozzák meg az elosztást is — csak azt és annyit oszthatunk el, amit és amennyit megtermelünk —, másrészt pedig a termelési kérdések eldöntése sokszor nagyon is közvetlenül érintkezik a politikával, gyakran egyenesen része annak. Ha nem így lenne, az ilyen jellegű döntések meghozatalát nyugodtan rá lehetne bízni a műszaki és közgazdasági szakemberekre, s nem kellene velük a politikai szervezeteknek foglalkozniuk. A pártszervezetek, a szakszervezetek, az államhatalom szervei éppen ezért nem tekinthetik magukat illetékteleneknek a termelés, a gazdálkodás problémáiban, mert ezek politikai jellegű kérdések is. Gondoljunk csak napjaink olyan mélyreható gazdasági folyamataira, mint a termelési szerkezet megváltozása, a műszaki színvonal emelkedése. Erek jelentékenyen módosítják a dolgozók különféle rétegeinek, csoportjainak helyzetét, a termelési folyamatban betöltött szerepét, képzettségük, hozzáértésük értékét, nemegyszer jövedelmük mértékét is. Megbecsült, „aranykezű” szakmunkások hozzáértése, tudása válik egyik napról a másikra feleslegessé, újfajta szakismereteket kell elsajátítani, átrendeződik a szakmák, képességek presztízse, összeszokott kollektívákat kell szétbomlasztani és újakat teremteni, módosul az egyes generációkat jellemző tulajdonságok értéke, átalakul a fizikai dolgozók, az alkalmazottak és a műszakiak egymáshoz viszonyított feladatköre és ezáltal viszonya is, s még sorolhatnánk e gazdasági folyamatok különféle társadalompolitikai hatásait, következményeit. Okos döntéseket hozni e hatások előzetes számításba vétele nélkül képtelenség. Az ilyesmi nemcsak politikai feszültségeket okozhat, hanem kedvezőtlenül hat vissza magukra e gazdasági folyamatokra is, fékezi kibontakozásukat, lassítja érvényesülésüket. Napjainkban a gazdasági élet döntési mechanizmusának közismerten az a jellemzője, hogy nemcsak „fent”, a központi szervekben születnek elhatározások, hanem a gazdálkodóegységek is széles körű döntési lehetőséggel rendelkeznek. Ezért a politikai következmények számbavétele minden szinten, tehát a vállalatoknál, szövetkezeteknél, üzemegységekben is döntő fontosságú követelmény. Joggal várható ez el minden — döntésre jogosult és hivatott — gazdasági vezetőtől. S nem kevésbé kell elvárnunk minden pártszervezettől. Gazdaságpolitikai irányító és ellenőrző tevékenységüknek ez az egyik legfontosabb része, ideológiai és tömegpolitikai munkájuk sikerének pedig nélkülözhetetlen feltétele. Megfelelő tudatosság és elméleti felkészültség éppúgy szükséges ehhez a tevékenységhez, mint a jó helyzetismeret, az érdekek és emberi viszonylatok éles szemű felismerése. Ez utóbbi szempontjából különösen nagy jelentőségű a munkahelyi, üzemi demokrácia érvényesülése, a dolgozóknak a döntések előkészítésébe való érdemi bevonása. Az előkészítés szakaszában folyó eszmecserék, viták, segítenek feltárni az egyes csoportok viszonyait, s ezzel alapot nyújtanak a várható politikai hatások felméréséhez és majdani befolyásolásához. A politikai következmények felbecsülése és a következtetések levonása épp ezáltal válhat a pártmunkában olyan mozgalmi feladattá, amely az egész párttagság együttes gondolkodását, kollektív részvételét igényli. Gyenes László A napokban fejeződnek be az első mesterszakmunkásképző tanfolyamok, tíz szakma mintegy 400 részvevőjével. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a tanfolyamok szervezettsége, magas színvonala azt tükrözi, hogy a vállalatok gondosan választották ki a résztvevőket, s a szakmai, elméleti, valamint gyakorlati képzés kiváló oktatók irányításával mindenütt a mesterszintnek megfelelően történt. A gép-, a villamosipar. a papírgyártás, az építőipar és a mezőgazdaság területén 1976 utolsó negyedévében megkezdődött továbbképzés tapasztalatait hasznosítva a minisztériumban úgy ítélték meg, hogy a további években is csak fokozatosan növelhető azoknak a szakmáknak a száma, amelyekben mesterfokozatot lehet elérni. A mesterszakmunkás- jelöltek elméleti és gyakorlati továbbképzése a szakma jellegétől függően 200— 300 órás, s az állami mesterszakmunkás vizsgabizottság előtt tett vizsgával zárul. Az eredményesen vizsgázók a mesterszakmunkás cím használatára jogosító oklevelet kapnak, s a korábbinál magasabb szakképzettségi fokozatba kell őket sorolni. A továbbképzést az ágazati minisztériumok továbbképzési központjai szervezik meg és irányítják. Ezek minden évben meghirdetik szakmánként az induló mesterszakmunkás tanfolyamokat. s felvilágosítást is adnak az érdeklődők számára. (MTI) Hazaérkezett a szakszervezeti delegáció Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar szakszervezetek 300 tagú küldöttsége, amely a szovjet szakszervezetek központi tanácsának meghívására az Októberi Forradalom 60- évfordulója alkalmából látogatott a Szovjetunió több nagyvárosába. A 12 napos látogatás során a magyar és a szovjet szakszervereti aktivisták között több baráti találkozóra és tapasztalat- cserére került sor Kijevben, Leningrádbán és Moszkvában. Zöldborsó-hétfő Hatvanban Élen járnak a technikában és a termelésben A bemutató gazdaságok tizenöt ere Másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a nagyüzemi mező- gazdaság megerősödött hazánkban. hívta életre az akkori Földművelésügyi Minisztérium a bemutató gazdaságokat. Kevesen voltak ezek a gazdaságok akkor, mert nem minden üzem vállalkozhatott arra, hogy mintaképül szolgálhasson a termelésben és az alkalmazott korszerű technikában. \ közepesen fejlettek íözött A kezdeményezés a hatvanas évek elején sem bontakozhatott ki zökkenőmentesen, hiszen a kisüzemből a korszerű nagyüzemmé válást sokféle vita, ellentétes nézet is aggályoskodás, pénzügyi is műszaki nehézség kísérte. \ bemutató gazdaságok még- s úttörő szerepet vállaltak íz előremutató módszerek levezetésében, az új növény- “s állatfajták, a kémiai ínyagok, a gépek, technoló- ;iák kipróbálásában és bevetésében. Nagyobb tapaszta- at nélkül is önzetlenül vetek részt az ismeretterjesz- ésben, a szaktanácsadásban is vállalták a bemutatás egmeggyőzőbb formáit. Élelmiszer-gazdaságunk ejlödése az utóbbi tizenöt sztendöben jelentősen meggyorsult, a hazai mezőgazdaág, az élelmiszeripar és a agazdaság a közepesnél fej- ettebb országok közé sora- ozott fel. Ebben kimagasló rdemeket szereztek a be- nutató gazdaságok, amelyek íz első perctől kezdve dicsé- ■etesen helytálltak, ha keleti, agitáltak, és tanítottak 5. Az elmúlt másfél évtized a .emutató gazdaságok tapasz- alátainak gazdag tárházát eletette. Ezek az üzemek, amelyek egy adott tájkörzetben az átlagosnál magasabb színvonalon gazdálkodnak, jelentős fejlődésen mentek keresztül és közöttük is erőteljes szakosodás indult meg. Voltak, melyek a kertészetre, mások a szőlészetre, a borászatra, vagy a növénytermelésre és az állattenyésztésre specializálódtak. Növekedett a bemutató gazdaságokban a szakosított telepek száma és egyre több helyen folytatnak ma már mezőgazdasági termékeket feldolgozó tevékenységet is. A zöldségtermeléstől a szaklilmekig Az országoshoz hasonlóan Heves megyében is a bemutató tevékenységet a legjobban gazdálkodó állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, kutatóintézetek, az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok, valamint az élelmiszeripari vállalatok és egyéb közreműködő intézmények végzik. A zöldség- és a szőlőtermelésről, valamint a korszerű borászati technológiák alkalmazásáról a csányi, a hevesi, a gyöngyös—domoszlói állami gazdaságok, az andor- naktályai, a detki, a vagyré- dei termelőszövetkezetek és az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinát tart bemutatókat. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztésben, valamint a húsfeldolgozásban a Füzesabonyi Állami Gazdaság, valamint a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat jár élen. A lótenyésztés eredményeit a Szilvásváradi Állami Gazdaság mutatja be rendszeresen. A cigaretta- és szivargyártásban az Egri Dohánygyár, az erdőművelésben és gazdálkodásban a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a minőségi vetőmagtermeltetésben és -értékesítésben a Vetőmag Vállalat Észak-magyarországi Központja vesz részt. A korszerű öntözéses gazdálkodás propagálását pedig elsősorban a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Kiskörei Szakaszmérnöksége végzi. Elismerésre méltó a Heves megyei Moziüzemi Vállalat ez irányú munkája is, amely az évente megrendezésre kerülő mezőgazdasági szakfilmbemutatóival a megye legszélesebb tömegeihez juttatja el a korszerű mező- gazdasági technikát és az új termelési módszereket. Küllőidről is érdeklődnek A Heves megyei bemutató gazdaságok tehát eddig is és ezután is fontos szerepet játszanak gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításában. Tizenöt évvel ezelőtt más volt a feladatuk, akkor segítséget kellett nyújtaniuk a létrejött nagyüzemeknek a szervezeti formák kialakításához és a tudomápy eredményeinek elterjesztéséhez. Ma már változott a helyzet. A bemutató gazdaságok maguk is kutatókká váltak és azokat a legjobb nagyüzemi eljárásokat keresik, melyekkel fokozhatják termelési eredményeiket. Ezt szolgálják az iparszerű gazdálkodási rendszerek, a különböző társulások és együttműködések, melyeknek élenjárói ezek a gazdaságok. A IV- ötéves tervidőszakban Heves megye bemutató gazdaságai 3455 rendezvényt tartottak, melyeket csaknem százezren látogottak meg. Érdeklődők nemcsak az ország különböző részeiből, hanem külföldről, az európai szocialista és kapitalista országokból is voltak. A tavaly tartott mintegy ezer bemutatón például harmincezren vettek részt, és ez jelentős érdeklődésre utal, a bemutató gazdaságok sikerét igazolja. Ezek az üzemek tehát szemünk láttára nőttek élen járó üzemekké az ott dolgozó szakemberek irányításával, miután bátor kezdeményezői voltak az újnak, a korszerű törekvéseknek. Ennek elismeréseként a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a közelmúltban a másfél évtizede bemutató tevékenységet folytató kompolti kutatóintézetet, a Szőlészeti és Borászaki Kutató Intézet egri állomását, a füzesabonyi és a hevesi állami gazdaságot, valamint a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetet dicsérő oklevéllel tüntette ki, a többi 12 bemutató gazdaságnak pedig Heves megye Tanácsának elnöke díszoklevelet adományozott. Bemutató gazdaságaink a következő években is vállalják az élen járó szerepet, az új módszerek elterjesztését és közreműködnek Heves megye élelmiszer-gazdaságának továbbfej lesztésében. Mcntusz Károly Ahogyan a múlt heti számunkban előre jeleztük, hétfőn reggel beindult a szezonmunka a Hatvani Konzervgyárban. Az első zöld- borsószem-szállítmány Nagygombosról, az agráregyetem gazdaságából érkezett az üzembe, majd ezt követték Népes mezőny vett részt a szövetkezeti ifjúmunkások gépesítési vetélkedőjén va- sánap Gyöngyöspatán, ahová a KISZ járási bizottsága toborozta az ifjú szakembereket. A találkozó színhelye a gyöngyöspatai tsz gépüzeme volt, ahol Hermész Mátyás, a járási KISZ-bi- zottság titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Juhász Józsefet, a járási párt- bizottság és Tatai Imrét, a járási hivatal osztályvezetőjét. Összesen tizenegy tsz és a Gyöngyös—domoszíói Állami Gazdaság küldte el ifjú szakmunkásait a vetélkedőre. A csapatok létszáma hét személy volt. A szántási versenyben a könnyű- és a középkategóriájú gépek mezőnye mérte össze képességeit. Megfelelő nagyságú táblát kellett megadott mélységű szántással megmunkálni. A normaidő két óra volt) amit senki sem használt ki, hamarabb végeztek a feladattal. A kö'ny- nyűgépek kategóriájában első lett Nagy Lajos Ecséd. őt Tóth János Hort és Demeter Károly Gyöngyöspata követte- A második kategóriában győzött Soltész László Hort, második lett Szabó a Túráról, Zagyvaszántóról indított borsószállító járművek. A nap folyamán négy- vagonnyi nyersanyagot vettek át feldolgozásra és ez a mennyiség most már napról napra növekszik, természetesen az időjárástól függően. István Csány, a harmadik pedig Tatai József Gyön- gyösoroszi. Az első helyezettek egyhetes pihenésre mehetnek majd jutalmul Kőszegre az első három helyezett pedig megkapta a szakma ifjú mestere címet. A vontatóvezetők ügyességi versenyében huszonkettőn indultak, a sorrend a következő lett: Bene Ferenc Nagyréde, Bangó István Gyöngyöspata és Berta Imre Gyöngyöspata. A növényvédők kétfős csapattal vettek részt a vetélkedőben, győzött Domoszló (Kovács István, Safranka Béla), második Gyöngyöspata, harmadik Hort lett. Öntözőversenyt is rendeztek szintén kétfős csapatokkal. Első lett Nagyréde (Győri Miklós, Bene Sándor), második Domoszló, harmadik Gyöngyöspata. A legjobb tsz KlSZ-alap- szervezet címet és az ezért járó serleget a pontszámok alapján Gyöngyöspata nyerte el, őt Nagyréde és Hort követte. M fin fi Lenn 1877. június 7., kedd A fiatalok bizonyítani akartak Gépesítési vetélkedő Gyöngyöspatán
