Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
A hős falu Két nagy sikerű hangversennyel befejeződtek a hatvani zenei napok Az első lépés folytatásra kötelez Egy nép és történetének jelenét, de még inkább jövőjét megérteni múltja nélkül aligha lehetséges. A múlt megismeréséhez elvezethet a történetírás a maga precíz, érzelmektől mentes, tény- és tárgyszerű módszereivel, és megteheti ezt az irodalom is a maga varázsos, az emberi érzelmek és kapcsolatok mélységeinek feltárására alkalmas, végső fokon azonban mindig a valóságba gyökeredző eszközeivel. Nem kell belemagyarázni a televízió műsorába a politikát, mert az egyértelműen vállalja a politizálást, „műfajának” minden szintjén és minden eszközével. A híradófilmek dokumentalitásá- val éppen úgy, mint a színház. a drámaírás műfajával. A hetvenes évek második fele kétségkívül az Ibériaifélszigetre késztette figyelni a világ szemét. A fasizmus maid negyven esztendeje után valami történik és már történt is Spanyolországban. És ami, történik, ami történt, az a zsarnokok ellenére történt. ★ Élt hetvenhárom évet, megírt több mint kétezer drámát, köztük olyanokat, mint A kertész kutyája, A zalameai bíró, vagy éppen A hős falu. Lope de Vegéről van szó, akinek élete átfénylett, mint Spanyolország csillaga, a XV. századból a XVI.-ba, s akinek megadatott, hogy már ne érje meg a harmincéves háborút, de megérje és megélje saját dicsőségét. A televízió vasárnap este A hős falu című színművét mutatta be Juan Guerrera Zamora látványos, romantikus, de mégis realisztikus erejű rendezésében. Lope de Vega színművének története majd egy évszázaddal előbbre nyúlik vissza, mint amikor az író hajdan volt „legendákból” örökbecsűén megírta azt. Az Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese szombaton adott hangversenyt a Művelődési Központ nagytermében. A műsoron Vival- di-művek szerepeltek, éspedig: az a-moll és a d-moll versenymű két hegedűre és gordonkára, valamint az A négy évszak. A hangversenyt két ráadással fejezték be’ egyet a kamaraegyüttestől egyet meg Kocsis Alberttól kapott a hálás egri közönség. A közönségnek és a művészeknek ez a forró hangulatú találkozása nemcsak azt bizonyította, hogy a művészek, a zenészek magas szinten szólaltattak meg egy-egy művet. most éppen Vivaldit, hanem azt is, hogy erre a derűs> érthető és áttekinthető, ugyanakkor minden ízében mély érzelmeket és szabályos, csaknem kimért harmóniákat hozó zenét kívánja a közönség. Nemcsak a múló hallgató- vagy koncertre járó ember a megmondhatója, mi mindent neveznek ma már zenei mondanivalónak, hol és merre igyekeznek újdonságot teremteni a szerzők, valami újat, szokatlant felhajtani a lélek és a rohanó életben néha megmegtorpanó ember számára. Azért, hogy meghökkentsék, azért, hogy felizgassák a közönséget, vagy azért, hogy közvetítsék azokat a lelki tragédiákat- amiket az érzékenyebb idegzetű zenészek ebben a korban átélnek, vagy átélni kényszerülnek- És ebbe bele is lehet fáradni. Ilyenkor kell — igenis kell! — ez a barokk zene, ez Spanyolország egyesítéséért folyik a harc. Az Ibériai-félsziget számos királyságra, de még több kiski- rályságra bomló tájain, így az e drámában szereplő Fuenteovejuna falu népei felett úgy uralkodhattak a kisebb és nagyobb zsarnokok, ahogyan kényük és kedvük hozta. Az a paraszti, népi felkelés, amely Lope de Vega drámájában Fernem Gomez de Guzman ellen oly elkeseredett és pusztító dühhel robbant ki, nem volt egyedülálló valóságban sem abban az időben. Sem Spanyolországban — mármint a dráma történésének idején —, de Európa más, feudális berendezkedésű országában sem. Gondoljunk a magyar Budai Nagy Antal és társai elkeseredett küzdelmeire, vagy a német parasztfelkelésekre. Izabella, Kasztília királynője, Katolikus Ferdinánd felesége kemény harcokban törte le a kiskirályok és velük szövetséges Portugália hatalmát, beavatkozását, s teremtette meg azt az egységes Spanyolországot, amely útnak indítja Kolumbuszt Amerika felfedezésére és majd az inkvizíciót is a világ lelkének megnyomorítására. Lope de Vega politikusi biztonsággal látja, hogy Izabella és Ferdinánd. ha „jármába” fogja a paraszti lázadást, szövetségest szerezhet magának, és nem is akármilyent. Ez a titka történelmileg az ötszáz harcost is felsorakoztatni tudó falu lakóival szembeni kegyelemnek. Lope de Vega azonban csak érinti, tudomásul veszi ezt a történeti és történelmi realitást. Drámájának nagyszerűsége. írói alkatának zsenialitása éppen abban rejlik, ezért oly friss és modern, mintha csak tegnap írták volna műveit, hogy a történelem és a történet csak keret számára, hogy versbe és harcba szálljon az igaz emberség mela derűsen mindent magába fogadni akaró szándék, ahogyan a maga módján elbeszéli az élményt, ahogyan ez a barokk lélek rögzíti a hangulatot az élet legelemibb,' legmindennapibb perceiről. Arról, hogy süt a nap. vagy vihar közeledik, vagy még inkább arról, hogy a télben nemcsak a hallgatagság- a tompaság uralkodik hanem az a kényszer is, hogy befelé forduljunk, kérdezzük magunkat a csendben, mert sok-sok kötelesség támad az életben önmagunkkal szemben és nem is jó elfeledkezni . róla. A két versenyműben, mint szólisták. Radnóti Tibor■ Lévay Zsolt és Mustó Ervin kitűnően muzsikáltak, érzelmileg telítetten szólaltatták meg Vivaldit. A két versenyművet Farkas István vezényelte, örömmel nyugtázzuk, hogy az együttes és szólistái nagy fegyelemmel és a kitűzött céloknak megfelelően építkeznek, készülnek újabb és újabb feladatok megoldásához. A négy évszak szólóját Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész játszotta és a zenekart is vezényelte. Ez az est és ez a szám egyik jelentős sikere annak a belső kapcsolatnak amely a világjáró hegedűművész és az Egri Szimfonikusok között kialakult. A négy évszak gazdag színezésű muzsikát szólaltatott meg, ezúttal úgy, hogy Kocsis Albert játéka átforrósította a művet, azzal is. ahogyan a műben a dallamok áradása mellett a zenei ötleteket és hangsúlyolett, a zsarnok ellen, a szerelem mellett,' a gyalázat ellenében. A hős falu egyetemesen vállalja a leszámolást, egyetemesen a felelősséget és mert egységesek, mert az igazság, a jog, az emberi méltóság a védőügyvédjük, nem is lehet bántódásuk. A hős falu alakjai, akár ma is élhetnének, érzelmeik, küzdelmük, összefogásuk akár a ma politikai vagy fegyveres küzdelmei is lehetnének a világ számos pontján, ahol csak a naptárak írják az 1977-et. A színmű film- változata kitűnően ötvözte össze a dráma jellemvilágának tömör egyszerűségét a látványos jelenetek hatásával. És örömmel lehet megállapítani, hogy nem valamiféle történelmi revüt kaptunk e spanyol televíziós filmben, hanem Lope de Vega sodró erejű világába ragadott magával a rendezés, a színészi játék, az operatőri munka. Ismét és külön kell szólni a szinkronról. A spanyol szereplők egyéniségéhez, a történeti figurák jelleméhez, megjelenéséhez simuló magyar szinkron szinte észrevétlenné tette, hogy spanyol nyelvű tévéalkotás pereg előttünk a képernyőn. Ez a szinte tökéletes észre- vétlenség döntő módon járult A hős falu művészi élményéhez. + A zsarnokok mindig azt hiszik, hogy örökké élnek és hatalmuk megbírhatatlan. Ezt hitte Lope de Vega színművében Fernan Gomez de Guzman is. A zsarnok. Elpusztult: belepusztult ebbe az ostoba hitébe. Történt mindez a spanyolok legnagyobb drámaírója szerint majd öt és fél évszázaddal ezelőtt. A történelem megismétli önma'gát. Ha zsarnokról van szó. mindig megismétli. Gyurkó Géza kát is érzékeltette. A zene- történeti bevezetőket Bozsó Ferencné mondotta el(farkas) (Befejező rész) — Ne dobd el! — kérte mindig a lány, valahányszor egy-egy rajzot a vízbe hajított, mert rossznak ítélte. A fehér papírlapok megmegvillantak az enyhe hullámok piszkoszöldje felett, mint a sirályok szárnya mielőtt vízre csapódtak. _ — El kell dobni, ha rossz! — El kell felejteni is! — bizonykodott Zoli. Hallgatag séta után fordult ismét a lányhoz. — Mikor mondod el, amit a bandáról akartál? Különös érzésekkel hallgatta Ágnes szavait. A lány elmondta, hogy Kiri ma este találkozni akar vele, és valami nagyon fontosat akar mondani. De ő mától úgyis kiköltözik Kőbányára, a nagy- bátyjáékhoz. Nemrég született gyerekük, és ott fog lakni, külön szobában. Vigyáz majd a kicsire és tanul. Kőbányán kerítette be a banda őket, még azon az estén. Észre se vették, de már szembe jött velük Kiri és egy másik fiú. Hátranéztek. Ott is jöttek ketten, hanyag testtartással, cigarettázva. Sasnak jelentem [Jj magyar film Megtörtént esemény motívumai alapján készít filmet a magyar elhárítás életéről Mészáros Gyula rendező. Főszereplők ■' Buj- tor István és Szirtes Adám. (MTI fotó — Friedmann Endre felv. — KS) Űjabb két koncert, s ezzel sikeresen véget ért az első ízben megrendezett hatvani zenei napok eseménysorozata. Először a Liszt-díjas zongoraművész. Falvai Sándor estjéről kell megemlékeznünk. Jól szerkesztett program, magas fokú interpretálás. Rö' viden így lehet jellemezni a hangversenyt, amelyen az elmélyült művész mindvégig lenyűgözte hallgatóságát. A műsorban elsőként Bach— Liszt a-moll orgona prelúdiuma és fúgája szólalt meg a magyar mester átiratában, s amennyire sikerült az or- gona hanghatását zongorán életre kelteni, Falvai briliáns játéka oly érzékletesen biztosította Liszt jelenvalóságát. A világot járt művész repertoárjának egyik legrégibb darabja Beethoven d- moll Szonátája, amelyben démoni erő. szél-víz ütközése váltakozik csendesebb szemlélődéssel. Az előadó itt is remekelt, mint ahogyan a zongorairodalom legnehezebb művei közé tartozó Spanyolrapszódiát végig bírta virtu- ózitással, fizikai erővel. Falvai Sándor koncertjének második részét egy nagy lélegzetű mű, Schumann C-dúr fantáziája alkotta. Az álmodozó, novellisztikus elemekből felépített darabban számtalan hangulat váltja egymást. Ezeket a művész nagy ökönómiával fogta össze, s oly szuggesztíven tolmácsolta. hogy el sem maradhatott a ráadást követelő, forró ünÁgnes összerezzent. — Utánunk jöttek — mondta és megszorította a fiú kezét. Némán körülfogták őket. Egy gyár világosra mázolt kerítéséhez szorultak. A túlsó oldalon villany égett. Az egyikük le akarta dobni, de a vezér rászólt, hogy hagyja— Mit akartok? — kérdezte a lány. — Az ipse lépjen le! — mondta a csontos arcú fiú, és keskeny szájjal szívott a cigarettájából. Az orra feltűnően közel volt a felső ajkához. — És ha nem? — mozdult előre Zoli. és önkéntelenül lenyúlt a járdára, és a lábánál megmarkolt valami kőfélét. — Akkor... — Kiri szeme körbevillant. Eldobták a cigarettákat. Árnyékuk, mint négy sáv kerítette be őket. Zoli agya nagyon tiszta volt. A lány kissé hátrább húzódott, és élesen esett rá a fény. Nagyon szép volt. Minden élt az arcán, minden vonás erőteljes volt. Hullámzott rajta a félelem és a büszkeség. Megint előbbre léptek. — Na?! — hallotta aKineplés. A programon kívül megszólaltatott zenei alkotás Chopin cisz-moll Nocturnes- je volt, amelyet a szokott romantikus felfogás helyett ezúttal sajátosan bölcs, férfias frazeálásban, túlzásoktól mentesen játszott Falvai Sándor. A zenei napok záró hangversenyén Matuz István fuvolaművész és Benkő Zoltán zongoraművész magas színvonalú kamaramuzsikálásával ismerkedhetett meg a hatvani zenebarátok tábora. Az estet azért is fokozott érdeklődés előzte meg, mert a zongorista a helyi zeneiskola tanárai közé tartozik, a műsor egyik művének szerzője pedig Papp Attila zeneiskolaigazgató. A több mint tíz esztendeje együtt koncertező két művész estje méltó csúcsnak bizonyult, s a bemutatott XX. századi művek a zenealkotás további távlataira nyitottak ajtót. Frank Martin Boííadó-jában külön örömünkre szolgált Matuz fuvolajátéka, eszközének egészen speciális, tömör hangzása. A svájci komponista művében olyan megoldásokkal találkoztunk, amelyek a különlegességek sorába illeszthetők, ezeket kívüle senki nem csinálja. Papp Attila Három darab szólófuvolára című alkotása ősbemutató jellege által is növelte a hatvani zenei napok értékét. A mű híven tükrözi a pesti új zenei stúdió szellemi irányvonalát. szerzője bátran bári hangját. önkéntelenül hátrább lépett. Markában görcsösen szorongatta, amit az előbb felvett. Most az toppanva a gyárfalhoz ért. A lány hangja verődött hozzá hirtelen: Megálljatok! — Látta, hogy meghökkennek. A lány feltartott fejjel mondott valamit a nagybátyjáról, de nem tudott figyelni a szavak értelmére, annyira lekötötte a lány arca. Ilyennek még sosem »látta. Csodálatosan élt rajta minden vonás, minden gödröcske, a szájvonala szenvedélyesen váltakozott, a szeme!... Ezek a szemek! Akaratlanul is megemelte a kazét. és a fehérlő falhoz ért vele. Nyomában kis vonás feketéllett a falon... Szén! — villant belé. Nem is tudja hogyan történt. Félig hátat fordított a fiúknak, és a falra karcolta a lány arcát. Pontosan látta már a vonásokat, egyszerre valamennyit, és látta az indulati összefüggéseket. Már akár a szemét is behunyhatta volna, hiszen benne alakult ki az arc. Váratlanul teljesen összeállt. Sosem tudná megmondani, meddig tartott mindez. nik zenén kívül álló eszfcő-' zökkel. Matuz Istvánnak így többek között füttytudására is szüksége volt a hű megoldáshoz. A befejező darabot — Protofjev D-dúr szonátája — a mester még a második világháború alatt komponálta. A négytételes műben olyan szintű együttmu- zsikálást hallhattunk Matuz Istvántól és Benkő Zoltántól, ami a legjobbakéval vetekszik. Nem véletlen tehát; hogy nemrég ez az interpretációjuk is hanglemezre került. Játékuknak különösení rokonszenves megnyilvánulása a hallatlan pontosság,' vagy ami talán ennél fontosabb: a zenei folyamatokat kiélezetten hangsúlyozzák, éspedig a két hangszer tökéletes egységbe forrasztottsá- gával. Mint a zenei napok „első félidejében”, úgy a záró koncerteken is hasznosan közreműködött dr. V áradt György. Messze túllépve a műsorközlő feladatkörén, színes egyéniségének varázsával, szavainak közérthetőségével emelte a zenei géniuszok közelébe a lelkes hallgatóságot. S végül a szervezést, rendezést végző Vörösmarty Művelődési Köz- poht címére fél mondat: gratulálunk. várván ugyanakkor a folytatást, az 1978-as hatvani zenei napok még gazdagabb műsorát. Az első sikeres lépés továbbiakra kötelez ! , (moldvay) j A vonalak maguktól alakultak a falon. Az sem zavarta. hogy porlott a szén. Benne készen volt az egész kompozíció. Most minden egymásra talált: szerelem, emlékek, szavak és néma séták. Olykor ellépett a faltól és igazított, távolabbról nézve a rajzot. Nagyokat lélegzett. Kinyílt előtte az egész elmúlt egy év nagy- szerűsége, a különös taláír kozás. Mindenről elfeledkezett; amíg rajzolt. De egyszer, amint a faltól ellépett, bokán rúgta véletlenül a csontos arcút. Akkor kezdődött a verekedés. Ágnes sikolyát hallotta. A csontos arcú teljes erőből a falnak lökte. Elhajolt és oldalt lépett. Egyikük sem tudta pontosan eltalálni még. Felbolydult az előbbi állókép. Már nem volt visszaút, már lerázták magukról az előbbi varázslatot, s talán még nagyobb dühvei ütöttek. Sok ütés érte. Az egyiket sikerült úgy gyomorba vágnia a maradék szénnel, hogy leroskadt. A másik három néma gyűlölettel támadott. Már nem nagyon tudott visszaütni, azon volt, hogy arcát, szemét védje. Kezéből kicsavarták a szenet. Lábát kirúgták alóla. Hirtelen nagy ütés érte. A túloldali lámpaoszlop megingott, némán eldőlt, fénye furcsán szétloccsant a falakra... (VÉGE) Egri nyár Vivaldi-est Egerben * Kiss Dénes: Rajz a gyár falán