Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

Miről vallanak az évszázadok? Látogatóban az új, állandó hevesi helytörténeti kiállításon Már két és fél ezer év­vel ezelőtt éltek itt embe­rek. Régészeti leletek tanús­kodnak arról, hogy az idő­számításunk előtti V—IV században a szkíták kedvel­ték ezt a vidéket. A nép­vándorlás erre sodorta a szarr.: ' o—jazygokat, a ro- xolánokat, az alánokat. a keleti gotokat, a gepidákat, az avarokat, a bolgárokat és a besenyőket. Errefelé otthonosan érez­hették magukat honfoglaló őseink is. A mai település délkeleti határában palánk- várat emeltek s így veszély esetén értékeikkel volt ho­vá húzódniuk. A török min­dent feldúlt. Az elűzött ük­apák leszármazottai azon­ban mégis visszatértek elő­deik földjére. A múlt szá­zad közepétől már dinnyét és dohányt is termeltek, s mesterei lettek a szőlőmű­velésnek. A zsellérsors ke­serveit nehezen viselték, mégis valamennyien hittek abban, hogy idővel a maguk urai lesznek. Majd ezerszáz év emlékei vallanak a múltról, ha a látogató elidőzik az új, ál­landó hevesi helytörténeti kiállítás vitrinéi előtt. Kü­lönösképp. ha olyan szak­avatott kalauza akad, mint Hegfedés Béla gondnok, aki időt és pénzt nem sajnálva, évtizedeken át gyűjtötte ösz- sze az anyag egy jelentős részét. Aki régebben is járt itt, az mindenképpen hiányol­Remenyik Zsigmond, a „dormándi idegen”, jó negy­ven éve, hazafelé utaztában e tájon, a vasúti síneket úgy említi ,mint afféle esetleges „kultúrvonalat”, amelyek határt húznak a hegyes és sík vidék, a jelen és a múlt közé. A síneken túl. Kere­csené irányában, hová ma­gam is tartok, valóban a te­lepülés jelenének, sőt jövő­jének objektuma található. S ez az objektum: a Mátravi- déki Fémművek gyára. Füzesabony büszkesége és reménye ez a gyár. A gyer­mekkorát éli, hiszen még a tíz évtől is idébb van, amit persze nem venni észre rajta. Több száz falusi ember ke­resi itt a kenyerét. Olyan emberek, akik befelé a falusi hangulatot viszik magukkal, s kifelé a gyár levegőjét. A belépőket gondozott park fogadja, virágfoltos pázsit­szőnyeggel, nyúlánkozó ka­masz nyárfákkal. Kívülről a gyár valamiféle kutatóinté­zetnek tetszik, belül látsza­nak meg a műhelyek, csar­nokok — szalagsorokkal, be­tont rengető présgépekkel. Tallózás egy naplóban A gyárban huszonnégy szocialista brigád. A legjob­bak között a Braun Éva ne­vét viselő kollektívát emlí­tik. Kiváló brigád. A címre való felterjesztésben csupa dicséretes dolgot írtak róluk: 1971. óta vesznek részt a mozgalomban. Tevékenysé­gükre éveken keresztül a tar­talmas, magas szintű munka­végzés, az összeforrottság és a jó kollektív szellem jellem­ző. Az 1973—74. évek telje­sítménye után bronz, az 1975. év után arany fokozatú ki­tüntetésben részesültek. A brigádban tizenhatan dolgoznak együtt, ebből 13 á nő, közülük választották ve­zetőjüket is — Gaál János- nét. Munkahelyük a pilver- üzem. ők készítik a konya­kos-, kólásüvegeket lezáró koronadugókat, s az úgyne­vezett P—P kupakokat. A brigád valamennyi 40 év 1977. június 19., vasárnap ja az államalapítás előtti időszak relikviáit. Korábban egy tárlóban kaptak he­lyet. s ízelítőt adtak a vala­ha itt élő népek minden­napjaiból. Az is igaz — nyilvánvaló ez a szándék vezérelhette a rendezőket —, hogy így jóval több tárgy idézheti a későbbi, a hozzánk közelebb álló év­századokat. Megelevenedik előttünk a krónika. Láthatjuk a vár­ban rendelkező udvarbírót, népes felfegyverzett kísére­tét. A valaha nemzetségiéi szállásról egyre-másra kül­dik a perlekedőket Váradra, hogy istenítélet, tüzésvas- próba döntse el, melyikük oldalán' áll az igazság Itt emelhették a Közép- Tisza vidék egyik legelső kőtemplomát, amelyet 1460 körül építettek át gótikus stílusban A falkutatások so­rán ennek ablaknyílásaira bukkantak 1969-ben Erre haladtak a legfonto­sabb kereskedelmi útvona­lak, ezért költöztek ide a kézművesek, hiszen jövedel­mező árucserére számíthat­tak. Megindult a városiaso­dás. A templomkertből jó néhány olyan eszköz került elő. amely a XIV—XV. szá­zadi fénykorra utal. Ezt jel­zik például a több színű, mázas edények. Külön ér­dekesség a hordozható ko­vácstűzhely agyagkorongja, amely a hajdani mesterem­berek hozzáértését, szakmai biztonságát bizonyítja. A felvirágzásnak a török seregek vandalizmusa vetett véget. A hódítók igen áhí­toztak erre a vidékre, hi­szen gabona-éléstáráról, kö­vér gulyáiról volt híres. A lakosság menekült, s akik csak visszamerészkedtek, nemegyszer életükkel fizet­tek bátorságukért. A rémség napjaira emlé­keztet az újonnan elhelye­zett három kard és a pisz­toly is. A betolakodók végleges kiűzése után igen lassan né­pesül be Heves. A lakosság folyvást csökkenő földjétől — a majorsági gazdálko­dást folytató földesurak igyekeznek minél jobban megnyirbálni az amúgy sem túl nagy jobbágytelkeket — hiába remélt megélhetést. Az iparosok még csak el­boldogulnak. termékeik gaz­dára találnak a vásárokon: I. Ferenc 1832-ben évente négyet engedélyez. Az egyik vitrinben meg­tekinthetjük a fafeldolgozók és a kovácsok munkaeszkö­zeit. Nem sokkaj odébb bepil­lanthatunk egy paraszti ház­belsőbe. A berendezés szá­zadunk elejéről való, s azok sorsáról tudósít, akiknek a megpróbáltatás mindenna­pos osztályrészük volt, akik sokáig tűrtek, de végül csak felemelték szavukat s meg­mozdulásaik során munkát és tisztességes bért követel­tek a birtokosoktól és a vármegye uraitól. Ott sora­koznak a jó érzékkel min­tázott, ügyes kézzel festett tányérok, a korsók, a főzés­hez használt különböző edé­nyek. Mintha megállt volna az idő. Itt minden a régi, csak éppen a hajdani tulaj­donosokat keresnénk hiába. Elidőzhetünk egy sajtótör­téneti kuriózumnál. 1892- ben Mikola Árpád egy kéz­írásos újságot szerkesztett. Nem kis munka volt meg­írni, s aztán másolni az egyes példányokat. Nem csoda, hogy csak két hóna­pig bírta türelemmel. Igen sok dokumentum maradt meg a Tanácsköz­társaság százharminchárom napjából. Vitrinbe került Fonyó Jánosnak, a vörösőr­ség parancsnokának oldal­fegyvere és öve, egy srap­nel hüvelye. Ezt az éppen erre időző páncélvonatról lőtték a román csapatokra. Malinovszkij kézírása, és fényképe a felszabadulást idézi. A kiváló hadvezér 1944 decemberétől 1945 már­ciusáig családjával együtt a községben tartózkodott, s a Bruckner-házban lakott. Itt dolgozta ki Budapest és Bécs felszabadításának terveit. A régi kiállítás lényegé­ben ezzel az utalással zá­rult. Az új ennél is többet nyújt, hiszen az utóbbi har­minckét évről is tudósít. Emlékeztet a földosztásra, a gazdasági és a kulturális élet helyi sikereire. Az ér­deklődő megcsodálhatja az országszerte ismert háziipari szövetkezet ízléses terméke­it is. Majd ezerszáz év tárulko­zik fel előtte. Minden kor­ról a legfontosabbat, a leg­jellemzőbbet tudhatja meg. A tájékozódást a jó érzék­kel megválasztott magyarázó jellegű feliratok könnyítik meg, mintegy iránytűt kí­nálva évszázadok titkainak megfejtéséhez... Pécsi István — Vállaltuk, hogy a párt, a szakszervezet és a KISZ politikai továbbképzésén részt veszünk. Az állami ok­tatásra beiskolázott dolgozók eredményes vizsgát tesznek. A televízió HÉT című mű­sorának politikai adásait rendszeresen nézzük és azo­kat közösen megvitatjuk. — De hiszen ez a vállalás szóról szóra ugyanaz, mint a Braun Éva szocialista brigá­dé... — A műszaki vezetés ezt a formulát javasolta, a pilver- és a tubusüzemben pedig egy vezetés van. Persze, mi év közben pótvállalást is tet­tünk. — És mit vállaltak pótló­lag? — Azt, hogy közös mozilá­togatást teszünk és rendsze­resen olvassuk a Szovjetunió című folyóiratot. — Mit olvasnak még? — A brigádban nagy könyvolvasók vannak. Rend­szeresen és kollektíván vásá­roljuk a könyveket az üzemi terjesztőtől. Ha a naplót fel­lapozza. megtalálhatja ben­ne, hogy mikor, mennyi ér­tékben vettünk könyveket. A múlt évi vásárlásaink úgy 2000 forintra rúgnak. Várjon csak. itt van ni, csak néhány könyveim: Jorge Amado Csodabazár. Bart Igazak iva­déka, Trifonov Válságban. Capote Hidegvérrel. Thomas Mann József és testvérei két kötetben. Persze, ezeket nem számítják az értékelésnél. Csak az az érdekes, amit a könyvtárból viszünk ki ol­vasásra . . . •ir Milyen tanulság vonható le a két brigád kulturális törekvéseiből? Mindenekelőtt tapasztalható, hogy a fiatal gyár fiatal szocialista brigád­jai számára is létszükséglet már a művelődés. A keret adott, ezt kell kitölteni meg­felelő tartalommal. Óvakod­ni kell azonban attól, hogy ..felülről”, a műszaki veze­tés részéről rájuk tukmált szempontokkal megmerevít­sék. ellanosítsák, uniformi­zálják vállalásaikat. Pataky Dezső Két brigád és a kultúra alatti tagjának megvan az általános iskolai végzettsége, de akad közöttük. érettségi­zett, technikusi és felsőfokú képzettségű is. Patronálói a füzesabonyi öregek napközi, otthonának és egy több gyer­mekes családnak. A brigádmozgalom szelle­mében ők is elkötelezték ma­gukat a tanulásra, művelő­désre. Nézzük hát, milyen kulturális vállalást tettek? Naplójukban ez a rész né­hány mondat, aránytalanul kevesebb, mint a termelés feladatai. „Részt veszünk a politikai képzésben; az álla­mi oktatásra beiskolázott dolgozók eredményes vizsgát tesznek; a koronadugó és a P—P kupakot gyártó gép­munkásokat továbbképző tanfolyamokra beiskolázzuk, s azt ők eredményesen el­végzik: a televízió HÉT cí­mű adásait rendszeresen nézzük és annak politikai műsorait megvitatjuk.” A vállalások teljesítését így dokumentálták napló­jukban: heten vettek részt politikai oktatáson, hárman elvégezték a szakmai tovább­képző tanfolyamot, egy bri­gádtag pedig technikusi mi­nősítést szerzett. Olvashatni a bejegyzések között arról is, hogy többször vettek részt színházi és mozielőadásokon, vetélkedőn, bel- és külföldi utazáson. Megtekintették to­vábbá a művelődési ház szovjet kisgrafikai kiállítását és bérletük volt a filmklub előadásaira. Így fest íme a Braun Éva kiváló szocialista brigád kulturális „indexe”. Hogy nem változatos, inkább sze­gényes és lapos? Bizonyára többre is futotta volna ere- . jükből, hiszen igényeik gaz­dagabbak, mint azt napló­juk tanúsítja. Különben a napló cseppet sem lapos vagy szegényes kiállítású. Lapjai túlontúl is csicsásak, cico­másak. Bőséges dokumentá­cióval illusztrálták jelenlétü­ket a különböző rendezvé­nyeken. Ezek az illusztrációk a színházi plakátkivágások­tól a beragasztott filmismer­tetőkig, meghívókig, film­klubigazolványig terjednek. S aztán több1 oldal azt az ér­zést kelti, mintha valamely pénztárkönyből kerültek volna ki: fűzőgéppel erősí­tették a lapokra a színház- és mozijegyek tucatjait. Ki­nek és mfnek van „szüksé­ge” ilyen igazolásgyűjtésre?! Mit mond Tóth László lakatos? Tóth László magas, cson­tos, sovány fiatalember. Hu­szonkilenc éves. Egy éve a tubusüzem Mező Imre szo­cialista brigádjának vezetője. — Megmondom őszintén — kezdi a beszélgetést — a mi brigádunkat a gyengébbek között említik. Ennek több oka van. Az első ok: terme­lési. Jó ideig nehéz helyzet­ben leledzett a tubusüzem és tavaly már úgy volt, hogy megszűnik a gyártás. Az em­berek bizonytalanságban érezték magukat, ami sok mindenre rányomta a bélye­gét. A másik ok: a 15 bri­gádtag közül csak magam vagyok helybeli, a többiek Sarudról, Poroszlóról. Bese­nyőtelekről járnak dolgozni naponta. Az ingázás sok vál­lalt feladat teljesítésének az akadályozója. — Az értékelés a tanulást minősítette gyenge pontnak, javallva: ezen feltétlenül ja­vítani kell, hogy még előbb­re léphessenek. — Nehéz dió ez nálunk. A tizenöt brigádtag közül öten csak hat osztállyal rendel­keznek. Idős emberekről van szó. közöttük családos asz- szonyokról, akiknek életkora 44-től 57 évig terjed. A fiata­lokkal nincs semmi problé­ma. gond. Perge Ilona pél­dául most végezte be a marxista középiskolát. An­gyal Mária a gimnáziumot végzi. A brigádunkban volt Nagy János is, aki lakatos­ként gépipari technikumba jár. Kilépett közülünk, mert a - váltott műszak nehezítette a tanulását. — Milyen kulturális válla­lásuk volt tavaly? I Nyár, nyár, nyár... ...a Borsodnádasdi Lemezgyárból, ahol meg lehet sülni; ;..az egri jéggyárból, ahol meg lehet fagyni; ..és a7. egri strandról, ahol végre meg lehet pihenni ebben a nagy kánikulában —, ha éppen nincsenek tízezren. (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom