Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Az eskütétel elmaradt LÁM, még a válságos helyzetekhez szokott Nyugat-európai megfigyelők számára is adódik olykor valami csemege. Ami ugyanis most Belgiumban történt, arra emberemlékezet óta nem volt példa. A kabinet megalakult — a kormányválság mégis folytatódik. Az eskütétel elmaradt, s Leo Tindemans megbízott miniszterelnök hivatali helyisége helyett egyenesen a királyhoz ment, hogy visszaadja megbízatását. A flamand—vallon ellentétek nem először okoznak feszültséget Belgiumban. Most is ez a szembenállás húzódik meg a látványos kudarc mögött. A 23 tagú kabinetben a PSC, a francia nyelvű keresztényszocialista párt — a választási eredményei és tekintélye arányában — négy bársonyszéket kapott. A PSC képviselője foglalhatta volna el a hadügyminiszteri — és egyben miniszterelnök-helyettesi —, a földművelésügyi, az oktatás- és a társadalombiztosításügyi miniszteri helyet. A KIJELÖLT KORMÁNYFŐ valamennyi érdekelt párt vezetőjével — így a PSC-vel is — megállapodott a tárcák elosztásában. Utolsó pillanatban azonban a PSC meggondolta magát. Vezetői megtiltották a miniszter jelöltek megjelenését az eskütételen, miután — úgymond — a kapott tárcák népszerűtlen teendőket rónának a pártra, ráadásul az ország francia nyelvű körzetében — ahol a PSC a második legerősebb csoportosulás — nem biztosítanak számára kellő beleszólást a közügyek irányításába. | Érthető, hogy a flamand közvéleményt mélysége- ^ sen felháborította a több mint másfél hónapja tartó kormányválság további elodázása. Egyes lapok úgy fogalmaztak, hogy a PSC eljárása nem egyéb, mint re- volverezés, közönséges zsarolás. Mások — s nem kis kárörömmel — Tindemans rovására élcelődnek, mondván, a „majdnem-miniszterelnök” beiktatását tulajdonképpen saját pártjának francia nyelvű csoportja egyszerűen hátba támadta. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT most ismét a tárcák elosztása körül tombol majd a vihar, az ország legfontosabb gondjai pedig továbbra is megoldatlanok maradnak. Holott a gazdaságpolitika és a pénzügyi politika változását, a nemzetiségi problémák körültekintő rendezését, már a választásokat megelőző kampányban a legtöbb párt programjába iktatta. Amíg nincs kormány, addig mindez várat magára. Tindemans kabinetje viszont még az eskütétel előtt feloszlott. S ki merne ezek után jósolni: vajon a következő tartósabb- nak bizonyul-e? IVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV*»*»^ *,*^A*»*aA*A*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAl Érdekképviseleti iroda Havannában és Washingtonban A Kubai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormányainak képviselői által május 30-án, New Yorkban kicserélt jegyzékek értelmében- egyazon időben, Svájc havannai nagykövetségén amerikai egyesült államokbeli, és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság washingtoni nagykövetségének kubai érdekképviseleti irodát nyitnak — jelentette be közleményben pénteken a Kubai Köztársaság külügyminisztériuma. A megállapodás — hangzik a közlemény — lehetővé teszi a két ország kormányai közötti kapcsolattartást és a két ország állampolgárai számára a konzuli ügyek folyamatos, szélesebb körű ellátását. Ezt a lépést mind a svájci, mind a csehszlovák kormány jóváhagyta. A jegyzékeket Pelegrin Torras kubai és William H. Luers amerikai külügyminiszter-helyettes cserélte ki. Vietnami-amerikai tárgyalások Három és fél órát tartott pénteken a vietnami—amerikai tárgyalások újabb ülése. A tanácskozás befejeztével a két fél elhatározta, hogy később megállapítandó időpontban és helyen folytatják a megbeszéléseket a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. A vietnami—amerikai tárgyalások májusban kezdődtek a VSZK párizsi nagykövetségén (és két ülés után csütörtökön és pénteken folytatódtak az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén). A mostani „menetben” a VSZK küldöttsége listát adott át az amerikai félnek húsz, Vietnamban — a háború idején eltűnt — amerikai katona nevével. Ezeknek a katonáknak hamvait a közeljövőben, később meghatározandó keretek között, átadják az amerikaiaknak. Újabb merénylet tcevit ellen...? Törökországi választások Kis híján elmaradt a június 5-re előrehozott törökországi választásokat megelőző kampány legérdekesebb eseménye: Buelent Ecevit péntek délutáni isztambuli nagygyűlése. Demirel kormányfő ugyanis magánlevélben értesítette a legnagyobb ellenzéki párt vezérét arról, hogy a biztonsági szervek rendelkezésére álló információk szerint merényletet készítenek elő Ecevit ellen az isztambuli Taksim téren, amely a május elsejei 38 halálos és közel háromszáz sebesült áldozatot követelő vérfürdővel vált hírhedtté világszerte. A török miniszterelnök meglepő tájékozottságot árult el a tervezett merénylet részleteit illetően, beleértve a pontos helyszínt és a gyilkos fegyver gyártmányát is. Az ellenzéki vezér így joggal tette fel a kérdést legfrissebb választási beszédében: a kormány vezetője, egyben a biztonsági szervek korlátlan ura miért nem intézkedik, magánjellegűnek minősített üzenetváltások helyett. Demirel a merénylet ki- tervelésével felforgató, a választások lebonyolításának megtorpedózására törekvő csoportokat vádolt, nem hagyva ki a felsorolásból a kommunista erőket és a nemzetközi terrorizmus ügynökeit sem. A pénteki Huerriyet címoldalán közli több hetes Giscard: Brezsnyev franciaországi látogatásáról Leonyid Brezsnyev június második felében esedékes párizsi látogatása alkalmat nyújt majd az időszerű kérdések megvitatására: egyrészt az olyan, igen kényes problémák megtárgyalására, mint (áz atomfegyverek elterjedése és az ezzel járó veszélyek, vagy a fegyverkezési verseny korlátozása, másrészt pedig a világ különböző pontjain tapasztalható válságok áttekintésére, jelentette ki pénteken egy televíziós interjú során Valery Giscard d’Estaing, francia köztársasági elnök. Az SZKP KB főtitkára június 20—22-én tesz hivatalos látogatást Franciaországban. A francia—szovjet kétoldalú kapcsolatok terén az elkövetkező hetekben fontos fejlemények várhatók a kozmikus együttműködés vonatkozásában —, mondotta a francia államfő (aki a párizsi repülőgépszalon megnyitása alkalmából nyilatkozott). A péntekre virradóra befejeződött párizsi értekezletről- az „Észak—dél” konferenciáról szólva a francia elnök kijelentette, hogy az a konfrontáció helyébe a párbeszédet állította, nem mentek azonban a résztvevők olyan messze, mint szerette volna, a szolidaritás bizonyításában — mondotta a francia államfő. közvélemény-kutatásának eredményeit. A tekintélyes lap a kormánykoalíció vezető pártjának, az igazságpártnak 30—36 százalékot jósol a vasárnapi választásokra. míg az ellenzéki köz- társasági néppártnak majdnem abszolút többséget, számszerűit 44—49 százalékot ígér. A választási kampány során a szónokok változatlanul óvatosan kerülik a külpolitikai kérdéseket. Ciprus ügyének felvetését vagy a török—görög viszály emlegetését. A középpontban a belpolitika problémái állnak, ezen belül is a közbiztonság, illetve a terrorizmus, amely megfékezhetet- lennek tűnik. A nap folyamán ismét bombamerényletekről érkeztek hírek, ezúttal személyi sérülések nélkül. A választások zavartalan megtartásáért felelős bizottság tájékoztatta a Korotürk elnököt intézkedéseiről, ezek értelmében vasárnapra példátlan módon felduzzasztják a rendfenntartó alakulatok szolgálattevő egységeinek létszámát, és országszerte betiltják a fegyverviselést — az utóbbi intézkedés vonatkozik a különben engedélyezett lőfegyverekre is. Nehéz helyzetben a Dzsanata Párt Június 10—14-én, határidő előtt, újra választják tíz állam és két szövetségi terület törvényhozó gyűlését. 6 nap — W óv A 3653 napos háború PONTOSAN TÍZ ESZTENDŐ telt el az 1967. júniusában lezajlott harmadik arab —izraeli összecsapás óta, amelyet hatnapos háborúként említ korunk krónikája. Az elnevezés azonban mégis csalóka. Igaz, maga a villám- háború nem vett igénybe több időt, de következményeiben még mindig nem ért véget Ezért nem túlzás a három szökőévet is magába foglaló évtized távlatából 3653 napos háborúról beszélni. Jóllehet a múló évek alatt nem kevés történt, újabb válságok robbantak ki, sőt, a negyedik háborúra is sor került — a törékeny tűzszüneteket továbbra sem váltotta fel tartós békeállapot, várat magára az átfogó rendezés. A közvetlen előzmények ma már minden részletükben jól ismertek. 1967 májusában az izraeli csapatmozdulatok Szíriát fenyegették: Damasz- kuszban akkor, bonyolult belső csatározások után, haladó irányzatok kerekedtek felül. A nasszeri Egyiptom, szövetségesi kötelezettségeinek megfelelően, támogatni kívánta Szíriát. Erre azonban gyakorlatilag nem volt lehetősége, miután az egyiptomi-izraeli tűzszüneti vonalakon ENSZ-csapatok elválasztó „élősövénye” állt. Kairó a világszervezet kéksisakosainak visszahívását kérte, majd az ENSZ-katonák távozása után kiterjesztette felségjogait, ami az Akabai- öbölben és a Tiron-szorosban © MMkM *°77. június 4., szombat áthaladási tilalmat jelentett az izraeli zászló alatt közlekedő hajóknak. Egyiptom lépése nemzetközi jogi szem- p>ontból támadhatatlan volt, de az arab országok nem készültek fel kellőképpen egy ilyen jelentős intézkedés politikai, diplomáciai és katonai következményeire. Izrael elérkezettnek látta az időt a támadásra, s miközben elterelő mozdulatokat tett, június 5-én reggel váratlanul megsemmisítő csapást intézett az egyiptomi repülőterek ellen, s három fronton megindította a harcokat. Az agresszió ténye vitathatatlan volt. Ám lélektani hibák s néhány arab vezető szélsőséges kijelentései kétségkívül megkönnyítették az igazi szándékok elkendőzését, megzavarták a nemzetközi közvélemény egy részének tisztán látását. A HARMADIK HÄBORÜ lényegesen különbözött az első két arab—izraeli konfliktustól. 1948 tavaszán nem utolsósorban az angol—amerikai ellentétek húzódtak meg a harcok mögött Az angolok az akkori reakciós arab monarchiákat, az amerikaiak Izraelt támogatták, így reméltek betörést a fontos térségbe. 1956 őszén a szuezi háború idején — a csatornaállamosítást követően — már változott a felállás. Nagy-Britannia és Franciaország segítette. Izraelt, a szocialista orrszágok lehetőségeikhez képest szolidaritást •vállaltak a veszélyeztetett Egyiptommal, míg Washington a kivárás taktikáját alkalmazta. 1967 nyarán az angolok és a franciák a szemlélődök közé szorultak, az Egyesült Államok nyíltan Izrael pártját fogta, míg a Szovjetunió az antiimperia- lista harcot vívó arab rendszereket segítette. (így tett felelősségének tudatában, s az antiimperialista ügy érdekében akkor is, ha az arab országok politikájában, vezetésében nem kevés ellentmondás és következetlenség nyilvánult meg.) Izrael három célt tűzött maga elé a villámtámadással: megdönteni a progresszív arab kormányokat; megsemmisíteni a birtokukban levő korszerű fegyverzetet, hogy két-három évtizedig saját fölényét biztosíthassa; arab területek megszállásával jobb stratégiai feltételek közé jutni. A legfontosabb célkitűzést nem érhette el, a haladó arab rendszerek megmaradtak. (Ez érvényes máig, noha a nasszeri Egyiptomot egy erősen jobbra tolódott rendszer váltotta fel — viszont Algériától Dél-Jemenig, Iraktól Líbiáig jelen vannak több-kevesebb következetességgel egy haladó vonulat országai.) A szocialista országok siettek pótolni a védelmi eszközöket, aminek legjobb bizonyítéka a későbbi, negyedik háború alakulása 1973 októberében. Területi célját azonban elérte az izraeli vezetés, jelenleg is kiterjedt arab földeket tart megszállóc íTlaft' ÉRTHETŐ, ha a közel- keleti válság központjában a megszállt arab területekről történő izraeli kivonulás sürgetése áll. Ez a kulcskérdés, hiszen visszaállítaná az eredeti határvonalakat, lehetőséget adna a palesztin állam kialakítására, s megnyitná az utat a békekötés- a térség országainak kölcsönös elismerése, a termékeny együttműködés előtt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa s a közgyűlés ennek jegyében hozta meg döntéseit valamennyi megszállt terület visszaadásá- . ra, ezért nem szűnő követelés az 1967. június 4-i vonalak visszaállítása a nemzetközi konferenciákon, tárgyalásokon. Az annyira esedékes genfi békeértekezlet, amint ezt a Szovjetunió több elvi állásfoglalásában leszögezte- ugyancsak e vágányon indulna el. Sajnos, Washington és Tel Aviv részéről változatlan merevség és makacsság mutatkozik. sőt az utóbbi időszakban még bonyolultabbá váltak a viszonyok. Elegendő az amerikai recept szerinti békerendezés elgondolásaira utalni, amelynek útját a sinai megállapodás és a libanoni belviszály jelezték: aktivizálódott a Szaúd-Arábia vezette reakciós arab „olajtömb”; az izraeli választásokon pedig az a Likud-tömb győzött, amely ellene van minden visszavonulásnak Nyugat- Jordániában. AZ EMLÉKEZÉS tehát nem egyszerű visszautalás valamilyen lezajlott történelmi eseményre, hanem kötődik a jelen politikai csatáihoz. Mindazok- akik szembe- szállnak az imperialista tervekkel, a júniusi háború következményeinek végleges felszámolását, a genfi béke- értekezlet keretében történő átfogó rendezést sürgetik. A szocialista közösséggel együtt mi is ezt tartjuk a legfontosabb teendőnek, s amint eddig, a jövőben is cselekvő együttérzéssel támogatjuk az arab országok antiimperialista fellépését. A hatnapos háború után ideje, hogy befejeződjék a ,-3653 napos háború” is... (r.) A márciusi általános választásokhoz viszonyítva a kormányon levő, Dzsanata Párt most meglehetősen nehéz helyzetbe került. Jelentős politikusai közül sokan ugyanis független jelöltként lépnek fel a párt által hivatalosan jóváhagyott jelöltekkel szemben, ami nyugtalanságot kelt a pártvezetőségben. Az Indiai Kommunista Párt több mint 300 jelöltet állított a választásokon. Fiatalok! EXPRESS IFJÜSÁGI ÉS DIÄK UTAZÁSI IRODA ÜJ AJÄNLATA: EURÓPAI KÖRUTAZÁS — 4 ORSZÁGBAN: Calella—Zaragoza— Bilbao— Toulous—Marseille— Genova—Milánó— Velence—Bécs. Időpont: július—r>"gUSZtUS hónapokban. Utazás: repülőgéppel és autóbusszal. Jelentkezés: az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Kirendeltségén. Május 30-tól június hó 11-ig ISMÉT bútorkiállítás A BORSOD DOMUS LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZBAN (MISKOLC, NAGYVÄTHY U. 2.) A SZÉK- ÉS KÄRPITOSIPARI VÁLLALAT TERMÉKEIBŐL! Borsodi Iparci tw. Kiskereskedelmi V., Szék- és Kárpitosipari Vállalat 0i9>l ", JÍS Jia i. í-TV/T 0