Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄ|4AAAAAAAAÄAAÄA»AA4Aa^«^«^i||^y)|y>VyVMy1)V>v>WWWVv>^^ ^ TASN ADI VARGA ÉVA: A földet nézem... Ébredő fákon muzsikál a szél, s a földet nézem, amit úgy szerettem, a földet nézem, ami ismerős csupasz ágakat rejteget a kertben. Bársonyos lágy, mint ölelő karok, szeretnék jól meghemperegni benne, mint akkor még — bolondos kisgyerek, mikor dajkáién hajolt rám az este. Most felnőttem s lassabban ballagok, az utak mentén fiatal fák zúgnak, május van újra — szívmelengető — s emléke él csak tűznek, háborúnak. A földet nézem, barázdáin át felrajzolódik nagyapáim arca, amint vigyázó szemük ráragyog a szertchulló száz tavaszi magra. A földet nézem, ami bölcs, örök, ahová egyszer én is visszatérek, nyírfa leszek, vagy orgonásbokor, s odanyújtom ágaimat a szélnek. KAROLTI AMT: Ágyrajárók esővízzel telik a tányér pléhtűzhely téglazsámoly aki itt ült evett ivott madár iszik a poharából ★ És az a másik kinek sisakja ott gurul egyik helyről a másik helyre kicsi kövér asszony kereste . ★ Úristen, micsoda szeszes álmok gőzölögnek az alagsorból áthatnak téglád, vakolatot valaki horkol •k s ti többiek ti rücskösök és feketék dobjon rátok takarót az ég A hazai divat műhelyében Divatosan járó, öltözködő országnak tartanak bennünket. De hát mi is tulajdonképpen a divat? A nyelvész egyszerűen megmagyarázza a szó jelentését, miszerint a divat „valakinek vagy valaminek az időhöz kötött közkedveltsége, felkapott volta.” Közelebbről még azt is hozzáteszi, hogy „különösen a viselet, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások összessége, rendszere.” Igen, ez egyrészről. A divatszakember, a gazdasági ember szerint viszont az öltözködés nemzetközi divatja szorosan zárt üzleti tevékenység, s ha a nyelvészekhez hasonlóan definícióra kívánjuk szorítani, akkor így fogalmaz: „A divat nemzetközileg kialakított gazdasági döntés”. Amely mindenképpen gazdasági, szociális kérdés, hiszen társadalmi igényt elégít ki, s bizonyos mértékig rávilágít az életszínvonalra is. Ezt. a megfogalmazást Vas Sándor, a Magyar Divat Intézet igazgatója mondotta. Érdemes megismerkednünk azzal, hogy miként is jön divatba valami? A szakember, Vas Sándor rögtön kiábrándít, amikor valós tárgyilagosságai közli: sehogyan sem. Mármint sehogyan sem jön divatba, hanem — divatba hozzák. A divatot irányító, tervező, szervező szakemberek. Nemzetközi divategyezmények Érdekes ennek a folyamata, amely általában másfél éves időtartam. Látogatásunkkor például a Divatintézet már az 1978-as tavaszinyári trend kollekcióból (vagyis a jövő esztendei fő irányvonalat, fejlődési irányzatot érvényesítő modellekből mutatott be gyártó és nagykereskedelmi szakembereknek. Ezalatt az egy-másfél év alatt születnek gazdasági jellegű döntések a divatban, mégpedig nemzetközi fórumokon, amelyekben hazánk is részt vesz, vagy érdekelt. Többnyire e folyamat elején a divatszínek kialakítása áll, elsősorban a textíliákra és a bőrre. Félévenként ülésezik Párizsban a nemzetközi színbizottság, amelynek szocialista és tőkés országok egyaránt tagjai. Itt kialakítják a színek fő tendenciáját a következő időszakra, aztán többnyire külön is tárgyal és dönt a KGST-ben, valamint a Közös Piacban részt vevő országok színbizottsága, sőt végül többnyire egy-egy országon belül is állást foglalnak. S mi ebben a Magyar Divat Intézet feladatköre? Valójában a súgó szerepét tölti be, mondhatnánk tréfásan, ám a dolog lényegét érintve. Mert hiszen az az elsőrendű szerepe, hogy a nemzetközileg beszerzett információk alapján tanácsot adjon az iparnak és a kereskedelemnek: milyen ruhákat, szöveteket, cipőket, különféle tartozékokat érdemes „divatba hozni”. A divatkoordinálás tehát az alapvető tevékenysége az intézetnek. Részt vesznek a legkülönfélébb nemzetközi divatbizottságokban (mint például a színbizottságban), kapcsolatot tartanak fenn számos ország divatintézetével, megküldik egymásnak a már említett trendanyagaikat, és állandóan figyelemmel kísérik külföldi kiküldetésekben is a nemzetközi divatjelzéseket. Az orvos, a szociológus is beleszól Az általánosan érvényesülő nemzetközi divaton belül azonban minden országnak megvan — hogy úgy mondjuk — a maga divatnyelve, a nemzetközi tendenciákat mindenki a saját nyelvére fordítja, a hazai körülményekhez adaptálja. Messzemenően figyelembe kell venni ugyanis a hazai szokások mellett a lehetőségeket, így például, hogy a megvalósításhoz állnak-e megfelelő anyagok rendelkezésre. Ezért a divattervezés közben az intézet művészeti kollégiuma, Vámos Magda vezetésével állandó kapcsolatot tart fenn a textilgyárakkal, bőrgyárakkal és más alapanyaggyártó vállalatokkal. Mire ugyanis a bemutatott új modellek a kereskedelem képviselői elé kerülnek, addigra már mindezekben — sőt a feldolgozó cégeket, vagyis a gyártást illetően is — megfelelő háttérnek kell lennie. Csakis így van realitása az egésznek. A gyors váltások nyomában S mindezt a nagy munkát hogyan fogadja az ipar? Tudnak-e a magyarok hazai készletekből divatosan öltözni? A válasz nem is olyan egyszerű erre a kérdésre, ha arra gondolunk, hogy az utóbbi években igen gyorsak a divat változásai. A konfekcióruháknak 80 százaléka félévenként változik, vagy legalábbis részbeni változásokon megy keresztül (gombok elhelyezése, szabásvonal stb.), a textilméteráruk általában másfél év alatt, ugyanígy a cipő, a szőrme, a bőráru modelljei. Ezt a nagyütemű változást természetesen nem lehet teljesen számon kérni a termelőtől, ezen kívül az is lényeges (és sokszor hivatkozott) tényező, hogy mit rendel meg a kereskedelem. Mert végül is csak az kerülhet az üzletekbe.. Néhány külföldi példa arra mutat, hogy hasznos lenne nálunk is olyan bizottságot létrehozni, amely — akár a fonaltól a készruháig — együttes döntéseket hozhatna gvártásra. forgalmazásra. L. Z. Aforizmák Az erkölcsösség nemcsak azt jelenti, hogy jók vagyunk, hanem azt is, hogy jók vagyunk valamire. (Henry Dávid Thoreau) ★ Az egyéni erényeket a közszokások alakítják ki. (Focion — i. e. IV. század) ★ Az okos azonnal megteszi azt, amit az ostoba későn tesz meg. (Baltazar Grácián) ★ A nőknek olyan okosaknak kell látszaniuk, hogy ostobaságuk kellemes meglepetés legyen. (Karl Kraus) ★ Aki jó fához támaszkodik, annak jó árnyék jut. (Olasz közmondás) ★ A házasság olyan ostobaság, amit ketten csinálnak — azután hárman, vagy többen folytatják. (Shakespeare) %A^^*/WWWV\AAA/WWW\/VWVWWWWWWV\AAAi^AA^^NAAAAAAA^/\AA^V Huvnorszolgálat — Mivel hajlandó inkább felhagyni — kérdi az orvos páciensét —. a borral, vagy a nőkkel? — Az mindig az évjárattól függ, doktor úr — válaszol a beteg. ★ A kalauz ellenőrzi az utasok jegyét. Egyiküket figyelmezteti : — Uram, az ön jegye Baselbe szól, a vonat azonban Bembe megy. — Csakugyan? És mondja, kérem, gyakran előfordul, hogy a mozdonyvezető eltéveszti az irányt? ★ Az orvos átnyújtja a receptet páciensének: — Kérem, vegye be naponta három alkalommal, ez majd segít. — És mikor kapom meg a két másik receptet? — Milyen két másik receptet? — Hát ezt az egyet nem tudom naponta háromszor lenyelni ! ■ár Tornaórán a gyerekek hanyatt fekszenek és a lábukkal kerékpározáshoz hasonló mozdulatot tesznek. A kis Klaus azonban nem csinálja a gyakorlatot. Amikor a tanító megkérdi, miért lustálkodik, így válaszol: — Éppen a lejtőn lefelé megyek, tanító úr. ★ Ralf: — Ember! Ezt a nagy halat egészen egyedül fogta ki? Jan: — Nem. két giliszta is besegített. Egy teherautó érkezik a benzinkúthoz. A sofőr megkérdi; — Mondja, kérem, mennyibe kerül egy csepp benzin? — Egy csepp? — kérdi csodálkozva a benzinkutas. Egy csepp benzin nem kerül semmibe, uram. — Nos. akkor csepegtesse tele a tankot, kérem! Galiba...?! Mitől hízói, magyar ember 7 Szájtátva olvastam a hírt — hogy mik vannak! —. miszerint a pittsburgi egyetem tudósai megállapították, hogy a: stressz is elhízást okozhat. A hír olyan idegessé tett, hogy a számat azonmód becsuktam, és rögtön a mérleghez lihegtem, vajh nem híztam-e e tudományos hír olvastán. Szerencsére csak egy kis hír volt az egész, s egy ilyen kis hír még nem csinál kilókat, bezzeg, ha ennek a tudóscsoportnak a kutatási eredményeit egy nagyobb cikkben, vagy uram ég, esetleg vezércikkben méltatta volna az újság, minden bizonnyal az már kilókkal mérhető stresszhatást váltott válna ki belőlem. Nos tehát- a stressz felsorakozott a cukrok, a zsírok, mind közönségesen a habostorták, a sertéssültek alattomos hadseregéhez, és hiába minden, most ha nem is eszem, de emiatt ideges leszek, akkor a stressz állapotába kerülök, s ez annyi, mint ha ettem volna. — De jól nézel ki, öregem... Sőt egy kicsit túl jól is... Jó koszton vagy, mi? — Ugyan, hagyjál... Stresszem van. Attól hízom — hallok majd egy párbeszédet, s ez, hogy hallok majd, egyáltalán nem tartozik a fantázia, vagy az utópia világába. Hiszen azóta vagyunk frontbetegek, mióta tudjuk, hogy van hideg és meleg frontbetörés — milyen jó, hogy már csak ilyen frontról tudunk —, és mi a garancia arra, hogy nem lesz majd: stresszbetörés is? Semmi. Eszünk: hízunk. Nem eszünk, streszszelünk: hízunk. Hála a tudománynak, amely újból, diadalmasan bebizonyította, hogy ember küzdj, de semmiképpen se bízzál abban, hogy lefogyhatsz. Bármit teszel is, eszel is, vagy nem eszel is. Itt tartottam a töprengésben a pittsburgi egyetem tudósainak új felfedezését emésztve, amikor kezdett valami nem stimmelni nekem és bennem. Szóval a stressz elhízást okoz? De én jól emlékszem még, hogy azokban az időkben, amikor még a frontról vem tudtuk, hogy az meteorológiai is lehet, de nem is volt az, nos, akkor sok mindenben hiányt szenvedtünk, de a stressz- ből aztán bőven el voltunk látva. Es nem híztunk. Nem, az istennek sem! Aztán jöttek olyan idők, amikor ugyan már a front elvonult mellettünk, de hogy a fejünk felett, a légkörben frontok lennének, arról még mindig nem tudtunk semmit. Meg a szomszédról sem, akihez hajnaltájt nem a tejes kopogtatott be. Mondom, jöttek az olyan idők is, és nem híztunk mégsem. Nem híztunk el. Nem, az istennek sem! Aztán jöttek azok az idők, amikor kevesebb stressz került az asztalunkra, helyébe több hús, sütemény, meg sör is, meg más is. és egyszer csak elkezdtünk hízni. Stressz nem volt, hízás igen. Tudom. tudom: egyéni stresszről van szó. A tudósok szerint. Igenám, csak hogy mi társadalmi stresz- szek híján híztunk el ugyancsak társadalmilag, s ezt az elhízást nem néhány magánzó egyéni stresszhelyzete igazolta. Az én laboratóriumom szerint legalábbis nem. Hát? Hát akkor hogy vagyunk ezzel> kedves pitt.sburgi.ak? — Pincér, kérek két adag stresszt, de jó zsíros legyen, hízni akarok... Köretnek hozhat egy kis bélszínt is hozzá — mondhatom-e majdan ezt egy vendéglőben a hozzám siető felszolgálónak? — Uram. sajnos ez stresszmentes vendéglő. .. — válaszolja majd a pincér, és elém tesz egy kétszemélyes sertéscsülköt, sok burgonyával. Ha már híznom kell és lehet, inkább a csülöktől, mint attól hízzam el, hogy minden percben rámhozza a frászt valamilyen tudóscsoport valamilyen új felfedezéssel. Menjenek már a fészkes stresszbe... Gyurkó Géza Érdekes és tanulságos a címbeli szóval kapcsolatos tapasztalatom. Egészen fiatal közönségnek tartott előadásomban arról is szóltam, hogy a jó versolvasónak nemcsak általános műveltséget kell szereznie, hanem igényes anyanyelvi műveltséget is. Egy mai költőnk, Kiss Jenő Időnként ki-ki fulladok című versét mutattuk be, s vizsgálgattuk a vers nyelvi szövegét, a költő sajátos szóhasználati formáit A galiba szó saját** versbeli szerepet kapott ebben a részletben1' „Mert odra vágytam mindig én, /a szédület szikláira. / De fönnakadtam pár csip-csup igén, J lefoglalt néhány galiba Sokan nem ismerték a galiba szó jelentéstartalmát és használati értékét., Ugyanakkor a falusi gyerekek pontosan tudták értelmezni a szóalakot- Egyszerű a magyarázat: a nép szókincsében ma is elevenen él szavunk. A nép szóhasználatában ezek az alakváltozatok jelentkeznek: galiba, galyiba, galibás, galyibás. galibálkodik, gali- báskodik stb. A régi magyar nyelvben is gyakran jutott szerephez. A nagy magyar nyelvművész, Pázmány Péter is használja. A XVII. századi magyar tankönyvek szövegében is gyakran olvasható. Comenius pl. a galibáskodik igealakkal fordítja a latin szöveg megfelelő igéjét- A nép szóláskészletében is számon tartjuk, elsősorban ezeket a szólásformákat: Nagy galibába estek. galibát szereztek, galibába keveredtek stb. Eger város régi jegyzőkönyveiben is olvashattuk szavunkat: „Illetlen maga cselekedete és viselkedése miatt sok galibát okozott a céhnek”. (1769) — „Az házasságában is nagyobb galibát szerzett” (1790). A huszadik század elejétől fogva egyre gyakrabban jut ez a szóalak versbeli szerephez is. Heltai Jenő Hazatérés című versébe kulcsszóként illeszti bele: „A kút az mindig el volt rontva, / Ezernyi volt a galiba”. Ady alkalmi verse- zelében is kulcsszerepet játszik szavunk: „A becsületes hiba / Azért történt / Fatális galiba.” A szó, fogalmi tartalmát és használati értékét tekintve, ezeknek a nyelvi formáknak rokon értelmű megfelelője: baj, bajszerzés, vesződ, ség, helytelen magatartás, bonyodalmas kellemetlenség, áskálódás, ravaszkodás, iz- gágaság, lárma, intrika stb. Dr. Bakos József 1 I
