Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
Bemutató Gyulán Gyulán megkezdődlek a vár- színpadi próbák. A hagyományos gyulai színházi estek nyitánya Hernádi Gyula Szép magyar tragédia eimíí műve. A darab ősbemutatóját július 1-én tartják meg. Képünkön: jelenet a próbáról. (MTI fotó — llovszky Béla felv. — KS) Színház; és színházi esték Izgalommal vártuk a színházi esték előadásait. A Megyei Művelődési Központ hagyományos nyári vállalkozását, amely az évad vége felé mintegy kitekintést nyújtva, három színház három produkciójával örvendeztette meg az egri közönséget. A vállalkozást dicséri az érdeklődés és a siker isBecsülendő ez a siker, hiszen nem könnyű összehozni, egyeztetni három színház vendégszereplését. Még nehezebb valamilyen gondolatjátékstílus, vagy más koncepció alapján összeállítani a színházi esték műsorát- amely ugyan önálló, mégis alkalmazkodnia kell az egri színház műsoraihoz. De igazodni kénytelen a lehetőségekhez — a színpad méreteihez. a távolsághoz és még sok mindenhez — sőt, a nem várt meglepetésekhez is. Lám, most is műsorváltozásra került sor; a Radnóti Miklós Színpad helyett a kecskemétiek szerepeltek, mégpedig Neil Simon Furcsa pár című vígjátékával, amely bizony sehogyan sem kapcsolható össze a Madách Színház és a veszprémi Petőfi Színház vendégjátékával, nevezetesen ~a Széchenyivel és a >,Vén Európa" Hotellel. A Széchenyi fogadtatása miatt cseppet sem aggódtunk. Németh László drámája valóban izgalmas színpadi mű- s fokozta az érdeklődést a rangos szereposztás is. A közönség ugyanis nem egyformán értelmezi, szereti a színházat, a nézők egy részét nem is annyira a mű, inkább a szereposztás csábítja Thália templomába. Egyfajta igény, sőt magatartás ez is, jó ha figyelembe veszik ha számolnak vele a programok rendezői. A várakozás izgalmát tulajdonképpen a veszprémiek vendégjátéka okozta. Szurkoltunk a veszprémielvnek, a földinek számító Ile- menyik Zsigmondnak■ Szerencsére sokan voltak a szurkolók, a színház barátai eljöttek a régen várt találkozásra, így a „Vén Európa” Hotel az író szűkebb pátriájában is megérdemelt fogadtatásban részesült. A veszprémi színház felfedezése sikere eljutott Egerbe is, ahonnét pedig indulnia kellett volna ennek az ősbemutatónak. Mert semmi kétség, hogy a miskolci—egri színház már évek óta tartozik Eger közönségének — és talán a miskolciaknak is! — Reme- nyik felfedezésével, újraértékelésével, egyik művének bemutatásával. Talán éppen a --Vén Európa” Hotel színpadra állításával, mint ahogyan nemegyszer javasoltuk is e lap hasábjain. Örülünk- hogy az ország más részében nem hagyják ki a számításból a drámaíró Reme- nyiket, de ugyanakkor elgondolkodtató: a Dunántúl- ról kellett jönnie egy színháznak, hogy bemutassa Amikor a könyvtár házhoz megy Gazdag nyári program Hevesen A hevesi járási-nagyközségi könyvtár a nyáron is gazdag és az igényekhez mért programot kínál látogatóinak. Az érdeklődők reggel 8-tól este 7-ig hódolhatnak a sport örömeinek '- teniszezhetnek. futballozhatnak, tollaslabdázhatnak. pingpongozhatnak, sakkozhatnak. Ezzel a lehetőséggel nemcsak az általános-, a középiskolások, hanem a felnőttek is élhetnek. Jó módszere ez az olvasótáborozásnak is, hiszen a testedzés után legtöbben szívesen lapozzák a különböző újságokat, folyóiratokat is. Hetente két alkalommal — a pinceklubban — filmvetítésre kerül sor. Az óvódé Wfl, június 33., csütörtök sok és az úttörők számára kellemes és tartalmas ki- kapcsolódást kínálnak a klubrendezvények. Ilyenkor a bibliotéka munkatársai arra törekszenek, hogy anyanyelvi irodalmi tájékozottságukat is gyarapítsákA strandon pihenést keresőkről sem feledkeztek meg. Tulajdonképpen házhoz vitték a kultúrát, ugyanis letéti anyagot helyeztek el itt, s a fürdőzők válogathatnak az „újságok és az egyes kötetek között. Június 20-án nyílt meg az az ifjúsági tábor, ahol a fiatalok munkájukkal járulnak hozzá a zöldsógprogram megvalósításához. Gondoltak az egymást váltó csoportok művelődési kívánságaira is. A járási KISZ-bizottsággal együttműködve ide is eljuttatták a rangos irodalmat. Érdekesség az, hogy a kölcsönzést maguk a táborozok oldják .meg. Egerben az író egyik döbbenetesen szép és őszinte kiáltását modern tragédiáját! Bármilyen fájdalmas, de tény, hogy Egernek még mindig nincs saját társulata- csupán pezsdül- érésben van az önálló színház gondolata. Ám a realitásokhoz tartozik az is- hogy az összevont színház évadonként 180 előadást tart Egerben. S a növekvő közönségtábornak, a helyi kultúrpolitikának is lehetnek igényei, jogos kívánságai, amelyek egy Re- menyik-bemutatóval, Bródy- művel esetleg Gárdonyival is teljesíthetők. A színházi esték nyári programja és sikere a hagyomány folytatására biztat ugyan, ám nem pótolja, nem pótolhatja magát a színházat, az egri Gárdonyi Géza Színházat. Amely ma még Miskolcról utazik- de nem egynapos vendégjátékra érkezik Egerbe. S ez a hosszabb jelenlét bizonyos kötelezettségeket ró nemcsak a városra• a közönségre, hanem a színházra i s • Márkusz László Felnőtt diákok a gyöngyösi főiskolán Sok mindent elmondtak már a vizsgákról, de a lényeg mindig ugyanaz: egészen más a közérzete annak, aki az asztal egyik oldalán ül, és egészen más annak, akinek pedig azt mondják: oda szíveskedjék . ..! A gyöngyösi főiskolán két napon át azok ültek a „másik oldalon”, akik már felnőtt fejjel fogtak hozzá ismereteik bővítéséhez, úgy, hogy már állásban is vannak. Államvizsgáztak a levelező tagozatosak. ★ összesen 66 felnőtt jelölt adott számot tudásáról a három bizottság előtt. Akik ezen a főiskolán kezdték el a növénytermesztési szakot, 27-en voltak, a többiek pedig átképzősök, tehát szaktechnikusi végzettséggel rendelkeztek már. Az egyes bizottságokban olyan személyek elnököltek, mint Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, aztán Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke és dr. Szalai György, a kompolti kutatóintézet igazgatója. Ez a névsor önmagában is azt jelzi, hogy rangja van az államvizsgának. A bizottságokban ott találtuk még a minisztériumi és egyetemi vezető személyeket is, és természetesen a gyöngyösi főiskola tanárait. A vizsgáztatók beosztása, közéleti rangja, funkciója és száma is kiféjezte, hogy a jelöltek nagyon fontos esemény résztvevői, • beszámolójuk, felkészültségük bizonyítása egyben egész eddigi életük fordulópontja is. ★ A teremben a szokásos légkör, hangulat. Ünnepélyesség is, feszültség is, izgalom is, bár a bizottság elnöke egy-egy segítő kérdéssel igyekszik feloldani a láthatatlan lelki görcsöket. A vizsgázó pedig, mint egy érzékeny film, azonnal reagál, oldódik is, a nyelve is köny- nyebben forog. Bakos Imre ül a bizottsággal szemben, mögötte a társai még készülnek a tételük kifejtésére. A jelölt mondatai szabatosak, pontosak, sok tárgyi tudást hordoznak és mindezt körülveszi a szerény tartózkodás. Kint a folyosón már köny- nyebben lélegzik. — Azt hiszem, jól szerepeltem. Pedig nem volt könnyű a felkészülés — mondja a kérdésünkre — Eredeti foglalkozásom kohó- és öntőipari technikus. Apám szabó volt. tehát otthonról sem hoztam magammal semmiféle mezőgazdasági ismeretet. Mégis, amikor elhatároztam, hogy a szövetkezetben fogok dolgozni, mindjárt hozzáfogtam a tanuláshoz is. Olyan a természetem, ha valamit elvállalok, akkor annak mindenben meg akarok felelni. Egész kis regény az a bizonyos fordulata az életének. A Lenin Kohászati Művekben dolgozott, Mezőkeresztesen lakott. Nehéz volt a bejárás Is, aztán jött az ismeretség a kislánnyal, majd a házasság, és ettől kezdve Mezőkeresztes kötötte teljesen magához. A felesége a tsz-ben dolgozott, ő is oda kérte magát. A háztáji gazdaságok irányítását bízták rá. Meg kellett tehát tanulnia a szakmát. Ma a baromfitelep vezetője már. — Naponta tíz-tizenkét órát kell dolgoznom a munkahelyemen, van két kisgyerekünk is, bizony, ha nem segít a feleségem annyit, ha nem mentesít otthon a munkától. akkor nem is tudom, hogyan végeztem volna el a főiskolát. Bakos Imre példája arra is alkalmas, hogy egy kicsit megvilágítsa, mit vállalnak magukra a levelező tagozat hallgatói, mennyi erőfeszítésükbe kerül, amíg eljuthatnak az oklevélig. Arra kértük megyei párt- bizottságunk első titkárát. Vaskó Mihályt, mondja el véleményét, észrevételét az államvizsgáról, a jelöltekről, a főiskola oktató-nevelő munkájáról. — Nem az első eset, hogy itt vagyok a gyöngyösi főiskolán, és részt veszek a vizsgabizottság munkájában — kezdte a válaszát Vaskó Mihály. — Jó alkalom ez arra is, hogy lássam, milyen eredménnyel végzik a munkájukat a főiskola tanárai, oktatói. Elmondhatom, hogy tapasztalataim szerint a hallgatók felkészültsége magas színvonalú. Alapos és biztos tudásanyaggal jönnek ide, ami azt is kifejezi, hogy a főiskolán a tanárok megfelelő mértékben követelik az ismeretek birtoklását. Az is mutat valamit, hogy a vizsgázók közül senki meg nem bukott. Egészen kiemelkedő teljesítményt is láttunk. Még az olyan hallgatók is, akik nem közvetlenül a mező- gazdaságban dolgoznak, olyan biztos és határozott ismeretekkel rendelkeztek, ami már szinte meglepő volt. Volt két neves sportoló is a vizsgázók között. Nagyon szépen szerepeltek itt, egyáltalán nem arra alapoztak, hogy a bizottság méltányolja majd sportbeli teljesítményeiket. Azokat is elismerjük, örülünk is azoknak, de itt a növénytermesztés volt a porondon. A két sportoló becsületes teljesítményt nyújtott a szaktárgyi ismeretekből is. Érthető, hogy mindnyájan örültünk ennek. Elmondhatom tehát, hogy a főiskola tevékenységéről most is jó benyomásokat kaptam, az összkép megnyugtató. — A vizsga során fiatal, most kezdő szakemberekkel találkozik Vaskó elvtárs, megmarad-e egyikük-mási- kuk az emlékezetében? — Igen. Ez természetes dolog. Alkalomadtán még fel is tudom hívni valamelyik gazdaság vezetőjének a figyelmét, ha éppen olyan szakembert keres, mint amilyent én ismertem meg a jól sikerült államvizsgán. De ez csak velejárója a vizsgabizottságban végzett tevékenységemnek, olyan körülmény, amely esetenként jól jön, ha valahol ilyen kérdés felmerül. A lényeg: a főiskola oktatómunkája, amelyről a mostani államvizsga is jó' bizonyságot adott — fejezte be a vá" laszát Vaskó Mihály. ★ A levelezők után mindjárt a nappali tagozat hallgatói következnek. Június 28—29-én 31 szőlész, 29 zöldségtermesztő és 34 növénytermesztő áll az újabb vizsgabizottságok elé, valamennyien abban a reményben, hogy a hónap végén átvehetik az oklevelet, amely négy, keményen vé- gigküzdött év formális elismerését fejezi ki. Aztán pedig jön a termelő- munka, az ország különböző helyein levő mezőgazdasági üzemekben. G. Molnár Ferenc Mikola felugrott a sámliról, aztán úgy ült vissza rá, mintha ló volna, és panaszosan azt mondta: — Tényleg elmegyek, mama. Itt a Komszomol megbízólevele, meg a pénz is az útra. ■. — és a zsebéből egy halom pénzt fordított ki. Amint a mama meglátta a pénzt, a szeme rögtön kivörösödött. 'Mit mondjak: ha az anyám is. azért csak gyönge nő! — Hát szabad bosszantani az anyádat? — kérdezte sírva. Odaugrottam Mikolához é6 a szemébe húztam a sapkáját., Mikola megfordult, nyilván, hogy leakasszon egy fülest, — ennek aztán mestere! —. de én idejében elugrot- tam. Hanem Mikola nem akart verekedni. Felhúzta a szeméről a sapkát, aztán odahajította nekem: — Nesze focizhatsz vele én meg holnap veszek magamnak egy kalapot. A fiúk is mind vettek- Barnát. A mama tovább szipogott, amikor meghallotta a barna Esztendeje annak. hogy Mikola, a bátyám elutazott, ám én úgy őriztem meg emlékezetemben azt a napot, mintha tegnap lett volna. Nyakig mocskosán jött meg a munkából, a szénaprító javításán dolgozott. A mama akkor azt mondta neki hogy végtelenül szutykos — nem is Csoda, hisz van elég-- mosnivalója. Mikola nyilván nem akarja, hogy a mama munka nélkül maradjon a szabad idejébenMikola erre nem válaszolt semmit, mintha nem is róla lett volna szó. A sámlira ült és felkiáltott: — Megyek a B AM-hói, mama. utat építeni! A mamát ez nem késztette hurrázásra, meglegyin- tette Mikolát a törölközővel és csak ennyit mondott: — Majd adok én neked utat!... Mars mosakodni és vacsorázni! Szép kis útépítő az ilyen!... kalapot, én meg fogtam Mi- kóla sapkáját, amíg meg nem gondolja magát, és kilógtam az utcára. Későn mentem haza és azt hittem, hogy a mama majd leszid,, ám figyelemre se méltatott. Összeölelkezve ültek Mikolával, mint a gyerekek. Mikola a mama szemét törölgette. — De hisz nem egyedül megyek, az egész volt tizedik A utazik. És Andrij Iva- novics is... No és mi van akkor, ha már öreg?! Legfeljebb majd onnan megy nyugdíjba- És nem a tajgában fogunk lakni. hanem Ulkan faluban... Szibéria egyáltalán nem olyan- mint régen volt, mama, ott olyan, de olyan erőm.űveket építettek!... És egyáltalán, miért sírsz?... Mikola nem fejezte be, a mama pedig mintha megijedt volna valamitől, sietősen azt mondta, hogy többé nem fog sírni, és rögtön kiment a fürdőszobába — .■mosni valamit”. Ám engem nem lehet, becsapni. tudtam, a mama azért ment ki, hogy sírdo- gáljon egy kicsit. „Hogy a gyerekek ne lássák”. .. .Mikolától gyakran jön levél. Megtudtam belőlük, hogy Ulkan nagyon klassz hely... •. .hogy ő most nem egyszerűen Mikola Sznyegirjov. hanem úttörő... .. .hogy Ulkanban az első utcát Krími utcának keresztelték el és hogy egy kis .•utcatáblát” szegeztek a fenyőkre. — No mit mondtam! — kiáltotta a mama. amint elolvasta Mikola levelét- — Ö meg azt hajtogatta nekem, hogy kilencemeletes házban fognak lakni! % Mikola azt írta, hogy Ulkan majdnem olyan, mint Szevasztopol. meg hogy építettek egy szállót, amelyben éppen olyan nehéz helyet kapni, akár egy szevaszto- poliban. — Vidám fickó a bátyád! — sóhajtotta a mama. Azt is írta Mikola, hogy a szállóval szemközt egy nagy kőre felírták: .,Itt obeliszket fognak emelni az úttörők tiszteletére”, és az obeliszk. re majd felkerül az ő neve is. — Nehéz lehet ott Mikolká- nak, de ő nem búsúl. Olyan, akárcsak én. Szép kis ,,akárcsak én”. Én még egyetlenegyszer se láttam, hogy Mikola sírt volna- bezzeg a mama,.. De mit lehet erre mondani?-.; .. .A táviratot éjszaka kézbesítették. A mamának elborult az arca ahogy elolvasta, azt hittem, rögtön sírva fakad. Átvitt a szomszédba, Vira nénihez. (Folytatjuk:) i i
